Az elmúlt években az éghajlatváltozás kapcsán gyakran hallani, hogy az Európai Unió a legaktívabb. Különösen az EU 2020-as klíma–energia javaslatcsomagjáról lehetett a hírekben olvasni, hogy áttörést hoz a klímapolitikában. Eszerint az európai országok összefogtak a közjó, a közös célok érdekében. Túlléptek politikai nézetkülönbségeiken és ezzel is bebizonyították, hogy klímaügyben van lehetőség a regionális együttműködésre. A közbeszédben is úgy hivatkoznak az EU-ra, mint az ENSZ égisze alatt zajló tárgyalások leghaladóbb csoportosulására.

Valójában árnyaltabb a kép:

1. Az EU a klímakonferenciák során

Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCC) alapelve az igazságosság; a részvevők közös, de megkülönböztetett felelőssége valamint az, hogy figyelembe veszi a részvevő országok eltérő teljesítőképességét. Mivel történelmileg a fejlett országok felelősek az üvegházhatású gázok jelenlegi szintjéért, ezért kötelezi azokat, hogy csökkentsék károsanyag-kibocsátásukat. Az Európai Unió – miként egyéb fejlett országok is – sok tekintetben igyekszik kibújni történelmi felelőssége alól.

A történelmi felelősségről a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok hosszú élettartama miatt kell beszélnünk. Az elmúlt negyven évben fosszilis energiahordozók elégetésével az európai országok juttatták a légkörbe a kibocsátott üvegházhatású gázok csaknem egyharmadát, és ez a szén-dioxid továbbra is melegíti a légkört.

Az európai országok hosszú ideje keveset fizetnek be a Zöld Klíma Alapba (GCF) – sokkal kevesebbet, mint amelyről 2009-ben Koppenhágában megállapodtak. A fejlett országok gyorssegély (FSF) folyósítást ígértek (a 2010–2012-es időszakra 30 milliárd dollárt). Továbbá azt, hogy hosszabb távon, 2020-ig, évente 100 milliárd USA dollárt fizetnek be a klímaváltozás környezeti-társadalmi kárai enyhítésére és arra, hogy segítsenek alkalmazkodni a megváltozott környezeti viszonyokhoz. 2015 októberéig 10 milliárd dollár befizetésére kötelezték el magukat (a 100 milliárdból), a párizsi klímacsúcson megerősítették az évi 100 Mrd dolláros összeget, de az ebbe máig felajánlott összeg harmada még csak ígéret maradt. Ráadásul a klímaváltozás ellensúlyozására a fejlődőknek fizetendő pénzeknek az állami szektorból kell származniuk, ellenkező esetben a fejlett országok nem teljesítik az Éghajlatváltozási Keretegyezményben vállaltakat.

Az EU ugyanakkor más fejlett országokhoz hasonlóan rendszeresen nyomást gyakorol egyes fejlődő országokra az „oszd meg és uralkodj” elv alkalmazásával. A 2015 októberében Bonnban tartott előkészítő klímakonferencia idején, amikor Japán javasolta, hogy zárják ki a civil társadalom küldötteit még abból is, hogy megfigyelőként jelen lehessenek, e javaslat ellen az EU képviselői nem tiltakoztak. Ugyanakkor a fejlődők (a G77 csoport, Kína és mások) azért érveltek, hogy a civil társadalom képviselői maradjanak a konferenciateremben, mert így biztosítható a méltányos eljárás és a méltányos tanácskozási eredmények.

2. Az EU politikáira erősen hat a fosszilisenergia-lobbi, az energia-átmenet terén tehetne többet is 
   

A. Az Európai Unió háromszor húszas éghajlat-változási terve (20/20/20) már annak 2008-as elfogadása idején sem volt kielégítő. Akkor az EU vállalta, hogy 2020-ra 20 százalékkal csökkenti károsanyag-kibocsátását, energiahatékonyságát 20 százalékkal növeli és energiafogyasztásában 20 százalékra emeli a megújulók részarányát. A Föld Barátai európai szervezete elemzése kimutatta, hogy min. 40 százalékos EU kibocsátás-csökkentés lenne 2020-ig megfelelő az EU felelősségével arányban , ez technikailag kivitelezhető, finanszírozható és az energia-rendszerváltás beindításához szükséges.

Már az is bizonyítja, hogy az eredetileg 2020-ra kitűzött célok mennyire alacsonyan lettek megállapítva, hogy az EU ezeket már 2014-re elérte, sőt belátható időn belül 30%-os kibocsátás-csökkentést is elér, viszont célszámait nem kívánja emelni. Mind a civil szervezetek, mind a fejlődő országok arra szólítják fel az EU-t, hogy vizsgálja felül a 2020-ra megfogalmazott céljait, emelje azokat, és így vállaljon igazságosabb szerepet a klímavédelemben (ld. klíma igazságosság).

Jelentős fejlemény volt, hogy az EU 2030-as klíma–energia javaslatcsomagja (amely 2020–2030 időszakra szól) emelte a célkitűzéseket, de itt is csak 40%-os kibocsátás-csökkentést vállaltak (amelyre már 2020-ra szükség lenne 2030 helyett) – miközben a tudósok véleménye és a méltányosság 80 százalékos csökkentést követelne meg. Az EU 40 százalékban jelölte meg a nemzetileg meghatározott hozzájárulását (INDC) a háztartások kibocsátása csökkentése terén. Ez nem elegendő: a légkör szennyezését figyelembe véve ez alig egyötöde annak, amelyet vállalnia kellene (itt megtekinthető a civil szervezetek értékelése az INDC-kről).

B. Fokozódik a nyomás az EU-n a fosszilisenergia-ipar oldaláról. A Corporate Europe Observatory szervezet itt olvasható kiadványából kiderül, hogy milyen intenzív a kapcsolat Európa legszennyezőbb iparágai és egyes EU politikusok és felügyeleti szervek között, és hogy mindez miként befolyásolja az EU hivatalos klímapolitikáját. Például komoly tiltakozást váltott ki, amikor a szoros olajipari kapcsolatokkal rendelkező Miguel Arias Cañetét nevezték ki az Európai Bizottság éghajlat- és energiapolitikáért felelős biztosának és ezzel az EU képviselőjének az ENSZ klímatárgyalásain. Nem kevesebb mint 600 000 ember írta alá a kinevezése elleni petíciót, mégis kinevezték.

C. A fosszilisenergia-ipar uniós politikákat befolyásoló erős hatására további példa az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv. 2014 decemberében az Európai Parlament – a jelen levő képviselők többsége ellenszavazata ellenére – elfogadta az Európai Bizottság erőtlen javaslatát az üzemanyagok kibocsátási értékeinek csökkentéséről (az EU éghajlati szabályozása végrehajtásaként) . Az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv kötelezi a gyártókat, hogy 2020-ra 6 százalékkal csökkentsék üzemanyagaik üvegházhatású gázkibocsátását. A gond azonban, hogy az irányelvhez kapcsolódó végrehajtási utasítások nem tiltják az EU tagországainak az üzemanyagimportot. Így ez az irányelv nem tiltja pl. a kátrányhomok (v. homokolaj, tar sands) importját sem. Tudnivaló, hogy a homokolaj a Föld egyik legszennyezőbb üzemanyaga. Egy, az Európai Bizottság által megrendelt vizsgálat pl. kimutatta, hogy 23 százalékkal nagyobb a szénlábnyoma, mint a hagyományos kőolajé. Az ismert éghajlatkutató, James Hansen szerint a kanadai homokolaj kiaknázása súlyos csapás lenne az éghajlatra. Ide kattintva kiderülhet, hogy ezt az irányelvet azért fogadták el, mert a döntéshozókra erős nyomást gyakorolt az olajipar, valamint a kanadai és USA-beli kormányzat.

D. A nem-hagyományos fosszilis energiahordozók kitermelése témájában: az  EU álláspontját a hidraulikus rétegrepesztéses kitermelésről a kitermelésben érdekelt cégek befolyásolják. Ezt a Föld Barátai és a Corporate Europe Observatory nevű szervezet térképezte fel.

E. Az EU szorgalmazza az agroüzemanyagok (vagyis mezőgazdasági haszonnövényekből nyert üzemanyagok) terjesztését. Az agroüzemanyagok (helytelenül nevezve bioüzemanyagok) globális méretekben nézve gyorsítják az éghajlatváltozást, sőt fenyegetik az élelmiszer-ellátás biztonságát, ösztönzik a termőföld anyagi megfontolású felvásárlását, továbbá hozzájárulnak az Európán kívüli erdők és más létfontosságú ökoszisztémák elpusztításához. 2015 februárjában e téren némi előrelépést jelentett, amikor az Európai Parlament korlátozta azt, hogy mennyi bioüzemanyag készíthető az európai élelmiszernövényekből. Ez az intézkedés azonban nem akadályozza meg, hogy egyre több helyen üzemanyagok előállítására használjanak élelmiszernövényeket.

F. Pénzügyek: Az Európai Befektetési Bank (EIB) fő feladata, hogy beruházásokat finanszírozzon uniószerte, európai adófizetőktől származó közpénzeket oszt el, és mint ilyennek kötelessége, hogy a közjót szolgálja. Az Európai Befektetési Bank kutatási pénzeinek háromnegyedét (évente mintegy tízmilliárd eurót) kölcsönzi a járműiparnak – még ha ez ellent is mond saját Klíma Akciótervének. E bank klímabarátként értékeli a szén- és gázerőművek hatékonyságnövelését annak ellenére, hogy ezzel csak meghosszabbítja e szennyező erőművek élettartamát. Az ilyen fejlesztési pénzeket energiatakarékossági és megújuló energiás területekre kellene átirányítani.

G. Végül, de nem utolsó sorban, civilszervezetek már több mint két éve hangoztatják, hogy a tudatos éghajlatpolitika  és  az Európai Unió - Amerikai Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi és befektetési egyezmény (TTIP) nem összeegyeztethető. Az Egyesült Államok és Kanada kormánya arra használja a folyamatban levő kereskedelmi tárgyalásokat, hogy rávegye az Európai Uniót az éghajlat szempontjából egyértelműen káros homokolaj európai importjára.

Az Európai Bizottság az ilyen jellegű egyezményekről titkos tárgyalásokat folytat, ami nem demokratikus eljárás. Ezért több mint három millió európai állampolgár követelte a TTIP-tárgyalások leállítását, ld. http://www.mtvsz.hu/trojai

3. Európa szennyező beruházásai

Az európai országok a szennyező fosszilis energia fokozatos kivezetésének éllovasai lehetnének, de továbbra is jelenetős beruházásokat valósítanak meg a fosszilisenergia-iparban.

2015 nyarán Németországban az Ende Gelände (Maradjon a szén a föld alatt!) nevű nagyszabású polgári engedetlenségi akció arra irányult, hogy zárják be Európa legnagyobb szénbányáját. 2015 őszén Franciaországban engedélyezték új kőolajfúrások megkezdését. Viszont a Föld Barátai (FoE) és annak francia tagszervezete, egyéb szervezetekkel karöltve elérte, hogy a francia energia óriáscég Engie a továbbiakban ne fektessen be a szénbányászatba.

Az Egyesült Királyságban David Cameron kormánya engedett a palagáz-kitermelés fejlesztésének: engedélyezett több feltáró fúrást nem-hagyományos olaj- és gázkitermelés céljából. Több ígéretes, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó projektet leállítottak – miközben jóváhagyták nagyobb gázerőművek létrehozását.

Az ENI nevű multinacionális cég, amelynek Olaszország kisebbségi tulajdonosa, arra készül többek között, hogy próbafúrásokat kezdjen az Északi-sarkvidéken, olajat bányásszon Mozambikban, és fúrótornyot telepítsen az Adriai-tengeren.

Az európai kormányok nem csak közvetlenül finanszíroznak szennyező energiaprojekteket, de a multilaterális pénzügyi szervezeteken keresztül Európán kívül is támogatnak ilyen beruházásokat. Példa erre az Egyesült Királyság export hitelintézete, amely 2010 és 2015 között 300-szor több pénzt kölcsönzött fosszilisenergia-projektek részére, mint a megújulókéra. Érdemes megnézni a Közép- és Kelet-európai Bankfigyelő Hálózat honlapját, amelyből kiderül, hogy különböző európai bankok miként finanszíroznak szennyező beruházásokat itthon és világszerte.

4. Szerkezetváltás – ellentételezéssel

Kibocsátás-kereskedelem: Európa exportálja szennyező projektjei kibocsátását

Bár bevezetésekor forradalmi jelentőségűként ünnepelték, az EU kibocsátás-kereskedelmét (ETS) ma már inkább kudarcként értékelik. Van, aki úgy látja, hogy e rendszer még kijavítható és a kudarcot mindössze néhány hiba okozta. Szerintünk azonban bármely klímavédelmi konstrukció, amely nem a valós okokra figyel, bukásra van ítélve. Mindaddig, amíg folyik a kibocsátás-kereskedelem, Európa képtelen lesz súlyának megfelelően részt venni a klímaválság megoldásában. Azzal, hogy az EU a szén-dioxid-tőzsdével van elfoglalva, nem jut elég figyelme arra, hogy ténylegesen a kibocsátásai csökkentésével foglalkozzon. Az ETS valójában kiváló recept az időhúzásra.

Az ellentételezés – vagyis hogy az országok egymás között kereskedjenek a kibocsátásukkal – zömében sem nem hatékony, se nem igazságos. Az ilyen mechanizmus hamisan igazolja gigantikus méretű, szennyező projektek megvalósítását: pl. áramot szolgáltató óriási vízierőművekét a fejlődő országokban. A helyi közösségek ellenzik ezeket a beruházásokat, sőt, egész hálózatot hoztak létre a kibocsátás-kereskedelem ellen. Példa erre a NO REDD hálózat Afrikában.

További részletek itt olvashatók arról, hogy a kibocsátás-kereskedelemről a Föld Barátai európai szervezetének mi az álláspontja.

5. Az éghajlati menekültek kérdése

A 2013-ban a Fülöp-szigetekre törő Haiyan tájfun több mint 6000 ember halálát okozta. A menekültek közül, akik nekivágtak a Földközi-tengernek, hogy Európába jussanak, több mint 1500 veszett oda már 2015 első négy hónapjában. 

A Nemzetközi Vöröskereszt becslése szerint a környezeti menekültek száma magasabb, mint a politikai menekülteké, akik háborúk vagy más konfliktusok miatt keltek útra. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint 2009-ben természeti katasztrófák következtében 36 millió ember volt kénytelen elhagyni lakóhelyét. Amikor 2014-ben Nyugat-Balkánon árvizek pusztítottak, a hullámok csaknem egymillió embert űztek el otthonukból. Szakértők becslése szerint 2050-re a szám legalább 50 millióra, az ENSZ legrosszabb forgatókönyv becslése szerint akár 700 millióra is emelkedhet.  A környezeti menekültekről itt további információk találhatók.

Összefoglalásul

Az éghajlatváltozás kapcsán nem csak az Európai Unió kötelessége, hogy érdemben cselekedjék. Ugyanez elmondható más gazdag és fejlett országokról: például az Egyesült Államokról, Kanadáról vagy Japánról – amelyek szintén gyakran hátráltatják az érdemi haladást. Európaiként azonban nekünk az a feladatunk, hogy az Európai Unió kötelezettségeire mutassunk rá.

Civilszervezetként munkánk során természetesen a környezeti-társadalmi szempontból mind a pozitív, mind a negatív uniós lépésekre, intézkedésekre is felhívjuk a figyelmet és teszünk javaslatot; jelen blogcikk kivételesen most csak az EU előtt álló klímavédelmi kihívásokra fókuszál. Dolgozunk az energia-rendszerváltáson, a megújuló energiák használatának terjesztésén és az energiahatékonyság javításán, különböző helyi, önkormányzati közösségi szintű energiaprojektek elősegítésén itthon és szerte Európában.

Visszatérünk az indító kérdéshez: valójában akkor kik az energia-rendszerváltás éllovasai Európában? Úgy látjuk, hogy maguk az uniós állampolgárok, hiszen kiállnak a szennyező létesítmények ellen, közösségi energiaprojekteket működtetnek, vagy éppen megszervezik a helyi élelmiszer-termelést. A változás húzóerejének tekinthetők továbbá a fejlődő országok, amelyek komoly vállalásokat tesznek és a tőlük méltányosan elvárható mértéken túl is igyekeznek csökkenteni kibocsátásaikat. A helyi közösségek ott láthatók az éghajlatváltozás elleni küzdelem harcmezején: a legkülönbözőbb kihívásokra kell reagálniuk és gyakorlati megoldásokat találniuk. Tevékenységükben támaszkodhatnak a társadalmi- és klíma-igazságért küzdő mozgalmakra, amelyek elöl járnak pl. az ilyen kezdeményezésekről szóló szemléletformálásban, kommunikációban.

Végül természetesen szólnunk kell az európai fiatalokról is, akik esetenként számon kérik az Európai Unió vezetőin a jövőjükről szóló döntéseket, és új, tettre kész mozgalmakat szerveznek.

A cikk forrása: Fiatal Föld Barátai, http://www.foeeurope.org/yfoee  Fordította: Sellei Iván, adaptálta: Botár Alexa

Képek forrása: http://www.foeeurope.org/yfoee

A cikk-sorozat 1. része itt:

http://mtvsz.blog.hu/2015/12/07/teveszmek_a_klimavaltozasrol_1_ez_az_egesz_csak_kina_es_india_hibaja

2. része itt:

http://mtvsz.blog.hu/2015/12/10/teveszmek_a_klimavaltozasrol_1_a_nagyvallalatok_a_megoldas_reszei