Szerzők: Böröcz Barbara, Pálffy Anikó, Magyar Energiahatékonysági Intézet

Az Európai Bizottság az orosz-ukrán háború okozta nehézségekre és a globális energiapiaci zavarokra reagálva terjesztette elő 2022 májusában a REPowerEU tervet, amelynek fő célja, hogy Európa függetlenedjen a fosszilis tüzelőanyagoktól, és megfizethető, megbízható és tiszta energiát is biztosítson a fogyasztóknak.

Hazánknak is el kellett készítenie a Bizottság számára benyújtandó REPowerEU fejezetet, kiegészítendő a Helyreállítási tervet, amely az ország támogatási és beruházási terveit, valamint tervezett intézkedéseit tartalmazza az energiaátmenet felgyorsítására és a fosszilis energiafüggőség mérséklésére, nagyságrendileg 4000 milliárd Ft uniós támogatás és további hitel bevonásával. 

A hazai épületállomány állapota leromlott; energetikai szempontból 90%-uk elavultnak számít. A 4,5 milliós állomány több, mint 80%-a épült 1990 előtt, háromnegyede pedig még a 80-as évek előtt. A 3,85 millió lakott lakásból 2,3 millióban használnak gázt fűtési célra, így a REPowerEU tervben foglalt célok elérésében nagy szerepet kellene kapnia a lakossági szektornak.  A jelentős mértékű gázkitettség csökkentését az EU szakpolitikai irányelvei is ösztönzik, ezek szerint a lakossági fogyasztás szintjén a fosszilis energiaforrással működő tüzelőberendezések pár éven belül nem lesznek támogathatóak (várhatóan 2027-től), illetve a széndioxid kibocsátás is radikálisan csökkenteni kellene. 

Ennek ellenére mégsem a lakossági gázfüggőség csökkentése áll a hazai REPowerEU terv középpontjában.  Hiányoznak a tervből az energetikai felújításokat elősegítő intézkedések, beleértve egy nagyszabású lakossági épületfelújítási támogatási programot. Összességében a lakossági energiahatékonysági beruházásokra aránytalanul kis összeg jut, a 2026-ig tervezett 224 milliárd Ft, amit részben visszatérítendő, részben vissza-nem-térítendő támogatás formájában tervez a felelős Minisztérium kiosztani, 20 ezer lakás felújítását célozza meg, ami nagyságrendileg elmarad a szükséges évi 130 ezer lakásfelújítástól. Az uniós forrásokat egybeszámolva a felújítani tervezett ingatlanok száma 2029-ig is csak kb. 60 ezer épület. 

A felújítások fókuszában annak a 2,7 millió lakóingatlan kellene állnia, amelynek a fele családi ház. Ezek átlagos éves energiafogyasztása akár kétszerese egy korszerű épülethez képest, de a régi, rossz állapotú családi házak akár 3-4-szer több energiát fogyasztanak. A terv szerint a kiinduló állapothoz képest 30%-kal kell csökkennie a primer energiafogyasztásnak, amely elvárás azonban nem a mélyfelújítások irányába mutat. A 30%-os megtakarítás családi ház esetében származhat akár a nyílászárók cseréjéből, akár a régi gázkazán kondenzációs kazánra való cseréjéből is. A hőszigetelés is jelentős energia megtakarítással jár a régi korszerűtlen családi házak esetében. Ezek együttes, vagy szakaszos megvalósítása azonban 30%-nál jóval magasabb energiamegtakarítást (akár 60-70%) kell, hogy eredményezzen. A szűkös támogatási forintokat a mélyfelújítások előmozdítására kellene fordítani, a tervben foglalt 30%-os energiamegtakarítási elvárás alacsony, hacsak nem párosul olyan szabályrendszerrel, amely a szakaszos mélyfelújítást biztosítja. Az alacsony jövedelmű, energetikailag korszerűtlen ingatlanban élők célzott támogatása teljesen hiányzik a tervből, amire pedig megerősített uniós elvárások is irányulnak, egyúttal hazánk számára is elemi érdek, hogy az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű háztartások ne legyenek az energiaátmenet kárvallottjai.

Hiányzik a hazai REPowerEU fejezetből a rezsicsökkentés kivezetésére vonatkozó elképzelés (ahogy a Helyreállítási terv és a NEKT sem tartalmaz erre nézve semmit). A rezsicsökkentés fenntartása gazdasági és költségvetési szempontból fenntarthatatlan, emellett társadalmilag igazságtalan, túlfogyasztásra ösztönöz és a lakossági fűtés terén változatlanul fenntartja a gázfüggőséget. A tervben szereplő intézkedések ennek mérsékléséhez érdemben nem járulnak hozzá. Magyarország a rezsicsökkentés támogatására csak 2023-ban többet költött, 2581 milliárd Ft-ot, mint a teljes REPowerEU terv végrehajtásához rendelkezésre álló forrás (1750 milliárd Ft). A rezsicsökkentés ilyen formában való fenntartása a lakosság továbbra is „védett” szegmensében továbbra is túlfogyasztásra ösztönöz és konzerválja a gázfüggőséget. A rezsicsökkentés ráadásul a piaci alapú finanszírozási lehetőségek ellen hat, márpedig pusztán uniós vagy költségvetési támogatást felhasználva az épületállomány felújítása nem valósítható meg.

A rezsicsökkentés részleges feloldása jó kezdő lépés az energiahatékonyság ösztönzésére. Viszont a felújításokat övező hiányos, vagy téves információk miatt gyakori, hogy nem megfelelő energetikai felújítások történnek. Az ismeretek korlátozottsága miatt szükség lenne egy tanácsadó hálózatra, hogy a szétaprózott információk egy helyen összpontosuljanak, hogy a komplex felújításokhoz mind szakmai, mind pénzügyi információkat egy helyen tudjanak a felújítók igénybe venni. A tömeges szemléletformálásának, tanácsadásának költséghatékony módja lenne az egyablakos tanácsadói hálózat (One Stop Shop).  Szabványosítani kellene az épületfelújításokat, hogy egységes megoldásokat tudjanak nyújtani típusépületenként és könnyebb legyen koordinálni a felújítási folyamatot. A tervben ezekre vonatkozóan sem találni intézkedéseket.

A felújítások Magyarországon az építőipari megbízások kb. 20%-át teszik ki, míg ez az arány az EU-ban több, mint 36%. Bár a lakosság részéről van igény a korszerűsítésre, ehhez nincsenek megfelelő anyagi források. Egy széleskörű energetikai felújítást célzó támogatás hatékony eszköz lenne az otthonok dekarbonizálása felé, és hosszú távon védené a lakosságot az energiaárak változásával szemben. Emellett pozitív gazdasági és társadalmi hatásokkal is járna, mint az ingatlanok értéknövekedése, a beltéri klíma javulása, az épületek szén-dioxid kibocsátásának csökkentése, valamint kellő megrendelésállomány biztosítása az építőipar számára. 

A középületek felújítása tekintetében is egyre szigorodó elvárásokkal lehet számolni. A 2023-ban elfogadott Energiahatékonysági Irányelv szerint a közszférában évente 1,9%-kal kell csökkenteni az energiafogyasztást, és felújítási kötelezettség vonatkozik a közintézmények tulajdonában lévő épületek teljes alapterületének 3%-ára.  Az Irányelv ráadásul a felújítási kötelezettséget fokozatosan minden középületre előírja, beleértve nemcsak a központi kormányzati épületeket, de az önkormányzati épületeket is. 2027-tól kötelező lesz a felújítások révén elérni a megtakarítási előírást az 50 000 fő feletti településeken, 2030-tól pedig az 5000 fő feletti településeken. A középületek felújítására szánt forrásokat is ütemezetten és az energiahatékonysági szempontok fokozott beépítésével kellene az uniós forrástervezésben szerepeltetni. A REPowerEU tervben szereplő 62,8 milliárd Ft-ot a tervezők a központi kormányzati épületek felújítására szánják, a KEHOP és a TOP támogatásai irányulnak majd az önkormányzati épületekre. 

A primer energiafogyasztásnak a beruházás kiindulóállapotához képest középületek esetében is 30%-kal kell a terv szerint csökkennie. Állami támogatás biztosításakor indokolt lenne a magasabb megtakarítási elvárás, tekintve, hogy a középületeknek felújítás után középtávon már a közel nulla energetikai követelményszintnek kell majd megfelelniük, amennyiben az új EPBD előírásai is érvénybe lépnek. A felújításokat célszerű a legrosszabb energetikai besorolású épületeknél kezdeni, bár ehhez szükséges lenne részleteiben ismerni a középület állományt és annak energetikai jellemzőit. Országos nyilvántartórendszer azonban nem létezik, a középületek felújítási arányáról és az elmúlt időszakban az állami forrásokból megvalósult korszerűsítések eredményeiről sincsenek elérhető nyilvános információk. 

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Szerző: Magyar László, Energiaklub

Magyarország RePower EU terve – a többi tagállaméhoz hasonlóan - 2023-ban készült el. A terv legfontosabb célkitűzése az orosz gázról való leválás lehetőségeinek áttekintése, és ennek megfelelő új energiapolitikai irányok, támogatandó területek és intézkedések kijelölése.

Az orosz gázról való leváláshoz az energiafogyasztásunk csökkentése mellett a hazai megújuló források nagyobb léptékű kihasználása kínál lehetőséget. Nagyon fontos, hogy ebbe az irányba mozduljunk el, ne alternatív fosszilis források felé, ami hatalmas hiba volna a klímaválság kellős közepén. A rendelkezésre álló új pénzforrásokat a lehető leghatékonyabban kell a megújulós beruházásokat támogató fejlesztésekre fordítani. Lássuk, mennyire segíti ezt az új RePower EU terv.

---------------------------------

A magyar RePower EU terv legalapvetőbb célkitűzései között szerepel a megújuló energia részarányának növelése a bruttó végső energiafogyasztáson belül. Ennek eléréséhez a Nemzeti Energia és Klímatervvel is összhangban lévő specifikus célokat határoztak meg.

A spcifikus célok között szerepel, hogy 2030-ra 13 GW-ra növekedjen a beépített időjárásfüggő megújuló kapacitás Magyarországon. Ebből - a NEKT adataiból kiindulva - 12 GW-tal részesedne a napenergia, 1 GW-tal pedig a szélenergia. Ez rendszerüzemeltetés szempontjából nem egy ideális arány, de jelenleg ebbe az irányba haladunk.

Szintén cél, hogy jelentősen növekedjen a hazai geotermikus energiavagyon. Kezdetben döntően hőpiaci, majd a kapcsolódó technológia fejlődésével akár villamos energia előállítás céljával. Jelenleg az utóbbi még komoly technológiai és gazdaságossági akadályokba ütközik.

A terv kimondja, hogy a gyorsan növekvő időjárásfüggő megújuló áramtermelés piaci integrációjának támogatására biztosítani kell a többféle technológia és piaci eszköz együttes működésére épülő rugalmassági piac kiépítését. Vagyis a szabályozó rendszernek le kell tudnia követni a nap- és szélenergia termelésből fakadó ingadozásokat, minden eszközzel törekedni kell arra, hogy a rendszer rugalmassága növekedjen.

Továbbá a RePower tervben kiemelten kezelik az ipar, mint jelentős energiafelhasználó ágazat zöldítését a megújuló alapú saját energiatermelés növelésével, valamint a földhő és a megújuló hidrogén szélesebb körű hasznosításával. Hogy ehhez mennyire van szükség extra támogatásokra, arra lejjebb még visszatérünk.

A célok elérése érdekében a RePower EU tervben ún. reformokat határoztak meg. Ezen reformok keretein belül kerülnek majd kiírásra a konkrét támogatások is. Lássuk a megújuló energiaforrások hasznosítását érintő reformokat.

• Megújuló erőművek hálózati csatlakozása

A megújuló energia célokat szolgáló reformok között megjelenik az erőművek hálózati csatlakozási engedélyezésének elősegítése: a hálózat üzemeltetője az engedély megadásának időpontjától kezdve végrehajtható hálózati csatlakozási engedélyt ad ki az időjárásfüggő megújuló energiaforrások – nap – és szélenergia – erőművei számára legalább 12 000 MW összkapacitásig. A cél az ilyen erőművek minden kategóriájára (kis- és nagyerőművek) kiterjed.

A probléma vélhetően a szélerőművek korlátozott támogatásával lesz, hiszen előreláthatólag nem az ország teljes területére fog kiterjedni a csatlakozás lehetősége, illetve várhatóan erősen limitált lesz a csatlakoztatható erőművek száma is. Pedig a szélerőművek az orosz gázimport kiváltásában különösen hatékony szereplők lehetnének, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja.

1. ábra: Szélenergia szerepe a gázimport kiváltásában (Forrás: Energiaklub)

• A biogázra/biometánra vonatkozó stratégia kidolgozása 

A RePower EU terv egyértelműen nagyobb fókuszt kíván helyezni a biogázra és biometánra. A támogatások célja többek között az alapanyagok elérhetőségének és felhasználási lehetőségeinek feltárása, majd ezek alapján egy nemzeti termelési cél kijelölése. Vizsgálni fogják a biometán gázhálózatba történő betáplálásának lehetőségeit, meghatározzák a biogáz és biometán termelés elterjedéséhez szükséges jogalkotási és pénzügyi intézkedéseket, illetve felmérik a biogáz beruházások ipari hátterének és az alapanyagok fenntartható beszerzéséhez szükséges értékláncok lehetőségeit. 

• A geotermikus szabályozási keret fejlesztése 

Szintén fontos fókusz helyeződik a geotermikus energiára. A reform részeként átlátható és versenyképes szabályozást alakítanak ki a geotermikus energiaforrások kiaknázásának elősegítésére. Támogatni kívánják kutatófúrások mélyítését, a geotermikus vagyon feltárását eddig kevésbé kutatott területeken is, hogy pontosabb képet kaphassunk a kiaknázható energia területi eloszlásáról és mennyiségéről, majd ezt minél hatékonyabban nyerhessük ki.

A RePower EU tervben a megújuló energiák terjedését elősegítő egyéb támogató reformok között szerepel még az energiatárolás elterjedését segítő jogi ösztönzők kialakítása, illetve a dinamikus árképzés jogi hátterének kidolgozása is.

Pozitívum, hogy a tervben kiemelten kezelik az oktatás és a digitalizáció szerepét, a digitális tananyagok, illetve képzések (kurzusok) létrehozását. A megújuló energiákat érintően is számos területen kerül kialakításra ilyen képzési anyag.

A piszkos anyagiak – mit és mennyivel támogatnak a RePower EU forrásból?

A teljes RePower EU támogatási keret nagyjából 2 000 milliárd Ft, mely a reformok mentén került felosztásra. A megújuló energia beruházásokat direkt vagy indirekt módon érintő beruházások és a beruházások mentén elkölthető keretek a következők:

• Villamos energia hálózatfejlesztés és digitalizálás - 95,49 milliárd Ft

Ezek a fejlesztések elsősorban a nap- és szélerőművek további hálózati integrációját hivatottak segíteni az egyébként is elavult és fejlesztésre szoruló villamos energia hálózat modernizálásával.

• Ipari parkok energetikai célú zöldítése - 201,14 milliárd Ft

A beruházások az ipari energiaigény forrásösszetételében kívánják növelni a megújuló energia részarányt.

• Földhő hasznosítása - 159,58 milliárd Ft

Fókuszáltan a geotermikus vagyon nagyobb arányú kiaknázásának céljával foganatosított támogatások és beruházások.

• Középületek energiahatékonysági beruházásai - 62,8 milliárd Ft

Csak részben megújuló energia fókuszú beruházások.

• Lakosság energiahatékonysági beruházásai - 224 milliárd Ft 

Szintén csak részben megújuló energia fókuszú beruházások. A hőtermelési célú megújuló energiaforrást felhasználó berendezések (pl. hőszivattyúk) korlátozás nélkül támogathatók, viszont a villamosenergia-termelést szolgáló megújuló alapú berendezések (pl. napelemes rendszerek) kizárólag kiegészítő jelleggel.

A RePower EU tervben a támogatási keretek elosztása – figyelembe véve az egyes szereplők tőkéjét és lehetőségeit – koránt sem ideális. A lakossági beruházásokra fordítható összeg jóval kisebb, mint a központi hálózatra, ipari beruházásokra fordított keret, pedig igazán nagy szükség a lakossági támogatásokra lenne, akik a zöld átállás hajtómotorjai lehetnének, azonban önerőből csak nagyon kevesen képesek belevágni ilyen költséges beruházásokba. Ezzel szemben az ipari szereplők tőkéje adott a zöld beruházásokhoz, őket a direkt támogatások helyett szabályozással, ösztönzőkkel kéne a zöld átállás, a gázról való leválás irányába terelni.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat 

Szerző: Koritár Zsuzsanna, szakpolitikai szakértő, Habitat for Humanity Magyarország

Épületeink a legnagyobb energiafogyasztók. A hazai lakóépület-állomány közel háromnegyede energetikailag elavult, a kívánatos állapothoz képest több mint háromszor annyi energiát használnak. A felújításuk és annak ösztönzése is évtizedes lemaradásban van: a központilag megszabott és alacsonyan tartott lakossági energiaár (azaz a rezsicsökkentés), és a támogató szakpolitikák hiánya miatt a lakóingatlanok nagy része beleragadt az energiapazarló állapotba. A klímavédelmi törekvések és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése egyre égetőbbé teszi ezt a problémát, a hazai stratégiák és uniós forráselosztási tervek azonban alig célozzák ezt a területet.

EU-s folyamatok: nem csak célok, eszközök is

A klímaválság kezelése és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése Európa egyik legfőbb prioritásává vált az elmúlt években, és ezt a törekvést az egekbe szökő energiaárak és az energiaválság még hangsúlyosabbá tette. Ezért szükségessé vált európai uniós jogszabályi szinten is változtatásokat hozni, amelyek a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, gáz) használatának és a széndioxid-kibocsátásoknak az erőteljesebb csökkentését célozzák. Az „Irány az 55%!” (Fit for 55) jogszabályjavaslati csomagot 2021-ben készítette el az Európai Bizottság, amelynek keretében megújul – többek között – az energiahatékonysági irányelv, a megújuló energia irányelv, az épületenergetikai irányelv és a kibocsátáskereskedelmi irányelv (ez utóbbi azért fontos, mert a módosítás kiterjeszti a rendszert a közlekedésre és az épületekre is). A megújult jogszabályok ambiciózusabb célszámokat és a célok teljesítése érdekében ható szigorúbb előírásokat tartalmaznak. Ezek közül azonban néhány új követelmény különösen nagy terhet róhat az alacsony jövedelmű, rossz energiahatékonyságú épületekben lakó háztartásokra. Egy részük az energiaárakat fogja megemelni, egy másik részük pedig az épületek kötelező felújítását írja elő annak érdekében, hogy 2050-re elérjük a célként kitűzött dekarbonizált épületállományt. Ez pedig elsősorban az energiaszegénységgel érintett vagy annak kockázatának kitett háztartásoknak lehet majd különösen megterhelő.

Ki számít energiaszegénynek?

A jogalkotási folyamat részeként most először határozták meg az energiaszegénység definícióját: eszerint azok tekinthetők energiaszegénynek, akik nem képesek hozzáférni az alapvető, megfelelő életszínvonalat és egészséget biztosító energiaellátáshoz, ideértve a megfelelő fűtést, meleg vizet, hűtést, világítást és az árammal működő készülékekhez szükséges energiát. Ezt leginkább három tényező befolyásolja: az alacsony jövedelem, a magas energiaköltségek és az épületek rossz energiahatékonysága. Az a háztartás tekinthető leginkább energiaszegénynek, ahol mindhárom jellemző egyszerre fennáll – ezeket a háztartásokat kell célzottan és elsősorban támogatni.

Az energiaköltségek Magyarországon a rezsicsökkentés miatt nem abszolút értékben számítanak magasnak, hanem leginkább az EU-s összehasonlításban alacsony bérek miatt. Ami viszont kifejezetten súlyosbítja hazánkban a problémát, az a nagy energiaigényű, elavult épületállomány, különösen a lakossági szektorban, leginkább a családi házaknál. Egy frissen megjelent elemzés szerint a családi házak közel 80% tartozik a GG vagy annál rosszabb energiaosztályba. Ez azt jelenti, hogy a korszerű (legalább CC energiaosztályba tartozó) ingatlanoknál több mint két és félszer - háromszor annyi energiát használnak. Ezekbe a kategóriákba közel két és fél millió lakóingatlan (társasházi lakás és családi ház) tartozik, ami a teljes lakóépület-állomány 56%-a. Az ezekben lakók nagy része különösen kitett az energiaszegénység kockázatának, vagy már jelenleg is energiaszegény.

Forrás: Hitelintézeti Szemle, 22. évf. 3. szám, 2023. szeptember, 123–151. o.

A dekarbonizált épületállomány eléréséhez elengedhetetlen ezeknek az épületeknek az energetikai mélyfelújítása. A mélyfelújítás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az épület energiaigényét a lehető legjobban csökkentjük hőszigeteléssel, nyílászáró-cserével és fűtés- illetve meleg vizet előállító berendezések korszerűsítésével. A gyakorlatban ez legalább a CC energiaosztály elérését jelenti. Ez azonban nem kezelhető az energiaszegénység figyelembevétele nélkül, hiszen épp ezekben a legrosszabbul teljesítő épületekben élnek a kockázatnak kitett háztartások.

Elszalasztott lehetőségek, és a szakpolitikák hiánya

Az elmúlt években többezer milliárd forint jutott energetikai kritérium nélküli, szociálisan nem célzott (azaz leginkább a magasabb jövedelműek számára elérhető) lakáscélú támogatásokra - szemben a rászorulóknak jutó néhány milliárd forintnyi, nem épületfelújítást célzó, hanem leginkább közvetlen tüzelőanyag-támogatásokkal. Mindemellett az európai uniós források is (egyes Operatív Programok, Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz illetve annak RePowerEU fejezete) óriási potenciált biztosítanának az épületfelújítások támogatására és finanszírozására, mégis, ezek minimális kihasználással, leginkább elszalasztott lehetőségként szerepelnek most már. 

Az RRF RePoweEU fejezetében 14 beruházási terv szerepel, amelyből mindössze három célozza az energiahatékonyságot (egy a vállalati szektor, egy a középületek, és egy a lakóépületek energiahatékonyságát), összesen mintegy 460 milliárd forintnyi kerettel, ami a teljes keretösszeg alig több mint 20%-a. A kifejezetten lakossági épületfelújítást célzó keret ennek kevesebb, mint a fele: 224 milliárd forint. Ez, a tervezet szerint, 2026 végéig mindössze 20 ezer háztartás energiahatékonysági felújítását fogja fedezni, minimum 30%-os megtakarítással. Tehát a beruházások egy része (feltehetően a nagyobbik része) nem mélyfelújítás lesz. Összehasonlításképp: a 2050-es dekarbonizációs célok eléréséhez évente hozzávetőlegesen 130 ezer lakóingatlan mélyfelújítására lenne szükség. És mivel a tervezet szerint a beruházáshoz nem csak támogatás jár, hanem hitel felvétele is szükséges lesz, így borítékolható, hogy nem az energiaszegénység kockázatának kitett háztartások fogják tudni igénybe venni.

Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló források jól célzottak legyenek és érdemi módon használjuk fel őket, elengedhetetlen a jó stratégiai megalapozás, a hosszú távú vízió és elköteleződés. Az energiaszegénység kezelése egy olyan prioritás, amelynek tükröződnie kell az aktualizált Nemzeti Energia- és Klímatervben is. A 2018/1999 irányítási (NEKT felépítését meghatározó) rendelet szerint a tagállamoknak egyértelmű, konkrét, elérhető, mérhető és időhöz kötött célokat kell kitűzniük az energiaszegénység csökkentésére vonatkozóan. Meg kell határozni az energiaszegénységben élő háztartások számát, és részletesen kell ismertetni a veszélyeztetett háztartások védelmére irányuló intézkedéseket. Ezekből a közelmúltban felülvizsgált hazai NEKT tervezetében egyik sem található meg. Hiányoznak olyan kidolgozott elemek, melyek a magyarországi energiaszegénység fő okaira – lakóépületek kiugróan magas energiaigénye, rossz minőségű tüzelőberendezések, szociális alapon célzott lakástámogatások hiánya –, illetve következményeire – eladósodottság, egészségügyi problémák, kihűléses halálesetek – jelentenének megoldást. 

Összességében a fő stratégiákban, tervezetekben, forráselosztási dokumentumokban nem látszik az a szándék, amely a probléma nagyságrendjéhez mérten tervezné a szakpolitikákat, és felelős döntésekkel olyan megoldásokat kínálna, amely a végső – klímavédelmi, energiafüggőség-csökkentési és egy igazságos átmenetet követő – célt szem előtt tartva vezetné ki a magyar lakóépületeket és a háztartásokat az energiaszegénység csapdájából. 

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Esélylatolgatás az országspecifikus ajánlások tükrében

Szerző: Keményffy Orsolya jogász, a Levegő Munkacsoport szakpolitikai munkatársa

Az Európai Tanács által minden évben kiadott országspecifikus ajánlások hosszú évekig – elnevezésükhöz híven – udvariasan vázoltak fel a tagállamok számára egy kívánatos irányvonalat gazdasági és szociálpolitikai kihívásaik kezelésére. Mára az uniós szabályozás szerint az Ajánlások végrehajtása elengedhetetlen feltétele lett az EU-támogatások igénybevételének. A Levegő Munkacsoport megvizsgálta, hogyan is áll a kormány a 2023. évi Ajánlások végrehajtásával. 

Rezsicsökkentés

Az első ajánlás a rezsicsökkentés megszüntetését szorgalmazza. Az így befolyó bevételt az ajánlás szerint az egyre aggasztóbb mértékű költségvetési hiány csökkentésére kellene fordítani, valamint az energiatakarékosság, energiahatékonyság ösztönzésére oly módon, hogy az a rászorulókat és nem az amúgy is vagyonosokat támogatná. Ugyanakkor, amint köztudott, a kormány már a 2024-es költségvetésben is betervezte a rezsicsökkentés fedezetét, és ezzel egyértelművé tette, hogy inkább kíván költeni erre a környezetvédelmileg aggályos, szociálisan igazságtalan intézkedésre, mint a zöld átállásra. 

Környezetileg ártalmas, pazarló beruházások 

Az Ajánlások sürgetik a költségvetési hiány mielőbbi hatékony kezelését. Nem látszik viszont jele annak, hogy a kormány felhagyna az energiaigényes, környezetpusztító építkezések (például stadionok, luxushotelek, autópályák és akkumulátorgyárak) állami támogatásával, a nemzetgazdaságilag megkérdőjelezhető felvásárlásokkal. Pedig enélkül nehezen lehet az Ajánlásokban foglaltakat végrehajtani. Az Ajánlások teljes negligálása testesül meg abban is, hogy továbbra sincs nyoma egy következetes költségvetési tervezésnek, és hogy a magyar állami költségvetés a legátláthatatlannabbak közé tartozik a világon.

Igazságügyi reformcsomag 

A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz pénzügyi forrásaihoz való hozzáférésnek feltétele az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítéséhez és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmének biztosításához szükséges mérföldköveknek való megfelelés. Ugyan a magyar kormány által idén májusban elfogadott igazságügyi reform jelentős előrelépésnek tekinthető e téren, de még mindig vannak benne nyitott kérdések. Kifejezetten aggályos az is, hogy az igazságügyi reformcsomag elfogadására – több jogvédő civil szervezet szerint – a házszabály előírásaival ellentétesen került sor, és így az csak egy újabb bizonyíték (szégyenfolt) arra nézve, hogyan is áll a jogállamiság ma Magyarországon.  

Szociális támogatási rend, társadalmi párbeszéd

Az Ajánlások külön kitérnek a szociális támogatási rendszer és a munkanélküli ellátások javítására. Szükséges lenne javítani a leghátrányosabb csoportok munkaerőpiachoz való hozzáférését, és emelni a képzettségi szintjét. A zöld és digitális átálláshoz szükséges képzettségek biztosítása is elengedhetetlen. A munkanélküli ellátás rövidsége akadályozza az át- és továbbképzési rendszert. Hiányzik egy átfogó szemléletformálási kampány megvalósítása is a jelenlegi intézkedési tervekből, holott a zöld gondolkodásmód köztudatba építése enélkül nem biztosított. Az ajánlás kitér a hatékony társadalmi párbeszéd biztosítására is, aminek hiányát a civil szervezetek hosszú idő óta folyamatosan jelzik és első kézből tanúsíthatják annak hiányát. Mindezen területeken viszont nem tapasztalható érdemi előrelépés.

Piactorzító beruházások 

Az egységes piac és a jogállamiság elveinek alkalmazására bíztatva, az Ajánlások sürgetik a piactorzító, szelektív beavatkozások, testre szabott jogszabályok alkalmazásának elkerülését, a sürgősségi intézkedések csökkentését. A jelenlegi gyakorlat alapján ezen ajánlás nem látszik érvényesülni. Ma Magyarországon az üzleti környezet egyenlőtlen, és azt a jogi szabályozás is hátrányosan befolyásolja. Az állami támogatások, jogszabály-változtatások (például a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá minősítés gyakorlata) gyakorta erősen piactorzító hatásúak. Különös aggodalomra ad okot, hogy 2020 óta a kormány a „vészhelyzet” keretében rendkívüli jogkörével élve rövid időn belül és előzetes egyeztetés nélkül ágazatspecifikus adókat, ár- és egyéb piactorzító szabályozásokat vezet be. 

REPowerEU céljainak támogatása  

Az Ajánlások a REPowerEU fejezet mielőbbi véglegesítését, a végrehajtás gyors megkezdését is szorgalmazzák, elsősorban azért, hogy az EU mielőbb csökkentse függőségét az Oroszországból származó gáz-, olaj- és szénimporttól, és hogy egy rugalmasabb, az éghajlatvédelmi célok elérését segítő energiarendszert alakítson ki. A kormány idén augusztus 31-én nyújtotta be átdolgozott REPoweEU Tervét. A Levegő Munkacsoport elkészítette a magyar REPowerEU terv értékelését, és arra a következtetésre jutott, hogy a terv számos előremutató intézkedést tartalmaz ugyan, de összességében ellentmond az uniós céloknak, és végrehajtása uniós szabályokat sértene. A jelenlegi formájában történő megvalósítása esetén ugyanis tovább növekedne Magyarország függősége a fosszilis energiahordozóktól.

Szomorú következtetés

A fentiek alapján az látható, hogy az országspecifikus ajánlások közül a kormány igazából csak egyet teljesített és azt is csak félig-meddig, a többi területen pedig inkább az ajánlásokkal ellentétben cselekszik még mindig. Kérdés, hogy az Európai Bizottság – sok más aktuál- és geopolitikai ok miatt – szemet huny-e efelett, vagy pedig továbbra is visszatartja a Magyarországnak előirányzott uniós forrásokat.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Írta: Marton  Miklós

Felbőgnek a motorok - Ferihegy húsz év múlva

Felbőgnek a motorok, nekilódul a repülő, elemelkedünk, a hatóművek megbízhatóan dolgoznak. Hirtelen kertesházak rohannak alánk, csinos házak, egész városrész, meglepően közel. Itt laknak emberek? Milyen lehet itt lakni? Egyáltalán, vajon hányan laknak itt?

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér (közismerten Ferihegy) hangját mintegy egymillió ember „élvezi”. Közülük sokan a zajhatáson túl a levegőben lévő és a kertekre, házakra leülepedő, a csapadékkal a talajokat és a beszivárgással a talajvizet is érintő szennyező anyagok miatt is szenvednek. A légszennyezés tekintetében a reptér hatásterülete -legszűkebben mérve, ahol a repülésből eredő mikropor-koncentráció a normál érték 2-13-szorosa - egy 9 kilométeres kör. Ezen a területen félmillió lakos súlyosan érintett, azaz évtizedek óta és ki tudja, még meddig ki van téve a repülőtérrel kapcsolatos légszennyezés káros egészségügyi hatásainak. Nagyjából őket érinti a zajterhelés nagyrésze is, bár a legnagyobb részben a felszállópályák közelében élő mintegy 70-80 ezer embert.

80 dB-es zajkontúrok a futópálya körül le- és felszálláskor korszerű, jelenleg is gyártott olyan repülőgépek esetében, amelyek éppen megfelelnek a 16-os melléklet I. kötetének fejezeteiben foglalt zajhatároknak. Forrás: EEA

A hatályos szabályozás éjfél és hajnali 5 óra között (a „mélyalvási” időszakban) legfeljebb 6 repülést engedélyez. Valójában volt olyan éjszaka, hogy 36 repülési műveletre is sor került. Persze a légiforgalmat el lehet terelni, más városrészek fölé irányítani. Mára már rengeteg variációt kipróbáltak: az egyetlen budapesti terület, ahol talán nem zavaró a repülők zaja, az a Várnegyed. A zaj pedig válogatás nélkül rombol: mindenki idegrendszerét károsítja, és a hatások sokszor évekkel később jelentkeznek.

Repülők hangja és a repülőtér zaja

Cikkek tucatja adta hírül, hogy az állam a repülőtér tulajdonjogának visszavásárlását tervezi. Ahogy megtudtuk: „év végéig lezárulhatnak a tárgyalások”. Persze találgatások sora indult a vételárról és a motiváló okokról.

Szeptember közepén azt is megírták, hogy a Kúria hatályon kívül helyezte a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér környezetvédelmi engedélyét, majd pár nappal később egy másik per során a bíróság semmissé tette a repülőtér zajgátló-védőövezet határozatát. A két ítélet hatályos, bár azokat eddig csak szóban hirdettek ki. Mindez kérdések sorát indította el.

Kérdések sora

Ha az állam valóban visszavásárolja a repülőteret, vajon gondos gazdája lesz a reptérnek? Ahogyan egy nemrégiben megjelent cikk fogalmaz: „állami irányítás esetén elvárható, hogy a pénzügyi szempontokon túl más célok is érvényesüljenek”, de helyet-kap-e a szempontok között a környezet védelme is? Figyelembe veszi-e az állam, hogy ő, mint tulajdonos, egyúttal az érintett százezrek egészségért is felel?

Vajon működhet-e a repülőtér környezetvédelmi engedély, és hatályos zajgátló-védőövezet nélkül? A kérdés persze erősen költői, hiszen nemigen tudjuk elképzelni Magyarország fővárosát működő repülőtér nélkül. De vajon mennyi időbe telik egy új környezetvédelmi engedély megszerzése úgy, hogy annak érdemi feltételeit is teljesítik, beleértve a hatásterület egészére kiterjedő, nyilvános mérő- és megfigyelőrendszert? És vajon az új zajgátló védőövezet kijelölésébe be fogják-e vonni a helyi lakókat, a szakembereket?

Vajon az Európai Befektetési Bank, amely a repülőtér fejlesztéseit finanszírozta, pótolja-e végre a hitel biztosítása során vétett korábbi hiányosságait? Vagy a bank, amely a honlapján a fenntarthatóság apostolának hirdeti magát (We invest in a sustainable future for all”), bár a hitelezés menete során számos szabályt megszegett, és ezt el is ismerte, azt nem teszi jóvá?

Vajon várható-e, hogy az EU zajszennyezést érintő szabályozása a technológiai fejlődést követve szigorodni fog? Merre kíván menni au EU a repülés ügyeiben? Vajon lehetséges-e, hogy a lakosságot érintő zaj EU-s küszöbértékei közeledjenek a WHO által ajánlott értékekhez? Vajon tényleg bevezetik-e a repülőgépek üzemanyagának megadóztatását (kerozinadót), illetve a fosszilis üzemanyagadót (karbonadót), ahogyan azt a napokban egy új uniós biztosjelölt kijelentette? Ahogyan fogalmazott:

„Amikor az autómmal elmegyek egy benzinkúthoz, a fizetett összeg 50-60%-a adó. De amikor egy repülőgépet tankolnak, nem kell adót fizetni – nulla.”

Vajon a zaj kérdését szabályozó jogi rendszer alakítható-e úgy, hogy az a légiforgalomhoz is jobban illeszkedjen? Jelenleg időben átlagolni kell a mért értékeket, és mivel a légiforgalom zaja ugyan magas értékeket ad, de csak rövid ideig, amíg a repülő elszáll (ez az ún. „impulzusos zaj”), ezért a kapott átlagértékek rendre egészen csekély zajszennyezésről tanúskodnak. Vajon az állam, mint gondos gazda, kialakít egy, a környékbeli lakosokat védő szabályozást?

Vajon mekkora forgalmat visel el Ferihegy környéke? 1976-ban, a második futópálya tervezésekor azt mondták, hogy a repülőteret 6 millió utas/ év forgalomig lehet fejleszteni, addigra új repteret kell építeni. Később a tulajdonosok körében volt egy olyan mondás, hogy 2020-ban 20 millió-, 2030-ban 30 millió-, 2040-ben 40 millió utas forgalma lesz Ferihegynek, de ennek sem volt semmi alapja sem. 2011-ben felmerült „alternatív repülőtér fejlesztési lehetőségének vizsgálata” is, akkor ezt egyéb követelések között 11 polgármester írta alá, de minden maradt a régiben. 2017 körül volt egy 1200 fős felmérés a repülőtér környékén lakók körében. Akkor a válaszolók többsége azt írta, hogy elköltözne onnan, de nem tud. Vajon most mit mondana egy hasonló felmérés?

Megoldható-e az, hogy a zajnak leginkább kitett lakókat ne csak az ablakok szigetelésével kártalanítsák, mert attól még a kert, az utca nem használható, attól még repedeznek a falak, hullanak a tetőcserepek? Vajon lehetséges-e olyan méltányos kivásárlás, amely valóban lehetővé teszi a reptér mellől való elköltözést, elmenekülést? Vagy a kivásárlás csak rontana a helyzeten, mert az legitimálná, hogy a városban ekkora légiforgalom legyen? 

A repülőtéri zajkezelés kiegyensúlyozott megközelítése: 1) Zajcsökkentés annak forrásánál 2) Területhasználati tervezés és gazdálkodás 3) Zajcsökkentési műveleti eljárások 4) Működési korlátozások. Forrás: EEA

1. A zaj csökkentése annak forrásánál olyan kutatási programokkal, amelyek célja a repülőgépek zajának technológia és tervezés révén történő csökkentése.
2. Területhasználati tervezés és gazdálkodás: az összeférhetetlen fejlesztések elkerülése, mint amilyen például a lakónegyedek kialakítása zaj-szennyezett területeken
3. Zajcsökkentő műveleti eljárások [5], amelyek lehetővé teszik a repülőtér körüli zaj csökkentését vagy újraelosztását, és kihasználják a modern repülési navigációs rendszerek lehetőségeit
4. Repülőgépekre vonatkozó üzemeltetési korlátozások, amelyek korlátozzák a repülőtér megközelíthetőségét vagy működési kapacitását például zaj-határértékekkel, vagy repülési korlátozásokkal.

De a legfőbb kérdés nem ez. A legfőbb kérdés az, hogy hogyan tervezzük Budapest légiforgalmát most, és 20 év múlva? Van erre bárkinek átfogó elképzelése? Tényleg folyamatosan nőni fog a személyforgalom? Az hány utast és mennyi cargo-szállítmányt jelent majd? A két meglévő terminál mellé megépül-e a tervezett harmadik? Tényleg Budapesten lesz a Távol-Kelet logisztikai hídfőállása? Az hány teherszállító repülőt jelent naponta? Igaz lehet a meredek növekedést jósoló jövőkép? És mindez hogyan egyeztethető a környezeti szempontokkal és a klímavédelemmel? Vajon lehet-e Európa egyik legélhetőbb és legversenyképesebb országa az, amelynek a fővárosában egymillió ember szenved a folyamatos zajtól?

Ferihegy, mint állatorvosi ló

A repülőtér valóságos állatorvosi ló: egyszerre gazdaságot serkentő és környezetet romboló. Gazdasági szektorok sora épül a gyors szállítás lehetőségére, egész logisztikai városok települnek a repülőterek köré – és akkor még nem is említettük a gyorsan fejlődő turizmust. A károsultak pedig nem csak a távoli védett természeti területek, hiszen a Ferihegyre leszálló-, és onnan induló repülők hangjára százezrek ébrednek. És bizony sokszor nem akkor, amikor szeretnének.

Vajon hogyan egyeztethetőek a különböző vélemények, érdekek? Vajon kialakítható-e egy közös jövőkép, egy repülési stratégia? A feladat összetett, mint maga a kérdéskör. A megoldás minden bizonnyal egymás véleményének megismerésében, megértésében rejlik.

További információ:

• Szennyező repülőtér mögött piszkos bankügyletek (blogcikk 2023. május 24.) (https://mtvsz.blog.hu/2023/05/24/szennyezo_repuloter_mogott_piszkos_bankugyek )
• Reptér adásvétel: a károkat a felvásárlás előtt rendezzék, ne az adófizetők pénzéből (sajtóközlemény 2023. szeptember 7.) https://mtvsz.hu/hirek/2023/09/repter-adasvetel-a-karokat-a-felvasarlas-elott-rendezzek-ne-az-adofizetok-penzebol
• Repülőtér vásárlás: Állj! Pénzt és életet! (blogcikk 2023. szeptember 18) (https://mtvsz.blog.hu/2023/09/18/repuloter_vasarlas_allj_penzt_es_eletet )
• https://mtvsz.hu/repter
• https://mtvsz.hu/airport

A cikk a Közép-magyarországi Zöld Kör és a Magyar Természetvédők Szövetsége együttműködésében, a Global Greengrants Fund támogatásával készült.

Írta: Marton Miklós    

Repülőtér vásárlás: Állj! Pénzt és életet! 

A Ferihegyi Repülőtér tervezett állami tulajdonba vétele jó alkalmat jelenthet a környezeti és társadalmi problémák rendezésére. Különösen azért, mert ha erre az adásvétel előtt nem kerül sor, akkor azt a magyar adófizetők együtt fizetik majd meg: a pénzükkel és az egészségükkel. 

Csak én érzem úgy, hogy egyre hangosabbak Budapesten a repülők? Más is úgy érzi, hogy egyre nagyobb a zaj? Igen, egyre több a repülő. Igen, mást is zavar. Persze lehet nem odafigyelni, de attól még a zajszennyezés hat, rombolja az idegrendszert. A zaj okozta idegrendszeri károsodás tipikusan olyan, ami nem azonnal jelentkezik: nehéz megmutatni az összefüggést zajos környezet, és az akár évekkel később jelentkező idegösszeroppanás között. 

Kis városszéli reptérből nemzetközi csomópont 

A Ferihegyi Repülőtér 1950-ben nyílt meg, akkor évi 49 ezres utasforgalommal. 2022-ben a forgalom meghaladta a 22 milliót, tehát a növekedés három nagyságrendet ölel fel. 

A légszennyezéssel érintett zónában mintegy egymillió ember él, a zajszennyezés ennél még több embert érint. Mivel „Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez” (Alaptörvény XXI. cikk), ezért a repülőtér tervezett állami tulajdonba vétele kedvezhet a problémák rendezésének. 

A probléma pedig nem kicsi. 

„Borzasztó a hangerő. A kerozin csillog a kerti esővízgyűjtőben” – mondják. „Mióta van a CARGO, azóta telepakolják a gépeket, alig tudnak felemelkedni.” Azt mondják, hogy azóta érezhetően nehezebben szállnak fel a repülők, zajosabbak, sőt sokszor a kertekben érezni a motor keltette szelet. „Pár hete is volt tetőbontás.” (A Budapest Airport is elismerte, hogy “A két futópálya meghosszabbított tengelyében, a nagyjából 4 kilométeres távolságon belül található lakott területeken, Vecsésen és a XVII. kerületi Rákoshegyen előfordulhat, hogy a házak felett átrepülő leszálló gépek után jelentkező légörvények a földfelszínt elérve bizonyos körülmények esetén károkat okoznak a házak tetőhéjazatában.” 

„Pár hete is volt tetőbontás.” 

Repülőgépek jelenlegi zajterhelése városi belterületen, környezeti zajból magasan kiemelkedve eléri a hangelfedés szintjét. Ekkor már ellehetetlenül a kommunikáció, ez lakóövezetben családok életét teszi tönkre, iskolák esetén megnehezül az oktatás és a tanulás, munkahelyi környezetben pedig a fokozottabb koncentráció hamar dolgozó kimerüléséhez, teljesítményének romlásához vezet - különösen, ha az éjszakai pihenés is repülőgépek által megzavart volt. Budapest közparkjainak, rekreációs területeinek jelentős minőségi romlásához vezet az állandóan jelenlévő repülési zaj. Jellemző, hogy az egyre gyakoribb teherszállító repülők kimagaslóan nagy zajterhelése groteszk módon nem fér bele a zajmérők 90 decibelig skálázott grafikus megjelenítésébe. 

Budapesten és az agglomerációban jelenleg kétféle terület létezik: ahol már most is jelentős mértékű a terhelés, illetve ahol a most még csendes területeken a forgalom növekedésével garantáltan meg fog jelenni a probléma.  

Mostanában Dél-Buda kapja a forgalom jelentős részét. Sokan panaszkodnak, hogy nem tudnak aludni, a kialvatlanság pedig rombolja az idegrendszert. „Az alvásmegvonás, az egy háborús kínzási módszer” – emlékeztetett egy érintett. Sok városrészi csoport csak odáig akar menni az ügyben, hogy a forgalom ne őket érintse, a repülők ne arra szálljanak. Ez a „mindegy hol, csak ne itt” hozzáállás, amivel könnyen egymásnak lehet ugrasztani az érintetteket. Egy szakértő szerint azt a vitát, hogy az Egyes vagy a Kettes pályát használjuk-e, még a kőbányaiak egymás ellen hergelésében is ki lehet játszani. Márpedig a széthúzás a történelem során még soha nem vezetett sikerre. 

Átlagos nap Butapesten, 31-es pályairány: kékkel felszálló, pirossal leszálló gépek, zölddel kisgépes forgalom 

Éjjel is sok repülő érkezik. „Éjszakai légtérzár nincsen. Egyáltalán. Üllő felől sorban érkeznek – azt a városiak talán nem is tudják. Onnan aztán gurulnak visító hajtóművekkel az Egyes pályához.” 

„Hátrányos helyzetűek lettünk” - fogalmazott egy közelben élő. Mikor ideköltöztek, akkor még nem volt ilyen zajos a reptér. Ma meg már nem tudnak elköltözni, mert a házuk az eredeti érték töredékét sem éri. „Meg sem merem hirdetni a házat. …Vagy hívjak vevőt akkor, amikor éppen nem arrafelé repülnek?” 

Mit tehetünk? 

2011-ben az érintett kerületek polgármesterei egyebek mellett az alábbi követeléseket fogalmazták meg: 

• Részletes környezetvédelmi hatásvizsgálat készítése: mekkora maximális kapacitással, milyen feltételekkel működhet a jövőben Budapest közvetlen határában a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér Zajgátló védőövezet kijelölése az érintett önkormányzatok egyetértésével 
• Alternatív repülőtér fejlesztési lehetőségének vizsgálata (pl. cargo és „fapados” forgalom) 
• Budapest és az agglomeráció fölötti légiközlekedési irányok és magasságok meghatározása érdemi hatásvizsgálat útján  
• Érdemi zajcsökkentő intézkedések, beruházások az üzemeltető Budapest Airport Zrt. részéről.   

2011 óta sok minden megváltozott. Az egyetlen előrelépés, hogy 2013 júliusában átadták az új hajtóműpróbázó helyet - ahová a nagyobb repülők nem férnek be. Az alternatív repülőtér gondolata háttérbe szorult, ugyanakkor az éghajlati meggondolások (többek között a 2022-es aszály és az elmúlt szokatlanul enyhe tél hatására) viszont előtérbe kerültek. A fenti követelések terén azonban alig történt előrelépés, így azok változatlanul rendezésre várnak. Amiben egyetértés van, az csak az, hogy a kérdéskör sokszereplős és nagyon összetett. 

Számos és egyre több érintett civil közösség, szakértő keresi a megoldási lehetőségeket. 

Van olyan szakember, aki szerint megengedhetetlen, hogy míg a légszennyezettség kérdését szigorúan kezeli au EU Bizottság, addig a zajszennyezés kérdését érzékelhetően kerüli. Szerintük tehát perelni kellene a Bizottságot. 

Sok szakember a szabályozás oldaláról közelíti a kérdést. Ők gyakran mondják, hogy a teljes zajvédelmi szabályozási rendszer újragondolást igényel, egyfelől azért, mert a légiközlekedés zajszennyezése nem csak néhány száz környékbeli lakost érint. Másfelől meg azért, mert a repülők hangja ugyan kimagaslóan magas és erős, de jellemzően csak rövid idejű. Ha tehát a régi módszereknek megfelelően a zajhatást 8 vagy 24 órára átlagoljuk, akkor az eredmény nevetségesen kicsi. Jellemző, hogy az egyre gyakoribb teherszállító repülők kimagaslóan nagy zajterhelése groteszk módon nem fér bele a zajmérők 90 decibelig skálázott grafikus megjelenítésébe. Ahogyan egy szakértő fogalmazott: „A zajvédelmi rendeletek direkt úgy vannak kialakítva, hogy a repülés okozta rövid ideig tartó nagy zajt ne kelljen szankcionálni.” 

A szankcionálás, avagy a repülőtér működési szabályzata szerinti mélyalvási üzemelési díj bevezetése ugyanakkor egyrészt indokolt, másrészt visszás, ugyanis a károkozás megfizethetőségét sugallja. Ráadásul az érintetteknek örülniük kellene annak, ha minél magasabb a reptér által így beszedett összeg, hiszen ezt fordítják a zajszigetelési programra. Az egy külön kérdés, hogy  az ebből a hálószobák ablakaira biztosított plusz egy üvegréteg és a szellőző berendezés sokak szerint keveset ér: az ingatlanok teljes zajszigetelésére lenne szükség - bár a kertvárosias területen az ingatlanok kertje így is élhetetlen marad. A zajszigetelési program tehát mindenképpen csővégi álmegoldás. 

 Ferihegy forgalmának változása az elmúlt 20 évben 

(2002-2022 adatok: KSH, 2023-2026 előrejelzés: 2020-as díjszabályzat IX. melléklete) 

Sokak szerint a kérdést jóval szélesebbe kellene kezelni. Nem elég a repülés zajhatását figyelembe venni, de figyelembe kell venni annak légszennyezését is, sőt annak éghajlati hatását is. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség kiemelte, hogy a repülés ötször több üvegházgázt bocsát ki, mint a vasúti közlekedés. A 2022-es Európai légiközlekedési környezetvédelmi jelentés hivatkozása szerint „Az IPCC 6. értékelő jelentése 2022-ben megjegyezte, hogy a felmelegedés 1,5°C-ra történő korlátozásához az üvegházhatású gázok kibocsátásának azonnali, gyors és nagymérvű csökkentése szükséges, továbbá, hogy a repülési ágazat továbbra is a fokozott éghajlati veszélyekhez való alkalmazkodás korai szakaszában jár.” 

Ami biztos, hogy a Ferihegyi Repülőtér fejlesztését biztosító Európai Beruházási Bank igen komoly mulasztásokat követett el. Ezt azóta maga a bank is elismerte, de nem pótolta.  

Az EBB-nek akkor is ragaszkodnia kell finanszírozott projektek társadalmi és környezeti hatásainak alapos felméréséhez, ha azt a helyi hatóságok nem várják el. Az európai unió bankjának – a közösségi normák szerint - elő kell írnia a finanszírozott projekt információinak megosztását és a nyilvános konzultációkat, mégpedig a projekt korai, tervezési szakaszában, amikor még érdemi lehetőség van a projekt módosítására. 

A repülőtér bővítését finanszírozó Európai Beruházási Bank a honlapján (közvetlenül a bank elnöke képe mellett) büszkén állítja, hogy az Európai Unió bankjaként segíti a fenntartható fejlődés eljuttatását mindenki számára (”The EIB is the bank of the European Union. We invest in a sustainable future for all”). Valójában a bank nem tette elérhetővé a finanszírozott projekt információit, és a reptércég eddig nem folytatott érdemi egyeztetéseket az érintett lakossággal. Környezetvédő szervezetek azóta is igyekeznek kicsikarni a cégtől és az EBB-től a kötelező intézkedéseket. 

Ha az államé lesz a repülőtér 

Az utazáshoz való jog nem sértheti az egészséges környezethez való alapjogot. A repülőtér vásárlására tervezett összeg fájóan hiányzik olyan területekről, amelyek rendezése az állam alapvető feladata; ilyen például a közösségi közlekedés fejlesztése is. Amennyiben a magyar állam többségi tulajdont szerez a reptéren, úgy az ezzel járó problémákat is magára veszi, ahogyan erre Lázár János miniszter úr 2023. március 6-án a parlamenti beszédében is utalt.  

Látva a problémák szerteágazó voltát, kimondható, hogy az államra sok teendő marad: erre fel kell készülni, mikor a vásárlásról döntenek. Éppen ezért az EBB által elismert teendőket az eladó félnek még az adásvétel előtt rendeznie kell. A zajvédelmi zónákat megbízható adatok és érdemi lakossági konzultáció alapján ki kell terjeszteni. A leginkább érintetteknek fel kell ajánlani a méltányos kivásárlást és az eddig elszenvedett egészségügyi és környezeti károkért való kompenzációt. 

Ha ez az adásvételig nem történne meg, akkor az Európai Beruházási Bank és a Budapest Airport Zrt. mulasztását a jövőben minden magyar adófizető fizetné meg, ráadásul duplán: a pénzével és az egészségével. 

További információ: 

• Szennyező repülőtér mögött piszkos bankügyek (blogcikk 2023. május 24.) 
• https://mtvsz.hu/repter 

• https://mtvsz.hu/airport 

A cikk a Közép-magyarországi Zöld Kör és a Magyar Természetvédők Szövetsége együttműködésében, a Global Greengrants Fund támogatásával készült.