Egy luxemburgi szafari nem pont olyan, mint Afrikában, de nagyvadakat itt is találunk. Sőt!
Itt a pénzügyi nagyvadak vadásznak, akik egy aláírásukkal több százmillió euróról hozhatnak döntést. Eredmény, hogy ezek az összegek - amit adóként kellett volna a multiknak befizetniük - eltűnnek a szemünk elől. Buszos szafarin jártuk végig a luxemburgi nagyvadakat.

Itt kezdődött minden a PwC luxemburgi központjában. Az elmúlt évek számos adócsalási botrányai közül a Luxleaks rántotta le először a leplet a legális, de sokak által csak adócsalásnak nevezett módszerekről. Ezek segítségével a multik sokszor az eredeti 1 %-ára csökkentik a fizetendő adójukat. Ebből lett elege Antoine Deltournak a PWC auditorának. Felmondott és magával vitt több száz egyedi adómegállapodást, melyet a PwC segítségével közöttük globális vállalatok - mint az IKEA, Pepsi, Apple- és a Luxemburgi adóhatóság. Ezek a szerződések jutottak el később újságírókhoz is. Raphaël Halet szintén a PwC alkalmazottja volt, mikor látott egy TV műsort Antoineról. Ennek hatására úgy döntött, további szerződéseket hoz ki a cégtől. Most mindketten egy újságíróval közösen a luxemburgi bíróság előtt állnak - az ügyészség börtönbüntetést kért rájuk. Raphaël sokáig nem szólalt meg nyilvánosan. Később kiderült, hogy a PwC egy olyan titoktartási szerződést kényszerített rá, mely szerint 10 millió eurót is fizethetne, ha nyilvánosan beszél a tárgyalásról. Cserébe azt ígérte neki a PwC, hogy nem jelenti fel. Később természetesen megtette.

Nem gondolnánk, hogy ebben a jellegtelen épületben változott akár több milliárd euró adójellegű pénz vissza magánpénzzé. A Luxemburgi Adóhatóság döntött az úgynevezett feltételes adómegállapodásokról. Valójában Marius Kohl döntött egyszemélyben, aki 22 évig dolgozott ott. Pénzügyi körökben csak „Monsieur Rulingnak, azaz „Megállapodás Úrnak” nevezték. Futószalagon írta alá a megállapodásokat. Nemrég nyugdíjba ment és azóta gyakorlatilag elérhetetlen. Az Európai Parlament is szerette volna meghallgatni, de a luxemburgi kormány azt nyilatkozta, hogy nem találja. Antoine bírósági tárgyalására is beidézték volna, de orvosi igazolással távol tudott maradni. Ritka interjúi egyikében kérdezték tőle, hogyan tudott ilyen sok megállapodást elbírálni egyedül. A válasz szerint feltartotta az ujját, és megnézte merről fúj a szél.

Itt nem láthatunk óriás McDonald’s logót, és BigMac-et sem kapunk. Csak a kis McD Europe felirat jelzi, hogy ebben az épületben működik az a leányvállalat, melyhez befut az összes európai és orosz McDonald’s üzlettől a know-how, brand, franchise díj. 2009. óta közel 2 milliárd euróról van szó. Ezután a cég sem más országban, sem Luxemburgban nem fizette meg az itt szokásos 29 %-os társasági adót. Helyette csak 1,49 %-ot fizetett - köszönhetően a feltételes adómegállapodásoknak. Ezekből kettőt is kötött a McDonald’s. Az első szerint a McDonald’s a profitja után az USA-ban fizet adót, melyet évente igazol, így Luxemburgban már nem szükséges adóznia. Később a Mcdonald’s azzal a kéréssel fordult az adóhatóság felé, hogy mivel a Luxemburg és az USA között kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás szerint nem kell igazolni, hogy az adófizetés valóban megtörtént, ettől tekintsen el Luxemburg. Az adóhatóság egyetértett és nem kért semmilyen igazolást. Így lett a kettős adóztatás elkerüléséről szóló szerződésből kettős nem-adóztatás. Az elmaradt adófizetés az Európai Bizottság szerint tiltott állami támogatásnak minősülhet, mellyel kapcsolatban vizsgálatot is indított. Ha így dönt az EU, akkor akár félmilliárd eurót is bevasalhat a Nagyhercegség a cégtől, akár akarja ezt a pénzt, akár nem.

A rendszer valós léptékét mutatja, hogy Luxemburgban csak a Rue John F. Kennedy 46. szám alatt 1250 cég volt bejegyezve. Ráadásul sokszor nem tudjuk, hol kezdődik a köz és hol a magánüzlet. A képen az Európai Bizottság zászlója mellett az SGG zászlója látható, közös épületben működnek. Az SGG a világ az egyik vezető nemzetközi pénzügyi szolgáltatója, aki a Mcdonald’s luxemburgi működését is biztosítja a mai napig.

A szafarit Európa 3. legnagyobb bankjánál folytatjuk. A Société Générale a Panama-akták botrány során napvilágra került adatok szerint az egyik legaktívabb bank volt Panamában. 979 off-shore cég alapításában működött csak ott közre. Luxemburg ebből sem maradhatott ki. A közel ezer cég 2/3-át a bank itteni leányvállalata alapította, hogy a vállalatok valós tulajdonosait el tudják titkolni és még kedvezőbb adózást érjenek el az adóparadicsomban.

A belváros kis mellékutcájában találjuk az egyik legnagyobb online kereskedő céget, az Amazont.Több mint 10 évvel ezelőtt a cég a Sárgafejű Királyka Projekt keretében 2 év alatt 28 lépésben szervezte át globális működését. Az átszervezés központjában Luxemburg állt, erre a utal a projekt neve is, mely Luxemburg nemzeti madara. Bonyolult műveletekkel ide központosította a cég bevétele nagy részét, hogy elkerülje az adófizetést. Az elmaradt adókat most az USA és az Európai Unió is be szeretné hajtani. 1 és 2 milliárd euró közötti összegről beszélünk. Az Amazon működésének központjában az adóminimalizálás áll. Így tud olcsóbb lenni helyi vetélytársainál és közben tönkretenni azok üzleteit.

Ahol több botrány szálai is összeérnek, sőt a Swissleaks ügyben a brit HSBC bank és pénzügyi szolgáltató volt a főszereplő. A brit székhelyű HSBC szabályosan rábeszélte az adócsalásra ügyfeleit és szívesen alapított számukra névtelenséget és az adóbefizetés elkerülését biztosító off-shore cégeket. Még a botrány előtt Sue Shelley, a luxemburgi leányvállalat egyik vezetője felhívta ezekre a problémákra a bankon belül a figyelmet, utána egyszerűen kirúgták. Később a bíróság jogtalannak minősítette az elbocsátást.

Luxemburgban gyakorlatilag minden második utcasarkon óriási építkezésekbe lehet belefutni. Az egy főre jutó GPD alapján az ország a világon a második helyen áll Quatar után. A bankszektor a gazdaság legnagyobbja. Az 500 ezer lakosú országban 152 bank van, amelyek közel 30 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak. A Luxleaks botrány kirobbanása utáni évben is Luxemburg kötötte az egyik legtöbb egyedi adómegállapodást az EU-ban, szám szerint 172-őt.

Luxemburg persze nemcsak a pénzügyi botrányokról szól, ezért ezen a téli borús napon is szép képpel búcsúzunk a szafaritól.

Szöveg, fotó: Éger Ákos, Magyar Természetvédők Szövetsége