A rendszerváltás utáni szénbányászati ágazat kapacitásainak csökkentése fájó seb maradt a Borsod megyei bányász-lakta településeken. Éppen ezért volt tanulságos az a tanulmányút, amit a Közép-kelet-európai Bankfigyelő Hálózat és a Magyar Természetvédők Szövetsége szervezett a Csehország ÉNY-i részén fekvő Ustí régióba. Cseh, szlovák, lengyel, bolgár és magyar bányászati és környezetvédelmi szakemberek közösen látogathattuk végig a térséget, ahol alkalom adódott a vagyonkezelővel, polgármesterekkel, környezetvédelmi aktivistákkal egyaránt találkozni.

Talán a legfontosabb megállapítás, hogy - a rendszerváltás utáni hazai fejlesztéspolitikától eltérően - Csehországban stratégiai megfontolások alapján a szénrégiókat érintő gazdasági, társadalmi és környezeti érdekképviseletet egy, az állam által létrehozott, széles hatáskörrel megbízott vállalat kezébe adták (két ilyen cég működik Csehországban). A cég a mai napig, azaz majd 30 éve KÖVETKEZETESEN valósítja meg az eredetileg kitűzött célokat a revitalizációért felelős Mr. Tomas Budin vezetésével. Kormányváltás ide, kormányváltás oda, van egy folyamat, ami átláthatóan, rendszerben szervezi a megmaradt bányászati tevékenységet, a környezetvédelmi rehabilitációt és a foglalkoztatási folyamatokat.

A céget (PKU Palivovy Kombinát Ústi, sp.) 1989 után alapították (pku.cz), abból a célból, hogy csökkentsék a bányászati hatásokat, rehabilitálják a környezetet és a működő ipari létesítmények működését koordinálják. 1991-től folyamatosan rekultiválják az egykori bányaudvarokat, a meddőhányókat likvidálják vagy felújítják és új funkciókkal látják el az elhagyott bányászati épületeket. Az egykori bányászok számos szociális és egészségügyi kedvezményhez, járadékhoz jutottak, előnyt élveztek a környékbeli földek kárpótlásakor.

A bányászati tevékenységek leállítása természetesen itt is okozott gondokat: 25 év után a szivattyúzások leálltak, megemelkedett a talajvíz, így komplex, ökológusok közreműködésével megvalósított tájhasználati programokat valósítottak meg. Számos bányatónál ill. környékén tettünk látogatást, amely turisztikai ill. energetikai (szélerőművek) céllal lett hasznosítva, szemmel láthatóan jól működő módon.

A PKU-nak a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a felszíni és felszín alatti rehabilitációt új funkciók megteremtésével valósítsa meg. Mára a tulajdoni viszonyok rendezése, jelentős források befektetése és új infrastruktúra kialakítása turisztikai központok létrejöttét eredményezte. A már felduzzasztott Kohinoor tónál például egykor magát a települést is elbányászták, 309 hektáros bányatelek volt. A 70 millió köbméteres mai tó körül kerékpárutak, pihenők, mólók találhatók. A várható ökológiai, társadalmi és gazdasági stabilitás megteremtése érdekében 2060-ban fejeződik be a projekt(!). Ilyen, távlatokban való gondolkodással itthon sajnos egyáltalán nem találkozunk!

A földtani környezet stabilizálása rendkívül nehéz szakfeladat: a bányavizek, az erózió és csuszamlások gyakoriak, a földdel kevert meddő olykor be is gyulladhat (mint az Usti régióbeli Katerina-tó előtt, 1996). Az iszaptárolók védművei tönkremennek, beszakadnak, s nem tudni pontosan, hogy a vízszintemelkedések mit okoznak majd. Emiatt folyamatos monitoringra van szükség. Szerencsére nehézfém-szennyezés nem jellemző a vidéken.

Számos rekultivációs kísérlet folyik ökológus szakemberek bevonásával, igyekeznek új ökológiai hálózatot létrehozni a térségben. Sokféle alternatíva közül szakmai munkacsoport (ökológus, földtani és bányamérnök szakemberek) választja ki a legoptimálisabbnak tűnő rekultivációs tervet: átfolyásos sekély tavakat vagy mélyebbeket hoznak létre. A kényes „egyensúly” megteremtése nem könnyű, gondos odafigyelést igénylő folyamat, amiből a közvélemény olykor csak annyit vesz észre, hogy időnként túlszaporodtak a halak, vagy éppen a békák, a szúnyogok, vagy a csigák…

Négy, mára privatizált bánya azonban még működik a tervek szerint 2060-ig. A működésüket, a rekultivációs terv valós végrehajtását folyamatosan ellenőrzik és ennek érdekében a rekultivációra félretett tartalék alaphoz folyamatosan hozzá kell a bányacégeknek járulnia.

A térségben egykor 3500 fő dolgozott, ma 120. A szociális program keretében fokozatosan és rugalmasan átképzéseket indítottak, új vállalkozások számára ipari parkokat hoztak létre az erre elkülönített alapból. A kárpótlásból sokan Németországba költöztek és sajnos főleg az alulképzett munkaerő maradt a térségben, ami jelentős szociális gondot jelent (pl. Most település).

A tanulmányúton alkalmunk volt meglátogatni több bányatavat, pl. a Chabarovice bánya helyén a Milada-tavat, mely 15 méter mély. Itt a foszfor jelentős aránya okoz gondot, ami miatt gyakran „virágzik” a tó, azaz a zöldalgásodás gyakori jelenség. Emiatt ragadozóhalakat telepítettek, csaknem két millió példányt(!), s úgy tűnik, sikerült az ökológiai egyensúlyt megteremteni. A váratlanul leállított bánya azt eredményezte (2/3-a lett kibányászva), hogy nem volt a rekultivációra alkalmas elegendő talaj, a partfalakat nehéz megkötni, természetes élőhellyé alakítani. Az abrázió és a biodinamikus változások miatt 2001-2010 között csak fokozatosan töltötték fel a tavat. Jelenleg úgy tűnik, hogy a jó élőhellyé alakul, 500-700 madár telelőhelye. Fürdőhelyek és kerékpárút övezi. A közeli szénerőműhöz most 30 kilométerről hordják a szenet.

A Barbora-tó 25 méter mély, fokozatosan töltődik fel, várhatóan 50 méterig. Ott a savanyú bányavizek betörése (berílium), a magas ammónium, vas és mangán-szint volt az 1990-es évekig jellemző, amit a vízutánpótlással sikerült lecsökkenteni. Ma már strand, búvár-, kerékpár- és horgászcentrum található itt. Tanulságos volt, hogy golfpályát is igyekeztek kialakítani, de a fű karbantartásához alkalmazott gyomirtók olyan halpusztulást okoztak, hogy a pályát fel kellett számolni.

Varsányban 50 méteres szénréteget bányásznak napjainkban is. Itt a rekultivációs terv egy 5 méter mély tó kialakítását célozza, itt vízutánpótlásra nincs lehetőség. 200 faj élőhelye már jelenleg is a terület, pozitív az ökológiai állapot.

A térség szociális gondjainak enyhítésére a cseh kormány RESTART néven 3 egykori bányász-lakta térség fejlesztésére programot indított 2015-ben, irányítására kormánybiztost neveztek ki. Karlovy Vary, Ustí és Ostrava környékén ugyanis a hátrányos helyzetű népesség száma jelentősen megnőtt, a diplomás, értelmiségi rétegek elköltöztek. A kormánybiztosi hivatal 11 főből áll, külső szakértőket kérnek fel, működése kb. 200 millió Ft-ba kerül évente. Jól működik: alig egy év alatt 180 Mrd Ft-nak megfelelő fejlesztést hoztak az érintett térségekbe.

A szénrégiókra szerkezet-átalakítási stratégia, intézkedési terv készült, mára a programok, akciótervek valósulnak meg: tulajdonjogi helyzet rendezése, kkv-k támogatása, finanszírozás, támogatás, szociális stabilitás. Valamennyi csomagban horizontálisan a környezetvédelmi szempontokat is mérlegelik. A kormányzati intézményeknek, az infrastruktúrát működtető cégeknek is együtt kell működniük a program végrehajtásában. A helyi önkormányzati és társadalmi javaslatokat, ötleteket összegyűjtik és értékelik, majd terveket dolgoznak ki szakértők bevonásával, amit a felügyelőbizottság véleményez. Az elfogadott akciócsomagokat a kormány hagyja jóvá, s ekkor kezdődhet a megvalósítás. A folyamatokat a területi irodákban intézik, akik évenként közös konferencián adnak számot az elért eredményekről, kihívásokról.

A RESTART-ban nagyon jelentős forrásokat fektetnek be a szénrégió-beli egyetemek támogatására (Liberec, Ostrava), amelyek a felhagyott bányászati térségeket, bányatavakat revitalizálják: új élőhelyekké alakítják, monitoringját végzik és az odaillő hasznosítást, turisztikai központokat megtervezik. Egyes bányatavak vizét szivattyús energiatermelésre kívánják hasznosítani. Az új befektetőkkel partnerségi viszonyt építenek ki, folyamatos a konzultáció. A kkv-k vissza nem térítendő támogatásokat kapnak kutatásra, technológiai fejlesztésre és ingatlanvásárlásra. A kormányzat, a munkáltatók és a szakszervezetek havonként egyeztetéseket folytatnak a foglalkoztatás átalakítása érdekében, továbbá társadalmi vitákat szerveznek, hogy a célcsoportok számára a legmegfelelőbb programokat dolgozhassák ki. Több évtized hanyatlás után nehéz az emberek bizalmát visszanyerni, sokan belefáradtak már az ígérgetésbe. A lakhatás megteremtése, a fiatal értelmiség elvándorlásának megállítása most a legnagyobb feladat. Az önkormányzatok egyetemistákat vonnak be, a környezetvédelmi és szociális civil szervezetekkel speciális oktatási formákat kezdeményeznek és folyamatosan részt vesznek a konzultációkban.

Mindezeknek köszönhetően a környezet minősége a térségben jelentősen javult az elmúlt évtizedekben. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az állam tüzelőanyagra nem, kizárólag energiahatékony tüzelőberendezésekre ad támogatást (korlátozva a szenes használatot). Fontos az is, hogy a helyiek tudják: a még működő bányák fokozatosan végleg megszűnnek. Az energiabiztonságot új, kevésbé szennyező energiamix kialakításával képzelik el.

Litvínov város hivatalában a polgármester asszony a 30 ezres település múltját jellemezve elmondta, hogy a vegyi üzemek és bányák jelentették egykor a foglalkoztatást (1991-ben 15 ezer főt bocsátottak el). Bár a leállások nehézséget okoztak, de számos potenciál is megnyílt ezek révén. Sok régi bányaépület felújítással új közösségi funkciókat kapott, és a környékbeli erdőségek is számos turizmus-formára adnak lehetőséget, mivel csökkent a légszennyezés, a turistákat távol tartó rossz környezeti állapot.

A helyi önkormányzatok és a lakosság aktív támogatásával alakult egy, a bányabezárásokat szorgalmazó koalíció a térségben, melynek célja a bányászat további negatív hatásainak csökkentése. A koalíció tagjai egészségügyi, környezetvédelmi, önkormányzati szakemberek és szervezetek. Ez érthető, hiszen az egészségügyi statisztikák kimutatása szerint a térség magas porterheltsége miatt itt 3 évvel hamarabb halnak meg az emberek(!), mint a cseh átlag. Alig 3 kilométernyire működik a bánya a település határától és még nemrégiben a bányacég engedélyt kért a bővítésére. Koalíciós beadványokkal, jogszabályi javaslatokkal sürgetik a kormányt a koncessziós szerződés módosítására, a bővítés megakadályozására. Több szinten tárgyalásokat kezdeményeznek, véleményük alátámasztására széles körű felméréseket végeznek. Ezekből egyértelműen látszik, hogy a helyi lakosok és civilszervezetek nem akarnak bányabővítést, inkább élhető környezetet szeretnének. Gazdaságilag sem előnyös a bánya: alig 5 millió Ft-nak megfelelő összeget fizet (adó, járadék) a településnek, miközben a szennyezésért nem fizetnek környezetvédelmi bírságot.

Horní Jiretin település polgármesterétől megtudtuk, hogy 1960-70 között a lignitbányák miatt 100 települést, templomokat és kulturális emlékek sokaságát romboltak le. 400 km2-es területen, 150 ezer embert foglalkoztattak. A legmagasabb halálozási statisztikák ebben a régióban voltak az országban: tüdőrák, allergia, asztma, genetikai elváltozások a lakosság és a dolgozók körében. Felszámoltak a térséghez kötődő minden gyökeret, a lokálpatriotizmus lényegében megszűnt. Még 1983-ban is megtörténhetett, hogy elbontották a falujuk alsó településrészét a bányabővítés miatt.

1991-ben sikerült a bányatelket véglegesíteni, a szénerőműveket modernizálni, a térséget kénteleníteni, a környezeti állapotot egyértelműen javítani. Jelenleg 2 kilométerre van a bányatelek határa. 100 új épület jött létre és korszerű infrastruktúra, majd harmadával nőtt a lakosság létszáma. Azonban 2015-től ismét megjelent a szenes, profitorientált lobbi, amely a cseh kormányzatra nyomást gyakorol, hogy a kb.6 év múlva lejáró bányászati tevékenységet folytathassa. Az önkormányzat a helyi lakosokkal közösen tüntetéseket szervez, petíciókat és egyeztetéseket indít annak érdekében, hogy a szénbányászat folytatása helyett a rekultivációs terv végrehajtása kezdődjön el: a tó kialakítása, erdősítés, meddőhányókon energianövények telepítése, a megfelelő helyeken pedig gyümölcsösöké. Az önkormányzat támogatást nyújt a napelemek telepítésére és a szenes kazánok lecserélésére. A volt vasútnyomvonalon kerékpárút fejlesztést terveznek. Az emberek a közeli textilüzemben, vegyiüzemben, építőiparban és szolgáltatásokban dolgoznak. A kormányzati programokkal szemben kritikus volt a polgármester: RESTART program forrásait szerinte nem jól osztották el, hozzájuk szinte semmilyen forrás nem jutott el.

A Kruska Világörökségi helyszín utolsó állomása volt tanulmányutunknak. A Szt. Martin bányában már a 9. századtól cinket, ónt, ezüstöt és wolframot bányásztak. A bányajáratokat felhagyták, ezeket elöntötte a víz, 2000-ben nyitották meg a turizmus számára. A bányászat által degradált területen jött létre Csehország leghatékonyabb ipari térsége. 30 cég 30 ezer alkalmazottat foglalkoztat az autógyártásban, a könnyűiparban és szolgáltatási szektorban.

Az Európai Unióban megalakult 12 ország részvételével, a Szenes Régiók Átalakulásban Platformja. A RESTART-hoz hasonló szerkezetátalakítási programok, tervek kialakítását célozza, a szénbányászat fokozatos felszámolását követő időszak megalapozása érdekében. Ideje lenne a hazai kormányzatnak és a borsodi régiónak is aktívabban bekapcsolódnia a platform munkájába. Borsodi szenes régiónkban a rövid távú lobbiérdekek preferálása (szén/lignitbányák újbóli megnyitása) helyett a társadalom, a környezet és gazdaság együttes fejlesztési alternatíváit kellene mérlegelni, kidolgozni majd megvalósítani széles körű szakmai és társadalmi részvétel bevonásával.

F. Nagy Zsuzsanna

Zöld Kapcsolat Egyesület