Tovább gyűrűznek az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) végét jelző hullámok. Már az osztrák kormányfő is ellenzi a TTIP-et, sőt azt is kijelentette, hogy az EU-Kanada egyezmény hatályba (CETA) lépését sem fogja támogatni Ausztria. A német gazdasági miniszter viszont továbbra is támogatja. Mi áll a háttérben?

Kedden készítettem egy rövid összefoglalót a német gazdasági miniszter által a TTIP-tárgyalások kudarcáról tett kijelentését követően kialakult helyzetről. A hét elején még úgy tűnt, hogy Sigmar Gabriel bejelentése csupán a német választási kampány nyitánya ill. egy kicsit a figyelem elterelése, azáltal, hogy ha mindenki a TTIP állítólagos kudarcára figyelve hátradől, akkor a háttérben szépen csendben keresztül lehet nyomni az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezményt (CETA), amely egyébként legalább olyan veszélyes, mint a TTIP.

Hogy ez a vélemény nem teljesen megalapozatlan, arra Glyn Moody, az Ars Technika hasábjain közzétett elemzése is aláhúzza. A szerző a cikkben arról ír, hogy Németország szociáldemokrata gazdasági minisztere  Sigmar Gabriel azzal szeretné megkoronázni politikai pályafutását, hogy a jövő évi választásokat követően szeretne az ország kancellárja lenni. Ehhez egyik lépésként azt használja fel, hogy beáll az egyre népszerűtlenebb EU-USA szabadkereskedelmi egyezményt kritizálók táborába. Ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet a szerző, hogy miközben Gabriel erősen kritizálja a TTIP-et, az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezményt, a CETA viszont továbbra is teljes mellszélességgel támogatja. Gabriel ugyanis nem szeretné, hogy ő maga, vagy pártja, az SPD úgy tűnjön fel az emberek - de talál leginkább az üzleti szféra - szemében, mint aki "kereskedelem-ellenes" lenne. Ennek bizonyítására tehát Gabriel továbbra is támogatja a CETA-t, miközben megpróbál szavazatokat szerezni a nagyobb, és jóval ismertebb TTIP elutasításával.

Számos, TTIP és CETA ellen küzdő civil szervezet aktivistái egyetértenek ezzel az elemzéssel. Sokan azt mondják, hogy a CETA valójában a TTIP becsempészése a hátsó ajtón (vagy más szóval a TTIP trójai falova). Annak illusztrálására, hogy a CETA legalább olyan veszélyes egyezmény mint a TTIP, még a nyár folyamán készítettünk egy háttéranyagot az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) veszélyeiről. Az anyag rövid összefoglalója itt elérhető. A hét elején pedig kanadai és európai civil szervezet hozta nyilvánosságra egy tanulmányt, amely azt mutatja be, hogy a CETA veszélybe sodorja az európai élelmiszerbiztonságot.

Az első hírekben még mindenki a TTIP-ről beszélt csak (ill. Gabriel egy picit fényezte a CETA). Gabriel bejelentését először cáfolta az Európai Bizottság, majd Angela Merkel valamint az amerikai kormány szóvivője is. Tovább borzolta viszont a hullámokat a francia miniszter, aki kedden már belebegtette, hogy Franciaország szorgalmazni fogja a TTIP-tárgyalások leállítását fogja szorgalmazni. Szerdán már arról szóltak a hírek, hogy most már Ausztria sem támogatja a TTIP-t, de a CETA-ról ekkor még mindig nem esett szó. Csütörtökre viszont a helyzet még tovább gyűrűződött, ugyanis ekkor már arról számoltak be a hírügynökségek, hogy Ausztria a TTIP mellett a CETA-t is ellenzi. Egy szerda esti rádióinterjúban ugyanis azt mondta az Christian Kern osztrák kancellár, hogy Ausztria a Kanadával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás ügyében is hajlandó konfrontálódni az Európai Unió más tagállamaival. Végre a CETA ellen is kezdenek fellázadni egyes EU-tagállamok? Talán még nem késő... Most, hogy Ausztria végre beharangozta, hogy nemet mondanának a CETA-ra, reméljük más tagállamok is beállnak a sorba. Jó lenne, ha a magyar kormány is nemet mondana a CETA-ra, ami az Országgyűlés június 13-i határozata alapján teljesen megalapozott döntés lenne.

Mindenesetre talán nem véletlen, hogy a német gazdasági miniszter TTIP tárgyalások kudarcát sugalló kijelentését követően néhány napon belül eljutottunk oda, hogy már reális esély mutatkozik az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezmény megakadályozására. A Brexit, és átalában az EU egyre erősödő válságának egyik fő tényezője, hogy az Európai Bizottság a tagállamok állampolgárainak akaratát figyelmen kívül hagyva próbál olyan politikákat ráerőltetni a tagállamokra, amelyek elsősorban a multinacionális cégek érdekeit szolgálják, sokszor az EU polgárai egészségének ill. környezetünk védelmével szemben. A görög válság során a "trojka" tevékenysége is ezt mutatta. Egyre több civil szervezet mondja - és mi is így gondoljuk -, hogyha az Európai Bizottság ill. egyes tagállamok vezető politikusai mindenáron keresztül akarják nyomni a CETA-t, amely legalább olyan rossz mint a TTIP, azzal csak tovább mélyítik az EU válságát.
Bölcsebb lenne tényleg leállítani a TTIP-tárgyalásokat és nemet mondani a CETA-ra!

#StopTTIP #StopCETA!

Megújuló energiát termelni vagy energiatakarékos fejlesztéseket végigvinni közösség bevonásával is lehet. Ha kevés a pénzünk, nincs alkalmas felületünk napelemre vagy más miatt nem tudunk önállóan belevágni, a közösség anyagi forrásai, közös tudása, ideje segítségével könnyebb lehet a beruházás és működtetés. Ráadásul így több közünk lehet a saját energiaellátásunkhoz, a közösség magát fejlesztheti; de minimum részesedik a termelt megújuló energia profitjából, az átvételi ár alapján.

A korábbi posztokban bemutatott európai példákat itthon is alkalmazhatjuk lehetőségeinkre szabva. (Következő bejegyzésünk a hazai példákról szól majd.) Mivel a finanszírozás kulcskérdés, lássuk, hogy az Európa-szerte elterjedt, közösségi energia beruházások finanszírozására alkalmas pénzügyi modellek vagy kombinációik hogyan működnek:

1. Teljes vagy részleges közösségi finanszírozás (crowdfunding)
   

Helyi lakosok, magánszemélyek részjegyeket vásárolnak, ezzel biztosítva a (céges vagy  önkormányzati fotovoltaikus (PV) erőműhöz a kezdőtőkét vagy annak egy részét. A cég – pl. a Spar Ausztriában - számára ez tiszta villamos energia beszerzést, marketinget és hosszú távú vásárlói kapcsolatot jelent. A naperőmű-részesedést vásárló magánszemélyek éves bérleti díjat vagy céges kedvezményt/kupont kapnak, a beruházás élettartamával arányosan. A cégnek ez garantált forgalom, hiszen a kedvezményt/kuponokat csak náluk lehet beváltani. A részjegy-tulajdonosok számára a banki hozamoknál magasabb éves hozamot és felelős befektetést jelent. A szerződés felmondása legkorábban néhány pl. öt év után lehetséges, eljárási díj levonása mellett.

A modell itthon hasonló lehet, országos kereskedelmi hálózatú céggel, az alacsonyabb garantált átvételi ár miatt az osztrák 5%-osnál kisebb, de még így is kedvező hozammal megvalósítható. Az energiakereskedésre jogosult napelem telepítő cégnek is előnyös, hiszen a cég átvállalja az ügyfelekkel a kapcsolattartást. A modell egyszerűbb, készpénzes változatában az üzemeltető vagy telepítő cég (pl. Bécsben a „Wien Energie”) fizeti meg az éves bérleti díjakat. Ez azonban itthon vélhetően pénzügyi tevékenységnek számítana.

avagy ez itt a játszma vége, vagy csupán így akarják titokban átnyomni az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezményt?

Az elmúlt két napban két olyan hír is bekerült a nemzetközi sajtóba, amelyek azt sugallják, hogy lassan befellegzett az EU és Egyesült Államok között készülő szabadkereskedelmi egyezménynek (TTIP), bár időközben az egyiket már az EU számos vezetője is cáfolta. TTIP várható sorsával kapcsolatosan sorjázó hírek és azok cáfolata között alig győzi kapkodni az ember a fejét. Most akkor mi is a helyzet? Hátradőlhetünk a hír hallatán, vagy jobb, ha inkább aggódni kezdünk egy másik, előrehaladottabb állapotban levő egyezmény, a TTIP "kisöccsének" is nevezett EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) miatt?

A TTIP Game Over (TTIP, a játszma vége) tüntetés Brüsszelben, 2016. július 15.

Közösségi Energia programunkban Skóciától Lengyelországig számos közösséget megismertünk, és azon dolgoztunk, hogy itthon is minél több olyan energiatakarékos és megújuló energia kezdeményezés induljon, amelynek hasznából minél többet részesül a helyi közösség. A skótok után most a lengyel és spanyol jó példákat mutatjuk be és azt is, hogy mit tanulhatunk belőlük itthon.

Még nincs is TTIP, de a tárgyalások már most károsítják a környezetvédelem és a kémiai biztonság jelenlegi szintjét ill. az előrelépés lehetőségét. A TTIP tárgyalások árnyékában az Európai Bizottság már három éve bojkottálja a hormonrendszert károsító vegyianyagok betiltását. Bár most végre a Bizottság benyújtotta az endokrin rendszert károsító anyagok meghatározására vonatkozó kritériumokat, de ezek alapján az eddig ismert hormonrendszert károsító anyagok közül lényegben egyet sem lehet betiltani.

A szabadkereskedelmi egyezmények lehetővé tették, hogy dohánycégek bepereljék azokat a kormányokat, amelyek intézkedéseikkel veszélyeztetik bevételeiket. Az ilyen perek vagy az esetleges perrel való fenyegetések hátráltatják, vagy akár meg is akadályozhatják egyes kormányok jogalkotó tevékenységét. Lehet, hogy emiatt nem vezette még be a magyar kormány a dohánytermékekre vonatkozóan tavaly beígért egységes csomagolást?

Az utóbbi évtizedekben több szabadkereskedelmi egyezménynek lett része az ún. befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS), amelyet kihasználva multinacionális cégek beperelhetik azon országok kormányait, amelyek állampolgárainak egészsége vagy környezetünk védelme érdekében meghoznak bizonyos intézkedéseket, jogszabályokat. Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között 1994-ben megkötött Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménynek (NAFTA) is része ez az "offshore" bírósági rendszer. Ezt kihasználva amerikai cégek 35 alkalommal perelték be Kanadát, s a már lezárt perek következtében az ország 171,5 millió dollár kártérítést kellett, hogy fizessen az amerikai cégeknek. Hasonló ISDS-perek miatt Mexikót több mint 200 millió kártérítés megfizetésére kötelezték. A kártérítési költségeken túl az ilyen ISDS-perek további károkat is okoznak: teljesen visszafogják a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, egészségügyi jogalkotást (az angol szaknyelvben ezt "regulatory chill" vagy "chill-out" hatásnak hívják). Mivel Kanadát sok esetben környezetvédelmi intézkedések miatt perelték be az amerikai multik, a NAFTA hatályba lépését követő néhány év elteltével a további hasonló perektől való félelem miatt szinte teljesen leállt a környezetvédelmi jogalkotás. A demokrácia áruba bocsátása c. tanulmányban egy volt kanadai tisztviselő arról számolt be, hogy new yorki és washingtoni jogi cégek szinte minden egyes újonnan tervezett környezetvédelmi jogszabály kapcsán levélben fordultak a kanadai kormányhoz. Talán nem véletlen, hogy ezek után a tervezett környezetvédelmi jogszabályok túlnyomó többségéből nem lett semmi.