Miközben a közvélemény túlnyomó része ezekben a hónapokban elsősorban a szomszédban zajló háborúval kapcsolatos hírekre figyel, a háttérben a géntechnológiai lobbi az Európai Bizottsággal karöltve azon tevékenykednek, hogy kivonják az uniós GMO-szabályozás hatálya alól az “új-GMO-kat” (génszerkesztett és egyéb új génmódosítási technológiákkal előállított szervezeteket). A biotech lobbitól független kutatók viszont a kockázatokra hívják fel a figyelmet, és szigorú szabályozást tartanak szükségesnek.

Az alábbi írásban nagyrészt az ENSSER (European Network of Scientists for Social and Environmental Responsibility - A társadalmi- és környezeti felelősségért elkötelezett kutatók európai hálózata) által készített állásfoglalás felhasználásával megmutatjuk, hogy milyen kockázatokat jelentenek ezek az új génmódosítási technikák, miért elfogadhatatlanok az „új GMO-k” deregulációjára vonatkozó javaslatok.

Az új génmódosítási technikák támogatóinak érvei

Az biotech lobbi részéről alábbi alapvető érvek hangzanak el az új génmódosítási technikák segítségével környezeti alkalmazásra (például mezőgazdasági termelés) kifejlesztett élő szervezetek és termékek deregulációja, a szabályozás alóli kivonása vagy „könnyített termékalapú” szabályozása mellett:

• A szabályozóknak csupán az új módosítási technikákkal előállított „genetikai esemény(ek)” végtermékében jelenlévő tervezett tulajdonságot kell tekintetbe venniük, és nem szabad figyelmet fordítani azokra az eljárásokra, amelyek révén ezek az „események” az egész szervezeten belül létrejöttek, legyen szó vírusról, mikrobáról, növényről vagy állatról.
• Az új módosítási technikákkal előállított „genetikai események” többségében nincs jelen idegen DNS a kezelés végén.
• A – génkiütések (abláció, deaktiválás) vagy adott gén fehérje- vagy RNS-termékei működésének módosítása révén működő – genomszerkesztési módszerek által kiváltott kis DNS-nukleotidváltozások a természetesen, vagyis emberi beavatkozás nélkül bekövetkező, véletlenszerű mutáció révén létrejövő változásokhoz hasonlatosak.
• A DNS- vagy az RNS-molekulák tervezett változásai pontosak és egyediek, vagyis a célszervezetekben kis mértékben vagy egyáltalán nem fordul elő más genomváltozás.
• Az új módosítási technikákkal előállított „genetikai esemény(ek)” kimenetele kiszámítható, és a tervezett változások nem lépnek kölcsönhatásba más génekkel, útvonalakkal vagy a szervezet egészével. Emiatt az ezekből az eljárásokból származó termékek biztonságosak, függetlenül attól, hogy azok élelmiszerek, illetve mezőgazdasági vagy környezeti rendszerhez tartozó szervezetek.

Az ENNSER állásfoglalást aláíró kutatók nem fogadják el a fenti állításokat

Az ENSSER (European Network of Scientists for Social and Environmental Responsibility - A társadalmi- és környezeti felelősségért elkötelezett kutatók európai hálózata) által készített állásfoglalást aláíró 61 kutató vitatja a fenti állításokat, azokat tudományosan megalapozatlannak tartja. A kutatók szerint szerint az időnként „génszerkesztési technikáknak” is nevezett módszerek valójában genetikai módosítási technikák (mivel epigenetikai vagy egyéb változások révén módosítják a genetikai anyag vagy a génműködés szabályozását), és hogy az ezen módszerekkel előállított szervezetek tehát, logikusan, genetikailag módosított szervezetek (GMO-k).

Az ENSSER állásfoglalát aláíró kutatók szerint ezeknek a technikáknak az alkalmazása az emberi tapasztalatokra nézve példa nélküli eredményeket tehet lehetővé:

• Még ha el is fogadjuk, hogy e technikák egyes termékei megkülönböztethetetlenek emberi beavatkozás nélkül keletkezett organizmusoktól, nem feltétlenül azok, és mindez nem bír jelentőséggel a köz védelme szempontjából.
• Ezek a technikák alkalmazhatók olyan, csekély mértékű változtatások sorozatában, amelyek bármelyike egyenként megkülönböztethetetlen a természetben egyedileg bekövetkező változásoktól, de együttes eredményük teljességgel ismeretlen a földi lét számára. A genomszerkesztési technikákat egyidejű és/vagy egymást követő használatra is fejlesztenek. Ez akár több genetikai szekvencia egyidejű módosítását, illetve egyetlen vagy több különböző genetikai szekvencia egymást követő módosítását is lehetővé teszi3. Így az alkalmazott változtatások együttese még olyan esetekben is létrehozhat az eredeti, nem géntechnológiai úton módosított szervezettől jelentősen eltérő szervezetet, amikor minden egyes változtatás külön-külön csekély. Egy ilyen szervezet ugyanúgy vagy még fokozottabb mértékben különbözhet a szülői vonalaktól, mint bármely, „hagyományos” transzgenikus genetikai módosítási technikával előállított organizmus.
• Tudományos szempontból nem bizonyított és nem dokumentált az az általános állítás, mely szerint az új génmódosítási technikák alkalmazásával megváltoztatott genomok molekuláris szinten minden esetben megegyeznek azokkal, amelyek emberi beavatkozás nélkül keletkeznének. A beavatkozássorozat csupán egyetlen eredményének, a tervezett nukleotidszekvenciának a vizsgálata nem megalapozott végső bizonyíték az állítás érvényességére.
• Még ha nem is marad idegen DNS a végtermékben, a szervezet saját DNS-ében vagy RNS-ében kimutatható a tervezett genetikai vagy epigenetikai változás.
• Céltévesztő, nemkívánatos változások gyakran előfordulnak a genomban e technikák egyes organizmusokon történő alkalmazás nyomán, és tudomásunk szerint nem zárható ki, hogy bármely szervezet esetében előforduljanak. Ezt közzétett kutatások dokumentálták, kiváltképpen a genomszerkesztési technikák esetében. Nemrégiben a genomszerkesztési technikák által indukált, nem várt mutációs mintázatokat is leírtak mind a célzott, mind pedig céltévesztő pontokon. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy még nem ismerjük azokat a mechanizmusokat, amelyek révén ezek a módszerek megváltoztatják a DNS szekvenciáját, és azt sem, hogy ezek mennyiben különbözhetnek állatok és növények, illetve ezek alcsoportjai között. Ez meghiúsítja abbeli képességünket, hogy teljes mértékben megjósoljuk ezen eljárások kimenetelét. Bár a különböző szakcikkek eltérő kifejezéseket használhatnak, az eddig felismert céltévesztő hatások a következők:
   - Tervezett módosítás nyomán bekövetkezett nemkívánatos hatások. Például, ha a módosítás megváltoztatta egy enzim aktivitását vagy specifitását, az a tervezettől eltérő biokémiai reakciókat eredményezhet vagy indíthat be.
  - A célszekvenciá(k)tól eltérő DNS- vagy RNS-szekvenciák nemkívánatos módosításai vagy mutációi. Ilyen céltévesztő hatásokat gyakran dokumentáltak, illetve olyan esetekben, amikor nem találtak ilyeneket, általában nem végezték el a genomi DNS teljes szekvenálását ezek ellenőrzésére.
  A DNS-, RNS- vagy fehérjeszinten bekövetkező céltévesztő változások nemkívánatos változásokhoz vezethetnek a szervezet biokémiájában. Ez akkor is így van, ha idegen DNS nincs is jelen az új génmódosítási technikákkal végrehajtott módosítási folyamat végén. Az ilyen technikákkal előállított növényi élelmiszerek esetében a céltévesztő hatások váratlan toxinok vagy allergének jelenlétéhez, illetve megváltozott vagy veszélyeztetett tápértékhez vezethetnek. Még nem GMO növények is hatékonyan képesek előállítani saját toxinjaikat – például védekezhetnek a kártevők ellen. Az új génmódosítási technikák révén bevezethető változások radikális jellege váratlanul magas toxinszinteket vagy új toxinok termelődését eredményezheti. Az új génmódosítási technikákkal előállított termékek környezeti kibocsátásának a növényekben és az állatállományban a célzott és a nem célzott vad típusú szervezetekre gyakorolt nemkívánatos hatásaival kapcsolatban, e hatások előrejelzésének a természetes ökológiai összefüggések bonyolultsága miatti nehézségeivel kapcsolatban, valamint a kockázatértékelés és kockázatkezelés vonatkozó bizonytalanságaival és a kapcsolódó etikai kérdésekkel kapcsolatban ökológiai aggályok merültek fel.
• A gene drive módszer (más néven génkiszorítás) az új génmódosítási technikák (itt CRISPR) alkalmazás speciális esete, mivel ez szándékosan megfordítja a genetikai módosítások szélesebb népességekre vagy nem célzott szervezetekre való terjedésének megakadályozási szándékát. Éppen ellenkezőleg, a génkiszorítás módszerét arra tervezték, hogy elősegítse a genetikai módosítások terjedését a vad típusú népességek teljes körében, sőt globális szinten akár egész fajokra vonatkozóan is. Ez magában foglalja a népességek vagy teljes fajok szándékos kiirtását, amelyet jelenleg egerek, rovarok (szúnyogok, legyek), mezőgazdasági kártevők és invazív fajok esetében javasolnak. A kiváltó okok kezelése (pl. a rossz higiénés körülmények vagy a nem megfelelő mezőgazdasági vagy természetvédelmi gyakorlatok) helyett az ilyen megközelítések súlyosbíthatják a problémákat, vagy más, új gondokat okozhatnak. A legjobb esetben is csak a tüneteket kezelik, míg az okok háborítatlanul fennmaradnak. Emellett magas az ökológiai egyensúly kiváltott felbomlásának és zavarainak a kockázata. Rovarfajok felszámolásának például komplex közvetett hatása lesz az egész ökoszisztémára, megváltoztatva vagy megzavarva a táplálkozási láncokat, illetve az ezekhez kapcsolódó biológiai sokféleséget és potenciálisan az ökoszisztéma működését (pl. károsodhatnak a beporzók). Ezen túlmenően mind több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ezek a megközelítések nem fenntartható megoldások: pl. a gene drive által a kiirtásuk vagy állománycsökkentésük érdekében célzott rovarokban (pl. kórokozót hordozó szúnyogok) gyorsan alakul ki ellenállóképesség (rezisztencia). Végezetül jól ismert, hogy a genetikai anyagok népességeken és fajokon belüli áramlását korlátozó határok csupán részlegesek, ami nagy valószínűséggel eredményezi azt, hogy a populációs léptékű gene drive konstrukciók a célnépességből nem célzott népességekbe is átkerülnek. Fajszinten a nemkívánatos faj megsemmisítésére szánt gene drive konstrukciók a környezetbe kerülve valószínűleg szintén a célfaj hasznos rokon fajaiba is eljutnak. Például egy gyomfaj elpusztítására irányuló gene drive nagy valószínűséggel átkereszteződhet rokon kultúrnövényfajokba, ami potenciálisan pusztító hatású következményekhez vezethet az emberiség számára.

Az új génmódosítási technikák gyakorlata elővigyázatosságot igényel

A fenti tények egyértelműen jelzik a súlyos és visszafordíthatatlan károsodások lehetőségét. A tudományos bizonytalanság ellenére sürgősen intézkedéseket kell hozni az ilyen károk megelőzése érdekében. Pontosan ez az, ami az elővigyázatosság elvének lényege.

Fontos tekintetben tartanunk azt, hogy az elővigyázatosság elvét nem kockázatkerülési célzattal, hanem a „korai figyelmeztetések késői tanulságainak” tapasztalatai alapján hívták életre. Amikor az elővigyázatosságot vizsgáljuk a GMO-k összefüggésében, emlékeznünk kell arra, hogy ezek a biológiai szervezetek élő rendszerek, amelyek képesek önmagukat megsokszorozni és módosított génjeiket messzire hatóan és széles körben elterjeszteni. Amint azt csak a közelmúltban sikerült megérteni, még a viszonylag pontos genomi beavatkozások is szabályozhatatlan és kiszámíthatatlan, tehát előre nem látható viselkedési hatásokat eredményezhetnek, mivel a módosított biológiai szervezet rendszerének szisztematikus összetettsége – a pontos körülményektől függően – változó hatásokat vált ki, amelyek tudományosan korántsem teljesen feltártak. Így az ilyen új technikák további bizonytalansági és kockázati szinteket hoznak létre, szöges ellentétben a nagyobb pontosságukra és szabályozottságukra vonatkozó állítással.

A fentiekben vázolt tudományos tények alapján az ENSSER állásfoglalást aláíró kutatók szerint az génmódosítási technikákkal előállított valamennyi termékét legalább olyan szigorúan kell szabályozni, amint azt jelenleg a legszigorúbb GMO-előírások (például az Európai Unió rendeletei) megkívánják.

Biohackelés (biohacking), bioterror és kettős felhasználás

A genomszerkesztési módszerek sokkal könnyebben és olcsóbban alkalmazhatók, mint a „hagyományos” transzgenikus genetikai módosítási technikák. A „garázstudósok” vagy a biohackerek már a világhálón szerezhetnek be genomszerkesztő készleteket, és maguk által genomszerkesztett termékeket állíthatnak elő. Ez immár ténylegesen bekövetkező jelenség, ami e technikák súlyos következményét jelenti. Egyetlen genetikai módosítás képes ártalmatlan baktériumot patogén vagy antibiotikum-rezisztens baktériummá átalakítani. A genomszerkesztési technikák ezen és egyéb alkalmazásai olyan könnyen megvalósíthatók, hogy riasztó valószínűséggel nyitják meg a visszaélések és a nem szándékos helytelen alkalmazások lehetőségét.

Akadémiai és kormányzati tudományos szakemberek rámutattak arra, hogy amennyiben a genomszerkesztési technikákra vonatkozóan nem szigorú szabályozás érvényesül, úgy a nem szándékos károkozás, mint a bioterror-cselekmények lehetősége exponenciálisan nőni fog.

A témához kötődően ajánljuk figyelmetekbe az Életigenlő Kaláka beszélgetés sorozat keretében 2022. április 28-án a Fenntarthatóság Felé Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége által közösen szervezett GMO 2.0: Bedőljünk-e a génpiszka-párti felhajtásnak? c. rendezvény videófelvételét.

Ne legyen kiskapu az új GMO-knak!

Továbbra is szigorúan szabályozni és jelölni kell az „új” génmódosított élelmiszereket! – írd alá Te is a petíciót!

Nemcsak az ENSSER-álllásfoglalást aláíró kutatók szorgalmazzák, hogy az "új GMO-kat" szigorúan szabályozni kell. Április elején európai környezetvédő-, fogyasztóvédő- és az élelem-önrendelkezésért fellépő gazdaszervezetek egy uniós petíciót indítottak: Ne legyen kiskapu az új GMO-knak! – Továbbra is szigorúan szabályozni és jelölni kell az „új” génmódosított élelmiszereket! címmel. A petíciót eddig 15 nyelvre fordították le, több mint 45 szervezet támogatja, köztük a Föld Barátai Európa, a biodinamikus gazdálkodókat tömörítő Demeter International, a Slow Food Europe illetve a European Coordination Via Campesina.

A petíciót hazánkban a Magyar Természetvédők Szövetsége koordinálja, csatlakozott a petícióhoz a Karácsony Gábor Kör, a Fenntarthatóság Felé Egyesület, továbbá támogatja még a Magház Egyesület, a Védegylet, a Magyar Biokultúra Szövetség, a Felelős Gasztrohős és a Humusz Szövetség is. A petícióhoz várjuk további civil szervezetek csatlakozását. 

A vegyipari és vetőmagipari óriáscégek „új” génmódosított szervezeteket („új GMO-kat”) akarnak piacra dobni, úgy kényszerítve ránk őket, hogy még csak ne is tudhassunk arról, hogy génmódosított élelmiszereket fogyasztunk.

Ezek az óriáscégek évek óta lobbiznak az Európai Bizottságnál, hogy az „új GMO-kat” kivonják az európai GMO-szabályozás hatálya alól: megalapozatlan állításokat tesznek e termékek állítólagos fenntarthatóságáról, valamint arról, hogy azok csökkentik a növényvédőszer-felhasználást, és hogy szerepük lehet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is. Mindeközben ezen óriáscégek szabadalommal rendelkeznek az új génmódosítási technikákkal előállított vetőmagokra, és tényleges motivációjuk továbbra is az, hogy még jobban növeljék saját profitjukat. Az tehát, hogy így az agrobiznisz kezébe került a vetőmagjaink feletti ellenőrzés, súlyosan veszélyezteti a gazdák vetőmag-önrendelkezését és a mezőgazdasági biodiverzitást.

Most az Európai Bizottság azt tervezi, hogy kivonja az „új GMO-kat” – amelyeket ők „új génkezelési technikáknak” neveznek – a meglévő uniós GMO-szabályozás hatálya alól. A jelenlegi szabályok szerint a régi és az új GMO-knak egyaránt át kell esniük egy uniós engedélyezési folyamaton, amely magába foglalja a környezeti és az egészségügyi hatások vizsgálatát, átláthatóságot biztosít a termelők és a gazdák számára, és előírja a génmódosított termékek jelölési kötelezettségét a fogyasztók tájékoztatása érdekében. Az „új GMO-k” kivonása az európai GMO-szabályozás alól megakadályozná a gazdákat, élelmiszer-termelőket, kereskedőket és fogyasztókat abban, hogy a GMO-mentes termékeket válasszák. Jogunk van hozzá, hogy eldöntsük, mit eszünk, és mit akarunk termelni földjeinken!

Ha az Európai Unió zöld utat biztosítana az „új GMO-knak”, az a fejlődő országoknak azt jelezné, hogy már az EU sem áll ellen a géntechnológiai iparnak, aminek következtében valószínűleg rövid időn belül a fejlődő országokban is teret hódítanának az „új GMO-k”, ellehetetlenítve ezen országok élelem-önrendelkezését.

• Az „új GMO-kat” és mindenféle génmódosított szervezetet az elővigyázatosság elvének megfelelően szabályozni kell. Minden génmódosított szervezetet szigorú biztonsági hatásvizsgálatnak kell alávetni, és jelölni kell a termékeken, hogy azok génmódosítottak, így biztosítva az átláthatóságot a fogyasztók és a gazdák számára az ellátási lánc teljes egészében.
• Még több kutatást kell végezni az „új GMO-k” környezeti, ökológiai, egészségügyi kockázataival, a gazdákat és az élelmiszer-rendszert érintő társadalmi-gazdasági hatásaival, továbbá az új génmódosítási technikákkal előállított szervezetek kimutathatóságával
• A Kormány és az EU döntéshozói támogassák a már bizonyított, fenntartható és az éghajlatváltozással szemben ellenálló mezőgazdasági módszereket – mint például az agroökológiai technikákat és az ökológiai gazdálkodást –, és védjék meg a fajtanemesítők szabadságát, hogy úgy tudjanak tevékenykedni, hogy ne korlátozzák őket az „új génmódosítási technikákkal” előállított vetőmagokra vonatkozó szabadalmak.

Fő követelésünk: azt kérjük a kormánytól, az agrárminisztertől és az európai uniós döntéshozóktól, hogy határozottan álljanak ellen minden olyan próbálkozásnak, amelyek ki akarnák vonni az „új GMO-kat” a jelenlegi európai GMO-szabályozás hatálya alól, és tartsák fenn a biztonsági hatásvizsgálati, átláthatósági és jelölési kötelezettséget minden génmódosított szervezetre, garantálva ezáltal élelmünk biztonságosságát, a természet és a környezet védelmét, valamint a választás szabadságát.

Írd alá a petíciót!

Jegyzetek:
- Az ENSSER állásfoglalás teljes szövegének magyar fordítása, lábjegyzetekkel együtt elérhető itt.

E blogbejegyzés megírását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta

Felfűzök egymás mellé néhány "gázos" hírt, asszociálni szabad…  

Magyarországon jelenleg négy nagy földalatti földgáztároló létesítmény üzemel: Pusztaederics, Kardoskút, Hajdúszoboszló és Zsana. Utóbbi az egyetlen mészkő tároló, a többi porózus homokkő közegben tárolja a gázt. Zsanára a 1979-es gázkitörésről is emlékezhetnek az idősebbek: egy baleset nyomán hetekig égett a nagy nyomású gáz, mielőtt sikerült robbantásokkal eloltani, majd elfojtani a szivárgást is. 

 Javaslatok Európa zöld jövője érdekében 

Az Európai Bizottság tervei szerint a Konferencia Európa jövőjéről alkalmat kínál EU-szerte  mindenkinek arra, hogy egy közös nyilvános platformon megossza elképzeléseit Európa jövőjéről és  részt vegyen annak alakításában. A Magyar Természetvédők Szövetsége egy országos  beszélgetéssorozat alkalmával hét helyszínen számos témát tekintett át fiatalokkal közösen, és  dolgoztunk ki javaslatokat. 

Az alábbi öt terület kiemelten fontos, ha az Európai Unió a tagországokkal közösen valóban tenni akar  egy fenntarthatóbb jövőért. Sok helyen erőteljesebb fellépésre, de valahol az alapvető célok  átgondolására is szükség van. 

A tét nagyon nagy, a sikeren vagy kudarcon sok múlik. Gyermekeink és unokáink jövője forog kockán  és az emberi civilizáció sorsa maga. Ezért nem lehet csak olyan megoldásokhoz nyúlni, amely fájdalommentes átmenetet ígér. Nem kockáztathatunk azzal, hogy a könnyebbik utat választjuk, ami  esetleg nem hoz megfelelő eredményt addig, amíg már késő nem lesz. 

1. Hatékonyság helyett elegendőség 

Minden olyan intézkedés, amely a hatékonyságot célozza, hajlamos az ellenkező eredményt elérni. Már a 19. században leírta ezt az összefüggést Stanley Jevons a szénfelhasználás és a gőzgépek  kapcsán1. Ez a visszapattanó hatás, melyet a környezetpolitika hajlamos figyelmen kívül hagyni még  ma is. A visszapattanó hatás számos formában megjelenhet. Növelheti közvetlenül az adott termék  vagy szolgáltatás fogyasztását, a felszabaduló erőforrásokat felhasználhatjuk máshol, illetve a  fogyasztás olyan strukturális változásokat is előidézhet a gazdaság egészében, mely szintén  fogyasztásnövekedéshez vezet. 

A magasabb GDP-vel rendelkező országok példája sajnos jól mutatja, hogy bár ezekben az országokban  magasabb az ökohatékonyság - az egységnyi lábnyomra jutó GDP -, de abszolút értékben magasabb  ökológiai lábnyommal rendelkeznek. Németország az elmúlt három évtizedben környezetvédelmi,  hatékonyságnövelő intézkedéseivel csak azt érte el, hogy továbbra is 3 bolygónyi erőforrást használ  fel, míg a közép-kelet-európai országok, habár kevésbé hatékonyan, de kisebb ökológiai lábnyommal  élnek2. 

Az ökohatékonyság politikájával az elmúlt évtizedekben nem sikerült elválasztani a gazdasági  növekedést a környezeti terhek növekedésétől. A környezetpolitikában és egyáltalán a  gazdaságpolitikában hozzá kell látni olyan döntések meghozatalához, mely valós mértékben csökkenti  az erőforrásfelhasználást, a termelés és fogyasztás mértékét. A hatékonyság helyett az elegendőségre,  az igények helyett a szükségletek kielégítésére fordítja a figyelmet. 

Javaslatok: 

Alternatívák a zöld növekedés helyett, gazdasági növekedés nélküli jóllét: Az éghajlatváltozásról,  biodiverzitás csökkenéséről szóló jövőbeli forgatókönyvek a felelősen gondolkodó döntéshozók  számára nem engedhetik meg, hogy az elmúlt évtizedekben már kipróbált és nem bizonyított  hatékonyságot, zöld növekedést előtérbe helyező szakpolitikákra támaszkodjunk kizárólagosan. Ki kell  dolgozni olyan forgatókönyveket, mely csökkenő gazdasági teljesítmény mellett biztosítja az emberek  jóllétét. 

Új mérőszámok a fejlődésre: A bruttó hazai termék (GDP) mérőszámról be kell ismerni annak  hiányosságait, hogy többek között szándékosan, vagy nem szándékosan könnyen manipulálható, nem  mutatja a gazdaság valós teljesítményét, az emberek valós jóllétét. Hiába növeli valami a GDP-t, ha az  nem jó sem a társadalomnak, sem a környezetnek. Helyette azonnal meg kell kezdeni a kidolgozását  és alkalmazását a társadalom valós, fenntartható fejlődését is figyelembe vevő mérőszámoknak. 

Célirányos innováció, az elővigyázatosság elvének erőteljesebb érvényesítése: A gazdasági érdekek,  profit, versenyképesség előtérbe helyezése háttérbe szorította az elővigyázatosság elvét: azaz csak  olyan új terméket, technológiát, szolgáltatást lehessen a széles nagyközönség számára elérhetővé  tenni, amelyről minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy nem káros. Az elővigyázatosság  elvének erőteljesebb érvényesítésére van szükség a jövőben. 

2. Tartós termékek igen, tervezett elavulás nem 

Bernard London 1932-es tanulmányában leírt javaslata a tervezett elavulásról végül nem valósult meg3, de az eldobható, gyenge minőségű, gyakran cserélt termékek az életünk mindennapi részévé  váltak. Mindez a sok feleslegesen elhasznált nyersanyag és kidobott szeméten keresztül a környezetet  is jelentősen megrövidíti. 

London javaslata szerint minden termék tulajdonosa tudta volna a vásárlás pillanatában, hogy azt  meddig használhatja. Ma egy kevésbé etikus formában valósul meg mindez, mely során a fogyasztó a  vásárlás után szembesül a termék hiányosságaival, javíthatatlanságával, rövid élettartamával.  Azonban a tervezett elavulás ennél sokkal szélesebb körben lett mindennapjaink része. Nemcsak az  elromlott, használhatatlan termékeket cseréljük sűrűn újra. A reklámok, a társadalmi megítélés  hatására, az ismerősök, kollégák, osztálytársak véleményétől tartva, egy-egy apró új funkció miatt  szinte új eszközeink helyett is újabbat vásárolunk. Eközben a már nem használt termékek  újrahasználata vagy újrahasznosítása minden erőfeszítés ellenére gyermekcipőben jár még mindig. 

2005-ben 62 Gt erőforrást használtunk globálisan, melyből csak 4 Gt-át hasznosítottunk újra. Ennek  nagyságrendi változása nem várható, mert az erőforrások egy része egyszerűen nem hasznosítható  (elégetett fosszilis erőforrások), vagy már túl bonyolultak, összetettek a termékek. Ráadásul többek  között a tervezett elavulásnak is köszönhetően, az új termékek előállításának erőforrásigénye  jelentősen meghaladja az újrahasznosítási kapacitásokat4. 

Javaslatok: 

Etikus, informatív reklámok és teljeskörű tájékoztatás a termékekről: Jogi szabályozói eszközökkel  erősíteni kell a reklámok azon funkcióját, mely a termékkel kapcsolatban közöl információt, és  korlátozni a kizárólag a fogyasztás növelését célzó, gyermek célcsoporttal rendelkező reklámokat. A  reklámokban és a termékek vásárlása során a gyártók számára kötelezővé kell tenni a termékek  élettartamára, garanciájára, javíthatóságára, fejlesztési lehetőségeire vonatkozó információk  közzétételét. 

Hosszabb garancia: Az Európai Uniónak sürgősen fel kell lépnie az egységes, jelentősebb hosszabb - legalább 5-10 év - garancia és jótállási idő érdekében. Ezzel kell alapvetően biztosítani a termékek  javíthatóságát, tartósságát, jobb alkatrészellátását, a számos kibúvót biztosító jelentő részletes  műszaki szabályozás mellett. Újrahasznosítás előtt újrahasználat: Számos akadálya van az  újrahasznosítás sokkal szélesebb körű elterjedésének. Többek között az elhasznált fosszilis erőforrások  jelentős része, vagy az egyre bonyolultabb, kisebb termékek nem, vagy csak nehezen hasznosíthatók  újra. Ezért sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni a tovább és újrahasználatra. Ebben példát kell  mutatnia az Uniónak. Saját eszközeit tovább kell használnia, vagy keresni kell olyat, aki még tudja  használni. Ösztönöznie kell az uniós források felhasználása esetén mindezt az új eszközök beszerzése  helyett. Támogatnia kell szabályozással és pénzügyi forrásokkal a mindezt lehetővé tevő  szolgáltatókat. 

Legalább 10 évig használható okostelefonok: Az Európai Uniónak megfelelő jogszabályok  meghozásával biztosítania kell, hogy minden egyes új okostelefon, amely piacra kerül, legalább 10 évig  használható legyen. Ez a könnyű és megfizethető javíthatóság, cserélhető akkumulátorok mellett ki  kell, hogy terjedjen a 10 éves szoftvertámogatásra, valamint egy a vásárlók tájékoztatását célzó  javíthatósági mutató bevezetésére. 

3. Éghajlatvédelmet most! 

Évtizedek óta tisztában vagyunk az éghajlatváltozás okozta fenyegetéssel. A kormányok nemzetközi  és nemzeti szinten számos egyezményt kötöttek, célt tűztek ki maguk elé, de ezek teljesítése és az  eredmények sorra elmaradnak. 

A mai éghajlat-politika a környezetbe történő üvegházgáz-kibocsátás csökkentésén keresztül kívánja  megoldani az éghajlatváltozás problémáját. Ez szükséges feltétel a sikeres éghajlatvédelemhez. Azonban a problémák alapja is, mert az üvegházgáz-kibocsátás csökkentés megvalósulhat más  

környezeti terhelésre való átváltással is. Az a biztos csökkentés, amely minden más környezeti  terhelést is képes kezelni, ha a kibocsátások forrását, a fosszilis energiaforrások felhasználását  csökkentjük. Ha valaki komolyan gondolja az éghajlatvédelmet, ezzel is foglalkoznia kell. 

Javaslatok: 

Háztartási energetikai mélyfelújítások ösztönzése ill. támogatása a rászorulóknál: a következő  években a háztartások kb. harmada szeretne felújítani, ami tartósan csökkentené az energiaszámlát. Ehhez azonban sokéves, megbízható és differenciált támogatási rendszer szükséges az  energiaszegénységben élő, alacsony jövedelmű háztartások számára (nagy intenzitású pl. 80-95%, de  a felelősség miatt nem 100%-os támogatás) és a közepes jövedelműek számára a megtakarítás  ütemében visszatérítendő, pl. 30-40%-os támogatás a mélyfelújítás ösztönzésével. 

A közlekedési kibocsátásokat a felesleges közlekedés és szállítás visszafogásával kell elsődlegesen  csökkenteni: helyi termékek; várostervezés, közösségi közlekedés fejlesztése, járatsűrítés,  autómentes zónák, lassabb városok 

A cégek, vállalatok ösztönzése az energia- és anyaghasználat csökkentésére a termelésben, a  lakosság ösztönzése ugyanerre a fogyasztás során: hulladékok vissza-csatornázása azaz a körforgásos  gazdaság erősítése, hulladékcsökkentés, újrahasznosítás, újrahasznosító cégek támogatása. 

Az élelmiszer-önrendelkezés mintájára az energia-önrendelkezés erősítése, hogy a helyi közösségek,  önkormányzatok meg tudják termelni saját energiaszükségletüket (megújuló energiaforrásból) és el  tudják osztani a szükségleteknek megfelelően, a szubszidiaritás elve alapján.  

Energetikai szemléletformálás, tanácsadás erősítése a helyi közösségek, önkormányzatok, lakosság  felé ill. a szakértői energetikai hálózat továbbfejlesztése. Zöldhatóságok megerősítése, jogkörének  erősítése, zöldberuházás-korlátozás energetikai fejlesztések esetében is. 

A pénzügyi forrásoknak a fenntartható tevékenységek felé irányuló áramlását ösztönző uniós  intézkedési csomaghoz kapcsolódó taxonómia ne tartalmazzon olyan beruházásokat, amelyek az atomenergia valamint fosszilis energiaforrások kitermelésére, feldolgozására és felhasználására  vonatkoznak (ebbe a szén valamint földgáz is beleértendő), hasonlóképpen el kell kerülni, hogy a  pálmaolaj tartalmú termékek és a pálmaolaj előálítására, felhasználására vonatkozó beruházások  valamint a géntechnológiával (beleértve az új génmódosítási technológiákat is) előállított termékek  bekerüljenek a taxonómiába. 

4. Szabadkereskedelem helyett a helyi gazdaság támogatása 

A kereskedelmi megállapodások pozitív és negatív hatása évszázadok óta vita tárgya. Már számos  alkalommal bizonyították, hogy David Ricardo 1817-ben megjelent A politikai gazdaságtan és az  adózás alapelvei című könyvében a szabadkereskedelem mellett kifejtett érvei nem, vagy nem teljesen  állják meg a helyüket. Ennek ellenére a közgazdászok és döntéshozók jelentős többsége ez alapján  hozza meg döntéseit. 

A társadalmilag káros hatások a megállapodásokban érintett gazdaságilag gyengébb térségekben a kezdetek óta jelentkeznek, amihez csatlakoztak napjainkra egyre inkább nyilvánvaló környezeti és emberijogi problémák. A szabadkereskedelmi megállapodások továbbá egyre erőteljesebb jogokkal ruházzák fel a multinacionális vállalatokat. Különleges előjogokat, közte beruházásvédelmet is kapnak ezen megállapodások során, miközben a tárgyalások jellemzően zárt ajtók mögött zajlanak, a  közvélemény kizárásával. Az ilyen káros megállapodások megnehezítik az éghajlatváltozás vagy a  szociális problémák rendezése érdekében hozott döntéseket is, és elősegítik a természeti erőforrások  szabályozatlan és egyre erőteljesebb kiaknázását. Mindeközben a nemzetek feletti vállalatok  büntetlenül szennyezhetik el a környezetet, sértik meg az emberi jogokat globális szinten, évente több  mint 200 környezetvédő és embergi jogokat védő aktivista meggyilkolását eredményezve. 

Javaslatok: 

Az Európai Uniónak nem szabad ratifikálnia az EU-Mercosur szabadkereskedelmi egyezményt, és le  kell állítani a többi szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalását: A globalizáció további erősítése  helyett a lokalizációt, a helyi gazdaság- és kereskedelem fejlesztését kell támogatni. Fel kell számolni  azokat a kétoldalú kereskedelmi- és befektetési egyezményeket, amelyeknek része a befektető-állam  vitarendezési mechanizmus (ISDS). Az Európa Unió aktívan támogassa az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa  keretében a nemzetek feletti vállalatok felelősségre vonhatóságát biztosító kötelező erejű nemzetközi  egyezmény létrehozását, emellett az EU haladéktalanul alkosson meg uniós jogszabályokat is a  nemzetek feletti vállalatok felelősségre vonhatóságának biztosítására. 

5. Mi a gond az EU jelenlegi agrárpolitikával? 

A Közös Agrárpolitika kialakításakor a növekvő népesség élelmiszerszükségletét volt hivatott  biztosítani. Az elmúlt évtizedekben a termelés fokozása az intenzív mezőgazdasági gyakorlat előretörését hozta azonban magával. Megszüntette a tényleges versenyt a piacokon, és jelentősen  hozzájárult a gazdaságok méretének, vegyszerek felhasználásának növekedéséhez is. Teszi ezt  ahelyett, hogy egészséges élelmiszert biztosítana az európai lakosság számára, támogatná a vidéki  közösségeket, és vonzóvá tenné a gazdálkodói életformát minél több ember számára. Emellett a Közös  Agrárpolitika is jelentős szerepet játszik a biológiai sokféleség hanyatlásában, az éghajlatváltozás fokozásában. 

A méhek és beporzó rovarok Európában és világszinten megmutatkozó hanyatlása csupán egy kezdeti  jele a biológiai sokféleség összeomlásának. Ehhez a hanyatláshoz jelentősen hozzájárul az iparszerű  mezőgazdasági termelés, a természetes élőhelyek folyamatos csökkenése, beépítés, a vegyszerek  nagymértékű használata. 

Javaslatok:  

Szükség van a KAP komoly, alapjait érintő reformjára, hogy valóban a közösség hasznára  fordíthassuk költségvetését: Olyan politikává kell hogy váljon, amely minden gazdálkodó érdekét  szolgálja, de emellett Európa lakosságának is hasznára válik. Ehhez azonban véget kell vetni az olyan  támogatásoknak, amelyek nincsenek jó gazdálkodási gyakorlathoz kötve, és biztosítani kell a  „közpénzt a közösség szolgálatáért” szemlélet megvalósulását. A 2020 utáni Közös Agrárpolitikának  nagyobb átláthatósággal, az egyes intézkedéseket egymással összhangban kell megtervezni, és biztosítani kell azt is, hogy a gazdálkodók és a lakosság számára is könnyen átlátható, végrehajtható  legyen, és hozzájárul a vidéki területek megóvásához, az élelmiszer-önrendelkezésünk megőrzéséhez.  

A szintetikus növényvédőszerek európai felhasználásának 80%-os csökkentése 2030-ig és használatuk  teljes felszámolása 2035-re. A glifozát használatát 2022-ben lejáró engedélyét semmiképpen nem  szabad meghosszabbítani. 

Intézkedések a biológiai sokféleség helyreállítására a mezőgazdasági területeken: Jelentős  támogatás biztosítása a gazdák számára az beporzóbarát, madárbarát gazdálkodásra történő  átálláshoz, az agroökológiai módszerek elsajátításához. Az Európai Bizottság tartsa be az Európai Unió  Bíróságának az új génmódosítási technológiákra vonatkozóan 2018. július 25-én kihirdetett  határozatát, biztosítsa az új génmódosítási technológiákkal előállított termékek  nyomonkövethetőségét, és semmilyen formában ne vonja ki őket az EU génmódosított szervezetekre  vonatkozó szabályainak hatálya alól! 

1"Teljesen zavaros elképzelés azt feltételezni, hogy az üzemanyagok gazdaságos felhasználása  egyenlő a csökkenő fogyasztással… Bármi, ami tehát a szén felhasználásának hatékonyságát növeli,  és csökkenti a felhasználás költségeit, közvetlenül növeli a gőzgépek értékét, és bővíti működési  területét." (Stanley Jevons, Szénkérdés, 1886) 

2 Farkas István Tamás – A túlfogyasztás csapdájában, A jelenlegi környezetpolitika kilátástalansága és  a remény csírái, Máltai Tanulmányok, II. évfolyam, 1. szám

3„Nem lenne-e kifizetődő, ha mondjuk kétmilliárd dollárt költenénk arra, hogy azonnal felvásároljuk  az elavult és használhatatlan épületeket, gépeket, gépkocsikat és egyéb elhasználódott kacatokat, és  helyettük húsz-harmincmilliárd dollár értékű munkát teremtenénk az építőiparban és a gyárakban?” (Bernard London, A válság megoldása tervezett elavulás segítségével, 1932)

4 Decoupling debunked, Evidence and arguments against green growth as a sole strategy for  sustainability, Parrique T., Barth J., Briens F., C. Kerschner, Kraus-Polk A., Kuokkanen A., Spangenberg  J.H., European Envirnmental Bureau, 2019

​

A dokumentum az Európai Unió pénzügyi támogatásával  valósult meg, tartalmáért a Magyar Természetvédők Szövetsége felel, azok nem szükségszerűen egyeznek meg az Európai Unió véleményével.

Az éghajlatváltozás alapvető kérdéseire 40 fiatal világított rá egy fantasztikus táncelőadásban. Nyolc európai ország fiatal nagyköveteit hívták meg a solingeni Klímatáborba, akik a hét végén három, az éghajlatváltozással kapcsolatos akciót szerveztek. A rendezvényt egy közös tánc zárta, amely a biológiai sokféleségre hívta fel a figyelmet a bogárnak öltözött táncosok segítségével.

Solingen, 2021.11.05. – Solingenben rendezték meg az első nemzetközi Klímatábort, ahol 8 ország fiataljai egy héten át együtt dolgoztak az éghajlat-tudatosságon. A jövőben is folytatni fogják az együttműködést, mivel tudják, hogy a bolygó megmentése közös felelősség, és ezt a helyzetet csak együtt lehet megoldani.