Fordította és szerkesztette: Papp Endre

David Attenborough több mint 70 éves televíziós munkássága során az élet és halál kérdését a ragadozó és a zsákmány közötti küzdelemben fogalmazta meg. Az édeni és gazdag természeti világ lenyűgöző megnyilvánulásainak bemutatását az utóbbi években egy teljesen más fajta narratíva váltotta fel, amikor dokumentumfilmjeiben először a megmaradt éden megkérdőjelezhetlen puszulása kapott egyre nagyobb teret, majd a mindannyiunkat fenyegető éghajlati válság veszélyének kérdései.

Most, a Netflix számára az Our Planet alkotóival közösen készített legújabb filmjében Attenborough kizárólag a tényekre összpontosít.

A középpontban bolygónk hanyatlásának tudományos eredményei állnak, kíméletlen részletességgel bemutatva a Föld pusztulásának mértékét - és amennyiben nem változtatunk drasztikusan, - a küszöbön álló környezeti katasztrófát. 

Attenborough átadja a szót Johan Rockströmnek, a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet igazgatójának, hogy elmagyarázza "korunk legfontosabb tudományos felfedezését". Rockström 2009-ben kilenc olyan folyamatot azonosított (éghajlatváltozás, biodiverzitás mértéke, erdős területek mennyisége, tápanyagkörforgás, édesvízkészlet, óceánok vizeinek kémhatása, ózonréteg, aeroszolok mértéke, mesterséges anyagok mennyisége és hatása), amelytől a Földön minden élet függ, és ezek mindegyikén belül meghatározta azokat a határokat, amelyeket nem lehet átlépni anélkül, hogy az emberiséget ne veszélyeztetnénk.

Ez a "határ-keretrendszer" szolgál a film szerkezetéül. Attenborough és egy globális szakértői csoport segítségével Rockström részletesen bemutatja az antropogén változások hatását a kilenc folyamatra, és azt, hogy hol tartunk a "visszafordíthatatlan pont" eléréséhez képest. Legalább négy - az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség, az erdős területek drasztikus csökkenése, valamint a nitrogén- és foszforegyensúly hiánya - esetében már most is a magas kockázati zónában mozgunk.

A drámai grafikák, amelyek a Földet lángokban vagy üvegként törve mutatják a sürgősség érzését igyekeznek hangsúlyozni. Ennél is meggyőzőbbek a tudósok vallomásai, akiknek túl sokáig kellett dokumentálniuk a hanyatlást. A Bolygónk jövőjének tudománya (Breaking Boundaries) szükséges híd a tudományos és a mainstream felfogás között egy olyan kérdésben, amelyet túl gyakran a műanyag szívószálakkal kapcsolatban fogalmaznak meg.

Az átlagos természetfilmeknél ambiciózusabb nevelési célokat tűz ki maga elé, és nemcsak a válság kiterjedését mutatja be, hanem a részletekbe is belemerül. A 75 perces film időtartama sűrűn töltött, és - azok számára, akiket a tények éppúgy megmozgatnak, mint a küzdő vadonban élő állatokról készült felvételek - tagadhatatlanul lehangoló. Mire a megoldásokról esik szó, a nézőt megdöbbenti a kihívás nagysága, de talán végleg meggyőzi a cselekvés szükségességéről. A szakértők szerint még van időnk változtatni, de nem szabad elfeledni, hogy a 2020- és 2030 közötti döntéseink és cselekedeteink fogják meghatározni az egész bolygó jövőjét! A koronavírusválság megmutatta az emberiség számára, hogy mennyire törékeny minden globális rendszerünkben, - elég ha egyetlen dolog elromlik valahol: az hatással lesz az egész világra. Most lehetőségünk adódott, hogy egy megújult szemlélettel építkezünk újra!

Azért, hogy mindannyiunk sürgős részvételét ösztönözzék, hangsúlyozzák, hogy a stabilitáshoz vezető  úton az egyének fogyasztása (egészséges táplálkozás, a hulladék csökkentése) ugyanolyan fontos, mint az agresszív politikai fellépés (a kibocsátások felére csökkentése minden évtizedben).

Volt már példa, a katasztrofális kimenetelű következmények megfordítására - hangsúlyozza Rockström.  Az 1980-as években az ózonréteg eltűnése miatti pánik összehangolt politikai fellépést serkentett, ami az ózon-réteg helyreállításához vezetett. "Valóban fantasztikus volt a tanújának lenni: a tudósok riadót fújtak, és a világ cselekedett" - mondja Attenborough. Ez a film úgy kongatja meg a vészharangot, mint még soha. A kérdés az, hogy meghalljuk-e?

 Breaking Boundaries: A bolygónk jövőjének tudománya június 4-én mutatkozott be világszerte a Netflixen.

Az eredeti ajánló itt érhető el.

Írta: Lechner Judit

Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, hangoztatjuk egyre többször, de leginkább a „döntéshozókra” toljuk a cselekvés felelősségét, elvárjuk, hogy ők korlátozzák a kamionforgalmat, a műanyag csomagolóanyagok mennyiségét, a széndioxid kibocsátást. De mi az, amit mi magunk megtehetünk itt és most, Magyarországon, környezettudatos emberként ökológiai lábnyomunk csökkentéséért, az élhetőbb jövőért? Például, műveljük meg kertjeinket…

Lippay János, a kedves jezsuita már a XVIII. században, a pozsonyi érseki kert krónikásaként szenvedélyesen érvelt a kertészkedés mellett:  „…Ha ki pedig a kertnek hasznát akarná fontba vetni, és abbúl ítélné nem méltónak, hogy emberséges ember abban foglalná elméjét, s fáradságát töltené; mivel az igen csekély hasznot hajt: fölötte meg botlanék. Mert vallyon, mi lehet ez világon hasznossabb az embernek, mint maga életének hosszabbítása: egészségének oltalmazása: fáratt erejének meg-nyúgosztása: súlyos gondgyainak enyhítése: és minden tagjainak vigasztalása? Azt pedig sohúlt inkább föl nem talállya, mint az kerti mulatságban…”

Évszázadokkal ezelőtt is ilyen lenézett, lesajnált, rosszul fizetett volt a kerti munka, hogy ennyire kellett mentegetni azokat, akik kedvüket lelték benne? Pedig akkoriban még jóval közelebb volt egymáshoz a kert és a konyha! A szállítás körülményessége, a tartósítási eljárások kezdetlegessége miatt alapvetően helyi terméket, idényzöldséget, hazai gyümölcsöt fogyasztott szinte mindenki. Gépesítés híján jóval több ember dolgozott a mezőgazdaságban, de a mai kor mércéje szerint legtöbben csupán mélyszegénységben tengődtek az így megszolgált bérből.

Nem léphetünk vissza a múltba, a jelenlegi fogyasztásunk fenntarthatatlan, ezért a jövőnk kilátástalan… De mégis, mindig van lehetőségünk változtatni! A saját kertünkben megtermelt zöldség, gyümölcs frissessége, garantált vegyszermentessége mellett jóval kisebb terhet ró a környezetünkre is, mint a messziről szállított, nagy energiafelhasználással hajtatott, hűtőláncokon át megőrzött minőségű, agyoncsomagolt élelmiszer.

Ha az ember végigkíséri egy apró uborkamag igyekezetét, ahogy kicsírázik a szépen előkészített földben, megszenvedi a szárazságot, túléli a kisebb-nagyobb viharokat, jégesőt, de mégis virágokat nyit, megporzó rovarokkal kezd kölcsönös jutalomjátékba, és aztán sorra hozza üde, ropogós terméseit, végtelen bizalom ébred benne a teremtett világ bőkezűsége iránt! Ha nem szedjük le mindet apró, savanyításra való csemege-méretben, napok alatt kovászolni valóvá hízik. Kapor, csombor minden tisztességes veteményesben megnő vadon is, fokhagyma, só van egész évben, már csak jó minőségű, kovászos kenyér kell hozzá, hogy beindítsa az erjedés titokzatos folyamatát. Pár nap alatt elkészül, a júliusi melegben éppen azt kínálja a szervezetünknek, amire szüksége van a verejtékes kerti munka után, és még üdítő leve is valóságos csodaszer a bélflóra számára.

A cukkinit már csak a virágainak szépsége miatt is érdemes elvetni minden évben! És persze aki szereti párolva, sütve, megtöltve őket, igazán frissen jut hozzá a saját kertből az alapanyaghoz.

Különös, hogy a magyar flórában eredetileg alig képviselteti magát a tökfélék kiterjedt családja, de az uborka, a sokféle dinnye, a lopótök már évszázadokkal ezelőtt megérkezett Ázsiából, már Lippay is jól ismerte őket, részletesen leírja a termesztésüket.  Jóval később jött a sütőtök, a takarmánytök, a patisszon Amerikából, utoljára a cukkini Mexikóból, és szépen megbarátkoztak az itteni klímával, igaz, elvadulni nem képesek, hiszen még a magjuk is elfagy télen, teljesen a kertész gondoskodására szorulnak. De az évszázadok során hozzászoktak a talajhoz, az éghajlatunkhoz, és csodálatos tájfajták alakultak ki a hagyományos nemesítés teljes eszköztárát felhasználó kertészek munkája nyomán. A kiskertben azért is érdemes velük próbálkozni, mert a messzire indázó sütőtök még a komposztdomb árnyékolására is kiváló!

Érdekes, ahogy nő a forróság nyáron, bőségesen terem a hűsítő uborka, a lédús cukkini, aztán augusztusra megérnek a hazai görögdinnyék is. Kész csoda, hogy a forró, száraz földből hogy képes az óriási gyümölcs ennyi vizet, zamatos levet magába gyűjteni! Késő ősszel, hideg téli napokon pedig majd jól esik a sütőtök tápláló édessége, és felismerjük, hogy ezek a tökfélék éppen olyan sorrendben érnek, teremnek, ahogy szükségünk van rájuk.

Persze ez csak a hazai idényzöldségre, gyümölcsre igaz, télen a fűtött szobában, nyáron a légkondicionált lakásokban, autóban ülve észre sem vesszük a dolgoknak ezt a bölcs rendjét… Talán ezért is kívánunk meg mindig mindenfélét, amit csak meglátunk a nagyáruházak furfangosan megvilágított, ügyesen berendezett polcain.

De valóban a kereskedő felelőssége az energiapazarló hűtőláncok fenntartása, az egész világról összehordott termékek hatalmas környezetterhelése? Ferenc pápa elgondolkodtató kérdéseket tesz fel a LaudatoSi’ enciklika 190. pontjában: „… Vajon elvárható-e reálisan, hogy az, aki megszállottan törekszik a legnagyobb haszonra, majd megáll elgondolkodni azokról a környezeti hatásokról, amelyeket a következő nemzedékre hagy? A hozam keretein belül nincs hely arra, hogy az ember a természet ritmusaira, pusztulásának és helyreállításának időszakaira, valamint az ökoszisztémák bonyolultságára gondoljon, amelyeket az emberi beavatkozás súlyosan megváltoztat.”

Az egyes embernek azonban megmarad a választás lehetősége, szabadon elhagyhatja a gazdaságosság, az azonnali megtérülés, a pillanatnyi haszon kényszerpályáját, és dönthet a teremtett világ iránti méltányosságból a saját kert megművelése, a környezetkímélő gazdálkodás, a hazai termelői piac mellett. Ha nyár közepén rendre ott maradna az üzletben a polcokon a banán, télen a kényszerérett, hajtatott paradicsom, a kereskedő nagyon gyorsan lemondaná a következő rendelést, hiszen ő kizárólag a hozam, a megtérülés szempontjából kénytelen számolni. A valódi döntéshozók tehát valójában mi vagyunk, mindannyian, nincs kire tovább hárítani a felelősséget...

Bár a magyar helyreállítási terv az első tavalyi tervezet óta jelentős változásokon ment keresztül, még jelentősen erősíteni kellene ahhoz, hogy biztosítani tudja a zöld és igazságos helyreállítást. A terv magára hagyja a háztartásokat az energetikai felújításban, és nem javasol könnyen megvalósítható természetvédelmi (biodiverzitás-védelmi) intézkedéseket. Ha a nyáron zajló uniós szintű jóváhagyási folyamat során még javítanának rajta, azzal a terv jóval több környezeti és társadalmi hasznot hozhatna.

A magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervnek az Európai Bizottsághoz május közepén benyújtott végleges tervezete az utolsó pillanatban hozott döntés eredménye, amely szerint a terv költségvetését az eredeti 40 százalékára zsugorították. Ennek érdekében a kormány az uniós helyreállítási és rugalmassági eszközből (RRF) igényelt összeget a támogatásokra korlátozta, kizárva minden hitelfinanszírozást. Így a terv tartalmát is jelentősen és sietve kellett meghúzni. Néhány indokolatlan intézkedést, például az állami tulajdonú szolgáltatók által üzemeltetett nagy naperőművek vissza nem térítendő túltámogatását törölték. A tervben levő beruházások azonban így sem viszik igazán előre az éghajlatbarát, erőforrás-hatékony és válsággal szemben ellenálló gazdaságra való átállást.

A lakhatást illetően a tervben maradt egy üdvözölhető intézkedés: egy közösségi napenergia-projektekre épülő szociális lakásprogram, amelynek keretében a bevételek elosztásáról, sorsáról közösségi szinten terveznek dönteni. (Ha az irányításba és működtetésbe érdemben bevonják a helyi közösséget, önkormányzatot, csak akkor lehet valóban közösségi energia program belőle.) A magyarországi lakásprogramokból azonban általánosságban hiányzik az energiahatékonysági felújítások átfogó támogatása, és a helyreállítási terv nem fog javítani a helyzeten.

A terv egyik ilyen programja, a napelemekkel és/vagy elektromos fűtéssel kombinált, 100%-os támogatást nyújtó lakossági program a megcélzott alacsony jövedelmű családok számára pénz- és energiapazarlás, mivel nem párosul mély energetikai lakás/házfelújítással. Ehelyett csak a meglévő ablakok műanyag ablakokra való cseréjére biztosít forrást, ami elégtelen és helytelen megoldás. A közoktatási épületek felújítását törölték a tervből, és a felsőoktatási épületek mélyfelújítása helyett csak középszintű felújítást terveznek, ami bebetonozza a félmegoldást, pedig a mélyfelújítás költséghatékonyabb és szemléletformálásra is alkalmasabb lenne.

A terv nem foglalkozik érdemben a biológiai sokféleség hazai csökkenésével, és nem határoz meg biodiverzitás-védelmi célokat és mérföldköveket. A terv vízgazdálkodási komponensében szereplő néhány élőhely-helyreállítási projekt túl kicsi ahhoz, hogy érdemben hozzájáruljon a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához. Másrészt a tervben levő, zömében nagyszabású beruházások (új épületek, régi épületek felújítása, út- és infrastruktúrafejlesztés) nem tartalmaznak a biológiai sokféleséget támogató elemeket, megoldásokat.

Az átláthatatlan tervezési folyamat, amelynek során több tervezetet is nyilvánosságra hoztak ugyan, de kiszámíthatatlan ütemezéssel, világos határidők és időben történő visszajelzés nélkül, arra kényszerítette az egyeztetésben résztvevőket – köztük az MTVSZ-t, de magukat a tervezőket is –, hogy sietve dolgozzanak. A társadalmi szereplők, érdekelt felek jelentősebb hozzájárulása is javíthatta volna a terv válságállóságát, környezeti teljesítményét és társadalmi elfogadottságát. Ehhez azonban a folyamatnak átláthatóbbnak kellett volna lennie.

A tervek szerint a végrehajtás során a partnerség főleg csak a nyilvánossággal való egyirányú kommunikációra korlátozódik. Bár a tervek szerint az EU Kohéziós és Strukturális Alapok hazai monitoring bizottságai (a különféle szektorokból érkező tagokkal) a helyreállítási terv végrehajtását is nyomonkövetik, ezek hatáskörét tisztázni kell a partnerek és a nyilvánosság felé. A végrehajtási dokumentumokról, pályázati felhívásokról pedig idejekorán és érdemben kell nyilvános konzultáció.

Az alábbiakban további betekintést nyújtunk a fent azonosított problémás témákba.

1. A terv fenntartja az "utcafűtést" - a házak, épületek energia- és pénzpazarlását

Az energiahatékonyság legyen a legfontosabb

A terv nem ad széleskörű, vissza nem térítendő (avagy visszatérítendővel kombinált vissza nem térítendő) támogatást a hazai lakóépületek energetikai felújítására. Az elmúlt 10 évben nem írtak ki ilyen uniós támogatású pályázatot, miközben a mégoly kedvezményes hitelt sokan nem engedhetik meg maguknak, az Otthonfelújítási támogatás pedig nem követeli meg az energiahatékonysági célt. A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) tanulmánya szerint a következő öt évben 1,4 millió ház/lakás felújítására lenne igény; ennek megvalósításához azonban széleskörű, 30-40 százalékos vissza nem térítendő támogatással járó, energiahatékonysági lakásfelújítási támogatási rendszerre lenne szükség.

A MEHI tanulmánya szerint egy ilyen támogatási rendszer többszörös előnyökkel járna a lakosság és a nemzetgazdaság számára is. Legalább 650 ezer lakást lehetne öt év alatt költségoptimalizáltan felújítani a támogatásból, amivel a lakások energiaszámlája kevesebb mint a felére csökkenne tartósan, és évente 7,5 PJ energiát és közel 420 ezer tonna szén-dioxidot lehetne megtakarítani. Az állami költségvetés is jól járna (hiszen a támogatásnál több pénz jutna vissza az államkasszába az adók és járulékok révén), és a beruházási kereslet növekedése miatt 100 ezerrel több embernek adna munkát.

A lakossági igények mellett az EU RRF technikai iránymutatása, az EU Felújítási hullám stratégiája, sőt a Magyarországra vonatkozó országspecifikus ajánlások is az épületek energiahatékonyságának növelésére szólítottak fel. Mégis, a helyreállítási terven túl a másik nagy uniósforrás költési terv, a magyar Operatív Programok sem támogatják eléggé a lakóépület energiatakarékosságot. A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz (KEHOP+) tervezetében felvázolt, az energiaszolgáltatókhoz mint kedvezményezettekhez kötött program (energiahatékonysági kötelezettségi rendszer) pedig egyelőre nem látszik alkalmasnak arra, hogy széles körben és kellő mélységben biztosítsa a lakóépületfelújításokat.

A fűtés elektrifikációja - nem hatékony, és nem csökkenti eléggé a légszennyezést, ill. a kibocsátást

Az épületek szigetelésének javítása nélkül a fűtés villamosítása nem csökkenti érdemben az energiaszegénységet, nem költséghatékony, éghajlatvédelmi hatása pedig elhanyagolható. A villamos energia és a napelemek fűtési célú kombinációja szintén nem jó megoldás, mivel télen, amikor a legnagyobb a fűtési igény, várhatóan nem képes a teljes fűtési áramigényt megtermelni a napelem, főleg ha nincs megfelelő hőszigetelés. Ez arra kényszeríti a lakókat, hogy a fűtőpanelekhez drágább, többnyire fosszilis tüzelőanyagokon alapuló hálózati áramot használjanak. Ezen a helyzeten az sem segítene igazán, ha támogatott háztartási áramtárolóval rövid időre az áramot el lehetne tárolni.

A fűtési energiaigény csökkentésének elsődleges célja mellett a fűtéskorszerűsítés hatékony, tiszta alternatívái a hőszivattyúk, a napkollektorok és egyes esetekben a faelgázosító kazánok. Jó, hogy a helyreállítási terv megköveteli, hogy a beruházás előtt és után a ház energiafogyasztási teljesítményét igazoló energetikai tanúsítvány készüljön. Azonban a beruházás előtti állapotot rögzítő tanúsítvány döntse el, hogy adott háznál pontosan mi legyen a pályázattal támogatandó energiahatékonysági és megújuló fűtési technológia. (A legtöbb esetben nem az infrapanelek vagy az elektromos fűtőpanelek a legjobb megoldás.)

A végrehajtási anyagoknak, pályázati felhívásoknak azt is tisztázniuk kell, hogy a célcsoport - az alacsony jövedelmű, nem hitelképes háztartások - hogyan fog megfelelően hozzáférni a támogatáshoz, és hogy a támogatást hogyan fogják igazságosan elosztani, földrajzilag és rászorultsági alapon.

Iskolák és egyetemi épületek mélyfelújítására van szükség

Míg a közoktatási épületek korszerűsítése („A” komponens, Demográfia és köznevelés) kikerült a végleges tervből, az egyetemeké („B” komponens, Magasan képzett, versenyképes munkaerő) nem eshet abba a csapdába, hogy kizárólag felszínes felújításokat vagy kizárólag megújuló energiát hasznosító berendezéseket támogassanak, ami évtizedekre fenntartaná az energiapazarló működést. Ehelyett mélyfelújításokra van szükség, esetleg megújuló energia hasznosításával egybekötve, a beruházás előtti és utáni energetikai tanúsítással, hogy az elért pozitív hatás igazolható legyen. Ezek jó példaként szolgálhatnának, és növelhetnék a látogatók, diákok és tanárok energiatudatosságát.

Közösségi megújulóenergia-termelés és - felhasználás

Az MTVSZ 2021 januárja óta többször is javasolta, hogy a tervből kerüljön ki az elektromos fűtés: ezt részben figyelembe vették a tervezők, az energetikai komponensben sajnos bent maradt. Javasoltuk azt is, hogy a terv tisztázza a szociális naperőművek fogalmát, koncepcióját. Később, áprilisban szorgalmaztuk, hogy szélesebb körben támogassanak különböző közösségi energiaprojekteket, amelyek szintén alkalmasak az energiaszegénység csökkentésére.

A végleges, az Európai Bizottságnak benyújtott változatban ez a rész a Felzárkózó települések komponens keretében javult: kis teljesítményű naperőműveket finanszíroznak, és az eladott villamos energiából származó nyereséget a lakhatásra és a lakóépületek fűtésének korszerűsítésére fordítanák, közösségi szintű döntéshozatal alapján. Az elektromos fűtés nincs kiemelve. Két mutató szerepel itt: a megújuló közösségi energia termelési kapacitás és az energiaközösségekre vonatkozó jogszabályjavaslatok megfogalmazása.

2. Kevés természetvédelem - hiányoznak a könnyen megvalósítható biodiverzitási célok

A tervből hiányoznak a biológiai sokféleség megőrzésének lényeges szempontjai, a természetalapú megoldások, és nincs garancia arra, hogy a természetvédelmi célkitűzések teljesülnek.

A terv egyik fő hiányossága, hogy csekély összeget különít el a tudatosság növelésére és a kapacitásépítésre. Az emberek szemléletformálása és annak megtanítása, hogyan dolgozzanak a természettel együtt, és ne ellene, kiemelten fontos, ha azt akarjuk, hogy az előirányzott zöld infrastruktúrát (új épületek, városi zöldterületek, hulladékgazdálkodási és vízgazdálkodási infrastruktúra) és a digitális megoldásokat (pl. precíziós mezőgazdaság) arra használják, amire szánták: a zöld helyreállításra.

Ami a vízgazdálkodást illeti, az MTVSZ és nemzetközi partnerszervezete, a Közép- és Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat (CEE Bankwatch) érdekérvényesítésének is köszönhetően a magyar kormány elállt attól az elképzeléstől, hogy a Helyreállítási Terv forrásait öntözésfejlesztésre használja. Szakembereink rámutattak, hogy az öntözés káros a biológiai sokféleségre, miközben a vízvisszatartáson alapuló fenntartható tájgazdálkodásnak ezeréves hagyománya van az országban. Az árterek mezőgazdasági hasznosítására számos sikeres példa van Magyarországon, mint például gyümölcsösök, extenzív halastavak, legeltetés stb. Ezek a modellek számos ökoszisztéma-szolgáltatást tartanak fenn, miközben lényegesen több munkahelyet teremtenek, mint az intenzív gazdaságok. A gazdálkodókat erős tudatosságnövelő programokkal és a mezőgazdasági támogatások átcsoportosításával kell ösztönözni a terület természeti adottságainak megfelelő gazdálkodásra. Javaslataink alapján a vízvisszatartási elemek nagyobb hangsúlyt kaptak a végleges tervben, de még mindig hiányoznak a végrehajtásukhoz szükséges biztosítékok.

A terv "ne okozz jelentős kárt" elv szempontú értékelését (vagy legalábbis amit ezekből nyilvánosságra hoztak) sajnos nem részletezték következetesen, úgy tűnik, azok csak nem publikált háttéranyagokban vannak.

A természetvédelemmel foglalkozó közintézmények és civil szervezetek bevonása a finanszírozási rendszerek és pályázati felhívások kidolgozásába jelentősen bővíthetné a terv zöld dimenzióját, és alacsony költséggel megelőzhetné a természetkárosítást. A növényzet árnyékolásra és hőmérsékletszabályozásra való felhasználása, az esővíz visszatartása és a fenntartható esővízgazdálkodás, a vadon élő állatokat kímélő megoldások, a zöldfelületek növelése, a közösségi komposztálás csak néhány példa az elszalasztott lehetőségekre.

A kormány még mindig javíthatna a terven a biológiai sokféleség szempontjából:

• a biológiai sokféleséggel kapcsolatos ambiciózus célok és mérföldkövek kidolgozása és beépítése;
• a civil és állami természetvédelmi szervezetek érdemi részvételének biztosítása a végrehajtásban és a nyomonkövetésben, és
• ha a vízvisszatartással kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányokba érdemben bevonják a hozzáértő szakmai nem-kormányzati szervezeteket.

3. A nyilvánosság megfelelő részvétele nélkül a végrehajtás kudarcot vall

Egy tartalmasabb konzultációs folyamat javíthatta volna a terv minőségét

A terv társadalmi egyeztetése nem felelt meg az Aarhusi Egyezmény jogi követelményeinek, mivel nem volt nyilvános és kiszámítható menetrend a tervezésre és a konzultációra, és nem volt megfelelő időkeret a különböző tervezetekkel kapcsolatos véleménynyilvánításra. Sajnos ez az átláthatatlan folyamat arra kényszerítette mind a tervezőket, mind az észrevételeiket megfogalmazó partnereket, köztük a Magyar Természetvédők Szövetségét, hogy az idő szorításában módosítsák észrevételeiket az újabb és újabb tervezetek fényében.

A végrehajtás társadalmi kontrollja megkérdőjelezhető

A terv végrehajtása során a "társadalmi konzultáció" tervezett intézkedései elégtelenek, mivel a nyilvánossággal való egyirányú kommunikációra korlátozódnak. A helyreállítási terv végrehajtási dokumentumairól nyilvános konzultációt kell tartani. A Magyar Természetvédők Szövetsége az Európai Bizottságnak a tagállamok helyreállítási és ellenállóképességi terveire vonatkozó iránymutatása alapján javasolja, hogy a kohéziós és strukturális alapok operatív programjainak monitoring bizottságait időben és érdemben vonják be a végrehajtási dokumentumok, pályázati felhívások kidolgozásába és a terv végrehajtásának nyomonkövetésébe.

Meg kell erősíteni a nyilvánosság részvételét és a partnerek bevonását a szakpolitikai döntéshozatalba

Az EU Magyarországra vonatkozó országspecifikus ajánlásaival ellentétben, amelyek szorgalmazták "a társadalmi partnerek és az érdekelt felek hatékony bevonását a szakpolitikai döntéshozatalba", a tervben szereplő reformok kevéssé fogják erősíteni a társadalmi partnerek részvételét a politikai döntéshozatalban, ehelyett inkább az egyoldalú tájékoztatásra és a kormányzati döntések közérthetővé tételére összpontosítanak.

Az MTVSZ-nek a Helyreállítási Tervhez és komponenseihez írt klíma-energia és természetvédelmi szempontú véleményei elérhetők: https://mtvsz.hu/energiafordulat

További információk:

2021. április 29.: a Climate Action Network (CAN Europe) EU Cash Awards kampányának eredményhirdetése, ahol a nemzeti kiadási tervek, köztük a gazdaságélénkítési tervek "versenyeztek" az olvasók szavazataiért: https://www.cashawards.eu/

2021. április 29: CEE Bankwatch Network sajtóanyaga a közép- és kelet-európai helyreállítási tervekről: https://bankwatch.org/press_release/uneven-progress-towards-green-recovery-as-eu-members-submit-spending-plans

Írta: Zalatnay László

Építhető közösségek. - Kezdjünk néhány alappal, és fejlesszük a tudásunkat ezen a téren!

Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy közösségek nem csak spontán tudnak kialakulni, hanem tudatosan is lehet embereknek ebben a minőségben összekapcsolódniuk.

Sőt, ahogy egy már meglévő épület még fejleszthető, bővíthető, úgy egy meglévő közösség is tovább építhető.

Ha már az építés, épület szavaknál járunk, akkor vizsgáljuk meg, hogy mire lehetünk figyelmesek ebből a hasonlatból! Egy épület építésekor biztosak lehetünk abban, hogy a fizikai törvényszerűségeket figyelembe kell vennünk. Nem építhetünk tartós épületet ingoványos talajra. Csak ha megfelelően megalapozunk előtte az épület fizikai paramétereit ismerve. Nem lehet nagyobb belső tereket sem létrehozni, mint az áthidaló anyagok adta lehetőség. Ha ezeket az alapvető fizikai törvényeket nem vesszük figyelembe, akkor sokszor már az építés közben is összedől az épület. Ezért, hogy ezt elkerüljük, ma már hosszú évekig tanulnak azok a szakemberek az pítésről, akik a statikai, tervezői, kivitelezői munkálatokat valósítják meg.

De térjünk rá a közösségekre. Ha közösséget szeretnénk építeni, akkor is vannak törvények, törvényszerűségek. De mivel a közösség építő “anyaga” az ember, és az ember a fizikai tulajdonságai mellett lelki és szellemi lény is, ezért egy közösség építésekor a lelki és szellemi területek jellemzőit, törvényszerűségeit is meg kellene ismernünk ahhoz, hogy jól működő közösségeket hozzunk létre.

Ma sokan csak reméljük, hogy egy jó közösség része tudunk majd lenni. Pedig ha megismerkedünk azokkal a törvényszerűségekkel, amelyek a közösség építéshez szükségesek, akkor egyre jobb és jobb, alkalmasabb közösségeket hozhatunk létre.

Mit jelent vajon a jobb egy közösség életében, és mit jelenthet, hogy alkalmas? Ez egy központi kérdés. A megválaszolásához elkezdhetjük felsorolni, hogy miért jó nekünk egy közösséghez tartozni: pl.: - Van kivel megbeszélni az élet nagy kérdéseit, Barátságok kötődnek, sokszor az új munkahelyek is a közösségben lévő információk következtében kerülnek a látóterünkbe, emberi szót hallunk, figyelnek ránk, sok érdekes esemény történik, amelyek jól szórakoztatnak bennünket, szeretet térre lelhetünk, ahol elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, nem érezzük magunkat egyedül stb.  De ha ennél mélyebben akarunk közel kerülni a közösséghez, akkor eljutunk az emberré válás egyik alapjához. Az Ember társas lény. Az embert az a közösség teszi emberré, amiben benne van. Az egyén a többi emberrel egy szimbiózisban él. A közösség alkotás az egyik motorja annak, hogy fejlődünk. A nyelv például azért fejlődött ki, mert fontos dolgokat akartunk egymásnak elmondani, és amikor a nyelv lehetővé tette, hogy ezeket a fontos dolgokat megosszuk egymással, az óriási evolúciós előnyt biztosított az ember számára.

Tehát mi emberek közösségi lények vagyunk. Csak ma ennek nem feltétlenül vagyunk a tudatában. De egyetlen ember sem,- aki olvassa ezt az írást- lenne alkalmas arra, hogy valóban a többiek nélkül éljen meg. Már eleve olvasni sem tudnád ezeket a sorokat kedves olvasó, én pedig le sem tudnám írni ezeket a gondolatokat, ha nem egy közösségekre alapozott kultúrális térben léteznénk.

De hogy visszatérjünk a praktikumhoz, nézzük meg, hogy mit tudunk magunkról, amikor az emberi közösségekről gondolkodunk? Milyen praktikus, gyakorlati szempontból is hasznos megfigyeléseink lehetnek, amelyek megismerése lehetővé teszi a számunkra, hogy jobb közösségeket alkossunk?

Kérdezzünk meg egy etológust, aki az etológiai szemléletmóddal képes megfigyelni az emberi közösségeket! Számomra Csányi Vilmos közösségekkel kapcsolatos írásai és előadásai nagyon hasznos, gyakorlatias szemléletmódot jelentettek.

Homán etológusok rengeteg kultúrát vizsgálva egy nagyon egyszerű megfigyelésre jutottak.

Minden közösségre jellemző 3 lényeges tulajdonság. És ezek együttesen megmutatják, hogy az egyes tagok mennyire hűségesek a saját közösségükhöz. A hűség meghatározása nagyon egyszerű: Ha a tag hajlandó a saját érdekeit, szükségleteit a közösség érdekei, szükségletei mögé sorolni, akkor ez a tagja a közösségnek hűséges a közösséghez. A mértéke pedig attól függ, hogy a közösség milyen mértékben gyakorolja ezt a három tényezőt.

1. Közös akció, Azaz a közösség tagjai együtt tevékenykednek. Közösen vesznek részt a közösség mindennapi tevékenységeiben. Ebben a folyamatban minden ember megélheti az együtt alkotás élményét. Közösen örülünk a sikereknek és közösen törjük a fejünket a megoldandó nehézségeken.
2. Közös konstrukció. Azaz a tagok együtt szervezik meg a közösség életét. Ezt ma divatosan önrendelkező közösségben is szoktuk hívni. Azaz nem egy ember mondja meg, hogy itt mik a szabályok (mint a legtöbb munkahelyen) hanem a tagok együtt dolgozzák ki azokat. Valamint folyamatosan fejlesztik, alakítják ezeket a szabályokat. Ez eleinte nem is olyan egyszerű feladat, mert a ma embere bizony el van szokva attól, hogy egy közösségi folyamatban a saját működési szabályait meghatározza. De szerencsére ez nagyon könnyen tanulható. Ezt alá is támasztja az az etológiai megfigyelés, hogy mi emberek rendkívül szeretünk dolgokat megalkotni, konstruálni.

Nézzünk csak meg egy pici gyereket. Lehet, hogy még beszélni sem nagyon tud, lehet, hogy még járni sem nagyon, de mindenféle tárgyból már maga alkotja meg az első rendszereit. A génjeinkben van a rendszer szervezés. Ezt azért jó tudni, mert amikor közösen alkotjuk meg a saját rendszereinket, akkor nem egy új képességet kell megtanulni. Helyette inkább egy szinkronizáló, egyeztető feladatra van szükség. Amikor egy embercsoport képes közösen megalkotni a saját rendszereit, ott magas szintre kell emelni az egymásra figyelést. El kell fogadnunk, hogy mások másképpen érzékelik a világot. De a többieknek is el kell fogadniuk az egyén látásmódját. Ha erre képesek az emberek, akkor egy egészen új fejlődési szakasz kezdődik a közösségben. Mert ilyenkor már nem a saját nézeteinket kell a többiekkel elfogadtatni, hanem képesek vagyunk nagyon sok nézőpont gyakorlására, és nagyon sok egyéni képesség integrálására. Ezen a szinten a közösség már valóban erősebb szellemileg is, mint annak a legokosabb tagja. Sokkal.

1. Közösen alkotott hiedelmek. Ne ijedjen meg senki a hiedelem szótól. A tudományban is minden egy elgondolás, egy hiedelem formájában létezik. egy jelenségre a tudósok megpróbálnak egy elfogadható magyarázatot adni. Majd un. tudományos eszközökkel megvizsgálni, hogy az adott hiedelem elég jól írja-e le a valóságot. A tudományban gyakran történik meg az, hogy a tudásnak vélt hiedelmek megdőlnek és helyüket átveszik a jobban működő hiedelmek. Egy közösségben minden, amit a világról, a közösség szerepéről, céljáról gondolunk, az a hiedelmek közé tartozik.

A hiedelmek esetében sokszor nem az a meghatározó, hogy ez a hiedelem a tudomány talaján áll-e, hanem az, hogy a közösség tagjai közösen alakítják ki és fogadják el ezeket a hiedelmeket. Az nem szokott elég lenni ezen a téren sem, ha egy ember kinyilatkoztatja, hogy ezek a közös hiedelmeink. Ezért sem működnek gyakran a céges küldetés mondatok. Mert nem a dolgozók közössége alkotja meg azt, hanem a cégvezetés, és megpróbálják azt a többiekkel elfogadtatni. Ha a céges küldetés mondatokat a dolgozókkal együtt fogalmaznák meg, akkor lehet, hogy kevésbé hangzatos mondatok születnének, de százszor jobban működnek ezek.

Ha valaki szeretné felmérni egy közösség összetartó erejét, akkor nincs más dolga, mint megnézni, hogy mi a helyzet a közösségben az együtt tevékenykedéssel, a belső szabályok eredetével és a közösségben vallott hiedelmek szórásával kapcsolatban.

Ezt egy kis gyakorlás után bárki elkezdheti érzékelni. És máris van egy olyan tudás a kezében, amit azonnal fel is használhat arra, hogy a közösség kohéziós erejét növelje. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy a fenti 3 szempont egymást kiegészíti. Mind a három területre szükség van. Ha csak egyet-egyet emelünk ki és abban lépünk egyet előre, akkor lehet, hogy elmarad az eredmény. Kivéve, ha sikerül ahhoz a területhez hozzányúlni, ami a leggyengébb a három közül. Olyan ez, mint egy lánc. Ahol a leggyengébb láncszem határozza meg a lánc erősségét.

Számomra ez a 3+1 pont egy nagyon egyszerű, és nagy biztonsággal működő térképet ad minden közösség fejlesztéséhez. 

A jövőben egyre több olyan törvényszerűséget tudunk majd feltárni, amelyek a közösségek építéséhez szükségesek. Erre egyre nagyobb szükségünk is lesz, mert a mai világunk mindenképpen átalakításra, re-konstrukcióra szorul. Ezt a műveletet  pedig a tudatosságban magasabb szintre jutott közösségi szinten lehet elvégezni. A mai világunk olyan sok ismeretet kíván meg, hogy ez a sok ismeret nem fér bele egy ember fejébe. A jövő az olyan csapatok kezében lesz, akik közösségként, méghozzá önszerveződő közösségként tudnak működni.

Az önszerveződő közösségekben is lesznek vezetők. De ezek a vezetők sokkal inkább a közös folyamatok működtetésével lesznek elfoglalva, mintsem a víziók meghatározásával. Hiszen azt maga a közösség végzi. Sokkal tudatosabban, mint azt ma tapasztaljuk.

2021. július 1-jével a "Megújuló energia mindenkinek jár" ! Most 8 érvet mutatunk be a megújulóenergia-közösségek mellett: milyen környezeti, társadalmi és gazdasági előnyöket nyújtanak, amiért érdemes őket támogatni egyéni, közösségi és kormányzati szinten egyaránt.

A horvát Napklub összehozza az érdeklődőket, hogy közösen tanuljanak arról, hogyan tudják hasznosítani a napenergiát otthonaikban és közösségükben.© Solar Club

1. A FOSSZILIS ENERGIAHORDOZÓK KIVEZETÉSE

A közösségi tulajdonú megújulóenergia-beruházások a fosszilis energiahordozók kiváltásával jelentősen csökkentik a széndioxid kibocsátást. 2050-re az Európai Unió állampolgárainak fele saját maga termelheti meg önmaga számára a szükséges elektromosságot, és ezzel az EU energiaigényének 45%-át. Ezzel jelentősen elmozdulunk a szennyező energiahordozók használatától, amelyek CO2-t termelnek és destabilizálják az éghajlatot. Ahol az állampolgárok is részt vesznek az energiaátmenetben, a megújulók támogatottsága növekszik, és az átállás gyorsabban halad.

2. AZ ENERGIAFOGYASZTÁS CSÖKKENTÉSE

Számos közösségienergia-beruházás törekszik a felhasznált energia visszafogására is, felismerve, hogy energiafogyasztásunkat csökkenteni kell, hogy át tudjunk állni a megújulókra. A közösségienergia-projektek tagjai figyelemfelkeltő programok segítségével vagy energiamegtakarítási beruházásokkal tudják mérsékelni energiafelhasználásukat. A csehországi Brnoban egy szigetelés vásárlói klub képzést nyújt a lakóknak, amivel segíti, hogy lakásaik energiafogyasztását csökkentsék.

3. BEFEKTETÉS A TISZTA ENERGIÁBA

A tiszta és biztonságos energiatermelésre való átállás óriási befektetést igényel. Bár ezek a beruházások megtérülnek, egy-egy energiaberuházás megvalósításához hatalmas mennyiségű tőkére van szükség. Európában több millió állampolgár rendelkezik banki megtakarításokkal, amelyekkel akaratlanul is hozzájárulnak a klímaválsághoz, mivel a bankok és a nyugdíjalapok szennyező energiaprojektekbe fektetnek be. Ha a közösségek bekapcsolódnak az energiaátmenetbe, mindez a pénz a klímaválság megoldásaira és a helyi gazdaságra fordítódik. Amennyiben megadjuk a lehetőséget közösségek számára is, hogy beruházásokba fektessenek be, azzal több forrást biztosítunk a projektünk számára, és egyben jobban bevonjuk az embereket is. A finanszírozást ez a kiadvány is a kihívások között említi, mivel a szükséges pénz összegyűjtése sokszor nehéz. De ha a közösségeknek sikerül leküzdeniük ezt a kezdeti nehézséget, a projektjük ki tudja használni a szükséges forrást az energiaátmenet elősegítésére. Németországban például az ismert Energiewende átmenetet nagyrészt gazdálkodók, közösségek és állampolgárok befektetései támogatták.

4. A LAKOSSÁG TÁMOGATÁSÁNAK MEGSZERZÉSE

Az energetikai beruházásokkal szembeni helyi ellenállás komoly akadályt jelenthet a megújulók számára. Időnként tetten is érhető, hogy mi ennek az oka: a nagyszabású beruházásokat gyakran úgy erőltetik rá a helyi közösségekre, hogy azoknak minimális lehetőségük van a beleszólásra, aggodalmaik kifejtésére vagy a részvételre. De amikor a helyiek részt vehetnek a projektben vagy esetleg résztulajdonosokká is válnak, az elfogadottság és támogatottság határozottan megnövekedik. Számos tanulmány kimutatta, hogy az emberek jobban bíznak a közösségienergia-projektekben. Dániában a megújuló energia támogatottsága a szélenergia szövetkezetek elterjedésével ugrott meg jelentősen, és miután a beruházók számára kötelezővé vált, hogy a helyi lakosoknak részvényeket adjanak el. Amikor az állampolgárokat bevonják egy projektbe, sokkal nagyobb valószínűséggel fogják értékelni a pozitív hatásait és elfogadni a hátrányait. Ekkor képesek lesznek a projekt negatív hatásainak enyhítésére is, például úgy, hogy körültekintően kiválaszthatják a szélturbina helyét a környékükön. A megújulók lakossági elfogadottsága az emberek tudásszintjétől függ. Minél többet tudnak az energiakérdésről, annál inkább támogatni fogják a megújuló technológiákat. Ahhoz, hogy egy tiszta és biztonságos energiarendszerre térhessünk át, a lakosságot be kell vonni, hogy a megoldás részesei legyenek. Számos közösségi energia projekt nyújt tájékoztatást és ismeretterjesztést, és ezáltal a teljes népességen belül növelik a támogatottságot. Gondoljátok át, hogy milyen módon tudnátok ismeretterjesztést végezni a projektben.

5. AZ ENERGIASZEGÉNYSÉG FELSZÁMOLÁSA

Sok közösségi tulajdonú energiaberuházás kedvezményesen, alacsony áron biztosítja az áramot a résztvevőknek. Az Egyesült Királyságban például sok olyan fogyasztót, akik nem tudták fizetni az áramszámlájukat, a drágább „feltöltős” tarifára állítottak át. A Brixton Solar közösségi projektnek köszönhetően a helyiek valamennyi ingyen áramhoz jutottak, amit a tetőiken elhelyezett napelemek termeltek. A projekt szigetelő képzéseket is nyújt, hogy segítse a helyieket energiafogyasztásuk és számláik csökkentésében. Ahol a közösség kezében van az energiatermelés, ott több befolyásuk van a költségekre, nem érdekeltek abban, hogy túlszámlázzák a fogyasztókat, ezért nem szabnak olyan magas árakat, mint a nagy energiatársaságok.

6. A HELYI GAZDASÁG TÁMOGATÁSA

A közösségi energia projektek 2–8-szor több helyi bevételt termelnek, mint a külső szereplők által megvalósított beruházások (legalábbis napenergia és szélenergia projektek esetében). Munkahelyeket teremtenek, és elősegítik egy olyan helyi energiapiac kialakulását, ahol a fogyasztók állandó, méltányos áron tudnak energiát vásárolni. Ugyanakkor támogatják az európai innovációt is. A helyi közösségek elősegíthetik a napelem ipar kialakulását Európában, mivel nagyobb valószínűséggel támogatnak olyan helyi vagy regionális napelemgyártót, aki magas társadalmi és környezeti elvárásoknak tesz eleget.

7. ERŐSEBB KÖZÖSSÉGEK

Azokat a közösségeket, amelyek sikeres megújulóenergia-projekteket valósítanak meg, ez büszkeséggel tölti el, és magabiztosabbak lesznek. Tagjaik hasznos készségeket sajátítanak el, és megerősödnek a közöttük lévő kapcsolatok. Azon közösségek, melyek tiszta energia projekten dolgoztak együtt, nagyobb valószínűséggel vágnak bele más projektekbe, amelyek közösségük javára válnak.

8. A NYERESÉG ÚJRAELOSZTÁSA

A projekt pénzügyi hasznának szétosztása szintén a helyi közösséget erősíti: sok közösségi energia projekt kis támogatási alapokat működtet, amelyek helyi önkéntes csoportoknak és egyesületeknek adnak támogatást. Például a Wadebridge Megújuló Energia Hálózat (Wadebridge Renewable Energy Network, WREN) az Egyesült Királyságban kisösszegű díjért kötötte össze a fogyasztókat és a (főleg napenergia) termelőket, és a tagok döntötték el, hogy melyik helyi szervezet kapjon támogatást.
Amikor lecsökkent, majd megszűnt a háztartási napenergiára adott állami támogatás, ezt a tevékenységét a WREN már nem tudta tovább finanszírozni, és beszüntette. Akkor azonban évi 70 ezer fontos közösségi alapról rendelkezett, amely helyi szél- és napenergia telepektől folyt be, és amelyet helyi civil szervezeteknek osztottak szét helyi döntőbizottságok hálózatán keresztül. Az ilyen támogatási rendszerek gazdaságilag és társadalmilag is lendületet adnak a közösségnek.

A blogbejegyzés a Föld Barátai Európa Közösségi energia kézikönyve alapján készült, amelynek magyar fordítását fejezetenként elérhetővé tesszük a Magyar Természetvédők Szövetsége közösségi energia oldalán.