Kép: flickr.com

Az épületek, főleg a lakóépületek energetikai felújítása számos társadalmi, gazdasági és környezeti probléma komplex kezelésére képes. A legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal rendelkező lakóépületeken elvégzett mélyfelújítások (60 %-nál nagyobb energiamegtakarítást hozó felújítás) nélkül nem reális az energiafogyasztás- és kibocsátás-csökkentési célok, pláne a klímasemlegesség elérése. Ezen a területen az elmúlt évek alatt nem sikerült látványos áttörést elérni sem uniós szinten, sem hazánkban.

Magyarország Nemzeti Energiastratégiája (NES 2020) megállapítja, hogy a családok többségének nincs annyi megtakarítása, hogy saját erőből épületfelújításba kezdjen. Az alacsony energiaár-környezetben a lakosságot kevésbé vonzzák a hosszú távú épületfelújítási hitelek. Ösztönző finanszírozási lehetőségek hiányában legfeljebb egyedi intézkedések valósulnak meg, számottevő energiamegtakarítás nélkül, a ’lock-in’ (belakatolási) hatás veszélyével; mélyfelújítások elenyésző arányban történnek. A lakóépületek energiahatékonysági felújítását – különösen a kívánatos komplex, mélyfelújításokat – ezért ösztönözni szükséges. 

A MEHI lakossági épületfelújítási felmérése és eredményei

Milyen beavatkozási eszközök tudnák hatékonyan motiválni a lakástulajdonosokat? Hogyan ösztönözhetné az állam a léptékváltást a beruházások számában és volumenében és a mélyfelújítások elterjedését?

Ennek megismerésére 2020. novemberében a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) megbízásából reprezentatív lakossági felmérés készült arról, hogy a válaszadók milyen energetikai korszerűsítéseket végeztek lakóingatlanjukon az elmúlt öt évben, milyen beruházásokat terveznek a következő öt évben, miből tervezik ezeket a beruházásokat finanszírozni, és mekkora igény lenne valamilyen támogatási-ösztönző rendszer bevezetésére.

A lakossági kérdőív a 2016-os MEHI felmérést vette alapul, de a kérdéssort kibővítettük. A MEHI újdonságként most azt is megtudakolta a válaszadóktól, hogy milyen támogatási lehetőségek esetén vágnának bele a felújításba azok, akik egyébként nem terveznek korszerűsítést, ill. hogyan bővítenék ki a beruházásukat a felújítani tervezők, ha rendelkezésre állnának különböző ösztönző ill. támogatási formák.

A válaszok alapján a lakosság nagy része (57%) végzett az elmúlt 5 évben valamilyen energiahatékonysági felújítást, azaz hőszigetelést, nyílászárócserét vagy fűtéskorszerűsítést. Meglepő, de nagyon pozitív eredmény, hogy a 2016-os felmérésben a megkérdezettek 24%-a tervezett a rákövetkező 5 évben energetikai korszerűsítést, ehhez képest a friss felmérés alapján ennek több mint a duplája történt meg valójában. A beruházások közel háromnegyede egyedi intézkedés volt, azaz a felújítások mindössze egynegyedében történt valamilyen kombinált (legalább két elemet érintő) korszerűsítés. A növekvő tendencia ellenére az ingatlantulajdonosok 59%-a úgy gondolja, hogy szükség lenne (további) energetikai korszerűsítésre otthonában. Több, mint egyharmaduk (36%) tervezi is, hogy a következő 5 évben végez valamilyen energiahatékonysági beruházást. A családi házak 40%-át, a társasházi lakások 22%-át, a panellakások 14%-át kívánják felújítani a következő 5 évben.

A kérdőív a korszerűsítések elsődleges okára is rákérdezett, hogy megtudjuk, mi motiválja a lakástulajdonost a felújításra. Az elmúlt 5 év beruházásainál a legfontosabb motivációt a tönkrement épületrész/berendezés (szükségszerű) javítása és a komfortérzet növelése jelentette. A tervezett felújításoknál azonban már érzékelhetően nő a jelentősége az energiahatékonysági szempontnak, sőt a hőszigetelés esetében az első számú ok lett. Az eredmények alapján azonban elmondható, hogy tudatos tervezéssel még ritkán párosulnak ezek a beruházások: a felújítások kevesebb, mint egynegyedében (24%) készítettek műszaki vagy energetikai tervet, jellemzően a társas- illetve a panelházaknál. Energetikai szempontból nem is voltak feltétlenül sikeresek ezek a beruházások: a múltbeli felújítások kevesebb, mint felénél jelölték meg a válaszadók, hogy csökkent az energiaszámlájuk.

Bár az elmúlt években érezhetően nőtt az épületenergetikai beruházások száma, és egyre többen tervezik a korszerűsítéseket energiahatékonysági célból, még mindig az egyedi, részleges felújítások dominálnak, jellemzően műszaki vagy energetikai terv nélkül, amelynek eredményeképp a keletkező energiamegtakarítás sem jelentős.

A felmérés alapján a hazai otthonok 36%-án, azaz számszerűen 1,42 millió lakáson terveznek valamilyen energetikai felújítást végezni a következő öt évben. A tervezett beavatkozások, a 2020-as építőipari árak és a kérdőívben mért átlagos lakás-alapterület alapján a szerzők kiszámították és összesítették a várható beruházási értéket: ez közel 3000 milliárd Ft-ot tett ki anyag- és munkadíjjal együtt.

A felmérés eredményei alapján egy nagy volumenű lakossági energiahatékonysági piac rajzolódik ki, jelentős beruházási értékkel, amely különösen figyelemre méltó. A tanulmány kiemeli: ezt a felújítási igényt nagyon fontos lenne olyan mederbe terelni, ahol a megtakarítási lehetőségek a lehető legnagyobb mértékben kiaknázhatók.

Fotó: unsplash.com

Mivel ösztönözhetők a felújítások?

A válaszadók háromnegyede (74%) saját forrásból (is) tervezi megvalósítani a korszerűsítést, és így felmerülhet a kérdés, hogy ebben az esetben szükség van-e bármilyen pénzügyi támogatásra. Ugyanakkor a felmérés rávilágított: a múltbeli vagy közeljövőben tervezett jelentős számú energetikai korszerűsítések leginkább részleges, egyedi intézkedések, elsősorban nem energiahatékonysági fókusszal, tudatos energiafogyasztás csökkentési cél és tervezés nélkül, és ezáltal jellemzően nem eredményeznek jelentős energiamegtakarítást.

Az állami beavatkozás egyik legfontosabb szerepe az lenne, hogy beterelje az energetikai felújítást tervezőket egy olyan rendszerbe, amely során

• komplex, azaz mélyfelújítással járó,
• energetikailag megtervezett, és így
• valódi energiamegtakarításokat hozó,
• nyomon követhető (monitorozható),
• elszámolható (az EU-s célok teljesítését segítő),
• ütemezett (azaz tervezhető, egyenletesebb piacot biztosító)

energiahatékonysági korszerűsítések történnek.

Ehhez a támogatási feltételeket a szerzők javaslata alapján úgy kell meghatározni, hogy az a felújítókat a komplex beruházások megvalósítására ösztönözze, vagyis a támogatások energiahatékonysági feltételekhez legyenek kötve. Egy támogatási rendszer bevezetésével az állam egyszerre tudná segíteni azokat, akik enélkül a finanszírozás nélkül nem tudnák elvégezni a beruházásokat – tehát növelné a felújítások és a felújított ingatlanok számát –, és egyúttal azt is elérné, hogy a már egyébként (akár saját forrásból) felújítani tervezők jól megtervezett, komplex, az energiamegtakarítási potenciált minél inkább kiaknázó beruházásokat hajtsanak végre.

Ezáltal lehetővé válhat az is, hogy ezeket a megtakarításokat az európai uniós vállalásaink, az Energiahatékonysági Irányelv 7. cikke mentén hazánk elszámolja. Ebből a szempontból külön előnyös lenne az is, hogy a felújítani tervezők nagyobb része (61%-a) már 1-2 éven belül megvalósítaná a beruházást – így a kumulatív megtakarítások esetében azokat több éven keresztül lehetne elszámolni.

A lakossági kutatás során a leggyakrabb ösztönző és támogatási formák népszerűségét is felmérték, melyek az egyablakos szakértői tanácsadás, a kedvező kamatozású piaci hitel, a kamatmentes hitel, az 5%-os ÁFA, a 30%-os illetve 40%-os vissza nem térítendő támogatás volt.

Legtöbben a vissza nem térítendő támogatások és az 5%-os ÁFA esetén vágnának bele vagy bővítenék ki az energetikai felújításukat, ezt követte a kamatmentes hitel, majd az egyablakos tanácsadói hálózat. Érdekesség, hogy a műszaki és pénzügyi tanácsadói hálózat (amely hazánkban pilot jelleggel 2021. tavaszán indul a RenoHUb projekt keretében) jobban ösztönözné a felújítani kívánókat a korszerűsítésre, mint a kedvezményes kamatozású piaci hitel. Ennek oka valószínűleg az, hogy ma már szinte csak az vághat bele magabiztosan egy energetikai felújításba, aki a megfelelő döntésekhez szükséges műszaki, jogi és pénzügyi ismeretek mellett jó menedzsment készségekkel is rendelkezik – az egyablakos szaktanácsadás így elég sok stressztől és bizonytalanságtól kímélheti meg az embert, miközben biztosítja a megfelelő minőségű eredményt. 

A tervezett felújítást potenciálisan bővítők körében felmérték azt is, hogy milyen típusú beruházást végeznének, illetve egészítenék ki a már tervezett beruházásukat, ha az elméletben rendelkezésre álló támogatás segítségével újítanának fel. A korábban alkalmazott módszertan segítségével kiszámolták a különböző támogatási formákhoz tartozó várható beruházási értékeket. Számításuk szerint a legnagyobb befektetési összeg a 40%-os vissza nem térítendő állami támogatásnál jelentkezne, több, mint 1200 milliárd Ft.

A várható költségvetési hatást is összesítették: az ÁFA-, társasági adó-, személyi jövedelemadó- (SzJA), egyéb munkabér közteher- és iparűzési adó bevételeket, a többlet-foglalkoztatást és a beruházások mentén keletkező energiamegtakarítást és szén-dioxid kibocsátáscsökkentést.

Legnagyobb hatást a 40%-os vissza nem térítendő támogatással lehetne elérni: az állami bevételek 493,58 Mrd Ft-ot tennének ki, ami meghaladná a támogatásra fordított kiadásokat; 145 ezer új munkahelyet teremtene 5 év alatt az építőiparban és a gazdaság többi ágazatában a fogyasztásnövekedés által, és évente 7,5 PJ primerenergiát és 420 ezer tonna szén-dioxid kibocsátást takarítana meg.

A lakossági felmérés eredményei alapján az állami szerepvállalás államháztartási és foglalkoztatási hatásai

• minden intézkedésnél egyértelműen pozitívak,
• a költségvetési bevételek egyes támogatási formák esetében meghaladják a költségvetési támogatás volumenét,
• a támogatás hatására történő beruházások számottevő energiamegtakarítással és szén-dioxid kibocsátáscsökkentéssel járnak.
• Ha a fentiek mellé még az energiahatékonyabb épületállományból fakadó további társadalmi, egészségügyi, környezeti hatásokat is számításba veszünk, akkor minden kétséget kizáróan pozitív nemzetgazdasági mérlegről beszélhetünk.

Fotó: unsplash.com

Mélyfelújítások a legnagyobb energiamegtakarításért

Magyarországon a lakóépületekben rejlik a legnagyobb energiamegtakarítási lehetőség, amelyből a családi házakban rejlő potenciál aknázható ki a leginkább költséghatékonyan. A lakossági felmérés eredménye szerint az energetikai korszerűsítések jellemzően egyedi intézkedések és nem eredményeznek jelentős energiamegtakarítást, ezért a komplex vagy más néven mélyfelújítások ösztönzésére lenne szükség, hogy kiküszöbölhető legyen a „lock-in” (belakatolási) hatás, és a beruházások a várt energiamegtakarítást eredményezzék. Minden olyan felújítási beavatkozással, amely során az energiahatékonysági szempontot nem vették figyelembe, vagy történt ugyan ilyen beavatkozás, de nem megfelelő minőségben, újabb évek vesznek el a következő beavatkozásig úgy, hogy a megtakarítási lehetőség nem került kiaknázásra.

A felújításokat olyan támogatási rendszerrel lehet a komplex korszerűsítések irányába terelni, amely a korszerűsítés mélységétől (tehát az energiamegtakarítás nagyságától) függően biztosít többlet támogatást egy, a mélyebb felújítást díjazó bónusz rendszer bevezetésével.

További fontos szempont a valós energiamegtakarítások elérése. Ehhez szükséges, hogy a beruházások előtt energetikai felmérés és terv készüljön, és a beruházás az alapján valósuljon meg.

A tanulmányban vizsgált támogatási formák közül gazdaságélénkítésre mindegyik alkalmas, a legegyszerűbben bevezethető és legtöbb nettó államháztartási bevételt termelő támogatási forma az 5%-os ÁFA, azonban a komplex beruházások ösztönzését, az energiamegtakarítások megvalósulását, monitorozását és elszámolását a vissza nem térítendő támogatási formával lehet leginkább elérni.

Egyéb célú állami támogatások esetében is, amellyel a lakásfelújításokat ösztönzik, nagyon fontos, hogy horizontálisan az energiahatékonysági szempontok is megjelenjenek. Minden olyan lakóépület-felújításba fektetett forint, amely nincs energetikai követelményekhez kötve, egy elszalasztott lehetőség, hiszen nem eredményezi az elvárt és elszámolható energiamegtakarítást, és az ahhoz köthető, széles körű pozitív hatásokat.

A cikk szerzői: Illésné Szécsi Ilona, dr. Sáfián Fanni, Magyar Energiahatékonysági Intézet