Írta: Harmat Ádám, éghajlatváltozás és energia programvezető, WWF Magyarország

Ahogy egyre több ország – mint például Magyarország is – kötelezi el magát a klímasemlegesség elérésére, úgy egyre inkább hangsúlyt kap az erdők szénelnyelő képességének növelése. Ezzel párhuzamosan a klímavédelmi tervekben ugyanúgy előkelő helyen láthatjuk az erdészeti biomassza energetikai célú felhasználását. A kettő közötti látszólagos ellentmondást a biomassza fenntartható hasznosításának hangsúlyozásával igyekeznek feloldani. De vajon tényleg lehetséges a biomassza energetikai felhasználásának és az erdők szénelnyelő képességének az egyidejű növelése? A cikk ezt a problémakört járja körül a közép- és hosszútávú nemzeti klímastratégia elemzésével.

Mit tekinthetünk fenntartható biomasszának?

Először is érdemes azt tisztázni, hogy mit tekinthetünk fenntartható biomasszának. Faanyagtermelés szempontjából ez elsősorban a tartamos erdőgazdálkodást jelenti, vagyis hosszú távon kevesebb fát termelünk ki az erdőből, mint amennyi újratermelődik. Ezen az alapvető feltételen kívül azonban még legalább két fontos fenntarthatósági szempontot meg kell említeni, amelyek nem következnek a tartamos erdőgazdálkodás meglétéből.

Az egyik a biológiai sokféleség (biodiverzitás) kérdése, hiszen a tartamos erdőgazdálkodás megvalósulhat például tarvágás és szálalásos gazdálkodás esetében is. Azonban utóbbit alkalmazva az erdő jobban hasonlít egy természetes állapotú erdőhöz, így fajgazdagabb élőhely.

A másik fontos kérdés a biomassza klímasemlegessége. Szűk értelemben nézve a biomassza energetikai felhasználása szén-dioxid semleges, hiszen az égetés során annyi szén-dioxid szabadul fel (ún. biogén kibocsátás), amennyit a fa az élete során elnyelt. Ez a megközelítés két tényezőt hagy figyelmen kívül. Egyrészt onnantól kezdve, hogy egy facsemete növekedésnek indul, odáig, hogy a kivágott és előkészített fát elégetjük, fosszilis üzemanyagot használunk fel a különböző erdőművelési tevékenységek, a fakitermelés, a szállítás és a feldolgozás során. Másrészt a zárt szénciklus a klímaváltozás szempontjából egy időben visszafelé érvényes folyamat – vagyis amit ma elégetünk, azt az utóbbi évtizedekben (vagy akár évszázadban) kötötte meg az erdő, ugyanakkor a klímapolitikai vállalások, a kibocsátás csökkentése időben előre tekintő feladat. Ez azért is kiemelten fontos kérdés, mert a fának nagy a széntartalma: 1 kg szárított fa széntartalma közel 0,4 kg. Ez az érték a kőszén esetében 0,66, ugyanakkor annak fűtőértéke közel duplája a fához képest. Ezért ha például egy széntüzelésű erőművet átállítunk biomassza tüzelésre – amely egyre gyakoribb példa Európa-szerte - az egy megtermelt kWh-ra több szén-dioxid kibocsátás jut (kizárólag az erőművi kibocsátást vizsgálva).

Éppen ezért csak olyan erdészeti biomassza felhasználását lenne szabad támogatni, amely ténylegesen hozzájárul az üvegházgáz-kibocsátás csökkentéséhez. Azonban ez a feltétel rendkívül sok tényezőtől függ. Ennek szemléltetésére nézzünk egy-egy példát a „jó” biomasszára és „rossz” biomasszára. Ha például egy fakitermelés elsősorban a faanyag ipari felhasználása céljából történik, a fatermékek tovább raktározzák a szenet évtizedig, és más, fosszilis alapanyagú terméket kiváltanak; továbbá a kitermelés és feldolgozás során keletkező melléktermékek használata nagy hatásfokú, kapcsolt energiatermelést szolgáló erőművekben (tipikus hatásfok 80-90%) történik, akkor az a fosszilis energiahordozókhoz képest ténylegesen szén-dioxid kibocsátás csökkentést jelent. Ugyanakkor, ha pl. egy erdőgazdálkodási szempontból rossz termőhelyen lévő, idős erdőt termelünk ki kizárólag energetikai célból, és abból csak villamos energiát állítunk elő (tipikus hatásfok 30-35%), akkor egyrészt az új erdő csak nagyon lassan, akár évszázados léptékben képes csak megkötni azt a szén-dioxid mennyiséget, ami az égetés során felszabadult, másrészt a rossz hatásfok miatt az egy kWh-ra vetített szén-dioxid kibocsátás még nagyobb.

De nem csak eseti szinten ragadható ki rossz példa, hanem nagyobb léptékű – így jobban ellenőrizhető -, akár országos szintű folyamatok is vezethetnek többlet szén-dioxid kibocsátáshoz. Ha például egy állandónak mondható erdészeti gyakorlat mellett, ahol a tűzifa és az ipari fa részaránya viszonylag állandó, egy jellemző fafaj vágásérettségi korát előrébb hozzuk[1] annak érdekében, hogy a megnövekvő keresletet az energetikai hasznosítás iránt kielégítsük, akkor az csökkenteni fogja az erdők fakészletét, és értelemszerűen többlet szén-dioxidot jelent a légkörben a jelenlegi szinthez képest. De ugyanez igaz abban az esetben is, hogyha az addig farostlemez-gyártáshoz használt faanyagot a magasabb átvételi ár miatt energetikai célra értékesítik.

Tehát a biomassza energetikai felhasználása csak akkor tekinthető ténylegesen fenntarthatónak, ha az erdő tartamosságának fenntartása mellett hozzá tud járulni a biológiai sokféleség csökkentésének visszafordításához és a klímasemlegességi célok eléréséhez.

Ennek fényében vizsgáljuk meg alább, hogy a nemzeti klímatervek – tehát a 2030-as időtávra vonatkozó Nemzeti Energia és Klímaterv (NEKT), illetve a 2050-ig érvényes Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia (NTFS) tervezete [2] hogyan számol az erdészeti biomassza felhasználásával, és hogy milyen mértékben biztosítják annak fenntarthatóságát.

Az erdő tartamosságának biztosítása

A NEKT-ben a biomassza keresleti és kínálati oldalára is találhatunk előrejelzést. Keresleti oldalon a szilárd biomasszára nézve jelentős növekedéssel számol, a villamos energia és a hűtés-fűtés területén a 2020-as, összesen 2111 ktoe-ről[3] (ezer tonna kőolaj egyenérték) összesen 36%-kal nőne a felhasználás, 2870 ktoe-re. Famennyiségre átszámolva ez légszáraz, keményfát feltételezve is kb. 12 millió m³.

A kínálati oldalon külön táblázat mutatja be az erdőtelepítés és az energetikai ültetvények tervezett ütemét, illetve a meglévő erdőkre modellezett fakitermelési forgatókönyveket. Az erdőtelepítés eleve kérdéses, hogy miért releváns 2030-as időtávlatban, hiszen azok kitermelése inkább a század második felében valósul meg, és karbonelnyelés szempontjából is az újonnan telepített erdők csak 20 éves korukban kerülnek be a szén-dioxid elnyelési leltárba. Az energetikai ültetvények terén összességében nagyon csekély, 1500 hektáros területtel számol a dokumentum, amelyből nem derül ki, hogy ezt éves új ültetvényként értelmezik, vagy összesített számnak, de a csekély mennyiség miatt nagy jelentősége nincs is, hiszen összehasonlításképpen az erdőterületek nagysága kb. 2 millió hektár. A már meglévő erdőterületeket nézve két forgatókönyv szerepel a NEKT-ben: egy alacsony szinten tartott fakitermelés, amely kb. a jelenlegi szintnek felel meg, kb. 7,4 - 7,5 millió m³/év-es mértékkel, illetve egy folyamatosan emelkedő fakitermeléssel, amely 2030-ra már közel 9,5 millió m³-t jelent. A dokumentum azonban nem állította egymás mellé a kínálatból fakadó famennyiséget a keresleti famennyiséggel. Hasonlatképpen ez olyan, minthogyha úgy terveznénk költségvetést, hogy a kiadási oldalra felvezetjük a tervezett kiadási költségeket, de a bevételekhez csak a bevételi forrásokat listázzuk fel, összegek nélkül.

Ugyanakkor a tervezett energiafelhasználás alapján kalkulált 12 millió m³ és a 9,5 millió m³ között jelentős különbség van, ráadásul a kitermelésnek kell szolgálni a faipari alapanyagokat is úgy, hogy jellemzően a tűzifa választék mértéke 45% körül van. Természetesen a hazai erdőterületek és energetikai ültetvények nem kizárólagos forrásai a biomasszának, de az import lehetőségeket, a mezőgazdasági melléktermékeket, vagy a faanyag kaszkád hasznosítása végén történő energetikai hasznosítás lehetőségeit nem vizsgálja a dokumentum.[4]

Az NTFS tervezete nem tér ki a biomassza hosszú távú energetikai felhasználására, de láthatjuk, hogy a NEKT az alapvető fenntarthatósági kritériumát sem képes biztosítani az erdészeti biomasszának. Ez ráadásul már jelenlegi probléma is, legalábbis az energetikai statisztikák és az erdészeti statisztikák között jelentős az eltérés.[5]

Klímavédelmi szerep

A NEKT-et vizsgálva pozitívumként emelhető ki ugyanakkor, hogy azokban a szektorokban számolnak a biomassza-felhasználás növekedésével, ahol jellemzően nagyobb hatásfokú a felhasználás (villamosenergia- és távhőtermelés, ipari- és szolgáltató szektor), ezzel szemben a súlyos légszennyezettséget is okozó lakossági szektorban 2030-ra 46%-os csökkentéssel számolnak. Azonban ha megnézzük a tervezett intézkedéseket, ennek megalapozottsága megkérdőjelezhető.[6]

Az NTFS tervezetében részletesen szerepel a már meglévő erdőterületek szénelnyelő képességének jövőbeli modellezése (lsd. ábra). Ebből kiderül, hogy az erdők egyre idősödő korösszetétele miatt, a folyónövedék csökkenésének következtében, még ha nem is nő a jövőben a fakitermelés mértéke, a 2017-ben még 4,9 millió tonna szén-dioxid megkötés 2050-re már csak 0,74 millió tonna lenne. Ha pedig megvalósul a fent említett emelt szintű fakitermelés – amely mint láthattuk, messze nem lenne képes fedezni az energiatermelés alapján számított biomassza igényt – akkor az erdők már majdnem kibocsátóvá válnának az évszázad közepére, holott ennél jóval nagyobb szénelnyelő kapacitásra lenne szükség ahhoz, hogy a tervezett csökkentett üvegházgáz-kibocsátását az országnak ellentételezni tudják.

Nettó szén-dioxid kibocsátási projekciók a meglévő erdőkben a fakitermelési forgatókönyvek szerint. (Forrás: NTFS tervezet, 2020 jan.)

Szabályozás kérdése

Láthatjuk, hogyha a NEKT-ben és az NTFS tervezetébe írtak megvalósulnak, az ország nem fogja tudni elérni a 2050-es klímasemlegességet, ráadásul a fenntarthatóság alapvető feltétele, az erdő tartamos használata is veszélybe kerül. Ennek orvoslására szigorú fenntarthatósági kritériumrendszerre lenne szükség. Az EU 2018-ban az Új Megújuló Energia Irányelv és a LULUCF (Földhasználat, földhasználat-változás és erdészet) rendelet megalkotásával kísérletet tett ezen kritériumrendszer felállítására. Ezek idén lépnek életbe[7], azonban számos olyan gyengeségük van, ami miatt semmilyen előrelépést nem jelentenek[8]. A Megújuló Energia Irányelv, amely eleve csak 20 MW feletti új erőművekre érvényes, szabályozza:

• a minimum energiahatékonysági előírásokat, de ez lehetőséget ad a biomassza kizárólag villamos alapú hasznosítására is;
• biodiverzitás-védelmi szempontokat, de a nemzeti erdőtörvényekre hagyatkozva,
• illetve kibocsátás-csökkentési maximum értéket, amely a biogén kibocsátást figyelmen kívül hagyja, és olyan magas referencia értékkel rendelkezik, hogy akár a tengeren túlról érkező pellet-import is teljesíteni tudja.

A biogén kibocsátást a LULUCF rendelet hivatott elviekben magába foglalni. Azonban az erdő referencia szint – amelyhez képest a tagállamok a szén-dioxid kibocsátásukat vagy nyelésüket elkönyvelik – megengedhet a jelenlegi fakitermelés mennyiségéhez képest több fakitermelést is, anélkül, hogy az a referencia szinthez viszonyítva többlet kibocsátásként jelenne meg. Az ábrán ezt mutatja a magyar referencia szint (FRL) kék vonallal. Látható, hogy még az emelt fakitermelési forgatókönyv megvalósulását is, mint elnyelést lehet majd elkönyvelni.[9]

Mit tehetünk?

Szerencsére még nincsen minden veszve. Az EU új, 55%-os csökkentési célja miatt az idén mind a Megújuló Energia Irányelvet, mind a LULUCF rendeletet újranyitják, így megvan az esély arra, hogy azok hibáit kiküszöböljék. A NEKT felülvizsgálata pedig 2023-ban fog zajlani, így a mostani fenntarthatatlan szintű biomassza tervek korrigálására is meglesz a lehetőség. Addig is, rajtunk a sor: az országban több mint a háztartások harmada használ tűzifát. Kis odafigyeléssel sokat javíthatunk a felhasználás hatékonyságán. Ezek elsajátításához érdemes meglátogatni pl. a Fűts okosan kampány oldalát, főleg most, a fűtési szezonban.

 Írta: Harmat Ádám, éghajlatváltozás és energia programvezető, WWF Magyarország

 Címlapfotó: Soha Tamás, többi fotó: Harmat Ádám

Hivatkozások:

[1] Ez Magyarországon jogszabály szerint csak korlátozottan fordulhat elő, vágásérettségi szakaszon belül

[2] A cikk írásakor az NTFS-nek csak a tervezete volt elérhető, csak az abban elérhető limitált információra szorítkozik az írás.

[3] ktoe = ezer tonna kőolaj egyenérték

[4] Fontos megjegyezni, hogy ezek közül az import és a mezőgazdasági melléktermékek környezetvédelmi szempontból érzékenyek, hiszen előbbi esetben a szállításnak jelentős energiaigénye van, és az EU-n kívülről érkező (pl. Ukrajna) biomassza esetében a nyomon követés nehézkes. A mezőgazdasági területek esetében pedig a szalma fontos szerepet játszik a talajerő utánpótlásban.

[5] Bővebben: https://rekk.hu/publikacio/64/meg-megujulo_statisztikak

[6] A tervezett intézkedések között ugyan szerepel olyan, amely miatt csökkenni fog a kereslet a biomassza iránt, illetve az új épületenergetikai előírások is hatni fognak a biomassza keresletre, ugyanakkor a tűzifa felhasználók legnagyobb része alacsony jövedelmű háztartás, akiket kevésbé érint a felújítási hullám.

[7] A LULUCF rendelet ez év január 1-től lép életbe, a Megújuló Energia Irányelv rendelkezéseit 2021. június 30-ig kell a nemzeti jogszabályokba átültetni. A Megújuló Energia Irányelv felülvizsgálata az EU-ban társadalmi konzultáció alatt van 2021 február 9-ig

[8] Bővebben a LULUCF rendeletről hiányosságairól: https://www.fern.org/fileadmin/uploads/fern/Documents/2020/Fern_Study_Assessment_of_LULUCF_Regulation.pdf, illetve a Megújuló Energia Irányelvről: http://eubiomasscase.org/wp-content/uploads/2020/07/RED-II-biomass-Paper-Tiger-July-6-2020.pdf

[9] Tehát nem a nullához képest kell viszonyítani a kibocsátást/elnyelést, hanem az FRL-hez

Az Élelem-önrendelkezés hét keretében jövő csütörtökön megrendezésre kerülő beszélgetésünk témája a “Mentsük meg a méheket!” európai polgári kezdeményezés.

Időpont: 2021.01.28. csütörtök, 17:00 - 19:00
Helyszín: internet (Zoom - a linket levélben küldjük ki a jelentkezőknek.)
Szervezők: Magyar Természetvédők Szövetsége, Karátson Gábor Kör, Éghajlatvédelmi Szövetség
Regiszráció: https://forms.gle/CtRMRFN7bQLsTmMg9

A Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezés keretében azt kérjük, hogy az Európai Unió támogasson egy olyan mezőgazdasági modellt, amely lehetővé teszi a gazdák és a természet számára, hogy harmóniában éljenek. Ezen a rendezvényen arról beszélgetünk, miért van szükség az mezőgazdaság gyökeres átalakítására az élővilág és mindannyiunk érdekében; mit tehetünk közösen az európai polgári kezdeményezés sikerre viteléért; mit tehetünk egyénileg a beporzók, a madarak és a többi élőlény védelméért.

Bevezetés:

• Fidrich Róbert, programvezető, Magyar Természetvédők Szövetsége
• Pauló Gergely, Karátson Gábor kör

Felvezető előadások:

• Dr. Vásárhelyi Tamás, biológus, Magyar Környezeti Nevelési Egyesület: A beporzók napja – és ami mögötte van
• Simon Gergely, környezetkémikus, Greenpeace: A méhpusztulás és a növényvédőszerek
• Kurucz Zsuzsanna, projekt munkatárs, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: Helyet a természetnek! – Javaslatok az agrárpolitika átalakítására
• Balogh Lili, agrármérnök, gazdálkodó, Védegylet: Az agroökológia, mint működő alternatíva

Levezető: Lajtmann Csaba, az Éghajlatvédelmi Szövetség elnöke

A rendezvényen a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Regiszráció: https://forms.gle/CtRMRFN7bQLsTmMg9

Az Élelem-önrendelkezés hónap további rendezvényeinek részletes programja.
 

Háttéranyagok:

• Méhbarát mezőgazdaságot az egészséges környezetért - az európai polgári kezdeményezés melléklete.
• A reGeneráció csapata által készített videó a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezésről.

Jegyzetek az Élelem-önrendelkezés olvasókörhöz

A legenda szerint a magyar nemzet Kárpát-medencei történelme egy olyan történettel kezdődik (A fehér ló legendája) amelyet manapság a szakirodalom a földzsákmánylás (land grab) témakörébe sorol. Több mint ezer év elteltével a földzsákmánylás mára globális mértéket öltött, s az élelem-önrendelkezés alapjának számító termőföldhöz való hozzáférést ássa alá Magyarországon, más EU-tagállamokban illetve a globális Dél országaiban egyaránt.

Ahhoz, hogy érdemben beszélgethessünk, a földzsákmánylás (land grab) jelenségéről, azt a maga teljességében, a történelmi, globális, gazdasági és társadalmi kontextus figyelembe vételével érdemes megtenni. Hogy ez nem is olyan egyszerű, talán érzékeltetheti a mellékelt elmetérkép-vázlat. (nagyítsatok bele!). Most bevezetésként néhány gondolatot részletesebben kifejtek, később megpróbálom bővíteni ezt a jegyzetet, és remélem, valamikor tudok erről a témáról készíteni egy átfogó összefoglalót.

Na de, mi is az a földzsákmánylás/földrablás (land grab)? Röviden azt mondhatjuk, hogy a földzsákmánylás egy rendkívül komoly probléma, amely hatással van környezetünkre, a gazdaságra, a társadalmi jólétre és az emberi jogokra egyaránt. Annak ellenére, hogy a földzsákmánylás ma már globális méretű probléma, még nincs széles körben elterjedt, egyértelmű definíció, amely a maga teljességében ragadja meg a kérdést.

Ez a kifejezés a 2007-2008-as élelmiszer-árrobbanás idején került be a köztudatba, részben a gazdag „északi” országok vállalatainak agroüzemanyag-célú befektetései kapcsán, részben pedig annak hatására, hogy ebben az időszakban Szaúd-Arábia és Dél-Korea stratégiai célú befektetési programok keretében hatalmas nagy földterületeket szerzett meg olyan fejlődő országokban, mint Madagaszkár vagy Etiópia. Kicsivel később, mi, élelem-önrendelkezéssel foglalkozó hazai civil szervezetek rájöttünk, hogy a földzsákmánylás nem csupán Észak-Dél viszonylatban értelmezhető jelenség, hanem az általunk már jól ismert „zsebszerződések” témaköre is ide tartozik.

Miután 2011-ben, az ausztriai Kremsben tartott Nyelenyi Europe Fórumon európai barátaink figyelmét felhívtuk arra, hogy a földzsákmánylás Európán belül is zajlik, a Transnational Institute koordinálásával készült egy tanulmány az európai földzsákmánylásról. E tanulmány megállapította, hogy az európán belüli földzsákmánylás mértéke vetekszik az afrikai, ázsiai, latin-amerikai land grab szintjével. Hazánkban az utóbbi években az állami földek bérletével, majd privatizációjával kapcsolatos botrányok kapcsán az ún. „kormányzat által támogatott földzsákmánylás” (government-assisted land grab) került elsősorban téma kapcsán előtérbe (l. Ángyán-féle jelentések). Amire viszont itthon kevesebben figyeltek fel, hogy a földzsákmánylás témakörébe tartoznak azok az esetek is, amikor zöldmezős beruházások (autógyárak, akkumulátor gyártó üzemek, napelem parkok, stadionok, bevásárló központok, ipari parkok, lakóparkok, turisztikai fejlesztések, vízierőművek, bányák stb.) keretében értékes termőföldeket vonnak ki művelés alól akár hazánkban, akár a világ más területein. De szintén ide sorolható az, amikor környezeti katasztrófák (pl. kolontári vörösiszap-szennyezés) következtében elszennyeződnek a talajok, és emiatt hatalmas területek válnak élelem-termelésre alkalmatlanná.

A Via Campesina románia tagszervezete, az Eco Ruralis pár évvel ezelőtt egy 18 oldalas kritikai áttekintő tanulmányban járta körül a földzsákmánylás definícióit, hogy egy számunkra is használható definíciót kaphassunk. Tanulmányukban az alábbi kérdéseket vették figyelembe.

1. Méret – mekkora birtokmérettől beszélhetünk földzsákmánylásról?
2. Kit tekinthetünk földrablónak (land grabber)?
3. Miképpen zajlik az ellenőrzés a föld felett (How is tha land controlled?)
4. Jogszerűség – a földzsákmánylás legális vagy illegális?
5. Földhasználat – miképpen, és milyen célra használják a földet?

Mindezek figyelembe vételével az alábbi definícióra jutottak:
földzsákmánylás a helyi szinten tipikus méretnél nagyobb földterület felett bármilyen természetes vagy jogi személy (hazai vagy külföldi egyaránt) által, bármilyen módon (legális vagy illegális)
spekulációs, kitermelési, az erőforrások birtoklása vagy áruvá tétele céljából a paraszti gazdálkodók, az agroökológia, élelem-önrendelkezés és emberi jogok kárára történő ellenőrzés megszerzése. (Kiemelés tőlem, a bonyolult mondatszerkezet magyar változatának könnyebb érthetősége érdekében.)

Később a földzsákmánylás itt ismertetett megközelítését és definícióját egy-az-egyben átvette a Via Campesina európai koordináló szervezete, az ECVC is.

Történelmi kontextus: igazából a földzsákmánylás jelenség már a földművelő társadalom kezdeténél megjelenik a hierarchikus társadalmak kialakulása során. Évezredeken át a földzsákmánylás elsődleges terepét a háborúk jelentették. A fehér ló legendája szerint a honfoglaló magyarok viszont már háború nélkül, csupán egy furfangos trükkel, valamint a Szvatopluknak ajándékozott fehér ló mellett a magyar törzsek katonai erejének felvonultatásával szerezték meg a Kárpát-medence területét.

Andrásfalvy professzor úr tanulmánya szerint, honfoglalást követő évszázadban az akkori földesuraknak még viszonylag kevés földjük volt, de a XIII. században már hazánkban is elindultak a főurak földszerzési próbálkozásai.

A középkori Magyarországon] egy-egy faluközösség határán belül mindenkinek joga volt a vadon termő növények gyűjtögetésére, amelyekből kétszáznál is többet is ismerünk, ismertünk. (...) Az erdő évszakonként változó haszonvételére, vadászatra, a vad és oltott fák gyümölcsének, nedvének, tenyésztett és vadméhek mézének, bokrok, cserjék és még kisebb, bogyós termések (eper, áfonya, fekete szeder) rendszeres gyűjtésére a háznál és a határban, irtásokon kialakított kertekben a zöldségek, gyógynövények, fűszerek termelésére és mindenféle állat legeltetésére úgy, hogy az másoknak kárt nem okozhatott, minden faluközösségi tag jogosult volt.
(...)
A 13. századra felfejlődött és meggazdagodott Magyarország egyre nagyobb hatalmat gyakorló főurai távoli országok luxuscikkeire áhítozva felismerik, mennyire keresett a magyarországi marha a tőlünk nyugatra lévő országokban, ahol erre az időre egyre nagyobb mértékű, nagytáji munkamegosztás és árutermelés is kialakult. Szőlő- és bortermelő, valamint különféle háziállítokat tenyésztő körzetek alakulnak ki, egyre nő az igény kényelmes , finomgyapjú és gyapotruhára, távolkeleti porcelánra, déligyümölcsre, fűszerekre, indigóra stb. Az angliai 'bekerítés' erről szól. Az angol földesúr egyszerűen elkergette jobbágyait földbirtokáról, mert a jobbágyoktól behajtott terménytized és egyéb szolgáltatások nem jövedelmeztek neki annyit, mint amit e területek legeltetésre való fordtásából, elsősorban a birkák gyapjából kaphatott. George Duby szerint akkor az angol erdők és lápok peremvidékén futott fel az állattartás az erdők és szántók rovására.. Az Alpok oldalában megjelentek a 'Schweighofok', az 'Alm'-ok, tehenészetek. A Földközi-tenger mellékén, Ibériában, Itáliában, Sziciliában, Apuliában, Kelet-Európa síkjain, hasonlóan a Magyar Alföldhöz, az 'árutermelő' nagyállattartás terjedt ki a földművelés és erdős ligetek területeire. (Andrásfalvy 2014)

Ezt követően hazánkban a folyószabályozással még nagyobb mértéket öltött a földzsákmánylás, globális szinten pedig az európai hatalmak gyarmatosító törekvéseivel pörgött fel a jelenség.

A modern kori földzsákmánylás Magyarországon nem az elmúlt évtizedben kezdődött. Lényegében a rendszerváltás utáni reprivatizáció, a kárpótlási jegyek körüli kavarások, majd a külföldi befektetők földszerzése (vö. zsebszerződések) alakították a hazai földhasználati- és birtokviszonyokat.

Zwi Lerman professzor, a Világbank vezető agrárközgazdászának 2000-ben végzett számítása szerint már akkoriban az összes magyarországi gazdálkodó 92%-ának kezén az összes föld alig 10%-a volt, a gazdaságok 8%-a részesült a szántóterület 90%-ából. Igaz, hogy ezek a nagyüzemek ennek a földnek csak mintegy harmadát birtokolják, kétharmadát bérlik, de a föld adás-vételének teljes szabadságát korlátozó törvények 2014-ben elvesztették érvényességüket, ezután a bérlők előjogot szerezhettek a föld megvételére. Az Európai Unió közvetlen földalapú agrártámogatásából az összes gazdálkodó egység 6%-át kitevő legnagyobb birtokosok 70%-ot kapnak, az összes többi, a gazdálkodók 92%-a pedig a támogatás 30%-án osztozik.

Már az Unióba való belépésünk előtt világos lett, hogy az Unió agrártámogatása a kelet-európai belépők számára kevesebb, mint a nyugati országokban levő gazdaságoké. Ez 2012 májusában a nyugati szintnek csak 70%-a, (és ezt hazai forrásból tilos kiegészítenünk). Ennek a támogatásnak 90%-át nálunk legfeljebb az összes regisztrált termelő 5 százaléka, vagyis a legnagyobb tőkeerejű gazdaságok élvezik, miközben a fejlesztési és beruházási támogatásokból - az "életképes gazdaság törvényi méretküszöbe miatt..." - a gazdaságok 91%-a kiesik. (Tanka 2011:133). Hozzá kell tennünk azt is, hogy 1990 után szinte a teljes élelmiszer-feldolgozóipart felvásárolták a nyugati befektetők, azokat nem korszerűsítették, nem egyszerűen leállították. (Andrásfalvy 2014)

A hazánkban a '90-es évek közepét követően kialakult zsebszerződések gyakorlata; az elmúlt közel egy évtized államilag támogatott földbotrányai, melyek hajtóerejeként részben az uniós földalapú agrártámogatási rendszer is jelentős szerepet játszik; továbbá a Magyarországon letelepedő európai és dél-kelet ázsiai óriáscégek zöldmezős beruházásai vagy a kanadai cégek által tervezett verespataki és a felsőcsertési aranybánya beruházások ugyanazon jelenség körbe tartoznak, mint az északi országok vállalatai által Dél-kelet Ázsiában illetve Afrikában létesített olajpálma ültetvények, az amazonaszi erdőirtások vagy akár a dél-amerikai őslakos népek földjeit elfoglaló, vizeiket elszennyező aranybányák, lítium bányák vagy az arab országok illetve Dél-Korea által Afrikában eszközölt, az anyaország élelmiszer-ellátásának biztosítását célzó stratégiai célú külföldi földszerző programok: ez mind földzsákmánylás (land grab), amely napjainkban már több százmillió hektárnyi területet érint.

Összességében megállapíthatjuk, hogy az ezredforduló évtizedeiben nem egy legendával állunk szemben, és ebben a történetben nem is csak egyetlen ló szerepel: a földzsákmánylás pusztító rögvalóság; és ha egy hasonlattal akarjuk érzékeltetni a problémát, akkor kijelenthetjük, hogy ezer év elmúltával a fehér ló nem egyedül, hanem egy fékeveszett ménes formájában tért vissza.

A témáról részletesen az Élelem-önrendelkezés hónap keretében jan. 25-án megrendezendő Élelem-önrendelkezés olvasókör: A földhöz jutás kihívásai és lehetséges megoldásai c. rendezvényen fogunk beszélgetni. Regisztráció: https://tinyurl.com/y3ve34b2

Kapcsolódó írásaink:
- “Földszerzés” a Világbank pénzén
- Azt hittük olaj, de vér volt
- Harc az igazságért a multikkal szemben - Igazságot Berta Cáceresnek!
- A zöld békabőr – avagy kik etetik a fekete kígyót?
- Száz hektár erdőt irtottak ki a Northvolt svéd akkumulátor gyára miatt
- "Tesla vagy ivóvíz" - földzsákmánylás, erdőirtás, veszélyben a denevérek

A tavalyi élelem-önrendelkezés fórumot követően idén is összefogtunk több civil szervezettel, kutatóközponttal és egyetemi tanszékkel, hogy megszervezzük az élelem-önrendelkezés hónapot. Az esemény célja, hogy megismerjük egymás tevékenységét és hogy együtt dolgozzunk egy igazságosabb, fenntarthatóbb és szolidárisabb élelmezési-rendszerért.

Az élelem-önrendelkezés hónap nyitóeseménye egy egész napos konferencia a talaj jegyében. A Magyar Permakultúra Egyesület, a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat és a Nemzetközi Agroerdészeti Hálózat (AFINET) közös szervezésében immáron hatodik alkalommal megrendezett Permakultúra, Agroerdészet, Alkalmazkodó gyümölcsészet Online Konferencia és Szakmai Találkozó témája a talaj szerepe és jelentősége az alternatív mezőgazdasági rendszerekben. Természet- és társadalomtudományos hátterű kutatókkal, oktatókkal és gyakorlati emberekkel arra keressük a választ, hogy hogyan tudjuk megőrizni, regenerálni és építeni ezt a kincset magunk és az utókor számára.

Az eseménysorozat következő alkalmán az élelem-önrendelkezés egy másik kulcsfontosságú területét, a földhöz jutás lehetőségeit és kihívásait járjuk körül a résztvevőknek előre megküldött olvasmányokkal, amiket meghívott hozzászólókkal és az olvasókör résztvevőivel közösen vitatunk meg. Az olvasókörön megismerkedünk a földzsákmányolás (land grabbing) fogalmával és körbejárjuk azt a kérdést, hogy ez hogyan befolyásolja a kisléptékű ökológiai szemléletű termelők esélyeit a földhöz jutásban. A meghívott hozzászólókkal és az olvasókör résztvevőivel arra is keressük a választ, hogy a jelenlegi politikai-gazdasági környezetben milyen lehetőségei vannak a kisléptékű termelőknek a földhöz jutásra.

A talajegészség és a földhöz jutás mellett az élelem-önrendelkezés fontos feltétele, hogy a szabályozási közeg is lehetővé tegye a gazdák számára a természettel való minél nagyobb összhangban történő élelem-termelést. A jelenlegi szabályozási és támogatási környezet, beleértve az EU tagállamainak vezetői (Európai Tanács) és az Európai Parlament által 2020. októberében elfogadott új Közös Agrárpolitika (KAP) következő 7 évre szóló reformcsomagját, azonban a nagyüzemi, konvencionális gazdaságoknak kedvez, a fenntartható, ökológiai szemléletű, emberléptékű, alternatív mezőgazdasági formákat, és a helyi gazdaságot, amelyekre oly nagy szükség lenne az ökológiai válság megoldása érdekében, alig-alig támogatja. Mivel azonban a Tanács és az Európai Parlament által megszavazott KAP programtervezet köszönőviszonyban sincs az Európai Bizottság eredeti javaslatával, valamint a Bizottság által tavaly májusban meghirdetett jóval ambíciózusabb “A termelőtől a fogyasztóig” elnevezésű stratégiával és az új Biodiverzitás stratégiával, ezért most egyeztetés zajlik a három szereplő (a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament) között az EU agrárpolitikáját meghatározó KAP és a két említett stratégia sorsával kapcsolatban. Ezt a folyamatot elősegítendő nagyon fontos lenne sikerre vinni a "Mentsük meg a méheket és a gazdákat!" európai polgári kezdeményezést, amelynek követelései, javaslatai azt az irányt jelentik, amit az új KAP-nak támogatnia kellene. A petíció sikere nagy nyomást és egyben felhatalmazást jelentene a Bizottságnak, hogy kitartson az uniós agrárpolitikára vonatkozó eredeti, ambíciózusabb javaslatai mellett, és ne betonozzák be újabb hét évre a jelenlegi, fenntarthatatlan európai agrárpolitikát. A Magyar Természetvédők Szövetsége, a Karátson Gábor Kör és az Éghajlatvédelmi Szövetség közös szervezésében tartott, Életigenlő, beporzóbarát mezőgazdaságot! című. beszélgetésen ezt a kezdeményezést ismerhetjük meg jobban.

A nemzetközi szabályozási közeg mellett a magyarországi szabályozási közeg is kétségkívül hatással van a kisléptékű, ökológiai szemléletű gazdák megélhetési lehetőségeire. Annak érdekében, hogy minél jobban megismerjék az érintettek az új őstermelői családi gazdaság adózását a Kislépték Egyesület egy beszélgetést szervez. Az új rendszer általános ismertetése mellett szó lesz a benne megfogalmazott kiegészítő tevékenységekről (pl. agroturizmus) is.

A koronavírus-járvány rávilágított a jelenleg domináns globális élelmiszerrendszer sebezhetőségére. A globális piaci élelmiszerrendszer hosszú ellátási láncokra épül, amiket a globális kereskedelem koronavírus-járvány miatti akadozása (pl. határzárak az első hullámban) azonban negatívan érintenek. Az élelmiszerrendszerek relokalizációja, azaz, hogy az általunk elfogyasztott élelem minél közelebbről jöjjön szükségszerű. Emiatt kiemelten fontos az élelem-önrendelkezés és a rövid ellátási láncok lehetőségeiről beszélni. A kosárközösségek olyan rövid ellátási láncok, amelyek egyszerre kívánnak hétköznapi, materiális szinten igényeket kielégíteni, illetve társadalmi, politikai, gazdasági átalakítást végrehajtani. A Kislépték Egyesület, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület és a Szolidáris Gazdaság Központ közös szervezésében rendezett beszélgetésekben a kosárközösségek e kettősségéről fogunk beszélgetni.

A talajegészség, a földhözjutás, a szabályozási közeg és az ellátási láncok mellett a vetőmag kérdése is fontos az élelem-önrendelkezés szempontjából. A MAPER és a Magház közös szervezésében a Permakultúra Klub idei első alkalma a kiskerteseknek szól. A vetőmag-önrendelkezésről és a vetőmagfogásra alkalmas veteményeskert megtervezéséről beszélgetünk majd.

Az élelmezés válsága párhuzamosan zajlik a gondoskodás válságával. Az élelmezés válságának egyik eredményeképpen minőségileg éhezünk és a természetet és a mezőgazdasági munkavállalókat kizsákmányoló módon termeljük az élelmet. A gondoskodás válságának eredményeképpen Európa társadalma elöregedik és emiatt egyre nagyobb gondoskodási teher hárul a gyermeküket még nevelő, a szüleiket már gondozó szendvicsgenerációra, ezen belül pedig kiemelten a nőkre. A Tudatos Öregedés Alapítvány egy olyan angol nyelvű kerekasztal-beszélgetést szervez, amely lehetőséget biztosít a mind a gondoskodás, mind az élelmezés válságát tematizáló szervezetek nemzetközi hálózatosodására és ezekből a válságokból a közös kiutak megtalálására.

Az élelem-önrendelkezés szolgálatába a hálózatosodáson túl a mindennapi emberek tudástermelésbe történő bevonása is segítséggel lehet. A környezeti társadalomkutatók (ESSRG) szervezésében olyan online platformokról és civil tudományos kutatási projektekről beszélgetünk majd, amelyek lehetővé tehetik, hogy a mindennapi emberek (pl. kiskertesek, gazdák, fogyasztók) kutatóvá váljanak és közösségi kutatásaikkal egy fenntarthatóbb és szolidárisabb élelmezési-rendszer kialakítását tegyék lehetővé.

Az egész élelmezési-rendszerre kiterjedő szemléletváltásra lesz szükség, ha a társadalmi igazságosságot szem előtt tartva egyszerre szeretnénk megóvni a természeti erőforrásokat és alkalmazkodni a folyamatosan mélyülő ökológiai válsághoz. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) az agroökológiát az éhezés, a szegénység és a klímaváltozás elleni harc egyik kulcsfontosságú eszközeként azonosította, amelynek segítségével képesek lehetünk hosszú távon fenntartható élelmezési-rendszerek kialakítására. Ezért 2019-ben a Védegylet Egyesület a környezeti társadalomkutatókkal (ESSRG) közösen vállalkoztak az agroökológia, mint tudomány, gyakorlat és mozgalom magyarországi helyzetének, szereplőinek, segítő és hátráltató tényezőinek feltérképezésére. Frissen megjelent tanulmányuk apropóján egy bemutatót szerveznek.

Annak érdekében, hogy az élelmezési válságra a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek, a klímaváltozás és az ökoszisztémáink összeomlásának határán környezetileg és társadalmilag is fenntartható válaszokat találjunk sürgető az olyan kutatások és oktatás megszervezése, amely lehetővé teszi az élelmezési-rendszereink radikális átalakítását. Fontos, hogy az állami egyetemek és kutatóintézetek is szabadon kutathassanak és oktathassanak olyan témákat, amelyek kivezethetnek bennünket a több szinten jelen lévő válságból. Az agroökológiai hálózat szervezésében a kutatás és az oktatás szabadságának fontosságáról beszélgetünk, illetve, hogy milyen kutatásra és oktatásra lenne szükségünk, ahhoz, hogy alkalmazkodjunk és válaszoljunk napjaink kihívásaira.

Az élelem-önrendelkezés hónapot az élelem-önrendelkezés olvasókörrel zárjuk. A minden hónap utolsó hétfőjén megrendezésre kerülő olvasókörök újabb alkalmával a háztájizás társadalmi-politikai-gazdasági struktúráira tekintünk rá. Arról beszélgetünk, hogy miért lehetett az államszocializmusban egyszerűbb kiskertes művelésből többletjövedelmet termelni a családoknak és hogy hogyan lehetne most is olyan társadalmi-gazdasági struktúrákat létrehozni, amelyek az élelemszükséglet részleges fedezése mellett megélhetési forrásokat teremtenek a kiskerteseknek/háztájizóknak.

Az Élelem-önrendelkezés hónap részletes programja itt olvasható.

Szolidáris élelem a termőföldtől a tányérig

A tavalyi élelem-önrendelkezés fórumot követően idén is összefogtunk több civil szervezettel, kutatóközponttal és egyetemi tanszékkel, hogy megszervezzük az élelem-önrendelkezés hónapot.
Az esemény célja, hogy megismerjük egymás tevékenységét és hogy együtt dolgozzunk egy igazságosabb és szolidárisabb élelmiszer-rendszerért.

Az esemény regisztrációhoz kötött. A regisztráció folyamatos, ezen a linken.

Helyszín: Online, Zoom
Minden esemény külön Zoom linken érhető el.

Itt az MTVSZ blogon is rendszeresen frissítjük a teljes programot, de a naprakész program lista a legfontosabb információkkal itt található.

Első hét

2021.01.22. péntek, 09:00 - 16:00

Permakultúra, Agroerdészet, Alkalmazkodó gyümölcsészet Online Konferencia és Szakmai Találkozó - Talaj

Szervezők: MAPER, KmGyH, AFINET

A nap témája: a talaj szerepe és jelentősége az alternatív mezőgazdasági rendszerekben, hogyan tudjuk megőrizni, regenerálni és építeni ezt a kincset az utókor számára.

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/495252101453376
Regisztráció a délelőtti programra: https://tinyurl.com/6-permakultura-konf-reg
Regisztráció a délutáni műhelymunkákra: https://forms.gle/rrMUcNYarUH7kbKLA

A permakultúra konferencia részletes programja.
A délutáni műhelymunka részletes programja. (Külön kell regisztrálni!)

Második hét

2021.01.25. hétfő, 18:00 - 20:00

Élelem-önrendelkezés olvasókör: A földhöz jutás kihívásai és lehetséges megoldásai

Szervezők: MAPER, ESSRG, SZGK, MTVSZ, KRTK

Facebook esemény: https://fb.me/e/3HaQ5eLaS
Zoom link: Hamarosan

2021.01.28. csütörtök, 17:00 - 19:00

Életigenlő, beporzóbarát mezőgazdaságot! - Beszélgetés a “Mentsük meg a méheket!” európai polgári kezdeményezésről

Szervezők: MTVSZ, Karátson Gábor Kör, Éghajlatvédelmi Szövetség

A Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezés keretében azt kérjük, hogy az Európai Unió támogasson egy olyan mezőgazdasági modellt, amely lehetővé teszi a gazdák és a természet számára, hogy harmóniában éljenek. Ezen a rendezvényen arról beszélgetünk, miért van szükség az mezőgazdaság gyökeret átalakítására az élővilág és mindannyiunk érdekében; mit tehetünk közösen az európai polgári kezdeményezés sikerre viteléért; mit tehetünk egyénileg a beporzók, a madarak és a többi élőlény védelméért.

A beszélgetés részletes programja.
Regiszráció: https://forms.gle/CtRMRFN7bQLsTmMg9
Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1337203676637677
Zoom link: levélben küldjük ki a jelentkezőknek.

2021.01.29. péntek, 14:00 - 16:00

Új őstermelői, családi gazdasági adózás - amit tudni lehet az új rendszerről és benne a kiegészítő tevékenységekről (pl. agroturizmus)

Szervezők: Kislépték Egyesület

Facebook esemény: Hamarosan
Zoom link: https://us02web.zoom.us/j/86885888197?pwd=dmhReHAvQ0J5d1hjdVpFZGl6V05iUT09

Harmadik hét

2021.02.05. péntek, 13:00 - 15:00

Közös cél, eltérő fókusz - sokszínű bevásárló közösségek Magyarországon

Szervezők: Kislépték Egyesület, Körösök Völgye Natúrpark Egyesület

Facebook esemény: Hamarosan
Zoom link: https://us02web.zoom.us/j/89371725913?pwd=YTBUU3lpNEhxRHVWbFpkaGRRMWtrUT09

Negyedik hét

2021.02.12. péntek, 17:30-19:30

Permakultúra klub: Vetőmag-önrendelkezés, Kerttervezés - fókuszban a
vetőmagfogásra alkalmas veteményeskert megtervezése

Szervezők: Magház, MAPER
Facebook esemény: Hamarosan
Zoom link: https://zoom.us/j/97750106744?pwd=RTFZZzd3bFdRWXdOanQ5NWNzVU8yUT09

Ötödik hét

2021.02.16. kedd, 17:00-19:00

Interrelations of food sovereignty and care crisis from a European perspective (English speaking event)

Szervezők: Tudatos Öregedés Alapítvány

Facebook esemény: Hamarosan
Zoom link: Hamarosan

2021.02.17. szerda

Élelem és technológia: Civil tudományos kezdeményezések és innovációk az agroökológiában

Szervezők: ESSRG

Facebook esemény: Hamarosan
Zoom link: Hamarosan

2021.02.18. csütörtök

Termelés és elosztás - ki hogyan értékesít?

Szervezők: Szolidáris Gazdaság Központ

Facebook esemény: Hamarosan
Zoom link: Hamarosan

2021.02.19. péntek

Agroökológia Magyarországon Térképezés és Hálózatosodás- bemutató

Szervezők: Védegylet

Facebook esemény: Hamarosan
Zoom link: Hamarosan

Hatodik hét

2021.02.22. 18:00 - 20:00

Élelem-önrendelkezés olvasókör: Háztájizás régen és most

Szervezők: MAPER, ESSRG, SZGK

Facebook esemény: Hamarosan
Zoom link: Hamarosan

Gyűlnek a magyar aláírások is, egyre többen támogatják a "Mentsük meg a méheket és a gazdákat!" európai polgári kezdeményezést: ma reggel már 3300 aláírásnál járunk. Írd alá Te is! Egyre több civil szervezet támogatja aktívan a kampányt, az Éghajlatvédelmi Szövetség és a győri Reflex Környezetvédő Egyesület is csatlakozott az európai polgári kezdeményezés aktív támogatói közé, és további szövetségesek a láthatáron. A hazai és a határon túli sajtó is kezdi felkapni a témát.

A Váli Vajda János Általános Iskola negyedikeseinek legédesebb méhecskéi a 2020-as Mozdulj a klimáért! kampányban.

Tegnap már írtunk róla, hogy a Magyar Permakultúra Egyesület is úgy döntött, hogy aktívan támogatja a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezést, most már az ő honlapjukon keresztül is alá lehet írni a petíciót. Délután az Éghajlatvédelmi Szövetség és a győri Reflex Környezetvédő Egyesület is csatlakozott az európai polgári kezdeményezés aktív támogatói közé, az általuk fenntartott KlímavédDVelem facebook oldalon már eddig is megosztottak a petícióval kapcsolatos híreket, mostantól még szorosabb lesz a kapcsolatunk velük is. A tavalyi évben az Éghajlatvédelmi Szövetség, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Reflex Környezetvédő Egyesület közös Mozdulj a klimáért! kampányának fő témája a Biológiai sokféleség - Méhek és méhlegelők volt, így magától értetődő, hogy az Éghajlatvédelmi Szövetséget és a Reflexet is bevonjuk a Mentsük meg a méheket és a gazdákat! európai polgári kezdeményezés aktív támogatói közé.

Úgy néz ki, hamarosan újabb szervezetek is csatlakoznak a kampányhoz, így még több esélyünk lesz, hogy elérjük a Magyarország esetén kitűzött 15 750 aláírást, s ezzel mi is hozzájáruljunk az európai polgári kezdeményezés sikeréhez.

Miként a mellékelt térképen látható, eddig öt országban sikerült elérni az európai polgári kezdeményezés kapcsán az adott EU-tagállamra vonatkozó küszöböt (zöld szín): Németország, Belgium, Ausztria, Franciaország, Románia. Dánia és Lettország már a szükséges aláírások több, mint 70%-át elérte (okker sárga), ha az elmúlt hetek ütemében folytatjuk, akkor nekünk is van esélyünk rá, hogy összejöjjön a legalább 15 750 magyar aláírás. Az elmúlt hetekben közzétett blogbejegyzéseink ill. a közösségi médiában és a levelezőlistákon kifejtett mozgósításunk hatására már 3300 aláírásnál járunk, amelyből az elmúlt hét napban 543 érkezett be, csak a tegnapi nap 267. Lassan kezdi felkapni a hazai sajtó is a témát: az európai kezdeményezésről a Greenfo oldalain több hír is olvasható volt az elmúlt napokban, tegnap reggel a Mária Rádióban volt egy beszélgetés, péntek délután 3-kor a Klubrádióban jön le egy tegnap felvett interjú, és értesülésünk szerint a szlovákiai magyar közszolgálati rádióban (Pátria Rádió) vasárnap délután 1 óra körül, Csenger Ferenc műsorában szintén szó lesz a "Mentsük meg a méheket és a gazdákat!" európai polgári kezdeményezésről. Ráadásul az egyik felvidéki származású barátunk megpróbál mozgósítani azért, hogy Szlovákiában is egyre több aláírást tudjunk összegyűjteni.

Azon felül, hogy most már egyre több civil szervezet illeszti be az aláírásgyűjtő űrlapot a honlapjába, blogbejegyzéseibe, továbbra is lehetőség van arra, hogy papír alapon is gyűjtsük az aláírásokat - persze erre több lehetőségünk lesz majd akkor, ha végre feloldják a koronavírus járvány miatti korlátozásokat. Mindenesetre, aki szeretne offline módon is aláírást gyűjteni, innen töltheti le az aláírásgyűjtő ívet. Van egy kinyomtatható plakátunk is, hamarosan azt is elérhetővé tesszük PDF formában is, és remélhetőleg a kampány szórólapjának magyar változata is hamarosan elkészül.

Az Élelem-önrendelkezés hónap keretében pedig  január 28-án este 17 órától lesz egy Életigenlő, beporzóbarát mezőgazdaságot című online beszélgetésünk is, amelyet hamarosan hivatalosan is meghirdetünk, de már most írjátok be a naptáratokba!

További részletek a kezdeményezésről:
- Méhbarát mezőgazdaságot az egészséges környezetért - az európai polgári kezdeményezés melléklete.