A következőkben részletezett érvet a legtöbbször bevetik, ha valahol igény támad átfogó intézményi reformra, rendszerszintű változtatásokra avagy a piac szabályozására. Az érv nagyjából így hangzik: „Átfogó változtatásokra nincs is szükség! Mindannyiunknak megoldást hoz a technológia, a szabad piacon korlátlanul kibontakozó innováció és találékonyság.”

Nos, mi is úgy gondoljuk, hogy a fosszilis energiahordozókról a megújulókra történő átállás során fontos a technológia és a hatékonyság szerepe. Viszont a teljes szerkezetváltást igénylő energia-átmenet a szakértők szerint nem valósulhat meg a jelenlegi, nagyvállalatok által uralt üzleti modellben. Ráadásul az éghajlatváltozás kezelésére ajánlott műszaki megoldások egy része maga is súlyosan környezetszennyező vagy társadalmilag problémás.

A továbbiakban kifejtjük, hogy miért nem remélhetjük, hogy éghajlatváltozási gondjainkat pont azokkal a technológiai módszerekkel oldhatjuk meg, mint amelyek a gondokat létrehozták. Sorra vesszük az álmegoldást kínáló technológiákat, a techno-optimisták által felvetett ötleteket; nézzük meg, hogy valóban hozhatnak-e megoldást a klímaválságra.

dr. Faragó Tibor összegző értékelése:

(A párizsi ülésszakra a Magyar Természetvédők Szövetsége,
a „Föld Barátai” nemzetközi civil szervezet tagja delegált)

Az új Megállapodás elfogadása

Az új Megállapodást 2015. december 12-én este fél nyolckor elfogadták az 1992. évi ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményében részes államok kormányzati delegációi. E Párizsi Megállapodás és az ahhoz kapcsoló Határozat fontos eredménynek tekinthető és általában is hozzájárulhat a nemzetközi együttműködés erősítéséhez. Ugyanakkor a Megállapodás tényleges jelentőségének, hatékonyságának megítélésével egyelőre nagyon óvatosan kell bánni legalább két okból: (a) a Megállapodás alapján nem lehet felmérni, hogy általa elérhető lesz-e a mind kockázatosabbnak látszó globális éghajlatváltozási folyamat megfékezése (többek szerint erre már most nemleges a válasz); (b) a Megállapodás és a Határozat nagyon sok, egymással szorosan összefüggő témakörre vonatkozó, de többnyire nem kellően tisztázott rendelkezést tartalmaz, így ezek megfelelő értelmezéséhez, a végrehajtásukhoz elengedhetetlen feltételek, részletek meghatározásához további – több évet igénybe vevő – tárgyalásokra lesz szükség.

A tárgyaló feleket, a megfigyelőket mostantól már nem köszönti a párizsi helyszín; a bonyolult egyezkedések
a „részletekről” majd folytatódnak és azok következő magasszintű állomása a jövő év végén Marokkóban lesz.

Az elmúlt években az éghajlatváltozás kapcsán gyakran hallani, hogy az Európai Unió a legaktívabb. Különösen az EU 2020-as klíma–energia javaslatcsomagjáról lehetett a hírekben olvasni, hogy áttörést hoz a klímapolitikában. Eszerint az európai országok összefogtak a közjó, a közös célok érdekében. Túlléptek politikai nézetkülönbségeiken és ezzel is bebizonyították, hogy klímaügyben van lehetőség a regionális együttműködésre. A közbeszédben is úgy hivatkoznak az EU-ra, mint az ENSZ égisze alatt zajló tárgyalások leghaladóbb csoportosulására.

Valójában árnyaltabb a kép:

Decemberben több hazai rendezvényt is szerveztek az energiaszegénységről, erről a fontos de még láthatóan a döntéshozói gondolkodásban nem jelen lévő kérdésről. Az alábbiakban összefoglaljuk a főbb adatokat, kihívásokat a témában, hogy lássuk, hol is állunk.

2015-12-11 péntek késő éjjel

A mostani klímatárgyalások befejezését péntekre tervezték azzal, hogy a világ országait képviselő kormányzati delegációk elfogadják az új nemzetközi Megállapodást és az ahhoz kapcsolódó Határozatot. E tárgyalási folyamat tulajdonképpen tíz évvel ezelőtt kezdődött (Montreal), konkrétabb egyeztetési formájáról, céljáról, mandátumáról 2011-ben egyeztek meg (Durban) és az új Megállapodás első szövegtervezete ez év tavaszán látott napvilágot (Genf). E hosszú folyamatot kell(ene) lezárnia a mostani párizsi ülésszaknak, amelynek első napján a legmagasabb rangú állami vezetők nevezték veszélyesnek e globális környezeti problémát és foglaltak állást amellett, hogy sürgősen csökkenteni kell az ezt előidéző környezet-terhelést. A témakör azonban rendkívül összetett, mert egyrészt jelentősek az országok közötti különbségek e probléma eddigi „okozásában” és a sérülékenységben, másrészt kulcságazatok egész sorában kellene viszonylag rövid idő alatt komoly változásokat elérni.

 Az ülésszaknak helyt adó konferenciaközpont bejárata

Az ezekkel kapcsolatos eltérő helyzetükből és érdekeikből adódhat az, hogy ennyire nehéz megegyezni és egyelőre csak az remélhető, hogy még a pénteki éjszaka során is folytatódó egyezkedések nyomán kialakulhat a 196 hivatalos delegáció konszenzusával a szombaton elfogadható szöveg, amelynek tartalma is megfelelő, tehát végrehajtásával valóban hatékonyan kezelhető lesz az érintett globális (minden társadalmat érintő) probléma.

 A japán delegáció osztja meg első benyomásait a tegnap kiadott újabb tervezetről

A Megállapodás csütörtök nem sokkal éjfél előtt közreadott újabb tervezetéről a kormányzati delegációk egész éjjel vitatkoztak, majd reggel fél 7 körül félbehagyták az egyeztetéseket. A megfigyelők és a sajtó előtt csukott tárgyalási termek kivételével éjjel szinte teljes csend honolt az ülésszaknak helyt adó hatalmas komplexumban.

 Az ülésszak egyik központi tere és sajtó-„kitelepülése” az előző éjszaka

A francia elnökség úgy döntött, hogy az eredetileg a kéthetes párizsi ülésszak zárónapját jelentő pénteki napon semmilyen nyilvános plenáris ülésre nem kerül sor, nem tesznek közzé semmilyen újabb szövegtervezetet, hanem kisebb-nagyobb csoportokban külön-külön egyeztetnek a delegációkkal és ennek alapján próbálnak majd megfogalmazni kompromisszumos szövegváltozatokat.

Bal: A szaúdi delegáció az egyeztetés után      Jobb: Venezuela és Kuba delegációja útban a francia elnökséggel való egyeztetésre

A különböző delegációktól kapott információk szerint miközben néhány lényegesebb témakörben közeledtek az álláspontok, továbbra is többé-kevésbé nehéz „köztes” megoldást, megfogalmazást találni több különösen kritikus kérdésben.

- Az egyik ilyen vitapont az e veszélyes globális folyamat elkerülendő küszöbértékére vonatkozik (+2°C vagy sokkal hangsúlyosabban +1,5°C) és

- ehhez illeszkedően a közösen – tehát globális szinten – elérendő kibocsátás-csökkentés mértékére, ütemezésére, hiszen a francia elnökség által jelenleg ajánlott szövegtervezet most teljes egészében mellőzi a konkrétabb utalást arra, hogy mikorra kell(ene) megállítani e kibocsátások növekedését, ill. közel teljes mértékű megszüntetését (pl. a különböző gazdasági tevékenységekkel összefüggő karbon-emissziókról, azaz a „dekarbonizációról” van szó).

- Legalább ennyire, ha nem még nehezebben áthidalható egyelőre a kibocsátás-szabályozással és a fejlődők számára biztosítandó támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségekre, ill. feladatokra vonatkozó egyértelműség és különbségtétel. Az előbbiek a fejlődő országoknak szóló garanciákat jelentenék, hogy 2020 után milyen (növekvő) mértékű támogatást kaphatnak elsősorban közforrásokból a feladataik teljesítéséhez; az utóbbi pedig azzal függ össze, hogy a legkevésbé fejlett és legsérülékenyebb országok milyen mértékű „flexibilitást” kapjanak a feladatok végrehajtásban, miközben a (már) tehetősebb fejlődők ld. Kína, India, Brazília stb. - ha önkéntes alapon is - miként vehetnének/vegyenek már részt a támogatások biztosításában.

- Többen elfogadhatatlannak tartják, hogy már nincs szó a tervezetben a nemzetközi légiközlekedésből és tengerhajózásból származó, gyorsan növekvő mértékű kibocsátások visszafogásáról.

 A francia pavilon falán lévő kép büszkén hirdeti, hogy tudják a megoldást: remélhetően ez igaz lesz
az új nemzetközi Megállapodás összeállítására, tartalmára és elfogad(tat)ására is

Úgy látszik, hogy pl. mind az EU és az USA, mind az afrikai vagy a kisebb-nagyobb szigeteken elhelyezkedő fejlődő országok delegációi szerint a mai egyezkedések során alakuló, módosuló Megállapodás-tervezet már elfogadásra alkalmas („elfogadás-közeli” állapotban) lesz szombaton, azaz a hivatalosan az ülésszak utolsó napjának tekintett mai nap utáni napon.

Ugyanakkor még jópár olyan ország, országcsoport van még, amelyek nem tartják megfelelőnek a készülő szöveget, így pl. az adott globális problémáért viselt „közös, de megkülönböztetett felelősség” számításba vételét, a fejlődőkre háruló feladatokban még egyértelműbben az előírások oldását („puhítását”). Számukra politikai értelemben a legkényesebbnek az a megközelítés látszik, amely szerint szakítani kell a kétpólusú – fejlettekből és fejlődőkből álló – világképpel, s pl. e Megállapodás keretében is már konkrétabb kötelezettségeket kellene vállalniuk soraikban az ún. „feltörekvő gazdaságoknak”.

A korábbiaknál is világosabb, hogy a szombaton várhatóan elfogadásra ajánlott Megállapodás önmagában biztosan kevés lesz az érintett globális probléma megoldására, de remélhetően legalább új kiindulási alapot biztosíthat a hatékony végrehajtásához elengedhetetlen részletekkel kapcsolatos további tárgyalásokhoz.

A konferencia helyszíne – leszámítva a végső (?) tervezet
kialakításában még résztvevőket – még egy utolsó (?) éjszakára kiürül

* * *

dr. Faragó Tibor, Paris/Le Bourget

(A párizsi ülésszakra a Magyar Természetvédők Szövetsége,
a „Föld Barátai” nemzetközi civil szervezet tagja delegált)

 2015.12.10. csütörtök éjjel

A klímatárgyalások francia elnöksége által szerda délután közreadott újabb tervezetet a kormányzati delegációk este „ízekre szedték”. Miközben minden delegáció megdicsérte a franciákat a sokoldalú konzultációk lehetőségéért, ezt követően – mintegy két órán keresztül - záporoztak a kritikai észrevételek a tervezet szinte minden lényegesebb részével kapcsolatban. Az ezt követő zártkörű egyeztetések éjfélkor kezdődtek és hajnali öt óráig tartottak. Az informális két- és többoldalú megbeszélések ma egész délelőtt folytatódtak és a tervek szerint délután 3 órakor mutatták volna be a Párizsi Megállapodás újabb változatát. Ezt előbb este 7 órára, majd 9 órára módosították.

A Párizsi Megállapodás legújabb szövegtervezetét most csütörtök este 9-kor mutatták be a kormányzati delegációknak a „Párizsi Bizottság” ülésén és tették egyúttal hozzáférhetővé mindenki számára. A korábbi tervezethez képest sokkal kevesebb nyitott (zárójeles) szövegváltozatot tartalmaz e dokumentum, de az majd csak az éjszakai kormányközi tárgyalásokon derülhet ki, hogy maga a tervezet általában „tetszik-e” a delegációknak, avagy csak az ülésszak francia elnökség kompromisszumkeresésének eredménye. Az erről való egyeztetés szigorúan zárt ajtók mögött kezdődött nem sokkal éjfél előtt és ennek tétje az, hogy legkésőbb péntek reggelre egy végleges változat születhessen: ezt lehet és kell akkor jogi szempontból részletesen ellenőrizni, majd hat hivatalos ENSZ-nyelven a záróülésre elkészíteni és ott beterjeszteni teljes konszenzust jelentő elfogadásra.

A Párizsi Megállapodás új tervezetét is egy felettébb részletes Határozat-tervezet egészíti ki. Az alábbiakban csak néhány fontosabb pontot emelek ki a jelenlegi Megállapodás-tervezetből:  

( JELMAGYARÁZAT: zöld: előrelépés, pozitív klímavédelmi irány; sárga: figyelni kell rá/még fontos vitás pont; piros: hátralépés, klímavédelmi vagy klíma-igazságossági szempontból negatív )