Ne csak a réten, mezőn – legyen virág mindenütt!
A beporzók védelme érdekében – egy ősi módszert felelevenítve és picit módosítva – virágbomba / viráglabdacs készítésben kérjük részvételeket. (Na és persze, aki még nem tette meg, írja alá a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezés petícióját!)

Jelen esetben virágbomba alatt nem Banksy híressé vált virágcsokrot hajító tüntetőt ábrázoló graffittijéről beszélünk, hanem a vadvirágok elterjesztésének gerillakertész módszerét alkalmazzuk.

Egyiptomtól Japánig

A vetőmaggolyók (agyaglabdák) használata egy ősi módszer a haszonnövényeink szaporítására. Az ókorban Egyiptom és Észak-Afrika egyes területein, Kínában, a Római Birodalomban használták. Már az i.e.I. sz.-ból vannak első írásos bizonyítékok a vetőmaggolyók használatára.

A modern korban Fukuoka Maszanobu japán tudós, kertész, filozófus fedezte fel újra a vetőmaglabdák jelentőségét. Fukuoka a minél kisebb energiabefektetésű, minél kevesebb beavatkozással járó gazdálkodási módszer kidolgozásának szentelte életét. A vetőmaggolyók használatával szükségtelenné válik a szántás, öntözés.


"Egy tejles élet egyetlen apró agyaggolyóban" (Fukuoka Maszanobu)
/A kép forrása: earthshed.org/

A Fukuoka-féle természetes gazdálkodás négy alapelve: nincs szántás vagy talajforgatás, ásás (a föld úgyis megműveli magát); nem használ műtrágyát (a növények természetes lebomlása elegendő tápanyagot biztosít); nincs gyomirtás, nem használ "növényvédő" szereket. Ezek összefüggésbe hozhatóak a taoista wu wei fogalommal, amelyet általában "ne csinálj semmit" alakban fordítanak. De messze a lusta passzivitás jelentéstől, jobb így fordítani: "segíteni dolgok kibontakozását a maguk természetes útján". Módszerét és a mögötte rejlő filozófiát részletesen az Egy szalmaszál forradalom című könyvében fejtette ki. Fukuokának mára számos követűje akadt a világ rengeteg pontján, nagy hatást gyakorolt Bill Mollisonra, aki a ma már hazánkban is egyre jobban ismert permakultúra nevű ökológiai gazdálkodási rendszer megalapozója volt. Fukuoka 1998-ban szabadalmaztatta az Európai Szabadalmi Hivatalnál a papírból készített péppel kombinált vetőmagmaglabda készítési eljárást.

"Egy szalmaszál forradalom" - Fukuoka Maszanobu könyve angol nyelvű változatának borítóján

A virágbomba kihívás

Idén májusban a Mentsük a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezést támogató szervezetek egyike, a Slow Food Europe – a Fukuoka-féle vetőmaggolyók módszer fókuszát a haszonnövények ültetéséről a vadvirágok elterjesztésére módosítva – elindította a virágbomba kihívást, amelyhez a Magyar Természetvédők Szövetsége is csatlakozott.

A feladat most az, vadvirágkeverék, agyagpor és komposzt felhasználásával, egy kis víz hozzáadásával készítsünk virágbombát.

Hozzávalók (Fukuoka eredeti receptje után):
- 5 csésze vörös agyag por
- 3 csésze komposzt
- 1 csésze virágmag keverék

Ha nem áll rendelkezésünkre a Fukuoka által javasolt vörös agyag, akkor sárga vagy szürkeagyagot is használhatunk. Agyagra azért van szükség, mert az megvédi a vetőmagot a hangyáktól, rágcsálóktól, madaraktól stb. Az agyaglabda belsejében a vetőmagok védve maradnak mindaddig, amíg a körülmények megfelelőek nem lesznek a kicsírázáshoz.

Az elején rostáljuk át az agyagot és a komposztot, hogy finomabb szerkezetű anyaggal dolgozhassunk. Lassan keverjük össze az agyagport, a komposztot és a virágmagokat egy kis vízzel, majd formáljunk belőlük 1-8 cm átmérőjű golyókat (más források 0,5-3 cm átmérőt írnak). Amennyiben nem használjuk fel azonnal az elkészült virágbombákat, akkor szárítsuk azokat legalább 24 órán keresztül!

A virágbombákat ezt követően hajigáljátok szét a kertben, parkban vagy bárhol, ahol a természet szívesen fogadná! Emellett, ha tudjátok, az alábbi videóhoz hasonlóan dokumentáljátok a folyamatot, és az elkészült fotókat, videókat töltsétek fel közösségi média felületeitekre. Ne felejtsétek el használni a #virágbomba hashtaget, mert akár nyerhettek is vele, de a méhek biztosan!

Emellett írjátok alá a Mentsük meg a méheket és gazdákat petíciót!

Ajánlott irodalom:

• Making Seedballs: An Ancient Method of No-till Agriculture
• On seedballs
• Natural Farming - Clay pellets to grow agro food products and revegetate deserts, mountains and wastelands

Kapcsolódó korábbi blogbejegyzésünk:

• Cambridge: gyepszőnyeg helyett vadvirágos rét

Írta: Gyulai Iván

Néhány fafaj, a pionírokra jellemző elsősorban, a gyökerei mentén hoz un., gyökérsarjakat. Ilyenkor a talaj felszínével párhuzamosan futó gyökér sarjad, amikor a sarjképzés feltételei kedvezők, pl. elhagyja a fa árnyékát.

A rezgőnyár az egyik legismertebb fafaj, amely így viselkedik, és jelentős szerepet játszik az erdők elterjedésében, amennyiben az ember nem áll az útjába. A cserjék közül többek között a kökény és a vörösgyűrű som képes kolonizálni gyepterületeket ilyen módon. A gyümölcsfajok esetében a szilvafa, meggy, cseresznye, birs viselkedik hasonlóan. A felhagyott, reliktum gyümölcsösök leginkább a szilva fajtákat őrizték meg.

Miért viselkednek vajon így ezek a fák? Minden fajnak alapvető szükséglete a fennmaradás, hogy szaporodjon, és elterjedjen, amennyire csak lehetséges. A szilva, ahogy a legtöbb más gyümölcs is, kétféle szaporodási stratégiát folytat. Szaporodik ivarosan, magról, és ivartalanul, vegetatív módon. A környezeti változásokhoz való alkalmazkodás szempontjából ez logikus. Az ivaros szaporodás adja a genetikai változatosság megújulását, míg a vegetatív szaporodás az állandóságot. Így változó környezeti feltételek esetén a szelekció kiválaszthatja a leginkább rátermettet.

A vegetatív szaporodás következtében létrejövő társas lét előnye, hogy a sarjak és az anyafa támogatják egymást az anyagcserében és a védekezésben.

A wood wide webről szerzett ismeretek arról tanúskodnak, hogy az ektomikorrhíza gombák akkor is szállítanak táplálékot és információt a különböző egyedek között, ha azok nem állnak közvetlen gyökérkapcsolatban egymással.

Egy kellően idős, reliktum gyümölcsösben a szilvafák esetében mindkét mechanizmus működik. A közvetlen gyökérkapcsolat adott a sarjak és az anyafa között, míg az áprilisban megjelenő tövisalja gomba fonalai gazdagon behálózzák a talajt.

Ennek a rendszernek az előnyét mi is megtapasztaltuk a saját reliktum gyümölcsösünkben. Gömörszőlős határában egy ismeretlen korú (a település 800 évnél idősebb, az első térképes ábrázolások a gyümölcsösről a XIX. századból valók) 10 hektáros reliktum gyümölcsösben 16 szilvafa fajta él.

25 évvel ezelőtt a gyümölcsös felújítása során a lékekbe, egy ott nem honos fajta került telepítésre. Az őszi ültetés után tavasszal már egyetlen egyed sem élt a nyúl károsítása miatt, amelyek a kérget lecsupaszították. Feltűnt, hogy az ott honos fajták, hasonló méretű és korú sarjai nem károsodtak. Az idegen fajta kérge édes, amazoké keserű, élvezhetetlen volt. Úgy véltük, hogy ez fajtatulajdonság, de kiderült, hogy vegetációs időben ezeknek a fajtáknak változik a keserű anyag tartalmuk.

A későbbi megfigyelések arra utaltak, hogy a keserű anyag termelés a károsítók elleni védekezés idejére korlátozódik, majd a vegetációs időszak végén a kéreg keserű anyagokkal töltődik fel. Árnyékban szorult tősarjak pedig állandó készenléti állapotban vannak, és állandó a keserű anyag tartalmuk. Ezeket az anyafák táplálják. Összességében az egy tőről sarjadt kolónia minden tagjára kiterjedt az információ, ám a kapcsolati háló nélkül elültetett egyedek védekezés képtelennek bizonyultak.

Mindezek ismeretében nehéz megítélni, hogy amikor az ember beavatkozik, hol van az a határ, ahol a gazda is jól jár, de a fa is megmarad egészségesnek. A gazda szempontjából a kevésbé sűrű, termő állományok az optimálisak, míg a fa érdeke a kolónia képzés. A hagyományos, sarjakat gyérítő-hagyó művelés talán jó kompromisszum volt.

Írta: Pottyondy Ákos

Gyógynövények a konyhában

Az emberek jelentős része a gyógynövényekre csak betegség idején gondol, pedig a jellemzően erős illatú, karakteres ízvilágú kisebb-nagyobb növények nagyon sok örömet is okozhatnak! Legyen szó a hársfa messzire kúszó mézédes illatáról, egy kellemesen hűsítő citromfű szörpről, vagy éppen egy csomboros töltelékes káposztáról, egyvalami biztosan közös bennük: helyük van a konyhában!

A gyógyászat és a konyha évezredeken keresztül elválaszthatatlanok voltak egymástól – és nem csak az alapanyagok okán… Kolostori iratokban olvashatjuk, hogy gazdagon felszerelt orvosi egységek hiányában bizony még a XIX. században is előfordult, hogy egy váratlan beavatkozás esetén alkalmas pengékért az orvos jobb híján a konyhára volt kénytelen szaladni. (Nem lehet az sem a véletlen műve, hogy a IX. században papírra vetett St. Galleni kolostorterven a konyha és az érvágóház egyazon tető alatt húzódott…)

Saját kultúránk gyógyító ételeiről, a különféle – akár napokon keresztül készülő – gyógylevesekről, erőt adó főzetekről sajnos igen kevés hiteles tudás maradt fenn, a népi gyógyászat végtelen tárháza ugyanakkor szerencsére így is számos praktikát őrzött meg számunkra. S bár a tudás legjavát még mai is csak eldugott vidékek füvesemberei ismerik, az érdeklődők akár az interneten is számtalan jó receptúrát találhatnak!

E téren alapvetés, hogy ha olyan ételt szeretnénk készíteni, melynek a jó íz mellett gyógyhatása is van, akkor azt a lehető legkíméletesebben kell elkészítsük, hogy a különféle alapanyagok gyógyereje el ne vesszen! A leveseket igyekezzünk lassú tűzön tartva, a forrást elkerülve készíteni, de lehetőség szerint a mézet se tegyük ki 40 fok feletti hőmérsékletnek!

Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy miből mit hogyan tudunk kinyerni! A hideg áztatás kíméletes eljárás, megkíméli a vitaminokat (pl. a csipkebogyóban), míg a keményebb magokban, gyökerekben található hatóanyagokat csak erőteljes behatással, hosszas forrázással, erős alkohollal tudjuk kinyerni.

A frissítő nyári szörpöket jellemzően a gyógynövények virágjából vagy leveleiből készítjük, melyek szelídebb kivonatolás esetén is megajándékoznak gazdag illat-, íz- és akár színvilágukkal is! A menta, citromfű, bodza és levendula szörpöket bárki könnyen elkészítheti, de ne riadjunk vissza a talán kevésbé ismert akác, orgona, vagy éppen a hársvirág szörpjétől se!

A tavasz első friss gyógynövényeiből rendkívül finom salátákat és leveseket készíthetünk, melyek nem csak táplálók, de a vitaminokban és ásványi anyagokban szegény téli étrendünkön is javíthatnak! A tyúkhúr, pitypang és csalán mellett a bátrabbak a zamatos turbolya levessel is megpróbálkozhatnak!

Sültekhez, párolt zöldségekhez inkább a karakteresebb ízvilágú gyógynövényeket javasoljuk. Ha csak tehetjük, frissen szedett gyógynövényekkel dolgozzunk, melyek íze és illata alig hasonlítható boltban vásárolt, szárított társaikéval… A zsálya és a csombor sok helyen ismert, de húsos ételek mellé az izsóp is kiváló fűszer-választás!

Ahány ember, annyi féle módon hatnak ránk a gyógynövények, melyeknek bizony a különféle gyógyszeripari termékekhez hasonlóan lehetnek „kockázatai és mellékhatásai”! A várandós édesanyák, egy ismert alapbetegséggel vagy akár allergiával küzdő embertársaink fokozottan figyeljenek saját testük jelzéseire! Kellő ismeret hiányában, a használatra vonatkozó bizonytalanság esetén mindenképpen forduljunk szakemberhez – ha lehet, még ebéd előtt!

2021. május 3.

Írta: Gyulai Iván

Gyakran kérdeznek arról levelezőim, hogy milyen gyümölcsfákat ültessenek a kertjükbe. Sokszor leírják azt is, hogy minden féléből szeretnének legalább egyet, legyen alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, kajszi, őszi, mandula, dió, stb. Azután arról is panaszkodnak, hogy a fáikon ilyen és olyan tünetek jelennek meg, és kérdezik, hogy mi okozhatja ezeket, és hogy lehetne védekezni ellenük.

Ez két különféle kérdésnek tűnik, de mégis szorosan összetartoznak. Nyilvánvaló, hogy nem lehet olyan kertet találni, amely alkalmas lenne mindenféle gyümölcsfa befogadására, hiszen a fajok, és fajták ökológiai igényei eltérők. Az első számú feladat tehát, hogy felmérjük a kert környezeti viszonyait, és ahhoz keressünk gyümölcsfajokat, fajtákat. Lehetséges, hogy a helyhez nem illő fajták is megélnek, de bizonyosak lehetünk benne, hogy nem érzik jól magukat, és a stressz, ahogy az embernél is, betegségekben fog megnyilvánulni.

Azt, hogy mennyire fontos az ökológia, a fajra jellemző tulajdonságok figyelembe vétele, azt a cseresznyefa példáján szeretném megmutatni. A szakirodalom a cseresznye és a meggy esetében egy vírus (nekrotikus gyűrűsfoltosság), és hatféle gombák okozta (mikoszferellás levélfoltosság; blumeriellás betegség; Monilinia laxa; Monilinia fructigena; Monilinia fructicola; meggyantraknózis) betegséget sorol fel.

A gombás megbetegedések általában nedves, hűvös tavaszi időjárás esetén fordulnak elő, és védekezésként a rendszeres, időszakos metszést, szellős, átlátható lombkorona kialakítását  javasolják, a sebek kezelésével.  Majd „természetesen” a gombák ellen következnek a rézkészítmények, és megelőzően a téli rezes lemosó permetezés. Javasolják még a levelek őszi összegyűjtését és eltávolítását is.

Kutya harapást szőrével!

A cseresznye erős apikális dominanciával (a csúcsrügynek van elsőbbsége az oldalsó rügyekkel szemben) rendelkezik, mert erdei fa lévén, gyors, magasba törő növekedésével tud előnyt szerezni az erdő más lombos fáival szemben, ahol 15-30 méter magasságot is elér. Mivel napfénykedvelő, muszáj a lombkoronáját a többiek felé emelni. A lombkorona alakító metszéssel éppen ezt az apikális dominanciát töri le a kertész, és sűrűsíti be a gallyakat, ágakat, hogy majd azt újra szellőssé alakítsa. Másrészt a fa minden része, a gyökere (rizoszféra), törzse, levelei (filloszféra) milliárdnyi együtt élő szervezettel bírnak, amelynek faji diverzitása jelenleg megszámolatlan. Minden kémiai beavatkozás gyéríti ezt a mikrovilágot, csökkenti a faji sokféleségét, és számosságát. Ez a sokféleségből építkező, együtt élő mikroközösség alkotja a fa egészségvédelmének első számú védvonalát, és dönti el, hogy kit és milyen mértékben enged be a kérdéses közösségbe. Az állandó vegyszeres kezelések amellett, hogy a célzott szervezetek rezisztenciájának kialakulásához vezethetnek, gyérítik a sokféleséget, és tönkreteszik az első számú védvonalat.

Mindezek mellett fontos figyelembe venni a cseresznye ökológiai optimumát is. A faj a középkötött, jó vízellátású levegős talajt kedveli, a magas talajvizet nem bírja. Csapadékigénye közepes, 550-600 mm éves csapadékátlaggal megelégszik. Viszont fényigényes, és szereti a meleg  helyeket. Célszerű tehát enyhe lejtőkre ültetni, ahol szellő járja a területet. A keleti kitettség különösen előnyös, mivel a felkelő nap hamar felszárítja a harmatot, megakadályozva a gombáknak kedvező körülményeket.

A falevelek összegyűjtését is muszáj kritikával illetni, hiszen a fa levele a fa tulajdona, amely része a saját önfenntartó körforgásának (ez a cseresznye körforgásos gazdálkodása!). E nélkül számos korhasztó szervezet és talajlakó hal éhen, és újra és újra a biológiai sokféleséget csökkentjük.

A cseresznye legismertebb „kártevője” a cseresznyelégy, kevéssé ismert a takácsatka, a fekete cseresznye-levéltetűvel pedig a friss hajtásvégeken ugyancsak gyakran lehet találkozni. Cseresznyelégyből van európai és behurcolt amerikai is, míg az európai egy petét helyez el a gyümölcsben, addig az amerikai többet.

Érdemes rákeresni a cseresznyelégyre a neten. Tucatszám találjuk a védekezés lehetőségeit, de szinte semmi az ökológiájáról. A cseresznyelégy nyű a gyümölcsből kijutva, a talaj felső 5 cm-ben alakul bábbá és ott is telel át. Innen az imágó a következő év tavaszán, vagy két év múlva rajzik ki. Melegkedvelő állat. Így felszaporodását az időjárás, illetve a természetes ellenségek jelenléte nagymértékben befolyásolja.

A vadcseresznye esetében ritkán fogyaszthatunk nyűves gyümölcsöt. A zárt erdei közösségben a talajt vastagon borítja a vegyes összetételű erdei alomtakaró, amelyben a ragadozó rovarok, kisemlősök szisztematikusan keresik a táplálékukat, és alacsony szinten tartják azok populációit. Érdemes ezt azzal a tanáccsal összevetni, hogy a gombás betegségek miatt szedjük össze ősszel a faleveleket, vagyis szüntessük meg azok élőhelyét, akik tehetnének valamit az egészséges cseresznyéért. 

Az ökológiai önszabályozásnak nincs alternatívája!

Emberi beavatkozás nélkül számos élőlény él a fákon, amelyeknek jelentős részét kártevőknek tekintik. A természetben általában egyensúly van a gazdaszervezet és a felhasználók között. Az ember nem szívesen látja versenytársait, félti a gyümölcsöt, és különféle növényvédelmi módszerekkel próbálja megsemmisíteni ezeket az organizmusokat. 

A barackfán tavasszal a Taphrina levélfodrosodást okoz, ami a levelek elvesztésével jár. Később a levéltetű gyengíti a növényt a fotoszintetikus termékek egy részének elszívásával. A levéltetvek táplálkozása során mézharmatot választanak ki, amelyet gyorsan birtokba vesz a fekete korom penész. Ezen túl a mézgás ágpusztulás, ebben egy gomba és egy baktérium vesz részt, és a monília által okozott ágpusztulás is sújtja a fákat.

Mindegyik károsító csökkenti a fotoszintetikus felületet, a levéltetű direkt módon elszívja az elsődleges anyagcsereterméket, vagyis kevesebb energia jut a fának a vegetatív és szaporító szerveinek növekedéséhez.

A következmény az éves hajtások növekedésének csökkenése. A károsodás kimenetele ennél rosszabb is lehet, a hajtáscsúcsok visszaszáradnak, akár a fa el is száradhat.

A „kártevők” száma természetes körülmények között az ökológiai limitáció miatt mérsékelt. A levéltetvek természetes ellenségei közé tartozik a ragadozó katicabogár, a fátyolka és közönséges zengőlégy lárvája, a karolópók, parazita darazsak, és kórokozó gombák.

A természetes ellenségek mellett egy egészséges fának megvannak a saját védekező mechanizmusai is a másodlagos anyagcseretermékek révén. Egy magas biológia változatossággal bíró környezetben számos olyan növény akad a fa közelében, amely elriasztja, vagy magához vonzza a tetveket. Ezek közül néhány a fekete bodza, a körömvirág, a cickafark stb. Az önszabályozás következtében a fa károsodása kiegyensúlyozott, nem letális, de a fotoszintetikus aktivitás csökkenése miatt a hajtásnövekedés mérsékelt.

Még a metszést ellenzők többsége is egyetért azzal, hogy az őszibarack fát metszeni kell, különben a hosszú hajtásvégeken termő gyümölcs lehúzza, és letöri az ágakat. Emellett még a termés gyérítését is javasolják.

A kertész természetesen gondosan védi a fáját a "kártevőktől", igyekszik megelőzni, vagy elhárítani a konkurenseket. Jobb esetben ezt biológiai védekezéssel teszi, rosszabb esetben kémiai növényvédő szerekkel.

Minél sikeresebb a védekezés, annál több fotoszintetikus felület marad épen, és annál hosszabb hajtások jönnek létre. Mivel ezek az elnyúlt hajtások nem tudják megtartani majd a gyümölcsöt, ezért kell a metszőollóhoz nyúlni. A metszés következménye a fotoszintetikus felület csökkenése, a gyökér károsodása, sebek létrejötte, amelyek egyben fertőzési pontok is. A fa az így okozott veszteségeinek pótlása érdekében az elsődleges anyagcseretermékek termelésére kényszerül, és kevesebb energiája jut a védekezésre.

Végül is egy ördögi körbe kerülünk, a bajt bajjal kell tetézni, a legyengült fa még több permetezést igényel. Érdekes, hogy alkalmanként az éves hajtás felét is eltávolítjuk, nagyjából annyi csonk marad vissza, amennyit a „kártevők” hagytak volna.

Összességében azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy sajnáljuk a fánkat a „kártevők” miatt, de nem sajnáljuk a metszés következményei miatt. Ökológiai szemlélettel nézve az esetet, azok a bizonyos kártevő levéltetvek, egy rájuk épülő szerteágazó táplálékláncot tartanak el, éltetik a biológia sokféleséget. Ha velük, a természettel dolgozunk, ha a sokféleségre támaszkodva kiegyensúlyozzuk számosságukat, akkor megtakaríthatjuk a metszésbe, permetezésbe fektetett energiát.

Valamikor én is metszettem, vagy tíz éve leraktam az ollót. Az őszibarackokat sem metszem, hagyom, hogy a levéltetű végezze a dolgát.

A vírushelyzet miatt az Európai Bizottság újabb 3 hónappal meghosszabbította a folyamatban levő európai polgári kezdeményezések határidejét. Így a "Mentsük meg a méheket és a és a gazdákat! Méhbarát mezőgazdaságot az egészséges környezetért" európai polgári kezdeményezés keretében szept. 30-ig gyűjthetjük az aláírásokat. Tovább bővült a szövetségeseink köre: már a Magosfa Alapítvány, a Jane Goodall Intézet és az MME Bükki Helyi Csoportja is támogatja a kampányt. Több, mint 13 ezer magyar aláírás gyűlt eddig össze, így már csak 2100 magyar aláírásra van szükség, hogy teljesítsük az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban Magyarországra vonatkozó feltételeket. Írd alá Te is!

Házi méh (fotó: Bojtos Ferenc, CSEMETE)

A "Mentsük meg a méheket és a gazdákat!" európai polgári kezdeményezés nemzetközi koordinátoraitól tegnap kaptuk a hírt, hogy az Európai Bizottság újabb 3 hónappal meghosszabbította a jelenleg futó európai polgári kezdeményezések határidejét. Ez alapján elvileg szept. 30-ig gyűjtetnénk az aláírásokat. Tekintettel arra viszont, hogy még mindig zajlanak a Bizottság, a Parlament és az Európai Tanács (a tagállamok miniszterei) között a tárgyalások a következő hét évre vonatkozó Közös Agrárpolitikáról (KAP), a kampány koordinátoraival egyetértve szeretnénk mindent megtenni azért, hogy legkésőbb június végéig összegyűljenek a szükséges aláírások, mert így talán több esélyünk van, hogy érdemben befolyásoljuk a következő hét év uniós agrárpolitikáját.

Jelenleg 13 660 aláírásnál tartunk, ami azt jelenti, hogy már összegyűlt az európai polgári kezdeményezések kapcsán Magyarországra előírt aláírások 86,7%-a. Már csak 2100 aláírás kell, hogy meglegyen a szükséges 15 750 magyar aláírás. (Na és persze kellene még kb. 20 százaléknyi tartalék, ezért inkább a 19-20 ezer magyar aláírás összegyűjtése lenne kívánatos.) Az elmúlt két hónapban lefolytatott kampányunk dinamikáját figyelve ez nem teljesíthetetlen. Nemzetközi szinten eddig 461 512 aláírás gyűlt össze online, emellett több tízezer aláírás összegyűlt papíron is. Ahhoz, hogy érvényes legyen egy európai polgári kezdeményezés, ahhoz az szükséges, hogy összesen egy millió aláírás összegyűljön az EU-tagállamokban, és legalább hét ország teljesítse a lakosság arányosan rá vonatkozó kvótát. Eddig öt ország teljesítette az európai polgári kezdeményezésekre előírt aláírások számát, ha így folytatjuk, Magyarország lehet a hatodik!

Magyarország egyre jobban zöldül a térképen, ami azt jelenti, hogy hamarosan elérjük a szükséges 15 750 magyar aláírást.

Hogy a kitűzött célt elérjük, ahhoz az is hozzájárulhat, ha minél több civil szervezet támogatja aktívan a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezést. Ezért is fontos, hogy az elmúlt hetekben tovább bővült a szövetségeseink köre. Csatlakozott a kampányhoz a a Magosfa Alapítvány, a Jane Goodall Intézet és az MME Bükki Helyi Csoportja is. Várjuk további civil szervezet csatlakozását!

Jövő szerdán, március 10-én ünnepeljük a Beporzók Napját. Ez újabb kiváló alkalom, hogy Ti is segítsétek a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezést. Tegyetek ki közösségi média felületeitekre valami hírt, drótlevélben vagy más kommunikációs csatornák segítségével bátorítsátok ismerőseiteket, hogy ők is írják alá a petíciót!

A MAPER által szervezett Permakultúra Klub következő, március 18-i foglalkozásának témája ezúttal a méhek és a beporzók lesznek, már most írjátok be a naptáratokba ezt az eseményt, és csatlakozzatok hozzánk másfél hét múlva!