Írta: Lukács András, Levegő Munkacsoport

Elengedhetetlen intézkedés a szén-dioxid beárazása a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében. A közúti közlekedés és az épületek szén-dioxid-piacának létrehozásáról szóló uniós irányelv (ETS2), amelyről nemrég megegyezés született, fontos lépés ebbe az irányba. Az irányelv alkalmazása azonban számos buktatót rejt magába, amelyek, ha nem kezelik, összességében még növelhetik is a CO2-kibocsátást és más környezeti károkat.  

Az ETS2 eredményeként az üzemanyagárak fokozatosan emelkedni fognak. Mivel azonban az üzemanyagadók nagymértékben eltérnek az EU tagállamai között, a magasabb üzemanyagárak a jelenleginél is jobban fogják arra csábítani a járműtulajdonosokat, hogy lehetőség szerint ott tankoljanak, ahol a legolcsóbb az üzemanyag, vagyis akár a szomszéd tagállamba is átjárnak majd tankolni. Ráadásul az üzemanyagturizmus minden bizonnyal sokkal inkább érinti majd az EU-n kívüli országokkal határos tagállamokat, mivel az utóbbiak nem tartoznak az ETS2 hatálya alá.  

Intő példaként szolgálhat, ami Magyarországon történt a közelmúltban. Mint ismeretes, 2021 novemberében árplafont vezettek be a benzinre és a gázolajra, ami egy évig volt érvényben. Az intézkedés számos súlyos problémát idézett elő, többek között az üzemanyagturizmus és az üzemanyagcsempészet megugrását. Egyes határközeli régiók különösen megszenvedték a megnövekedett közúti forgalmat. Azonban még a szokásos határon átnyúló forgalom is komoly hátrányokat okoz már ma is: ha például a személy- és teherautók Szerbiában olcsó üzemanyagot tankolnak, majd belépnek az EU területére, akkor anélkül használják az uniós országok infrastruktúráját, hogy megfizetnék az üzemanyag árába beépített hozzájárulást az infrastruktúra fenntartásának finanszírozásához. Ez különösen a teherautók esetében hangsúlyos: ha egy kamion Szerbiában teljesen feltölti a tankját, akkor ezzel az üzemanyaggal egészen Portugáliáig eljuthat. Ezek a körülmények együttesen nagymértékben csökkenthetik az ETS2 hatékonyságát, és nemkívánatos környezeti és gazdasági következményekkel járhatnak. 

A fent említett irányelv azonban hasznos mozgásteret is biztosít a tagállamok számára: gyakorlatilag elkerülhetik az ETS2-be való bekerülést, ha bizonyos mértékű szén-dioxid-adót vezetnek be. Csakhogy az üzemanyagokra közvetlenül kivetett adó ugyanolyan nemkívánatos eredményekhez vezetne, mint az ETS2 bevezetése. Ezért a szén-dioxid-adót egy távolságalapú elektronikus útdíjként kell kivetni, ami könnyen megvalósítható. Számos európai ország már sok útján bevezette a tehergépjárművekre a távolság- és szennyezésarányos útdíjat, a 2022-ben elfogadott, a gépjárművekre kivetett díjakról szóló uniós irányelv módosítása pedig kötelezővé teszi számukra, hogy ezeket az díjakat a jármű CO2-kibocsátásának alapján alakítsák át már 2024-ben. Technikailag és pénzügyileg nem jelentene gondot az útdíj – az elektronikus útdíjszedő rendszer – kiterjesztése az összes útra és minden gépjárműre bármely tagországban. Ráadásul minden gépjármű hivatalos üzemanyag-fogyasztása ismert, így a megtett kilométerek számát csak meg kellene szorozni az adott gépjárműben egységnyi útra jutó benzin és gázolaj elégetéséből származó CO2-kibocsátás mennyiségével. 

Joggal állítható, hogy az egyes járművek üzemanyag-fogyasztása eltér a hivatalos adatoktól, mivel számos tényezőtől függ: a járművezető vezetési stílusától, az út helyétől, a domborzati viszonyoktól, az időjárástól, a jármű műszaki állapotától stb. Mindez azonban irreleváns az adott ország teljes CO2-kibocsátásának csökkentése szempontjából. Ha ugyanis valamelyik évben nem sikerül elérni a kitűzött csökkentést, akkor a kormány ennek megfelelően módosíthatja az útdíj mértékét. 

Bár az említett okok miatt az elektronikus útdíj nem teljesen igazságos a CO2-kibocsátás tekintetében, elkerülhető vele a sokkal nagyobb igazságtalanság, amely az ETS2 alkalmazása esetén előfordulhat. Sőt, a méltánytalanság egy részét az útdíj megfelelő finomhangolásával enyhíteni lehet. Az útdíj a használt úttól függően változhat: például magasabb a városokban, mint vidéken, ami környezetvédelmi és szociális szempontból is igazságosabb lenne. Az útdíj a CO2-kibocsátáson kívül a jármű egyéb paraméterei (Euro norma, tengelysúlyterhelés stb.) alapján is differenciálható.  További előny, hogy az útdíj mértékének változásai sokkal kiszámíthatóbbak lennének, mint a kibocsátási egységek árai az ETS2 esetében. (A tapasztalatok szerint az EU jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszerének, az EU ETS-nek gyakori és sokszor jelentős mértékű áringadozása sok vállalkozás számára megnehezítette a megfelelő tervezést.)  

A megemelt útdíjból származó bevételt pedig a háztartások kompenzációjára lehetne fordítani, amit számos országban megtettek már az üzemanyag-, illetve energiaadók emelésekor. A Levegő Munkacsoport számításai szerint egy ilyen adó- és támogatási reform a háztartások leggazdagabb 20 százaléka kivételével minden magyarországi háztartásnak előnyös lehetne.  

Sokkal tragikusabb következményekkel járhat az EU ETS kiterjesztése az épületek energiafelhasználására, ha az nem társul megfelelő kiegészítő intézkedésekkel. Ösztönözné ugyanis a biomassza – főként fa – elégetését, ami káros az éghajlatra és az egészségünkre. Mivel a megnövekedett kereslet felhajtja az árakat, megszaporodik a már most is előforduló illegális fakivágás itthon és más kelet-európai országokban egyaránt. Ami még rosszabb, az illegális lakossági fűtés esetei is megsokszorozódhatnak. A műanyag, a bálás ruha, a kezelt fa és más hulladékok háztartásokban történő elégetése már most is rendkívül elterjedt kelet-európai országokban, ami a légszennyezés okozta megbetegedések és halálesetek egyik fő oka. Továbbá a lakossági hulladékégetés akár 40 százalékkal több korom kibocsátásával jár, mint a fatüzelés (egységnyi tömegre vetítve), márpedig a légkörbe kerülő korom nagymértékben hozzájárul a globális felmelegedéshez. 

Ezért már most megfelelő intézkedéseket kell tenni az épületek ETS2-be való bevonása nemkívánatos hatásainak megelőzésért. Ezen intézkedések egyike a széles körű figyelemfelkeltő kampányok indítása, amelyek tájékoztatják a lakosságot a fa- és hulladékégetés káros hatásairól, valamint a háztartási energiafelhasználás csökkentésének viszonylag olcsó és gyorsan megvalósítható módszereiről. A közép- és kelet-európai országokban évente legalább a GDP 0,1%-ának megfelelő összeget kell erre a célra elkülöníteni. A Levegő Munkacsoport évtizedek óta javasolja, hogy a megemelt energiaadókból a háztartások kapjanak pénzbeli támogatást, hogy a környezetünk és egészségünk veszélyeztetése nélkül tudják megoldani a fűtést, vízmelegítést. (E tekintetben az ETS2 is egy energiaadónak felel meg.) Az épületek energiahatékonyságának növelésére irányuló beruházásokat pedig jelentősen meg kell növelni, támogatásokkal, pénzügyi konstrukciókkal ösztönözni. Számottevően meg kell erősíteni az illegális égetést és az illegális fakivágást ellenőrző hatóságokat.  

Ha a fent javasolt összes intézkedést végrehajtják, az ETS2 minden bizonnyal eléri azt a célt, amire tervezték.