Szerző: Harmat Ádám, éghajlatvédelmi programvezető, WWF Magyarország

Ha megkérnénk az utca emberét, hogy mondjon egy megújuló energiaforrást, biztosan a nap- és a szélenergia versengene egymással. Pedig, ha azt nézzük, hogy melyikből használjuk a legtöbbet, a biomassza nyerne. Nem véletlen, hogy a megújulók kapcsán nem erre az energiahordozóra asszociálunk elsőként, hiszen a biomassza nem tiszta - gondoljunk csak a fűtési szezonra -, és nem is olyan léptékben megújuló, mint a nap vagy a szél. Mégis, a klímastratégiák fontos szerepet szánnak a szilárd biomasszának több évtized múlva is. Nézzük, hogy miért.

Van, ami változott, és van, ami nem

Először is, érdemes tisztázni magát a fogalmat: szilárd biomasszának tekintünk minden olyan szerves anyagot, amellyel energiát tudunk előállítani. Ez a gyakorlatban elsősorban az erdei biomasszát (tűzifát, az abból készült faaprítékot) jelenti, ebből használják fel a legtöbbet, de ide sorolható a faipari hulladék vagy a mezőgazdasági melléktermék (leginkább szalma) is, amelyeket aztán közvetlenül elégetve villamos energiát és/vagy hőt állítanak elő.

Egy bő két évvel ezelőtti bejegyzésben már bemutattam ezen a blogon, hogy az erdészeti biomassza kapcsán milyen fenntarthatósági kérdések merülnek fel. A képlet nagyon egyszerű: ha növeljük a kitermelést, akkor az erdők szénegyenlege csökkeni fog, ha csökkenjük, akkor növekedni – vagyis összességében több megkötött szén marad az erdőben. Ha csökken a kitermelés, akkor az pedig több, értékesebb élőhelyet is jelent. Vagyis amíg az egyik oldalon lehet amellett érvelni, hogy a biomassza felhasználás növelése növeli a megújuló részarányát, addig a másik oldalon ott van a biodiverzitás csökkenésének és a szén-dioxid megkötésnek a fontossága.

Az előző írásomban úgy köszöntem el, hogy az akkor megnyíló „Fit for 55” csomag tárgyalása megteremtheti az egyensúlyt a mérleg két nyelve között. Mostanra pedig véglegessé is váltak a felülvizsgált és újonnan bevezetett jogszabályok. Elsőként nézzük a biomassza mint megújuló energiaforrás szerepét. Mivel a 2030-as EU-s megújuló célérték cél 2030-ra 32%-ról 42,5%-ra emelkedett (a végső energia felhasználásban betöltött arányát tekintve), ezért fontos volt, hogy a Megújuló energia irányelvben szereplő, a biomassza fenntarthatóságára vonatkozó kritériumok is erősödjenek. Hiába szavazta meg az Európai Parlament, hogy a szilárd biomassza további növekedését már ne lehessen megújuló energiaforrásként elszámolni, a végső verzióban ebből nem lett semmi, és a kiskapuk miatt a kritériumrendszer inkább jelent adminisztrációs terhet a nagyobb ipari létesítményeknek, mint valódi kontrollt. A másik oldalon viszont megjelentek a 2030-ra kötelező érvényű, nemzeti szintű szén-dioxid megkötési célok, a Biodiverzitási Stratégiával pedig minden tagállamnak ki kell jelölni 10% olyan területet, amely szigorúan védett státuszt kap.

Viszont amíg a megújulós oldalon már létező szakpolitikák vannak és a biomassza alapú áramtermelés támogatása érdemben is befolyásolja a felhasználást, addig sem a szénmegkötéshez, sem a biodiverzitás növeléséhez nincsen hozzárendelve pénzügyi ösztönző. 

Ennek az egyenlőtlenségnek a feloldására jelentenének megfelelő eszközt a Nemzeti Energia és Klíma (NEKT) tervek. A minden tagállamra kötelező érvényű, a 2030-as klímacélok eléréséhez szükséges részleteket bemutatni hivatott dokumentumnak jelenleg zajlik a felülvizsgálata. A magyar dokumentum felülvizsgált tervezete, amely 2040- és 2050-es kitekintéssel is bír, már publikus, a végső verziót 2024 közepéig kell elkészíteni.

Elvesztett egyensúly

Arra a kérdésre, hogy a tervezett biomassza energetikai felhasználását milyen forrásokból tervezik kielégetni, már az eredeti NEKT sem adott választ, és a felülvizsgálat ezt a fejezetet nem is érintette. Márpedig ez hazánk esetében égető probléma, mivel a felhasználás oldalon kb. dupla annyi (!) biomassza szerepel a statisztikákban, mint a forrás oldalon. /Bővebben/ Az elfogadott új Megújuló energia irányelv pedig előírja, hogy külön értékelni kell az összhangot a 2030-as nyelési célok és a tervezett felhasználás között – vagyis annak bizonyítása, hogy a tervezett fakitermelés és energetikai felhasználás tervezésekor alkalmazták a szénelnyelési célokhoz szükséges korlátozásokat. Habár a NEKT modellezési leírásában szerepel, hogy abban a maximálisan felhasználható szilárd biomasszát a nyelési célokat figyelembe véve határozták meg, azonban a prognosztizált nyelési értékeket nem mutatták be. Ami viszont ennél is nagyobb hiányosság, hogy hiányoznak a korlátozásokat biztosító szakpolitikai intézkedések, amit az irányelv szintén elvár. Pedig ezzel kapcsolatban is volna teendő, hiszen az Erdőtörvény teljesen más logika alapján szabályozza a fakitermelést.

Más a papír, és más a realitás

A NEKT a következő szűk harminc évben más-más szerepet szán a szilárd biomasszának. 2030-ig elviekben a biomassza alapú villamos energia el fog tűnni, a háztartási tűzifa-felhasználás pedig 30%-kal csökken. Hogy ennek mennyi a realitása, az több mint kérdéses, tekintve, hogy nem kevés állami forrás révén éppen most újítják fel a Vértesi Erőművet és a Bakonyi Erőmű egy blokkját, amelyek 20 éven keresztül támogatott áron fogják tudni értékesíteni a megtermelt áramot. /Bővebben/ A tűzifa-felhasználás csökkentéséhez szükséges átfogó épületfelújítási program pedig hiányzik a dokumentumból. A csökkenő igény a tervek szerint máshol jelentkezne: a távhőszektorban lenne egy jelentős átállás biomasszára, ami el is kezdődött: nemrégiben két megyei jogú város, Kaposvár és Kecskemét távhőrendszere is átállt biomassza tüzelésre. Viszont 2040-től újabb fordulat történne, és a biomassza alapú távhő leépítése mellett – aminek a realitása ilyen távon megint csak kétséges – új típusú, ún. BECCS-es erőművek futnának fel.

BECCS, a menekülő út – de milyen áron?

A BECCS (bioenergy with carbon capture and storage) esetében az égetéskor keletkező szén-dioxidot különböző technológiákkal leválasztják, majd azt egy geológiai formációba raktározzák el. A klímasemlegességet célzó forgatókönyvek azért nyúlnak szívesen ehhez a technológiához, mert a hagyományos, fosszilis alapú szén-dioxid leválasztással szemben ezt negatív kibocsátásként lehet elszámolni, mivel végső soron a légkörből vonjuk ki a szén-dioxidot. Azonban azon kívül, hogy egyelőre csak demonstrációs projektek tudtak megvalósulni, a technológiának több olyan negatív következménye van, ami miatt nagy mértékben nem célszerű rá építeni. Ilyen például a hatalmas területigény: az erőművek tüzelőanyagaként elősorban rövid szénciklusú energiaültetvények és mezőgazdasági melléktermékek jöhetnek számításba, mivel az erdők esetében a fakitermelést a LULUCF kibocsátásként kell rögzíteni, vagyis egy csöbörből vödörbe helyzet alakulna ki. Ez a területigény azon kívül, hogy más területhasználati módokkal szemben szülhet feszültségeket, hozzájárul a talaj széntartalmának csökkenéséhez, de a jellemzően nagyobb beszállítói távolságok is mind rontják a technológia szén-dioxid mérlegét.

2024. június 30., vagyis a felülvizsgált NEKT véglegesítési határidejéig van idő, és ha van politikai akarat is, nem csak a fent említett javaslatok, de a szakmai civil szervezetek más javaslatainak beépítése is egy olyan dokumentumot eredményezhetne, amire mindannyian büszkék tudnánk lenni.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Szerző: Magyar László, Energiaklub

A megújuló energia részaránya lassú, de stabil növekedést mutatott Magyarországon az elmúlt 5 évben, köszönhetően a napenergia előretörésének. Más megújulók, mint a geotermikus energia vagy a környezeti hő részaránya nagyon lassan, egyesek, mint a szélenergia vagy a biogáz egyáltalán nem bővültek.

Örömteli, hogy a felülvizsgált Nemzeti Energia- és Klímaterv a korábbi berögződéseken túl néhány szegmensben új irányokat és célokat is kijelölt. Vajon elég ambiciózusak ezek a célok? Vagy akadnak még fejlesztendő területek?

Magyarország Nemzeti Energia és Klímaterve 2020-ban készült el, melyet 2023-ban egy felülvizsgálati időszak követ, ami jelenleg is zajlik. A 2020-as eredeti dokumentumban sem az energiafogyasztás csökkentése, sem a megújuló energia részarány növelése terén nem tűzött ki Magyarország előremutató, a klímaváltozás fenyegető hatásait kellő mértékben figyelembe vevő célértékeket 2030-ra. A felülvizsgált dokumentum ezzel szemben némi előrelépést mutat. 

Jelenleg a magyar kormány által benyújtott felülvizsgálati dokumentum ellenőrzés alatt van az EU-nál. Ennek megfelelően a közeljövőben még lehetnek kisebb-nagyobb módosítások a tervezetben, ám a váz, a célok és irányok döntően nem fognak már módosulni. 

Mennyi az annyi? - megújuló energia részarány

A megújuló forrásból termelt energia részarányát tekintve a felülvizsgálat utáni NEKT anyagban számottevően megemelt célszám szerepel 2030-ra. Az eredeti NEKT-ben mindössze 21% volt a kitűzött megújuló energia részarány a bruttó végső energiafogyasztást tekintve, míg a felülvizsgált anyagban már 29% szerepel. Ugyanakkor a nemzeti célszámunk továbbra is jelentősen elmarad az uniós átlagtól, ami a felülvizsgálati körök után várhatóan 42,5% lesz (korábban ez az uniós átlag 32% volt).

A 29%-os célszám eléréséhez a három nagy “szektor” – villamos energia, fűtés/hűtés, közlekedés – mindegyikében komoly fejlesztésekre/koncepcióváltásra van szükség. A villamos energia esetén látjuk az előrelépést (legalábbis napenergia oldalon), ám a fűtés-hűtést és a közlekedést tekintve komoly akadályokat kell leküzdenünk, hogy elérhessük a kitűzött célt. Ennek az átállási folyamatnak az elősegítéséhez jelentős támogatásokra lesz szükség, elsősorban a lakosságot célozva.

A NEKT alapján a hűtés-fűtésben 2021 és 2025 között évente 1 százalékponttal, 2026 és 2030 között évente legalább 1,3 százalékponttal növeljük majd a megújuló energia részarányát.

A közlekedési ágazat teljes energiafogyasztása tekintetében 2030-ra 29% a kitűzött megújuló részarány, amit a bioüzemanyagok, illetve a villamos energia és a hidrogén felhasználásának jelentős növelésével érnénk el.

Miből termelünk majd energiát? – megújulók egymás közt

• Napenergia

A háztartási napelemes rendszerek dinamikus bővülése jó jel, úgy tűnik, hogy a korábban kkitűzött ’200 000 háztartás átlagosan 4kW-os rendszerrel’ cél jelentősen túlteljesül majd. 

Örömteli a 2030-as napenergia-célérték jelentős növelése is a felülvizsgált NEKT-ben (6 500 MW-ról 12 000 MW-ra emelték a célszámot), ugyanakkor a nagyon egyoldalú megújuló energia térnyerés miatt súlyos komplikációk léphetnek fel a rendszerben a következő években. A termelési csúcsok idején eladhatatlan felesleg, máskor súlyos energiahiány jelentkezik. 2050-re ráadásul még jobban eltolódna ez az arány: 20 GW feletti napelem-teljesítmény elérése a cél a NEKT szerint. Ez már nem rendszerkompatibilis Magyarországon, csak abban az esetben, ha egyéb megújuló források (pl. szélenergia) összevethetően nagy teljesítménnyel bírnak, és legalább részben megoldottá válik a szezonális energiatárolás. A nagy mértékű és egyoldalú napenergia-bővítés a rendszer instabilitása mellett a túlzott területhasználat miatt is negatívan hatna.

• Szélenergia

Pozitívum, hogy a felülvizsgált NEKT dokumentumban hosszú idő után újra megjelenik a szélenergia bővítésének terve, ám továbbra is igen csekély szerepet kap. Egy olyan hazai energiaforrásról beszélünk, melynek rendelkezésre álló potenciálja nagyságrendekkel meghaladja a hasznosítani kívánt mennyiséget. A szélenergia a villamos energia rendszer stabilitását, az importigény csökkentését és a kiegyenlítő energia mennyiségének csökkentését is segthetné, hiszen a napenergiát jól kiegészítő energiaforrás, mely jellemzően más idősávokban képes magasabb termelésre, mint a nap (éjjel és télen). Ennek tükrében rendkívül alacsony az 400 MW-os (alap forgatókönyv) és 1,1 GW-os (kiegészítő intézkedéseket tartalmazó forgatókönyv) célszám 2030-ra a szélerőműveknél, különösen a 12 GW napelemes teljesítmény mellett. Ideális lenne a napelemes teljesítmény 50%-ának megfelelő szeles teljesítmény telepítése, a két technológiát arányosan, egymás mellett bővítve a következő évtized(ek)ben.

Összevetve a jelentős potenciállal és olcsó technológiával, a szélenergia részesedése a megújuló termelésből 2050-re vonatkozóan is hihetetlenül alacsony (0,7 GW és 3 GW a két forgatókönyv szerint).

1. ábra: A beépített villamosenergia-termelő kapacitás alakulása a jelenlegi intézkedéseket figyelembe vevő WEM forgatókönyvben és a kiegészítő intézkedések is figyelembe vévő WAM forgatókönyvben, GW 

(Forrás: NEKT, tényadat forrása: Eurostat)

• Geotermikus energia, környezeti hő

A NEKT-ben többször kiemelik, hogy a geotermikus energia hasznosítása (elsősorban a távhőrendsdzereknél) még inkább fókuszba kerül a közeljövőben. Ennek ellenére mindössze kétszeresére emelnék 2030-ra a jelenleg hasznosított geotermikus energia mennyiséget. Ennél dinamikusabb, ambiciózusabb célokra volna szükség, a potenciál adott hozzá.

A NEKT az egyedi fűtési rendszerek esetében a hőszivattyús rendszerek elsődleges támogatását emeli ki, ami előremutató. Fontos kiemelni, hogy ezek a rendszerek csak hőszigetelt, jó minőségű nyílászárókkal felszerelt épületekben tudnak jó hatásfokkal és gazdaságosan működni, így a fenti addicionális beruházásoknak is meg kell valósulnia egy fűtéskorszerűsítés előtt/mellett.

A geotermikus energiához hasonlóan itt is rendkívül alacsony a NEKT célszáma, mely alapján a hőszivattyús rendszerek mindössze 3%-kal részesednének a hőellátásból 2030-ban. Ennél lényegesen nagyobb potenciál rejlik bennük, és a fűtési rendszerek dekarbonizálásához elengedhetetlen ezeknek a rendszereknek a dinamikusabb terjedése.

Pozitívum, hogy megjelenik a dokumentumban az ipari hulladékhő vagy egyéb eredetű maradékhő hasznosításának fontossága, ezekhez a célokhoz konkrét számokat, célértékeket viszont nem csatoltak.

• Bioenergia

A NEKT kiemeli a biogáz-hasznosítás előtérbe helyezését, és a forráshoz közeli hasznosítás kiemelt szerepét. Ez tényleg fontos irány, azonban a célértékekben nem tükröződik számottevő bővülés ezen a területen sem (lásd 2. ábra).

A szilárd biomassza részaránya 2030-ig még növekedhet a NEKT szerint, utána viszont fokozatosan csökkenni fog 2050-ig.

2. ábra: A megújuló energiaforrások felhasználása forrás szerinti bontásban, WEM és WAM forgatókönyv

(Forrás: NEKT, tényadat forrása: Eurostat)

A megújuló energiaforrások terjedését egyéb, a NEKT által is támogatott lépések segíthetik a jövőben:

• A NEKT-ben szerepel, hogy a hazai villamos energia tárolói kapacitások várhatóan jelentősen bővülni fognak a következő években a támogatási pályázatoknak köszönhetően. Erre óriási szükség van az időjárásfüggő megújuló energiatermelés növelésének biztosításához. A NEKT 2030-ra 1 GW tárolói kapacitással számol, ami a napelemek felé történő túlzott eltolódás miatt szűkössé válhat.

• Innovatív irány a dokumentumban a hőtárolás elterjesztése és célzott alkalmazása a lakosságnál a villamos energia rendszer kiegyenlítéséhez való hozzájárulásként.

• Az energiaközösségek támogatását célzó jogszabálymódosítások és támogatási programok a decentralizált energiatermelést és helyi megújuló forrásokra támaszkodást segítve szintén támogatják az energiaátmenetet, és pozitív fejleményt jelenthetnek. 

Összességében a felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv előrelépést mutat a korábbiakhoz képest, megemelt átfogó célszámokat, diverzifikáltabb megújuló energia portfóliót tartalmaz, ugyanakkor ha a részletekbe menően vizsgáljuk a terítéket, több esetben is nagyon konzervatív célszámokkal, hátráltató tényezőkkel, felszínesen kezelt kulcsterületekkel találkozhatunk.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Szerzők: Böröcz Barbara, Pálffy Anikó, Magyar Energiahatékonysági Intézet

Ha nem foglalkozunk azzal, hogy a szén-dioxid kibocsátásunk nagyjából 40 százalékát adó lakóépületeinket felújítsuk, kevés rá az esély, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet. Épületeink nagy része még akkor is állni fog, ezért minél inkább kellene gyorsítani a hazai épületállomány energetikai felújítását. Ez szolgálná leginkább a kibocsátáscsökkentési célokat, de egyúttal az energiabiztonság célját, a fosszilis energiahordozó importtól való függőségünk csökkentését, és hosszú távon az otthonokban felhasznált energia megfizethetőségét.   

A felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv (NEKT) legfontosabb célkitűzése éppen ezen célok együttes érvényesítése: az energiaszuveneritás és az energiabiztonság megerősítése, az energiatermelés dekarbonizálása és a megfizethetőség biztosítása. Magyarország számára ezek mellett számos társadalmi és gazdasági előnnyel is járna, ha növelné az energiahatékonysági ambíciókat, az energetikai beruházásokról való döntések előtt az energiahatékonyságban rejlő lehetőségeket is számba venné, és egyúttal megerősítené és kibővítené az ezt szolgáló intézkedéseket. A NEKT mégis csak vázlatosan tárgyalja az energiahatékonyság és az épületek energetikai felújításának témakörét. 

Korábbi elemzések bizonyították, hogy az elmúlt másfél évtizedben az energiahatékonyság javulás elsősorban a szolgáltatási szektor, másodsorban az ipar energiahatékonyság javulásának volt köszönhető, míg a lakossági fajlagos energiafelhasználási mutatók, - különösen a fűtési energia tekintetében - nem mutattak javulást. Sok évtizedes lemaradást kell hazánknak pótolnia az elmaradt tömeges épületfelújítások miatt. Ezért is szembetűnő, hogy az anyag elnagyoltan kezeli a legnagyobb végfelhasználói szektor, a háztartások energiahatékonyság-javításának kérdését, amihez még 2020-ban is a teljes végső energiafelhasználás 33%-a (250 PJ) volt köthető. A tervből hiányoznak továbbá az energiahatékonyság javulását mérő indikátorok tekintetében szektorokra lebontott célok és vállalások. Az épületek, mint a legfőbb energiafogyasztói szektor energiaigényének csökkentését komplex épületkorszerűsítések révén lehetne elérni, aminek hatása már rövid távon is csökkenne a fűtésre felhasznált energia. A lakóépületek megfelelő felújításával középtávon a hazai éves földgázfogyasztás mintegy ötödét (2 milliárd köbmétert) meg lehetne takarítani. 

Az energiahatékonysági célkitűzések között helye van az energiahatékonyság javulása által elért energiamegtakarításnak is. Az országos energiamegtakarítási célértékeket uniós irányelvek írják elő hazánk számára is, a célok a Firfor55 jogszabályalkotási csomag részeként elfogadott Energiahatékonysági Irányelv értelmében a következő évtizedben tovább nőnek. Sajnálatos tény azonban, hogy Magyarország a 2020-as energiamegtakarítási célértéket sem teljesítette (a 2020-as célkitűzés volt 167,5 PJ volt). Az előző finanszírozási ciklusban elköltött támogatások hasznosulásáról is kevés nyilvános információ áll rendelkezésre, a 2020-ra elért 120 PJ körüli energiamegtakarítás kimutatása is komoly problémát jelent a monitoring rendszer gyengeségei miatt. Az anyag megállapítja, hogy a 2021-2030-as időszak kumulált nemzeti megtakarítási célja várhatóan a korábbi többszöröse, 485 PJ körül lesz. Ehhez hozzájön a közel 50 PJ hátralék a 2014-20-as el nem ért megtakarításként, amit szintén a következő megtakarítási periódusban kell teljesíteni. Nem látszódnak azonban azok az intézkedések, különösen a lakossági szektorban, amik a megtakarítási cél többszörösének elérését biztosítani fogják.

A Magyarországon található több, mint 3,7 millió lakott lakás, - mint a legnagyobb fosszilis alapú fűtési energia felhasználói szektor energiaigényének csökkentése alig kap említést a tervben. A hazai lakóépületek pedig átlagosan kétszer annyi energiát használnak fel, mint egy korszerű épület. Az épületállomány nagyszabású felújítása Európa szerte kihívást jelent, a legtöbb tagállam ezért állami és uniós forrásokból biztosít támogatást és a piaci finanszírozási megoldások együttes mozgósítása révén ösztönzi az energetikai felújításokat. A piaci finanszírozás bevonásának azonban egy bő évtizede gátját képezi a rezsicsökkentés, ami az alacsonyan tartott energiaárak miatt kitolja a lakossági energetikai korszerűsítések megtérülését és nem ösztönöz a takarékos energiahasználatra.  

Ahhoz, hogy a hazai épületállomány megújulhasson, évente kb. 130 ezer lakóépület energetikai mélyfelújítására lenne szükség. Energetikai felújítások folyamatosan zajlanak, - főként önerős finanszírozásban - azonban a MEHI 2020-as felmérése szerint - a felújítások nem energiahatékonysági megfontolásból történnek, hanem leginkább azért, mert elromlik valami. A háztartások energetikai felújításai részlegesek, döntő részükhöz nem készül energetikai terv, laikusok döntenek a szakmai tartalomról; a sekély felújítások és ad hoc beavatkozások így nem hozzák a remélt eredményt: alacsonyabb energiafogyasztást és lecsökkent rezsiköltséget.  

A 2022 évi energiaválság leginkább a fűtés kényszerű visszafogása révén csökkentette hazánk gázfelhasználását, és kevéssé a korszerűsítési intézkedések felfutása révén. Tartós csökkenést az épületek energiafelhasználásában azonban csak strukturális megoldás révén, azaz hőszigetelés, nyílászárócsere és fűtéskorszerűsítés együttes, akár szakaszos megvalósítása révén lehetne elérni, ezáltal hosszabb távon is biztosított lenne az alacsony fogyasztás és az alacsony rezsi. Ehhez a hazai mélyfelújítási arányt a jelenlegi 0,2%-ról évi 2-3 %-ra kellene feltornázni.   

A családok többségének azonban nem áll rendelkezésre a felújításokhoz szükséges megtakarítás. Egy stabil, hosszú távon kiszámítható lakossági épületenergetikai ösztönző- és támogatási program nélkül a lakossági mélyfelújítások nem fognak megtörténni, ahogyan az elmúlt évtizedekben sem történtek. A rezsicsökkentés fenntartása a piaci alapú finanszírozási lehetőségeket is ellehetetleníti. A rezsicsökkentés szabályainak részleges módosítása jó kiindulási alap az energiahatékonyság növeléséhez. A lakossági átlagfogyasztási limitet meghaladó, tipikusan 1990 előtt épült családi házak megnövekedett energetikai kiadásait is tartósan az energetikai felújítások előmozdítsa révén lehetne csökkenteni, egyúttal mérsékelni az energiaszegénységet és csökkenteni a gázfüggőséget. A felújítások ösztönzését a társasházak körében is elő kell mozdítani és az önerő megteremtéséhez is segítség kell. Korábban az államilag támogatott lakástakarékpénztár rendszer egy jól működő konstrukció volt, amelynek komoly hagyománya és ismertsége van már az országban. A NEKT-ben nem találni a tervek között ilyen intézkedéseket.

A tömeges lakossági energetikai felújítások előmozdítása összehangolt intézkedésekkel lehetséges csak, amelyek szabályozási, finanszírozási és a tájékoztatást, tanácsadást és szemléletformálást erősítő intézkedések teljes körére egyidejűleg kiterjednek. A beruházások megvalósulását biztostó támogatási tervek mellett fájóan hiányoznak azok az intézkedések, amelyek a szabályozási vagy információs akadályok mérséklését célozhatnák, és nem járnak jelentős beruházási igénnyel. Lenne teendő az alternatív szakpolitikai intézkedések hatásosságának megerősítésével, a hazai kötelezettségi rendszer finomhangolásával a lakossági és önkormányzati szektorból származó megtakarítások ösztönzésére, a vissza-nem-térítendő támogatási programokban az energiahatékonysági elvárások szisztematikus érvényesítésére, vagy olyan, az épület szektort és a felújításokat ösztönző intézkedésekkel, mint a tanúsítványok felújítási útlevelekké való továbbfejlesztése, vagy az egyablakos tanácsadó irodák hazai felskálázása. 

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Szerző: Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke

Az Európai Bizottság jóváhagyta Magyarország REPowerEU tervét, amely szerint 2026-ig 2346 milliárd forintot fordítanánk a szén-dioxid-kibocsátás, a primerenergia-felhasználás és az orosz energiahordozóktól való függőség csökkentésére. Ennek az összegnek a 11 százalékát uniós vissza nem térítendő támogatásból, további 63 százalékát uniós hitelből fedeznénk. A tervet elemezve, a Levegő Munkacsoport arra következtetésre jutott, hogy az több uniós jogszabályba is ütközik, így erősen aggályos a Bizottság általi jóváhagyása.

A tervben nem található adat arra vonatkozóan, hogy a benne felsorolt reformok és beruházások megvalósulása esetén összességében mennyivel csökken az adott időszakban az ország teljes primerenergia-felhasználása és szén-dioxid-kibocsátása. Ezeket az adatokat azért lenne fontos ismerni, mert ha az elkövetkező években a kormányzati politika, illetve a kormányzati intézkedések végső soron az ország szén-dioxid-kibocsátásának a növekedését idézik elő, akkor ez már eleve megkérdőjelezi az egész terv értelmét.

A tervben előirányzott reformok és beruházások megvalósításával évi 0,7-0,9 millió tonna szén-dioxid-kibocsátáscsökkenést érnénk el, vagyis 2,6-3,4 millió forint kiadás eredményez egy tonna csökkentést. Ez szintén komoly aggályokat vet fel, hiszen más intézkedésekkel ennél jóval alacsonyabb fajlagosan költséggel is lehetne mérsékelni a kibocsátást. (Megjegyezzük, hogy az EU emissziókereskedelmében a karbonkvóta tonnánkénti ára jelenleg 82 euró, vagyis – hivatalos árfolyamon számolva – 31 000 forint körüli.)

A szeptemberben közzétett tervezet 14 reformot irányoz elő, amelyek kétségkívül hasznosak, azonban messze nem elegendőek a kitűzött célok eléréséhez. Ezért haladéktalanul meg kell kezdeni az Európai Tanács és az Európai Bizottság által is szorgalmazott további reformokat.

A rezsicsökkentés igazságtalan, mivel a leggazdagabbaknak kedvez, nagyobb részben kapják olyanok, akik nem szorulnak rá.  2023-ban a kormány 2580 milliárd forintot fordít „rezsivédelemre”, és ezt a támogatást – bár 2023. évinél jóval kisebb összeggel, 1340 milliárd forinttal – 2024-ben is folytatja. Továbbá jelenleg hatalmas közvetlen és közvetett állami támogatásban részesülnek a fosszilis energiahordozók a rezsicsökkentésen túlmenően is. Az Európai Bizottság tanulmánya szerint Magyarországon a fosszilis energiának nyújtott támogatás mértéke a 2020-ban a GDP 1%-ának felelt meg. Ezek az adatok azonban nem tartalmaznak számos tényezőt, amelyek közül messze legnagyobb az, hogy a környezeti és egészségi károk költségeit nem építették be az árakba. Ha megszűnnének ezek a támogatások, illetve a rezsicsökkentés, akkor a tervben előirányozott beruházási támogatások jelentős része teljesen nyilvánvalóan szükségtelenné válna, hiszen ezek a beruházások piaci alapon is viszonylag gyorsan megtérülnének. Mindezek indokolják a rezsicsökkentés. kivezetését, és ezzel párhuzamosan a rászoruló háztartások kompenzációját, valamint az épületfelújítási támogatások növelését.

Egyértelműen képtelenség tehát érdemi előrehaladást elérni a REPowerEU említett célkitűzései irányában úgy, hogy a kormány sokkal nagyobb összeggel támogatja a visszaszorítandó energiahordozókat, mint a Magyarországnak előirányzott REPowerEU-támogatás teljes összege. Ezek támogatások társadalmilag is rendkívül igazságtalanok, mivel leginkább a gazdagabb rétegeknek – és különösen a leggazdagabbaknak – kedveznek, vagyis nagyobb részben olyanok kapják, akik nem szorulnak rá. Egyebek mellett így sokkal kevesebb támogatás jut a szegényebbeknek, mint egyébként lehetne. Továbbá a támogatás következtében keletkező környezetszennyezés és egészségkárosodás is leginkább a szegényeket sújtja. Rendkívül igazságtalanok ezek a támogatások azért is, mert az energiahatékonysági beruházásokat végző vállalkozásokat érdemtelenül hátrányba hozza a fosszilis energia használatában érdekelt vállalatokkal szemben. A legnagyobb hátrányuk pedig minden bizonnyal az, hogy a lakosságot, az üzleti szférát és a politikai döntéshozókat egyaránt félretájékoztatják az energia valódi áráról és az ennek következtében elkerülhetetlenül előálló súlyos helyzetről, kiszolgáltatottságról is. 

Mivel még mindig rendkívül alacsony a lakosság energiatudatossága és hiányosak az ismeretei arról, miként lehet és miért érdemes minél több energiát megtakarítani, illetve kevésbé környezetszennyező fűtési és hűtési módszereket alkalmazni, ki kell dolgozni egy széles körű szemléletformálási programot az Európai Bizottság, valamint hazai és külföldi civil szervezetek bevonásával, és ezt mielőbb végrehajtani.

Szintén szükséges a hatóságok megerősítése az illegális égetések felszámolása érdekében, ugyanis Magyarországon – csakúgy, mint a térség több országában, Lengyelországtól Bulgáriáig – rendkívül elterjedt a lakossági hulladékégetés, ami rendkívül egészségkárosító és hozzájárul a klímaválság fokozódásához. Az ügyben illetékes kormányhivataloknak viszont nincs kapacitásuk arra, hogy fellépjenek ezen illegális tevékenység ellen. Ezért a hatóságok megerősítése mellett a jelenleginél nagyobb felhatalmazást kell adni az önkormányzatoknak és a rendőrségnek, hogy szüntessék meg ezeket a jogsértéseket.

A széles körű szemléletformálás, a hatóságok megerősítése, valamint a civil szervezetek egyéb vonatkozó javaslatainak a megvalósítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a támogatások felszámolása ne vezessen a lakossági hulladékégetések és a falopások mértékének növekedéséhez.

Ami a tervben szereplő 16 beruházást illeti, ezek nagy része a fosszilis energiahordozók további használatára építő nagy értékű beruházás (földgáz-infrastruktúra fejlesztése, ipari parkok fejlesztése stb.). Az ilyen – elsősorban profitorientált magáncégek érdekében álló – beruházásokra egyetlen fillér hazai vagy uniós közpénzt se szabad áldozni, hiszen az se környezetvédelmi, se gazdasági észszerűséggel nem indokolható, sőt kifejezetten piactorzító hatású és késlelteti a zöld átállást, ami tovább rontja a versenyképességünket. A tervezett beruházások nem csökkentenék érdemben hazánk energiafüggését sem, hiszen azokat az energiahatékonysági erőfeszítések és az érdemi gazdasági szerkezetváltás biztosíthatnák. 

Az elmúlt évtizedek megbocsáthatatlan mulasztása a lakóépületek energetikai korszerűsítésének elmaradása: emiatt sok ezer milliárd forint került feleslegesen kiadásra, jelentősen romlott a környezet állapota és a lakosság egészsége, továbbá az épületek nagy része nem lesz képes megfelelő mértékben biztosítani a feltételeket az ott lakók egészséges életéhez, aminek következtében tömeges, egyébként elkerülhető megbetegedésre és sok idő előtti halálozásra kerülhet sor, ami a gazdaságra is súlyos csapást mér. 

A kormány álláspontja szerint azért nem irányoznak elő több forrást az épületek energiahatékonyságának javítására, mert „a javasolt mértékű forrásbővítés megítélésünk szerint már túllép a rendelkezésre álló kivitelezői kapacitások mértékén, így az nem tudna hasznosulni.” Megfelelő átképzéssel, valamint a kevésbé fontos, gyakran az éghajlat-, illetve környezetvédelmi célokkal ellentétes beruházások elhagyásával viszont bizonyára a jelenleginél jóval több kapacitást is lehetne biztosítani.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Szerzők: Böröcz Barbara, Pálffy Anikó, Magyar Energiahatékonysági Intézet

Az Európai Bizottság az orosz-ukrán háború okozta nehézségekre és a globális energiapiaci zavarokra reagálva terjesztette elő 2022 májusában a REPowerEU tervet, amelynek fő célja, hogy Európa függetlenedjen a fosszilis tüzelőanyagoktól, és megfizethető, megbízható és tiszta energiát is biztosítson a fogyasztóknak.

Hazánknak is el kellett készítenie a Bizottság számára benyújtandó REPowerEU fejezetet, kiegészítendő a Helyreállítási tervet, amely az ország támogatási és beruházási terveit, valamint tervezett intézkedéseit tartalmazza az energiaátmenet felgyorsítására és a fosszilis energiafüggőség mérséklésére, nagyságrendileg 4000 milliárd Ft uniós támogatás és további hitel bevonásával. 

A hazai épületállomány állapota leromlott; energetikai szempontból 90%-uk elavultnak számít. A 4,5 milliós állomány több, mint 80%-a épült 1990 előtt, háromnegyede pedig még a 80-as évek előtt. A 3,85 millió lakott lakásból 2,3 millióban használnak gázt fűtési célra, így a REPowerEU tervben foglalt célok elérésében nagy szerepet kellene kapnia a lakossági szektornak.  A jelentős mértékű gázkitettség csökkentését az EU szakpolitikai irányelvei is ösztönzik, ezek szerint a lakossági fogyasztás szintjén a fosszilis energiaforrással működő tüzelőberendezések pár éven belül nem lesznek támogathatóak (várhatóan 2027-től), illetve a széndioxid kibocsátás is radikálisan csökkenteni kellene. 

Ennek ellenére mégsem a lakossági gázfüggőség csökkentése áll a hazai REPowerEU terv középpontjában.  Hiányoznak a tervből az energetikai felújításokat elősegítő intézkedések, beleértve egy nagyszabású lakossági épületfelújítási támogatási programot. Összességében a lakossági energiahatékonysági beruházásokra aránytalanul kis összeg jut, a 2026-ig tervezett 224 milliárd Ft, amit részben visszatérítendő, részben vissza-nem-térítendő támogatás formájában tervez a felelős Minisztérium kiosztani, 20 ezer lakás felújítását célozza meg, ami nagyságrendileg elmarad a szükséges évi 130 ezer lakásfelújítástól. Az uniós forrásokat egybeszámolva a felújítani tervezett ingatlanok száma 2029-ig is csak kb. 60 ezer épület. 

A felújítások fókuszában annak a 2,7 millió lakóingatlan kellene állnia, amelynek a fele családi ház. Ezek átlagos éves energiafogyasztása akár kétszerese egy korszerű épülethez képest, de a régi, rossz állapotú családi házak akár 3-4-szer több energiát fogyasztanak. A terv szerint a kiinduló állapothoz képest 30%-kal kell csökkennie a primer energiafogyasztásnak, amely elvárás azonban nem a mélyfelújítások irányába mutat. A 30%-os megtakarítás családi ház esetében származhat akár a nyílászárók cseréjéből, akár a régi gázkazán kondenzációs kazánra való cseréjéből is. A hőszigetelés is jelentős energia megtakarítással jár a régi korszerűtlen családi házak esetében. Ezek együttes, vagy szakaszos megvalósítása azonban 30%-nál jóval magasabb energiamegtakarítást (akár 60-70%) kell, hogy eredményezzen. A szűkös támogatási forintokat a mélyfelújítások előmozdítására kellene fordítani, a tervben foglalt 30%-os energiamegtakarítási elvárás alacsony, hacsak nem párosul olyan szabályrendszerrel, amely a szakaszos mélyfelújítást biztosítja. Az alacsony jövedelmű, energetikailag korszerűtlen ingatlanban élők célzott támogatása teljesen hiányzik a tervből, amire pedig megerősített uniós elvárások is irányulnak, egyúttal hazánk számára is elemi érdek, hogy az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű háztartások ne legyenek az energiaátmenet kárvallottjai.

Hiányzik a hazai REPowerEU fejezetből a rezsicsökkentés kivezetésére vonatkozó elképzelés (ahogy a Helyreállítási terv és a NEKT sem tartalmaz erre nézve semmit). A rezsicsökkentés fenntartása gazdasági és költségvetési szempontból fenntarthatatlan, emellett társadalmilag igazságtalan, túlfogyasztásra ösztönöz és a lakossági fűtés terén változatlanul fenntartja a gázfüggőséget. A tervben szereplő intézkedések ennek mérsékléséhez érdemben nem járulnak hozzá. Magyarország a rezsicsökkentés támogatására csak 2023-ban többet költött, 2581 milliárd Ft-ot, mint a teljes REPowerEU terv végrehajtásához rendelkezésre álló forrás (1750 milliárd Ft). A rezsicsökkentés ilyen formában való fenntartása a lakosság továbbra is „védett” szegmensében továbbra is túlfogyasztásra ösztönöz és konzerválja a gázfüggőséget. A rezsicsökkentés ráadásul a piaci alapú finanszírozási lehetőségek ellen hat, márpedig pusztán uniós vagy költségvetési támogatást felhasználva az épületállomány felújítása nem valósítható meg.

A rezsicsökkentés részleges feloldása jó kezdő lépés az energiahatékonyság ösztönzésére. Viszont a felújításokat övező hiányos, vagy téves információk miatt gyakori, hogy nem megfelelő energetikai felújítások történnek. Az ismeretek korlátozottsága miatt szükség lenne egy tanácsadó hálózatra, hogy a szétaprózott információk egy helyen összpontosuljanak, hogy a komplex felújításokhoz mind szakmai, mind pénzügyi információkat egy helyen tudjanak a felújítók igénybe venni. A tömeges szemléletformálásának, tanácsadásának költséghatékony módja lenne az egyablakos tanácsadói hálózat (One Stop Shop).  Szabványosítani kellene az épületfelújításokat, hogy egységes megoldásokat tudjanak nyújtani típusépületenként és könnyebb legyen koordinálni a felújítási folyamatot. A tervben ezekre vonatkozóan sem találni intézkedéseket.

A felújítások Magyarországon az építőipari megbízások kb. 20%-át teszik ki, míg ez az arány az EU-ban több, mint 36%. Bár a lakosság részéről van igény a korszerűsítésre, ehhez nincsenek megfelelő anyagi források. Egy széleskörű energetikai felújítást célzó támogatás hatékony eszköz lenne az otthonok dekarbonizálása felé, és hosszú távon védené a lakosságot az energiaárak változásával szemben. Emellett pozitív gazdasági és társadalmi hatásokkal is járna, mint az ingatlanok értéknövekedése, a beltéri klíma javulása, az épületek szén-dioxid kibocsátásának csökkentése, valamint kellő megrendelésállomány biztosítása az építőipar számára. 

A középületek felújítása tekintetében is egyre szigorodó elvárásokkal lehet számolni. A 2023-ban elfogadott Energiahatékonysági Irányelv szerint a közszférában évente 1,9%-kal kell csökkenteni az energiafogyasztást, és felújítási kötelezettség vonatkozik a közintézmények tulajdonában lévő épületek teljes alapterületének 3%-ára.  Az Irányelv ráadásul a felújítási kötelezettséget fokozatosan minden középületre előírja, beleértve nemcsak a központi kormányzati épületeket, de az önkormányzati épületeket is. 2027-tól kötelező lesz a felújítások révén elérni a megtakarítási előírást az 50 000 fő feletti településeken, 2030-tól pedig az 5000 fő feletti településeken. A középületek felújítására szánt forrásokat is ütemezetten és az energiahatékonysági szempontok fokozott beépítésével kellene az uniós forrástervezésben szerepeltetni. A REPowerEU tervben szereplő 62,8 milliárd Ft-ot a tervezők a központi kormányzati épületek felújítására szánják, a KEHOP és a TOP támogatásai irányulnak majd az önkormányzati épületekre. 

A primer energiafogyasztásnak a beruházás kiindulóállapotához képest középületek esetében is 30%-kal kell a terv szerint csökkennie. Állami támogatás biztosításakor indokolt lenne a magasabb megtakarítási elvárás, tekintve, hogy a középületeknek felújítás után középtávon már a közel nulla energetikai követelményszintnek kell majd megfelelniük, amennyiben az új EPBD előírásai is érvénybe lépnek. A felújításokat célszerű a legrosszabb energetikai besorolású épületeknél kezdeni, bár ehhez szükséges lenne részleteiben ismerni a középület állományt és annak energetikai jellemzőit. Országos nyilvántartórendszer azonban nem létezik, a középületek felújítási arányáról és az elmúlt időszakban az állami forrásokból megvalósult korszerűsítések eredményeiről sincsenek elérhető nyilvános információk. 

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Szerző: Magyar László, Energiaklub

Magyarország RePower EU terve – a többi tagállaméhoz hasonlóan - 2023-ban készült el. A terv legfontosabb célkitűzése az orosz gázról való leválás lehetőségeinek áttekintése, és ennek megfelelő új energiapolitikai irányok, támogatandó területek és intézkedések kijelölése.

Az orosz gázról való leváláshoz az energiafogyasztásunk csökkentése mellett a hazai megújuló források nagyobb léptékű kihasználása kínál lehetőséget. Nagyon fontos, hogy ebbe az irányba mozduljunk el, ne alternatív fosszilis források felé, ami hatalmas hiba volna a klímaválság kellős közepén. A rendelkezésre álló új pénzforrásokat a lehető leghatékonyabban kell a megújulós beruházásokat támogató fejlesztésekre fordítani. Lássuk, mennyire segíti ezt az új RePower EU terv.

---------------------------------

A magyar RePower EU terv legalapvetőbb célkitűzései között szerepel a megújuló energia részarányának növelése a bruttó végső energiafogyasztáson belül. Ennek eléréséhez a Nemzeti Energia és Klímatervvel is összhangban lévő specifikus célokat határoztak meg.

A spcifikus célok között szerepel, hogy 2030-ra 13 GW-ra növekedjen a beépített időjárásfüggő megújuló kapacitás Magyarországon. Ebből - a NEKT adataiból kiindulva - 12 GW-tal részesedne a napenergia, 1 GW-tal pedig a szélenergia. Ez rendszerüzemeltetés szempontjából nem egy ideális arány, de jelenleg ebbe az irányba haladunk.

Szintén cél, hogy jelentősen növekedjen a hazai geotermikus energiavagyon. Kezdetben döntően hőpiaci, majd a kapcsolódó technológia fejlődésével akár villamos energia előállítás céljával. Jelenleg az utóbbi még komoly technológiai és gazdaságossági akadályokba ütközik.

A terv kimondja, hogy a gyorsan növekvő időjárásfüggő megújuló áramtermelés piaci integrációjának támogatására biztosítani kell a többféle technológia és piaci eszköz együttes működésére épülő rugalmassági piac kiépítését. Vagyis a szabályozó rendszernek le kell tudnia követni a nap- és szélenergia termelésből fakadó ingadozásokat, minden eszközzel törekedni kell arra, hogy a rendszer rugalmassága növekedjen.

Továbbá a RePower tervben kiemelten kezelik az ipar, mint jelentős energiafelhasználó ágazat zöldítését a megújuló alapú saját energiatermelés növelésével, valamint a földhő és a megújuló hidrogén szélesebb körű hasznosításával. Hogy ehhez mennyire van szükség extra támogatásokra, arra lejjebb még visszatérünk.

A célok elérése érdekében a RePower EU tervben ún. reformokat határoztak meg. Ezen reformok keretein belül kerülnek majd kiírásra a konkrét támogatások is. Lássuk a megújuló energiaforrások hasznosítását érintő reformokat.

• Megújuló erőművek hálózati csatlakozása

A megújuló energia célokat szolgáló reformok között megjelenik az erőművek hálózati csatlakozási engedélyezésének elősegítése: a hálózat üzemeltetője az engedély megadásának időpontjától kezdve végrehajtható hálózati csatlakozási engedélyt ad ki az időjárásfüggő megújuló energiaforrások – nap – és szélenergia – erőművei számára legalább 12 000 MW összkapacitásig. A cél az ilyen erőművek minden kategóriájára (kis- és nagyerőművek) kiterjed.

A probléma vélhetően a szélerőművek korlátozott támogatásával lesz, hiszen előreláthatólag nem az ország teljes területére fog kiterjedni a csatlakozás lehetősége, illetve várhatóan erősen limitált lesz a csatlakoztatható erőművek száma is. Pedig a szélerőművek az orosz gázimport kiváltásában különösen hatékony szereplők lehetnének, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja.

1. ábra: Szélenergia szerepe a gázimport kiváltásában (Forrás: Energiaklub)

• A biogázra/biometánra vonatkozó stratégia kidolgozása 

A RePower EU terv egyértelműen nagyobb fókuszt kíván helyezni a biogázra és biometánra. A támogatások célja többek között az alapanyagok elérhetőségének és felhasználási lehetőségeinek feltárása, majd ezek alapján egy nemzeti termelési cél kijelölése. Vizsgálni fogják a biometán gázhálózatba történő betáplálásának lehetőségeit, meghatározzák a biogáz és biometán termelés elterjedéséhez szükséges jogalkotási és pénzügyi intézkedéseket, illetve felmérik a biogáz beruházások ipari hátterének és az alapanyagok fenntartható beszerzéséhez szükséges értékláncok lehetőségeit. 

• A geotermikus szabályozási keret fejlesztése 

Szintén fontos fókusz helyeződik a geotermikus energiára. A reform részeként átlátható és versenyképes szabályozást alakítanak ki a geotermikus energiaforrások kiaknázásának elősegítésére. Támogatni kívánják kutatófúrások mélyítését, a geotermikus vagyon feltárását eddig kevésbé kutatott területeken is, hogy pontosabb képet kaphassunk a kiaknázható energia területi eloszlásáról és mennyiségéről, majd ezt minél hatékonyabban nyerhessük ki.

A RePower EU tervben a megújuló energiák terjedését elősegítő egyéb támogató reformok között szerepel még az energiatárolás elterjedését segítő jogi ösztönzők kialakítása, illetve a dinamikus árképzés jogi hátterének kidolgozása is.

Pozitívum, hogy a tervben kiemelten kezelik az oktatás és a digitalizáció szerepét, a digitális tananyagok, illetve képzések (kurzusok) létrehozását. A megújuló energiákat érintően is számos területen kerül kialakításra ilyen képzési anyag.

A piszkos anyagiak – mit és mennyivel támogatnak a RePower EU forrásból?

A teljes RePower EU támogatási keret nagyjából 2 000 milliárd Ft, mely a reformok mentén került felosztásra. A megújuló energia beruházásokat direkt vagy indirekt módon érintő beruházások és a beruházások mentén elkölthető keretek a következők:

• Villamos energia hálózatfejlesztés és digitalizálás - 95,49 milliárd Ft

Ezek a fejlesztések elsősorban a nap- és szélerőművek további hálózati integrációját hivatottak segíteni az egyébként is elavult és fejlesztésre szoruló villamos energia hálózat modernizálásával.

• Ipari parkok energetikai célú zöldítése - 201,14 milliárd Ft

A beruházások az ipari energiaigény forrásösszetételében kívánják növelni a megújuló energia részarányt.

• Földhő hasznosítása - 159,58 milliárd Ft

Fókuszáltan a geotermikus vagyon nagyobb arányú kiaknázásának céljával foganatosított támogatások és beruházások.

• Középületek energiahatékonysági beruházásai - 62,8 milliárd Ft

Csak részben megújuló energia fókuszú beruházások.

• Lakosság energiahatékonysági beruházásai - 224 milliárd Ft 

Szintén csak részben megújuló energia fókuszú beruházások. A hőtermelési célú megújuló energiaforrást felhasználó berendezések (pl. hőszivattyúk) korlátozás nélkül támogathatók, viszont a villamosenergia-termelést szolgáló megújuló alapú berendezések (pl. napelemes rendszerek) kizárólag kiegészítő jelleggel.

A RePower EU tervben a támogatási keretek elosztása – figyelembe véve az egyes szereplők tőkéjét és lehetőségeit – koránt sem ideális. A lakossági beruházásokra fordítható összeg jóval kisebb, mint a központi hálózatra, ipari beruházásokra fordított keret, pedig igazán nagy szükség a lakossági támogatásokra lenne, akik a zöld átállás hajtómotorjai lehetnének, azonban önerőből csak nagyon kevesen képesek belevágni ilyen költséges beruházásokba. Ezzel szemben az ipari szereplők tőkéje adott a zöld beruházásokhoz, őket a direkt támogatások helyett szabályozással, ösztönzőkkel kéne a zöld átállás, a gázról való leválás irányába terelni.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat