A helyszín és a résztvevők általános bemutatása a konferencia központok közötti buszok bioüzemanyagánál akadt meg. Most engedjetek meg egy pár gondolatot Cancunról és az ideérkezett indiánok szerepéről.

Cancuni ellentmondások

A konferenciára menő busz minden nap elég időt adott a gondolkodásra. Az egy órás út alatt minden nap végigmentünk a csapat által ironikusan Disneyland-nek keresztelt szállodaövezeten. Azért Disney, mert Miki Egéren és Plútó Kutyán kívül minden megvan itt, ami a fejlett országok fogyasztói társadalmainak álma:

pálmafák, türkiz tenger, végtelen napfény, és az összes vezető szállodalánc csodásabbnál csodásabb felhőkarcolói. Az utcákon meg a már nyugaton oly jól megszokott gyorséttermek, diszkók és persze az összes vezető márka méregdrága boltjai egy-két óriás plázában légkondícionálva.

3 milliárd amerikai dollár az éves bevétel itt 'diznilendben'

Amióta itt felépültek ezek a szállodák és bevásárlóközpontok, özönlenek Cancunba az amerikai és európai turisták. A szállodaövezet jó elhelyezkedésű: távol a belváros zajos-poros tömegétől itt nyugodtan lehet szürcsölni a koktélokat féllábbal a tengerben, este meg csak a sarokig kell elcsoszogni a papucsban, hogy egy jó vacsora után szórakozva teljen az éjszaka a diszkókban. Vagy éppen az újonnan nyílt Playboy Casino-ban. Az áraknak csak az ég szab határt, és bár sem a Playboy kaszinót, sem a diszkókat nem próbáltam, technikai gondjaink miatt vásároltunk egy számítógép boltban: 120 dollár volt egy laptop töltő kábel. Kétszerese a londoni árnak.

Az 'értékes' védelme

A 30 kilométer hosszú földnyelv mindkét bejárata több pontos rendőri kordonnal védett.  A rendőrök állig felfegyverkezve: gépfegyver, katonai sisak, szemüveg, 2 pisztoly. Úgy látszik, van mit megóvni a szálloda övezeten belül...

Az új autókat és buszokat nem, de a kopottabb külsejű - nyilván errefelé igen gyanús - járgányokat azonnal félreállítják. Jól szemlélteti ezt a Föld Barátai delegációjának megállítása, ugyanis valami oknál fogva tegnap egy kicsit kopottabb busz jött értük. Másfél órás tortúra az út szélén: a busz összes lehető zugának ellenőrzése, a munkatársak nyakában lévő vonalkódos belépőkártyák sokadszori felülvizsgálata, majd mindezek után némi várakoztatás csak úgy, de végtére a busz ismét úton volt a konferencia felé. A mexikói elnök és a miniszterek érkezése munkát ad a rendőröknek és ők végzik is: sikeresen megvédték a konferenciát veszélyes a Föld Barátai csoporttól...

A 'diznilend' kordonon túl

fekszik Cancun belvárosa, ahol a helyiek élnek, egy külön világ. Tekintettel a mexikói családomra, jártam többször is Mexikó különböző részein. Ez a város bárhol lehetne Mexikóban. A harmadik világbeli szegénység általános képei láthatóak mindenütt, melyek a helyieknek nem, viszont az Európában felnőtt embereknek igen megdöbbentőek.

Pont ezért, Cancun óriási éves bevételéből, az ember azt várná, hogy bőven jut a helyiek életének és életkörülményeinek jobbítására.

De sajnos nem így van. Az indián karavánok felvonulásán volt alkalmam beszélni helyi lakosokkal, és az egyik beszélgetésből kiderült, hogy a belvárost gondosan kitakarította a helyi önkormányzat. De csak közvetlenül a konferencia előtt...

"Az összes utcán összeszedték a szemetet, helyreállították a bűzlő csatornákat. Azelőtt a szemetet a legtöbben csak kirakták az utcára, és mindenhol érezni lehetett a szennyvíz szagát. A konferencia ideiglenesen megoldotta nekünk ezeket a problémákat, de ebből látszik, hogy nem miattunk, hanem az ideérkező magasrangú külföldiek miatt csinálták az egészet."

"Itt minden a külföldiek kedvéért van, nekünk helyieknek csak akkor jut valami, ha az a politikusok érdekeit szolgálja." - tette hozzá. Szerettem volna illően kiírni az úr nevét, de nem járult hozzá még annak ellenére sem, hogy ez a cikk valószínűleg nem fog eljutni a cancuni városi vezetőkhöz.

Tudnék még írni a dologről sokkal bővebben, de itt csupán érzékeltetni szerettem volna azt az óriási ellentmondást, ami már eleve a város két része között van. Már csak azért is, mert így jobban érthető, hogy az indián és földműves karavánok üzenete miért ennyire fontos a klímatárgyalások alatt.

Az indián karavánok jelenléte

Ahogy az kiderült, benne van a levegőben az ellentmondás. Ez csak fokozódott a konferencia kezdete és az indián karavánok érkezése óta.

Az általam igen nagyra értékelt újságíró, John Vidal a Guardian környezeti rovatának szerkesztője így írta le ezt az ellentmondást a hétvégi demonstrációkról szóló cikkében:

"A diplomaták és a földművesek csoportjai nem lehetnének ennél különbözőbbek. Az előbbiek 400 dollárt is fizetnek éjszakánként egy szobáért mely a türkizkék tengerre néz, utóbbiak 400 dollár körül keresnek évente és a betonon alszanak itt Cancunban, a kultúrház sporttermében. Mindkettő azt állítja, hogy van megoldása a klíma krízisre, de az egyik homárt, a másik babot eszik." - John Vidal, The Guardian

Az indiánok fórumai

Az indiánok és földművesek jelenléte azért is különleges, mert ennek a háromezer embernek most lehetősége van, hogy elhozza a politikailag legjobban kirekesztett millióknak a szavát a tárgyalásokra.

Üzenetük nem csak a politikai képviselet hiánya miatt fontos, hanem azért, mert ősi tudásuk és kapcsolatuk a természettel a megfelelő technika alkalmazásával megoldást kínálhat a klímaváltozásra. 

Éppen ezért fő üzenetük között van a profit által vezérelt pénzügyi világ kizárása a klíma ügyekből.

Alberto Gomez, a La Via Campesina fórum egyik szervezője így nyilatkozott a sajtónak: "Szégyen, hogy az ENSZ tárgyalás a klímaváltozás legyőzéséről a kereskedelmi stratégiákat törvényesíteni igyekvő multinacionális cégek területévé alakult át. Ezek a cégek az állandóan növekvő szén-dioxid kibocsátást kompenzáló mechanizmusokból profitálnak, melyek csupán újabb lehetőségek arra, hogy növekedjenek és kiterjesszék az ellenőrzésüket a földre, vízre és a vetőmagokra. Mi elvetjük a szén-dioxid kereskedelem hamis megoldásait és azt, hogy számos kormány beadta a derekát a lakosságuk beleegyezése nélkül. A mi dolgunk, hogy felhívjuk ezekre a figyelmet. Ezért vagyunk itt."

Beton padló és ingyen közösségi konyha kontra márvány padló és a londoni árak duplái  

Mi tudja áthidalni ezt az ellentmondást? Hiszen nem új dolog ez, a kolonizáció óta itt és úgy általában a Föld déli oldalán milliók küzdenek ugyanezekkel a kérdésekkel.

Míg a nyugati és északi országokban a fogyasztás eddig még nem látott méreteket ölt, a világ szegényeinek száma nőttön nő.

Mi lesz azokkal, akiknek az élete annyira függ az éghajlattól, hogy egy szárazabb év milliókat taszít közülük éhínségbe?

Hogyan fog a Nyugat megbirkózni azoknak a millióknak az ellátásával, akik majd a felmelegedés miatt kénytelenek elhagyni lakóhelyüket?

Miért nem hallja meg a 'fejlett' világ a természettel harmóniában élő népek szavát, és miért hoz döntéseket a fejük fölött ugyanúgy, ahogy azt a kolonizáció idejében tette?

Sok kérdés van, de a válasz talán nem is annyira bonyolult, mint azt elsőre hinnénk.

Elég lenne félretenni a gazdasági érdekeket egy időre és az emberiség közös jövőjére gondolni. A bolygó túlélt már sok jégkorszakot és globális felmelegedést. A Föld tud gondoskodni magáról. Az emberek viszont sokkal sebezhetőbbek mint hinnék. Gazdasági előnyök és bank bónuszok nem fognak megvédeni senkit sem, ha felborul a bolygó törékeny éghajlata.

Ha most az egyszer nem a gazdasági érdekek lennének a legfontosabbak, kialakítható lenne egy együttműködésre épített globális civilizáció, ahol a meglévő technika és a tradícionális természet-tudat a bolygóval együtt és nem ellen dolgozva biztosítaná a következő generációk jövőjét.