2015-12-11 péntek késő éjjel

A mostani klímatárgyalások befejezését péntekre tervezték azzal, hogy a világ országait képviselő kormányzati delegációk elfogadják az új nemzetközi Megállapodást és az ahhoz kapcsolódó Határozatot. E tárgyalási folyamat tulajdonképpen tíz évvel ezelőtt kezdődött (Montreal), konkrétabb egyeztetési formájáról, céljáról, mandátumáról 2011-ben egyeztek meg (Durban) és az új Megállapodás első szövegtervezete ez év tavaszán látott napvilágot (Genf). E hosszú folyamatot kell(ene) lezárnia a mostani párizsi ülésszaknak, amelynek első napján a legmagasabb rangú állami vezetők nevezték veszélyesnek e globális környezeti problémát és foglaltak állást amellett, hogy sürgősen csökkenteni kell az ezt előidéző környezet-terhelést. A témakör azonban rendkívül összetett, mert egyrészt jelentősek az országok közötti különbségek e probléma eddigi „okozásában” és a sérülékenységben, másrészt kulcságazatok egész sorában kellene viszonylag rövid idő alatt komoly változásokat elérni.

 Az ülésszaknak helyt adó konferenciaközpont bejárata

Az ezekkel kapcsolatos eltérő helyzetükből és érdekeikből adódhat az, hogy ennyire nehéz megegyezni és egyelőre csak az remélhető, hogy még a pénteki éjszaka során is folytatódó egyezkedések nyomán kialakulhat a 196 hivatalos delegáció konszenzusával a szombaton elfogadható szöveg, amelynek tartalma is megfelelő, tehát végrehajtásával valóban hatékonyan kezelhető lesz az érintett globális (minden társadalmat érintő) probléma.

 A japán delegáció osztja meg első benyomásait a tegnap kiadott újabb tervezetről

A Megállapodás csütörtök nem sokkal éjfél előtt közreadott újabb tervezetéről a kormányzati delegációk egész éjjel vitatkoztak, majd reggel fél 7 körül félbehagyták az egyeztetéseket. A megfigyelők és a sajtó előtt csukott tárgyalási termek kivételével éjjel szinte teljes csend honolt az ülésszaknak helyt adó hatalmas komplexumban.

 Az ülésszak egyik központi tere és sajtó-„kitelepülése” az előző éjszaka

A francia elnökség úgy döntött, hogy az eredetileg a kéthetes párizsi ülésszak zárónapját jelentő pénteki napon semmilyen nyilvános plenáris ülésre nem kerül sor, nem tesznek közzé semmilyen újabb szövegtervezetet, hanem kisebb-nagyobb csoportokban külön-külön egyeztetnek a delegációkkal és ennek alapján próbálnak majd megfogalmazni kompromisszumos szövegváltozatokat.

Bal: A szaúdi delegáció az egyeztetés után      Jobb: Venezuela és Kuba delegációja útban a francia elnökséggel való egyeztetésre

A különböző delegációktól kapott információk szerint miközben néhány lényegesebb témakörben közeledtek az álláspontok, továbbra is többé-kevésbé nehéz „köztes” megoldást, megfogalmazást találni több különösen kritikus kérdésben.

- Az egyik ilyen vitapont az e veszélyes globális folyamat elkerülendő küszöbértékére vonatkozik (+2°C vagy sokkal hangsúlyosabban +1,5°C) és

- ehhez illeszkedően a közösen – tehát globális szinten – elérendő kibocsátás-csökkentés mértékére, ütemezésére, hiszen a francia elnökség által jelenleg ajánlott szövegtervezet most teljes egészében mellőzi a konkrétabb utalást arra, hogy mikorra kell(ene) megállítani e kibocsátások növekedését, ill. közel teljes mértékű megszüntetését (pl. a különböző gazdasági tevékenységekkel összefüggő karbon-emissziókról, azaz a „dekarbonizációról” van szó).

- Legalább ennyire, ha nem még nehezebben áthidalható egyelőre a kibocsátás-szabályozással és a fejlődők számára biztosítandó támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségekre, ill. feladatokra vonatkozó egyértelműség és különbségtétel. Az előbbiek a fejlődő országoknak szóló garanciákat jelentenék, hogy 2020 után milyen (növekvő) mértékű támogatást kaphatnak elsősorban közforrásokból a feladataik teljesítéséhez; az utóbbi pedig azzal függ össze, hogy a legkevésbé fejlett és legsérülékenyebb országok milyen mértékű „flexibilitást” kapjanak a feladatok végrehajtásban, miközben a (már) tehetősebb fejlődők ld. Kína, India, Brazília stb. - ha önkéntes alapon is - miként vehetnének/vegyenek már részt a támogatások biztosításában.

- Többen elfogadhatatlannak tartják, hogy már nincs szó a tervezetben a nemzetközi légiközlekedésből és tengerhajózásból származó, gyorsan növekvő mértékű kibocsátások visszafogásáról.

 A francia pavilon falán lévő kép büszkén hirdeti, hogy tudják a megoldást: remélhetően ez igaz lesz
az új nemzetközi Megállapodás összeállítására, tartalmára és elfogad(tat)ására is

Úgy látszik, hogy pl. mind az EU és az USA, mind az afrikai vagy a kisebb-nagyobb szigeteken elhelyezkedő fejlődő országok delegációi szerint a mai egyezkedések során alakuló, módosuló Megállapodás-tervezet már elfogadásra alkalmas („elfogadás-közeli” állapotban) lesz szombaton, azaz a hivatalosan az ülésszak utolsó napjának tekintett mai nap utáni napon.

Ugyanakkor még jópár olyan ország, országcsoport van még, amelyek nem tartják megfelelőnek a készülő szöveget, így pl. az adott globális problémáért viselt „közös, de megkülönböztetett felelősség” számításba vételét, a fejlődőkre háruló feladatokban még egyértelműbben az előírások oldását („puhítását”). Számukra politikai értelemben a legkényesebbnek az a megközelítés látszik, amely szerint szakítani kell a kétpólusú – fejlettekből és fejlődőkből álló – világképpel, s pl. e Megállapodás keretében is már konkrétabb kötelezettségeket kellene vállalniuk soraikban az ún. „feltörekvő gazdaságoknak”.

A korábbiaknál is világosabb, hogy a szombaton várhatóan elfogadásra ajánlott Megállapodás önmagában biztosan kevés lesz az érintett globális probléma megoldására, de remélhetően legalább új kiindulási alapot biztosíthat a hatékony végrehajtásához elengedhetetlen részletekkel kapcsolatos további tárgyalásokhoz.

A konferencia helyszíne – leszámítva a végső (?) tervezet
kialakításában még résztvevőket – még egy utolsó (?) éjszakára kiürül

* * *

dr. Faragó Tibor, Paris/Le Bourget

(A párizsi ülésszakra a Magyar Természetvédők Szövetsége,
a „Föld Barátai” nemzetközi civil szervezet tagja delegált)