Éghajlati válság: rendszerszintű változtatás szükséges

Írta fidusz , 2019. szeptember 23. 16:19 , 11 hozzászólás

Címkék: éghajlatváltozás klímatörvény ökológiai válság klímahét rendszerszintű változás system change hajtóerők

Avagy miért nem elegendő a szelektív hulladékgyűjtés, vagy az izzók lecserélése energiatakarékosra az ökológiai válság idején?

A Klímahét alkalmával indított cikksorozatunkban azt az üzenetünket járjuk körbe több irányból, hogy az éghajlati válság, az ökológiai válság és a napjainkban bennünket érő egyéb kihívások megoldásához rendszerszintű változtatásra van szükség.

Jelen írásban e válságok és kihívások mögött álló hajtóerőkre fókuszálva arra próbálok rávilágítani, miért nem elegendő az egyén felelősségét előtérbe helyező részmegoldások hangoztatása, miért van szükség rendszerszintű változtatásokra (system change).

 

system_change.jpg

Több mint éghajlati válság

Bár az utóbbi hónapokban a sajtóban kiemelt szerepet kapott az éghajlati válság, ez napjaink kihívásainak csak egy – bár rendkívül fontos – eleme. Az ökológiai-társadalmi válságjelenségek egymással összefüggve fenyegetnek minket: az éghajlati válság egyre jobban itt dörömböl az ajtónkon (a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságának megnövekedését már mi is megtapasztalhattuk); a biológiai sokféleség rohamos csökkenéséről már egy átlagos újságolvasó, tévé néző ember is hallott (a növény- és állatfajok tömeges kihalása, a rovarok számának drasztikus csökkenése, méhpusztulás); a talajpusztulás, elsivatagosodás, földhasználat-változás, környezetszennyezés mellett a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, a világ fenyegető mértékű eladósodása, valamint a több elemző szerint is küszöbön álló gazdasági-pénzügyi válság is e kihívások közé tartoznak.

 

beyond_limits_gr1.jpg

Az ökológiai válságok néhány mutatója: több területen már túlléptük az ökológiai plafont.
(Forrás:
Kate Raworth: A Doughnut for the Anthropocene: humanity's compass in the 21st century )

 

Eljött az idő, amikor fel kell hagynunk azzal, hogy a válságokról mint távoli, jövőbeni fenyegetésről beszélünk, és ami ennél is nehezebb, hogy ezekkel a válságokkal nem külön-külön, hanem egységes egészként kell megküzdenünk, a teljes rendszerszintű változás keretében. Ma már egyre több szakértő beszél az ökológiai válságokkal kapcsolatos rendszerszintű összefüggésekről és a hajtóerőkről is. Tüneti kezelés helyett a környezeti válságok mögött húzódó társadalmi és gazdasági hajtóerőkre fókuszáló rendszerszintű válaszokra van szükség.

Az ENSZ Biodiverzitás és Ökoszisztéma Szolgáltatás Kormányközi Testületének (IPBES) májusban közzétett jelentése szerint a természet jelenlegi pusztulása példa nélkül álló az emberiség története során. A fajok kihalása egyre gyorsul, melynek a társadalomra nézve is súlyos következményei várhatóak. A jelentés rámutat a fő kiváltó okokra is: az iparszerű mezőgazdaságra és halászatra, az infrastrukturális beruházásokra, a bányászatra, az energiatermelésre, a fakitermelésre, az ültetvényekre és a nagyléptékű biomassza alapú erőművekre, amelyeket tetéz a végtelen növekedés és túlfogyasztás.

Az IPBES-jelentés kihangsúlyozza, hogy a globális ökológiai összeomlás elkerüléséhez gyökeres, rendszerszintű változásra van szükség. A szerzők megfogalmazása szerint is „transzformatív változás” szükséges, amely alatt alapvető, rendszerszintű átalakítást értünk a technológiai, gazdasági és társadalmi területeken, beleértve a jelenlegi paradigmákat, célokat és értékrendet is.

 

A hajtóerők rendszere

A rendszerszintű változás szükségességét alátámasztandó, a hajtóerők és rendszerszintű összefüggések illusztrálására vegyük példának az elmúlt hetek egyik legfelkapottabb témáját, az esőerdők pusztulását, az amazonasi és indonéziai erdőtüzeket. Az esőerdők pusztítása mögött három fő kiváltó ok (hajtóerő) húzódik meg: a fakitermelés, a mezőgazdaság terjeszkedése (marhalegelők, szójatermesztés, olajpálma ültetvények létesítése céljából stb.), és a bányászat. Ezeket a tevékenységeket az utóbbi években kormányzati szakpolitikák is ösztönzik, bátorítják akár Brazíliáról, Bolíviáról vagy Indonéziáról beszélünk. Nem árt tisztában lenni, hogy e környezetpusztító tevékenységek finanszírozása mögött pedig sokszor közpénzből működő nemzetközi pénzügyi intézmények, magánbankok, befektetési alapok, nyugdíjalapok állnak. Az esőerdők pusztításában a mi pénzünk is benne van – ha másképp nem, közvetetten – az ott megtermelt termékek nagyobb részét pedig a fejlett országok polgárai fogyasztják el. Az AmazonWatch felmérése szerint a brazil esőerdőtüzekből leginkább az agrobiznisz óriáscégei, az brazil szójaexportot uraló Archer Daniels Midland (ADM) és Bunge, valamint szarvasmarha ágazatot uraló JBS húz leginkább hasznot. Ezeknek a cégeknek a fő részvényesei illetve a nekik hitelező bankok között az általunk ismerhető cégek közül az alábbiakat lehetne kiemelni: BlackRock illetve BNP Paribas, JPMorgan Chase, Barclays, Santander, Bank of America, Citigroup. A felsorolt bankok összesen több mint 2,2 dollár hitelt biztosítottak a fenti agrobiznisz óriáscégeknek. Nem véletlen, hogy tavaly ősszel a nyugati gazdasági elit fontos szereplői is üdvözölték a Jair Bolsonaro brazil elnökké választását, hiszen az Amazonas megnyitását a különféle gazdasági tevékenységek előtt a Wall Street „óriási lehetőségnek” minősítette.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az Európai Unió a nyár elején írta alá az EU-Mercosur szabadkereskedelmi egyezményt négy dél-amerikai országgal, s ezzel lényegében erősítette Bolsonaro elnök legitimizációját. Az EU döntése mögött az áll, hogy a megállapodással arra számítanak, hogy növelni tudják azon uniós termékek exportját, amelyekre eddig magas, sőt olykor szinte tiltó jellegű vámtételeket kellett fizetni. Ilyen a személygépkocsik, a gépjárműalkatrészek, a gépek, a vegyi anyagok, a gyógyszerek, a ruházat és a lábbelik vagy a kötöttáru ágazata. Cserébe pedig megnő egyes Dél-Amerikából származó élelmiszeripari termékek (csokoládé, cukor stb.) behozatala. Sőt, ha még jobban belegondolunk, akkor arra is rájöhetünk, hogy közvetetten az állattenyésztő ágazatnak biztosított uniós agrártámogatások egy része is hozzájárul a dél-amerikai esőerdő pusztításokhoz, ugyanis az állattenyésztés túlnyomórészt dél-amerikai génmódosított szóját használ fel takarmányként. Uniós adófizetőként így mi magunk is hozzájárulunk az esőerdők pusztításához, ráadásul fogyasztóként is a hús- és tejtermékek vásárlásán keresztül.

 

Tágabb összefüggések (még mindig rendszerszemlélet)

Ha általánosságban nézzük a környezetünk állapotát meghatározó hajtóerők rendszerét akkor a terheléseket elsősorban a struktúráink, azokat pedig az intézményrendszereink határozzák meg, a mélyben pedig az értékek szintje húzódik.  

hajtoerok_crop.png

A környezeti terheléseket meghatározó hajtóerők rendszere

A mai társadalomban, a közbeszédben, a politikában a gazdaság illetve a gazdasági növekedés (GDP) áll a középpontban. Ez alapvető hatással van a legfőbb értékeinkre is. A mai közgondolkodásban a gazdasági szemlélet dominanciája abban is jelentkezik, hogy Földanyánk életünket, fennmaradásunkat biztosító részeiről „természeti erőforrásként”, az emberekről „humán erőforrásként” beszélünk. Mikor pedig megpróbáljuk értékelni mindazt, amit a természet, a biológia sokféleség nyújt számunkra, akkor is ökoszisztéma szolgáltatásokról ill. természeti tőkéről beszélünk. A „versenyképesség” abszolutizálása, rossz üzenetet közvetít a társadalom felé (az értékrendben a versenyt helyezi az együttműködés fölé).


Napjainkban a közgazdászok és a politikusok a gazdasági növekedési célkitűzéseket hajszolják, amelynek középpontjában a GDP (gross domestic product = bruttó hazai termék) áll. A GDP rendkívül félrevezető mutató, ugyanis mindenféle gazdasági tevékenységet magába foglal, függetlenül attól, hogy az társadalmi vagy környezeti szempontból hasznos-e, fenntartható-e. Ha egy környezeti katasztrófát követően a mentőknek, katasztrófavédelemnek ki kell vonulni a helyszínre, az áldozatokat el kell temetni, a területet helyre kell állítani, a felelősök bírósági tárgyalása során ügyvédet fogadnak, az elítéltek fogva tartására börtönöket kell fenntartani, az mind növeli a GDP-t. A GDP növelésének célkitűzése fenntarthatósági szempontból káros, ráadásul rossz üzenetet közvetít a társadalom felé, rossz értékeket erősít meg.

A társadalmi egyenlőtlenségek növekedésének, valamint a környezetpusztítást okozó gazdasági növekedési kényszernek egyik hajtóereje a kamatos kamatra épülő pénzrendszer.

A kamatos kamat és a fenntarthatatlan világ kéz a kézben jár, mivel

  • a kamatos kamat átrétegzi a munkával szerzett jövedelmeket a pénz kamatoztatásából származó jövedelemmé.
  • a kamatos kamat növekedésre kényszerít, mert az adósok csak úgy tudják visszafizetni az adósságaikat, ha a növekedésből előteremtik annak ellenértékét. Az eladósodott állam is ezért áll a növekedés oldalán a stabilitás, az állandóság helyett; 
  • a kamatos kamat rövid távú szemléletre kényszerít, mivel leértékeli a jövőt. Ezért választásaink mindig a rövid távú hasznokat részesítik előnyben, veszélyeztetve, hogy hosszú távra is megőrizhessük értékeinket ;
  • a kamatos kamattal terhelt pénz feléli a társadalmi tőkét, az együttműködés helyére a vetélkedést, a kölcsönös nagylelkűség helyére a pénzért vehető szolgáltatásokat állítja.

Ha már a pénzrendszernél tartunk, érdemes megemlíteni azt is, hogy a jelenlegi rendszerben a kereskedelmi bankok lényegében a semmiből „teremtenek pénzt”. Ennek következtében szinte korlátlan mennyiségű számlapénz árasztja el a gazdaságot, s ez hajtóerőként szolgál számos környezetpusztító beruházás számára. Ráadásul a semmiből történő „pénzteremtés” üzenete ellentétes a természeti erőforrások korlátos voltával. 

Torz gazdasági rendszer

A jelenlegi gazdasági rendszerünkben perverz módon még mindig a klímagyilkos tevékenységek kapnak jelentős támogatást, miközben ezzel szemben az emberi munkát túlzott mértékben adóztatjuk. Az „externális költségek” (környezetpusztítás helyreállítási költségei, a környezetszennyezés miatti egészségügyi kiadások) nincsenek benne a termékek árában, ezért tud olcsóbb lenni egy környezeti szempontból problémásabb termék mint az egészséges, környezetbarát alternatívája. Ezért lehetséges, hogy az egyébként értékes természeti erőforrásokhoz olcsón hozzáférve a gazdaság rövid úton hulladékká váló kacatokat termel, ahelyett, hogy tartós, könnyen és olcsón javítható termékekhez juthatnánk. A környezetpusztító tevékenységből származó hasznok pedig a magáncégek bankszámláit hizlalják, és a költségeket („externáliák”) ráterhelik a társadalomra – „public pays, private profits” összegzi mindezt frappánsan az angol kifejezés.

A természeti erőforrások korlátos voltát nem tükrözi a jelenlegi gazdasági rendszer de a közgondolkodásunk, értékrendszerük sem. Ennek következtében úgy élünk, mintha legalább két bolygó erőforrásai (sőt, inkább végtelen erőforrások) állnának rendelkezésünkre (vö. túllövés, ökológiai lábnyom). Ennek következtében egyrészt a jövő generáció elől vonunk el forrásokat, illetve a bolygó másik felének erőforrásait használjuk el (erre mutat rá az „ökológiai adósság” kifejezés).

A környezetkárosító tevékenységek támogatásán és az exterális költségeken felül még az adóelkerülés gyakorlata is súlyosbítja a helyzetet. Sokszor a legszennyezőbb, legnyereségesebb vállalatok, iparágak egyáltalán nem fizetnek társasági adót, vagy csak rendkívül alacsony mértékben.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős részéért a repülés is nagyrészt ezért tud olcsóbb lenni a környezetbarátabb közlekedési módokhoz képest: a fosszilis üzemanyagok externális költségeinek be nem építése mellett, a repülőgépes utazások/szállítás lényegében adómentes.

 

Álmegoldások, részmegoldások helyett rendszerszintű változtatás szükséges

Ha az egymással összefüggő ökológiai-társadalmi válságjelenségek közül túlzott mértékben kiemeljük az éghajlatváltozást, és „egy-ügyű” (single issue) módon csak az üvegházhatású gázok kibocsátására fókuszálunk és elsősorban technofix megoldásokat keresünk, olyan álmegoldások kerülnek napirendre (például a génmódosított szervezetek; az ún. „talajkímélő gazdálkodás”, amelyhez glifozát gyomirtót használnak; atomenergia; geomérnökség; szén-megkötés és tárolás stb.), amelyek egyéb környezeti szempontból teljesen elfogadhatatlanok, viszont biztosítják a klímagyilkos vagy „élelmiszer terrorista” cégek számára a szokásos üzletmenet folytatását (business as usual), anélkül, hogy nekik bármi érdemi változtatást kellene végrehajtaniuk.

Azt is kiemelnénk, hogy nem elég az egyén felelősségét kihangsúlyozó teendők előtérbe helyezése (individualizáció), hiszen ezzel szintén érintetlenül hagyjuk a multinacionális vállalatok felelősségét, s ezáltal azok tovább folytathatják a szennyező tevékenységeiket , s az egyéb hajtóerőket sem érintjük ezzel a módszerrel. Amíg a gazdasági rendszerünk a klímagyilkos tevékenységeket támogatja, közben pedig bünteti az éghajlatbarát egyéni erőfeszítéseket, kevés esély van, hogy az árral szemben úszva széles körben az éghajlatbarát megoldások terjedjenek el. Ezért is van szükség rendszerszintű változtatásra!

greta_we_need_system_change.jpg

Greta Thunberg szerint is rendszerszintű változtatásra van szükség: "We need a system change rather than individual change"
(A kép forrása: Håkan Cullberg, facebook)

 

Képesek vagyunk jobb világot építeni, de ehhez nem kevesebbre, mint egy radikális rendszerszintű változásra van szükség, amely szakít a vég nélküli növekedésen, a profiton alapuló hibás gazdasági modellel. Szükséges a helyi közösségek megerősítése, az erőforrások felhasználásával kapcsolatos döntéseket helyben kell meghozni. A környezetünket és társadalmunkat védő szabályozás kialakításában nagy szerepe lehet a demokratikusan megválasztott kormányoknak. A globális problémák megoldása érdekében globális összefogásra van szükség.

A szükséges rendszerszintű változás néhány elemét sorozatunk további írásaiban tárgyaljuk. Címszavakban néhány gondolat ezzel kapcsolatban: a növekedés paradigmája helyett a fenntarthatóság paradigmájának kidolgozására és elterjesztésére van szükség; a termelési-fogyasztási rendszereinket gyökeresen (radikálisan) át kell alakítani; a kibocsátásokra fókuszálás helyett a bemenetekre figyelő input oldali szabályozás szükséges; a növekedés, a „szent GDP” helyett az energiafelhasználás ill. a természeti erőforrások felhasználásának csökkentése; a verseny helyett együttműködés; az értékrendszer megváltoztatása; az adórendszer gyökeres átalakítása (az emberi munka helyett a természeti erőforrás használatának megadóztatása); a „semmiből pénzteremtés” megszüntetése (Vollgeld Initiative, Svájc); természeti erőforrás-kvóta rendszer (vö. az MTVSZ évtizedes „klímatörvény javaslata”); a zöld mezős beruházások tilalma; a chipsadó bevezetése a pálmaolajra is stb.

Fidrich Róbert, programfelelős, Magyar Természetvédők Szövetsége

 

A Klímahét keretében indított sorozatunk további írásai:

A bejegyzés trackback címe:

https://mtvsz.blog.hu/api/trackback/id/tr4115161130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VaszilUr 2019.09.24. 11:17:06

Tiszteletre méltóan korrekt diagnózis! Sokszáz év alatt jött ez össze, ahogy az erkölcs lebontása sem ma kezdődött - csak most kulminál minden. Amikor sűllyed a hajó már, mint a Titanic. Az a "kapitányi garnitúra", amelyik ide vezette az emberiség hajóját, nyilvánvalóan erkölcsileg alkalmatlan és szellemileg képtelen is a mentési munkálatokra. Mert ma már menteni kell ami menthető...

midnightcoder2 2019.09.24. 15:14:13

A társadalmi egyenlõtlenségek világszinten pont csökkennek. És még sokkal kisebbek lennének, ha az elmúlt 100 évben a fejlõdõ országok a technológiai fejlõdés adta plusz lehetõségeket nem a veszett szaporodásra használták volna.

Brix 2019.09.24. 16:25:30

Csak azt kellene mèg kitalálni, hogyan lehet elèrni a fenntarthatóságot, növekvő nèpszaporulat ès nem növekvő globális termelès mellett...Szerintem sehogy...A másik kèrdès , a kamatok , vagy kamatos kamatok kèrdèse...Kamat nèlkül nem működik a gazdaság , mivel senki nem adja oda ingyen a jelen idei pènzèt a jövőbeli visszafizetèsèrt cserèbe...Közben ugye változik az infláció, a pènz elvárt jövőèrtèke mindig nagyobb mint a jelenèrtèke , ezt a különbsèget tükrözi a kamat, plusz egy lehetsèges inszolvancát: ha hitelfelvevő csődbe megy...A kamatos kamat a kölcsönadó rèszèről èrtelmezhető: a kölcsönvevő által fizetett èves kamatot nem kèri vissza, hanem újra befektetèsre adja...

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2019.09.24. 18:40:16

@Brix: az elozo poszt alatt javasoltam mar a kamat kivezeteset a gazdasagbol, kiveve kesedelmi kamat, es az inflacioval pontosan megegyezo kematmertek. ennyi
egyebkent ez a cikk sem emliti azt h pl. braziliaban korlatlanul vasarolhat termofoldet ceg, vagy szemely...
en spec meg tranzakcios adot is kivetnek a vilagot behalozo tokemozgasok korlatozasara is...

midnight coder 2019.09.24. 19:36:00

@FILTOL: Ez már akkor is hülyeség volt, és ezt páran meg is mondták.
Ha neked van 100 forintod és nekem van egy ötletem egy vállalkozásra és elkérem tőled, akkor te azt a pénzt vagy visszakapod, vagy nem. Ezt a kockázatot fedi le a kamat. Ezért is van, hogy egy atomstabil bank alig fizet kamatot az infláción felül, a tőzsde annál inkább, cserébe viszont vagy nyersz vagy buksz. De fordítva is igaz: te is sokkal kevesebb kamatot fizetsz, ha normál hitelt veszel fel alapos elbírálással, jó fedezet mellett, mint ha gyorskölcsönt minimális elbírálás mellett.

fidusz 2019.09.24. 19:58:10

@midnightcoder2: "A társadalmi egyenlõtlenségek világszinten pont csökkennek."

Oxfam: 2018-ban tovább nyílt a vagyonolló a világban

Tovább nyílt a vagyonolló a leggazdagabbak és a legszegényebbek között 2018-ban: tavaly a 26 leggazdagabb ember vagyona egyenlő volt az emberiség legszegényebb felének összvagyonával.

mandiner.hu/cikk/20190121_oxfam_2018_ban_tovabb_nyilt_a_vagyonollo_a_vilagban

www.oxfam.org/en/even-it/5-shocking-facts-about-extreme-global-inequality-and-how-even-it-davos

www.oxfam.org.nz/sites/default/files/reports/Public%20Good%20or%20Private%20Wealth%20-%20Oxfam%202019%20-%20Full%20Report.pdf

www.theguardian.com/business/2019/jan/21/world-26-richest-people-own-as-much-as-poorest-50-per-cent-oxfam-report

kukko 2019.09.24. 22:51:23

Remek cikk, minden szavával egyetértek! A szerző adhat is nekem pár milliót, én majd 10 év múlva - természetesen gonosz kamatok nélkül - visszaadom neki. De közben ő sem jár rosszul. Mégis mit kezdene azzal a pénzzel, mikor "a gazdaság rövid úton hulladékká váló kacatokat termel"?

clemens 2019.09.25. 04:21:33

Teljesen jó gondolat menet!
Egy akadályozó tényezője van, az emberi természet, amely gyűjteni, gyarapodni felhalmozni akar.
Sebaj, meg kell változtatni az emberi természetet!
Igaz volt már erre történelmi kísérlet (lásd szocialista embertípus) de nulla eredménnyel zárult.
Neked milyen javaslatod van az emberiség gondolkozásának átalakítására?

midnight coder 2019.09.25. 07:41:24

@fidusz: A szegénység csökkent. Az, hogy a leggazdagabb X embernek mennyi vagyona van, igazából édesmindegy. Ez volt a szocializmus nagy tévedése. A kapitalisták a pénzüknek csak pici töredékét költik magukra, a pénzük nagy része különbözõ befektetésekben van, gyárakban ahol te dolgozol, és amik neked állítanak elõ terméket. A másik oldalon, ez a kapitalista vigyáz arra, hogy a befektetése jó helyen legyen. És ez volt az, ami miatt a szocializmus csõdbe ment. Kb. mindenki magasról szart bele, hogy mi van az állami befektetésekkel, volt hogy megvették a drága nyugati gépsort, aztán ott rohadt egész télen a gyárudvaron, mert senki nem foglalkozott azzal, hogy fedél alá vigye. És ez a nemtörõdömség a sokszorosába került a rendszernek a kapitalista fogyasztásánál.

sterimar 2019.09.25. 08:10:52

@clemens: "Igaz volt már erre történelmi kísérlet (lásd szocialista embertípus) de nulla eredménnyel zárult."

Nem volt nulla eredménye. A kísérlet "sikerét" mutatja, a több mint százmillió halott..

SOS Hungaria · https://katakombablog.com/ 2019.10.04. 12:03:42

Körülbelül ugyanezt mondja a katolikus társadalmi tanítás is, így a Szentatya enciklikája is: katakombablog.com/laudato-si-2015/

MTVSZ blog

A Magyar Természetvédõk Szövetsége (MTVSZ) blogbejegyzései.

Hozzászólások

Címkék

#10YearPhone (1) 1% (1) 7tévhit klímaváltozásról (1) Áder János (1) adócsalás (2) adóelkerülés (1) adóigazságosság (3) adományozás (1) adóparadicsomok (2) Ág (1) Agent Orange (1) agroökológia (12) agroüzemanyagok (3) Agua Zarca (1) airport (1) ajánló (1) akció (5) akciónk (2) aktivizálódj (38) aláírásgyűjtés (5) Álló szikla (1) alma (1) arany (1) aranybánya (2) atom (4) atomerőmű (5) Aurul (3) Ausztria (1) autóipar (2) autómentes nap (1) A fák titkos élete (1) A természet jelbeszéde (1) A természet rejtett hálózata (1) Bankfigyelő (5) bankok (3) bánya (9) bányaprojekt (3) bányászat (3) Baranya (1) barátai (1) Bayer (1) BAZ (1) Belgium (2) beporzók (18) Berlin (1) Berta Cáceres (2) BindingTreaty (8) biodiverzitás (5) biogazdálkodás (1) biokert (2) biológiaisokféleség (1) biomassza (3) bólintsrá (1) borsod fejlesztéséért (6) börzsőny (1) Budapest (1) büntetlenül (5) cambo (1) Cambridge (1) cancún (20) CETA (12) Chevron (1) chillout (1) cián (4) ciánszennyezés (4) Ciolos (1) ClimAct (1) cop16 (20) cop17 durban (5) cop18 doha (3) cop19 varsó (1) cop21 Párizs (1) COP21 Párizs (8) cop23 (1) COP24 (1) COP26 (3) corporate capture (1) croissant (1) csarna völgy (1) cseh (1) cselekedj (4) cseresznye (1) csernobil (2) cunami (1) DavidAttenborough (1) Davos (1) demokrácia (1) Derekegyház (1) dieselgate (1) dió (1) divestment (1) dohányipar (1) e-Figyelő (1) EBRD (4) eFigyelő (1) EFSA (1) egészség (2) égetés (1) éghajlat (4) éghajlatváltozás (50) éghajlatvédelem (12) éghajlatvédelmi törvémy (1) egyeztetés (1) EIB EBRD (2) élelmiszer-önrendelkezés (24) élelmiszerbiztonság (1) élelmiszer önrendelkezés (1) életigenlő (10) életigenlők (1) életigenlőkaláka (7) életmód (4) ellenállás (1) élménybeszámoló (1) elosztó (1) Elosztó (1) előválasztás (1) emberiség elleni bűntett (1) emberi jogok (3) endokrin (1) energia (49) energiaár (4) energiaátmenet (19) energiabiztonság (10) energiahatékony (1) energiahatékonyság (8) energiapolitika (6) energiaszegénység (7) energiatakarékosság (25) energiatudatosság (11) Energia CHarta (1) energia demokrácia (2) energia kutatás (1) ENSSER (1) ENSZ (5) épület (1) erdő (2) erdőkertek (1) eredményhirdetés (1) erkölcs (1) értékelés (6) értékrendszer (1) esőerdők (1) EU (11) európa (1) Európai Bíróság (3) Európai Bizottság (4) Európai Parlament (5) európai polgári kezdeményezés (3) Európai Unió (4) eu elnökség (1) eu költségvetés (3) fa (1) falusi önkormányzatok (1) fejlesztés-finanszírozás (1) fejlődő országok (1) fekete kígyó (4) felmérés (1) felújítás (6) felvonulás (1) fenntarthatóság (7) fenntartható vidékfejlesztés (1) fesztivál (1) fiatal föld barátai (4) film (2) foe (2) foehu (1) fogyasztás (10) föld (2) földbarátai (1) földgáz (1) földhő (1) földrengés (2) földspekuláció (1) földszerzés (1) földtörvény (1) földzsákmánylás (7) föld barátai (27) Föld Barátai (14) föld napja (1) folyószabályozás (1) fórum (1) fotó (1) friendsoftheearth (1) Fukuoka (1) fukusima (2) fűszernövények (2) fűtés (6) Gaia könnycseppjei (1) GameOn (1) Game over (1) gáz (6) gazdasági (1) gázkivezetés (4) gázvezeték (4) Genf (3) génmanipuláció (3) génmódosítás (6) génpiszka (19) glasgow (3) glifozát (6) globális akciónap (1) globalizáció (13) GMO (4) GMO-Kerekasztal (1) gólya (1) gömörszőlős (1) Green-Go (1) greenrecovery (1) gyógyászat (1) gyógynövények (2) gyomirtó (5) gyulaiiván (2) gyümölcsészet (2) gyümölcsfa (1) hajtóerők (1) hatásvizsgálat (1) háztartás (6) hellókarácsony (1) helyi hős (1) helyreállítás (2) Heves (1) hitel (2) Hófehérke (1) Hollandia (1) Honduras (1) honlapajánló (2) hosszú élettartam (1) hulladék (2) hülyeség kora (1) IARC (2) ICS (3) ifjúsági program (1) igazságosátmenet (1) igazságosság (2) Impossible Burger (1) ingyenhitel (1) írd alá (13) ISDS (14) itt az idő (1) japán (1) javíthatóság (1) jelentés (3) jó példák (1) just transition (10) kaláka (1) Kalifornia (1) kályha (2) Karácsony Gergely (1) karbonsemleges (3) Karl Bär (1) kártevő (1) katasztrófa (2) katonaság (1) Katowice (1) kazán (1) Ken Saro-Wiwa (1) képek (4) kert (3) kertészet (2) késés (1) kiadvány (1) kibocsátás (2) Kína (1) Kishantos (3) kiskert (3) kitermelőipar (1) klíma (9) Klímacsúcs (1) klímahét (5) klímaper (1) klímapolitika (36) klímasemlegesség (6) klímatörvény (5) klímavédelem (7) klíma igazságoság (6) klórozott csirke (1) költségek (4) konferencia (23) konyha (1) könyv (2) könyvajánló (1) konzultáció (1) kőolaj (3) környezeti-társadalmi károk (1) korrupció (1) közmeghallgatás (1) közösségépítés (10) közösségi energia (18) közösségi kert (1) kukorica (1) kutatás (2) lakosság (4) land grab (7) Lechner Judit (1) légszennyezés (3) lengyel (1) levegő (1) levegőminőség (1) levél (2) lignit (5) lobbi (1) luxleaks (1) magvetés (2) MakeICTfair (2) Malmström (2) marco jelenti (19) Mátrai Erőmű (1) Megnette (1) megújuló energia (14) méhek (18) méhlegelő (1) méltányosátállás (2) mérés (1) Merkel (1) mese (1) mező (1) mezőgazdaság (3) MFB (1) MIC (1) millenniumi celok (2) mintaprojekt (1) Miskolc (2) Mongólia (1) Monsanto (4) Monsanto Tibunal (1) MTVSZ (26) mtvsz (3) műhús (1) multik (3) NAFTA (2) napelem (4) naperőmű (2) Natura2000 (1) nemzetek feletti vállalatok (3) nemzeti parkok (1) nemzetközi egyezmény (4) Nemzetközi Energiaügynökség (1) Netflix (1) Nigéria (3) Nnimmo Bassey (1) no2ISDS (2) növények (1) növénytermesztés (3) növényvédőszerek (10) no gmo (1) nyári tábor (1) nyeleni europe forum (1) nyersanyagok (1) nyílt (1) offsetting (1) ogoni törzs (1) ökocídium (1) ökofilmklub (1) ökológiai lábnyom (1) ökológiai válság (1) ökolokalizmus (1) okostelefon (1) olajpálma (1) olajszennyezés (4) olajvezeték (3) Olaszország (1) olkiluoto 3 (1) OLP (1) olvasókör (1) önkénteseink (2) önrendelkezés (3) orgona (1) Otthon Melege (2) Paks (1) palagáz (2) pálmaolaj (1) pályázat (7) panasz (1) Párizsi Megállapodás (2) pénz (3) pénzmosás (1) PeoplesBudget (1) permakultúra (5) Peter Wohlleben (1) petíció (36) Philip Morris (1) PM (2) polgármester (1) pottyondyákos (1) Pozsony (1) program (1) programajánló (2) pro natura svájc (1) radioaktív (2) rákkeltő (2) reaktor (3) regionális fejleztés (2) rekultiváció (1) reménysugár (1) rendszerszintű változás (3) reptér (1) rezsicsökkentés (1) riadólánc (1) RightToRepair (1) Rio+20 (1) romániai ősz (1) Roundup (2) rovarok (1) Rovar Atlasz (1) Sandisk (1) SDG (1) Seattle (1) Seralini (1) shell (1) Shell (4) Sigmar Gabriel (2) SLAPP (1) Slow Food (1) sóder (1) Spark (1) SparkAChange (1) SSD (1) Standing Rock (4) StopISDS (2) StopTTIP (20) Stop Corporate Impunity (4) strukturális alapok (2) sugárzás (2) system change (2) szabadkereskedelem (26) szállópor (1) szalmaépítészet (4) szavazás (2) szelence (1) szén (1) szénerőmű (6) szénkivezetés (11) szénmentesítés (2) szennyezés (2) szénrégió (7) szilárdtüzelés (2) szmog (1) szociális (1) szója (1) szökőár (1) szólásszabadság (1) szolidáris (1) szörp (1) tájfajták (2) talaj (1) talajpusztulás (2) tanulmány (1) tanulmányút (1) távhő (1) technológia (1) termelő-fogyasztó (1) természetes (1) természetesgyümölcsészet (2) természetvédelem (6) termőföld (7) terv (2) tervezett elavulás (3) tévutak (4) tilos rádió (1) tippek (5) tisza (1) toma jelenti (2) törpék (1) TrumDeal (1) Trump (4) TTIP (23) TTIPkedd (1) TTIPleaks (1) TTIPtrump (1) TTIPtuesday (1) tüntetés (4) tűzifa (3) UBS (1) Umweltinstitu München (1) UNESCO (2) uniósforrás (1) UNtreaty (2) USA (2) vadvirágok (1) vadvirágos rét (2) Vallónia (1) válság (2) Vandana Shiva (1) védett fajok (2) vegyianyagok (9) vélemény (1) vendégcikk (3) vér (1) Verespatak (6) vers (2) verseny (2) vetélkedő (1) vetőmagok (1) vetőmagszennyezés (1) video (10) videó (1) Viktor Frankl (1) világbank (2) világörökség (2) virág (2) virágbomba (1) virágok (1) víz (2) vízgazdálkodás (1) vízierőmű (2) víztúlfogyasztás (1) VWgate (1) Western Digital (1) WHO (2) WTO (1) zaj (1) zöldhelyreállítás (1) Zöld Kapcsolat Egyesület (2)

Közösség

Kövess minket a Facebookon!

Olvass minket a Twitteren!

süti beállítások módosítása