Nem birkózhatunk meg a klímaválsággal, ha nem változtatjuk meg a fenntarthatatlan társadalmaink hajtóerőit.

Belátható, ha a gazdasági-társadalmi rendszerünkben átfogó változásokat szeretnénk elérni, akkor a szemléletünket is meg kell változtatnunk.

Kultúránk egyik alapvetően hibás gondolkodási paradigmája, hogy hiszünk az emberi elme korlátlanságában. Erre a hibás gondolkodásra figyelmeztet minket két ősi történet. A görög mitológia Prométheusza Zeusz tiltása ellenére ellopta a tüzet az emberek számára, ezért kegyetlen büntetést kapott. A bibliai emberpár Isten tiltása ellenére evett a jó és rossz tudásának fáján lévő gyümölcsből. Ki is űzték ezért őket a Paradicsomból.

Mit jelent ez a két történet? Isten ellenzi a tudományos-technikai haladást? Nem hiszem. A két történet lényege, hogy az ember nem kormányozhatja a világát Isten nélkül, kizárólag önmagára hagyatkozva. Nem támaszkodhatunk csak az elménkre. Tágabb értelemben: a tudomány és technika nem lehet független az erkölcstől, az erkölcsi szempontoknak át kell hatniuk a döntéseinket az élet minden területén.

A társadalmi folyamatok évszázadok óta ellentétesek ezzel világunkban, amely folyamatok a felvilágosodással értek el csúcspontjára. Hiszen a felvilágosodás eszméje éppen az, hogy a jó és rossz tudása racionálisan, emberi elménk által elérhető. Évszázadok alatt kiszorítottuk az erkölcsöt a gazdasági és politikai életből. A felvilágosodás eszméitől fűtve száműztük a transzcendenst a magánéletbe, társadalmi-gazdasági döntéseinket materiális szempontok alapján hozzuk meg. A gazdaság egyre jobban kiterjed az élet minden területére, pénzben mérjük az anyagi javakon túl már a társadalmi segítséget és az ökológiai adományokat, a természetet is.

Csak úgy érhetünk el egy fenntartható társadalmat, ha szakítunk ezzel. Szakítunk a tudományos-technikai haladásba vetett vakhittel, ha a gazdaság és a politika az erkölcs szilárd talaján fog állni, ha a materiális dolgok mellett nagyobb szerepet kap életünkben a család, a közösség, a természet, a Jóistennel való kapcsolat.

Az igazi változáshoz a boldogsághoz való viszonyunkat is át kell formálnunk. Az euró-atlanti civilizációban élők többsége a boldogságot az anyagi jóléttel azonosítja. Meghatározó döntési szempont a mindennapi életben az anyagi gyarapodás, az élvezetek fogyasztása, a több és több kényelem elérése.

Szeretném most megidézni a múlt század egyik iskolaalapító bécsi pszichiáterét, Viktor Frankl-t. Frankl megjárta a náci koncentrációs tábort és egy különös dologra lett figyelmes. Azt tapasztalta, hogy az emberek a szélsőségesen rossz körülmények között is lehetnek boldogok és kiegyensúlyozottak. Erre a tapasztalatra építette fel elméletét és terápiás gyakorlatát, a logoterápiát.

Frankl szerint az ember szabad akaratú, értelemre törekvő lény. Boldogságának forrása az alkotó tevékenysége, az élményei és némely esetben a megváltoztathatatlan körülményekhez való alkalmazkodása. Az ember, mint alapvetően transzcendens lény számára a legfőbb érték a másik emberhez való kapcsolódás, a szeretet. Hamis tehát a Maslow piramis, amely az önmegvalósítást tartja legfőbb értéknek, és ennek feltételéül tekint a testi és anyagi kielégülésre. Minden helyzetben találhatunk értelmet életünknek. Boldogságunk kulcsa a másik emberhez való viszonyulás.
De ez nem csak Viktor Frankl véleménye. Názáreti Jézus kétezer éve vázolta fel, hogy szerinte mi a boldogság.
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa

Ha ezen a listán végigtekintünk, nem a fogyasztást és az önmegvalósítást látjuk, mint a boldogságunk forrását, hanem a másik emberrel való törődést, az igazságra törekvést, a megelégedést és a szenvedésünk elfogadását. Adja Isten, hogy ez a boldogság fogalom határozza meg mindannyiunk életét. Mert akkor talán, ha szelídek leszünk, még a Földet is örökül kapjuk.

Úgy legyen!

dr. Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége társelnöke

A Klímahét keretében indított sorozatunk további írásai:

• Éghajlati válság: rendszerszintű változtatás szükséges
• Hogyan kezelhetik az MTVSZ által már egy évtizede javasolt klímatörvény eszközei a klímaválságot?
• Ma még aktuálisabb a klímatörvény: egy civil kezdeményezés nagy útja
• Nem a dollármilliárdok fogják legyőzni a klímaválságot