Írta: Lukács András, Levegő Munkacsoport

Elengedhetetlen intézkedés a szén-dioxid beárazása a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében. A közúti közlekedés és az épületek szén-dioxid-piacának létrehozásáról szóló uniós irányelv (ETS2), amelyről nemrég megegyezés született, fontos lépés ebbe az irányba. Az irányelv alkalmazása azonban számos buktatót rejt magába, amelyek, ha nem kezelik, összességében még növelhetik is a CO2-kibocsátást és más környezeti károkat.  

Az ETS2 eredményeként az üzemanyagárak fokozatosan emelkedni fognak. Mivel azonban az üzemanyagadók nagymértékben eltérnek az EU tagállamai között, a magasabb üzemanyagárak a jelenleginél is jobban fogják arra csábítani a járműtulajdonosokat, hogy lehetőség szerint ott tankoljanak, ahol a legolcsóbb az üzemanyag, vagyis akár a szomszéd tagállamba is átjárnak majd tankolni. Ráadásul az üzemanyagturizmus minden bizonnyal sokkal inkább érinti majd az EU-n kívüli országokkal határos tagállamokat, mivel az utóbbiak nem tartoznak az ETS2 hatálya alá.  

Intő példaként szolgálhat, ami Magyarországon történt a közelmúltban. Mint ismeretes, 2021 novemberében árplafont vezettek be a benzinre és a gázolajra, ami egy évig volt érvényben. Az intézkedés számos súlyos problémát idézett elő, többek között az üzemanyagturizmus és az üzemanyagcsempészet megugrását. Egyes határközeli régiók különösen megszenvedték a megnövekedett közúti forgalmat. Azonban még a szokásos határon átnyúló forgalom is komoly hátrányokat okoz már ma is: ha például a személy- és teherautók Szerbiában olcsó üzemanyagot tankolnak, majd belépnek az EU területére, akkor anélkül használják az uniós országok infrastruktúráját, hogy megfizetnék az üzemanyag árába beépített hozzájárulást az infrastruktúra fenntartásának finanszírozásához. Ez különösen a teherautók esetében hangsúlyos: ha egy kamion Szerbiában teljesen feltölti a tankját, akkor ezzel az üzemanyaggal egészen Portugáliáig eljuthat. Ezek a körülmények együttesen nagymértékben csökkenthetik az ETS2 hatékonyságát, és nemkívánatos környezeti és gazdasági következményekkel járhatnak. 

A fent említett irányelv azonban hasznos mozgásteret is biztosít a tagállamok számára: gyakorlatilag elkerülhetik az ETS2-be való bekerülést, ha bizonyos mértékű szén-dioxid-adót vezetnek be. Csakhogy az üzemanyagokra közvetlenül kivetett adó ugyanolyan nemkívánatos eredményekhez vezetne, mint az ETS2 bevezetése. Ezért a szén-dioxid-adót egy távolságalapú elektronikus útdíjként kell kivetni, ami könnyen megvalósítható. Számos európai ország már sok útján bevezette a tehergépjárművekre a távolság- és szennyezésarányos útdíjat, a 2022-ben elfogadott, a gépjárművekre kivetett díjakról szóló uniós irányelv módosítása pedig kötelezővé teszi számukra, hogy ezeket az díjakat a jármű CO2-kibocsátásának alapján alakítsák át már 2024-ben. Technikailag és pénzügyileg nem jelentene gondot az útdíj – az elektronikus útdíjszedő rendszer – kiterjesztése az összes útra és minden gépjárműre bármely tagországban. Ráadásul minden gépjármű hivatalos üzemanyag-fogyasztása ismert, így a megtett kilométerek számát csak meg kellene szorozni az adott gépjárműben egységnyi útra jutó benzin és gázolaj elégetéséből származó CO2-kibocsátás mennyiségével. 

Joggal állítható, hogy az egyes járművek üzemanyag-fogyasztása eltér a hivatalos adatoktól, mivel számos tényezőtől függ: a járművezető vezetési stílusától, az út helyétől, a domborzati viszonyoktól, az időjárástól, a jármű műszaki állapotától stb. Mindez azonban irreleváns az adott ország teljes CO2-kibocsátásának csökkentése szempontjából. Ha ugyanis valamelyik évben nem sikerül elérni a kitűzött csökkentést, akkor a kormány ennek megfelelően módosíthatja az útdíj mértékét. 

Bár az említett okok miatt az elektronikus útdíj nem teljesen igazságos a CO2-kibocsátás tekintetében, elkerülhető vele a sokkal nagyobb igazságtalanság, amely az ETS2 alkalmazása esetén előfordulhat. Sőt, a méltánytalanság egy részét az útdíj megfelelő finomhangolásával enyhíteni lehet. Az útdíj a használt úttól függően változhat: például magasabb a városokban, mint vidéken, ami környezetvédelmi és szociális szempontból is igazságosabb lenne. Az útdíj a CO2-kibocsátáson kívül a jármű egyéb paraméterei (Euro norma, tengelysúlyterhelés stb.) alapján is differenciálható.  További előny, hogy az útdíj mértékének változásai sokkal kiszámíthatóbbak lennének, mint a kibocsátási egységek árai az ETS2 esetében. (A tapasztalatok szerint az EU jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszerének, az EU ETS-nek gyakori és sokszor jelentős mértékű áringadozása sok vállalkozás számára megnehezítette a megfelelő tervezést.)  

A megemelt útdíjból származó bevételt pedig a háztartások kompenzációjára lehetne fordítani, amit számos országban megtettek már az üzemanyag-, illetve energiaadók emelésekor. A Levegő Munkacsoport számításai szerint egy ilyen adó- és támogatási reform a háztartások leggazdagabb 20 százaléka kivételével minden magyarországi háztartásnak előnyös lehetne.  

Sokkal tragikusabb következményekkel járhat az EU ETS kiterjesztése az épületek energiafelhasználására, ha az nem társul megfelelő kiegészítő intézkedésekkel. Ösztönözné ugyanis a biomassza – főként fa – elégetését, ami káros az éghajlatra és az egészségünkre. Mivel a megnövekedett kereslet felhajtja az árakat, megszaporodik a már most is előforduló illegális fakivágás itthon és más kelet-európai országokban egyaránt. Ami még rosszabb, az illegális lakossági fűtés esetei is megsokszorozódhatnak. A műanyag, a bálás ruha, a kezelt fa és más hulladékok háztartásokban történő elégetése már most is rendkívül elterjedt kelet-európai országokban, ami a légszennyezés okozta megbetegedések és halálesetek egyik fő oka. Továbbá a lakossági hulladékégetés akár 40 százalékkal több korom kibocsátásával jár, mint a fatüzelés (egységnyi tömegre vetítve), márpedig a légkörbe kerülő korom nagymértékben hozzájárul a globális felmelegedéshez. 

Ezért már most megfelelő intézkedéseket kell tenni az épületek ETS2-be való bevonása nemkívánatos hatásainak megelőzésért. Ezen intézkedések egyike a széles körű figyelemfelkeltő kampányok indítása, amelyek tájékoztatják a lakosságot a fa- és hulladékégetés káros hatásairól, valamint a háztartási energiafelhasználás csökkentésének viszonylag olcsó és gyorsan megvalósítható módszereiről. A közép- és kelet-európai országokban évente legalább a GDP 0,1%-ának megfelelő összeget kell erre a célra elkülöníteni. A Levegő Munkacsoport évtizedek óta javasolja, hogy a megemelt energiaadókból a háztartások kapjanak pénzbeli támogatást, hogy a környezetünk és egészségünk veszélyeztetése nélkül tudják megoldani a fűtést, vízmelegítést. (E tekintetben az ETS2 is egy energiaadónak felel meg.) Az épületek energiahatékonyságának növelésére irányuló beruházásokat pedig jelentősen meg kell növelni, támogatásokkal, pénzügyi konstrukciókkal ösztönözni. Számottevően meg kell erősíteni az illegális égetést és az illegális fakivágást ellenőrző hatóságokat.  

Ha a fent javasolt összes intézkedést végrehajtják, az ETS2 minden bizonnyal eléri azt a célt, amire tervezték. 

Írta: dr. Sáfián-Farkas Fanni, Illésné Szécsi Ilona, Pálffy Anikó – Magyar Energiahatékonysági Intézet

A MEHI szakpolitikai javaslatai

A hazai igények és a nemzetközi tapasztalatok mind azt mutatják, hogy az energiaszegénységből való kitörés nem egy intézkedés hatására fog megtörténni, hanem csak több szakterület sokféleszakpolitikai eszközét bevetve, közös erőfeszítéssel, és az érintett háztartások több irányból való megtámogatásával van rá lehetőség. Ennek legfontosabb pillérei a hazai szociális ellátások, a lakáspolitika (beleértve a szociális bérlakáspolitikát is), valamint az energiahatékonysági felújítási támogatások megváltoztatása és megerősítése. A következőkben pontokba szedve összefoglaljuk az ezekkel kapcsolatos legfontosabb javaslatainkat (további szempontok és ajánlások a tanulmányban olvashatók):

1. Szociális támogatások, jövedelmek

• Újra be kell vezetni a központi normatív lakásfenntartási támogatást a méltó lakáskörülmények érdekében, melyek célba juttatásában az önkormányzatok vállalhatnának aktív szerepet. 
• Központi költségvetésből újra elérhetővé kell tenni minden településen az adósságkezelési támogatási szolgáltatást, melyet bővíteni kell mind a szolgáltatást, mind a felhasználhatóságát tekintve.
• Tekintve, hogy az önkormányzatok rendelkeznek helyi szinten a legtöbb szakmai és helyismerettel, valamint a lakók szociális és egyéb szükségleteivel, fontos lenne az önkormányzati bevételek megerősítésével lehetőséget adni arra, hogy reagálhassanak a lokális kihívásoknak, problémáknak megfelelően helyi támogatási programokkal, segélyekkel, pályázatokkal.

2. Lakáspolitika

· Megfelelő képviselet a kormányzaton belül: önálló lakásügyi államtitkárság létrehozása, ahol önkormányzati, pénzügyi, építésügyi, szociális szempontok is képviselve vannak.

• Készüljön el egy minden érintett szakértői konszenzusán és társadalmi véleményen alapuló hosszú távú lakhatási stratégia és cselekvési terv, amely nemcsak az újépítések ösztönzésére fókuszál, hanem felméri a meglévő lakásállomány kihívásait, a hazai lakhatási problémákat, melyekre megoldást kínál: ennek megfelelő célokat tűz ki (nem demográfiai és gazdaságfejlesztési fókusszal), melyekhez intézkedést, forrást is rendel.
• Rendkívüli szükség van a hazai szociális bérlakásszektor rohamléptű bővítésére, a meglévő szociális bérlakások energetikai felújítására. Ehhez célzott támogatásokat kell elérhetővé tenni önkormányzatok számára. A felújítási munkálatok mellett az önkormányzati munkatársak energiahatékonysági képzése is szükséges, hogy megtaníthassák a jelenlegi és leendő lakókat a hatékony otthonok takarékos használatára. 

3. Energiakiadások csökkentése, elérhető árú energiához jutás

• Szociális tarifarendszerrel érdemes támogatni az alacsony jövedelmű, de takarékos fogyasztókat (tehát csak bizonyos fogyasztási szintig), amely rendszerből már nem részesülnének a magasabb jövedelmi tizedekben élők.
• Mindenképpen szükséges a szociális tüzelőanyag-támogatás reformja, amely jelenleg csak 5000 fő alatti településeken elérhető, és mennyisége, minősége nem megfelelő. Ki kell vezetni a lignitet a szociális tüzelő-programból, a tűzifatámogatások során adott fa minőségét (pl. szárítás), felhasználásának szakszerűségét szintén biztosítani, ösztönözni kell.
• A védendő fogyasztók esetében a nemzetközi jó gyakorlatoknak megfelelően fizetésképtelenség, elmaradás esetén ne történjen meg a teljes lekapcsolás, helyette csak a szolgáltatás minimális szintre való szűkítése javasolt.

4. Energetikai felújítások támogatása, a lakásminőség javítása

• Két nagy támogatási rendszert javaslunk különböző feltételekkel és támogatási intenzitással. Mindkét támogatási vonal jó előre bejelentett legyen, hosszú távon álljon rendelkezésre, kiszámítható ütemezéssel és feltételekkel, amely az energiahatékonysági piacon sem okoz túl nagy hullámokat, így biztosítva a kapacitásokat és az árfelhajtó hatás minimalizálását.
• Minden felújítási támogatáshoz kapcsolódjon mérhető energetikai elvárás, akár energiamegtakarításban, akár kibocsátás-csökkentésben, fajlagos energiaigény-csökkenésben, energiatanúsítvány besorolásának javulásában mérve stb.
• Az egyik kifejezetten szociális szempontok alapján energiaszegény, alacsony jövedelmű háztartásoknak kínálna jelentős mértékű támogatási összeget, amelyből, ha szükséges, állagmegóvási munkálatok is megvalósíthatóak egy komplex energetikai korszerűsítést megelőzően (pl. vízszigetelés, falak, tető megerősítése, vezetékhálózat felújítása). Az önrész aránya lehetőleg ne haladja meg az 5%-ot, és fontos, hogy számos egyéb adókedvezmény, támogatás, kedvezményes vagy nulla százalékos hitel is rendelkezésre álljon. 
• A hitelképes, megtakarításokkal és/vagy átlag feletti jövedelemmel rendelkező háztartások energetikai korszerűsítéseit – pontosabban azok magasabb műszaki tartalmát és nagyobb energiamegtakarítását – is érdemes adókedvezményekkel, kedvezményes vagy nulla százalékos hitellel támogatni. A vissza nem térítendő támogatások mértéke alacsonyabb szintről indulhat (30-40%), azonban növekedhet, ha

o több felújítási intézkedés valósul meg (pl. hőszigetelés, fűtéskorszerűsítés, nyílászáró csere), akár csomagok szerinti támogatási intenzitás megadható;

o több energetikai besorolást javít az épület – itt azonban épülettípusonként eltérő lehet az elvárás;

o nagyobb energiamegtakarítást ér el, sávos megtakarításhoz kötve a támogatási prémiumot.

• Törekedni kell a – szakember által tervezett – mélyfelújítások megvalósításának támogatására, vagy amennyiben erre nincs lehetőség, az előre megtervezett szakaszos energetikai felújítások ösztönzésére. Ennek érdekében energiahatékonysági elvárások nélkül nem szabad támogatási programot indítani. Az egyszeri vagy szakaszos mélyfelújítás biztosítja ugyanis hosszú távon a lehető legnagyobb energetikai megtakarítás elérését, a lock-in hatás elkerülését és az energiaszegénységből való kitörés lehetőségét.
• A szociális energiahatékonysági támogatási programok indítása előtt mindenképpen rendezni kell a legrosszabb állapotú lakóingatlanok kérdését, amelyeknek felújítása nem gazdaságos. Ezek lehetnek rossz alapokra épült, rossz állékonyságú épületek, de olyan házak is, amelyeknek nincsenek statikai problémái, viszont nagyon rossz energiahatékonyságúak, és bizonyos okok miatt – pl. rossz megközelíthetőség – az épület maga nem rendelkezik akkora piaci értékkel, hogy érdemes legyen több millió forint állami támogatásból felújítani. Ezen esetek meghatározásához érdemes műszaki és egyéb szempontrendszereket felállítani, amelynek gyakorlati ellenőrzésére megfelelő intézményi hátteret kell létrehozni (erre javaslatokat teszünk a 7. fejezetben). A lakásstratégia keretében pedig megoldást kell találni azoknak a lakóknak a helyzetére – pl. szociális bérlakások biztosításával –, akik ilyen épületben élnek: ha nem jogosultak felújítási támogatásra, akkor is mindenképpen méltányos és megfizethető lakhatáshoz kell jutniuk.

5. Finanszírozási javaslatok:

• Javaslunk létrehozni egy Energiahatékonysági Alapot, amely külföldi mintákon alapulva hosszú távú, állandóan elérhető, újratöltődő, kamatmentes hitellehetőséget és részben vissza nem térítendő támogatást biztosítana nem csak lakás- és háztulajdonosok, de lakásszövetkezetek, önkormányzatok, KKV-k részére is. További részletek a MEHI Hazai Hatékonyság tanulmányában. Az Energiahatékonysági alap forrásai lehetnek Európai Uniós források (regionális és strukturális alapok, RRF), az ETS és ETS2 bevételei, nemzeti források és fejlesztési banki források. A forráskihelyezésben kereskedelmi bankok működhetnének közre.
• Érdemes megvizsgálni az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) által kiaknázható lakossági felújítási potenciálokat és ennek lehetséges megvalósítását. Javasoljuk, hogy írják elő, a megtakarítások bizonyos részarányát kötelezően a lakossági szektorban kelljen elérni. Ezzel együtt javasoljuk bevezetni a lakossági épületenergetikai projektek előmozdítására kedvezőbb elszámolási szabályt (bónusz), különösen, ha ezeket a beruházásokat energiaszegény háztartásoknál valósítják meg. Az EKR egy lehetséges finanszírozási forrása lehet az energiaszegény háztartások energetikai felújításának, ha kedvezőbb elszámolást alkalmazhatnak a kötelezettek a rászorulók épületeinek felújításához. A lakossági projektek egyszerűsített elszámolását is ki kell dolgozni. Az EKR-ből befolyó bevételeket – a NEKT-ben szereplő ígéretnek megfelelően – energiaszegény háztartások otthonainak energetikai felújítására kell fordítani. .
• Fontos, hogy a támogatási konstrukciók kialakításánál érvényesüljön az első az energiahatékonyság elve, azaz rossz állapotban lévő, szigeteletlen épületek napelemmel, hőszivattyúval való felszerelését akkor sem javasolt támogatni, ha abban energiaszegény háztartás lakik; mindenképpen először az állagvédelemmel, szigeteléssel kell kezdeni, akár az adott kiíráson belül is lehetőséget adva erre.

6. Egyéb javaslatok:

• ÁFA-kedvezmény energetikai felújításokra: energetikai felújítások ÁFA tartalmának – előre kihirdetett és hosszú távon fenntartott – csökkentése, például 5%-ra. A MEHI korábbi kutatása szerint ez makrogazdasági szinten vizsgálva igen pozitív hatású intézkedés lenne, hiszen összességében növelné az államháztartás bevételeit az energetikai felújítások nagy számú megvalósulása és a felújítási piac kifehérítése által.

• Az 1990 előtt épült családi házak rejtik a legnagyobb kiaknázható energiamegtakarítási lehetőséget. Bár fajlagosan, a beruházási költséghez képest itt érhető el a legtöbb megtakarítás, az energetikai felújítás összességében igen költséges lehet, így érdemes lehet számukra külön támogatási programot indítani. Közülük is kiemelt szerepet kaphatnának a Kádár-kockák, melyeknek tömeges felújításának lehetőségét mindenképpen vizsgálni kellene és kialakítani egy egyszerűsített, a házak hasonlóságát kihasználó felújítási programot.

• A bérlakás szektor szabályozása, amely előkészítené és később lehetővé tenné a magánbérlakások (és irodák) esetében az energetikai minimumkövetelmények hatékony bevezetését.

• A szociális bérlakás-állományt radikálisan növelni kellene egy országos program keretében. Itt nem csak újépítésre lehet gondolni, hanem felújításokra, az üresen álló lakásállomány hasznosítására is. 

• A társasházak esetében számos probléma nehezíti az energiahatékonysági beruházások megvalósulását, az energiaszegénységgel kapcsolatos intézkedéseknek érdemes ezekre is választ adni, illetve jól átgondoltan megközelíteni a társasházakat érintő szabályozásokat, támogatási feltételeket. 

A jelen tanulmány a MEHI és a Habitat for Humanity Hungary közös energiaszegénységi kutatási projektjének első eredménye, amelyet a hazai energiaszegénységet részletesebben felmérő, feltáró tanulmány fog követni 2023-ban. Ennek ellenére szükségesnek éreztük, hogy felvázoljuk, mit tudunk eddig a hazai energiaszegényekről, milyen fő kihívásokkal kell szembenéznünk, ha őket segítő szakpolitikákat és támogatási rendszereket szeretnénk Magyarországon létrehozni, illetve ezeknek milyen irányait látjuk javasoltnak. Reméljük, hogy már ezzel az anyaggal is beindíthatunk egy széleskörű szakmai párbeszédet a hazai energiaszegénység komplex problémájának megoldása érdekében.

Írta: Sáfián-Farkas Fanni, Illésné Szécsi Ilona, Pálffy Anikó – Magyar Energiahatékonysági Intézet

Nemzetközi jógyakorlatok

Számos nemzetközi jó példát gyűjtöttünk össze arra vonatkozóan, hogy hogyan érdemes átgondolni, kialakítani jól működő támogatási rendszereket és energiaszegény háztartásokat segítő intézkedéseket – illetve néhány kevésbé sikereset is bemutatunk a tanulmányban, tapasztalatszerzés céljából. Azt találtuk, hogy azok a rendszerek működnek jól, ahol szilárd politikai háttér, hosszú távú, előre tervezett és átlátható, kiszámíthatóan elérhető támogatási rendszerrel segítik az energiahatékonysági és energiaszegénységi célok megvalósítását. A sikeres támogatási rendszerek többrétűek: a direkt pénzügyi támogatásoktól a szociális energiatarifákon át az energetikai felújítások, korszerűsítések támogatásán keresztül kiegészítő finanszírozási lehetőségekig többféle lehetőséget kínálnak a különböző erőforrásokkal bíró és helyzetben lévő energia-szegény háztartások számára.

Az intézkedéseket 3 csoportba osztottuk: 

1. megfizethető energiaköltségek (direkt támogatások és energiaárak),
2. energetikai felújítások támogatása,
3. tanácsadás, információk.

A megfizethető energiaköltségek biztosítása országonként számos egyedi megoldást találunk: például Franciaországban energiacsekk, Spanyolországban szociális bónusz, Portugáliában szociális tarifa segíti a rászorulókat – ami közös bennük, hogy minden országban szociális alapon történik a rászoruló, energiaszegény háztartások támogatása. Történtek kísérletek az energiaárak egységes mérséklésére is (pl. Románia, Magyarország), de ez a gyakorlat EU-s versenyszabályozásba ütközik.

Az energetikai felújítások támogatása sok országban biztosított pénzügyi támogatásokkal, adókedvezményekkel, kedvezményes hitellel. A leghatékonyabb programok, ahol kiszámíthatóan, sok éven keresztül rendelkezésre áll egy jelentősebb összeg energetikai felújításokra és a kifizetés min, 30-40% energiamegtakarításhoz kötött. Még hatékonyabb a forrásfelhasználás, ha a támogatásintenzitás növelésével ösztönzik a mélyfelújításokat (pl. Németország, Szlovákia, Litvánia). Több helyen külön program foglalkozik az energiaszegény háztartásokkal: 90-100 %-os vissza nem térítendő támogatással, szociális rászorultság vizsgálatával (pl. Írország, Anglia, Franciaország, Észtország). Helyenként egy-egy régió nyújt támogatást helyi pénzintézetekkel, szolgáltatókkal együttműködésben (Flandria, Parma). A támogatások forrásai lehetnek kvótabevételek, európai uniós források (pl. RRF), de akár EKR bevételek is (Nagy-Britannia).

A felújításokat hatékonyan segíti az ingyenes információnyújtás, tanácsadás. Ennek keretében helyszíni felmérés is történik és sokszor takarékos eszközöket is biztosítanak ill. üzemeltetési tanácsokat is adnak az energiaszegényeknek. Eredményesebb a működés, ha a helyi közösségbe ágyazott (pl. Írország) és képzésekkel, szemléletformálással is együtt jár (Spanyolország). Leginkább az energiaszegénységi kockázatnak kitett háztartásokon tud ez a szolgáltatás segíteni, akik így el tudják kerülni az energiaszegénnyé válást.

Néhány ország esetében igyekeztünk teljes képet adni az intézkedésekről. Hollandiában az Energia ill. Klímaegyezményhez több, mint 100 szervezet csatlakozott (állami, gazdasági, civil szereplők), így itt megvalósul a teljes elköteleződés az energiahatékonyság mellett. Nagy-Britanniában a MEPS megvalósítása felé tesznek jelentős lépéseket, míg Ausztriában és Németországban a fosszilis tüzelőberendezések kivezetése van napirenden.

A nemzetközi jópéldák hazai adaptálhatóságánál igyekeztünk figyelembe venni a kulturális, politikai, gazdasági (szegénységi) és épületállományban, valamint tulajdonosi szerkezetben meglévő különbségeket a vizsgált ország illetve Magyarország között.

A tanulmányban a fenti példákon felül még számos, intézkedés-típusonként összegyűjtött jógyakorlat olvasható.

Energiaszegénység és kezelése Magyarországon

Magyarországon az energiaszegénység problémáját kezelő célzott szakpolitikák még nem jelentek meg. A téma megközelítése is igen nehézkes: nem született meg még a hazai definíció az energiaszegénység lehatárolására, nincs indikátor az érintettek azonosítására. Ezek meghatározása is kihívást jelent, ugyanis nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok, adatbázisok, melyekre nemcsak ahhoz van szükség, hogy lássuk, mivel állunk szemben, de a szakpolitikák, támogatások megfelelő tervezéséhez, majd az utánkövetéséhez, a hatások méréséhez is. A problémák igen sürgetőek, az energiaválsággal ugyanis mind az érintettek köre nő, mind helyzete folyamatosan súlyosbodik, miközben jól átgondolt, holisztikus megközelítésre van szükség a hosszú távon is jól működő megoldásokhoz. 

Az energetikai korszerűsítési támogatások egyelőre még nem elérhetőek; a jelenlegi kormányzat a lakóépületek energetikai felújítását az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) keretében képzei el. A MEHI 2022-ben részletesen megvizsgálta a 2021-ben indult hazai EKR első évét, illetve a nemzetközi tapasztalatokat, és ennek alapján arra jutott, hogy a lakossági energetikai felújítások és az energiaszegénység problémája nem kezelhető kizárólag a hazai EKR kereti között. Egyéb ösztönzők hiányában ugyanis a megvalósított energiahatékonysági projektek külföldön is egyértelműen az alacsony megtérülési idejű ipari („alacsonyan függő gyümölcsök”), esetleg nagyméretű, nem komplex épületfelújítási beruházásokra (pl. társasházi fűtéskorszerűsítés) irányulnak. Ezzel ellentétben az energiaszegény háztartások otthonainak felújítása – amely gyakran nem is jár érdemi energiamegtakarítással, hanem éppen egy alulfűtöttségi állapot szüntethető meg általa – elaprózott, nehezen skálázható beruházást jelent, amely jellemzően nem kerül a kötelezettek látókörébe. Az EKR első évében lakossági épületfelújításból és középület-felújításból nem származott megtakarítás.

A jelenleg elérhető, lakhatással kapcsolatos támogatási programok nem alkalmasak az energiaszegénység kezelésére, ugyanis energetikai elvárások és döntően szociális szempontok nélkül kerültek kiírásra, gyakran csak szűk társadalmi rétegek számára elérhetőek, ráadásul több esetben előfinanszírozást igényelnek.

A pénzügyi támogatások mellett gyakran nem kap elég hangsúlyt a felújítás előtt állók információval való segítése, pedig kutatásaink alapján az információhiány – ami gyakran motivációhiányt, bizalmatlanságot is okoz – az egyik fő oka annak, hogy kevesebb energetikai felújítás valósul meg, vagy fejeződik be, mint amennyire szükség lenne. Sőt, korábbi felmérésünk szerint több leendő felújító vágna bele energetikai felújításba egy egyablakos tanácsadó iroda támogatásával, mint amennyien ezt kedvező kamatozású hitel segítségével tennék.

dr. Sáfián-Farkas Fanni, Illésné Szécsi Ilona, Pálffy Anikó – Magyar Energiahatékonysági Intézet

Az Európai Tanács 2020 decemberében döntést hozott arról, hogy az Európai Unió kibocsátásának legalább 55%-os csökkentésére van szükség 2030-ig 1990-hez képest. Ennek eléréséhez a tagországokban 60%-kal kell csökkennie az épületek üvegházhatásúgáz-kibocsátásának, 14%-kal az energiafogyasztásuknak, 18%-kal a fűtéssel és hűtéssel kapcsolatos energiafogyasztásnak. Ezeknek a céloknak a megvalósításához terjesztette elő az Európai Bizottság a Fit for 55 javaslatcsomagot, amely keretében számos irányelv és jogszabály módosításával, illetve újak bevezetésével biztosítaná, hogy a tagállamokban megtörténjenek a kitűzött mértékű kibocsátás-csökkentéshez szükséges lépések. 

A Fit for 55 javaslatcsomag épületenergetikai vonatkozású célkitűzései igazán ambiciózusak, így bár szinte minden szakember üdvözölte az ilyen irányú erőfeszítéseket, a konkrét eszközök és célok megosztják a szakmát. Az egyik fő gócpont az intézkedéscsomag energiaszegényekre való hatása – hogyan tudnak energiaadót, karbonadót fizetni és határidőre energetikai felújítást véghezvinni azok a háztartások, amelyek tagjai már most is komoly egzisztenciális problémákkal küzdenek? 

A válaszokról a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) munkatársai publikáltak hiánypótló tanulmányt 2023 januárjában. A szakértők energiahatékonysági szemüvegen keresztül tekintették át a komplex javaslatcsomagot, hogy megvizsgálják az épületeket érintő elemeket, majd külföldi szakirodalom és közel 100 esettanulmány alapján kerestek megoldási lehetőségeket hazánk számára is, melyeket egy példatárban gyűjtöttek össze. Külön figyelmet szenteltek az energiahatékonysági szempontból legrosszabbul teljesítő, legkorszerűtlenebb épületeknek, melyek a klímavédelmi intézkedések fókuszában állnak, miközben jellemzően energiaszegény, alacsony jövedelmű háztartások tulajdonát képezik. 

Az új jogszabályokhoz kötődő változások mindenki által jól érezhetőek lesznek a mindennapokban is – de az energiaszegények számára súlyos nehézségeket okozhatnak, ha nincsenek megfelelően megtervezve. Így a tanulmány második fele kiemelten foglalkozik a magyarország ienergiaszegénységgel és kiemeli a legfontosabb hazai kihívásokat, illetve szakpolitikai javaslatokat fogalmaz meg, hogy szakmai párbeszéd induljon el Magyarországon is ebben a témában. Az alábbi cikk a MEHI Fit fot 55 és az energiaszegénység tanulmányának rövid, kivonatos összefoglalója. 

A kibocsátás-kereskedelmi rendszer kiterjesztése az épületekre (ETS2)

A jelenlegi kibocsátás-kereskedelmi rendszer a Fit for 55 tervei szerint 2025-26-ban minden épületre kiterjedne, így az épületek kibocsátásához is szén-dioxid-kvóták vásárlására lenne szükség. Az ebből származó bevételek (a jelenlegi tervek szerint) 25%-a a Szociális Klímaalapba kerülne (SCF), és ebből az alapból – amely 2025 és 2032 között kb. 72,2 mrd EUR lenne – valósulhatna meg az energiaszegény háztartások támogatása.

Számos nemzetközi kutatás igyekezett lemodellezni az ETS2 várható makrogazdasági és társadalmi hatásait. Összességében azt találtuk, hogy önmagában az ETS2 kiterjesztése nem hozza az elvárt kibocsátáscsökkentési hatásokat az épületek területén, miközben tovább ronthatja az energiaszegény háztartások jólléti indexét. Az SCF-en keresztüli újraelosztás – amennyiben az ETS2 kvóták 50-100%-a ide kerül – azonban nettó bevételt jelenthet az alacsony jövedelmű háztartások számára, akik így a változások nyertesei lehetnek. Fontos azonban, hogy az SCF és egyéb állami támogatások már néhány évvel a tüzelőanyagokat érintő árnövekedés előtt eljussanak a rászorulókhoz, hogy az energiahatékonysági beruházások időben megvalósulhassanak – miközben várhatóan a gyakorlatban az SCF bevételek az ETS2 rendszer indulása után (akár 1-2 évvel) válnak csak fognak majd elérhetővé válni. A másik kihívás a finanszírozás megteremtése: az IEECP modellezése alapján összességében a 2025-2040-ben megvalósítandó energiahatékonysági korszerűsítések és egyéb szükséges intézkedések költségeit várhatóan nem fedezik az ETS2 és az SCF forrásai; de biztosan szükség lenne az összes ETS2 bevétel becsatornázására az SCF-be.

Energetikai minimumkövetelmények bevezetése az EPBD keretében (MEPS)

Energetikai minimumkövetelmények néhány épületszegmensre már régóta használatban vannak az európai országokban – ilyen például Magyarországon is az új épületekre – sajnos még mindig csak tervezett – közel nulla vagy a jelentős felújításkor érvényes költséghatékony felújítási kötelezettség. A tervezett minimumkövetelmények azonban a teljes épületállományra, azaz a meglévő lakóépületekre is fokozatosan szigorodó elvárásokat vezetnének be – jellemzően nem egyszerre, hanem egyes épületszegmensekre típustól, kortól vagy energetikai teljesítménytől függően olyan beavatkozási pontokhoz kötve, mint például az ingatlan adásvétele vagy bérbeadása. Így Hollandiában például minden irodának el kell érni a „C” szintet 2023-ra, illetve Franciaországban 2019-es előírás, hogy 2028-tól minden lakóingatlan érje el legalább az „E” energetikai besorolást.

A minimum energetikai követelmények előírása a meglévő épületekre – a megfelelő finanszírozási, tanácsadási, technikai háttér biztosításával együtt – hatásos szakpolitikai eszköze lehet az épületfelújítások ösztönzésének. Ennek legfontosabb feltétele a megfelelő támogatási keretrendszer biztosítása: pénzügyi támogatás, technikai segítségnyújtás, a felújítások előtt álló akadályok elhárítása nélkül csak teljesíthetetlen elvárás marad az új szabályozás. Az állam fontos feladata emellett a társadalmi hatások nyomon követése, különösen a leginkább kiszolgáltatott háztartások körében, akiket szociális alapon, célzottan szükséges különböző támogatási formákkal támogatni, hogy kiszabadulhassanak az energiaszegénység csapdájából – amelyre megtakarítások híján önerőből semmiképpen nem lennének képesek – ráadásul a MEPS egyik hátránya, hogy az céldátumokhoz közeledve az alacsony energetikai besorolású ingatlanok piaci elértéktelenedését okozza.

A MEPS “mindent vagy semmit” intézkedés az energiaszegénység szempontjából: megfelelő szabályozási rendszerbe ágyazva és a szükséges forrásokat biztosítva a legerősebb ütőkártya lehet az energiaszegénység felszámolásában és háztartások ezreinek jóllétének javításában. Ugyanis a pozitív következmények nemcsak az ottlakók életminőségét emelik – télen meleg, nyáron hűvös, penészmentes, jó levegőminőségű és magasabb piaci értékű otthon, javuló egészségi mutatók, szociális bevonódás – de mindezek társadalmilag is jelentős értékeket és megtakarításokat eredményeznek. Az energetikai felújítások az energiaszegénység kezelésének legköltséghatékonyabb módját jelentik. 

A megfelelő jogszabályi környezet és támogatási keretrendszer hiányában az intézkedés regresszívvé válik, és hatására még rosszabb helyzetbe kerülhetnek azok, akik már most sem tudnak kitörni rossz lakhatási helyzetükből.

A fűtési szektor dekarbonizációja – a fosszilis alapú helyiségfűtésre használt tüzelőberendezések fokozatos kivezetése

A fűtési szektor kritikus jelentőségű Európa klímasemlegességi céljainak elérése szempontjából. Az épületek fűtése és hűtése (H&C, azaz Heating and Cooling) az EU teljes energiaigényének közel felét teszi ki, a hőtermelés 75%-át fosszilis tüzelőanyagok (gáz, olaj, fűtőolaj, szén) felhasználásával fedezik. Az északi és balti államok (Svédország, Finnország, Lettország és Észtország) azonban 50% feletti megújuló részaránnyal vezető szerepet töltenek be. Mi az a szakpolitikai és szabályozási irány, amit a dekarbonizációban élenjáró országok évtizedek óta szisztematikusan követnek? A jó gyakorlatok főbb elemei a következők:

• az épületek energetikai követelményeire (épületburokra) vonatkozó szabványok szigorítása;
• a fosszilis tüzelőanyagok fűtési célú felhasználásának korlátozása;
• a megújuló alapú fűtést elősegítő önkéntes építőipari vállalások, szakmai kódexek és egyéb szabályozások,előírások;
• pénzügyi ösztönzők alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtési módokra való átállásra és energiahatékonysági fejlesztésekre;
• átfogó helyi hőenergia-tervezés és -támogatás (heat plan), a távfűtés elterjedésének támogatása, megújuló alapon;
• energia- és CO2-adóztatás a fosszilis fűtőanyagokra, valamint az adórendszer zöldítése.

Ezeket az elemeket az unió jogszabályai is részben tartalmazzák, de egységes CO2 adóztatásra egyelőre csak a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) keretében került sor. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 2021-ben közzétett jelentése szerint a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése már 2025-től indokolt lenne annak érdekében, hogy az energetikai kibocsátások nullára csökkentése elérhető legyen 2050-re, összhangban a másfél fokos globális hőmérséklet-emelkedési célkitűzéssel. Az IEA net zero forgatókönyve szerint 2025 után már nem volna szabad a háztartások fűtéséhez új gázkazánokat értékesíteni. A kibocsátások radikális csökkentése nemcsak, hogy technológiailag megoldható, de gazdasági és társadalmi értelemben is pozitív hatású.

A fűtés szén-dioxid-mentesítéséhez különböző technológiák és szabályozási előírások kombinációjára lesz szükség. Az áttérés során mára egyértelmű, hogy technológiai szempontból fontos szerepet kell kapniuk a hőszivattyúknak, a távfűtésnek és az épületek tömeges mélyfelújításának.

Uniós szinten is jelentős hatású intézkedések vannak ezért előkészítés alatt, de az IEA által javasoltak nem valószínű, hogy 2025-től uniós előírásként életbe lépnek. Jelenleg az EU-ban a kulcsfontosságú jogszabályok felülvizsgálata folyik azzal a céllal, hogy összehangolják a szakpolitikai keretet a 2030-as célkitűzésekkel és a 2050-es klímasemlegességi céllal. A fűtés és hűtés szén-dioxid-mentesítésével foglalkozó főbb uniós jogszabályok közé tartozik az energiahatékonyságról szóló irányelv (EED), az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv (EPBD), a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (RED), az EU környezetbarát tervezésről szóló irányelve (ecodesign és labelling, azaz ökodizájn és címkézés), továbbá a korábban tárgyalt kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) épületekre és a közlekedési ágazatra való kiterjesztésére vonatkozó javaslat.

Folytatjuk!

Szerző: Dr. Csoknyai Tamás PhD, egyetemi docens, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Tanszék

A rezsiszabályok változásának hatásai a lakóépület szektorban 

A lakossági végfogyasztói gázárak az EU 27 tagállamára számított index alapján a 2015-ös árak két és félszeresére emelkedtek, a folyamat már jóval a háború előtt megkezdődött. Ez az uniós tendencia azonban Magyarországon 2013 és 2022 júliusa között egyáltalán nem érvényesült, 2010 óta Magyarországon a lakossági gázár nem függött a gáz piaci árától. 2022 tavaszán a lakossági rezsicsökkentés az ukrán háború miatt még tovább emelkedő árak mellett végképp fenntarthatatlanná vált.  A kormány 2022. július 15-én úgy döntött, hogy aug. 1-től bevezeti azt a módosítást, hogy a lakossági átlagfogyasztás erejéig (ezt földgázban 144 köbméter/hó havi átlagértékben határozták meg) a rezsicsökkentett ár marad érvényben, míg az azon felüli részt piaci áron kell megfizetni, ami 7,7-szerese a rezsicsökkentett árnak. A hazai lakásállomány a legjelentősebb gázfogyasztó szektor (az ország teljes földgázigényének csaknem 35%-áért felelős), ráadásul itt a legnagyobb a költséghatékonyan megtakarítható potenciál. A cikk azt vizsgálja, mely épületek a súlyosan érintettek a rezsiszabályok változása által és milyen megoldási lehetőségek jöhetnek szóba. Kitérünk az intézkedések kockázataira is.

A rezsiszabályok változása által érintett lakóépület állomány

Ahhoz, hogy azonosítsuk a leginkább érintett épületállomány szegmenst, pontos képet kell kapnunk a hazai lakásállományról. Egy korábbi kutatásunkban az épületállományt 23 épület típusba soroltuk kor, méret (családi ház, kis és nagy társasház) és építési technológia (vályog, tégla, panel) szerint. 

Kiszámítottuk, hogy az egyes épülettípusok esetén az átlagos paramétereket feltételezve mekkora havi gázfogyasztás várható. Az 1. ábra alapján megállapítható, hogy a szabályozásváltozással leginkább sújtott épületek a rendszerváltás előtt épült családi házak (1-8. típusok). Ezen kategóriák esetében az éves gázfelhasználásnak csak 41-56%-át tudja fedezni az átlagosan havi 144 m3-t jelentős rezsicsökkentett mennyiség, az azon felüli, az ábrán narancssárgával jelölt rész pedig a piaci árazású kategóriába esik. A modern, új családi házak lakói (11-12. kategória) kényelmesen beleférnek az államilag támogatott mennyiségbe, mint ahogy a már felújított épületek és valamennyi társasház típus is. Kivételek persze vannak minden kategóriában.

A 2. ábra azt mutatja, hogy a modellezett földgázmennyiség mekkora havi költséget jelent az egyes épülettípusokban. A rezsicsökkentett és a piaci áron számított gázköltség jelentős különbsége miatt a szabályozás aránytalanul nagy terhet ró az első 8 kategóriában élő lakásokban élőkre, esetükben a rezsiköltség 7-10 szeres a többi épülettípushoz képest, ahol az átlag lakó gyakorlatilag nem szembesül árnövekedéssel, így anyagilag nincs is takarékosságra ösztönözve.

A 2. ábra alapján az is megállapítható, hogy a rendszerváltás előtt épült családi házak teszik ki a gázzal fűtött lakásállomány 52%-át, és ezekben fogyasztják el a lakóépület állomány által használt teljes országos éves gázmennyiség kb. 67%-át. 

A gázfüggőség csökkentésének lehetőségei

A háztartások számára több lehetőség is rendelkezésre áll a fogyasztás csökkentésére:

• Hatékonyabb, tudatosabb épülethasználat, illetve ennek műszaki feltételeinek megteremtése
• Hatékonyság javítás műszaki intézkedésekkel (pl. hőszigetelés, kazáncsere)
• A gázfűtés kiváltása alternatív fűtési módokkal 

Hatékony épülethasználat

Magyarországon a tudatosabb, takarékosabb üzemeltetéssel viszonylag fájdalommentesen csökkenthető 10-20%-kal a lakóépületek gázfelhasználása. További számottevő csökkentés is lehetséges, de az már csak jelentős komfortromlás árán. A legfontosabb lehetőségek a következők:

• Lakás- vagy épületközponti fűtés esetén alapvető feltétel a helyiségenként szabályozható és legalább lakásonként programozható fűtés kialakítása, enélkül a fontosabb takarékossági intézkedések (az épület részleges fűtése, szakaszos fűtés, időprogram szerinti fűtés) nem valósíthatóak meg.  
• Modellezési eredményeink szerint a belső hőmérséklet csökkentésével fokonként 5-9% fűtési energiamegtakarítás érhető el. A pontos érték függ a kiindulási hőmérséklettől, az épület kialakításától, a belső léghőmérséklettől, illetve az időjárástól. Arról kevés szó esik, hogy ha nagy hideg van kint, a jól hőszigetelt épületekben akár 1-3 oC-kal alacsonyabb léghőmérséklettel elérhető ugyanaz a hőérzet, mint rosszul szigetelt épületek esetén, mert melegebbek a belső falfelületek és nincs huzatérzet, ami kihat a hőkomfortra. 

Szintén fontos azt is kiemelni, hogy a helyiséghőmérséklet csökkentése növeli a penészképződés kockázatát, fontos ezért, hogy a légteret intenzívebb szellőztetéssel folyamatosan a szokásosnál szárazabban tartsuk. 

• A fűtés teljes mellőzése a fűtési szezonon kívül (az ország nagy részén április 15.-október 15. közötti időszakban). Az ebből adódó megtakarítás 10-20% is lehet. 
• Jelentős pazarlást okoz az is, hogy a fűtési idény elején és végén működő fűtés mellett jellemzően sokkal többet szellőztetnek, mint télen, amit mérési adatok is igazolnak. Ez részben a helyiségenkénti fűtésszabályozás hiánya miatt van.
• Szakaszos (célszerűen időprogram szerinti) fűtés alkalmazása: Lakóépületek esetén éjszakai takarékos üzemmel (vastagabb takaró az alvási időszakban), illetve hétköznapi nappali takarékos üzemmel (napközben nincs otthon senki) néhány %-os megtakarítás érhető el. Téves és szakszerűtlen az az állítás, hogy a szakaszos fűtéssel érdemi megtakarítás nem érhető el a magasabb felfűtési energiaigény miatt. 
• A fűtés egyes helyiségekben történő kikapcsolásával a fűtési igény közel a kikapcsolt alapterület arányában csökken. A fűtéscsökkentett terekben is fokozottan figyelni kell a szellőztetésre a fokozott penészkockázat miatt.
• További lehetőség a melegvíz hőmérsékletének csökkentése olyan mértékig, hogy ne kelljen hideget keverni hozzá, a megfelelő téli és nyári szellőztetési stratégiák alkalmazása, vagy a mért fogyasztási adatok rendszeres nyomon követése.

Hatékonyság javítás műszaki intézkedésekkel

A fosszilis energiahasználat, így a gázfelhasználás számottevő csökkentésére az épületek hőszigetelése a legfontosabb intézkedés. Ebben van a legnagyobb megtakarítási potenciál (az 1990 előtti családi házakra 50-60% szakszerű kivitelezés esetén), hosszú távú csökkentést eredményez, jóval hosszabb az élettartama bármely megújuló energiára épülő és okosítási megoldásnál. Az elérhető meghatározó jelentőségű megtakarítási potenciál nem váltható ki más műszaki megoldásokkal. Rövidtávon a legegyszerűbb a fűtetlen padlások padlójának hőszigetelése, ami gyorsan meg is térül, akár házilag is megoldható. 

A korszerűtlen gázkazánok cseréje kondenzációs kazánra szintén nagyon hatékony, akár 20-30% megtakarítással is kecsegtet tekintve, hogy az intézkedés jellemzően jobb fűtésszabályozással társulva valósul meg. Tekintve, hogy az EU a gázfűtéses rendszerek gyorsított kivezetésére törekszik, idővel a kazáncsere célú pályázati támogatások kivezetése várható. Egyelőre azonban érdemeskazáncserébe beruházni és a most megvásárolt kazán élettartama alatt még biztosan dominálni fog a gázfűtés.

A fűtésszabályozás elsődleges jelentőségéről már szóltunk, nagyon fontos még az ablakrések tömítése, ha az ablakcsere nem fér bele. Alacsonyan csüngő gyümölcs továbbá a gázkonvektor csere (csak parapetkonvektorok esetén engedélyezett) programozható termosztáttal ellátott készülékekre (akár a régi termosztát is ellátható programozható termosztáttal, ami filléres beruházás), illetve a gázbojlerek cseréje hőszivattyús villanybojlerre (ha nincs rá keret, akkor villanybojlerre). 

Alábecsült jelentőségű a levegőparaméterek szerint szabályozott gépi szellőzés, mely állagvédelmi szempontból is ajánlott, különösen kicserélt nyílászárók esetén. Még energiahatékonyabb a hővisszanyerős változat, bár drágább is és légtömör épületburok kialakítás szükséges mellé. Szlovákiában minden új épületben kötelező beépíteni.

Megvizsgáltuk a szóba jöhető fontosabb korszerűsítési opciókhoz tartozó megtérülési időket, aminek részletes ismertetéséről eltekintünk, de a legfontosabb konklúzió az, hogy a beruházások (konkrétan: fűtésszabályozás javítása, hőszigetelés, kazáncsere, split klíma és hőszivattyú beépítése) megtérülési ideje az 1990 előtti családi ház típusok esetén 1-8 évre csökkent a jelentősen megnövekedett beruházási költségek ellenére. Ez igaz az összes nem lakóépület típusra is! Ugyanakkor új családi házak és társasházak esetén viszont még mindig 20-50 év közé esnek a megtérülési idők. 

Energiahordozó váltás

Megújuló energiát használó hőellátó rendszerek csak alacsony hőigényű épületekben alkalmazhatók hatékonyan. Ezért indokolt, hogy a hőszigetelés és az energiaigényt csökkentő intézkedések időben megelőzzék a megújuló energiát hasznosító rendszerek beépítését. 

Ugyanakkor a pillanatnyi rezsiár szerkezet mellett hatékony költségcsökkentő intézkedés lehet a fűtésre optimalizált split klímák beépítése, mellyel hőszigeteletlen házakban inkább azt érhetjük el, hogy a rezsihatár alá szorítjuk a gázfogyasztást, teljes kiváltásra ne számítsunk. 

A levegő-víz hőszivattyúk hatékony, komfortos megoldást kínálnak, bár beruházási költségük magasabb. Egy régi, meglévő radiátoros rendszer alapesetben nem alkalmas hőszivattyús fűtésre, mert a hőszivattyú nem képes kellően magas vízhőmérsékletet biztosítani. Ugyanakkor, ha az épület teljes hőszigetelésen esik át, akkor nagy valószínűséggel képes lesz a hőszivattyú a meglévő radiátorokkal kifűteni a házat a szezon túlnyomó részében, mert a lecsökkent hőszükséglethez jóval alacsonyabb fűtővíz hőmérséklet is elegendő lesz. A Hiba! A hivatkozási forrás nem található.. ábra azt mutatja, hogy minél nagyobb mértékben csökkentjük a hőigényt hőszigeteléssel, annál kevésbé lesz szükség kiegészítő fűtésre, sőt 60%-os hőszükséglet csökkenés esetén, ami a teljes hőszigetelésnek felel meg, már egyáltalán nem kell kiegészítő fűtés. 

A nem hőszivattyús elektromos fűtések kerülendők, legfeljebb kiegészítő jelleggel vagy ideiglenes használatú terekben alkalmazzuk őket. A pillanatnyi gáz- és villanyárak mellett átmenetileg akár gazdaságosabbnak tűnhetnek a gázfűtésnél, közép- és hosszú távon azonban nem valószínű, hogy versenyképesek lesznek azzal. Ha elektromos fűtést szeretnénk, akkor az legalább split klíma legyen.

A biomassza tüzelésű hőtermelők választéka igen széles skálán mozog az egyedi helyiség fűtő berendezéstől, az automata üzemű, központi hőtermelőig. Ez a hatásfokra is igaz: az olcsóbb készülékek hatásfoka 40%, a drága korszerű készülékeké 90% feletti (száraz tüzelőanyag esetén). Ez fordítottan arányos a szükséges tüzelőanyag igénnyel! Ha nedves fával tüzelünk, kétszer annyi fára lesz szükség, ráadásul a szennyezőanyag emisszió is lényegesen magasabb lesz. 

A napelemmel kombinált villamos fűtés csak látszólagos gázkiváltási alternatíva a szaldó elszámolásból adódóan, valójában nyári termeléssel váltunk ki megnövelt téli villamos energiaigényt, ami nem egy valós kiváltás. A szaldó elszámolás megszűntetésével az így méretezett napelem mezők túlméretezetté válnak, a házban nem hasznosítható túltermelés pedig elvész. A napelemeknek van létjogosultsága, de nem a fűtési igények fedezésére való. 

A 3. ábrán egy 133 m2-es szigeteletlen, vetemedett nyílászárókkal rendelkező épület fűtési energiaköltségét mutatjuk be több fűtési rendszer feltételezésével, illetve azt is, hogy hogyan változik az energiaköltség abban az esetben, ha a teljes épületburkot szigeteljük és az ablakokat kicseréljük. Az eredményekből látható, hogy az épület teljes kifűtése a H tarifás hőszivattyús fűtést leszámítva megfizethetetlenül magas költséget jelent. Ezek közül is kiemelkedik az elavult gázkazános és a direkt villamos fűtés. Látható, hogy az épület teljes szigetelésével a költségek a töredékükre csökkenthetők. A hőszivattyú is jó megoldásnak bizonyul, amennyiben a pillanatnyilag gázhoz képest kedvező villanyárak fennmaradnak.

Összegzés

Láthattuk, hogy önmagában a fogyasztói szokások megváltoztatásával is számottevő megtakarítás érhető el, egy ponton túl azonban csak jelentős komfortszint romlás mellett. Szükséges lehet azonban ehhez is műszaki beavatkozás, mégpedig helyiségenként szabályozható fűtés kialakítása, ami kisebb költségű beruházásnak számít. 

A gázigény tartós csökkentése az energiafelhasználást csökkentő műszaki intézkedésekkel érhető el. A legnagyobb tartós megtakarítást költséghatékonyan hőszigeteléssel érhetjük el. Ezen belül a padlásfödémek hőszigetelése rövid távon is könnyen kivitelezhető. 

A hőellátó rendszer diverzifikálása (többféle energiahordozó egy épületben) hasznos lehet, ha az árak dinamikusan változnak, de messze nem jelent olyan biztos és kiszámítható megoldást, mint a hőigények csökkentése. Hosszú távon (min. 10 év) ugyanakkor, az elektrifikációnak lesz létjogosultsága, ahogy a villamos energia rendszer dekarbonizációja és kapacitásnövelése megvalósul. Azonban a hőigények csökkentése ehhez is elengedhetetlen.

Köszönetnyilvánítás

A blogcikk hosszabb változata a Mérnök Újság 2022. novemberi változatában olvasható.

A bemutatott eredményekhez kapcsolódó háttérkutatást részben a European Climate Foundation a G-2204-63907 számú támogatás keretein belül finanszírozta, mely a REKK Alapítvánnyal együttműködésben valósul meg. A munka bizonyos részei a „LIFE19 IPC/HU/000009” azonosítószámú „LIFE-IP North-HU-Trans” projekt A7 akciójának keretében megvalósuló „Tananyag készítése és előadása az észak-magyarországi régióban lévő energiaszegény háztartások/ közösségek fűtési célú lignit felhasználásának csökkentéséhez, kiváltásához, valamint az épületek energetikai korszerűsítéséhez” tárgyú beszerzési eljáráshoz kapcsolódnak. Köszönet illeti továbbá a „Lakóépület állomány- és villamos energia modellek integrált fejlesztése és dekarbonizációs forgatókönyvek elemzése” című, K 142992 számú projektet, mely a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a K_22 pályázati program finanszírozásában valósul meg.

A kutatásban részt vett: Gergely László Zsolt, Dr. Horváth Miklós (BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék), Dr. Szalay Zsuzsa, Szagri Dóra (BME Építőanyagok és Magasépítészet Tanszék).

1. ábra: Modellezett átlagos földgázfelhasználás lakóépület-típusonként [m3/hó], földgázalapú helyiségfűtést, melegvízellátást és főzést feltételezve (2021-22-es fűtési idény átlaghőmérsékletére vonatkoztatva) 
2. ábra: Várható földgázköltség lakóépület-típusonként [Ft/hó], földgáz alapú helyiségfűtést, melegvízellátást és főzést feltételezve (alapdíj nélkül)
3. ábra: Egy 133 m2-es épület fűtési energiaköltségét mutatjuk be több fűtési rendszer feltételezésével, szigeteletlen és szigetelt esetben

A cikk megjelenését a Német Szövetségi Környezet- és Természetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium (BMU) EUKI programja támogatta az "Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe" című, 81277001 szerződésszámú projekt keretében.

Az utóbbi években az ipar egyre inkább próbálja elhitetni velünk, hogy a különféle, laboratóriumban előállított műhúsok adják majd a megoldást a fenntarthatatlan mezőgazdaság által okozott problémákra. A génmódosított Impossible Burger engedélyeztetési folyamata már el is indult az Európai Unióban, bár egyelőre ez a folyamat nem teljesen zökkenőmentes. Mindenesetre érdemes megfontolni a génpiszkált műhúsokkal szemben felmerült kritikákat is. Ennek érdekében közzétesszük az Alternatív Nobel-díjas indiai filozófus, környezetvédő aktivista és élelem-önrendelkezés szószóló Dr. Vandana Shiva írását.

Vandana Shiva - a kép forrása: Right Livelihood

Az élelem ontológiája és ökológiája

Az étel nem árucikk, nem egy „valami”, amit gépekkel, mesterségesen állítanak össze laboratóriumokban és gyárakban. Az étel élet. Az étel hordozza a tápláléklánc tagjainak hozzájárulásait és annak lehetőségét, hogy az élővilágot fenntartsuk és regeneráljuk. Az étel az egészség és betegség lehetőségét is magában hordozza, attól függően, hogy hogyan termelték és dolgozták fel. Mindezek által az étel az élővilág élő fizetőeszköze.
Mint ahogy az ősi upanisadok mondták: „Minden étel és minden valami más étele.”

A jó minőségű és természetes étel az egészségünk forrása.

A rossz minőségű, iparilag előállított étel („élelmiszer”) a betegségek forrása.

Hippokratész egyszer azt mondta: „a táplálékod legyen az orvosságod”. Az Ájurvéda szerint – amely India ősi tudománya az életről – az étel gyógyír minden betegségre.

Az élelmiszeripar viszont árucikké alacsonyította le az ételt, „valamivé”, amit laboratóriumokban állítanak elő. Ennek során a Föld és a mi egészségünk is szinte teljesen tönkrement.

Az élelmiszeripar felel a talaj, a víz és a biológiai sokféleség világszintű pusztulásának 75%-áért, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátásának 50%-áért, ezzel fokozva a klímaváltozást. Emellett hozzájárul az étellel kapcsolatos krónikus betegségek 75%-ának kialakulásához. A vegyi anyagokat használó mezőgazdaság nem juttatja vissza a szervesanyagokat és a trágyát a földbe. Ehelyett elsivatagosodást és talajromlást okoz. Ráadásul több vizet igényel, mivel megszünteti a talaj természetes vízmegtartó képességét. Az élelmiszeripar elpusztította a biológiai sokféleséget a monokultúrák terjedése és a különböző mérgek használata által, amelyek méheket, pillangókat, rovarokat és madarakat ölnek. Mindez a hatodik tömeges kipusztuláshoz vezet.

A biológiai sokféleséget támogató és méregmentes mezőgazdaság viszont nem csak több tápanyagot termel hektáronként, hanem helyre is állítja a Földet. Emellett irányt mutat az éhínség megszüntetése kérdésében az éghajlatváltozás idején.

Az iparszerű mezőgazdaságot és a mérgező élelmiszeripari modelleket a gazdasági és élelmezési biztonság elérésének egyetlen módjaként reklámozzák. Mégis több mint 1 milliárd ember éhezik a bolygónkon. Több mint 3 milliárdan szenvednek élelmiszerekkel kapcsolatos krónikus betegségekben.

Annak ellenére, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat és vegyszereket intenzíven használó monokultúrákon alapuló iparszerű mezőgazdaság a termőföldek mintegy 75%-át használja, csupán az általunk fogyasztott ételek 30%-át termeli ki. Mindeközben a kis méretű, biológiai sokféleséget felmutató gazdaságok – amelyek a termőföldek 25%-át használják – az élelmiszerek mintegy 70%-át termelik. Ha ez így megy tovább és az iparszerű mezőgazdaság, illetve az ipari élelmiszerek aránya az étrendünkben 45%-ra emelkedik, akkor a Földünk elpusztul. Nem lesz rajta sem élet, sem élelmiszer.

A mesterséges ételek és műhúsok utáni eszeveszett hajsza – amely figyelmen kívül hagyja az ételeink és étkezési kultúráink sokszínűségét, illetve a biológiai sokféleség szerepét az egészségünk fenntartásában – tökéletes receptje a Föld és egészségünk pusztításának felgyorsításához.

A génmódosított szójabab veszélyt jelent a természetre és a fogyasztókra

Egy nemrég megjelent cikkben, amely a „Hogyan vezetett a fogyasztók és a Föld iránti elkötelezettségünk a génmódosított szójához„ címet viseli és amelyet Pat Brown, az Impossible Foods vezérigazgatója és alapítója írt, Brown a következőt állítja:
„A lehető legbiztonságosabb és környezetvédelmi szempontból a lehető legfelelősségteljesebb megoldást kerestük arra, hogy hogyan növeljük a termelésünket és hogy a fogyasztóknak elfogadható áron tudjuk kínálni az Impossible Burgert”.

Figyelembe véve, hogy a pompás királylepkék 90%-a eltűnt a Roundup Ready haszonnövények miatt és hogy a tudósok által „rovar-armageddonként” leírt időket élünk, a génmódosított szója használata nem éppen felelős megoldás környezetvédelmi szempontból.

A cikk megírásával lehull a lepel arról, hogy Pat Brown nem tudja, hogy a gyomok ellenállóképességet fejlesztettek ki a [glifozát hatóanyagú] Roundup vegyszerekkel szemben és ezzel „szupergyomokká” váltak, amelyek kiirtásához még erősebb gyomirtók szükségesek. Bill Gates és a DARPA (az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege) azt szorgalmazza, hogy génvezérlés (gene drive) segítségével pusztítsák el a disznóparéjt, amely egy szent és tápanyagokban gazdag étel Indiában. Az indítvány oka, hogy a palmer disznóparéj szupergyommá fejlődött az Egyesült Államokban, azokon a területeken, ahol génmódosított, Roundup Ready szóját termesztettek.

Miközben egyre többen szorgalmazzák a génmódosítás és a Roundup használatának betiltását, a génmódosított szója reklámozása mint „műhús” félrevezeti a fogyasztót mind a hamburger ontológiája, mind az állítólagos biztonság terén.

Az Impossible Burger, amelynek alapvető hozzávalója a Roundup gyomirtóval kezelt és génmódosított szója, nem egy „biztonságos” megoldás – jelentette be Zen Honeycutt, a Moms Across America (Amerikai Anyák) nonprofit szervezet alapítója és vezérigazgatója.

Glifozátot mutattak ki az Impossible Burgerben. Az Impossible Burgerben mért glifozátszint – amelyet a Health Research Laboratories kutatóintézet laboratóriumában mutattak ki – tizenegyszer magasabb volt, mint a Beyond Meat Burgerben. Az eredmény (a glifozát és annak származéka, az AMPA vegyület szintje) 11,3 ppb (térfogati billiomodrész) volt. A Moms Across America a Beyond Meat Burgert is tesztelte, az eredmény 1 ppb volt.

Megdöbbentő volt, hogy a tesztelt minták alapján az Impossible Burgerben akár tizenegyszer magasabb lehet a glifozát-származékok szintje, mint a Beyond Meat Burgerben. Az Impossible Burgert az „egészséges” étkezés megoldásaként reklámozzák, miközben 11 ppb mennyiségű glifozát gyomirtó elfogyasztása különösen veszélyes. Kimutatták, hogy csupán 0,1 ppb mennyiségű glifozát is képes elpusztítani a bélflórát, amely az immunrendszer fő védelmi vonala. Borzalmasan aggaszt, hogy a fogyasztókat félrevezetik és elhitetik velük, hogy az Impossible Burger egészséges – tette hozzá Honeycutt.

Egyes közelmúltban lefolyt bírósági ügyek kapcsolatot találtak a Roundup és a rákos megbetegedések között. Az ezzel kapcsolatos felelősségre vonások halmozódása fényében beruházások a Roundup Ready génmódosított szójába történő beruházásások a piaci viszonyok figyelmen kívül hagyását jelentik.
Vagy csupán reménykednek benne, hogy a fogyasztók megtévesztésével megmenthetik a Bayert és Monsantot.

Egy másik ontológiai kérdéssel kapcsolatban is zavar van a mesterséges élelmiszerek terén. Miközben a ”műhúsok” a hústól való elhatárolódást hivatottak biztosítani, lényegében hússzerű ételek értékesítéséről van szó.
Pat Brown a következőt nyilatkozta: „Génmanipulált élesztőt használunk ahhoz, hogy hemet állítsunk elő, amely egy ’varázslatos’ makromolekula. A hem teszi a húst húsízűvé – és segít az Impossible Burgernek abban, hogy az egyetlen olyan növényalapú élelmiszerré válhasson, amely kielégíti a húsimádó fogyasztók igényét arra, hogy valóságos ízkavalkád legyen a szájukban.”

Én azt hittem, hogy a növényalapú étrendet a vegánok és vegetáriánusok számára találták ki, nem a húsimádóknak.

A multinacionális élelmiszertermelők és a nagy nyereség hajtják a mesterséges ételek aranylázát

A mesterséges élelmiszerek reklámozása leginkább arról szól, hogy újraélesszék a hanyatló, géntechnológiát használó mezőgazdaságot, illetve a gyorsétel-ipart. Ezt a törekvést veszélyezteti az egyre növekvő tudatosság, miszerint a helyes irányt az ökológiai gazdálkodásból származó, helyi és friss ételek jelentik, amelyek regenerálják a Földet és az egészségünket. Ennek következtében a növényalapú élelmiszereket előállító vállalatokba irányuló befektetések összege a 2009-es 0-ról 2018-ra 600 millió dollárra emelkedett. És a vállalatok még többet akarnak.
Pat Brown szerint „amit tudunk, hogy ha egy ősi, tovább már nem fejleszthető technológia találkozik egy jobb, folyamatosan fejleszthető technológiával, akkor csak idő kérdése, hogy a játék véget érjen.” Hozzátette: „szerintem a befektetőink ezt egy 3 billió dolláros lehetőségnek látják.”

A profitról és az irányításról szól az egész. Brown és azok, akik „ráharaptak” a mesterséges ételekre, nem rendelkeznek sem látható tudással vagy tudatossággal, sem együttérzéssel azzal kapcsolatban, hogy az élőlények, az élővilág és az élelmiszerek élővilágban betöltött szerepe milyen fontos.

Az étel mint élő rendszer – amely összeköt minket és az ökoszisztémát, illetve más élőlényeket – ontológiai meggyalázása a „növényalapú” étrendet – beleértve a génmódosított szóját – érintő hirtelen megvilágosodásuk. Emellett érzékelteti, hogy nincsen tudásuk a különböző kultúrákról, amelyek változatos növényeket hasznosítanak a diétájukban.

A környezettudományoknak mindig is az alapját képezte, hogy elismerték a kapcsolatokat és összefüggéseket az emberek és a természet, a sokrétű organizmusok, illetve minden élő rendszer – beleértve az emberi testet – között. Mindezek alapján ökológiai és rendszertani tudományokként fejlődtek tovább, nem pedig feltördelt és lekorlátolt tudományokként. A különböző étrendek az éghajlat és a helyi biológiai sokféleség alapján fejlődtek. A talaj, a növények és a gyomrunk mikrobiomjának biológiai sokfélesége egy egységet alkotnak. Az indiai civilizáció számára a különböző technológiák eszközök. Az eszközöket pedig etikai, szociális és ökológiai kritériumok alapján kell értékelni. Az eszközöket, technológiákat sosem önmagukban vizsgálták. Értékelésük során figyelembe vették, hogy miképp szolgálják mindenki jólétét.

A mesterséges ételek „ősi, tovább nem fejleszthető technológiaként” bélyegzik meg az evolúciót, a biológiai sokféleséget és az élővilágot. Nem veszik figyelembe azt a kifinomult tudást, amely a különféle éghajlatokon és ökoszisztémákban található, sokrétű mezőgazdaságokban és étkezési kultúrákban fejlődött ki azzal a céllal, hogy fenntartsa és megújítsa a biológiai sokféleséget, az ökoszisztémákat, illetve a Föld és az emberek egészségét.

Az Eat Forum (Étkezési Fórum) kiadott egy tanulmányt, amelyben megpróbáltak egy vegyszerek segítségével növesztett, hiperiparosított, feldolgozott ételekből álló, monokultúrális diétát rákényszeríteni a világra. Emellett
együttműködnek a FReSH elnevezésű kezdeményezésen keresztül a gyorsétel-iparral és többek között olyan nagy vállalatokkal, mint a Bayer, a BASF, a Cargill vagy a Pepsico.

A FReSH kezdeményezésben együttműködő óriáscégek

A mesterséges ételeket tehát egy másfél százados élelmiszer-imperializmusra és élelmiszer-kolonizációra építik fel a különböző, étellel-kapcsolatos ismereteink és ételkultúráink helyett.

A multinacionális élelmiszertermelők és a nagy nyereség áll a mesterséges élelmiszerek ipara mögött. Bill Gates és Jeff Bezos különféle kezdeményezéseket támogatnak.

Fel kell szabadítanunk az ételkultúráinkat és az elménket az élelmiszer-imperializmus alól

Az iparosodott nyugat mindig is arrogánsan és hanyag módon kezelte az általa gyarmatosított kultúrákat. A mesterséges élelmiszerek csak az utolsó lépést jelentik az élelmiszer-imperializmus történetében.

A szójabab Kelet-Ázsia ajándéka, ahol évezredek óta táplálékként szolgál. Kizárólag fermentálva fogyasztották, hogy az „antinutritív” tényezőit eltávolítsák. A génmódosított szójabab viszont újabban egyfajta szójaimperializmust kreált, amely elpusztítja a növények sokféleségét, a tápanyagokban gazdag, emberileg fogyasztható olajok és az indiai dahl növényalapú fehérjéinek sokféleségét.

Amikor a génmódosított szójaolaj elárasztotta Indiát és a helyi falvakban előállított olajokat és a hidegpréselést illegálisnak nyilvánították, az India nyomornegyedeiben élő nők engem kerestek fel, hogy segítsek nekik. Ekkor indítottuk el az úgynevezett „mustár szatjágrahát”, hogy megvédjük az egészséges, hidegen sajtolt olajokat a hexánkivonatos, génmódosított szójától. A hexán egy idegméreg.

Miközben az indiai földművesek tudták, hogy a hüvelyesek megkötik a nitrogént, nyugaton a szintetikus nitrogénre alapozva iparosították a mezőgazdaságot, amely hozzájárult az üvegházhatású gázok kibocsátásához, az óceánokban található halálzónákhoz és a kifáradt termőföldekhez. Miközben mi a dahl sokszínűségét élvezhettük, a brit gyarmatosítók – akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy a hüvelyesek milyen gazdagok tápanyagokban – állateledellé degradálták. Ez megmutatkozott az indiai ételek nevének fordításában is, így lett például a turból galambborsó.

Egy világszintű szükségállapot peremén állunk, egy egészségügyi vészhelyzet előtt, a gazdák megélhetését érintő krízis előtt. A mesterséges ételek felgyorsítják az összeomlást. A természetes ételek lehetőséget nyújtanak arra, hogy regeneráljuk és helyreállítsuk a Földet, az élelmiszergazdaságunkat, az élelmiszer-önrendelkezést és az étkezési kultúrákat. A természetes ételek segítségével felszabadíthatjuk az étkezési kultúráinkat és tudatosságunkat az imperializmus alól. Emlékeznünk kell rá, hogy az étel él és életet ad nekünk.

Bojkottáljuk a génmódosított Impossible Burgert! Készítsünk tofut! Főzzünk dahlt!

Fordította: Jakab Zsuzsanna