Dacian Cioloș, a leköszönő román kormányfő mégsem nyújtja be a Verespatakot világörökségi címre javasló beadványt. A román kormányszóvivő legutóbbi sajtóközleményében a beruházó kanadai Gabriel Resources által Verespatak ügyében Románia ellen indított perre hivatkozva indokolta a kormány döntését. A verespataki Alburnus Maior Egyesület szerint ezzel Ciolos korábbi ígéreteit megszegve elárulta Verespatakot.

Egy luxemburgi szafari nem pont olyan, mint Afrikában, de nagyvadakat itt is találunk. Sőt!
Itt a pénzügyi nagyvadak vadásznak, akik egy aláírásukkal több százmillió euróról hozhatnak döntést. Eredmény, hogy ezek az összegek - amit adóként kellett volna a multiknak befizetniük - eltűnnek a szemünk elől. Buszos szafarin jártuk végig a luxemburgi nagyvadakat.

Ma állnak újra a bíróság elé a Luxleaks néven elhíresült adócsalási botrány leleplezői. Míg a hétköznapi hősöknek a bíróságon kell megjelenniük, a multinacionális vállalatoknak eurómilliárdos hasznot jelentő adócsalási gyakorlat zavartalanul folytatódhat, és Luxemburgból adóparadicsomot formáló Jean-Claude Juncker még mindig az Európai Bizottság vezetője lehet.

Hónapok óta tiltakoznak az észak-dakotai őslakosok a Dakota Access nevű olajvezeték kiépítése ellen. A dakotai sziú törzs ellenállása mára nemzetközi vált, egyre több környezetvédő és emberjogi szervezet áll ki mellettük. A Magyarok az amerikai őslakosokért közösség szervezésében tegnap megrendezett szolidaritási demonstráción arról beszéltem, hogy kik etetik a fekete kígyót, vagyis kik pénzelik a beruházást.

Fotó: Dorgó Zsuzsanna

A csővezeték a Standing Rock (Álló-szikla) Rezervátumban élő sziú indiánok szentföldjén haladna keresztül, érintve ősi temetkezési és kultikus helyeiket, mindeközben elszennyezné a vízbázisaikat is.

A "fekete kígyó" - a Dakota Access olajvezeték - nem a semmiből ereszkedik le. Nem az "égiek" rendeltetése. Vannak, akik építik, vannak akik etetik a fekete kígyót. Az olajkitermelés hatalmas üzlet. Nem véletlenül hívják a kőolajat fekete aranynak is. Sokan benne vannak közvetetten vagy közvetlenül a bizniszben – sokakat csábít a „zöld békabőr” (így nevezik az indiánok az amerikai fizetőeszközt, a dollárt).

Avagy valóban megvették Vallónia vezetőit?

Az EU és Kanada közt megkötött szabadkereskedelminek mondott megállapodásra gondolva sok embernek nem csak pár napja émelyeg a gyomra. Az elmúlt két hét politikai és mediális CETA-hullámvasútja azonban feltehetőleg még annak is heveny szédülési tüneteket okozott, aki eddig tudni vélte, hogy miről szól ez a történet és hol húzódnak a frontvonalak.

Paul Magnette, Vallónia miniszterelnöke pózol a transzparens előtt, amely azt üzeni, hogy milliók számítanak Vallónia kiállására a CETA ellen

Október közepén még úgy tűnt, a lelkiismeretes szociáldemokratát ideig-óráig megjátszó osztrák kancellártól a vízumukért aggódó románokon és bolgárokon keresztül a “szabadságharcos” Orbán Viktorig mindenkit sikerült a CETA oldalán hadrendbe állítani és már csak a német alkotmánybíróság fura feltételeit kell egy ügyes megoldással kiszolgálni. Ekkor robbant a vallon bomba, és kiderült, hogy a belga jóváhagyás hiányában borulhat az egész projekt.

Egészen csütörtök reggelig aztán úgy tudta a világ, hogy a vallon miniszterelnök Paul Magnette antiglobalizációs szabadsághősként fél kézzel fogja feltartani a neoliberális paktum gőzhengerét avagy agyafúrt belpolitikai csatát vív a belga szövetségi kormány ellen, amiben kapóra jött neki a CETA mint kitűnő zsarolási potenciál. Közben mindenki az Európai Unió nemzetközi cselekvőképességét temette. Csütörtök dél óta pedig azzal van tele a nemzetközi sajtó, hogy a vallonok végül mégis befeküdtek a gépezetnek és szombat reggelre az EU azt is bejelentette, hogy vasárnap mégis meglesz az elhalasztott aláírási ceremónia (meg is lett, bár a végén még Trudeau gépének műszaki problémája miatt is csúszott pár órát).

Ember legyen a talpán, aki mindezt követni tudja. Az alábbiakban megpróbálunk némi fényt deríteni arra, hogy miről szólt akkor valójában a belga régiók ellenállása, pontosan milyen feltételekkel voltak végül is mégis hajlandók zöld utat engedni a CETA-nak, miben különbözik az aláírásra váró csomag attól, amit az Európai Bizottság júniusban letett a Tanács asztalára és milyen akadályokat kell még vennie az egyezménynek ahhoz, hogy valaha is hatályba léphessen. Végezetül pedig megpróbáljuk azt is kicsit feszegetni, hogy mit jelent a CETA krízise az EU kereskedelmi politika jövője számára.

A Föld Barátai Európa és a Magyar Természetvédők Szövetsége üdvözli, hogy Belgium az Európai Bírósághoz fordulna, hogy az mondjon véleményt arról, hogy a CETA-ba tervezett befektetői bírósági rendszer összeegyeztethető-e az európai joggal.

Belgium a mai nap elfogadott nyilatkozatában kijelentette, hogy regionális kormányzataik közül négy nem fogja ratifikálni a kereskedelmi egyezményt, ha a tervezett befektetési bírósági rendszert meg nem változtatják. Ezen felül Belgium az Európai Bírósághoz fordul, annak tisztázása érdekében, hogy a CETA-ba tervezett befektetői bírósági rendszer összeegyeztethető-e az európai joggal. Jogi szakértők és jogász professzorok ugyanis komoly aggályokat vetettek fel amiatt, mert szerintük a befektetési bírósági rendszer ellentétes az európai joggal.

A befektetésvédelmi egyezmények keretében alkalmazott „választott bíróságok” valójában kívül esnek a nemzeti igazságszolgáltatási rendszereken, és lehetővé teszik a külföldi befektetőnek, hogy bepereljék azokat a kormányokat, amelyek állampolgáraik egészsége vagy környezetünk védelme érdekében meghoznak bizonyos intézkedéseket, jogszabályokat.

A befektetési bíróságok lehetővé teszik a multinacionális cégek számára, hogy kártérítést követelve az elmaradt haszon miatt bepereljenek egyes kormányokat, amikor azok törvényeket hoznak az emberek vagy a környezet védelme érdekében. Ezeknek az „offshore bíróságoknak” semmi keresnivalója nincs a demokratikus társadalmakban, ezért örömmel fogadtuk a CETA-val szemben ellenállást tanúsító belga régiók határozott kiállását – jelentette ki Paul de Clerck, a Föld Barátai Európa gazdasági igazságosság programkoordinátora.  

A belga régiók által ma elfogadott megállapodás szerint
- a CETA-val szemben komoly kifogásokat megfogalmazó belga régiónak nem áll szándékukban ratifikálni a CETA-t a jelenlegi befektetésvédelmi fejezet miatt;
- Belgium az Európai Bírósághoz fordul jogértelmezést kérve annak megállapítására, hogy a befektetési bírósági rendszer összhangban van-e az európai joggal;
- ha a belga regionális kormányzatok bármelyike tájékoztatja Belgium kormányát arról a döntéséről, hogy nem járul hozzá a CETA ratifikálásához, a belga szövetségi kormány legfeljebb 1 éven belül köteles tájékoztatni az Európai Tanácsot arról, hogy nem ratifikálja az egyezményt.

(Megjegyzés: azt, egyébként, hogy a magyar kormány forduljon az Európai Bírósághoz a befektetési bírósági rendszer jogszerűségének megvizsgálása érdekében, mi is számtalan alkalommal szorgalmaztuk, legutóbb még Szabó Marcel, a jövő nemzedék szószólója is emellett érvelt. Reméljük, Belgium példáján felbátorodva a magyar kormány is meghozza az Európai Bírósághoz fordulásról szóló döntést.)