Utolsó hónapjába fordult a "Mentsük meg a méheket és a gazdákat!" európai polgári kezdeményezés. Egy erős hajrával még összegyűjthetjük az egymillió aláírást. Ma már közel 750 ezer aláírásnál járunk. Jó hír, hogy Ferenc pápa is támogatja ezt az európai polgári kezdeményezést, és jövő szerdán a Vatikánban fogadja a kampány képviselőit.

 A kép forrása: Wikipedia

Miként már többször is írtunk róla, szeptember végéig gyűjthetjük az aláírásokat a "Mentsük meg a méheket és a gazdákat!" európai polgári kezdeményezés keretében. A kezdeményezés érvényességének két feltétele van: legalább hét országból összegyűjteni az adott EU-tagállamra vonatkozó, lakosságarányos aláírást, emellett pedig összesen egymillió aláírás is szükséges uniós szinten. Az előbbi feltételt már hónapokkal ezelőtt teljesítettük, már 8 országban - köztük Magyarországon - elértük a kvótát, uniós szinten pedig jelenleg közel 750 ezer aláírásnál járunk (az online és a papíron összegyűlt aláírásokat beszámítva). Egy erős hajrával tehát még összegyűlhet az egymillió aláírás.

Az utóbbi hetekben-napokban több tagállamban is felpörgött a kampány. Ennek keretében az eddigi aláírók egy ma körbeküldött hírlevélben arról is értesülhettek, a "Mentsük meg a méheket és a gazdákat!" európai polgári kezdeményezést Ferenc pápa is támogatja: a jövő szerdán, szeptember 8-án a Szentatya fogadja Annemarie Gluderer dél-tiroli biogazdát, aki egy országos túra keretében népszerűsíti a kampányt.

Az aláírásgyűjtésnek itthon is akarunk még egy lökést adni az utolsó hónapban. Ennek része volt, hogy a keszthelyi Zöld Civil Országos Találkozón (OT2021) a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel közösen szerveztünk egy szakmai fórumot a Beporzók védelme témában, emellett önkénteseink gyűjtötték az aláírásokat az OT2021 részvevői között. Ezen a hétvégén szombaton Újbudán, a Bornemissza Zöld Pikniken
 vasárnap pedig KiserdőFESZTen gyűjtjük az aláírásokat. Természetesen, nemcsak papíron, hanem interneten keresztül is alá lehet írni a "Mentsük meg a méheket és a gazdákat!" európai polgári kezdeményezést az mtvsz.hu/mehek oldalon.

Forrás: RAInews, MTVSZ

Írta: Lechner Judit

A hideg tavasz miatt ugyan némi késéssel, de június végére csak leérett a borsó, magszárba mentek, megkeseredtek az utolsó saláták, maradványaik a spenótok sorsát követve már a komposztot hizlalják. Kiürültek a zöldhagymaágyások, így végre helyükre kerülhetnek a szabadföldbe vetett, apró cserepekben szorongó paradicsompalánták, paprikák is. Lehet még vetni melegkedvelő zöldbabot, cukkinit, védőnövénynek büdöskét is a felszabadult ágyásokba, és ezzel megindul a kertben a pompázatos második felvonás!

Mennyire más lesz ettől kezdve a veteményes képe! Meleg már van elég, de öntözés nélkül reménytelen ezeknek az igényes jövevényeknek a kedvében járni… Igen, jövevények, hiszen ezek a zöldségek mind Amerika küldöttei, ahogy a szántóföldeken a kukorica, a napraforgó és persze a krumpli is. Magyarországon termesztésük csupán pár száz éves múltra tekint vissza. Különös, hogy mára mennyire elterjedtek, a kertekben és a konyhában is. Vajon mit ettek őseink a középkorban, ha nem ismerhették még a lecsót, a paprikás krumplit, a tökfőzeléket és a zöldbablevest?

Lippay János, a XVII. századi magyar kertkultúra krónikása a korabeli veteményes kertek pontos leírását hagyta ránk, és meglepő, hogy mennyivel több fűszernövényt, salátafélét, gyógynövényt ismertek, használtak akkoriban a pozsonyi érsekség konyháján! Nézzük, mivel is éltek akkoriban elődeink:        

 - Az jó szagú, konyhára és asztalra alkalmatos füvek: Istenfa, üröm, bazsalikom, bors fű (borsikafű) cipruska, izsóp, levendula, majoranna, citromfű, menta, csombormenta, rozmaring, ruta, zsálya, kakukkfű.

- Salátáknak, mártásoknak alkalmas füvek: római sóska, közönséges sóska, kapor, ánizs, petrezselyem, zeller, articsóka, spárga, laboda, borágó, kárdi, benedekfű, turbolya, cikória, kalánfű, koriander, sáfrány, kömény, endivia, édeskömény, saláta, galamb-begy, zsázsa, vízitorma, csabaíre, porcsin, tárkony, rukkola, mustár, spenót.

- káposzta, fokhagyma, vöröshagyma, póré, mogyoró-, metélőhagyma, cékla, torma, paszternák, répa, karórépa, sárgarépa, cukorrépa, retek, bakszakáll.

- Az földi gyümölcsök: uborka, sokféle dinnye, nyakas tök, borsó, csicseriborsó, lóbab, eper.

Érdekes, hogy ezek a különleges levélzöldségek, fűszeres salátafélék szinte eltűntek már a kertekből. A porcsin, a rukkola, a koriander, a bakszakáll most kezd újra felbukkanni a reformkonyhában, a laboda még megvan a moldvai veteményeskertekben, de a kalánfű, a vízitorma, a benedekfű, a Csabaíre vérfű emlékét szinte csak a régi gyógynövénykönyvek őrzik! A galambbegysaláta, a bakszakáll, a turbolya vadon is terem a mai napig, talán ezért sincs igazán nagy becsületük.

Bizony, sok minden feledésbe merült már ebből a gazdagságból, alapos növényismeretből, de az is érdekes, hogy hozzájuk képest ezek az újfajta amerikai jövevények szinte mind erősen tápanyagigényes növények.  A kertészkedők nagy kedvence, a paradicsom, aztán a cukkini, a sütőtök őszre majd hatalmas nagy zöldtömeget nevel, mielőtt az első fagy elviszi az éretlen termésekkel együtt…

 És mennyi vizet, ásványi anyagot felhasznál a napraforgó, a kukorica, mire hatalmas testét felépíti egyetlen év alatt! Szántóföldjeinken egyre nagyobb teret foglalnak el, hiszen ma már nem csak étolaj, margarin, puliszka, állati takarmány készül belőlük, hanem a napraforgó a biodízel, a kukorica a bioetanol alapanyaga is.

Milyen észrevétlenül terjedtek el szántóföldjeinken, kertjeinkben, a konyhában ezek a talajzsaroló, vízigényes, de nagy hozamú újdonságok… a baboknak, a paradicsomnak, a napraforgónak is vannak már itthon a gondos nemesítők munkája nyomán született kiváló fajtái, és a parasztgazdaságokban is sok ragyogó tájfajtát sikerült létrehozni az utóbbi pár száz év során. A paprika pedig már régóta valódi magyar fűszerként ismeretes.

Mi hát a probléma ezekkel a növényekkel? Bizonyára azért terjedtek el ennyire, mert nagyobb hozamot, több jövedelmet, jobb megélhetést biztosítottak a gazdáknak, mint a középkori Európa régi kultúrnövényei.

David Attenborough ír egy érdekes jelenségről, ez az „elmozduló viszonyítási pont”. Ezek szerint minden nemzedék azt tekinti normális alapállapotnak, amit megtapasztal. Megszoktuk a hatalmas kukoricatáblák, napraforgóföldek látványát, megnyugtató a gyommentes, rendezett kultúrtáj képe. És milyen jól hangzik az itt megtermelt „bioüzemanyag”fogalma is!

Vagy talán nem is magukkal a növényekkel van a baj, hanem a művelés fenntarthatatlan módjával, mértékével? Attenborough így ír az intenzív szántóföldi termesztésről:

„A Föld termőterületeinek felét megműveljük, és az esetek nagyobb részében kizsákmányoljuk. Telítjük őket nitrátokkal és foszfátokkal, túllegeltetjük vagy felégetjük őket, túlterheljük őket a haszonnövények nem megfelelően társított együttesének termesztésével, és növényvédő szereket zúdítunk rájuk, amikkel elpusztítjuk a talajt éltető gerincteleneket. Hatalmas termőterületekről tűnik el a termőréteg, a gombáktól, férgektől, különleges baktériumoktól és mikroszkopikus szervezetek tömegétől nyüzsgő, eleven és gazdag ökoszisztéma kemény, élettelen felületté válik…” (Egy élet a bolygónkon)

A nagyüzemi gazdálkodásban hatalmas pénzek forognak, a támogatási rendszerek, a nagy teljesítményű munkagépek, a mára jól kidolgozott termesztéstechnológia, az ennek megfelelő tulajdonságúvá nemesített fajták, a műtrágyák, a csávázószerek, gyomirtók mind együtt egy valóban „iparszerű” termelési rendszer részei. Nehéz itt irányt váltani, a hozam, a megtérülés, a piac kényszerpályáin belül változtatni ezen a fenntarthatatlan gyakorlaton.

De ha legalább felismerjük, hogy nem mindig volt ez így, ha megismerjük a múltunkat, a hagyományainkat, és új viszonyítási pontként figyelembe vesszük a biogazdálkodók jó gyakorlatait, megtalálhatjuk a változtatás lehetőségeit az élhető jövő érdekében.

Ma a „bioüzemanyag” kötelezően nyolc-tíz százalékban van bekeverve a kőolajszármazékok mellé. Minden tankoláskor mindannyian rábólintunk erre a környezetvédelmi szempontból erősen vitatható megoldásra…

 A nagyüzemi gazdálkodásban lassabban, de a kiskertekben sokkal rugalmasabban tudjuk új szemlélettel, környezettudatosabban művelni a kertjeinket.

A késő nyár ragyogó színű kerti virágai, a rézvirágok, büdöskék, a dáliák, kúpvirágok, dísznapraforgók, a pillangóvirág is hasonlóan hatalmasra nőnek, mint az Újvilág zöldségféléi, és ha valóban szeretnénk gyönyörködni bennük, a mindennapos locsolás bizony erősen megpörgeti a vízórát. Mennyire más a kora nyári virágoskert képe a liliomokkal, rózsákkal, szegfűkkel, levendulákkal! Az európai flóra a nyári napforduló után már a maghozásra készül, termést, gyümölcsöt érlel minden, és a folyamatos virágzás, az örök fiatalság illúzióját már csak a kertek, gondosan öntözött parkok, virágágyások előkelő idegen lakói tudják megőrizni.

Fogyatkozó vízkészleteinkkel, humuszban gyorsan szegényedő talajainkkal szabad-e ilyen pazarló módon bánni? És mi legyen a mértéke a fenntarthatóságnak a kertjeinkben? Hány szál dísznapraforgót nevelhetek a magam gyönyörűségére, ha már nem elégszem meg a katángmezők reggeli égszínkék ragyogásával, a sárguló füvekkel, a vadmurok csipkés virágernyőinek szelíd szépségével?

Peter Wohlleben (A természet rejtett hálózata, A fák titkos élete) már kisgyermekként természetvédő akart lenni. Erdőgazdálkodást tanult, és több mint húsz éven át a tartományi erdőfelügyelőség alkalmazottjaként dolgozott. Hogy ökológiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültesse, felmondott, és napjainkban az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Számos tévéműsor vendége, előadásokat tart és gyakorlatokat vezet; több erdővel és a természetvédelemmel foglalkozó mű szerzője. 

A természetben tett felfedezőutak a kertkapunk előtt kezdődnek. Ezernyi kisebb-nagyobb izgalmas és lenyűgöző jelenség játszódik le itt - feltéve, hogy észrevesszük őket. A természet jelbeszéde pontosan ebben segít: hogy meglássuk azokat a jeleket, amelyeket a szél, a felhők, a növények és az állatok adnak le. A százszorszép felcsap időjósnak, a daru élő hőmérő, a körömvirágtól pedig megtudhatjuk, hány óra van. Peter Wohlleben sokféle természeti jelenséget bemutat, és hasznos ötleteket kapunk tőle a kerti munkákhoz is az öntözéstől a fagyvédelemig. 
Megismertet minket a hétköznapi jelenségek és az ismert népi bölcsességek tudományos hátterével, miközben lerántja a leplet néhány mítoszról. Praktikus tudnivalókban és érdekes tényekben bővelkedő könyve érzelmes védőbeszéd a természet védelme mellett. 

A Zöld Kör – a Föld Barátai Magyarország tagja és szlovákiai partnere, a BirdLife Slovensko által megvalósított Élő holtágak (ALIVEOXBOW) című projekt egyik fő célkitűzése a Sárospatak közelében található Csizmár-holtág természeti állapotának felmérése és vízutánpótlási lehetőségeinek kidolgozása. A szakemberek által végzett felmérés eredményei egy tanulmányban kerültek összegzésre, amelyet a következőkben röviden ismertetünk.

A 10 hektár területű Csizmár-ér, másnéven Szőlőskei-Holt-Bodrog a Bodrog folyó múlt századi szabályozása során keletkezett holtága, amely mintegy 3,3 km hosszan, 30 méter szélességben húzódik a folyó balparti hullámterén, Sárospatak közigazgatási területén. A patkó alakú holtág által közrezárt terület (Szőlőske), valamint annak tágabb környezete - közel 500 hektáron - képezte a hidrológiai, botanikai és zoológiai felmérés mintaterületét.

Életigenlő Kaláka - Kiskerti növénytermesztés – Egy vidéki példa

Írta: Toldi Zoltán

Eddig arról írtam, hogy melyek azok az elvek, amelyek arra ösztönöztek, hogy folytassam szüleim hagyományát, kertészkedjek és termeljem meg saját fogyasztásunkra a zöldségeket és gyümölcsöket. Arról is írtam már, hogy mennyi mindent tehetünk egy kis kertészkedéssel összefüggésben álló  takarékoskodással a globális környezeti problémák ellen, mert „Sok kicsi sokra megy!” Most szeretném azt bemutatni én, hogyan teszem mindezt. Nem szeretnék tanácsokat osztogatni, csak egy egyedi példát bemutatni, hiszen ahányan vagyunk, annyiféle módon élünk, teszünk, gondolkodunk, így kertészkedünk is. Csupán példámat bíztatásnak szánom, hogy megéri…

Kiszámoltam, hogy anyagilag megéri-e kertészkedni. Bár eladni csak keveset tudtam, mert az csak papíron olyan egyszerű, így nagyrészt azt számoltam össze, mennyit takarítottam meg ebben az évben 2021 júniusáig. Igen meglepődtem, mikor a piaci árakon számolva összegeztem, hogy étkezéseimhez mennyi saját, friss, vagy fagyasztott, vagy tartósított zöldséget fogyasztottam másodmagammal, mennyit adtam gyermekeimnek és ajándékoztam belőle barátaimnak. A munkadíjat nem számoltam, csak a tényleges költségeket számoltam le belőle. Így az öt hónap alatt kb. 420.000 Ft megtakarítás keletkezett. Persze ezz nem valódi jövedelem, de ha ezt a pénzt ki kellett volna adnom érte….

Akkor összegezzünk egy kicsit! Biztatok mindenkit, hogy kertészkedjen! Kertészkedjen, mert megéri! Tudom, sok-sok honfitársamnak nem adatik meg a lehetőség, mert a lakótelepen nincs rá lehetősége… és a munkája az életformája sem engedi! Azért talán tehetünk mégis valamit:

A balkonon erkélyládában, cserépben, ládában bárki termelhet egy keveset, ha örömét leli benne. Újhagyma, saláta, retek – már tél végétől, akár többször is nevelhető. Fűszernövények földi eper, palántás növények: paprika, paradicsom…stb. oly szépen teremhetnek, de már az is jó ha csak szép virágaid vannak, nem marad semmi csupaszon.

Kell hozzá: Balkonláda, cserép, vagy láda, állvány, vagy csak kiakasztod…. Virágföld…  de legfontosabb az Akarat!

Már egy néhány m²  -es kertet is készíthetsz, ha telked csak annyit enged. Többféle növény termelhető. Fontos, hogy kis gyermekeidet is taníthatod így!

Mit termelj: Újhagyma, saláta, retek – már tél végétől, ha elfogyott folyamatosan pótolhatod. Fűszernövények, földi eper palántás növények: paprika, paradicsom…stb.

Nekem egy nagy kertem van és a cikk elején felsorolt elvek szerint igyekszek mindent megtermelni saját magunknak, gyermekeinknek, hogy tudjak ajándékozni barátainknak és ha szerencsém van még eladni is tudjak belőle.

Sokfajta gyümölcsfám van. Amiből van több fajta is, amelyek eltérő érésüek és ízvilágúak. Szeretem az ősi, hagyományos fajtákat, így almából főleg jonathánt termelek, de van batul is, persze még további hat fajta. Szilvából a helyi „nemtudom” szilva, a korsószilva mellet még további hét fajta, amelyek elsősorban a mi tájegységünkön honosak és érésük júliustól októberig elhúzódik. Sok nagy és eltérő terméstípusú diófám ad árnyékot, de a barack, az őszibarack, a bírsalma a megyfélék, a cseresznyék sem hiányoznak. Szőlőből is van helyi a „szagos izabella” , de a család kedvenc csemegeszőlő fajtái is megteremnek. Málna, ribizli, köszméte sem hiányozhat. Eladásra az almát és a bodzaültetvényem gyümölcsét termelem. Gondozásuk nem egyszerű. Metszés – fajtánként eltérő módon. Permetezés, mert sajnos kell. Igaz csak ritkán permetezek és akkor is törekszek veszélytelenebb, természetközeli szereket alkalmazni. A metszéskor keletkező gallyakat újrahasznosítom. A kert végén egy kisrészét felhalmozom, „sünlakot” készítek belőle. A többit nem komposztálom, hanem összeaprítom és a téli „virág és terményraktáromat” azzal fűtöm. Trágyázásra komposztot és érett istálótrágyát használok. Bizony nem mindig járok sikerrel a termelesben, mert a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak a káresemények. Egyhe tél, hideg fagyos tavasz, új, invázív kártevők. Ha tudom eladom a felesleget, ha nem akkor sem megy kárba. Minden maradék gyümölcs erjesztésre kerül és jóízű helyi pálinkák készülnek belőle.

A zöldségek termelésére is nagy gondot fordítok. Szüleimtől tanult módszereket használom, így növénytársítok, de ha jó ötleteket kapok azt is kipróbálom. Persze a legjobb tanítómester az élet a saját tapasztalat.  Ezt azért írom le itt, mert gyakran és sokan adnak tényleg jó szívvel tanácsokat, javasolnak módszereket, csakhogy ez nem mindig sikeres. Nem szabad törvénynek venni ezt, hanem társítva saját tapasztalatainkkal, a helyi körülményeket figyelembevéve mindig ötletelve kell alkalmazni őket. Bizony sok csalódástól menekülhetünk meg így, mert ami máshol jó, az nem biztos, hogy nálam, vagy nálad megfelelő. A legfontosabb, hogy környezetkímőlő módszerekkel a helyi sajátosságokat figyelembevéve kertészkedj! Hiszen másképpen teremnek meg a növények egy kötött agyagos beregi öntéstalajon, mint egy homokos vagy egy löszös talajon. Másképpen kell öntözni és vdekezni is a kártevők ellen. Példaként említem a portugál meztelencsigát, ami inváziós élőlény és nálam ezerszer ezer példányban tesznek tönkre mindent és bármit használok nem segít. Hiába a csaligödör, a riasztónövény, a kávézacc..stb .. az én csigáim majdhogynem élvezeti cikknek használják őket, míg máshol elő sem fordulnak, vagy éppen annyi van belőlük, hogy „leszedegethetők” a növényekről. Szóval fontosak a szívből adott szakmai tanácsok, mert így tanultam meg én is, hogy a levéltetvek, különösen a lisztecskék ellen a leghatékonyabb szer a káliszappan, ami kivételesen bioanyag.

Szóval építettem egy nagy fóliasátort. Ebben időjárástól függően már korán lehet termelni újhagymát, retket és ha ezek elfogytak jöhetnek a palánták. Uborka, paradicsom, paprika, de minden, amit szeretnék ott termelni. Itt sem használok extrákat. Érett istálótrágya, komposzt, s ha kell káliszappan vagy hasonló szer a növényvédelemhez. Készítettem egy nagy „magas palántanevelő ágyat”, amelyet istálótrággyával töltök fel és komposztot adok érett trágyával, kevés homokkal vegyítve termőtalajként. Ebben megtermelek minden palántanövényt és egyben eladásra is termelek itt. Ez mindig visszahozza a vetőmag és a trágya árát. A kertben burgonya, paradicsom, paprika, leveszöldségek, sok káposztaféle, fűszernövények, bab (zöld és szemes), borsó termelhető meg. Úgy választom ki a vetőmagokat, hogy azok eltérő termésérésüek legyenek, így szinte egész évben hozzájutok a friss zöldséghez. Persze a télre is gondolnom kell. Van egy nagy pincém, ahol a téli tárolásra alkalmas terményeimet tudom tárolni, de sok mindent lefagyasztok. Fagyasztásnál vigyázzunk arra, hogy a megmosott tárolandóinkat jól szárítsuk ki, feleslegesen vizet ne fagyasszunk, ne pocsékoljuk az energiát. Emellett készítünk lecsót, paradicsomlevet, és többféle hordós savanyúságot, de savanyúkáposztát is „taposunk be”. Ezek egész télen biztosítani tudják az alapvető vitaminszükségletünket, így mi nem is nagyon vásárolunk mesterséges vitamint, csak akkor, ha ez feltétlenül fontos.

Nagyon szeretem a virágokat is. Én nem betonoztam le és nem mesterséges füvesítettem be az urvaromat. A virágok szépek és egész évben gyönyörködtetnek. A fű, pedig eredeti az itt élő lágyszárúak gyeptársulása. Sok-sok virág van köztük. Persze én is lekaszálom őket, de igyekszek megvárni, míg nagy részük elvirágzik. Fontos szerepet játszanak a beporzó és mézelőrovarok számára, akik valjuk be szintén vesztesei lettek az egyre nyilvánvalóbb klímaváltozásnak. Persze a pihenést is szeretem, ezért egy kellemes kis szalonnasütő – piknikező részt is építettem egy kis kertiházzal. Gyakran ülök be ide és pihenek. Ilyenkor gyakran nézem a kertemet és szinte érzem, hogy beszélgetek a növényeimmel, vagy látom, amint a szomszédos almafám törzsében levő repedésbe a széncinegéim viszik be az élelmet a fiókáiknak. Jó dolog ez, mert bár sok-sok munkával jár, sok-sok kudarc, keserűség is van benne, főleg az utóbbi évek klímaváltozásának hatásaira, (Katicák, poloskák, lisztecskék, meztelencsigák, kiírhatalan idegen gyomok, jégverés, fagy, villámárvíz, aszály…. és sajnos gyakran emberi gyarlóság, irigység és rosszindulat.) mégis, mikor megpihenek kicsit, érzem az „élet illatát”

Nos, hát erről szóltak az én kis irományaim. Nem tudományos igényességű fejtegetések, nem szakmai tanácsok, hanem életfilozófia, szeretet, megbecsülés, ami kijár mindannyiünknak. Arra szeretnék ösztönözni mindenkit, hogy llegyen az bármilyen kicsi terület, használja, termelje meg a legszükségesebb zöldségeket, gyümölcsöket, hogy ehessen jót, biztonságosat, hazait. És ha nem tudja, akkor mindig keresse, ahazait, a kistermelőit, ami biztosan nem tartalmazza azokat az anyagokat, amelyek károsak lehetnek, nem terhelik környezetünket. S ha ezt megteszik, akkor már tettek is valamit a jövőnkért, mert ne felejtsék: Környezetünk védelme, megóvása Közös Ügyünk, mert Jövőnk a Tét!

Életigenlő Kaláka - Kiskerti növénytermesztés – Ha kertészkedek, teszek valamit a globális környezeti problémák csökkentése érdekében?

Írta: Toldi Zoltán

Erre a felvetésre gyakran adják azt a választ, hogy én egyedül oly kevéssé terhelem a környezetet, hogy belefér. Miért is kellene kertészkednem, ha mások megtermelik nekem? Nekem erről is más a véleményem. Mindenki, ha egy picivel is, de segít, ha takarékoskodik, ha őstermelőtől vásárol és főleg ha helyben termel. Mert igaz a mondás: „Sok kicsi sokra megy!” Nézzünk is néhány példát:

Az agrárstatisztikák szerint évente egy magyar állampolgár 7,8 kg paradicsomot fogyaszt. Ha ehhez hozzáadjuk a szállítási, tárolási veszteséget, kerekíthetünk évi 10 kg/ fő mennyiségre. Egy 10000 lakosú város esetében ez 100.000 kg. Ha ezt 100%-ban kamionnal hoznánk be, mondjuk 3000 km távolságból, Spanyolországból, akkor ehhez a mennyiséghez négy kamionra volna szükségünk. Egy kamion átlagfogyasztása hűtéssel 35 liter/100 km. 4 kamion (egy kamion 25 tonná szállíthat) x 6000km/100 x 35 liter = 8400 liter gázolaj lenne az elhasznált üzemanyag egy 10000 lakosú város paradicsom ellátására. Ha ezt 10.000.000 lakosra (valaha ennyien éltünk hazánkban) adjuk meg már óriási számot kapunk: 8.400.000 liter gázolaj. Ha ennek a mennyiségnek a 60 %-át meg tudnánk termelni itthon 5.040.000 liter gázolajat takaríthatnánk meg. És akkor ez még csak a paradicsom! Tudom, jöhet a kérdés, de mi lesz akkor a gazdasággal….. én azt válaszolom, hogy ha ennyi gázolajat spórolhatnánk, ennyi égéstermékkel kevesebbet juttatnánk a légkörbe, talán megállíthatnánk a klímaváltozást….. Talán azt is mondhatnám, hogy ez a pénz itthon marad, a helyi emberek jólétét segítené…. Talán érdemes ezen elgondolkodni és végre megérteni, hogy mindenki tehet a jövőnkért, mert sok kicsi – sokra megy.

Nézzünk egy másik példát. Legyenek ezek a műanyagok, a csomagolóanyagok. Egy egyszerű példával szeretném igazolni a véleményem. Igaz, ez nem tartozik szorosan a kertészkedéshez, de alapvető következtetések így is levonhatók belőle. Egyes statisztikai adatok szerint 1 fejlett országban élő ember naponta öt petpalackot használ el – dob ki. A könnyebb számítás érdekében ha hazánk lakosságát 10.000.000 főnek vesszük akkor napi 50.000.000. műanyag folyadéktároló palack kerül, jobb esetben a hulladéktárolóba és nem a környezetbe, a szemétbe. Ha csak napi 2 darabot használnánk máris naponta 30.000.000 db lenne a megtakarítás. Ha egy palack csak 10 gramm tömegű, ez a megtakarítás 300.000 kg azaz 300 tonna. Ha jól belegondol az ember ez a műanyaghulladékok egy kis részét jelentik. Kedves olvasó! Ez alapján csak azt gondolja át, mennyi csomagoló anyagot, sajnos nagyrészt műanyagot dobunk ki feleslegesen akkor, ha vásároljuk, csomagoltatjuk a „messziföldről” érkezett zöldségeinket, gyümölcsinket. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy 10-15 éve még csak szemétnek tartottuk a műanyagokat, s ma már tudjuk, más gond is van velük. Nem hiszem, hogy volna arról pontos adat, hogy milyen gyorsan és milyen típusú bomlás során keletkeznek a mikroműanyagok. Azt már ismerjük, hogy igenis bomlanak, és az ismeretlen összetételű bomlástermékek jelen vannak élővizeinkben, a talajokban és már azt is bizonyították, hogy bekerülhet az élőszervezetekbe, „utazást” kezdhetnek a táplálkozási láncokban. Azt, hogy az élőszervezetekben milyen hatást fognak kifejteni szerintem még modellezni sem tudjuk. No akkor? Ha ebbe belegondolunk, talán kedvet kapunk a saját termeléshez, mert annál aztán nem kell sem utaztatni, sem csomagolni!

A képet 2010-ben egyesületünk „Közös Ügyünk” Nemzetközi környezetvédelmi vetélkedőjére küldték be „Valahol Európában” címmel

A kép 2003-ban készült. A Tisza folyó egyik szigetéről gyűjtik a hulladékot a négy szomszédos országból érkezett fiatalok

Sokan hódolnak az elektronikai eszközöknek, bizony egyre többen már itt élik az életüket is, személyes beszélgetések helyett az online teret választjuk, hívásokat, sms-eket, üzenőrendszereket használunk az élő kapcsolatok helyett. Sajnos ezt a Covid-19 miatti vészhelyzet többszörösére növelte. De mi köze ennek a kertészkedéshez? Nos csak annyi, ha néha le tudnánk tenni eme kütyüket és kint a szabadban dolgozgatunk, saját örömünkre, hasznunkra akkor is sok-sok megtakarítást érhetnénk el. Nézzünk erre is egy példát: Hivatalos adatok alapján 1 db sms, vagy bármelyik lájk elküldése kb. 80 mg CO₂ kibocsátást eredményez. Egy ember egy nap tíz felhasználással az alábbi üvegházhatást erősítő gázkibocsátásért felelős, ha ezt megnézzük 10.000.000. fő magyar emberre:

1 nap x 10.000.000 fő x 10 alkalmazás = 100.000.000. alkalmazás

100.000.000 alkalmazás x 80 mg CO₂ kibocsátás = 8.000.000.000 mg = 8.000 kg = 8 tonna = 44.500 m³ CO₂ kibocsátás naponta. Ha jól megnézzük, hogy napi egy óra kertészkedéssel csak egy alkalmazást takarítok meg, mert a növényeimmel vagyok elfoglalva, a károsanyag kibocsátásom már tizedével csökkenthető lenne!

És a fejtegetések, számolgatások végén még egy kis adat. A HVG oldalain olvastam, hogy 2019-ben Magyarországon az egy főre eső élelmiszerpazarlás évi 68 kg. Azaz évente 10.000.000 magyar embert számolva 680.000.000 kgra rúg a kidobott élelmiszerek mennyisége. Ez 680.000 tonna, amit ha egy kamion 25 tonnát szállít 27.200 kamionnal szállíthatnánk el.

Kedves olvasók! Lehet, hogy ezek a számok megdöbbentőek, és sokan nem is hiszik el, de a matematika egzakt tudomány. A számok nem hazudnak. A huszonegyedik század új vívmányai nemcsak megkönnyítik az életünket, de egyben meg is nehezítik azt, mert korlátozzák a jövőnket. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink és unokáink is földi, emberi életet élhessenek szoros kontaktusban a természetben, tennünk kell. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak a hétköznapi életünkben kellene kissé változnunk. Mindenki egy kicsit, mert lám-lám, sok kicsi sokra megy.

Kertészkedjünk tehát, leljük benne örömünket, termeljük meg zöldség és gyümölcs szükségletünknek legalább egy részét, tudatosan vásároljunk, figyeljünk a csomagolóanyag-felhasználásra, a felesleges elektronikai eszközfelhasználásra…stb. Csupán apró dolgokra és helyette tiszteljük az életet, a szeretetet, a természetet… azaz legyünk egy kicsit a hétköznapjainkban is „Életigenlők!”