Sem törvényes keretek között, sem illegálisan nem kellene felégetni a természetet.

Egy lajhár éppen mosolyog, miközben három karmával kapaszkodik egy ágba, anélkül, hogy tudná mi vár rá. Pont most végzett pár levél elfogyasztásával, és éppen az emésztését segítő, soha véget nem érő sziesztájához készülődik.

A lajhárok a Föld leglassabb emlősei. Nyugalmas életük segítette túlélésüket 64 millió éven át, mely több, mint amire az emberek vagy más mozgékonyabb állatok képesek voltak.

A tűz továbbra sem észrevehető, ám szélsebességgel terjed. Eközben a lajhár alszik.

A kép forrása: The Ecologist

Fakivágás és égetés

A politikusok azt állítják, hogy „a tűz baleset volt.” Hogyan lehet 2019-ben véletlenszerű tűzről beszélni, amely 957 000 hektárnyi (3700 négyzet mérföld) területet tarolt le? Ez hatvanszor akkora terület, mint Bolívia fővárosa, La Paz. Majdnem akkora, mint a teljes Isiboro Sécure Nemzeti Park és Őslakos Terület (TIPNIS).

Egy ilyen méretű tűz nem egy vagy száz baleset eredménye; ezt az elmúlt napokban kialakult több ezer tűz okozta.

Minden évben van chaqueo – azaz vágás és égetés -, ezúttal azonban ezerszer akkora területet érint a mezőgazdasági területek határainak kiterjesztését célzó a kormányzati felhívás hatására. Az etanolhoz és biodízelhez több százezer hektárra van szükség, melyen a cukornád és a szója megterem.

Ehhez hozzájön még a Kínába exportált hús, melyhez több millió hektárnyi legelőt kell biztosítani a marháknak. Ezen kívül az erdős területeken vannak illegális letelepedők, valamint olyanok, akik földtámogatást kaptak. Ami most történik, az nem a véletlen műve.

5 évvel ezelőtt az alelnök, Alvaro Garcia Linera felszólította a bolíviai mezőgazdasági iparban dolgozókat, hogy évente 1 millió hektárral (3860 négyzet mérföld vagy Connecticut állam területének fele) bővítsék ki a mezőgazdasági területek határait. A célértéket ugyan elérték, ám mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, tűz által elpusztított földeket hátrahagyva.

Jogsértések

A tűz közeleg. Először csak egy szikra, majd egy újabb. Hamu hullik a lajhár szőrére, mely álcázza az állatot. Felkel, össze van zavarodva, nem érti mi történik körülötte. Égető tűszúrásokat érez és fájdalmasan nyög, miközben lassan menedéket keres.

Ez Bolívia. Az ország, ahol a Földanyának jogai vannak. Ahol törvény mondja ki, hogy az erdőknek, folyóknak és lajhároknak joga van az élethez, és ahhoz, hogy „fenntartsák az őket fenntartó életrendszerek és természetes folyamatok épségét”.

Az ország, ahol az ellentmondás van hatalmon. Ahol az elnök nemzetközi találkozókon mond beszédet Pachamama, vagyis az Anyaföld védelmében, akit az Andok őslakosai tisztelnek, míg Bolíviában jogai sérülnek. Az ország, ahol mindössze 24 órán belül a parlament egyhangúlag jóváhagyja a bioüzemanyag-előállítás hatalmas mértékű kiterjesztésére vonatkozó törvényt.

Egyetlen képviselő sem szólal fel az erdőkért, még akkor sem, amikor azok több mint 300 Celsius-fokon pattognak. Minden jogalkotó ünnepelte Bolívia belépését a bioüzemanyagok korszakába. Ugyanez történt a hús Kínába való kivitelével. Senki sem követelt előzetes környezeti hatásvizsgálatot.

Az összes lehetséges mód közül, a tűz általi halál a legfájdalmasabb. Érzed, ahogy a bőröd elszenesedik, a lángok a csontvelődig hatolnak; addig üvöltesz, amíg a hangod is elmegy, és esdekelsz, hogy megálljon a szíved.

Az inkvizíció idején boszorkányokat és eretnekeket máglyán elégettek. Ma az emberi máglyahalál tiltott. A második világháború és a náci holokauszt óta az emberek elégetését emberiesség elleni bűntettnek tekintik. Egyetlen  kormány sem fontolgatna az emberek elégetését szorgalmazó politikákat, ám a Föld különféle országaiban mégis egyre terjed más élőlények elégetése.

Választási stratégia

Az idei tüzek az októberben megrendezésre kerülő országos választás jegyében született, a kormánypárt újraválasztását célzó stratégia eredményei. A bioüzemanyagokat  korábban ellenző álláspontról a kormány 180 fokos fordulatot vett – anélkül, hogy egy pillanatra belepirult volna – és „zöld energiaforrásként" kezdte népszerűsíteni az etanolt és a biodízelt.

Az ötlet az, hogy Bolívia keleti alföldjei agráriparának kiterjesztésével támogatást szerezzenek a választásokon. Ugyanez a helyzet a marhatenyésztőkkel és a nagy hűtőhajó kapacitásokkal rendelkező hajózási társaságokkal. Paraguay példáját követve, amely elpusztította erdőit a szarvasmarhák takarmányozása miatt, a bolíviai kormány szabad utat engedett az agráripar számára, hogy húst exportáljon Kínába.

A száraz levelek elkezdenek lángra kapni. A lajhár csak lóg, lassított felvételben mászik amíg elér egy másik fát. Fájdalom tükröződik az arcán. A füst kitölti a tüdejét, nehezen lélegzik. Sietség és szünet nélkül folytatja a mászást. Időnként meginog, így karmai és túlélési ösztöne tartja életben.

Azok a jelöltek, akik alig vagy semmit nem mondtak az erdőirtásról, a bioüzemanyagokról és a húskivitelről, a letarolt területekre szaladnak egy fotó reményében. Egymásközt  keresik a bűnbakot, de senki sem akar ujjal mutogatni a keleti alföldi főváros, Santa Cruz agráripari fejlesztési modelljére amely Bolívia legtöbb erdőirtásáért felelős.

2015-ben a bolíviai erdőírtás 240 000 hektárjából 204 000 Santa Cruz megyében volt. 2012-ben Santa Cruz 100 000 hektárnyi erdőirtásának 91 százaléka illegálisan ment végbe. 2017-re a kormány egy tollvonással törvényessé nyilvánította ennek az erdőirtásnak az egyharmadát.

A korlátlan államhatalom felelősségre vonása

Sem törvényes keretek között, sem illegálisan nem kellene felégetni a természetet.

Az erdő vagy más élőlények felgyújtása - akár emberé, akár nem - olyan bűncselekmény, mely megfoszt emberi mivoltunktól.

A lajhár eléri a legmagasabb fa, egy impozáns, 70 méter magas gyapotfa (ceiba pentandra) tetejét. Ahogy a szem ellát, minden lángokban áll. A mondás úgy tartja, a lajhár lassú életet él, hogy ne haljon meg gyorsan. Most minden egy 300 éves fa állhatatosságától függ.

Remélhetőleg a szél segít. Esőre nincs esély. A távolban az elnök helikoptere repül a poklok pokla felett. Anélkül beszél az emberek evakuálásáról, hogy egy árva szót szólna a lajhárokról vagy az Anyaföld más élőlényeiről.

Pár napon belül az elnökjelöltek folytatják a kampányolást, valakik azért, hogy kihívást állítsanak a korlátlan államhatalommal szemben, mások azért, hogy álcázzák azt. Ám egyik sem tagadja azt az emberközpontú totalitarianizmust, melyet magunkban hordozunk.

A Szerzőről
Pablo Solon volt bolíviai ENSZ nagykövet.
Ezt a cikket először spanyol nyelven tették közzé a Pagina Siete vasárnapi magazinjában, a Rascacieloban (Felhőkarcoló). A cikket Tom Kruse fordította angolra. Angolul a The Ecologist honlapján jelent meg.

Angolról magyar nyelvre fordította: Vásárhelyi Lilla