Életigenlő Kaláka - Kiskerti növénytermesztés – Ha kertészkedek, teszek valamit a globális környezeti problémák csökkentése érdekében?

Írta: Toldi Zoltán

Erre a felvetésre gyakran adják azt a választ, hogy én egyedül oly kevéssé terhelem a környezetet, hogy belefér. Miért is kellene kertészkednem, ha mások megtermelik nekem? Nekem erről is más a véleményem. Mindenki, ha egy picivel is, de segít, ha takarékoskodik, ha őstermelőtől vásárol és főleg ha helyben termel. Mert igaz a mondás: „Sok kicsi sokra megy!” Nézzünk is néhány példát:

Az agrárstatisztikák szerint évente egy magyar állampolgár 7,8 kg paradicsomot fogyaszt. Ha ehhez hozzáadjuk a szállítási, tárolási veszteséget, kerekíthetünk évi 10 kg/ fő mennyiségre. Egy 10000 lakosú város esetében ez 100.000 kg. Ha ezt 100%-ban kamionnal hoznánk be, mondjuk 3000 km távolságból, Spanyolországból, akkor ehhez a mennyiséghez négy kamionra volna szükségünk. Egy kamion átlagfogyasztása hűtéssel 35 liter/100 km. 4 kamion (egy kamion 25 tonná szállíthat) x 6000km/100 x 35 liter = 8400 liter gázolaj lenne az elhasznált üzemanyag egy 10000 lakosú város paradicsom ellátására. Ha ezt 10.000.000 lakosra (valaha ennyien éltünk hazánkban) adjuk meg már óriási számot kapunk: 8.400.000 liter gázolaj. Ha ennek a mennyiségnek a 60 %-át meg tudnánk termelni itthon 5.040.000 liter gázolajat takaríthatnánk meg. És akkor ez még csak a paradicsom! Tudom, jöhet a kérdés, de mi lesz akkor a gazdasággal….. én azt válaszolom, hogy ha ennyi gázolajat spórolhatnánk, ennyi égéstermékkel kevesebbet juttatnánk a légkörbe, talán megállíthatnánk a klímaváltozást….. Talán azt is mondhatnám, hogy ez a pénz itthon marad, a helyi emberek jólétét segítené…. Talán érdemes ezen elgondolkodni és végre megérteni, hogy mindenki tehet a jövőnkért, mert sok kicsi – sokra megy.

Nézzünk egy másik példát. Legyenek ezek a műanyagok, a csomagolóanyagok. Egy egyszerű példával szeretném igazolni a véleményem. Igaz, ez nem tartozik szorosan a kertészkedéshez, de alapvető következtetések így is levonhatók belőle. Egyes statisztikai adatok szerint 1 fejlett országban élő ember naponta öt petpalackot használ el – dob ki. A könnyebb számítás érdekében ha hazánk lakosságát 10.000.000 főnek vesszük akkor napi 50.000.000. műanyag folyadéktároló palack kerül, jobb esetben a hulladéktárolóba és nem a környezetbe, a szemétbe. Ha csak napi 2 darabot használnánk máris naponta 30.000.000 db lenne a megtakarítás. Ha egy palack csak 10 gramm tömegű, ez a megtakarítás 300.000 kg azaz 300 tonna. Ha jól belegondol az ember ez a műanyaghulladékok egy kis részét jelentik. Kedves olvasó! Ez alapján csak azt gondolja át, mennyi csomagoló anyagot, sajnos nagyrészt műanyagot dobunk ki feleslegesen akkor, ha vásároljuk, csomagoltatjuk a „messziföldről” érkezett zöldségeinket, gyümölcsinket. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy 10-15 éve még csak szemétnek tartottuk a műanyagokat, s ma már tudjuk, más gond is van velük. Nem hiszem, hogy volna arról pontos adat, hogy milyen gyorsan és milyen típusú bomlás során keletkeznek a mikroműanyagok. Azt már ismerjük, hogy igenis bomlanak, és az ismeretlen összetételű bomlástermékek jelen vannak élővizeinkben, a talajokban és már azt is bizonyították, hogy bekerülhet az élőszervezetekbe, „utazást” kezdhetnek a táplálkozási láncokban. Azt, hogy az élőszervezetekben milyen hatást fognak kifejteni szerintem még modellezni sem tudjuk. No akkor? Ha ebbe belegondolunk, talán kedvet kapunk a saját termeléshez, mert annál aztán nem kell sem utaztatni, sem csomagolni!

A képet 2010-ben egyesületünk „Közös Ügyünk” Nemzetközi környezetvédelmi vetélkedőjére küldték be „Valahol Európában” címmel

A kép 2003-ban készült. A Tisza folyó egyik szigetéről gyűjtik a hulladékot a négy szomszédos országból érkezett fiatalok

Sokan hódolnak az elektronikai eszközöknek, bizony egyre többen már itt élik az életüket is, személyes beszélgetések helyett az online teret választjuk, hívásokat, sms-eket, üzenőrendszereket használunk az élő kapcsolatok helyett. Sajnos ezt a Covid-19 miatti vészhelyzet többszörösére növelte. De mi köze ennek a kertészkedéshez? Nos csak annyi, ha néha le tudnánk tenni eme kütyüket és kint a szabadban dolgozgatunk, saját örömünkre, hasznunkra akkor is sok-sok megtakarítást érhetnénk el. Nézzünk erre is egy példát: Hivatalos adatok alapján 1 db sms, vagy bármelyik lájk elküldése kb. 80 mg CO₂ kibocsátást eredményez. Egy ember egy nap tíz felhasználással az alábbi üvegházhatást erősítő gázkibocsátásért felelős, ha ezt megnézzük 10.000.000. fő magyar emberre:

1 nap x 10.000.000 fő x 10 alkalmazás = 100.000.000. alkalmazás

100.000.000 alkalmazás x 80 mg CO₂ kibocsátás = 8.000.000.000 mg = 8.000 kg = 8 tonna = 44.500 m³ CO₂ kibocsátás naponta. Ha jól megnézzük, hogy napi egy óra kertészkedéssel csak egy alkalmazást takarítok meg, mert a növényeimmel vagyok elfoglalva, a károsanyag kibocsátásom már tizedével csökkenthető lenne!

És a fejtegetések, számolgatások végén még egy kis adat. A HVG oldalain olvastam, hogy 2019-ben Magyarországon az egy főre eső élelmiszerpazarlás évi 68 kg. Azaz évente 10.000.000 magyar embert számolva 680.000.000 kgra rúg a kidobott élelmiszerek mennyisége. Ez 680.000 tonna, amit ha egy kamion 25 tonnát szállít 27.200 kamionnal szállíthatnánk el.

Kedves olvasók! Lehet, hogy ezek a számok megdöbbentőek, és sokan nem is hiszik el, de a matematika egzakt tudomány. A számok nem hazudnak. A huszonegyedik század új vívmányai nemcsak megkönnyítik az életünket, de egyben meg is nehezítik azt, mert korlátozzák a jövőnket. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink és unokáink is földi, emberi életet élhessenek szoros kontaktusban a természetben, tennünk kell. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak a hétköznapi életünkben kellene kissé változnunk. Mindenki egy kicsit, mert lám-lám, sok kicsi sokra megy.

Kertészkedjünk tehát, leljük benne örömünket, termeljük meg zöldség és gyümölcs szükségletünknek legalább egy részét, tudatosan vásároljunk, figyeljünk a csomagolóanyag-felhasználásra, a felesleges elektronikai eszközfelhasználásra…stb. Csupán apró dolgokra és helyette tiszteljük az életet, a szeretetet, a természetet… azaz legyünk egy kicsit a hétköznapjainkban is „Életigenlők!”