Szerző: Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke

Az Európai Bizottság jóváhagyta Magyarország REPowerEU tervét, amely szerint 2026-ig 2346 milliárd forintot fordítanánk a szén-dioxid-kibocsátás, a primerenergia-felhasználás és az orosz energiahordozóktól való függőség csökkentésére. Ennek az összegnek a 11 százalékát uniós vissza nem térítendő támogatásból, további 63 százalékát uniós hitelből fedeznénk. A tervet elemezve, a Levegő Munkacsoport arra következtetésre jutott, hogy az több uniós jogszabályba is ütközik, így erősen aggályos a Bizottság általi jóváhagyása.

A tervben nem található adat arra vonatkozóan, hogy a benne felsorolt reformok és beruházások megvalósulása esetén összességében mennyivel csökken az adott időszakban az ország teljes primerenergia-felhasználása és szén-dioxid-kibocsátása. Ezeket az adatokat azért lenne fontos ismerni, mert ha az elkövetkező években a kormányzati politika, illetve a kormányzati intézkedések végső soron az ország szén-dioxid-kibocsátásának a növekedését idézik elő, akkor ez már eleve megkérdőjelezi az egész terv értelmét.

A tervben előirányzott reformok és beruházások megvalósításával évi 0,7-0,9 millió tonna szén-dioxid-kibocsátáscsökkenést érnénk el, vagyis 2,6-3,4 millió forint kiadás eredményez egy tonna csökkentést. Ez szintén komoly aggályokat vet fel, hiszen más intézkedésekkel ennél jóval alacsonyabb fajlagosan költséggel is lehetne mérsékelni a kibocsátást. (Megjegyezzük, hogy az EU emissziókereskedelmében a karbonkvóta tonnánkénti ára jelenleg 82 euró, vagyis – hivatalos árfolyamon számolva – 31 000 forint körüli.)

A szeptemberben közzétett tervezet 14 reformot irányoz elő, amelyek kétségkívül hasznosak, azonban messze nem elegendőek a kitűzött célok eléréséhez. Ezért haladéktalanul meg kell kezdeni az Európai Tanács és az Európai Bizottság által is szorgalmazott további reformokat.

A rezsicsökkentés igazságtalan, mivel a leggazdagabbaknak kedvez, nagyobb részben kapják olyanok, akik nem szorulnak rá.  2023-ban a kormány 2580 milliárd forintot fordít „rezsivédelemre”, és ezt a támogatást – bár 2023. évinél jóval kisebb összeggel, 1340 milliárd forinttal – 2024-ben is folytatja. Továbbá jelenleg hatalmas közvetlen és közvetett állami támogatásban részesülnek a fosszilis energiahordozók a rezsicsökkentésen túlmenően is. Az Európai Bizottság tanulmánya szerint Magyarországon a fosszilis energiának nyújtott támogatás mértéke a 2020-ban a GDP 1%-ának felelt meg. Ezek az adatok azonban nem tartalmaznak számos tényezőt, amelyek közül messze legnagyobb az, hogy a környezeti és egészségi károk költségeit nem építették be az árakba. Ha megszűnnének ezek a támogatások, illetve a rezsicsökkentés, akkor a tervben előirányozott beruházási támogatások jelentős része teljesen nyilvánvalóan szükségtelenné válna, hiszen ezek a beruházások piaci alapon is viszonylag gyorsan megtérülnének. Mindezek indokolják a rezsicsökkentés. kivezetését, és ezzel párhuzamosan a rászoruló háztartások kompenzációját, valamint az épületfelújítási támogatások növelését.

Egyértelműen képtelenség tehát érdemi előrehaladást elérni a REPowerEU említett célkitűzései irányában úgy, hogy a kormány sokkal nagyobb összeggel támogatja a visszaszorítandó energiahordozókat, mint a Magyarországnak előirányzott REPowerEU-támogatás teljes összege. Ezek támogatások társadalmilag is rendkívül igazságtalanok, mivel leginkább a gazdagabb rétegeknek – és különösen a leggazdagabbaknak – kedveznek, vagyis nagyobb részben olyanok kapják, akik nem szorulnak rá. Egyebek mellett így sokkal kevesebb támogatás jut a szegényebbeknek, mint egyébként lehetne. Továbbá a támogatás következtében keletkező környezetszennyezés és egészségkárosodás is leginkább a szegényeket sújtja. Rendkívül igazságtalanok ezek a támogatások azért is, mert az energiahatékonysági beruházásokat végző vállalkozásokat érdemtelenül hátrányba hozza a fosszilis energia használatában érdekelt vállalatokkal szemben. A legnagyobb hátrányuk pedig minden bizonnyal az, hogy a lakosságot, az üzleti szférát és a politikai döntéshozókat egyaránt félretájékoztatják az energia valódi áráról és az ennek következtében elkerülhetetlenül előálló súlyos helyzetről, kiszolgáltatottságról is. 

Mivel még mindig rendkívül alacsony a lakosság energiatudatossága és hiányosak az ismeretei arról, miként lehet és miért érdemes minél több energiát megtakarítani, illetve kevésbé környezetszennyező fűtési és hűtési módszereket alkalmazni, ki kell dolgozni egy széles körű szemléletformálási programot az Európai Bizottság, valamint hazai és külföldi civil szervezetek bevonásával, és ezt mielőbb végrehajtani.

Szintén szükséges a hatóságok megerősítése az illegális égetések felszámolása érdekében, ugyanis Magyarországon – csakúgy, mint a térség több országában, Lengyelországtól Bulgáriáig – rendkívül elterjedt a lakossági hulladékégetés, ami rendkívül egészségkárosító és hozzájárul a klímaválság fokozódásához. Az ügyben illetékes kormányhivataloknak viszont nincs kapacitásuk arra, hogy fellépjenek ezen illegális tevékenység ellen. Ezért a hatóságok megerősítése mellett a jelenleginél nagyobb felhatalmazást kell adni az önkormányzatoknak és a rendőrségnek, hogy szüntessék meg ezeket a jogsértéseket.

A széles körű szemléletformálás, a hatóságok megerősítése, valamint a civil szervezetek egyéb vonatkozó javaslatainak a megvalósítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a támogatások felszámolása ne vezessen a lakossági hulladékégetések és a falopások mértékének növekedéséhez.

Ami a tervben szereplő 16 beruházást illeti, ezek nagy része a fosszilis energiahordozók további használatára építő nagy értékű beruházás (földgáz-infrastruktúra fejlesztése, ipari parkok fejlesztése stb.). Az ilyen – elsősorban profitorientált magáncégek érdekében álló – beruházásokra egyetlen fillér hazai vagy uniós közpénzt se szabad áldozni, hiszen az se környezetvédelmi, se gazdasági észszerűséggel nem indokolható, sőt kifejezetten piactorzító hatású és késlelteti a zöld átállást, ami tovább rontja a versenyképességünket. A tervezett beruházások nem csökkentenék érdemben hazánk energiafüggését sem, hiszen azokat az energiahatékonysági erőfeszítések és az érdemi gazdasági szerkezetváltás biztosíthatnák. 

Az elmúlt évtizedek megbocsáthatatlan mulasztása a lakóépületek energetikai korszerűsítésének elmaradása: emiatt sok ezer milliárd forint került feleslegesen kiadásra, jelentősen romlott a környezet állapota és a lakosság egészsége, továbbá az épületek nagy része nem lesz képes megfelelő mértékben biztosítani a feltételeket az ott lakók egészséges életéhez, aminek következtében tömeges, egyébként elkerülhető megbetegedésre és sok idő előtti halálozásra kerülhet sor, ami a gazdaságra is súlyos csapást mér. 

A kormány álláspontja szerint azért nem irányoznak elő több forrást az épületek energiahatékonyságának javítására, mert „a javasolt mértékű forrásbővítés megítélésünk szerint már túllép a rendelkezésre álló kivitelezői kapacitások mértékén, így az nem tudna hasznosulni.” Megfelelő átképzéssel, valamint a kevésbé fontos, gyakran az éghajlat-, illetve környezetvédelmi célokkal ellentétes beruházások elhagyásával viszont bizonyára a jelenleginél jóval több kapacitást is lehetne biztosítani.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat