Szerző: Gáspár Zita, Kádár András

Életigenlő Kaláka a mobiltelefonok nyomában

Kádár András főtitkár a mobiltelefonokat újrahasznosító Inter-Metal Recycling Kft telephelyén(Fotó: Kádár András JGI)

A  mobiltelefonok térhódítása

20-25 éve kezdtek széleskörben elterjedni a mobiltelefonok, és alig tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a környezetvédő szakemberek felismerjék baj van. Hatalmas mennyiségben kezdtek termelődni az „aranyat érő” hulladékok.

Az eleinte hosszú élettartamúnak szánt eszközökből mára eldobható darabokat is gyártanak, de a jobb minőségűnek kikiáltott verziók is idejekorán elavulnak. További probléma, hogy már annyira bonyolulttá tették a technológiáját, hogy tulajdonképpen javítani sem lehet őket, ezzel szintén újabb vásárlásokra sarkallva az embereket.

 https://youtu.be/qCdtP1-YBzg

A legtöbb bánya a Kahuzi-Biega Nemzeti Park területén található, ahol a mindössze 3-5000 egyedet számláló Grauer gorilla él. (Videó: ZengoFilm)

Növekvő igények, növekvő bányák, csökkenő biológiai sokféleség

Ahogy drámaian nőni kezdett a telefonok mennyisége a világban, ezzel együtt nyíltak meg és növekedtek a konfliktusos ásványokat tartalmazó érceket kifejtő bányák. Ez az ásványkategória olyan ásványokat foglal magába, melyek kifejtése súlyos környezetvédelmi és emberjogi problémákkal jár. Ilyen többek közt az aranyat, ónt, tantált, wolfrámot tartalmazó  ércek.

Annak, aki már látott bányákat az tudja, hogy milyen mértékű környezetpusztítással jár, és ez különösen igaz az olyan területekre, ahol az élőlények a szokásosnál sűrűbben fordulnak elő. Biodiverzitási hot-spotnak ­– biológiai sokféleségi forrópontnak – hívjuk azokat a helyeket, ahol az adott területegységre nézve nagyobb a fajok száma az átlagosnál.

Azért nagy gond, ha egy ilyen területet tesznek tönkre, mert itt kis pusztítással is hatalmas károkat lehet okozni. És ebből következően ki tudja mi köze van egymáshoz a gorilláknak és a mobiltelefonoknak? Sajnálatos módon, a gorillák és a csimpánzok élőhelye sok esetben éppen azokon a hegyeken található, ahonnan ezeket az anyagokat már elkezdték kibányászni, és ahol nap, mint nap akarnak újabb lelőhelyek reményében bányákat nyitni.

Tantál(Forrás:Wikipédia)

Milíciák, gyalázatos munka körülmények, olcsóság?

Afrikában a Kongói Demokratikus Köztársaságban szinte állandó a polgárháború. A bizonytalan politikai helyzet kvázi állandó, a hatalmi pozíciókban egymást váltogató fegyveres alakulatok hadseregük fenntartására rabszolga- és gyerekmunkával kibányászott ércekkel kereskednek. Nem ritka, hogy valakit megölnek, vagy a családja megölésével fenyegetik meg, ha nem engedelmeskedik nekik. Nos, innen származnak a legtöbb mobiltelefont alkotó fémek.

Az ok a ritkaság ellenére az olcsóságuk, mert ugyan máshol is lehet bányászni, de ott ezek a munkák ha nem is sokkal jobb körülmények között, de legalább meg vannak fizetve. Tulajdonképpen az egész gyártás áthelyeződött olyan területekre, ahol enyhén szólva is rosszabbak az előállítás során a munkakörülmények.

A bányászat velejárója az orvvadászat. Évente 3000 főemlős tűnik el a Földről orvvadászat, orgazdaság következtében(Fotó:the Jane Goodall Institute Uganda)

Míg Amerika vagy Európa területén szigorú szabályok kötik a munkaadókat, ezzel növelve a foglalkoztatási körülmények színvonalát, addig például Afrikában és Ázsiában számos területen figyelhető meg a rabszolga körülmények közt dolgoztatott emberek tömege, nem ritkán gyerekmunkával és gyilkosságokkal övezve.

Tegye a szívére a kezét mindenki, valóban kell mindenkinek 1-2 évente új telefon? Ha olyan gyorsan fejlődik a technológia, hogy az eszközökkel nem tudjuk követni azt, akkor szükségünk van erre a fejlődési sebességre? Jól működik egy olyan iparág, ahol ilyen alapanyagokra épülnek a termékek?

Veszélyes hulladékból érc, visszagyűjtés

A felesleges túltermelés másik hátulütője, a keletkező veszélyeshulladék. Amennyiben egy ilyen eszközt a kommunális hulladék közé dobunk, akkor a természeti erők hatására tulajdonképpen elemeire bomlik, mely a különböző fémek és műanyagok miatt szennyezni fogja a talajt és a vízbázisokat. Ez később természetesen a környező élővilágot beleértve az embereket is megbetegítheti.

A nemzetközi Mobil Recycling Day kampányt megelőzve indult a magyar Passzold vissza Tesó!(Fotó: Kádár András JGI, és the Jane Goodall Institute Australia)

Az összetett problémára megoldást találtak. 2009-ben indult útjának az első nagyszabású mobiltelefon visszagyűjtő kampány, a Dobj egy nagyot! Az ENSZ a Gorilla-évének nyilvánította ezt az évet, aminek fővédnöke Dr. Jane Goodall lett. 2018-ban ismét elindítottak egy kampányt Mobile Recycling Day néven.

A magyarországi Jane Goodall Intézet azóta minden évben elindítja a Passzold vissza, tesó! kampányát. Ez alatt örömmel várja iskolák, cégek, önkormányzatok és tulajdonképpen bármilyen közösség jelentkezését, ahol megrendelik a gyűjtődobozt, és vállalják a néhány hónapos kampányidőszak alatt a telefonok visszagyűjtésével járó kevés feladatot.

Nemrégiben egy „Városi bányászat” című online előadáson is részt vett a Magyar Természetvédők Szövetsége meghívására egyik előadónk, Gáspár Zita Zsófia, aki beszámolt a visszagyűjtés részleteiről. Az eseményen Szilágyi Artúr környezetmérnök vezetésével a résztvevők szétszedhettek otthon tárolt okoseszközöket, hogy megnézhessék, mik alkotják azokat pontosan, és a művelet közben a problémakör bemutató előadást lehetett követni.

Az előadás olyan ösztönző volt, hogy a magyarországi Jane Goodall Intézet főtitkára olyan telefonra cserélte le elavult telefonját, melyet Fairphone néven árulnak, a régit pedig bedobta egy Passzold vissza Tesó! gyűjtődobozba.

Az előadáson ugyanis megtudta, hogy ezeket a telefonokat úgy alkotják meg, hogy azokat akár otthon is lehessen javítani, az előállításuk során figyelnek az alapanyagok beszerzésétől kezdve a feldolgozásukig, hogy végig etikus körülmények között történjen a gyártás.

2021 januárjától az EU már szabályozta a konfliktusos ásványok behozatalát és forgalmazását is a gyártók, feldolgozók tekintetében.

Az Európai Unió új szabályozása a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó egyes ásványi anyagokkal kapcsolatban

A megoldás a mi kezünkben, fejünkben van(Fotó: Kádár András JGI)

A “Passzold vissza Tesó!” használt mobiltelefon visszagyűjtő kampány tavaszi kampányszakasza 2021. június 30-án zárul. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy milyen eredményt fog hozni az idei év!

Az elhangzott előadás visszanézhető az MTVSZ youtube csatornáján keresztül:

https://youtu.be/VgaudF3ZtWU

Életigenlő Kaláka - Kiskerti növénytermesztés – Miért fontos?

Írta: Toldi Zoltán

Amikor felkérést kaptam a Magyar Természetvédők Szövetségétől, hogy tartsak online előadást az „Életigenlő Kaláka” programsorozat keretében a kiskerti növénytermesztésről, nagyon sokat gondolkodtam azon, miért is tenném. A dilemmáim abból indultak ki, hogy nem tanult agrárszakember vagyok, akinek jóértelemben véve lételeme a mezőgazdálkodás, ismer minden trükköt, tud jótanácsokat adni szakszerűen. Én bizony csak egy biológia- kémia szakos tanár, természetvédő, környezeti nevelő, mozgalmár, lokálpatrióta, de amúgy csak ember, aki falun lakom, keleten, az országhatár mellett a Beregben.

Akkor mégis miért vállaltam el? Akkor meg miért is osztom itt az észt? Igazából lehetnék egoista, közönyös, túlélő mester, klímaszorongó, elvont online álötletgazda, de én ezt nem vállalom. Így maradok az, aki vagyok, egy kisember, aki szeretne élni békében, egészségben, szabadon barátok között! Mert örök hitem, hogy a legfontosabb az ÉLET, az ember, a természet és mindez harmóniában! Ezért mutatom be, én hogy élem hétköznapjaim, fontos, elfogadom mások életét, mert biztosan van jobb út is! De legalább teszem dolgom.

Azt hiszem a földi élet mozgató ereje ez, tehát maga az „Életigenlés”. Ez a sokszínűség, azaz a diverzitás, mert hiszem, hogy ez a hajtóereje a Földnek, az életnek: A genetikai, az ökológiai, és igen az emberi sokféleség, mert az életben éppen úgy meg kell lennie, mint a társadalmi környezetben.

De miért is lett ez oly fontos téma 2021-ben, hogy cikket írunk az „Életigenlés és a kertészkedés” fontosságáról. Mi változott, hogy ami kb. 40 éve még lételemünk volt és oly természetes, hogy faluhelyen nem is beszéltünk róla, legfeljebb csak a kapu előtti padon ülő háziasszonyok pletykáltak róla mekkora sárgarépája nőtt a Marinéninek és, hogy a Pistabácsi kocája kilencet fialt, most online előadást tartunk ennek a fontosságáról. Igen, igen. Akkor még legfeljebb csak a Római Klub ökológusai beszéltek a globális környezeti problémák esetleges eljöveteléről, s ma már tudjuk, itt van, átformálják, meghatározzák mindennapjainkat. Ki gondolt volna arra, hogy ma online fogunk tanácsokat adni a kertészkedés hasznáról, hogy azt kell tudatosítanunk, hogy minden, amit mi termelünk meg egészséges, hogy egy picit enyhíti a globális környezeti problémákat.

Nos igen, minden megváltozott, átalakult, ahogyan mondjuk robbanásszerű fejlődésnek lehetünk tanúi, de vajon átgondolja, átérzi-e mindenki, hogy ennek mekkora az ára. Bizony-bizony, ahogyan egykor Édesapám tanította nekem: Tanuld meg fiam, semmit sem adnak ingyen az életben, mert mindennek ára van!” Valóban, és azt hiszem ennek a szinte követhetetlen „fejlődésnek” az ára az emberi, a földi élet pusztulásának rémképei: A globális felmelegedés okozta klímaváltozás, a földi diverzitás csökkenése, a népességrobbanás, a földi készleteink kimerülése, az élőhelyek mérhetetlen elszennyezése.

Gondoljunk csak bele, negyven év alatt egy beregi kistelepülésen mi minden változott:

1975-ben még 320 család élt itt és

Kb. 300 művelte a kertjét, termelte a konyhai alapanyagokat, zöldségeket, gyümölcsöt

Kb. 290 család tartott baromfit, volt a vasárnapi ebédhez hormonmentes hús

Kb. 250 család tartott sertést, amelynek vágásával, füstölésével nyárelejéig biztosították a húst

Kb. 200 család tartott szarvasmarhát és megvolt a friss tej, tejföl, túró és nem emlékszem arra, hogy bárkinek allergiája lett volna ezen élelmiszerektől.

És mi a helyzet ma? Már csak 260 család lakik itt és

Kb. 120 családnak van kertje, amit így, vagy úgy megművel

Csak 21 család tart baromfit, kettő tart sertést és senki sem tenyészt szarvasmarhát, (persze van két nagy környezeti szempontból szennyező és pazarló tenyésztelep)

Kb. 80 család füvesítette be teljesen a kertet, 30 család le is térkövezte, a többi pedig gazos!

Bizony szemléletes a változás.

A képek egy barátom által küldött levélből másolva

Bizony most kellene egy kicsit megállnunk és átgondolni sok-sok mindent. Mi lenne, ha újra művelnék a kerteket, ha megtermelnék sajátfogyasztásra a zöldséget és a gyümölcsöt, ha lenne baromfi, adna friss egészséges húst, tojást, ha lehetne sertést és más haszonállatokat tartani. S a felesleget biztonságosan lehetne értékesíteni őstermelőként akár a helyi piacon, akár „ Kosárközösségekben” felkínálni az érdeklődőknek. Hányféle választ kaptam már erre a felvetésre?.....

Nem éri meg, mert a bolti szebb, olcsóbb, … (és itt nem a hazai, piaci árura gondolok, hanem a bevásárlóközpontok „széles áruválasztékára”) Hát valóban. Eszembe jutott, hogy mikor tanítom az etológiát, beszélünk a „szupernormális ingerről”. Bizony ez nagyon is hasonló dolog. A vásárlók sokaságának az „esztétikai élmény”, az azonos nagyság, egyenlő formák adják a legfőbb ingert ahhoz, hogy a bevásárlókosárba tegyék a terméket. Egy alkalommal az egyik piaci akciónapunkon ki is próbáltuk, valóban igaz-e ez az állítás. Megkértünk egy őstermelőt, hogy próbáljon eladni két láda paradicsomot. Az egyik ládában a szomszédos nagyáruházból vásárolt, távoli eredetű, kissé hóka, de szép egyforma zöldséget tettünk, míg a másikba szép piros, igazán ízletes, helyben termelt, de vegyes méretű és formájú árú került. Az első láda igen hamar kiürült, de a másikat csak méregették, fittymálták.

Bizony, bizony! Nekem volnának ellenérveim: A második láda paradicsom, helyben termett. Tudom milyen vegyszerekkel kezelték, nincs „feltúrbózva” hormonokkal, műtrágyával és sokkal ízletesebb, hiszen természetes érésű volt. Az ára helyben marad, az itt élők megélhetését segíti és bizony nem utazik ezer kilómétereket, nem emeli az üvegházhatást növelő gázok mennyiségét. Én mindig is gazdálkodtam, mert ezt tanultam a szüleimtől és van egy nagy kertem. Mert olcsó, saját, hazai, amit megtermelek. Mert sok pénzt takarítok meg! Mert biztosan egészséges – nem használok felesleges, ismeretlen vegyszereket, tudod honnan származik és nem utazik 1000 kilométereket! Mert lefoglalom magam, mozgok a friss levegőn és nem az online tér hamis ideái között bolyongok folyamatos tudatmódosítással zárt térben - egyedül! És ez még akkor is megéri, ha munkával jár és ha a sikerek mellett tele van kudarccal: faggyal, poloskával, meztelen csigával…

Tíz éven belül megszűnne itthon a szén (lignit) erőművi és lakossági használata. A BAZ, Heves és Baranya megyék mint szénrégiók szénkivezetését, megújulását az Európai Unió 104 milliárd forinttal támogatja. Kérdés, hogy a leginkább érintett helyi közösségek tudnak-e majd élni a Méltányos Átmenet támogatásokkal. 

Fordította és szerkesztette: Papp Endre

David Attenborough több mint 70 éves televíziós munkássága során az élet és halál kérdését a ragadozó és a zsákmány közötti küzdelemben fogalmazta meg. Az édeni és gazdag természeti világ lenyűgöző megnyilvánulásainak bemutatását az utóbbi években egy teljesen más fajta narratíva váltotta fel, amikor dokumentumfilmjeiben először a megmaradt éden megkérdőjelezhetlen puszulása kapott egyre nagyobb teret, majd a mindannyiunkat fenyegető éghajlati válság veszélyének kérdései.

Most, a Netflix számára az Our Planet alkotóival közösen készített legújabb filmjében Attenborough kizárólag a tényekre összpontosít.

A középpontban bolygónk hanyatlásának tudományos eredményei állnak, kíméletlen részletességgel bemutatva a Föld pusztulásának mértékét - és amennyiben nem változtatunk drasztikusan, - a küszöbön álló környezeti katasztrófát. 

Attenborough átadja a szót Johan Rockströmnek, a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet igazgatójának, hogy elmagyarázza "korunk legfontosabb tudományos felfedezését". Rockström 2009-ben kilenc olyan folyamatot azonosított (éghajlatváltozás, biodiverzitás mértéke, erdős területek mennyisége, tápanyagkörforgás, édesvízkészlet, óceánok vizeinek kémhatása, ózonréteg, aeroszolok mértéke, mesterséges anyagok mennyisége és hatása), amelytől a Földön minden élet függ, és ezek mindegyikén belül meghatározta azokat a határokat, amelyeket nem lehet átlépni anélkül, hogy az emberiséget ne veszélyeztetnénk.

Ez a "határ-keretrendszer" szolgál a film szerkezetéül. Attenborough és egy globális szakértői csoport segítségével Rockström részletesen bemutatja az antropogén változások hatását a kilenc folyamatra, és azt, hogy hol tartunk a "visszafordíthatatlan pont" eléréséhez képest. Legalább négy - az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség, az erdős területek drasztikus csökkenése, valamint a nitrogén- és foszforegyensúly hiánya - esetében már most is a magas kockázati zónában mozgunk.

A drámai grafikák, amelyek a Földet lángokban vagy üvegként törve mutatják a sürgősség érzését igyekeznek hangsúlyozni. Ennél is meggyőzőbbek a tudósok vallomásai, akiknek túl sokáig kellett dokumentálniuk a hanyatlást. A Bolygónk jövőjének tudománya (Breaking Boundaries) szükséges híd a tudományos és a mainstream felfogás között egy olyan kérdésben, amelyet túl gyakran a műanyag szívószálakkal kapcsolatban fogalmaznak meg.

Az átlagos természetfilmeknél ambiciózusabb nevelési célokat tűz ki maga elé, és nemcsak a válság kiterjedését mutatja be, hanem a részletekbe is belemerül. A 75 perces film időtartama sűrűn töltött, és - azok számára, akiket a tények éppúgy megmozgatnak, mint a küzdő vadonban élő állatokról készült felvételek - tagadhatatlanul lehangoló. Mire a megoldásokról esik szó, a nézőt megdöbbenti a kihívás nagysága, de talán végleg meggyőzi a cselekvés szükségességéről. A szakértők szerint még van időnk változtatni, de nem szabad elfeledni, hogy a 2020- és 2030 közötti döntéseink és cselekedeteink fogják meghatározni az egész bolygó jövőjét! A koronavírusválság megmutatta az emberiség számára, hogy mennyire törékeny minden globális rendszerünkben, - elég ha egyetlen dolog elromlik valahol: az hatással lesz az egész világra. Most lehetőségünk adódott, hogy egy megújult szemlélettel építkezünk újra!

Azért, hogy mindannyiunk sürgős részvételét ösztönözzék, hangsúlyozzák, hogy a stabilitáshoz vezető  úton az egyének fogyasztása (egészséges táplálkozás, a hulladék csökkentése) ugyanolyan fontos, mint az agresszív politikai fellépés (a kibocsátások felére csökkentése minden évtizedben).

Volt már példa, a katasztrofális kimenetelű következmények megfordítására - hangsúlyozza Rockström.  Az 1980-as években az ózonréteg eltűnése miatti pánik összehangolt politikai fellépést serkentett, ami az ózon-réteg helyreállításához vezetett. "Valóban fantasztikus volt a tanújának lenni: a tudósok riadót fújtak, és a világ cselekedett" - mondja Attenborough. Ez a film úgy kongatja meg a vészharangot, mint még soha. A kérdés az, hogy meghalljuk-e?

 Breaking Boundaries: A bolygónk jövőjének tudománya június 4-én mutatkozott be világszerte a Netflixen.

Az eredeti ajánló itt érhető el.

Írta: Lechner Judit

Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, hangoztatjuk egyre többször, de leginkább a „döntéshozókra” toljuk a cselekvés felelősségét, elvárjuk, hogy ők korlátozzák a kamionforgalmat, a műanyag csomagolóanyagok mennyiségét, a széndioxid kibocsátást. De mi az, amit mi magunk megtehetünk itt és most, Magyarországon, környezettudatos emberként ökológiai lábnyomunk csökkentéséért, az élhetőbb jövőért? Például, műveljük meg kertjeinket…

Lippay János, a kedves jezsuita már a XVIII. században, a pozsonyi érseki kert krónikásaként szenvedélyesen érvelt a kertészkedés mellett:  „…Ha ki pedig a kertnek hasznát akarná fontba vetni, és abbúl ítélné nem méltónak, hogy emberséges ember abban foglalná elméjét, s fáradságát töltené; mivel az igen csekély hasznot hajt: fölötte meg botlanék. Mert vallyon, mi lehet ez világon hasznossabb az embernek, mint maga életének hosszabbítása: egészségének oltalmazása: fáratt erejének meg-nyúgosztása: súlyos gondgyainak enyhítése: és minden tagjainak vigasztalása? Azt pedig sohúlt inkább föl nem talállya, mint az kerti mulatságban…”

Évszázadokkal ezelőtt is ilyen lenézett, lesajnált, rosszul fizetett volt a kerti munka, hogy ennyire kellett mentegetni azokat, akik kedvüket lelték benne? Pedig akkoriban még jóval közelebb volt egymáshoz a kert és a konyha! A szállítás körülményessége, a tartósítási eljárások kezdetlegessége miatt alapvetően helyi terméket, idényzöldséget, hazai gyümölcsöt fogyasztott szinte mindenki. Gépesítés híján jóval több ember dolgozott a mezőgazdaságban, de a mai kor mércéje szerint legtöbben csupán mélyszegénységben tengődtek az így megszolgált bérből.

Nem léphetünk vissza a múltba, a jelenlegi fogyasztásunk fenntarthatatlan, ezért a jövőnk kilátástalan… De mégis, mindig van lehetőségünk változtatni! A saját kertünkben megtermelt zöldség, gyümölcs frissessége, garantált vegyszermentessége mellett jóval kisebb terhet ró a környezetünkre is, mint a messziről szállított, nagy energiafelhasználással hajtatott, hűtőláncokon át megőrzött minőségű, agyoncsomagolt élelmiszer.

Ha az ember végigkíséri egy apró uborkamag igyekezetét, ahogy kicsírázik a szépen előkészített földben, megszenvedi a szárazságot, túléli a kisebb-nagyobb viharokat, jégesőt, de mégis virágokat nyit, megporzó rovarokkal kezd kölcsönös jutalomjátékba, és aztán sorra hozza üde, ropogós terméseit, végtelen bizalom ébred benne a teremtett világ bőkezűsége iránt! Ha nem szedjük le mindet apró, savanyításra való csemege-méretben, napok alatt kovászolni valóvá hízik. Kapor, csombor minden tisztességes veteményesben megnő vadon is, fokhagyma, só van egész évben, már csak jó minőségű, kovászos kenyér kell hozzá, hogy beindítsa az erjedés titokzatos folyamatát. Pár nap alatt elkészül, a júliusi melegben éppen azt kínálja a szervezetünknek, amire szüksége van a verejtékes kerti munka után, és még üdítő leve is valóságos csodaszer a bélflóra számára.

A cukkinit már csak a virágainak szépsége miatt is érdemes elvetni minden évben! És persze aki szereti párolva, sütve, megtöltve őket, igazán frissen jut hozzá a saját kertből az alapanyaghoz.

Különös, hogy a magyar flórában eredetileg alig képviselteti magát a tökfélék kiterjedt családja, de az uborka, a sokféle dinnye, a lopótök már évszázadokkal ezelőtt megérkezett Ázsiából, már Lippay is jól ismerte őket, részletesen leírja a termesztésüket.  Jóval később jött a sütőtök, a takarmánytök, a patisszon Amerikából, utoljára a cukkini Mexikóból, és szépen megbarátkoztak az itteni klímával, igaz, elvadulni nem képesek, hiszen még a magjuk is elfagy télen, teljesen a kertész gondoskodására szorulnak. De az évszázadok során hozzászoktak a talajhoz, az éghajlatunkhoz, és csodálatos tájfajták alakultak ki a hagyományos nemesítés teljes eszköztárát felhasználó kertészek munkája nyomán. A kiskertben azért is érdemes velük próbálkozni, mert a messzire indázó sütőtök még a komposztdomb árnyékolására is kiváló!

Érdekes, ahogy nő a forróság nyáron, bőségesen terem a hűsítő uborka, a lédús cukkini, aztán augusztusra megérnek a hazai görögdinnyék is. Kész csoda, hogy a forró, száraz földből hogy képes az óriási gyümölcs ennyi vizet, zamatos levet magába gyűjteni! Késő ősszel, hideg téli napokon pedig majd jól esik a sütőtök tápláló édessége, és felismerjük, hogy ezek a tökfélék éppen olyan sorrendben érnek, teremnek, ahogy szükségünk van rájuk.

Persze ez csak a hazai idényzöldségre, gyümölcsre igaz, télen a fűtött szobában, nyáron a légkondicionált lakásokban, autóban ülve észre sem vesszük a dolgoknak ezt a bölcs rendjét… Talán ezért is kívánunk meg mindig mindenfélét, amit csak meglátunk a nagyáruházak furfangosan megvilágított, ügyesen berendezett polcain.

De valóban a kereskedő felelőssége az energiapazarló hűtőláncok fenntartása, az egész világról összehordott termékek hatalmas környezetterhelése? Ferenc pápa elgondolkodtató kérdéseket tesz fel a LaudatoSi’ enciklika 190. pontjában: „… Vajon elvárható-e reálisan, hogy az, aki megszállottan törekszik a legnagyobb haszonra, majd megáll elgondolkodni azokról a környezeti hatásokról, amelyeket a következő nemzedékre hagy? A hozam keretein belül nincs hely arra, hogy az ember a természet ritmusaira, pusztulásának és helyreállításának időszakaira, valamint az ökoszisztémák bonyolultságára gondoljon, amelyeket az emberi beavatkozás súlyosan megváltoztat.”

Az egyes embernek azonban megmarad a választás lehetősége, szabadon elhagyhatja a gazdaságosság, az azonnali megtérülés, a pillanatnyi haszon kényszerpályáját, és dönthet a teremtett világ iránti méltányosságból a saját kert megművelése, a környezetkímélő gazdálkodás, a hazai termelői piac mellett. Ha nyár közepén rendre ott maradna az üzletben a polcokon a banán, télen a kényszerérett, hajtatott paradicsom, a kereskedő nagyon gyorsan lemondaná a következő rendelést, hiszen ő kizárólag a hozam, a megtérülés szempontjából kénytelen számolni. A valódi döntéshozók tehát valójában mi vagyunk, mindannyian, nincs kire tovább hárítani a felelősséget...

Bár a magyar helyreállítási terv az első tavalyi tervezet óta jelentős változásokon ment keresztül, még jelentősen erősíteni kellene ahhoz, hogy biztosítani tudja a zöld és igazságos helyreállítást. A terv magára hagyja a háztartásokat az energetikai felújításban, és nem javasol könnyen megvalósítható természetvédelmi (biodiverzitás-védelmi) intézkedéseket. Ha a nyáron zajló uniós szintű jóváhagyási folyamat során még javítanának rajta, azzal a terv jóval több környezeti és társadalmi hasznot hozhatna.

A magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervnek az Európai Bizottsághoz május közepén benyújtott végleges tervezete az utolsó pillanatban hozott döntés eredménye, amely szerint a terv költségvetését az eredeti 40 százalékára zsugorították. Ennek érdekében a kormány az uniós helyreállítási és rugalmassági eszközből (RRF) igényelt összeget a támogatásokra korlátozta, kizárva minden hitelfinanszírozást. Így a terv tartalmát is jelentősen és sietve kellett meghúzni. Néhány indokolatlan intézkedést, például az állami tulajdonú szolgáltatók által üzemeltetett nagy naperőművek vissza nem térítendő túltámogatását törölték. A tervben levő beruházások azonban így sem viszik igazán előre az éghajlatbarát, erőforrás-hatékony és válsággal szemben ellenálló gazdaságra való átállást.

A lakhatást illetően a tervben maradt egy üdvözölhető intézkedés: egy közösségi napenergia-projektekre épülő szociális lakásprogram, amelynek keretében a bevételek elosztásáról, sorsáról közösségi szinten terveznek dönteni. (Ha az irányításba és működtetésbe érdemben bevonják a helyi közösséget, önkormányzatot, csak akkor lehet valóban közösségi energia program belőle.) A magyarországi lakásprogramokból azonban általánosságban hiányzik az energiahatékonysági felújítások átfogó támogatása, és a helyreállítási terv nem fog javítani a helyzeten.

A terv egyik ilyen programja, a napelemekkel és/vagy elektromos fűtéssel kombinált, 100%-os támogatást nyújtó lakossági program a megcélzott alacsony jövedelmű családok számára pénz- és energiapazarlás, mivel nem párosul mély energetikai lakás/házfelújítással. Ehelyett csak a meglévő ablakok műanyag ablakokra való cseréjére biztosít forrást, ami elégtelen és helytelen megoldás. A közoktatási épületek felújítását törölték a tervből, és a felsőoktatási épületek mélyfelújítása helyett csak középszintű felújítást terveznek, ami bebetonozza a félmegoldást, pedig a mélyfelújítás költséghatékonyabb és szemléletformálásra is alkalmasabb lenne.

A terv nem foglalkozik érdemben a biológiai sokféleség hazai csökkenésével, és nem határoz meg biodiverzitás-védelmi célokat és mérföldköveket. A terv vízgazdálkodási komponensében szereplő néhány élőhely-helyreállítási projekt túl kicsi ahhoz, hogy érdemben hozzájáruljon a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához. Másrészt a tervben levő, zömében nagyszabású beruházások (új épületek, régi épületek felújítása, út- és infrastruktúrafejlesztés) nem tartalmaznak a biológiai sokféleséget támogató elemeket, megoldásokat.

Az átláthatatlan tervezési folyamat, amelynek során több tervezetet is nyilvánosságra hoztak ugyan, de kiszámíthatatlan ütemezéssel, világos határidők és időben történő visszajelzés nélkül, arra kényszerítette az egyeztetésben résztvevőket – köztük az MTVSZ-t, de magukat a tervezőket is –, hogy sietve dolgozzanak. A társadalmi szereplők, érdekelt felek jelentősebb hozzájárulása is javíthatta volna a terv válságállóságát, környezeti teljesítményét és társadalmi elfogadottságát. Ehhez azonban a folyamatnak átláthatóbbnak kellett volna lennie.

A tervek szerint a végrehajtás során a partnerség főleg csak a nyilvánossággal való egyirányú kommunikációra korlátozódik. Bár a tervek szerint az EU Kohéziós és Strukturális Alapok hazai monitoring bizottságai (a különféle szektorokból érkező tagokkal) a helyreállítási terv végrehajtását is nyomonkövetik, ezek hatáskörét tisztázni kell a partnerek és a nyilvánosság felé. A végrehajtási dokumentumokról, pályázati felhívásokról pedig idejekorán és érdemben kell nyilvános konzultáció.

Az alábbiakban további betekintést nyújtunk a fent azonosított problémás témákba.

1. A terv fenntartja az "utcafűtést" - a házak, épületek energia- és pénzpazarlását

Az energiahatékonyság legyen a legfontosabb

A terv nem ad széleskörű, vissza nem térítendő (avagy visszatérítendővel kombinált vissza nem térítendő) támogatást a hazai lakóépületek energetikai felújítására. Az elmúlt 10 évben nem írtak ki ilyen uniós támogatású pályázatot, miközben a mégoly kedvezményes hitelt sokan nem engedhetik meg maguknak, az Otthonfelújítási támogatás pedig nem követeli meg az energiahatékonysági célt. A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) tanulmánya szerint a következő öt évben 1,4 millió ház/lakás felújítására lenne igény; ennek megvalósításához azonban széleskörű, 30-40 százalékos vissza nem térítendő támogatással járó, energiahatékonysági lakásfelújítási támogatási rendszerre lenne szükség.

A MEHI tanulmánya szerint egy ilyen támogatási rendszer többszörös előnyökkel járna a lakosság és a nemzetgazdaság számára is. Legalább 650 ezer lakást lehetne öt év alatt költségoptimalizáltan felújítani a támogatásból, amivel a lakások energiaszámlája kevesebb mint a felére csökkenne tartósan, és évente 7,5 PJ energiát és közel 420 ezer tonna szén-dioxidot lehetne megtakarítani. Az állami költségvetés is jól járna (hiszen a támogatásnál több pénz jutna vissza az államkasszába az adók és járulékok révén), és a beruházási kereslet növekedése miatt 100 ezerrel több embernek adna munkát.

A lakossági igények mellett az EU RRF technikai iránymutatása, az EU Felújítási hullám stratégiája, sőt a Magyarországra vonatkozó országspecifikus ajánlások is az épületek energiahatékonyságának növelésére szólítottak fel. Mégis, a helyreállítási terven túl a másik nagy uniósforrás költési terv, a magyar Operatív Programok sem támogatják eléggé a lakóépület energiatakarékosságot. A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz (KEHOP+) tervezetében felvázolt, az energiaszolgáltatókhoz mint kedvezményezettekhez kötött program (energiahatékonysági kötelezettségi rendszer) pedig egyelőre nem látszik alkalmasnak arra, hogy széles körben és kellő mélységben biztosítsa a lakóépületfelújításokat.

A fűtés elektrifikációja - nem hatékony, és nem csökkenti eléggé a légszennyezést, ill. a kibocsátást

Az épületek szigetelésének javítása nélkül a fűtés villamosítása nem csökkenti érdemben az energiaszegénységet, nem költséghatékony, éghajlatvédelmi hatása pedig elhanyagolható. A villamos energia és a napelemek fűtési célú kombinációja szintén nem jó megoldás, mivel télen, amikor a legnagyobb a fűtési igény, várhatóan nem képes a teljes fűtési áramigényt megtermelni a napelem, főleg ha nincs megfelelő hőszigetelés. Ez arra kényszeríti a lakókat, hogy a fűtőpanelekhez drágább, többnyire fosszilis tüzelőanyagokon alapuló hálózati áramot használjanak. Ezen a helyzeten az sem segítene igazán, ha támogatott háztartási áramtárolóval rövid időre az áramot el lehetne tárolni.

A fűtési energiaigény csökkentésének elsődleges célja mellett a fűtéskorszerűsítés hatékony, tiszta alternatívái a hőszivattyúk, a napkollektorok és egyes esetekben a faelgázosító kazánok. Jó, hogy a helyreállítási terv megköveteli, hogy a beruházás előtt és után a ház energiafogyasztási teljesítményét igazoló energetikai tanúsítvány készüljön. Azonban a beruházás előtti állapotot rögzítő tanúsítvány döntse el, hogy adott háznál pontosan mi legyen a pályázattal támogatandó energiahatékonysági és megújuló fűtési technológia. (A legtöbb esetben nem az infrapanelek vagy az elektromos fűtőpanelek a legjobb megoldás.)

A végrehajtási anyagoknak, pályázati felhívásoknak azt is tisztázniuk kell, hogy a célcsoport - az alacsony jövedelmű, nem hitelképes háztartások - hogyan fog megfelelően hozzáférni a támogatáshoz, és hogy a támogatást hogyan fogják igazságosan elosztani, földrajzilag és rászorultsági alapon.

Iskolák és egyetemi épületek mélyfelújítására van szükség

Míg a közoktatási épületek korszerűsítése („A” komponens, Demográfia és köznevelés) kikerült a végleges tervből, az egyetemeké („B” komponens, Magasan képzett, versenyképes munkaerő) nem eshet abba a csapdába, hogy kizárólag felszínes felújításokat vagy kizárólag megújuló energiát hasznosító berendezéseket támogassanak, ami évtizedekre fenntartaná az energiapazarló működést. Ehelyett mélyfelújításokra van szükség, esetleg megújuló energia hasznosításával egybekötve, a beruházás előtti és utáni energetikai tanúsítással, hogy az elért pozitív hatás igazolható legyen. Ezek jó példaként szolgálhatnának, és növelhetnék a látogatók, diákok és tanárok energiatudatosságát.

Közösségi megújulóenergia-termelés és - felhasználás

Az MTVSZ 2021 januárja óta többször is javasolta, hogy a tervből kerüljön ki az elektromos fűtés: ezt részben figyelembe vették a tervezők, az energetikai komponensben sajnos bent maradt. Javasoltuk azt is, hogy a terv tisztázza a szociális naperőművek fogalmát, koncepcióját. Később, áprilisban szorgalmaztuk, hogy szélesebb körben támogassanak különböző közösségi energiaprojekteket, amelyek szintén alkalmasak az energiaszegénység csökkentésére.

A végleges, az Európai Bizottságnak benyújtott változatban ez a rész a Felzárkózó települések komponens keretében javult: kis teljesítményű naperőműveket finanszíroznak, és az eladott villamos energiából származó nyereséget a lakhatásra és a lakóépületek fűtésének korszerűsítésére fordítanák, közösségi szintű döntéshozatal alapján. Az elektromos fűtés nincs kiemelve. Két mutató szerepel itt: a megújuló közösségi energia termelési kapacitás és az energiaközösségekre vonatkozó jogszabályjavaslatok megfogalmazása.

2. Kevés természetvédelem - hiányoznak a könnyen megvalósítható biodiverzitási célok

A tervből hiányoznak a biológiai sokféleség megőrzésének lényeges szempontjai, a természetalapú megoldások, és nincs garancia arra, hogy a természetvédelmi célkitűzések teljesülnek.

A terv egyik fő hiányossága, hogy csekély összeget különít el a tudatosság növelésére és a kapacitásépítésre. Az emberek szemléletformálása és annak megtanítása, hogyan dolgozzanak a természettel együtt, és ne ellene, kiemelten fontos, ha azt akarjuk, hogy az előirányzott zöld infrastruktúrát (új épületek, városi zöldterületek, hulladékgazdálkodási és vízgazdálkodási infrastruktúra) és a digitális megoldásokat (pl. precíziós mezőgazdaság) arra használják, amire szánták: a zöld helyreállításra.

Ami a vízgazdálkodást illeti, az MTVSZ és nemzetközi partnerszervezete, a Közép- és Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat (CEE Bankwatch) érdekérvényesítésének is köszönhetően a magyar kormány elállt attól az elképzeléstől, hogy a Helyreállítási Terv forrásait öntözésfejlesztésre használja. Szakembereink rámutattak, hogy az öntözés káros a biológiai sokféleségre, miközben a vízvisszatartáson alapuló fenntartható tájgazdálkodásnak ezeréves hagyománya van az országban. Az árterek mezőgazdasági hasznosítására számos sikeres példa van Magyarországon, mint például gyümölcsösök, extenzív halastavak, legeltetés stb. Ezek a modellek számos ökoszisztéma-szolgáltatást tartanak fenn, miközben lényegesen több munkahelyet teremtenek, mint az intenzív gazdaságok. A gazdálkodókat erős tudatosságnövelő programokkal és a mezőgazdasági támogatások átcsoportosításával kell ösztönözni a terület természeti adottságainak megfelelő gazdálkodásra. Javaslataink alapján a vízvisszatartási elemek nagyobb hangsúlyt kaptak a végleges tervben, de még mindig hiányoznak a végrehajtásukhoz szükséges biztosítékok.

A terv "ne okozz jelentős kárt" elv szempontú értékelését (vagy legalábbis amit ezekből nyilvánosságra hoztak) sajnos nem részletezték következetesen, úgy tűnik, azok csak nem publikált háttéranyagokban vannak.

A természetvédelemmel foglalkozó közintézmények és civil szervezetek bevonása a finanszírozási rendszerek és pályázati felhívások kidolgozásába jelentősen bővíthetné a terv zöld dimenzióját, és alacsony költséggel megelőzhetné a természetkárosítást. A növényzet árnyékolásra és hőmérsékletszabályozásra való felhasználása, az esővíz visszatartása és a fenntartható esővízgazdálkodás, a vadon élő állatokat kímélő megoldások, a zöldfelületek növelése, a közösségi komposztálás csak néhány példa az elszalasztott lehetőségekre.

A kormány még mindig javíthatna a terven a biológiai sokféleség szempontjából:

• a biológiai sokféleséggel kapcsolatos ambiciózus célok és mérföldkövek kidolgozása és beépítése;
• a civil és állami természetvédelmi szervezetek érdemi részvételének biztosítása a végrehajtásban és a nyomonkövetésben, és
• ha a vízvisszatartással kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányokba érdemben bevonják a hozzáértő szakmai nem-kormányzati szervezeteket.

3. A nyilvánosság megfelelő részvétele nélkül a végrehajtás kudarcot vall

Egy tartalmasabb konzultációs folyamat javíthatta volna a terv minőségét

A terv társadalmi egyeztetése nem felelt meg az Aarhusi Egyezmény jogi követelményeinek, mivel nem volt nyilvános és kiszámítható menetrend a tervezésre és a konzultációra, és nem volt megfelelő időkeret a különböző tervezetekkel kapcsolatos véleménynyilvánításra. Sajnos ez az átláthatatlan folyamat arra kényszerítette mind a tervezőket, mind az észrevételeiket megfogalmazó partnereket, köztük a Magyar Természetvédők Szövetségét, hogy az idő szorításában módosítsák észrevételeiket az újabb és újabb tervezetek fényében.

A végrehajtás társadalmi kontrollja megkérdőjelezhető

A terv végrehajtása során a "társadalmi konzultáció" tervezett intézkedései elégtelenek, mivel a nyilvánossággal való egyirányú kommunikációra korlátozódnak. A helyreállítási terv végrehajtási dokumentumairól nyilvános konzultációt kell tartani. A Magyar Természetvédők Szövetsége az Európai Bizottságnak a tagállamok helyreállítási és ellenállóképességi terveire vonatkozó iránymutatása alapján javasolja, hogy a kohéziós és strukturális alapok operatív programjainak monitoring bizottságait időben és érdemben vonják be a végrehajtási dokumentumok, pályázati felhívások kidolgozásába és a terv végrehajtásának nyomonkövetésébe.

Meg kell erősíteni a nyilvánosság részvételét és a partnerek bevonását a szakpolitikai döntéshozatalba

Az EU Magyarországra vonatkozó országspecifikus ajánlásaival ellentétben, amelyek szorgalmazták "a társadalmi partnerek és az érdekelt felek hatékony bevonását a szakpolitikai döntéshozatalba", a tervben szereplő reformok kevéssé fogják erősíteni a társadalmi partnerek részvételét a politikai döntéshozatalban, ehelyett inkább az egyoldalú tájékoztatásra és a kormányzati döntések közérthetővé tételére összpontosítanak.

Az MTVSZ-nek a Helyreállítási Tervhez és komponenseihez írt klíma-energia és természetvédelmi szempontú véleményei elérhetők: https://mtvsz.hu/energiafordulat

További információk:

2021. április 29.: a Climate Action Network (CAN Europe) EU Cash Awards kampányának eredményhirdetése, ahol a nemzeti kiadási tervek, köztük a gazdaságélénkítési tervek "versenyeztek" az olvasók szavazataiért: https://www.cashawards.eu/

2021. április 29: CEE Bankwatch Network sajtóanyaga a közép- és kelet-európai helyreállítási tervekről: https://bankwatch.org/press_release/uneven-progress-towards-green-recovery-as-eu-members-submit-spending-plans