A világ és benne Magyarország a saját bőrén tapasztalja a klímaváltozást, az egyre gyakoribb és szélsőségesebb időjárástól az évi 80 milliárd Ft-os gazdasági kárainkig. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) tavalyi szakértői jelentése alapján bő egy évtizedünk van, hogy az éghajlatváltozás elszabadulását megelőzzük "rendszerszintű változtatással", az energiaátmenet beindításával. Azonban nem lehetünk csőlátóak: a klímaválság nem függetlenül létezik, része egy ökológiai-társadalmi válságnak. Fel kell ismernünk, hogy az éghajlatváltozás egy nem fenntarthatóan gazdálkodó társadalomra adott természeti válasz, hogy a környezetünk és társadalmunk helyzetét nem lehet egymástól elválasztani, ezért átfogó és rendszerszintű megoldások kellenek. 

Ma még a teljes Európai Unió és benne Magyarország is óriási mértékben függ az import fosszilis energiától (itthon: földgáz és kőolaj 82-86%, szén 40%), miközben a központosított energiarendszer cserben hagyja a lakosok zömét: az EU-ban nálunk a második legnagyobb az energiaszegénység (ld. OpenExp jelentés, 2019 ) 

Ha csak folytatjuk a “szokásos üzletmenetet”, kissé zöldítve az energiamixünkön (megújulókkal), az elsődleges energiafelhasználásunk tovább fog nőni, fosszilis és import energiafüggőségünk pedig alig csökken. Ez csak tovább súlyosbítja a klímaválságot és nem indítja be a szükséges energiaátmenetet. Nem alibizhet a klíma- és energiapolitika: egy évtized múltán már késő lesz beindítani az átmenetet; szűkülnek a lehetőségeink, a váltás egyre drágább és a klímakár egyre magasabb lesz.

A gazdasági-társadalmi szerkezetváltó megoldások, eszközök olyanok, mint az igásló: nem vonzóak, nem kifinomultak, de elvégzik a nehéz és piszkos munkát, dicséret nélkül.  Frissítés: az ENSZ Közgyűlésén hétfőn Angela Merkel is említette a német karbonadó/karbonosztalék tervét. Van der Leyen, az Európai Bizottság új elnöke “zöld alkut” (Green Deal for Europe) ígért működése első 100 napjában, amelynek részeként az EU-t 2050-ig karbonsemlegessé tevő európai klímatörvényt tervez előterjeszteni. A hogyanok még nem ismertek, mindenesetre az utóbbi hónapokban számos uniós tagállamban politikusok, közgazdászok és más szakértők (újra) felvetették, hogy az éghajlatváltozást okozó fosszilis tüzelőanyagok környezeti-társadalmi kárát nyilvánvalóvá kell tenni: javasolják a fosszilis termékek áraiba beépítő karbonadó vagy fosszilis környezetterhelési díj bevezetését. A helyes árazással a fosszilis alapú termékek, szolgáltatások és energia felhasználását csökkentenék.

Egy egyszerű karbonadó egyenlőtlenül terhelhetné a szegényebbeket - lásd a francia sárgamellényesek érveit - , ezért a koncepciót karbonosztalék formájában finomítanák a szakértők. Az ebből származó adóbevételeket teljes egészében a lakosoknak javasolják visszaosztani, készpénz vagy háztartási “karbonkupon” formájában, a háztartás jövedelmével, rászorultságával arányosan. Német, francia közgazdászok és Van der Leyen ezen túlmenően “karbon-vámot” is javasol az importált termékekre azok karbon-tartalma/szén-dioxid kibocsátása alapján, a karbonszivárgás elkerülésére.

Van azonban egy másik lehetőség is: a fosszilis energia felhasználását úgy csökkenteni, hogy a korlátosságára építünk. Hiszen azért használunk túl sok energiát ill. természeti erőforrást, mert azokat régóta korlátlanul rendelkezésre állónak, kimeríthetetlennek véljük. Pedig bebizonyosodott, hogy ezek végesek, korlátosak, az ezeket szolgáltató, megújító természeti rendszerek sérülékenyek, kitermelésük és felhasználásuk számos további negatív hatással jár. 

Ma is működnek a korlátosság elvén alapuló szén-dioxid kibocsátás-kereskedelmi rendszerek, ami az EU-ban EU-ETS néven fut (fix kibocsátási összkvótás kereskedési rendszerek, cap-and-trade). Ezek azonban csővégi módon, a kimeneti oldalon a kibocsátást próbálják szabályozni, míg egy bemeneti oldali szabályozás hatékonyabban képes egy összetett rendszer - mint amilyen a gazdaságunk vagy az energiarendszerünk - szerkezetátalakítására. 

Bemeneti oldali cap-and-trade eszköz, ha évről-évre kevesebb “fosszilis energia felhasználási jogot” vagy kvótát bocsátanak ki a gazdasági szereplők és a lakosság rendelkezésére. Ehhez megvizsgáljuk, hogy a maihoz képest, milyen termelési és fogyasztási szerkezet szükséges ahhoz, hogy a társadalmi jóllét esélye, egy mértékletességig csökkenő energiafogyasztás mellett is fennmaradjon. Erre a logikára épül a kereskedési energia kvóta (TEQ) koncepciója (amely a Resource Cap Coalition keretében európai szinten is felmerült, ld. ábra) és a Magyar Természetvédők Szövetsége klímatörvény javaslata is. 

Az MTVSZ 2008-tól javasolta, hogy az Országgyűlés fogadjon el egy klímatörvényt, amely ösztönzi az energiatakarékosságot, hatékonyságot és a megújuló energiaforrásokat használó beruházásokat. A klímatörvény célja, hogy a magyar társadalom összes fosszilis energiaforrás felhasználásának fokozatos csökkentésével érje el a környezeti-társadalmi terhek mérséklését, beleértve az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. (Utóbbi javasolt mértéke az 1990-es szinthez képest 2030-ig min. 55%, 2050-ig min. 85%. A klímatörvény-javaslat indulásakor 2008-ban csak 6%-nyira voltunk az általunk 2020-ra kitűzni javasolt 40%-os csökkentési céltól, ma 8%-nyira.) 

A klímatörvény céljait egy a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontokat együtt kezelő eszközrendszer valósítja meg, aminek 3+1 pillére van:

1. Fosszilis energia kvótapénz (fosszilis energia költségvetés)
   

A fosszilis energia kvótapénz évente felhasználható fosszilis energia fogyasztói jogosultságot jelent a társadalom egészére és minden fogyasztói egységre külön-külön. Az ország fosszilis energia felhasználását évről-évre meghatározott (kis) mértékben csökkenteni kell, amely nem jelenti a társadalom összes energiafelhasználásának korlátozását. A lakosság számára a kvótákat egyenlő mértékben állapítják meg. A fogyasztók (fogyasztói egységek) a kvótapénzt elektronikus folyószámlán kezelik, amely mutatja a fogyasztói lehetőségeik és tényleges fogyasztásuk egyenlegét. A takarékos fogyasztók egy kvótakezelő szervezeten keresztül eladhatják megtakarításaikat azoknak, akik többet fogyasztanak, mint a lehetőségeik. A takarékos fogyasztók megtakarításaikat kvótapénzben kapják meg, a vevők forint kiadásai a kvótapénz fedezetét szolgálják. A kvótapénz tulajdonosai a kvótapénzt (mint pénzhelyettesítőt, kupont) a környezetbarát áruk és szolgáltatások piacán válthatják árura, szolgáltatásra (ld. 2-es pont). A kvótapénz tehát kamatmentesen működő pénzhelyettesítő (mint a kupon- vagy pontgyűjtés).

2. A környezetbarát áruk és szolgáltatások piaca (zöldpiac)

Környezeti és etikai szabályok szerint működő nyitott piac, mely bárki számára hozzáférhető. Az etikai szabályok elve, hogy a piacon történő gazdasági tevékenységek a közjót szolgálják azáltal, hogy egy létező áru/eljárás/szolgáltatás kisebb környezeti-társadalmi terheléssel valósul meg. A környezetbarát elvárás alapja a kevesebb anyag és energiafelhasználás, a hulladékok minimalizálása, és a toxicitás kizárása az egész életciklusban. Azok az áruk és szolgáltatások kerülhetnek a piacra, amelyeket az erre hivatott szakmai testület minősít és védjeggyel ellát. A piac fizetőeszköze a kvótapénz.

3. Visszatérülő Alap

A termelés és fogyasztás szerkezetének átalakítása, az energiatakarékosság, hatékonyságnövelés és helyettesítés forrásokat igényel. A visszatérülő alap ezekhez nyújt kamatmentes, akár önrész nélküli támogatást kvótapénzben.

Olyan fejlesztésekre vehető igénybe, amelyek kapcsolódnak a második pontban említett zöldpiac fejlesztéséhez, mind termelői, mind fogyasztói oldalon. A támogatásokat 100%-ban vissza kell téríteni, de a visszatérítés üteme a megtakarítások, keletkező hasznok ütemében történik.

4. Támogató-tanácsadó szolgálat

A szolgálat széleskörű tervezői, életviteli szakmai és szociális támogatást nyújt a keletkező megtakarítások észszerű felhasználásához, egyben növeli a magas hozzáadott értékű foglalkoztatást. A szolgálatba a mai energetikai tanácsadó hálózatok, régiós ügynökségek és a szakmai civilszervezetek be tudnának kapcsolódni.

Összességében a fosszilis energiahordozók felhasználását szabályoznánk, ezért az energiagazdaságunk az energiahatékonyság és a helyben elérhető megújuló erőforrások felé indulna el. Az energiaátmenet előmozdításán keresztül élénkítené a gazdaságot és valós igényeket kielégítő munkahelyeket teremtene. Az eszközök alkalmat adnak a szociális igazságosság javítása, az energiaszegénység felszámolása felé. A szerkezeti átalakulás közben biztosítja, hogy az éghajlatváltozásra a társadalom felkészüljön és alkalmazkodni tudjon. Javulna a társadalom környezeti tudatossága, szemlélete. Pánik nélkül, aktívan ösztönözne a klímaválság - és tágabban az ökológiai-társadalmi válság - kezelésére.  

Ha bővebben érdekel a MTVSZ klímatörvény-koncepciója, itt utána olvashatsz:

Kérdezz-felelek a klímatörvényről

Javaslatok a klímatörvényhez

Botár Alexa,

éghajlat és energia csoportvezető, MTVSZ

A Klímahét alkalmával indított cikksorozatunkban azt az üzenetünket járjuk körbe több irányból, hogy az éghajlati válság és tágabban az ökológiai-társadalmi válság megoldásához rendszerszintű változtatásra van szükség. 

A Klímahét keretében indított sorozatunk további írásai:

• Éghajlati válság: rendszerszintű változtatás szükséges
• Ma még aktuálisabb a klímatörvény: egy civil kezdeményezés nagy útja
• A klímaválság csak akkor győzhető le, ha erkölcsünket is megváltoztatjuk
• Nem a dollármilliárdok fogják legyőzni a klímaválságot