Életigenlő Kaláka - Kiskerti növénytermesztés – Miért fontos?

Írta: Toldi Zoltán

Amikor felkérést kaptam a Magyar Természetvédők Szövetségétől, hogy tartsak online előadást az „Életigenlő Kaláka” programsorozat keretében a kiskerti növénytermesztésről, nagyon sokat gondolkodtam azon, miért is tenném. A dilemmáim abból indultak ki, hogy nem tanult agrárszakember vagyok, akinek jóértelemben véve lételeme a mezőgazdálkodás, ismer minden trükköt, tud jótanácsokat adni szakszerűen. Én bizony csak egy biológia- kémia szakos tanár, természetvédő, környezeti nevelő, mozgalmár, lokálpatrióta, de amúgy csak ember, aki falun lakom, keleten, az országhatár mellett a Beregben.

Akkor mégis miért vállaltam el? Akkor meg miért is osztom itt az észt? Igazából lehetnék egoista, közönyös, túlélő mester, klímaszorongó, elvont online álötletgazda, de én ezt nem vállalom. Így maradok az, aki vagyok, egy kisember, aki szeretne élni békében, egészségben, szabadon barátok között! Mert örök hitem, hogy a legfontosabb az ÉLET, az ember, a természet és mindez harmóniában! Ezért mutatom be, én hogy élem hétköznapjaim, fontos, elfogadom mások életét, mert biztosan van jobb út is! De legalább teszem dolgom.

Azt hiszem a földi élet mozgató ereje ez, tehát maga az „Életigenlés”. Ez a sokszínűség, azaz a diverzitás, mert hiszem, hogy ez a hajtóereje a Földnek, az életnek: A genetikai, az ökológiai, és igen az emberi sokféleség, mert az életben éppen úgy meg kell lennie, mint a társadalmi környezetben.

De miért is lett ez oly fontos téma 2021-ben, hogy cikket írunk az „Életigenlés és a kertészkedés” fontosságáról. Mi változott, hogy ami kb. 40 éve még lételemünk volt és oly természetes, hogy faluhelyen nem is beszéltünk róla, legfeljebb csak a kapu előtti padon ülő háziasszonyok pletykáltak róla mekkora sárgarépája nőtt a Marinéninek és, hogy a Pistabácsi kocája kilencet fialt, most online előadást tartunk ennek a fontosságáról. Igen, igen. Akkor még legfeljebb csak a Római Klub ökológusai beszéltek a globális környezeti problémák esetleges eljöveteléről, s ma már tudjuk, itt van, átformálják, meghatározzák mindennapjainkat. Ki gondolt volna arra, hogy ma online fogunk tanácsokat adni a kertészkedés hasznáról, hogy azt kell tudatosítanunk, hogy minden, amit mi termelünk meg egészséges, hogy egy picit enyhíti a globális környezeti problémákat.

Nos igen, minden megváltozott, átalakult, ahogyan mondjuk robbanásszerű fejlődésnek lehetünk tanúi, de vajon átgondolja, átérzi-e mindenki, hogy ennek mekkora az ára. Bizony-bizony, ahogyan egykor Édesapám tanította nekem: Tanuld meg fiam, semmit sem adnak ingyen az életben, mert mindennek ára van!” Valóban, és azt hiszem ennek a szinte követhetetlen „fejlődésnek” az ára az emberi, a földi élet pusztulásának rémképei: A globális felmelegedés okozta klímaváltozás, a földi diverzitás csökkenése, a népességrobbanás, a földi készleteink kimerülése, az élőhelyek mérhetetlen elszennyezése.

Gondoljunk csak bele, negyven év alatt egy beregi kistelepülésen mi minden változott:

1975-ben még 320 család élt itt és

Kb. 300 művelte a kertjét, termelte a konyhai alapanyagokat, zöldségeket, gyümölcsöt

Kb. 290 család tartott baromfit, volt a vasárnapi ebédhez hormonmentes hús

Kb. 250 család tartott sertést, amelynek vágásával, füstölésével nyárelejéig biztosították a húst

Kb. 200 család tartott szarvasmarhát és megvolt a friss tej, tejföl, túró és nem emlékszem arra, hogy bárkinek allergiája lett volna ezen élelmiszerektől.

És mi a helyzet ma? Már csak 260 család lakik itt és

Kb. 120 családnak van kertje, amit így, vagy úgy megművel

Csak 21 család tart baromfit, kettő tart sertést és senki sem tenyészt szarvasmarhát, (persze van két nagy környezeti szempontból szennyező és pazarló tenyésztelep)

Kb. 80 család füvesítette be teljesen a kertet, 30 család le is térkövezte, a többi pedig gazos!

Bizony szemléletes a változás.

A képek egy barátom által küldött levélből másolva

Bizony most kellene egy kicsit megállnunk és átgondolni sok-sok mindent. Mi lenne, ha újra művelnék a kerteket, ha megtermelnék sajátfogyasztásra a zöldséget és a gyümölcsöt, ha lenne baromfi, adna friss egészséges húst, tojást, ha lehetne sertést és más haszonállatokat tartani. S a felesleget biztonságosan lehetne értékesíteni őstermelőként akár a helyi piacon, akár „ Kosárközösségekben” felkínálni az érdeklődőknek. Hányféle választ kaptam már erre a felvetésre?.....

Nem éri meg, mert a bolti szebb, olcsóbb, … (és itt nem a hazai, piaci árura gondolok, hanem a bevásárlóközpontok „széles áruválasztékára”) Hát valóban. Eszembe jutott, hogy mikor tanítom az etológiát, beszélünk a „szupernormális ingerről”. Bizony ez nagyon is hasonló dolog. A vásárlók sokaságának az „esztétikai élmény”, az azonos nagyság, egyenlő formák adják a legfőbb ingert ahhoz, hogy a bevásárlókosárba tegyék a terméket. Egy alkalommal az egyik piaci akciónapunkon ki is próbáltuk, valóban igaz-e ez az állítás. Megkértünk egy őstermelőt, hogy próbáljon eladni két láda paradicsomot. Az egyik ládában a szomszédos nagyáruházból vásárolt, távoli eredetű, kissé hóka, de szép egyforma zöldséget tettünk, míg a másikba szép piros, igazán ízletes, helyben termelt, de vegyes méretű és formájú árú került. Az első láda igen hamar kiürült, de a másikat csak méregették, fittymálták.

Bizony, bizony! Nekem volnának ellenérveim: A második láda paradicsom, helyben termett. Tudom milyen vegyszerekkel kezelték, nincs „feltúrbózva” hormonokkal, műtrágyával és sokkal ízletesebb, hiszen természetes érésű volt. Az ára helyben marad, az itt élők megélhetését segíti és bizony nem utazik ezer kilómétereket, nem emeli az üvegházhatást növelő gázok mennyiségét. Én mindig is gazdálkodtam, mert ezt tanultam a szüleimtől és van egy nagy kertem. Mert olcsó, saját, hazai, amit megtermelek. Mert sok pénzt takarítok meg! Mert biztosan egészséges – nem használok felesleges, ismeretlen vegyszereket, tudod honnan származik és nem utazik 1000 kilométereket! Mert lefoglalom magam, mozgok a friss levegőn és nem az online tér hamis ideái között bolyongok folyamatos tudatmódosítással zárt térben - egyedül! És ez még akkor is megéri, ha munkával jár és ha a sikerek mellett tele van kudarccal: faggyal, poloskával, meztelen csigával…