Vendégcikk a Közép-magyarországi Zöld Körtől

A Ferihegyi Repülőtéren (hivatalosan: Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) jelentős fejlesztések zajlanak. A projekt fő hitelezője az Európai Beruházási Bank, EBB. A bank normái előírják, hogy a projektek feleljenek meg az EU-s környezetvédelmi jognak. Ennek ellenére a Bank nem követelte meg a projekt környezeti hatásvizsgálatát, nem kérte be a környezetvédelmi engedélyeket, és az éghajlati hatások vizsgálata is elmaradt.

Az EBB által finanszírozott fejlesztések évi 21 millióra, azaz Magyarország lakosságának több mint kétszeresére kívánják növelni az utasforgalmat (az eddigi rekord évi 16 millióról). Ehhez adódik a teherforgalom (a bővítésnek köszönhetően a repülőtér éves cargo kapacitása 250 000 tonnáról 300 000 tonnára nő), és a kiszolgáló földi forgalom zaj-, és légszennyezése. Ennek ellenére az EBB szerint a projekt környezeti és társadalmi hatásai várhatóan csekélyek lesznek.

„Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet.” (Alaptörvény)

A növekvő zaj-, és légszennyezés által érintett területen mintegy 1 millió lakos él.

Ha a Budapest Airport 2018-as és 2019-es forgalmi adatait a holland Schiphol repülőtérnél alkalmazott módszerrel átszámoljuk, akkor azt kapjuk, hogy a repülőtér körüli 19 kilométeres zónában a mikropor koncentrációja elérheti a 5100 p/cm3, a 9 kilométeres zónában a 12 700 p/cm3, az 5 kilométeres zónában pedig a 16 510 p/cm3 értéket. (Összehasonlításképpen, a normál átlagos mikropor-koncentráció körülbelül 1000- 1200 p/cm3.) A mikropor-szennyezéssel terhelt zónában mintegy 1 millió lakos él. A beruházással a szennyezés mértéke másfélszeresére nő – nem számolva a teherforgalmú repülésekkel és a kiszolgáló földi szállítások szennyezésével. A fentebb említett Schiphol repülőtérnél egy tanulmány kimutatta, hogy a légyszennyezéssel leginkább érintett lakónegyedekben a várható élettartam átlagosan egy évvel csökken. Ez nem környezetvédelmi – ez embervédelmi kérdés. Mert „Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.” (Alaptörvény XXI. cikk)

Az EBB a hitelbírálat során nem tárt fel jelentős negatív társadalmi hatást a projekt kapcsán.

Valójában ez egy csapda.

A környékbeliek közül sokan előbb költöztek ide, mint ahogy a repülőtér megnyílt. Kezdetben kis légcsavaros repülők jöttek, és azok is ritkán. Jellemző, hogy a kettes pályát 1984-től 2004-ig nem szabadott a pesti irányban fel-, és leszállásra használni. Ez érthető is, mivel a pálya a lakott területtől csupán másfél kilométerre van, és a szabályok már akkor is legalább 5 kilométert írtak elő. Mára ez a tiltás is „elszállt”. Nagyobb, sugárhajtású repülők jönnek – gyakran három percenként. 

„Nyugodt környék volt… Hát itt van a légifolyosó. És mikor elmegy, akkor lehet hallani a légörvényt”. Volt, aki a kertjében fizikailag is érezte a repülő keltette szelet: „Igen, vannak tyúkjaim. Hát azelőtt csirkéztem, de vannak tyúkjaim. Vittem ki a vizet. És ha nem állnék ilyen stabilon, akkor fölkap, és nekinyom a kerítésnek. Hát álltam, de úgy a vödörrel együtt, a vödör kiment. Megtaszajtotta. Tele volt vízzel. És azzal együtt. Olyan hangja van, hogy rendesen hallani, hogy süvít, ha leszáll.”

„Az egészségügyi szempontok vizsgálata alapján már az éjszakai időszakra engedélyezett …műveletszámok is túlzóak… Megállapítható, hogy nem egyedi esetek alkotják ezt a kategóriát, hanem rendszeresen visszatérően ugyanazok a járatok késnek. Ez pedig jogi szempontból a szabályok semmibevételére utal, és megfelelő hatósági eszközök alkalmazása híján bevett gyakorlattá vált – mindennemű szankcionálás nélkül –, miközben az éjszakai nyugalom megzavarására gyakorolt hatása egyértelmű, és az azt elviselő érintett lakosság száma jelentős.” (Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes, 2019)

Egy közelben lakó elmondta, hogy a beruházó felmérése szerint csupán 57 ház érintett a repülők zajával. „Az, hogy nekik van egy szakértőjük, aki velünk nem is konzultál, és ezt az ő rendelésükre megcsinálja, nyilván az ő pénzükből, de kihoz egy olyat, ami gyakorlatilag emberek életét teszi tönkre? Hát hol élünk?”

Az utcán, a kertekben ma már beszélni sem lehet. Sok ház megrepedezik, de a légörvények gyakran felkapják a tetőcserepeket is, ami közvetlen életveszélyt is jelenthet. A légi forgalom növekedésével sokan kezdték fontolgatni az elköltözést, de addigra az ingatlanuk az eredetinek csak a töredékét érte. Ez egy csapda, amely különösen a kis jövedelműeket és a kiszolgáltatottakat érinti. Ezzel szemben az EBB környezetvédelmi és társadalmi adatlapja 2018-ban azt állította, hogy „A projekthez kapcsolódóan nincsenek jelentős kedvezőtlen társadalmi hatások.”

A bank további vizsgálatokat rendelt el.

Valójában az építkezések tovább folynak.

A helyi közösségeket képviselő Kulturált Légi Közlekedésért Egyesület (KLKE) és a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) a Közép- és Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat (Bankwatch) segítségével 2020 márciusában panaszt nyújtott be az EBB Panaszmechanizmusához (EBB CM). Ebben felrótták, hogy a projekt nem készíttetett társadalmi és környezeti hatásvizsgálatot, és több ponton megsértette az EBB környezetvédelmi és szociális szabályait.

A Panaszmechanizmus zárójelentése aztán számos ponton igazat adott a panaszosoknak:

• Környezeti és éghajlati hatások: Az EBB-CM nem talált bizonyítékot arra, hogy a projekt vagy annak elemei éghajlati hatásait a KHV-irányelvvel összhangban értékelték volna. Így nem világos, hogy az EBB szolgálatai milyen alapon tekintették a projektelemeket az EBB szabványainak (standardjainak) megfelelőnek.
• Légszennyezés: az EBB szolgálatai nem rendelkeznek elegendő bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy a projekt (ezáltal a légi forgalom és a szárazföldi közlekedés 50%-os növekedése) légszennyezésre gyakorolt hatásait az alkalmazandó szabályozási keretnek megfelelően értékelték-e, és hogy a projekt megfelel-e az EBB előírásainak. 
• Társadalmi hatások: a projekt eredeti környezetvédelmi és társadalmi irányítási terve (ESMP) nem említette a helyi közösségek szociális szempontjait. Nem határozott meg zajszennyezést enyhítő intézkedéseket, így nem felel meg az EBB 1. szabványában előírt minőségnek.
• Nyilvános konzultáció, a helyi civil társadalmi szereplők bevonása: az EBB-CM bizonyítékot talált arra, hogy a projektben nem valósult meg megfelelően a nyilvánosság és az érdekelt felek bevonása, ami sérti a nyilvánosság részvételéről szóló irányelv és az EBB 10. szabványának szellemét. Ezen túlmenően nincs megfelelő projektszintű panaszkezelési mechanizmus.

• Tájékoztatás a projekt társadalmi és környezeti hatásairól: Az EBB-CM megállapította, hogy a Bank honlapján a projektről szereplő környezeti és társadalmi információk elavultak, helytelenek voltak és frissítésre szorultak.

Ez a projekt valószínűleg csak egy része a repülőtér további fejlesztésének. 2021-ben megállapodás született a kínai Henan Airport Group, valamint a kínai-magyar üzleti és logisztikai fejlesztő cég, a CECZ / Utlink és a Budapest Airport között Magyarország és Kína közötti légi Selyemút létrehozásáról, amelynek keretében a megvizsgálják egy itteni nagy kínai logisztikai bázis létesítését is. A környéken az utóbbi években több logisztikai telep és ipari létesítmény épült. Mindez potenciálisan veszélyezteti Budapest legnagyobb védett vizes élőhelyét, a Merzse-mocsarat is. 

Bank a „fenntartható fejlődésért”

Valójában fejlesztés a „szennyező fizet” alapelv megsértésével

Az Európai Bizottság azon dolgozik (https://finance.ec.europa.eu/sustainable-finance_en ), hogy a fenntarthatóság elveit a pénzügyi elvek integrált részévé tegye – az Európai Zöld Megállapodás (https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/priorities-2019-2024/european-green-deal_hu ) végrehajtásaként. 

A repülőtér fejlesztését finanszírozó Európai Beruházási Bank a honlapján (közvetlenül a bank elnöke képe mellett) büszkén állíja, hogy az Európai Unió Bankjaként segíti a fenntartható fejlődés eljuttatását mindenki számára (”The EIB is the bank of the European Union. We invest in a sustainable future for all”). Valójában a bank nem tette elérhetővé a finanszírozott projekt információit, és nem folytak egyeztetések az érintett lakossággal.

Véleményünk szerint a zajvédelmi zónákat valós és érdemi lakossági konzultáció alapján ki kell terjeszteni. A leginkább érintetteknek fel kell ajánlani a kisajátítást (megfelelő összegű kivásárlást és az eddig elszenvedett egészségügyi és környezeti károkért való kompenzációt). Az EBB-nek akkor is ragaszkodnia kell finanszírozott projektek társadalmi és környezeti hatásainak alapos felméréséhez, ha azt a helyi hatóságok nem várják el. Az európai unió bankjának – a közösségi normák szerint - elő kell írnia a finanszírozott projekt információinak megosztását és a nyilvános konzultációkat, mégpedig a projekt korai, tervezési szakaszában, amikor még érdemi lehetőség van a projekt módosítására.

Az utazáshoz való jog nem sértheti a környezetvédelem „a szennyező fizet” alapelvét. A repülés külső költségeit nem háríthatjuk a helyiekre.

További információ: https://mtvsz.hu/repter, https://mtvsz.hu/airport 

A Méhek napja alkalmából ajánljuk figyelmetekbe a Pesticide Action Network Europe  kiadványát, amely ökotoxikológiai tanulmányok összegzésével bemutatja, hogy a glifozát-alapú gyomirtó szerek sok szempontból károsak a méhekre. 

Sokan azt gondolják, hogy mivel a herbicideket elsősorban a gyomok kiirtására tervezték, ezért nem károsak a méhekre. Ez azonban messze áll az igazságtól. A PAN Europe nemrég közzé tett kiadványában olyan tudományos eredményeket sorolt fel, melyek igazolják, hogy a glifozát-alapú gyomirtó szerek sok szempontból károsak a méhekre. A méhek közvetlenül vagy az élelmen és a szennyezett vízen keresztül érintkezhetnek ezekkel a vegyi anyagokkal.

A glifozátalapú gyomirtószereket gyakran használják a mezőgazdaságban, a városokban, a háztartásokban és a kertekben, sőt még a védett természeti területeken is. Ebből adódóan a glifozát széles körben elterjedt a környezetben, ezáltal a méhek képtelenek elkerülni. Milyen hatásai vannak?

A PAN Europe kiadványából fény derül arra, hogy a glifozát: 

1. Megzavarja a méhek bélflóráját és sokkal sebezhetőbbé teszi a méhcsaládokat a betegségekkel és más káros hatásokkal szemben.
2. Megzavarja a méh fiasítás fejlődési folyamatát (peték, álcák és bábok). A glifozáttal szennyezett táplálékkal érintkezett háziméhek fiasítása során a lárvák fejlődése lelassult, a súlyuk pedig lecsökkent.
3. Befolyásolja a poszméhcsaládok hőszabályozását: a glifozátnak való nem halálos mértékű kitettség ezáltal a poszméhállomány közvetett csökkenéséhez vezethet.
4. Negatív hatással van a méhek szaporodására: a glifozát befolyásolja a méhek rendes fejlődését és szaporodási sikerét. 
5. Megzavarja a méheket a táplálékkeresésben és a tájékozódásban: a glifozát megzavarja a méhek idegrendszerét, mely akár nagyon kis koncentrációban is hatással lehet a méhek viselkedésére. Ennek következtében a méhcsalád túlélési esélyei is lecsökkennek.
6. Negatív hatással van a méhek tanulási- és emlékezőképességére: a glifozát befolyásolja a háziméhek szaglását – nektárérzékelő képességét –, csökkenti a méhek tanulási képességét, valamint rontja a rövid távú emlékezetüket.
7. A glifozát készítmények olyan formázóanyagokat tartalmaznak, melyek a méhekre is mérgező hatással lehetnek. A formázóanyagok toxicitása sem önmagukban, sem más összetevőkkel együttesen nem lettek megfelelően értékelve.

A terjedelmes független szakirodalom alapján megállapíthatjuk, hogy a glifozátalapú gyomirtó szerek használata jelentős kockázatot jelent a méhek egészségére és a méhállomány túlélési esélyeire vonatkozóan. Mindez rendkívül fontos a glifozát uniós engedélyének megújításáról szóló vita szempontjából, melynek le kell zárulnia 2023 decemberéig. Az Európai Unió piacára kerülő aktív növényvédőszer hatóanyagok és készítmények nem lehetnek károsak az emberek vagy az állatok egészségére, illetve a környezetre. A mézelő méhek és kolóniáik védelmét az Európai Unió 1107/2009/EK  rendelete növényvédő szerek forgalomba hozataláról  is egyértelműen kiemeli, ami az elővigyázatosság elvén alapul.

Az Európai Unió növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló jogszabályának célja az, hogy az emberek és az állatok egészségének a védelme, valamint a környezetvédelem „elsőbbséget élvezzen” a terméshozam növelésével szemben. A rendelet értelmezésével kapcsolatos vitás kérdéseket az Európai Unió Bírósága nemrég meghozott tiltott növényvédő szerekre vonatkozó eltérések alkalmazásáról szóló ítélete pontosította.

Az ítélet kimondja:

„E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezések az elővigyázatosság elvén alapulnak – amely [...] a magas szintű védelmet célzó uniós környezetpolitika egyik alapja – annak biztosítása érdekében, hogy a forgalomba hozott hatóanyagok és növényvédő szerek ne gyakoroljanak káros hatást az emberi vagy állati egészségre, vagy a környezetre.” (47)

„Ezenkívül meg kell állapítani, hogy, amint azt az 1107/2009/EK rendelet (24) bekezdése kifejti, az engedélyezést szabályozó rendelkezések magas szintű védelmet kell, hogy biztosítsanak, és a növényvédő szerek engedélyezésekor ezért az emberek és állatok egészségének, valamint a környezetnek a védelme »elsőbbséget kell, hogy élvezzen« a növénytermesztés fejlesztésével szemben.” (48)

Konklúzió

A méhekre és a méhcsaládokra gyakorolt káros hatásai miatt a glifozát újbóli engedélyezésének nincs helye az Európai Unióban. Mindez, továbbá a glifozát az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásai csak ahhoz a következtetésre vezethet, hogy a glifozátot be kell tiltani az EU-ban, amikor 2023 decemberében lejár az engedélye.

A teljes jelentés angol nyelven az alábbi linken érhető el.

Fordította: Sádli Zsófia

* * *

A témához kapcsolódóan ajánljuk figyelmetekbe május 4-i rendezvényünket: Az Európai Zöld Megállapodás és a növényvédőszer-használat csökkentése. 

Oroszország ukrajnai agressziója teljesen új geopolitikai kontextusba taszította Európát és a világot, amely hatással van mind az energia-, mind az éghajlati viszonyokra. Ám az energiaárak Európában már az orosz invázió előtt emelkedni kezdtek. Közép- és Kelet-Európa (KKE) számára az ambiciózus éghajlat-politikai intézkedésekben a szolidaritás és az energetikai átállás társadalmi előnyei mindig is kulcsfontosságúak voltak. A közelmúltban az EU-országok közül (a balti országok mellett) ez a régió nézett szembe a legmagasabb inflációval, egyúttal ezt a térséget sújtotta leginkább az elszabadult megélhetési költségek okozta válság is. A földrajzi közelség, a történelmi háttér és a kulturális kapcsolatok miatt a kelet-közép-európai tagállamok politikája szorosan kapcsolódik az oroszországi és ukrajnai fejleményekhez, és jobban tükrözi azok hatásait. Ugyanakkor szolidaritásukról is tanúbizonyságot tesznek azáltal, hogy többségük Európa többi részéhez képest általában jobban támogatják az ukrán társadalmat.

Rögtönzött megoldások

Mindeközben a kelet-közép-európai kormányok által az áram- és gázárakkal kapcsolatos rövid távú sürgősségi beavatkozások sok háztartás számára örömteli mentőövet jelentettek, mivel sok közösség és kisvállalkozás már a tél beállta előtt is komoly gondokkal küzdött. Csehországban, Magyarországon (már 2013-ban) és Lengyelországban kiskereskedelmi árkorlátozást vezettek be (a fogyasztás korlátozásával együtt), amely alapvető védelmet nyújtott a polgároknak, mivel így nem közvetlenül őket sújtja az energiaárak esetleges hirtelen emelkedése. Ezeknek a mentőöveknek - amelyek eredetileg az energiaszegénységtől való megóvást célozzák - azonban jelentős ára van: jelentős terhet rónak a gazdaságokra és az állami költségvetésekre, amelyek nem fogják tudni sokáig fenntartani őket.

Az árkorlátozás, vagy más néven ársapka azonban strukturálisan sem biztosít hosszú távú védelmet az energiaszegénységgel szemben. Valójában a pénzköltésnek ez a módja egyáltalán nem hatékony: a kormányok nincsenek tisztában azzal, hogy kik profitálnak leginkább ezekből az intézkedésekből, és hogy ezek valóban a kiszolgáltatott polgárok-e. Az összes fogyasztó megkülönböztetés nélküli, földgázárakkal szembeni védelme megakadályozza, hogy az árváltozás spontán keresletcsökkentést idézzen elő. Ezzel a drága gáz használatára kárhoztatjuk az embereket anélkül, hogy ezt egyáltalán észrevennék. Az árkorlátozás jellemzően nem tesz különbséget a célcsoportok között, és inkább a tehetősebb embereknek kedvez (akik többet fogyasztanak, a maximált áron keresztül több "támogatást" kapnak), és nem a legkiszolgáltatottabb háztartásoknak. (Magyarországon a háztartások számára 2013-ban vezették be a szabályozott energiaárakat (gáz és villany), ami miatt 2013–2014-ben negyedével csökkentek az energiaárak. Az árcsökkentés akkor egységes volt, nem differenciált a háztartások jövedelmi szintje szerint. 2022 augusztusában az átlag feletti energiafelhasználás árplafonja megszűnt: a rendelet értelmében a háztartások villamosenergia-felhasználáson évi 2523 KWh-ig, gázon pedig évi 1729 köbméterig jogosultak a mindenkori limitált árakra, amely felett a piaci árakhoz közeli ár érvényes. - MTVSZ)

A gazdasági szempontokon túl kimondható, hogy az ársapka valójában nem kezeli a megélhetési válság egyik fő okát: a drága fosszilis tüzelőanyagok iránti nagy keresletet. Kevéssé ösztönzi a háztartásokat, a közösségeket és a vállalkozásokat arra, hogy növeljék energiatakarékosságukat, ami tovább növeli a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztását, és további terhet ró a természeti erőforrásokra és az éghajlatra.

Mentőöv helyet hosszútávú tervezés

A kelet-közép-európai országok fosszilis üzemanyagoktól való függésének kezelése strukturális, hosszú távú megoldásokat igényel, amelyek az általános energiaigény csökkenéséhez vezethetnek. A legkézenfekvőbb az energiafelhasználás hatékonyságának javítása, a megtakarítási intézkedések és mértékletesség (sufficiency), valamint a megújuló energiaforrások arányának növelése az energiamixben, ami hozzájárulhat az olcsóbb energiatermeléshez.

Ezeket a széles körű nyilvános vitákkal kísért strukturális megoldásokat most kell bevezetni, ha nem akarunk a populizmus vagy az igazságtalanság csapdájába esni. Tekintettel arra, hogy az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozó új adók 2027-ben lépnek hatályba, és azt a kormányoknak át kell ültetniük a nemzeti jogszabályokba, ezért ennek a szolidaritásnak sürgősen meg kell valósulnia.

Az egyenlőtlenségeket csökkenteni kell – kezdve a költségek igazságos és kiegyensúlyozott elosztásával. A fogyasztóknak érzékelniük kell az energia valódi költségét, és lehetőséget kell kapniuk egyfelől az energia előállítására, másfelől a fogyasztásuk csökkentésére. Mindezt a kiszolgáltatott fogyasztókra és az energiaszegénységre vonatkozó alapvető fogalmak és mutatók meghatározásával kell kezdenünk; valamint olyan szabályokkal, mint például az energiarendszerekről való lekapcsolás tilalma, és szociális alapú kedvezmények bevezetése az energiaszegénység kockázatának kitett háztartások védelme érdekében. A kormányoknak ki kell dolgozniuk az energiaszegénység definícióját (az EU Szociális Klíma Alaphoz használt definíciója alapján), és azonosítaniuk kell az ebbe a kategóriába tartozó társadalmi csoportokat. A villamosenergia-piac kialakításának folyamatban lévő reformja, valamint az épületek energetikai teljesítményéről szóló irányelv (EPBD), amely hamarosan az uniós szintű tárgyalások végső szakaszába lép, kulcsfontosságú szakpolitikai eszközök, amelyekkel az EU ösztönözheti és támogathatja tagállamait ilyen intézkedések kidolgozására.

„Új energiát” az embereknek

E szociális intézkedések mellett sürgősen szükség van a fenntartható megújuló energiára való átállásra, amelynek középpontjában az emberek állnak. A kormányoknak világos ütemtervet kell kidolgozniuk a megújuló technológiák elterjedésének fokozására és az energiamegtakarítás növelésére a különböző ágazatokban - és az emberek otthonában is. A háztartások és a közösségek jelentős szerepet játszhatnak az energetikai átállásban. Olyan ambiciózus programok kellenek, amelyek segítik az energiaközösségek és a termelőfelhasználók (prosumers) gyarapodását (például azokat, amelyek a tetőre szerelt napelemeket hőszivattyúkkal kombinálják), valamint egy mindezt lehetővé tevő szabályozási keretet, így például e technológiák gyorsabb engedélyezési eljárásait. A megújuló energián alapuló technológiák telepítését egylépéses, alapos épületenergetikai felújításokkal kell kombinálni, amelyek drasztikusan csökkenthetik az energiaigényt a nagy energiafogyasztóknak számító épületekben. Mindezeket az EPBD keretén belül lehet kezelni.

E programok finanszírozására a rendelkezésre álló forrásokat, például a Helyreállítási és Rezilienciaépítési / Ellenállóképességi Eszközt (Recovery and Resilience Facility, RRF) és a Szociális Klíma Alapot (Social Climate Fund) kell használni, először a legkiszolgáltatottabb otthonokat célozva. A szolidaritásról, azaz a költségek és a támogatások Közép- és Kelet-Európában való elosztásáról vitákra van szükség, mivel az éghajlat és az energia nem lehet egymástól független „siló” politika. Emellett fel kell gyorsítani a fosszilis tüzelőanyag-támogatások fokozatos megszüntetését, mivel azok a gyors energetikai átállás egyik fő akadályát képezik. Ezek a támogatások tovább erősítik az európai gazdaságok függőségét a fosszilis gáz-, olaj- és szénimporttól.

Vissza a fosszilis múltba

A bolgár kormány tavaly bejelentette, hogy a fosszilis gázzal kapcsolatos projekteket nem fogja finanszírozni az RRF. Ugyanakkor más kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan Bulgária is fordulatot vett a szén-dioxid-mentesítésre vonatkozó kötelezettségvállalásaiban. Hamis érvek jelentek meg, miszerint szükség van hazai erőforrásokra, például szénre, ami az energiabiztonság növelése érdekében erősíti az erőforrás-nacionalizmust. Csehországban tavaly az energiaár-válság miatt újranyitották a szénbányákat, míg Magyarországon tavaly újraindították a Mátrai Erőmű II. blokkját, amelynek élettartamát 2029 végéig meghosszabbították, és vizsgálják a lignitfeltárás bővítését. Romániában a válság kilenc megavízerőmű-projekt újraéledését eredményezte védett területeken, amelyek katasztrofális hatással lehetnek a vízi ökoszisztémákra.

Az elavult, hamis megoldásokhoz való visszalépés, a szénhez való rendszerszintű visszatérés drága és fenntarthatatlan energiaforrásokhoz kötné ezeket az országokat, ami negatívan befolyásolná a gazdaság versenyképességét is. Az egészségügyi és szociális hatások (a szénkivezetés vállalása alapján a széntermelő régióknak nyújtott Igazságos Átmeneti Alap forrásainak esetleges visszavonása) figyelembevételével mindez azt jelentené, hogy az ilyen elhamarkodott döntések igen magas költségekkel járhatnak.

Mindezeken felül a megújuló energiaforrások fejlesztésének akadályai jelentősen hátráltatják a sikeres energiaátállásra tett kísérleteket. A lengyelországi ellentmondásos "10H" szabályozás (még ha nemrég módosították is, így a szélturbina magasságának legalább tízszeresét előíró védőtávolság helyett 700 méteres távolságot ír elő) leszűkíti a szárazföldi szélerőművek számára rendelkezésre álló helyeket, így káros hatással lesz a lengyel energiabiztonságra. Magyarország jelentős visszalépést tett az új napelemes létesítmények hálózati csatlakozásainak 2022 őszén bevezetett tilalmával, ami veszélyezteti mind a nemzeti, mind az uniós éghajlati és energetikai célokat.

Közép- és Kelet-Európa energetikai jövőjének megerősítése

A fentiekkel ellentétben pozitív jelzések is érkeznek Közép- és Kelet-Európa országaiból a fosszilis tüzelőanyagokról való leválás tekintetében. Csehországban egy törvénymódosítás tervezet, amely remélhetőleg 2024-ben hatályba lép – a civil közösségek nagy örömére – jó alapot adhat a megújuló energiák közösségi megvalósításhoz. Lengyelországban a hőszivattyúk/szigetelési programok tömeges megvalósítása tapasztalható. Nemrégiben Csehországban bevezették a "lakhatási támogatást" (amelynek mértékét ugyanakkor a kormánynak rendszeresen az aktuális normatív költségekhez kellene igazítania, szélesebb körben propagálnia és eljárásrendjét egyszerűsítenie), Lengyelországban pedig a "védőpajzs-támogatást" a családok számára (jövedelem, fűtési típus és a háztartásban élő személyek száma alapján).

Azonban ennél többet is lehetne tenni. Az otthonok felújítására vagy megújuló energiaforrások alkalmazására irányuló célzott és differenciált ösztönzők szükségesek ahhoz, hogy kellene társadalmainkat igazságos és részvételi alapon az éghajlat-semlegesség felé vezető útra tereljék. Az RRF és a REPowerEU lehetőséget teremt az épületek energetikai teljesítményének növelését célzó komplex támogatási rendszerek kialakítására vagy a megújuló energiaforrások felhasználásának felgyorsítását célzó, átfogó reformok bevezetésére. Az ilyen intézkedések középpontjában a műszaki és jogi akadályok leküzdése, a hálózati csatlakozás engedélyezési folyamatának átláthatósága és a megújuló energiaforrások közösségi alapú, az emberek drága hálózati ellátástól való függetlenedését lehetővé tevő kiaknázása kell, hogy álljon. Az energiahatékonysági és energiatakarékossági intézkedések gazdasági, társadalmi és környezeti járulékos előnyeit országos figyelemfelkeltő kampányok révén kell megvitatni és népszerűsíteni.

Sok család számára a tavalyi tél valóban kemény volt a közép-kelet-európai régióban. A kormányoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a következő tél sokkal jobb legyen. A rövid távú beavatkozások bizonyos mértékig segítenek, de nem foglalkoznak az energiaár-válság alapvető okával: a gazdaságok fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségével. Összességében az európai kontinens jelenlegi "trilemmájának" - az emelkedő energiaköltségek, az energiabiztonság hiánya és a fenyegető klímaválság - megoldásához sürgősen szükség van egy decentralizált, fenntartható energiarendszerre, amely elősegíti a polgárok közötti szolidaritást, ugyanakkor megvédi őket a szennyező és drága fosszilis tüzelőanyagok használatára való rászorultságtól.

Szerzők: Kasia Ugryn, Marta Anczewska és James O’Connor, Climate Action Network Europe. Társszerzők: Jaroslav Bican, Greenpeace Csehország; Dönsz-Kovács Teodóra, MTVSZ, Magyarország; Liliana Rastocka, Szlovák Klímakoalíció; és Anna-Maria Seman, WWF Közép- és Kelet-Európa.

Eredeti cikk elérhető itt.

Írta: Lukács András, Levegő Munkacsoport

Elengedhetetlen intézkedés a szén-dioxid beárazása a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében. A közúti közlekedés és az épületek szén-dioxid-piacának létrehozásáról szóló uniós irányelv (ETS2), amelyről nemrég megegyezés született, fontos lépés ebbe az irányba. Az irányelv alkalmazása azonban számos buktatót rejt magába, amelyek, ha nem kezelik, összességében még növelhetik is a CO2-kibocsátást és más környezeti károkat.  

Az ETS2 eredményeként az üzemanyagárak fokozatosan emelkedni fognak. Mivel azonban az üzemanyagadók nagymértékben eltérnek az EU tagállamai között, a magasabb üzemanyagárak a jelenleginél is jobban fogják arra csábítani a járműtulajdonosokat, hogy lehetőség szerint ott tankoljanak, ahol a legolcsóbb az üzemanyag, vagyis akár a szomszéd tagállamba is átjárnak majd tankolni. Ráadásul az üzemanyagturizmus minden bizonnyal sokkal inkább érinti majd az EU-n kívüli országokkal határos tagállamokat, mivel az utóbbiak nem tartoznak az ETS2 hatálya alá.  

Intő példaként szolgálhat, ami Magyarországon történt a közelmúltban. Mint ismeretes, 2021 novemberében árplafont vezettek be a benzinre és a gázolajra, ami egy évig volt érvényben. Az intézkedés számos súlyos problémát idézett elő, többek között az üzemanyagturizmus és az üzemanyagcsempészet megugrását. Egyes határközeli régiók különösen megszenvedték a megnövekedett közúti forgalmat. Azonban még a szokásos határon átnyúló forgalom is komoly hátrányokat okoz már ma is: ha például a személy- és teherautók Szerbiában olcsó üzemanyagot tankolnak, majd belépnek az EU területére, akkor anélkül használják az uniós országok infrastruktúráját, hogy megfizetnék az üzemanyag árába beépített hozzájárulást az infrastruktúra fenntartásának finanszírozásához. Ez különösen a teherautók esetében hangsúlyos: ha egy kamion Szerbiában teljesen feltölti a tankját, akkor ezzel az üzemanyaggal egészen Portugáliáig eljuthat. Ezek a körülmények együttesen nagymértékben csökkenthetik az ETS2 hatékonyságát, és nemkívánatos környezeti és gazdasági következményekkel járhatnak. 

A fent említett irányelv azonban hasznos mozgásteret is biztosít a tagállamok számára: gyakorlatilag elkerülhetik az ETS2-be való bekerülést, ha bizonyos mértékű szén-dioxid-adót vezetnek be. Csakhogy az üzemanyagokra közvetlenül kivetett adó ugyanolyan nemkívánatos eredményekhez vezetne, mint az ETS2 bevezetése. Ezért a szén-dioxid-adót egy távolságalapú elektronikus útdíjként kell kivetni, ami könnyen megvalósítható. Számos európai ország már sok útján bevezette a tehergépjárművekre a távolság- és szennyezésarányos útdíjat, a 2022-ben elfogadott, a gépjárművekre kivetett díjakról szóló uniós irányelv módosítása pedig kötelezővé teszi számukra, hogy ezeket az díjakat a jármű CO2-kibocsátásának alapján alakítsák át már 2024-ben. Technikailag és pénzügyileg nem jelentene gondot az útdíj – az elektronikus útdíjszedő rendszer – kiterjesztése az összes útra és minden gépjárműre bármely tagországban. Ráadásul minden gépjármű hivatalos üzemanyag-fogyasztása ismert, így a megtett kilométerek számát csak meg kellene szorozni az adott gépjárműben egységnyi útra jutó benzin és gázolaj elégetéséből származó CO2-kibocsátás mennyiségével. 

Joggal állítható, hogy az egyes járművek üzemanyag-fogyasztása eltér a hivatalos adatoktól, mivel számos tényezőtől függ: a járművezető vezetési stílusától, az út helyétől, a domborzati viszonyoktól, az időjárástól, a jármű műszaki állapotától stb. Mindez azonban irreleváns az adott ország teljes CO2-kibocsátásának csökkentése szempontjából. Ha ugyanis valamelyik évben nem sikerül elérni a kitűzött csökkentést, akkor a kormány ennek megfelelően módosíthatja az útdíj mértékét. 

Bár az említett okok miatt az elektronikus útdíj nem teljesen igazságos a CO2-kibocsátás tekintetében, elkerülhető vele a sokkal nagyobb igazságtalanság, amely az ETS2 alkalmazása esetén előfordulhat. Sőt, a méltánytalanság egy részét az útdíj megfelelő finomhangolásával enyhíteni lehet. Az útdíj a használt úttól függően változhat: például magasabb a városokban, mint vidéken, ami környezetvédelmi és szociális szempontból is igazságosabb lenne. Az útdíj a CO2-kibocsátáson kívül a jármű egyéb paraméterei (Euro norma, tengelysúlyterhelés stb.) alapján is differenciálható.  További előny, hogy az útdíj mértékének változásai sokkal kiszámíthatóbbak lennének, mint a kibocsátási egységek árai az ETS2 esetében. (A tapasztalatok szerint az EU jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszerének, az EU ETS-nek gyakori és sokszor jelentős mértékű áringadozása sok vállalkozás számára megnehezítette a megfelelő tervezést.)  

A megemelt útdíjból származó bevételt pedig a háztartások kompenzációjára lehetne fordítani, amit számos országban megtettek már az üzemanyag-, illetve energiaadók emelésekor. A Levegő Munkacsoport számításai szerint egy ilyen adó- és támogatási reform a háztartások leggazdagabb 20 százaléka kivételével minden magyarországi háztartásnak előnyös lehetne.  

Sokkal tragikusabb következményekkel járhat az EU ETS kiterjesztése az épületek energiafelhasználására, ha az nem társul megfelelő kiegészítő intézkedésekkel. Ösztönözné ugyanis a biomassza – főként fa – elégetését, ami káros az éghajlatra és az egészségünkre. Mivel a megnövekedett kereslet felhajtja az árakat, megszaporodik a már most is előforduló illegális fakivágás itthon és más kelet-európai országokban egyaránt. Ami még rosszabb, az illegális lakossági fűtés esetei is megsokszorozódhatnak. A műanyag, a bálás ruha, a kezelt fa és más hulladékok háztartásokban történő elégetése már most is rendkívül elterjedt kelet-európai országokban, ami a légszennyezés okozta megbetegedések és halálesetek egyik fő oka. Továbbá a lakossági hulladékégetés akár 40 százalékkal több korom kibocsátásával jár, mint a fatüzelés (egységnyi tömegre vetítve), márpedig a légkörbe kerülő korom nagymértékben hozzájárul a globális felmelegedéshez. 

Ezért már most megfelelő intézkedéseket kell tenni az épületek ETS2-be való bevonása nemkívánatos hatásainak megelőzésért. Ezen intézkedések egyike a széles körű figyelemfelkeltő kampányok indítása, amelyek tájékoztatják a lakosságot a fa- és hulladékégetés káros hatásairól, valamint a háztartási energiafelhasználás csökkentésének viszonylag olcsó és gyorsan megvalósítható módszereiről. A közép- és kelet-európai országokban évente legalább a GDP 0,1%-ának megfelelő összeget kell erre a célra elkülöníteni. A Levegő Munkacsoport évtizedek óta javasolja, hogy a megemelt energiaadókból a háztartások kapjanak pénzbeli támogatást, hogy a környezetünk és egészségünk veszélyeztetése nélkül tudják megoldani a fűtést, vízmelegítést. (E tekintetben az ETS2 is egy energiaadónak felel meg.) Az épületek energiahatékonyságának növelésére irányuló beruházásokat pedig jelentősen meg kell növelni, támogatásokkal, pénzügyi konstrukciókkal ösztönözni. Számottevően meg kell erősíteni az illegális égetést és az illegális fakivágást ellenőrző hatóságokat.  

Ha a fent javasolt összes intézkedést végrehajtják, az ETS2 minden bizonnyal eléri azt a célt, amire tervezték. 

Írta: dr. Sáfián-Farkas Fanni, Illésné Szécsi Ilona, Pálffy Anikó – Magyar Energiahatékonysági Intézet

A MEHI szakpolitikai javaslatai

A hazai igények és a nemzetközi tapasztalatok mind azt mutatják, hogy az energiaszegénységből való kitörés nem egy intézkedés hatására fog megtörténni, hanem csak több szakterület sokféleszakpolitikai eszközét bevetve, közös erőfeszítéssel, és az érintett háztartások több irányból való megtámogatásával van rá lehetőség. Ennek legfontosabb pillérei a hazai szociális ellátások, a lakáspolitika (beleértve a szociális bérlakáspolitikát is), valamint az energiahatékonysági felújítási támogatások megváltoztatása és megerősítése. A következőkben pontokba szedve összefoglaljuk az ezekkel kapcsolatos legfontosabb javaslatainkat (további szempontok és ajánlások a tanulmányban olvashatók):

1. Szociális támogatások, jövedelmek

• Újra be kell vezetni a központi normatív lakásfenntartási támogatást a méltó lakáskörülmények érdekében, melyek célba juttatásában az önkormányzatok vállalhatnának aktív szerepet. 
• Központi költségvetésből újra elérhetővé kell tenni minden településen az adósságkezelési támogatási szolgáltatást, melyet bővíteni kell mind a szolgáltatást, mind a felhasználhatóságát tekintve.
• Tekintve, hogy az önkormányzatok rendelkeznek helyi szinten a legtöbb szakmai és helyismerettel, valamint a lakók szociális és egyéb szükségleteivel, fontos lenne az önkormányzati bevételek megerősítésével lehetőséget adni arra, hogy reagálhassanak a lokális kihívásoknak, problémáknak megfelelően helyi támogatási programokkal, segélyekkel, pályázatokkal.

2. Lakáspolitika

· Megfelelő képviselet a kormányzaton belül: önálló lakásügyi államtitkárság létrehozása, ahol önkormányzati, pénzügyi, építésügyi, szociális szempontok is képviselve vannak.

• Készüljön el egy minden érintett szakértői konszenzusán és társadalmi véleményen alapuló hosszú távú lakhatási stratégia és cselekvési terv, amely nemcsak az újépítések ösztönzésére fókuszál, hanem felméri a meglévő lakásállomány kihívásait, a hazai lakhatási problémákat, melyekre megoldást kínál: ennek megfelelő célokat tűz ki (nem demográfiai és gazdaságfejlesztési fókusszal), melyekhez intézkedést, forrást is rendel.
• Rendkívüli szükség van a hazai szociális bérlakásszektor rohamléptű bővítésére, a meglévő szociális bérlakások energetikai felújítására. Ehhez célzott támogatásokat kell elérhetővé tenni önkormányzatok számára. A felújítási munkálatok mellett az önkormányzati munkatársak energiahatékonysági képzése is szükséges, hogy megtaníthassák a jelenlegi és leendő lakókat a hatékony otthonok takarékos használatára. 

3. Energiakiadások csökkentése, elérhető árú energiához jutás

• Szociális tarifarendszerrel érdemes támogatni az alacsony jövedelmű, de takarékos fogyasztókat (tehát csak bizonyos fogyasztási szintig), amely rendszerből már nem részesülnének a magasabb jövedelmi tizedekben élők.
• Mindenképpen szükséges a szociális tüzelőanyag-támogatás reformja, amely jelenleg csak 5000 fő alatti településeken elérhető, és mennyisége, minősége nem megfelelő. Ki kell vezetni a lignitet a szociális tüzelő-programból, a tűzifatámogatások során adott fa minőségét (pl. szárítás), felhasználásának szakszerűségét szintén biztosítani, ösztönözni kell.
• A védendő fogyasztók esetében a nemzetközi jó gyakorlatoknak megfelelően fizetésképtelenség, elmaradás esetén ne történjen meg a teljes lekapcsolás, helyette csak a szolgáltatás minimális szintre való szűkítése javasolt.

4. Energetikai felújítások támogatása, a lakásminőség javítása

• Két nagy támogatási rendszert javaslunk különböző feltételekkel és támogatási intenzitással. Mindkét támogatási vonal jó előre bejelentett legyen, hosszú távon álljon rendelkezésre, kiszámítható ütemezéssel és feltételekkel, amely az energiahatékonysági piacon sem okoz túl nagy hullámokat, így biztosítva a kapacitásokat és az árfelhajtó hatás minimalizálását.
• Minden felújítási támogatáshoz kapcsolódjon mérhető energetikai elvárás, akár energiamegtakarításban, akár kibocsátás-csökkentésben, fajlagos energiaigény-csökkenésben, energiatanúsítvány besorolásának javulásában mérve stb.
• Az egyik kifejezetten szociális szempontok alapján energiaszegény, alacsony jövedelmű háztartásoknak kínálna jelentős mértékű támogatási összeget, amelyből, ha szükséges, állagmegóvási munkálatok is megvalósíthatóak egy komplex energetikai korszerűsítést megelőzően (pl. vízszigetelés, falak, tető megerősítése, vezetékhálózat felújítása). Az önrész aránya lehetőleg ne haladja meg az 5%-ot, és fontos, hogy számos egyéb adókedvezmény, támogatás, kedvezményes vagy nulla százalékos hitel is rendelkezésre álljon. 
• A hitelképes, megtakarításokkal és/vagy átlag feletti jövedelemmel rendelkező háztartások energetikai korszerűsítéseit – pontosabban azok magasabb műszaki tartalmát és nagyobb energiamegtakarítását – is érdemes adókedvezményekkel, kedvezményes vagy nulla százalékos hitellel támogatni. A vissza nem térítendő támogatások mértéke alacsonyabb szintről indulhat (30-40%), azonban növekedhet, ha

o több felújítási intézkedés valósul meg (pl. hőszigetelés, fűtéskorszerűsítés, nyílászáró csere), akár csomagok szerinti támogatási intenzitás megadható;

o több energetikai besorolást javít az épület – itt azonban épülettípusonként eltérő lehet az elvárás;

o nagyobb energiamegtakarítást ér el, sávos megtakarításhoz kötve a támogatási prémiumot.

• Törekedni kell a – szakember által tervezett – mélyfelújítások megvalósításának támogatására, vagy amennyiben erre nincs lehetőség, az előre megtervezett szakaszos energetikai felújítások ösztönzésére. Ennek érdekében energiahatékonysági elvárások nélkül nem szabad támogatási programot indítani. Az egyszeri vagy szakaszos mélyfelújítás biztosítja ugyanis hosszú távon a lehető legnagyobb energetikai megtakarítás elérését, a lock-in hatás elkerülését és az energiaszegénységből való kitörés lehetőségét.
• A szociális energiahatékonysági támogatási programok indítása előtt mindenképpen rendezni kell a legrosszabb állapotú lakóingatlanok kérdését, amelyeknek felújítása nem gazdaságos. Ezek lehetnek rossz alapokra épült, rossz állékonyságú épületek, de olyan házak is, amelyeknek nincsenek statikai problémái, viszont nagyon rossz energiahatékonyságúak, és bizonyos okok miatt – pl. rossz megközelíthetőség – az épület maga nem rendelkezik akkora piaci értékkel, hogy érdemes legyen több millió forint állami támogatásból felújítani. Ezen esetek meghatározásához érdemes műszaki és egyéb szempontrendszereket felállítani, amelynek gyakorlati ellenőrzésére megfelelő intézményi hátteret kell létrehozni (erre javaslatokat teszünk a 7. fejezetben). A lakásstratégia keretében pedig megoldást kell találni azoknak a lakóknak a helyzetére – pl. szociális bérlakások biztosításával –, akik ilyen épületben élnek: ha nem jogosultak felújítási támogatásra, akkor is mindenképpen méltányos és megfizethető lakhatáshoz kell jutniuk.

5. Finanszírozási javaslatok:

• Javaslunk létrehozni egy Energiahatékonysági Alapot, amely külföldi mintákon alapulva hosszú távú, állandóan elérhető, újratöltődő, kamatmentes hitellehetőséget és részben vissza nem térítendő támogatást biztosítana nem csak lakás- és háztulajdonosok, de lakásszövetkezetek, önkormányzatok, KKV-k részére is. További részletek a MEHI Hazai Hatékonyság tanulmányában. Az Energiahatékonysági alap forrásai lehetnek Európai Uniós források (regionális és strukturális alapok, RRF), az ETS és ETS2 bevételei, nemzeti források és fejlesztési banki források. A forráskihelyezésben kereskedelmi bankok működhetnének közre.
• Érdemes megvizsgálni az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) által kiaknázható lakossági felújítási potenciálokat és ennek lehetséges megvalósítását. Javasoljuk, hogy írják elő, a megtakarítások bizonyos részarányát kötelezően a lakossági szektorban kelljen elérni. Ezzel együtt javasoljuk bevezetni a lakossági épületenergetikai projektek előmozdítására kedvezőbb elszámolási szabályt (bónusz), különösen, ha ezeket a beruházásokat energiaszegény háztartásoknál valósítják meg. Az EKR egy lehetséges finanszírozási forrása lehet az energiaszegény háztartások energetikai felújításának, ha kedvezőbb elszámolást alkalmazhatnak a kötelezettek a rászorulók épületeinek felújításához. A lakossági projektek egyszerűsített elszámolását is ki kell dolgozni. Az EKR-ből befolyó bevételeket – a NEKT-ben szereplő ígéretnek megfelelően – energiaszegény háztartások otthonainak energetikai felújítására kell fordítani. .
• Fontos, hogy a támogatási konstrukciók kialakításánál érvényesüljön az első az energiahatékonyság elve, azaz rossz állapotban lévő, szigeteletlen épületek napelemmel, hőszivattyúval való felszerelését akkor sem javasolt támogatni, ha abban energiaszegény háztartás lakik; mindenképpen először az állagvédelemmel, szigeteléssel kell kezdeni, akár az adott kiíráson belül is lehetőséget adva erre.

6. Egyéb javaslatok:

• ÁFA-kedvezmény energetikai felújításokra: energetikai felújítások ÁFA tartalmának – előre kihirdetett és hosszú távon fenntartott – csökkentése, például 5%-ra. A MEHI korábbi kutatása szerint ez makrogazdasági szinten vizsgálva igen pozitív hatású intézkedés lenne, hiszen összességében növelné az államháztartás bevételeit az energetikai felújítások nagy számú megvalósulása és a felújítási piac kifehérítése által.

• Az 1990 előtt épült családi házak rejtik a legnagyobb kiaknázható energiamegtakarítási lehetőséget. Bár fajlagosan, a beruházási költséghez képest itt érhető el a legtöbb megtakarítás, az energetikai felújítás összességében igen költséges lehet, így érdemes lehet számukra külön támogatási programot indítani. Közülük is kiemelt szerepet kaphatnának a Kádár-kockák, melyeknek tömeges felújításának lehetőségét mindenképpen vizsgálni kellene és kialakítani egy egyszerűsített, a házak hasonlóságát kihasználó felújítási programot.

• A bérlakás szektor szabályozása, amely előkészítené és később lehetővé tenné a magánbérlakások (és irodák) esetében az energetikai minimumkövetelmények hatékony bevezetését.

• A szociális bérlakás-állományt radikálisan növelni kellene egy országos program keretében. Itt nem csak újépítésre lehet gondolni, hanem felújításokra, az üresen álló lakásállomány hasznosítására is. 

• A társasházak esetében számos probléma nehezíti az energiahatékonysági beruházások megvalósulását, az energiaszegénységgel kapcsolatos intézkedéseknek érdemes ezekre is választ adni, illetve jól átgondoltan megközelíteni a társasházakat érintő szabályozásokat, támogatási feltételeket. 

A jelen tanulmány a MEHI és a Habitat for Humanity Hungary közös energiaszegénységi kutatási projektjének első eredménye, amelyet a hazai energiaszegénységet részletesebben felmérő, feltáró tanulmány fog követni 2023-ban. Ennek ellenére szükségesnek éreztük, hogy felvázoljuk, mit tudunk eddig a hazai energiaszegényekről, milyen fő kihívásokkal kell szembenéznünk, ha őket segítő szakpolitikákat és támogatási rendszereket szeretnénk Magyarországon létrehozni, illetve ezeknek milyen irányait látjuk javasoltnak. Reméljük, hogy már ezzel az anyaggal is beindíthatunk egy széleskörű szakmai párbeszédet a hazai energiaszegénység komplex problémájának megoldása érdekében.

Írta: Sáfián-Farkas Fanni, Illésné Szécsi Ilona, Pálffy Anikó – Magyar Energiahatékonysági Intézet

Nemzetközi jógyakorlatok

Számos nemzetközi jó példát gyűjtöttünk össze arra vonatkozóan, hogy hogyan érdemes átgondolni, kialakítani jól működő támogatási rendszereket és energiaszegény háztartásokat segítő intézkedéseket – illetve néhány kevésbé sikereset is bemutatunk a tanulmányban, tapasztalatszerzés céljából. Azt találtuk, hogy azok a rendszerek működnek jól, ahol szilárd politikai háttér, hosszú távú, előre tervezett és átlátható, kiszámíthatóan elérhető támogatási rendszerrel segítik az energiahatékonysági és energiaszegénységi célok megvalósítását. A sikeres támogatási rendszerek többrétűek: a direkt pénzügyi támogatásoktól a szociális energiatarifákon át az energetikai felújítások, korszerűsítések támogatásán keresztül kiegészítő finanszírozási lehetőségekig többféle lehetőséget kínálnak a különböző erőforrásokkal bíró és helyzetben lévő energia-szegény háztartások számára.

Az intézkedéseket 3 csoportba osztottuk: 

1. megfizethető energiaköltségek (direkt támogatások és energiaárak),
2. energetikai felújítások támogatása,
3. tanácsadás, információk.

A megfizethető energiaköltségek biztosítása országonként számos egyedi megoldást találunk: például Franciaországban energiacsekk, Spanyolországban szociális bónusz, Portugáliában szociális tarifa segíti a rászorulókat – ami közös bennük, hogy minden országban szociális alapon történik a rászoruló, energiaszegény háztartások támogatása. Történtek kísérletek az energiaárak egységes mérséklésére is (pl. Románia, Magyarország), de ez a gyakorlat EU-s versenyszabályozásba ütközik.

Az energetikai felújítások támogatása sok országban biztosított pénzügyi támogatásokkal, adókedvezményekkel, kedvezményes hitellel. A leghatékonyabb programok, ahol kiszámíthatóan, sok éven keresztül rendelkezésre áll egy jelentősebb összeg energetikai felújításokra és a kifizetés min, 30-40% energiamegtakarításhoz kötött. Még hatékonyabb a forrásfelhasználás, ha a támogatásintenzitás növelésével ösztönzik a mélyfelújításokat (pl. Németország, Szlovákia, Litvánia). Több helyen külön program foglalkozik az energiaszegény háztartásokkal: 90-100 %-os vissza nem térítendő támogatással, szociális rászorultság vizsgálatával (pl. Írország, Anglia, Franciaország, Észtország). Helyenként egy-egy régió nyújt támogatást helyi pénzintézetekkel, szolgáltatókkal együttműködésben (Flandria, Parma). A támogatások forrásai lehetnek kvótabevételek, európai uniós források (pl. RRF), de akár EKR bevételek is (Nagy-Britannia).

A felújításokat hatékonyan segíti az ingyenes információnyújtás, tanácsadás. Ennek keretében helyszíni felmérés is történik és sokszor takarékos eszközöket is biztosítanak ill. üzemeltetési tanácsokat is adnak az energiaszegényeknek. Eredményesebb a működés, ha a helyi közösségbe ágyazott (pl. Írország) és képzésekkel, szemléletformálással is együtt jár (Spanyolország). Leginkább az energiaszegénységi kockázatnak kitett háztartásokon tud ez a szolgáltatás segíteni, akik így el tudják kerülni az energiaszegénnyé válást.

Néhány ország esetében igyekeztünk teljes képet adni az intézkedésekről. Hollandiában az Energia ill. Klímaegyezményhez több, mint 100 szervezet csatlakozott (állami, gazdasági, civil szereplők), így itt megvalósul a teljes elköteleződés az energiahatékonyság mellett. Nagy-Britanniában a MEPS megvalósítása felé tesznek jelentős lépéseket, míg Ausztriában és Németországban a fosszilis tüzelőberendezések kivezetése van napirenden.

A nemzetközi jópéldák hazai adaptálhatóságánál igyekeztünk figyelembe venni a kulturális, politikai, gazdasági (szegénységi) és épületállományban, valamint tulajdonosi szerkezetben meglévő különbségeket a vizsgált ország illetve Magyarország között.

A tanulmányban a fenti példákon felül még számos, intézkedés-típusonként összegyűjtött jógyakorlat olvasható.

Energiaszegénység és kezelése Magyarországon

Magyarországon az energiaszegénység problémáját kezelő célzott szakpolitikák még nem jelentek meg. A téma megközelítése is igen nehézkes: nem született meg még a hazai definíció az energiaszegénység lehatárolására, nincs indikátor az érintettek azonosítására. Ezek meghatározása is kihívást jelent, ugyanis nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok, adatbázisok, melyekre nemcsak ahhoz van szükség, hogy lássuk, mivel állunk szemben, de a szakpolitikák, támogatások megfelelő tervezéséhez, majd az utánkövetéséhez, a hatások méréséhez is. A problémák igen sürgetőek, az energiaválsággal ugyanis mind az érintettek köre nő, mind helyzete folyamatosan súlyosbodik, miközben jól átgondolt, holisztikus megközelítésre van szükség a hosszú távon is jól működő megoldásokhoz. 

Az energetikai korszerűsítési támogatások egyelőre még nem elérhetőek; a jelenlegi kormányzat a lakóépületek energetikai felújítását az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) keretében képzei el. A MEHI 2022-ben részletesen megvizsgálta a 2021-ben indult hazai EKR első évét, illetve a nemzetközi tapasztalatokat, és ennek alapján arra jutott, hogy a lakossági energetikai felújítások és az energiaszegénység problémája nem kezelhető kizárólag a hazai EKR kereti között. Egyéb ösztönzők hiányában ugyanis a megvalósított energiahatékonysági projektek külföldön is egyértelműen az alacsony megtérülési idejű ipari („alacsonyan függő gyümölcsök”), esetleg nagyméretű, nem komplex épületfelújítási beruházásokra (pl. társasházi fűtéskorszerűsítés) irányulnak. Ezzel ellentétben az energiaszegény háztartások otthonainak felújítása – amely gyakran nem is jár érdemi energiamegtakarítással, hanem éppen egy alulfűtöttségi állapot szüntethető meg általa – elaprózott, nehezen skálázható beruházást jelent, amely jellemzően nem kerül a kötelezettek látókörébe. Az EKR első évében lakossági épületfelújításból és középület-felújításból nem származott megtakarítás.

A jelenleg elérhető, lakhatással kapcsolatos támogatási programok nem alkalmasak az energiaszegénység kezelésére, ugyanis energetikai elvárások és döntően szociális szempontok nélkül kerültek kiírásra, gyakran csak szűk társadalmi rétegek számára elérhetőek, ráadásul több esetben előfinanszírozást igényelnek.

A pénzügyi támogatások mellett gyakran nem kap elég hangsúlyt a felújítás előtt állók információval való segítése, pedig kutatásaink alapján az információhiány – ami gyakran motivációhiányt, bizalmatlanságot is okoz – az egyik fő oka annak, hogy kevesebb energetikai felújítás valósul meg, vagy fejeződik be, mint amennyire szükség lenne. Sőt, korábbi felmérésünk szerint több leendő felújító vágna bele energetikai felújításba egy egyablakos tanácsadó iroda támogatásával, mint amennyien ezt kedvező kamatozású hitel segítségével tennék.