dr. Sáfián-Farkas Fanni, Illésné Szécsi Ilona, Pálffy Anikó – Magyar Energiahatékonysági Intézet

Az Európai Tanács 2020 decemberében döntést hozott arról, hogy az Európai Unió kibocsátásának legalább 55%-os csökkentésére van szükség 2030-ig 1990-hez képest. Ennek eléréséhez a tagországokban 60%-kal kell csökkennie az épületek üvegházhatásúgáz-kibocsátásának, 14%-kal az energiafogyasztásuknak, 18%-kal a fűtéssel és hűtéssel kapcsolatos energiafogyasztásnak. Ezeknek a céloknak a megvalósításához terjesztette elő az Európai Bizottság a Fit for 55 javaslatcsomagot, amely keretében számos irányelv és jogszabály módosításával, illetve újak bevezetésével biztosítaná, hogy a tagállamokban megtörténjenek a kitűzött mértékű kibocsátás-csökkentéshez szükséges lépések. 

A Fit for 55 javaslatcsomag épületenergetikai vonatkozású célkitűzései igazán ambiciózusak, így bár szinte minden szakember üdvözölte az ilyen irányú erőfeszítéseket, a konkrét eszközök és célok megosztják a szakmát. Az egyik fő gócpont az intézkedéscsomag energiaszegényekre való hatása – hogyan tudnak energiaadót, karbonadót fizetni és határidőre energetikai felújítást véghezvinni azok a háztartások, amelyek tagjai már most is komoly egzisztenciális problémákkal küzdenek? 

A válaszokról a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) munkatársai publikáltak hiánypótló tanulmányt 2023 januárjában. A szakértők energiahatékonysági szemüvegen keresztül tekintették át a komplex javaslatcsomagot, hogy megvizsgálják az épületeket érintő elemeket, majd külföldi szakirodalom és közel 100 esettanulmány alapján kerestek megoldási lehetőségeket hazánk számára is, melyeket egy példatárban gyűjtöttek össze. Külön figyelmet szenteltek az energiahatékonysági szempontból legrosszabbul teljesítő, legkorszerűtlenebb épületeknek, melyek a klímavédelmi intézkedések fókuszában állnak, miközben jellemzően energiaszegény, alacsony jövedelmű háztartások tulajdonát képezik. 

Az új jogszabályokhoz kötődő változások mindenki által jól érezhetőek lesznek a mindennapokban is – de az energiaszegények számára súlyos nehézségeket okozhatnak, ha nincsenek megfelelően megtervezve. Így a tanulmány második fele kiemelten foglalkozik a magyarország ienergiaszegénységgel és kiemeli a legfontosabb hazai kihívásokat, illetve szakpolitikai javaslatokat fogalmaz meg, hogy szakmai párbeszéd induljon el Magyarországon is ebben a témában. Az alábbi cikk a MEHI Fit fot 55 és az energiaszegénység tanulmányának rövid, kivonatos összefoglalója. 

A kibocsátás-kereskedelmi rendszer kiterjesztése az épületekre (ETS2)

A jelenlegi kibocsátás-kereskedelmi rendszer a Fit for 55 tervei szerint 2025-26-ban minden épületre kiterjedne, így az épületek kibocsátásához is szén-dioxid-kvóták vásárlására lenne szükség. Az ebből származó bevételek (a jelenlegi tervek szerint) 25%-a a Szociális Klímaalapba kerülne (SCF), és ebből az alapból – amely 2025 és 2032 között kb. 72,2 mrd EUR lenne – valósulhatna meg az energiaszegény háztartások támogatása.

Számos nemzetközi kutatás igyekezett lemodellezni az ETS2 várható makrogazdasági és társadalmi hatásait. Összességében azt találtuk, hogy önmagában az ETS2 kiterjesztése nem hozza az elvárt kibocsátáscsökkentési hatásokat az épületek területén, miközben tovább ronthatja az energiaszegény háztartások jólléti indexét. Az SCF-en keresztüli újraelosztás – amennyiben az ETS2 kvóták 50-100%-a ide kerül – azonban nettó bevételt jelenthet az alacsony jövedelmű háztartások számára, akik így a változások nyertesei lehetnek. Fontos azonban, hogy az SCF és egyéb állami támogatások már néhány évvel a tüzelőanyagokat érintő árnövekedés előtt eljussanak a rászorulókhoz, hogy az energiahatékonysági beruházások időben megvalósulhassanak – miközben várhatóan a gyakorlatban az SCF bevételek az ETS2 rendszer indulása után (akár 1-2 évvel) válnak csak fognak majd elérhetővé válni. A másik kihívás a finanszírozás megteremtése: az IEECP modellezése alapján összességében a 2025-2040-ben megvalósítandó energiahatékonysági korszerűsítések és egyéb szükséges intézkedések költségeit várhatóan nem fedezik az ETS2 és az SCF forrásai; de biztosan szükség lenne az összes ETS2 bevétel becsatornázására az SCF-be.

Energetikai minimumkövetelmények bevezetése az EPBD keretében (MEPS)

Energetikai minimumkövetelmények néhány épületszegmensre már régóta használatban vannak az európai országokban – ilyen például Magyarországon is az új épületekre – sajnos még mindig csak tervezett – közel nulla vagy a jelentős felújításkor érvényes költséghatékony felújítási kötelezettség. A tervezett minimumkövetelmények azonban a teljes épületállományra, azaz a meglévő lakóépületekre is fokozatosan szigorodó elvárásokat vezetnének be – jellemzően nem egyszerre, hanem egyes épületszegmensekre típustól, kortól vagy energetikai teljesítménytől függően olyan beavatkozási pontokhoz kötve, mint például az ingatlan adásvétele vagy bérbeadása. Így Hollandiában például minden irodának el kell érni a „C” szintet 2023-ra, illetve Franciaországban 2019-es előírás, hogy 2028-tól minden lakóingatlan érje el legalább az „E” energetikai besorolást.

A minimum energetikai követelmények előírása a meglévő épületekre – a megfelelő finanszírozási, tanácsadási, technikai háttér biztosításával együtt – hatásos szakpolitikai eszköze lehet az épületfelújítások ösztönzésének. Ennek legfontosabb feltétele a megfelelő támogatási keretrendszer biztosítása: pénzügyi támogatás, technikai segítségnyújtás, a felújítások előtt álló akadályok elhárítása nélkül csak teljesíthetetlen elvárás marad az új szabályozás. Az állam fontos feladata emellett a társadalmi hatások nyomon követése, különösen a leginkább kiszolgáltatott háztartások körében, akiket szociális alapon, célzottan szükséges különböző támogatási formákkal támogatni, hogy kiszabadulhassanak az energiaszegénység csapdájából – amelyre megtakarítások híján önerőből semmiképpen nem lennének képesek – ráadásul a MEPS egyik hátránya, hogy az céldátumokhoz közeledve az alacsony energetikai besorolású ingatlanok piaci elértéktelenedését okozza.

A MEPS “mindent vagy semmit” intézkedés az energiaszegénység szempontjából: megfelelő szabályozási rendszerbe ágyazva és a szükséges forrásokat biztosítva a legerősebb ütőkártya lehet az energiaszegénység felszámolásában és háztartások ezreinek jóllétének javításában. Ugyanis a pozitív következmények nemcsak az ottlakók életminőségét emelik – télen meleg, nyáron hűvös, penészmentes, jó levegőminőségű és magasabb piaci értékű otthon, javuló egészségi mutatók, szociális bevonódás – de mindezek társadalmilag is jelentős értékeket és megtakarításokat eredményeznek. Az energetikai felújítások az energiaszegénység kezelésének legköltséghatékonyabb módját jelentik. 

A megfelelő jogszabályi környezet és támogatási keretrendszer hiányában az intézkedés regresszívvé válik, és hatására még rosszabb helyzetbe kerülhetnek azok, akik már most sem tudnak kitörni rossz lakhatási helyzetükből.

A fűtési szektor dekarbonizációja – a fosszilis alapú helyiségfűtésre használt tüzelőberendezések fokozatos kivezetése

A fűtési szektor kritikus jelentőségű Európa klímasemlegességi céljainak elérése szempontjából. Az épületek fűtése és hűtése (H&C, azaz Heating and Cooling) az EU teljes energiaigényének közel felét teszi ki, a hőtermelés 75%-át fosszilis tüzelőanyagok (gáz, olaj, fűtőolaj, szén) felhasználásával fedezik. Az északi és balti államok (Svédország, Finnország, Lettország és Észtország) azonban 50% feletti megújuló részaránnyal vezető szerepet töltenek be. Mi az a szakpolitikai és szabályozási irány, amit a dekarbonizációban élenjáró országok évtizedek óta szisztematikusan követnek? A jó gyakorlatok főbb elemei a következők:

• az épületek energetikai követelményeire (épületburokra) vonatkozó szabványok szigorítása;
• a fosszilis tüzelőanyagok fűtési célú felhasználásának korlátozása;
• a megújuló alapú fűtést elősegítő önkéntes építőipari vállalások, szakmai kódexek és egyéb szabályozások,előírások;
• pénzügyi ösztönzők alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtési módokra való átállásra és energiahatékonysági fejlesztésekre;
• átfogó helyi hőenergia-tervezés és -támogatás (heat plan), a távfűtés elterjedésének támogatása, megújuló alapon;
• energia- és CO2-adóztatás a fosszilis fűtőanyagokra, valamint az adórendszer zöldítése.

Ezeket az elemeket az unió jogszabályai is részben tartalmazzák, de egységes CO2 adóztatásra egyelőre csak a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) keretében került sor. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 2021-ben közzétett jelentése szerint a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése már 2025-től indokolt lenne annak érdekében, hogy az energetikai kibocsátások nullára csökkentése elérhető legyen 2050-re, összhangban a másfél fokos globális hőmérséklet-emelkedési célkitűzéssel. Az IEA net zero forgatókönyve szerint 2025 után már nem volna szabad a háztartások fűtéséhez új gázkazánokat értékesíteni. A kibocsátások radikális csökkentése nemcsak, hogy technológiailag megoldható, de gazdasági és társadalmi értelemben is pozitív hatású.

A fűtés szén-dioxid-mentesítéséhez különböző technológiák és szabályozási előírások kombinációjára lesz szükség. Az áttérés során mára egyértelmű, hogy technológiai szempontból fontos szerepet kell kapniuk a hőszivattyúknak, a távfűtésnek és az épületek tömeges mélyfelújításának.

Uniós szinten is jelentős hatású intézkedések vannak ezért előkészítés alatt, de az IEA által javasoltak nem valószínű, hogy 2025-től uniós előírásként életbe lépnek. Jelenleg az EU-ban a kulcsfontosságú jogszabályok felülvizsgálata folyik azzal a céllal, hogy összehangolják a szakpolitikai keretet a 2030-as célkitűzésekkel és a 2050-es klímasemlegességi céllal. A fűtés és hűtés szén-dioxid-mentesítésével foglalkozó főbb uniós jogszabályok közé tartozik az energiahatékonyságról szóló irányelv (EED), az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv (EPBD), a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (RED), az EU környezetbarát tervezésről szóló irányelve (ecodesign és labelling, azaz ökodizájn és címkézés), továbbá a korábban tárgyalt kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) épületekre és a közlekedési ágazatra való kiterjesztésére vonatkozó javaslat.

Folytatjuk!

Szerző: Dr. Csoknyai Tamás PhD, egyetemi docens, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Tanszék

A rezsiszabályok változásának hatásai a lakóépület szektorban 

A lakossági végfogyasztói gázárak az EU 27 tagállamára számított index alapján a 2015-ös árak két és félszeresére emelkedtek, a folyamat már jóval a háború előtt megkezdődött. Ez az uniós tendencia azonban Magyarországon 2013 és 2022 júliusa között egyáltalán nem érvényesült, 2010 óta Magyarországon a lakossági gázár nem függött a gáz piaci árától. 2022 tavaszán a lakossági rezsicsökkentés az ukrán háború miatt még tovább emelkedő árak mellett végképp fenntarthatatlanná vált.  A kormány 2022. július 15-én úgy döntött, hogy aug. 1-től bevezeti azt a módosítást, hogy a lakossági átlagfogyasztás erejéig (ezt földgázban 144 köbméter/hó havi átlagértékben határozták meg) a rezsicsökkentett ár marad érvényben, míg az azon felüli részt piaci áron kell megfizetni, ami 7,7-szerese a rezsicsökkentett árnak. A hazai lakásállomány a legjelentősebb gázfogyasztó szektor (az ország teljes földgázigényének csaknem 35%-áért felelős), ráadásul itt a legnagyobb a költséghatékonyan megtakarítható potenciál. A cikk azt vizsgálja, mely épületek a súlyosan érintettek a rezsiszabályok változása által és milyen megoldási lehetőségek jöhetnek szóba. Kitérünk az intézkedések kockázataira is.

A rezsiszabályok változása által érintett lakóépület állomány

Ahhoz, hogy azonosítsuk a leginkább érintett épületállomány szegmenst, pontos képet kell kapnunk a hazai lakásállományról. Egy korábbi kutatásunkban az épületállományt 23 épület típusba soroltuk kor, méret (családi ház, kis és nagy társasház) és építési technológia (vályog, tégla, panel) szerint. 

Kiszámítottuk, hogy az egyes épülettípusok esetén az átlagos paramétereket feltételezve mekkora havi gázfogyasztás várható. Az 1. ábra alapján megállapítható, hogy a szabályozásváltozással leginkább sújtott épületek a rendszerváltás előtt épült családi házak (1-8. típusok). Ezen kategóriák esetében az éves gázfelhasználásnak csak 41-56%-át tudja fedezni az átlagosan havi 144 m3-t jelentős rezsicsökkentett mennyiség, az azon felüli, az ábrán narancssárgával jelölt rész pedig a piaci árazású kategóriába esik. A modern, új családi házak lakói (11-12. kategória) kényelmesen beleférnek az államilag támogatott mennyiségbe, mint ahogy a már felújított épületek és valamennyi társasház típus is. Kivételek persze vannak minden kategóriában.

A 2. ábra azt mutatja, hogy a modellezett földgázmennyiség mekkora havi költséget jelent az egyes épülettípusokban. A rezsicsökkentett és a piaci áron számított gázköltség jelentős különbsége miatt a szabályozás aránytalanul nagy terhet ró az első 8 kategóriában élő lakásokban élőkre, esetükben a rezsiköltség 7-10 szeres a többi épülettípushoz képest, ahol az átlag lakó gyakorlatilag nem szembesül árnövekedéssel, így anyagilag nincs is takarékosságra ösztönözve.

A 2. ábra alapján az is megállapítható, hogy a rendszerváltás előtt épült családi házak teszik ki a gázzal fűtött lakásállomány 52%-át, és ezekben fogyasztják el a lakóépület állomány által használt teljes országos éves gázmennyiség kb. 67%-át. 

A gázfüggőség csökkentésének lehetőségei

A háztartások számára több lehetőség is rendelkezésre áll a fogyasztás csökkentésére:

• Hatékonyabb, tudatosabb épülethasználat, illetve ennek műszaki feltételeinek megteremtése
• Hatékonyság javítás műszaki intézkedésekkel (pl. hőszigetelés, kazáncsere)
• A gázfűtés kiváltása alternatív fűtési módokkal 

Hatékony épülethasználat

Magyarországon a tudatosabb, takarékosabb üzemeltetéssel viszonylag fájdalommentesen csökkenthető 10-20%-kal a lakóépületek gázfelhasználása. További számottevő csökkentés is lehetséges, de az már csak jelentős komfortromlás árán. A legfontosabb lehetőségek a következők:

• Lakás- vagy épületközponti fűtés esetén alapvető feltétel a helyiségenként szabályozható és legalább lakásonként programozható fűtés kialakítása, enélkül a fontosabb takarékossági intézkedések (az épület részleges fűtése, szakaszos fűtés, időprogram szerinti fűtés) nem valósíthatóak meg.  
• Modellezési eredményeink szerint a belső hőmérséklet csökkentésével fokonként 5-9% fűtési energiamegtakarítás érhető el. A pontos érték függ a kiindulási hőmérséklettől, az épület kialakításától, a belső léghőmérséklettől, illetve az időjárástól. Arról kevés szó esik, hogy ha nagy hideg van kint, a jól hőszigetelt épületekben akár 1-3 oC-kal alacsonyabb léghőmérséklettel elérhető ugyanaz a hőérzet, mint rosszul szigetelt épületek esetén, mert melegebbek a belső falfelületek és nincs huzatérzet, ami kihat a hőkomfortra. 

Szintén fontos azt is kiemelni, hogy a helyiséghőmérséklet csökkentése növeli a penészképződés kockázatát, fontos ezért, hogy a légteret intenzívebb szellőztetéssel folyamatosan a szokásosnál szárazabban tartsuk. 

• A fűtés teljes mellőzése a fűtési szezonon kívül (az ország nagy részén április 15.-október 15. közötti időszakban). Az ebből adódó megtakarítás 10-20% is lehet. 
• Jelentős pazarlást okoz az is, hogy a fűtési idény elején és végén működő fűtés mellett jellemzően sokkal többet szellőztetnek, mint télen, amit mérési adatok is igazolnak. Ez részben a helyiségenkénti fűtésszabályozás hiánya miatt van.
• Szakaszos (célszerűen időprogram szerinti) fűtés alkalmazása: Lakóépületek esetén éjszakai takarékos üzemmel (vastagabb takaró az alvási időszakban), illetve hétköznapi nappali takarékos üzemmel (napközben nincs otthon senki) néhány %-os megtakarítás érhető el. Téves és szakszerűtlen az az állítás, hogy a szakaszos fűtéssel érdemi megtakarítás nem érhető el a magasabb felfűtési energiaigény miatt. 
• A fűtés egyes helyiségekben történő kikapcsolásával a fűtési igény közel a kikapcsolt alapterület arányában csökken. A fűtéscsökkentett terekben is fokozottan figyelni kell a szellőztetésre a fokozott penészkockázat miatt.
• További lehetőség a melegvíz hőmérsékletének csökkentése olyan mértékig, hogy ne kelljen hideget keverni hozzá, a megfelelő téli és nyári szellőztetési stratégiák alkalmazása, vagy a mért fogyasztási adatok rendszeres nyomon követése.

Hatékonyság javítás műszaki intézkedésekkel

A fosszilis energiahasználat, így a gázfelhasználás számottevő csökkentésére az épületek hőszigetelése a legfontosabb intézkedés. Ebben van a legnagyobb megtakarítási potenciál (az 1990 előtti családi házakra 50-60% szakszerű kivitelezés esetén), hosszú távú csökkentést eredményez, jóval hosszabb az élettartama bármely megújuló energiára épülő és okosítási megoldásnál. Az elérhető meghatározó jelentőségű megtakarítási potenciál nem váltható ki más műszaki megoldásokkal. Rövidtávon a legegyszerűbb a fűtetlen padlások padlójának hőszigetelése, ami gyorsan meg is térül, akár házilag is megoldható. 

A korszerűtlen gázkazánok cseréje kondenzációs kazánra szintén nagyon hatékony, akár 20-30% megtakarítással is kecsegtet tekintve, hogy az intézkedés jellemzően jobb fűtésszabályozással társulva valósul meg. Tekintve, hogy az EU a gázfűtéses rendszerek gyorsított kivezetésére törekszik, idővel a kazáncsere célú pályázati támogatások kivezetése várható. Egyelőre azonban érdemeskazáncserébe beruházni és a most megvásárolt kazán élettartama alatt még biztosan dominálni fog a gázfűtés.

A fűtésszabályozás elsődleges jelentőségéről már szóltunk, nagyon fontos még az ablakrések tömítése, ha az ablakcsere nem fér bele. Alacsonyan csüngő gyümölcs továbbá a gázkonvektor csere (csak parapetkonvektorok esetén engedélyezett) programozható termosztáttal ellátott készülékekre (akár a régi termosztát is ellátható programozható termosztáttal, ami filléres beruházás), illetve a gázbojlerek cseréje hőszivattyús villanybojlerre (ha nincs rá keret, akkor villanybojlerre). 

Alábecsült jelentőségű a levegőparaméterek szerint szabályozott gépi szellőzés, mely állagvédelmi szempontból is ajánlott, különösen kicserélt nyílászárók esetén. Még energiahatékonyabb a hővisszanyerős változat, bár drágább is és légtömör épületburok kialakítás szükséges mellé. Szlovákiában minden új épületben kötelező beépíteni.

Megvizsgáltuk a szóba jöhető fontosabb korszerűsítési opciókhoz tartozó megtérülési időket, aminek részletes ismertetéséről eltekintünk, de a legfontosabb konklúzió az, hogy a beruházások (konkrétan: fűtésszabályozás javítása, hőszigetelés, kazáncsere, split klíma és hőszivattyú beépítése) megtérülési ideje az 1990 előtti családi ház típusok esetén 1-8 évre csökkent a jelentősen megnövekedett beruházási költségek ellenére. Ez igaz az összes nem lakóépület típusra is! Ugyanakkor új családi házak és társasházak esetén viszont még mindig 20-50 év közé esnek a megtérülési idők. 

Energiahordozó váltás

Megújuló energiát használó hőellátó rendszerek csak alacsony hőigényű épületekben alkalmazhatók hatékonyan. Ezért indokolt, hogy a hőszigetelés és az energiaigényt csökkentő intézkedések időben megelőzzék a megújuló energiát hasznosító rendszerek beépítését. 

Ugyanakkor a pillanatnyi rezsiár szerkezet mellett hatékony költségcsökkentő intézkedés lehet a fűtésre optimalizált split klímák beépítése, mellyel hőszigeteletlen házakban inkább azt érhetjük el, hogy a rezsihatár alá szorítjuk a gázfogyasztást, teljes kiváltásra ne számítsunk. 

A levegő-víz hőszivattyúk hatékony, komfortos megoldást kínálnak, bár beruházási költségük magasabb. Egy régi, meglévő radiátoros rendszer alapesetben nem alkalmas hőszivattyús fűtésre, mert a hőszivattyú nem képes kellően magas vízhőmérsékletet biztosítani. Ugyanakkor, ha az épület teljes hőszigetelésen esik át, akkor nagy valószínűséggel képes lesz a hőszivattyú a meglévő radiátorokkal kifűteni a házat a szezon túlnyomó részében, mert a lecsökkent hőszükséglethez jóval alacsonyabb fűtővíz hőmérséklet is elegendő lesz. A Hiba! A hivatkozási forrás nem található.. ábra azt mutatja, hogy minél nagyobb mértékben csökkentjük a hőigényt hőszigeteléssel, annál kevésbé lesz szükség kiegészítő fűtésre, sőt 60%-os hőszükséglet csökkenés esetén, ami a teljes hőszigetelésnek felel meg, már egyáltalán nem kell kiegészítő fűtés. 

A nem hőszivattyús elektromos fűtések kerülendők, legfeljebb kiegészítő jelleggel vagy ideiglenes használatú terekben alkalmazzuk őket. A pillanatnyi gáz- és villanyárak mellett átmenetileg akár gazdaságosabbnak tűnhetnek a gázfűtésnél, közép- és hosszú távon azonban nem valószínű, hogy versenyképesek lesznek azzal. Ha elektromos fűtést szeretnénk, akkor az legalább split klíma legyen.

A biomassza tüzelésű hőtermelők választéka igen széles skálán mozog az egyedi helyiség fűtő berendezéstől, az automata üzemű, központi hőtermelőig. Ez a hatásfokra is igaz: az olcsóbb készülékek hatásfoka 40%, a drága korszerű készülékeké 90% feletti (száraz tüzelőanyag esetén). Ez fordítottan arányos a szükséges tüzelőanyag igénnyel! Ha nedves fával tüzelünk, kétszer annyi fára lesz szükség, ráadásul a szennyezőanyag emisszió is lényegesen magasabb lesz. 

A napelemmel kombinált villamos fűtés csak látszólagos gázkiváltási alternatíva a szaldó elszámolásból adódóan, valójában nyári termeléssel váltunk ki megnövelt téli villamos energiaigényt, ami nem egy valós kiváltás. A szaldó elszámolás megszűntetésével az így méretezett napelem mezők túlméretezetté válnak, a házban nem hasznosítható túltermelés pedig elvész. A napelemeknek van létjogosultsága, de nem a fűtési igények fedezésére való. 

A 3. ábrán egy 133 m2-es szigeteletlen, vetemedett nyílászárókkal rendelkező épület fűtési energiaköltségét mutatjuk be több fűtési rendszer feltételezésével, illetve azt is, hogy hogyan változik az energiaköltség abban az esetben, ha a teljes épületburkot szigeteljük és az ablakokat kicseréljük. Az eredményekből látható, hogy az épület teljes kifűtése a H tarifás hőszivattyús fűtést leszámítva megfizethetetlenül magas költséget jelent. Ezek közül is kiemelkedik az elavult gázkazános és a direkt villamos fűtés. Látható, hogy az épület teljes szigetelésével a költségek a töredékükre csökkenthetők. A hőszivattyú is jó megoldásnak bizonyul, amennyiben a pillanatnyilag gázhoz képest kedvező villanyárak fennmaradnak.

Összegzés

Láthattuk, hogy önmagában a fogyasztói szokások megváltoztatásával is számottevő megtakarítás érhető el, egy ponton túl azonban csak jelentős komfortszint romlás mellett. Szükséges lehet azonban ehhez is műszaki beavatkozás, mégpedig helyiségenként szabályozható fűtés kialakítása, ami kisebb költségű beruházásnak számít. 

A gázigény tartós csökkentése az energiafelhasználást csökkentő műszaki intézkedésekkel érhető el. A legnagyobb tartós megtakarítást költséghatékonyan hőszigeteléssel érhetjük el. Ezen belül a padlásfödémek hőszigetelése rövid távon is könnyen kivitelezhető. 

A hőellátó rendszer diverzifikálása (többféle energiahordozó egy épületben) hasznos lehet, ha az árak dinamikusan változnak, de messze nem jelent olyan biztos és kiszámítható megoldást, mint a hőigények csökkentése. Hosszú távon (min. 10 év) ugyanakkor, az elektrifikációnak lesz létjogosultsága, ahogy a villamos energia rendszer dekarbonizációja és kapacitásnövelése megvalósul. Azonban a hőigények csökkentése ehhez is elengedhetetlen.

Köszönetnyilvánítás

A blogcikk hosszabb változata a Mérnök Újság 2022. novemberi változatában olvasható.

A bemutatott eredményekhez kapcsolódó háttérkutatást részben a European Climate Foundation a G-2204-63907 számú támogatás keretein belül finanszírozta, mely a REKK Alapítvánnyal együttműködésben valósul meg. A munka bizonyos részei a „LIFE19 IPC/HU/000009” azonosítószámú „LIFE-IP North-HU-Trans” projekt A7 akciójának keretében megvalósuló „Tananyag készítése és előadása az észak-magyarországi régióban lévő energiaszegény háztartások/ közösségek fűtési célú lignit felhasználásának csökkentéséhez, kiváltásához, valamint az épületek energetikai korszerűsítéséhez” tárgyú beszerzési eljáráshoz kapcsolódnak. Köszönet illeti továbbá a „Lakóépület állomány- és villamos energia modellek integrált fejlesztése és dekarbonizációs forgatókönyvek elemzése” című, K 142992 számú projektet, mely a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a K_22 pályázati program finanszírozásában valósul meg.

A kutatásban részt vett: Gergely László Zsolt, Dr. Horváth Miklós (BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék), Dr. Szalay Zsuzsa, Szagri Dóra (BME Építőanyagok és Magasépítészet Tanszék).

1. ábra: Modellezett átlagos földgázfelhasználás lakóépület-típusonként [m3/hó], földgázalapú helyiségfűtést, melegvízellátást és főzést feltételezve (2021-22-es fűtési idény átlaghőmérsékletére vonatkoztatva) 
2. ábra: Várható földgázköltség lakóépület-típusonként [Ft/hó], földgáz alapú helyiségfűtést, melegvízellátást és főzést feltételezve (alapdíj nélkül)
3. ábra: Egy 133 m2-es épület fűtési energiaköltségét mutatjuk be több fűtési rendszer feltételezésével, szigeteletlen és szigetelt esetben

A cikk megjelenését a Német Szövetségi Környezet- és Természetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium (BMU) EUKI programja támogatta az "Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe" című, 81277001 szerződésszámú projekt keretében.

Az utóbbi években az ipar egyre inkább próbálja elhitetni velünk, hogy a különféle, laboratóriumban előállított műhúsok adják majd a megoldást a fenntarthatatlan mezőgazdaság által okozott problémákra. A génmódosított Impossible Burger engedélyeztetési folyamata már el is indult az Európai Unióban, bár egyelőre ez a folyamat nem teljesen zökkenőmentes. Mindenesetre érdemes megfontolni a génpiszkált műhúsokkal szemben felmerült kritikákat is. Ennek érdekében közzétesszük az Alternatív Nobel-díjas indiai filozófus, környezetvédő aktivista és élelem-önrendelkezés szószóló Dr. Vandana Shiva írását.

Vandana Shiva - a kép forrása: Right Livelihood

Az élelem ontológiája és ökológiája

Az étel nem árucikk, nem egy „valami”, amit gépekkel, mesterségesen állítanak össze laboratóriumokban és gyárakban. Az étel élet. Az étel hordozza a tápláléklánc tagjainak hozzájárulásait és annak lehetőségét, hogy az élővilágot fenntartsuk és regeneráljuk. Az étel az egészség és betegség lehetőségét is magában hordozza, attól függően, hogy hogyan termelték és dolgozták fel. Mindezek által az étel az élővilág élő fizetőeszköze.
Mint ahogy az ősi upanisadok mondták: „Minden étel és minden valami más étele.”

A jó minőségű és természetes étel az egészségünk forrása.

A rossz minőségű, iparilag előállított étel („élelmiszer”) a betegségek forrása.

Hippokratész egyszer azt mondta: „a táplálékod legyen az orvosságod”. Az Ájurvéda szerint – amely India ősi tudománya az életről – az étel gyógyír minden betegségre.

Az élelmiszeripar viszont árucikké alacsonyította le az ételt, „valamivé”, amit laboratóriumokban állítanak elő. Ennek során a Föld és a mi egészségünk is szinte teljesen tönkrement.

Az élelmiszeripar felel a talaj, a víz és a biológiai sokféleség világszintű pusztulásának 75%-áért, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátásának 50%-áért, ezzel fokozva a klímaváltozást. Emellett hozzájárul az étellel kapcsolatos krónikus betegségek 75%-ának kialakulásához. A vegyi anyagokat használó mezőgazdaság nem juttatja vissza a szervesanyagokat és a trágyát a földbe. Ehelyett elsivatagosodást és talajromlást okoz. Ráadásul több vizet igényel, mivel megszünteti a talaj természetes vízmegtartó képességét. Az élelmiszeripar elpusztította a biológiai sokféleséget a monokultúrák terjedése és a különböző mérgek használata által, amelyek méheket, pillangókat, rovarokat és madarakat ölnek. Mindez a hatodik tömeges kipusztuláshoz vezet.

A biológiai sokféleséget támogató és méregmentes mezőgazdaság viszont nem csak több tápanyagot termel hektáronként, hanem helyre is állítja a Földet. Emellett irányt mutat az éhínség megszüntetése kérdésében az éghajlatváltozás idején.

Az iparszerű mezőgazdaságot és a mérgező élelmiszeripari modelleket a gazdasági és élelmezési biztonság elérésének egyetlen módjaként reklámozzák. Mégis több mint 1 milliárd ember éhezik a bolygónkon. Több mint 3 milliárdan szenvednek élelmiszerekkel kapcsolatos krónikus betegségekben.

Annak ellenére, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat és vegyszereket intenzíven használó monokultúrákon alapuló iparszerű mezőgazdaság a termőföldek mintegy 75%-át használja, csupán az általunk fogyasztott ételek 30%-át termeli ki. Mindeközben a kis méretű, biológiai sokféleséget felmutató gazdaságok – amelyek a termőföldek 25%-át használják – az élelmiszerek mintegy 70%-át termelik. Ha ez így megy tovább és az iparszerű mezőgazdaság, illetve az ipari élelmiszerek aránya az étrendünkben 45%-ra emelkedik, akkor a Földünk elpusztul. Nem lesz rajta sem élet, sem élelmiszer.

A mesterséges ételek és műhúsok utáni eszeveszett hajsza – amely figyelmen kívül hagyja az ételeink és étkezési kultúráink sokszínűségét, illetve a biológiai sokféleség szerepét az egészségünk fenntartásában – tökéletes receptje a Föld és egészségünk pusztításának felgyorsításához.

A génmódosított szójabab veszélyt jelent a természetre és a fogyasztókra

Egy nemrég megjelent cikkben, amely a „Hogyan vezetett a fogyasztók és a Föld iránti elkötelezettségünk a génmódosított szójához„ címet viseli és amelyet Pat Brown, az Impossible Foods vezérigazgatója és alapítója írt, Brown a következőt állítja:
„A lehető legbiztonságosabb és környezetvédelmi szempontból a lehető legfelelősségteljesebb megoldást kerestük arra, hogy hogyan növeljük a termelésünket és hogy a fogyasztóknak elfogadható áron tudjuk kínálni az Impossible Burgert”.

Figyelembe véve, hogy a pompás királylepkék 90%-a eltűnt a Roundup Ready haszonnövények miatt és hogy a tudósok által „rovar-armageddonként” leírt időket élünk, a génmódosított szója használata nem éppen felelős megoldás környezetvédelmi szempontból.

A cikk megírásával lehull a lepel arról, hogy Pat Brown nem tudja, hogy a gyomok ellenállóképességet fejlesztettek ki a [glifozát hatóanyagú] Roundup vegyszerekkel szemben és ezzel „szupergyomokká” váltak, amelyek kiirtásához még erősebb gyomirtók szükségesek. Bill Gates és a DARPA (az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege) azt szorgalmazza, hogy génvezérlés (gene drive) segítségével pusztítsák el a disznóparéjt, amely egy szent és tápanyagokban gazdag étel Indiában. Az indítvány oka, hogy a palmer disznóparéj szupergyommá fejlődött az Egyesült Államokban, azokon a területeken, ahol génmódosított, Roundup Ready szóját termesztettek.

Miközben egyre többen szorgalmazzák a génmódosítás és a Roundup használatának betiltását, a génmódosított szója reklámozása mint „műhús” félrevezeti a fogyasztót mind a hamburger ontológiája, mind az állítólagos biztonság terén.

Az Impossible Burger, amelynek alapvető hozzávalója a Roundup gyomirtóval kezelt és génmódosított szója, nem egy „biztonságos” megoldás – jelentette be Zen Honeycutt, a Moms Across America (Amerikai Anyák) nonprofit szervezet alapítója és vezérigazgatója.

Glifozátot mutattak ki az Impossible Burgerben. Az Impossible Burgerben mért glifozátszint – amelyet a Health Research Laboratories kutatóintézet laboratóriumában mutattak ki – tizenegyszer magasabb volt, mint a Beyond Meat Burgerben. Az eredmény (a glifozát és annak származéka, az AMPA vegyület szintje) 11,3 ppb (térfogati billiomodrész) volt. A Moms Across America a Beyond Meat Burgert is tesztelte, az eredmény 1 ppb volt.

Megdöbbentő volt, hogy a tesztelt minták alapján az Impossible Burgerben akár tizenegyszer magasabb lehet a glifozát-származékok szintje, mint a Beyond Meat Burgerben. Az Impossible Burgert az „egészséges” étkezés megoldásaként reklámozzák, miközben 11 ppb mennyiségű glifozát gyomirtó elfogyasztása különösen veszélyes. Kimutatták, hogy csupán 0,1 ppb mennyiségű glifozát is képes elpusztítani a bélflórát, amely az immunrendszer fő védelmi vonala. Borzalmasan aggaszt, hogy a fogyasztókat félrevezetik és elhitetik velük, hogy az Impossible Burger egészséges – tette hozzá Honeycutt.

Egyes közelmúltban lefolyt bírósági ügyek kapcsolatot találtak a Roundup és a rákos megbetegedések között. Az ezzel kapcsolatos felelősségre vonások halmozódása fényében beruházások a Roundup Ready génmódosított szójába történő beruházásások a piaci viszonyok figyelmen kívül hagyását jelentik.
Vagy csupán reménykednek benne, hogy a fogyasztók megtévesztésével megmenthetik a Bayert és Monsantot.

Egy másik ontológiai kérdéssel kapcsolatban is zavar van a mesterséges élelmiszerek terén. Miközben a ”műhúsok” a hústól való elhatárolódást hivatottak biztosítani, lényegében hússzerű ételek értékesítéséről van szó.
Pat Brown a következőt nyilatkozta: „Génmanipulált élesztőt használunk ahhoz, hogy hemet állítsunk elő, amely egy ’varázslatos’ makromolekula. A hem teszi a húst húsízűvé – és segít az Impossible Burgernek abban, hogy az egyetlen olyan növényalapú élelmiszerré válhasson, amely kielégíti a húsimádó fogyasztók igényét arra, hogy valóságos ízkavalkád legyen a szájukban.”

Én azt hittem, hogy a növényalapú étrendet a vegánok és vegetáriánusok számára találták ki, nem a húsimádóknak.

A multinacionális élelmiszertermelők és a nagy nyereség hajtják a mesterséges ételek aranylázát

A mesterséges élelmiszerek reklámozása leginkább arról szól, hogy újraélesszék a hanyatló, géntechnológiát használó mezőgazdaságot, illetve a gyorsétel-ipart. Ezt a törekvést veszélyezteti az egyre növekvő tudatosság, miszerint a helyes irányt az ökológiai gazdálkodásból származó, helyi és friss ételek jelentik, amelyek regenerálják a Földet és az egészségünket. Ennek következtében a növényalapú élelmiszereket előállító vállalatokba irányuló befektetések összege a 2009-es 0-ról 2018-ra 600 millió dollárra emelkedett. És a vállalatok még többet akarnak.
Pat Brown szerint „amit tudunk, hogy ha egy ősi, tovább már nem fejleszthető technológia találkozik egy jobb, folyamatosan fejleszthető technológiával, akkor csak idő kérdése, hogy a játék véget érjen.” Hozzátette: „szerintem a befektetőink ezt egy 3 billió dolláros lehetőségnek látják.”

A profitról és az irányításról szól az egész. Brown és azok, akik „ráharaptak” a mesterséges ételekre, nem rendelkeznek sem látható tudással vagy tudatossággal, sem együttérzéssel azzal kapcsolatban, hogy az élőlények, az élővilág és az élelmiszerek élővilágban betöltött szerepe milyen fontos.

Az étel mint élő rendszer – amely összeköt minket és az ökoszisztémát, illetve más élőlényeket – ontológiai meggyalázása a „növényalapú” étrendet – beleértve a génmódosított szóját – érintő hirtelen megvilágosodásuk. Emellett érzékelteti, hogy nincsen tudásuk a különböző kultúrákról, amelyek változatos növényeket hasznosítanak a diétájukban.

A környezettudományoknak mindig is az alapját képezte, hogy elismerték a kapcsolatokat és összefüggéseket az emberek és a természet, a sokrétű organizmusok, illetve minden élő rendszer – beleértve az emberi testet – között. Mindezek alapján ökológiai és rendszertani tudományokként fejlődtek tovább, nem pedig feltördelt és lekorlátolt tudományokként. A különböző étrendek az éghajlat és a helyi biológiai sokféleség alapján fejlődtek. A talaj, a növények és a gyomrunk mikrobiomjának biológiai sokfélesége egy egységet alkotnak. Az indiai civilizáció számára a különböző technológiák eszközök. Az eszközöket pedig etikai, szociális és ökológiai kritériumok alapján kell értékelni. Az eszközöket, technológiákat sosem önmagukban vizsgálták. Értékelésük során figyelembe vették, hogy miképp szolgálják mindenki jólétét.

A mesterséges ételek „ősi, tovább nem fejleszthető technológiaként” bélyegzik meg az evolúciót, a biológiai sokféleséget és az élővilágot. Nem veszik figyelembe azt a kifinomult tudást, amely a különféle éghajlatokon és ökoszisztémákban található, sokrétű mezőgazdaságokban és étkezési kultúrákban fejlődött ki azzal a céllal, hogy fenntartsa és megújítsa a biológiai sokféleséget, az ökoszisztémákat, illetve a Föld és az emberek egészségét.

Az Eat Forum (Étkezési Fórum) kiadott egy tanulmányt, amelyben megpróbáltak egy vegyszerek segítségével növesztett, hiperiparosított, feldolgozott ételekből álló, monokultúrális diétát rákényszeríteni a világra. Emellett
együttműködnek a FReSH elnevezésű kezdeményezésen keresztül a gyorsétel-iparral és többek között olyan nagy vállalatokkal, mint a Bayer, a BASF, a Cargill vagy a Pepsico.

A FReSH kezdeményezésben együttműködő óriáscégek

A mesterséges ételeket tehát egy másfél százados élelmiszer-imperializmusra és élelmiszer-kolonizációra építik fel a különböző, étellel-kapcsolatos ismereteink és ételkultúráink helyett.

A multinacionális élelmiszertermelők és a nagy nyereség áll a mesterséges élelmiszerek ipara mögött. Bill Gates és Jeff Bezos különféle kezdeményezéseket támogatnak.

Fel kell szabadítanunk az ételkultúráinkat és az elménket az élelmiszer-imperializmus alól

Az iparosodott nyugat mindig is arrogánsan és hanyag módon kezelte az általa gyarmatosított kultúrákat. A mesterséges élelmiszerek csak az utolsó lépést jelentik az élelmiszer-imperializmus történetében.

A szójabab Kelet-Ázsia ajándéka, ahol évezredek óta táplálékként szolgál. Kizárólag fermentálva fogyasztották, hogy az „antinutritív” tényezőit eltávolítsák. A génmódosított szójabab viszont újabban egyfajta szójaimperializmust kreált, amely elpusztítja a növények sokféleségét, a tápanyagokban gazdag, emberileg fogyasztható olajok és az indiai dahl növényalapú fehérjéinek sokféleségét.

Amikor a génmódosított szójaolaj elárasztotta Indiát és a helyi falvakban előállított olajokat és a hidegpréselést illegálisnak nyilvánították, az India nyomornegyedeiben élő nők engem kerestek fel, hogy segítsek nekik. Ekkor indítottuk el az úgynevezett „mustár szatjágrahát”, hogy megvédjük az egészséges, hidegen sajtolt olajokat a hexánkivonatos, génmódosított szójától. A hexán egy idegméreg.

Miközben az indiai földművesek tudták, hogy a hüvelyesek megkötik a nitrogént, nyugaton a szintetikus nitrogénre alapozva iparosították a mezőgazdaságot, amely hozzájárult az üvegházhatású gázok kibocsátásához, az óceánokban található halálzónákhoz és a kifáradt termőföldekhez. Miközben mi a dahl sokszínűségét élvezhettük, a brit gyarmatosítók – akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy a hüvelyesek milyen gazdagok tápanyagokban – állateledellé degradálták. Ez megmutatkozott az indiai ételek nevének fordításában is, így lett például a turból galambborsó.

Egy világszintű szükségállapot peremén állunk, egy egészségügyi vészhelyzet előtt, a gazdák megélhetését érintő krízis előtt. A mesterséges ételek felgyorsítják az összeomlást. A természetes ételek lehetőséget nyújtanak arra, hogy regeneráljuk és helyreállítsuk a Földet, az élelmiszergazdaságunkat, az élelmiszer-önrendelkezést és az étkezési kultúrákat. A természetes ételek segítségével felszabadíthatjuk az étkezési kultúráinkat és tudatosságunkat az imperializmus alól. Emlékeznünk kell rá, hogy az étel él és életet ad nekünk.

Bojkottáljuk a génmódosított Impossible Burgert! Készítsünk tofut! Főzzünk dahlt!

Fordította: Jakab Zsuzsanna

Egy teljes évtizednyi lemaradást kellene behozni a hazai lakásállomány energetikai korszerűsítése terén ahhoz, hogy érdemi csökkenést lehessen elérni a lakóingatlanok energiafogyasztásában. Miközben eddig sajnos kevés uniós és állami forrást allokáltak erre, a rezsicsökkentés augusztus 1-én bevezetett reformja új, erőteljes ösztönzést adott a háztartásoknak arra, hogy az ingatlanjaik energiatakarékosságát növelő beruházásokat indítsanak. Így roham indult meg épületszigetelésért és más építőanyagokért. Azonban az alapanyagok ára és a kivitelezői díjak markánsan emelkednek, az árukészletek fogynak, és hosszú a várólista, miközben kevés a szakember. Mindez még inkább nyilvánvalóvá tette, mennyire hiányzik egy átfogó, többéves, jól célzott, komplex és kiszámítható energetikai lakásfelújítás-támogató program.

Alapos energetikai felújítással az energiaszámla és energiafüggőség lenullázásáért

Az Európai Unió 2022. május 18-án bemutatott REPowerEU elnevezésű terve is az energiahatékonyság fokozását nevezte meg az egyik elsődleges eszköznek, amely az oroszországi fosszilis energiahordozóktól való uniós függetlenedést is elősegíti. A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) szerint ez egyedülálló lehetőséget nyitott meg arra is, hogy Magyarország uniós forrásokra alapozva adjon új lendületet a lakásállomány energetikai célú felújításának.

Ezt segítheti, hogy Magyarország kormánya már korábban nyilatkozott arról, hogy a 2511 milliárd forintnyi támogatás mellett lehívnák a Helyreállítási Alap nagyjából 3400 milliárd forintnyi hitel részét is. Így ennek a forrásnak akár nagyobb részét egy átfogó lakóépületek energiahatékonyságát növelő programra és intézkedéseire lehetne és kellene fordítani.

A Technológiai és Ipari Minisztérium részéről pedig az elmúlt hetekben több nyilatkozat is elhangzott arra vonatkozóan, hogy hamarosan új energetikai felújítási pályázatok indulhatnak lakóépületekre. Ezekről egyelőre annyit lehet tudni, hogy az otthonok komplex energetikai felújítására lehet majd pályázni, és a támogatás feltétele lesz, hogy minimum 30 százalékos energiamegtakarítást érjen el az ingatlan. A támogatás intenzitása és pontos formája, célcsoportja még nem ismert.

Nem csak a rezsit, hanem az energiaszegénységet is csökkentenék a természetvédők

A hazai lakóépületek energetikai felújítása egyszerre a leghatékonyabb és legtisztább módja az orosz eredetű energiaimport-függőség csökkentésének, valamint a tartós rezsicsökkentés elérésének a háztartásoknál. Magyarország egyik legrégibb civil szervezeteként az MTVSZ sürgeti, hogy a lakóépületek energetikai felújításának sokéves keretű, széleskörű, mélyfelújításra ösztönző támogatását beépítsék a magyar uniósforrás-költési tervekbe, azaz a Helyreállítási Tervbe, illetve az operatív programokba.

„Örülünk, hogy a kormányzat a lakosság és szakértőink szavát meghallva a közeljövőben lakás energetikai felújítási pályázatot indít. Ez viszont csak akkor hozhat tartós rezsicsökkentést és energiabiztonságot, ha egy átfogó és sokéves, az alacsony és átlagos jövedelműeket differenciáltan elérő, mélyfelújításra ösztönző komplex energetikai otthonfelújítási pályázati program valósul meg. Ehhez most kell rendezni az állami forrásokat és az uniós források elköltésére vonatkozó terveket, kiemelten a helyreállítási terv REPowerEU fejezetét, és a jelenleg tervezettnél jóval több forrást kell rá allokálni” – mondta Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetsége éghajlatvédelem és energia programigazgatója.

Az MTVSZ az alábbi négy ajánlást fogalmazta meg az átfogó lakossági energetikai felújítási támogatási elindítása kapcsán a kormányzati döntéshozók részére:

1. A helyreállítási terv REPowerEU fejezetének zöme, valamint a helyreállítási alap Magyarországra jutható támogatás- és hitelkerete nagyobb része, illetve a KEHOP (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program) Plusz jelentős része lakóépület energetikai felújításra szóljon. Fontos, hogy míg ezek az uniós források nagyban hozzájárulnak egy hosszú távú energetikai lakásfelújítási program kialakításához, a program elindítása ettől függetlenül is sürgető, régóta várt lehetőség, amelyet nem is egyedi alkalmi eszközként, hanem tartósan lenne érdemes működtetni.

2. A lakossági energetikai felújító pályázat legyen átfogó, többéves és széleskörű; a tervezett minimális 30% feletti felújítást jutalmazzák-ösztönözzék arányosan nagyobb támogatási intenzitással, mert a hőszigeteléssel egybekötött, mélyfelújító komplex lakásenergetikai beruházások biztosítják a tartós rezsicsökkentést, energiabiztonságot, és a fosszilis energiától függetlenedést.

3. Célzott támogatásokra van szükség. A közel 100%-os vissza nem térítendő támogatásra az alacsony jövedelmű háztartások vannak rászorulva; a (hitelképes, önerővel rendelkező) közepes vagy átlagos jövedelműeknek elegendő a 30-40%-os vissza nem térítendő támogatás visszatérülő alappal/hitellel kombinálva. Ez hozzájárulna az energiaszegénységben élők helyzetének segítéséhez és annak megelőzéséhez, hogy a rossz minőségű tüzelőanyagok elégetése következtében a fűtési szezonban drasztikusan romoljon a levegőminőség az alacsonyabb jövedelmű térségekben.

4. A visszatérítendő támogatást a megtérülés ütemében a háztartások vissza tudják fizetni az alapba, az újratöltődik, amelyet így további háztartások igényelhetnek energiahatékonysági lakásberuházásokra, széles körben és több éven át hozzáférhető marad.

Fenntartható megoldás az energiafüggőség mérséklésére

A hazai lakásállomány energetikai korszerűsítésében rejlő lehetőséget jelzi, hogy az MTVSZ szakértői szerint – a „Nemzeti Energiastratégia 2030, kitekintéssel 2040-ig” számait alapul véve – egy széles körű felújítási program megvalósulása esetén néhány év alatt, de legkésőbb az évtized végéig a hazai földgázimportot legalább negyedével, a teljes éves magyarországi gázfelhasználást pedig legalább ötödével lehetne mérsékelni.

A Magyar Természetvédők Szövetsége reakciója a kormány által július 13-án bejelentett hétpontos energia veszélyhelyzeti tervre:

1. A rezsicsökkentés átalakítása, differenciálása előrelépés lehet(ne).* Azonban csak akkor, ha a hogyan-ját a kormány méltányos módon rendezi: kiemelten a rengeteg, energiaszegénységben élő ill. alacsony jövededelmű lakos helyzetét, akik kényszerűségből rosszul szigetelt, energiapazarló lakásokban/házakban élnek vagy tűzifával vagy lignittel/szénnel tudnak csak fűteni.

Számukra az állam (uniós és állami közpénzekből) támogassa a tiszta fűtésre átállást és lakásenergetikai felújítást, hogy most ne nőjön, hanem tartósan csökkenjen a rezsijük, és elég tiszta energiához jussanak.

Ettől még sok alapvető kérdést rendezni, tisztázni kell az átalakítás körül, különben igazságtalan marad az átalakított "rezsicsökkentés" is:

- Mi lesz a rosszul szigetelt, energiapazaló házakban vagy lakásokban élőkkel, a többgenerációs együttlakókkal, a házközponti fűtéses társasházak lakóival?

- Hogyan lesz számolva a korlát? Pl. súlyozva lesz-e a téli fűtési szezon magas havi gázhasználata szemben a nyári, elenyésző használattal?

- Mi lesz azokkal, akik árammal fűtenek, és így szinte biztosan túllépik a havi vagy éves áram-korlátot (de a gázét nyilván nem)?

- A fával vagy lignittel fűtő legrászorultabbakat hogyan segíti az állam, hogy tiszta fűtésre válthassanak?

 

 

 (Kép: Földgáz-vezeték fektetés Közép-Ázsiában)

2. A hétpontos energiaterv csak tűzoltás! E rövid távú intézkedések hatástalanok lesznek, ha mellette a hazai fosszilis energiafüggőséget csökkentő, hosszabb távú energiaátmeneti intézkedéseket nem indítják be, felfüggesztik vagy lassítják.  Ilyen például a 2050-es klímasemlegességet célzó, energiaátmenetet gyorsító energiatakarékossági és -hatékonysági ill. a megújuló energia fejlesztések és beruházások, kiemelt lakossági, kkv és önkormányzati célcsoportra.

A kormány már bő évtized óta támogathatta volna a lakások/házak energetikai felújítását, amivel legalább 2 milliárd köbméternyi földgázt lehetett volna évente kiváltani, annyit, amennyire most tűzoltásként legalább növelni akarja a teljes hazai gázkitermelést.

Az MTVSZ bő évtizede javasol lakóépület energiahatékonyság-növelő programot, sőt a fosszilisenergia felhasználást ütemesen csökkentő éghajlatvédelmi energiajuttatási rendszert (ösztönzőt). A felhívásunk: www.mtvsz.hu/eletigenlo

 (Kép: Átlagos kútsűrűségű palagáz-mező és szervizútjai az USA-ban.)

3. A hétpontos energiatervnek sajnos vannak és lesznek minden távon káros társadalmi és környezeti hatásai, ezeket meg kell előzni ill. minimalizálni, kezelni. A terv miatti palagáz láz tönkretenné az amúgy is aszály- és vízhiány sújtotta Alföld vízellátását! Egy erőltetett szénbányászat és földgáz, palagáz kitermelés (ld. Makó, Őrség) a helyiek életminőségét, ezzel megélhetését és a természeti kincseket, biológiai sokféleséget rombolná, ami gazdaságilag is zsákutcába visz. Ezért víz- vagy környezetvédelmi szempontból érzékeny hazai területen különösen nem szabad bővíteni vagy (újra)indítani fosszilisenergia kitermelést.

Összeállította: Botár Alexa, éghajlatvédelem és energia programigazgató, MTVSZ

Az elmúlt évtizedekben a (mindenkori) magyar kormány az orosz import gáz melletti hosszú távú elköteleződést választotta, átmeneti szerepet szánva a fosszilis földgáznak, 80%-ban az import gáznak. Ez azonban a fosszilis energiahordozóktól való függőségünk kiváltását elodázza, és a mai geopolitikai helyzetben inkább veszélyezteti Magyarország gazdaságának működését és a magyar háztartások energiabiztonságát, valamint a klímacéljaink elérését. Lássuk, hogy miért! 

Négy tévhit a földgázzal kapcsolatban 

1. Az első tévhit, hogy a szénről földgázra történő átállás lényegesen csökkentené az üvegházhatású-gázkibocsátást, ezért felhasználható a megújuló energiákra való gazdasági átállás elősegítésére. Azonban tisztázzuk: a földgáz elégetésekor valóban kisebb a szén-dioxid-kibocsátás, mint a szén esetében, viszont kitermelése és szállítása során jelentős mennyiségű metán kerül a légkörbe. Ez szintén üvegházhatású gáz, ráadásul közel 80-szor erősebb, mint a szén-dioxid. Ha tehát a bizonyított metánszivárgásokat is beleszámoljuk, akkor a szénről földgázra történő áttérés nem eredményezi az üvegházhatású gázok kibocsátásának érdemi csökkenését, továbbra is fokozza a globális felmelegedést. 

2. A második tévhit, hogy a gáz nélkülözhetetlen lenne a villamosenergia-hálózat megbízható működéséhez. A szél- és napenergia a hálózaton belül valóban kiegyenlítést igényelnek, melyhez a földgáz jól használható. Valójában viszont már hozzáférhetők olyan egyéb kiegyenlítő, ám mégis tisztább megoldások, amik piaci szempontból egyre versenyképesebbek a fosszilisokkal szemben. Ilyen például az akkumulátoros tárolás, az áram- és hőrendszer átjárhatóságának biztosítása, illetve a hálózatfejlesztés digitalizációval és a keresletoldali szabályozás.

3. Tévhit, hogy a földgáznak nincs vagy kevés a gazdasági kockázata. Valójában azonban a földgáz-infrastruktúra fenntartása és bővítése rendkívül költséges. További tény, hogy a gázkészletek fogyóban vannak, a gazdaságok energiaigénye viszont egyre nagyobb. Ez a folyamat végeredményben a gázárak növekedését fogja maga után vonni a jövőben is, komoly megtérülési kockázatot okozva ezáltal az új földgáz-infrastruktúra beruházásoknak. Ezek az új beruházások ugyanakkor rögzítik a gazdaság fosszilis függőségét és még inkább bebetonozzák a gázt a gazdasági rendszereinkbe, csökkentve ezzel a hosszú távú energiabiztonság megteremtésének esélyét. 

4. Felmerülő tévhit, hogy Magyarország olcsó gázt vásárol Oroszországtól. Az energiaválság kezelésében a magyar kormány az orosz gáz mellett foglalt állást, amit az ahhoz már meglévő infrastruktúra és a gazdasági szerződések szempontjából megbízható orosz partner indokolt. Az új gázszerződés részletei ugyan titkosítottak, viszont a megjelent elemzések következtetései szerint hazánk nem szerzi be olcsóbban a gázt. A számítások alapján feltételezhető, hogy az állam 1-2 hónapos eltolódással, de piaci áron jut hozzá és ezt az állampolgárok adójából befolyt pénzekből fedezi. Eszerint tehát a magyar lakosság ugyanúgy a válság előtti földgázár többszörösét fizeti, viszont nem közvetlenül a rezsiköltséggel, hanem közvetetten, az állami adókon keresztül. 

Magyar stratégia a földgázról 

A földgáz-függőségünk sajnos még nőtt is az elmúlt években. Egyrészt szükségünk van rá a gázzal működő hőerőművek üzemeltetéséhez, amik jelentős mennyiségű villamosenergiát állítanak elő a gazdaság (üzemek működtetése) és a lakosság számára (világítás, melegvíz előállítása, készülékek üzemeltetése), valamint a magyar háztartások java része is gázzal fűt (2,9 millió lakás, 64%). 2020-ban az országos gázfelhasználás megközelítőleg 10,6 milliárd köbméter volt, melyből 8 milliárd (76%) importból, 1,6 milliárd (15%) hazai kitermelésből lett fedezve, a maradék 1 milliárd köbméter (9%) pedig a rendszerben maradt. A magyar vezetés jelenleg az orosz importgáz mellett kötelezte el magát a nemrég megkötött 10+5 évre szóló hosszú távú gázszerződésekkel.   

A földgázra való hosszútávú támaszkodás stratégiája továbbra is aláássa az ország jövőbeni energiabiztonságát. Egyrészt energiafüggőségben tartja a gazdaságot és a gázzal fűtő háztartásokat, amelyek végső soron egy olyan szennyező energiaforrástól függnek, ami egyre fogy és piaci ára egyre nő, másrészt a főként a gáz miatt fenntartott rezsicsökkentés és más, földgázzal kapcsolatos állami kiadások elveszik a forrásokat a valódi rezsicsökkentést hozó energiahatékonysági és megújuló energia beruházások elől. A magyar gázstratégia - különösen az orosz-ukrán háború tükrében - jelentős újratervezést igényel. 

Megoldási irányok 

Lehet és kell csökkenteni a gázfüggőségünket! Amennyiben a rendelkezésre álló EU-s és hazai forrásokból többet juttatnának a földgázzal való takarékoskodás támogatására – többek között a háztartások hőszigetelésére, mélyfelújítására és a megújulókkal történő fűtési rendszerek kialakítására – akkor az ország éves fölgáz-felhasználását akár ötödével, 2 milliárd köbméterrel lehetne csökkenteni. Ennek érdekében a különböző hazai operatív programokon, helyreállítási terveken keresztül a családoknak, háztartásoknak lényegesen többet kellene kapniuk ezekre a felújításokra. 

Az energiahatékonyság-növelés és megújulóenergia alapú fűtésre váltás valóban tartós, ráadásul fenntartható módja lenne a gázválság hosszú távú kezelésének, mellyel egyrészt elősegítenénk az orosz gáztól való függetlenedésünket, másrészt pedig az energiaátmenet felgyorsításához, az üvegházhatású-gázkibocsátás csökkentése által a klímacélok, vállalt klímasemlegesség eléréséhez is jelentősen hozzájárulnánk. 

További részletek a megoldási irányokról, MTVSZ javaslatairól: www.mtvsz.hu/gazkivezetes

 Molnár Mátyás, Botár Alexa (szerk.), MTVSZ