Figyelem, nyelvtörő: volt egyszer a lengyel Szczecin városában egy szokványos kis lakóközösség a Pszczelna utcában. Aztán két új közösségi vezető (Krzysztof Stasiewicz és Piotr Brzuszkiewicz) felpezsdítette: belevágtak egy fotovoltaikus erőmű projektbe, amellyel ellátják árammal egy 85 lakásos társasház közösségi tereit (lépcsőházak megvilágítása, külterület, mélygarázs, liftek működtetése, légkondi és -keringtető berendezések).

Az első lépés a lakosok meggyőzése volt. „Tájékoztató kampányt végeztünk, rengeteg időt fordítottunk személyes beszélgetésekre, bemutatókra a megújuló energiákkal kapcsolatban. Így sikerült a projekt mellé állítani a lakókat. Kiválaszthattuk a kivitelezőt és kidolgoztuk a társfinanszírozási rendszert.”– mondta Krzysztof. Mivel az épület relatíve új (kb. 10 éves), a közösségnek nincs elegendő forrása a felújítási alapban.

„Elsődleges szándékunk az volt, hogy felhasználjuk az EU kínálta lehetőségeket, de miután megvizsgáltuk a pénzügyeket, rájöttünk, hogy nem járható út.  Az ilyen kis lakóközösségek számára, mint a miénk, az EU támogatások nem elérhetőek. Szerencsére a Lengyel Termelő-fogyasztói Program (Prosumer Program) lehetővé tette a projektünk megvalósítását.” – tette hozzá Piotr. E program keretén belül vissza nem térítendő támogatásként megkapták a teljes felmerülő költség 40%-át. A fennmaradó költség egy hitel segítségével lett rendezve, melynek csupán 1%-os a kamata.

Részletes áramfelhasználási kimutatás készült, hogy megfelelő mennyiségű fotovoltaikus panel kerüljön fel. A közösség éves áramfogyasztása 22 MWh. Természetesen a korábbi beruházások - a garázsok, lépcsőházak és bejárók LED-es világítása, mozgásérzékelők felszerelése - is hozzájárultak a fogyasztás csökkenéséhez. Az elektromos hálózatot szintén modernizálták, így a rendszer elbírja a 24 kW-os napelem-rendszert. 2016 december utolsó napjaiban lett beüzemelve és 2017 első felében már 13,6 MWh mennyiségű elektromos energiát állított elő.

A Pszczelna lakóközösség most azt figyeli, fog-e energia-többletet termelni a rendszer 2018-ban. Amennyiben igen, úgy a lépcsőházakban lévő radiátorokat lecserélik elektromosra, amiket az energia-többlet képes működtetni, így faragnak a gázszámlán is.

A projekt fontos része az oktatás, ismeretterjesztés. A lakosok nyomon követhetik a termelt napenergia alakulását, egy telefonos applikáció segítségével. A közelben élők és a járókelők is tájékozódhatnak a naperőmű teljesítményéről az épület homlokzatán elhelyezett elektronikus kijelzőn (ld. fotón). A közösség vezetői  a naperőmű működéséről bemutatókat terveznek környéki iskolásoknak, más lakóközösségeknek és műhelyeken is megosztják tapasztalataikat.

A Pszczelna közösségnek több követője is akadt, például a Wroclaw lakóközösség, mely idén az eddigi legnagyobb fotovoltaikus erőművet telepítette 35 toronyház tetejére. Csak Szczecin-ben a Termelő-fogyasztói Program révén 3 szövetkezet is napelemes rendszereket telepít, összesen 800 kW teljesítménnyel (nagyjából 12 ezer lakos ellátására).

„A Termelő-fogyasztói Program támogatásainak közel a fele Nyugat-Pomerániába érkezett. Ez a 1100 projekt is mutatja: az emberek tudják, hogy ezek a befektetések megtérülnek." – értékelte Olgierd Geblewicz, a lengyel Nyugat-Pomeránia tartomány tisztviselője.

Krzysztof Stasiewicz is dicsérte a programot, a városbarát hozzáállás és a gyors ügyintézés miatt. Minden szükséges irat és dokumentum elérhető a weboldalukról. A dokumentáció egyszerű, átlátható, pár munkanapon belül kitölthető, így sokkal gyorsabban átfut a döntés, mint egy többkörös, sokversenyzős EU támogatás esetében.

A két vezető szerint az uniós pályázatoknál a bonyolult dokumentáció és a sok csatolmány mellett az átfogó pénzügyi elemzés elkészítése a legeltántorítóbb. Utóbbihoz ugyanis speciális szaktudás szükséges, ezért sokszor erre szakosodott cégeket bíznak meg komoly jutalékért. Továbbá bármely csúszás illetve késés büntetés alá esik. Mindent egybevetve a két vezető szerint a jelenlegi EU támogatások sajnos nem kis lakóközösségeknek vannak kitalálva. A nagy méretű és költségvetésű projektek előnyt élveznek ill. ahol pályázó önkormányzat vagy szervezet rendelkezik humán erőforrás csapattal, amely képes végigvinni a komplex pályázási folyamatot. Remélik, hogy ez hamarosan változik és a lakosok, lakóközösségek számára könnyebb lesz hozzáférni az EU által kínált támogatásokhoz az új 2020 utáni uniós költségvetésben.

Joanna Krawczyk, 2018 március

Fordította: Sorecz Gábor, lektorálta: Botár Alexa

Nézd meg a #PeoplesBudget programot arról, hogyan alakíthatod Te az új uniós költségvetést, hogy az jobban a lakosokról szólhasson. További sztorik: http://www.peoplesbudget.eu

Madocsa Tolna megyei, Pakshoz közeli település. A helyiek először a békés, háborítatlan vidéki környezetről beszélnek: sétákról a Duna-parton, a lakosok többségének megélhetést nyújtó szántóföldekről és legelőkről. Büszkeségük a helyi védettséget élvező szlavón tölgyes is, ahol rendszeresen költ a fokozottan védett rétisas. Ezek az értékek most komoly veszélybe kerültek, mert egy cég felfedezte: a termőterületek alatt nagy mennyiségű kavics és homok található, sóderbányát tervez. A paksi bővítés áldozata lesz Madocsa?

FRISS HÍR a helyi lakosoktól: A május 24-i közmeghallgatás előtt másfél nappal a bányászcég 58 oldalas hiánypótlást adott be, a Duna töltés védett oldalán 1600-1700 méter futószalaggal szállítaná a kavicsot az újonnan építendő kikötőjébe, amiért szétveri a Natura 2000-es Duna-partot.

A történet még 2015-ben kezdődött, amikor a szekszárdi cég (BET-BAU Kft.) kutatási jogosultságot szerzett a területre, és ennek keretében megállapította, hogy 30 m mélységig annyi kavics található Madocsa külterületén, hogy akár 42 éven keresztül is folytathatnának ott bányászati tevékenységet. A cég ekkor tájékoztatta bányanyitási terveiről az érintett földtulajdonosokat, azt is hozzátéve, hogy csak abban az esetben kezdhetik meg az intézkedéseket, ha az önkormányzat módosítja a település rendezési tervét, és a cég által javasolt módon anyaggödörnek (vagy bányaterületnek) minősíti át a termőföldeket. Az önkormányzat még aznap meg is tette ezt, ami óriási felháborodást szült a helyiek között. Olyannyira, hogy végül vissza is vonták a módosítást: a bányateleknek kiszemelt 139 hektár (ami egyébként 160 földtulajdonost érint) továbbra is mezőgazdasági területként szerepel a nyilvántartásban. Az anyaggödörnek minősíttetés trükkje, hogy akkor nem is kell kifüggeszteni a törvényileg meghatározott helyekre a föld eladását, hanem a beruházó szinte "fű alatt" meg tudja szerezni a földeket. 

Ekkor a lakosok azt gondolták, megnyugodhatnak, hiszen egyértelművé tették, hogy nem akarnak bányát látni a házaiktól alig 1 km-re. Két hónappal később azonban váratlanul megjelent a bányanyitáshoz szükséges hatástanulmány a község honlapján. Ebből többek között kiderül, hogy a falu és a Duna-part közé tervezett bánya elvileg a paksi atomerőmű bővítés sóderigényét elégítené ki, és úgy számolnak, hogy akár 42 évig, az év 365 napján átlag napi 16 órában tudnának termelni.

A helyiek nyomban több kifogással éltek a felületes hatástanulmánnyal kapcsolatban. Ugyanis Natura 2000-es természetvédelmi terület fekszik a kijelölt bányaterülettől 200 méterre a Duna árterében és a bánya és a falu közötti legelőn is. Ezeket közvetlen fenyegeti a zaj-és levegőszennyezés és a talajvízszint csökkenés. A szállítószalagot és a szervizutat a szintén Natura 2000-es területen keresztül, 10 m szélességben vezetnék át, ennek hatását a tanulmány úgy bagatellizálja el, hogy "számolni kell az ott élő állatok elvándorlásával".

A védett szlavón tölgyesben fészkelő fokozottan védett rétisas rendkívül érzékeny bármilyen zavarásra. Ha növekszik a forgalom és a zaj, biztosra vehető, hogy a madarak elhagyják a fészkeket. Veszélybe kerülne az itt élők életminőségét alapvetően meghatározó Duna-part is, mert a kitermelt kavics és homok elszállításához kikötőt kellene építeni. A hatástanulmány a szárazföldi és a vízi szállítás lehetőségét is számba veszi, a cég azonban többször is jelezte, hogy ő maga a vízi utat preferálná. Még ha meg is szereznék hozzá a szükséges engedélyeket, az ártéri Natura 2000-es területen jóvátehetetlen tájsebet ejtenének.

Nem mintha a szárazföldi szállítás jobb megoldás lenne. A rengeteg oda-vissza járó teherautó az eleve gyenge minőségű utakon óriásira növelné a forgalmat, a zajterhelést és a felvert por kiülepedne a terményekre, otthonokra is.

A hatástanulmány nem tér ki a talajvízszint csökkenésére sem, pedig egy kavicsbánya esetében erre is számítani kell. Ha túlságosan lecsökken, annak a környező erdők és a szántóföldek is kárát látják, ráadásul nem is csak Madocsán, hanem a környező településeken is. Terméscsökkenésre lehetne számítani, ami a gazdákat ért nyilvánvaló anyagi hátrány mellett a földek értékének romlását is jelentené.

A lakók amiatt is aggódnak, hogy a 30 méteres bányagödör az árvízvédelmi gáttól 200 méterre létesülne és kifogásolják, hogy ennek lehetséges hatásairól sincs semmilyen vizsgálat, de féltik a falu alatt található fokozottan érzékeny felszín alatti vízbázis minőségét is.

A beruházó fontos tényezőkkel nem számol: ezek a termőhelyek a megélhetést jelentik a madocsaiaknak. A most élőknek és – ha megfelelően használják - a következő generációknak is. A termőföldet, ha egyszer eltűnik, többet nem lehet visszahozni. Mindegy, hogy 4 vagy 40 évig működik ott bánya, minőségi mezőgazdasági tevékenységet nem lehet többé újra végezni rajta. A beruházással várható 5-10 új munkahely (a cég szerint) - ami nevetségesen kevés a 160 érintett földtulajdonossal összevetve - lehet, hogy lehetőséget jelentene néhány helyi lakosnak, a hosszabb távú gazdasági veszteségek azonban több kárt, nehezebb megélhetést okoznának a helyieknek.

A termőföld itt egyáltalán nem rossz minőségű és nem is belvizes, furcsa módon a cég által kiadott tájékoztató anyagokon mégis ez szerepel. A földeket nem jelölik belvizesnek a belvíz-veszélyeztetettségi térképek, és a helyi rendezési tervben is kiváló termőhelyi adottságú területként tartják nyilván. A cég kárpótlást ajánl fel a gazdáknak, akik hagyják átminősíteni a földjüket bányatelekké, a település hosszabb távú érdeke mégis az, hogy a Madocsán élő újabb generációk is boldogulni tudjanak a településen és meg tudjanak élni a mezőgazdaságból. Egy kiváló termőhelyi adottságú területet elvesztegetni meggondolatlanság.

Nem elhanyagolható szempont a helyiek ragaszkodása a környék háborítatlanságához. Vannak pénzzel meg nem fizethető értékek, ilyen például egy kikötővel és szállítóhajókkal meg nem zavart Duna-part, ahova az emberek kijárhatnak pihenni és feltöltődni. Ha az itt élők ezt nem akarják elveszíteni, ha szeretnének továbbra is csendes és nyugodt környezetben élni, az legalább annyira jogos szempont, mint a termőföldek értékromlásának kockázata.

A lakosok attól is tartanak, hogy a döntést kivehetik a kezükből. A cég már az első egyeztetések során figyelmeztetett, hogy ha ő el is áll a tervétől, jönnek majd mások, akik megkísérlik megszerezni a bányanyitáshoz szükséges engedélyeket – esetleg maga az állam, ami nemzetgazdasági érdekre hivatkozva ki is sajátíthatja a földeket. Egyelőre nem tudni, hogy a madocsai kavicsra valóban szükség lenne-e az új paksi blokkokhoz (ha egyáltalán megépülnek), vagy már működő bányákból is elő lehetne-e teremteni.

Akkor mit lehet tenni? Mit tehetek én, akár a környéken lakom, akár messze?

A helyiek népszavazást kezdeményeztek az ügyben, a helyi választási bizottság február 16-án jóvá is hagyta a kérdéseket. A helyiek 5 nap alatt el is érték a célt, 1140 aláírást gyűjtöttek a sóderbánya ellen, ami egy 1940 fős faluban egyértelmű véleményt jelez. A hatástanulmánnyal szembeni kifogások miatt a Környezetvédelmi Hatóság közmeghallgatást rendelt el (április 12-ről elhalasztva) 2018. MÁJUS 24-ére 18:00-kor a madocsai faluházban, ahová bárki elmehet és feltehet kérdést. Lehet mozgósítani a környező települések lakosait is, hiszen a bánya megnyitása az ő életükre is hatással lehet. Érdemes követni Madocsa település honlapját és a helyi aktivista Facebook-csoportot, hogy kapcsolatba léphessünk a helyiekkel és lehetőség szerint online megosztással és/vagy élőben segíthessünk megakadályozni egy súlyos pusztítást.

Térkép, adatok forrása: „Madocsa-homok, kavics” elnevezésű területen tervezett bányászati tevékenység megkezdése, bányatelek létesítése – Környezeti hatásvizsgálat és mellékletei [ENCONS Kft. 2017. november, Pécs]

Kollégánk kipróbálta az MFB lakossági energiahitelt, tapasztalatairól ír az alábbiakban: 

Mikor az ingyen hitelek és a pénzügyi kultúránk kerül szóba, mindig eszembe jut, mikor egyik felnőtt ismerősöm arról próbált meggyőzni, hogy az egyik mobilszolgáltatója ingyen ad neki telefont. Csak arról feledkezett el, hogy a 24 hónapos hűségidő alatt havonta 5 ezer forinttal kellett többet fizetnie, mintha nem kapott volna „ingyen” telefont. Így nagyjából a telefon normál árának kétszeresét fizette ki 2 év alatt.

Hasonlóra gyanakodhatnánk, mikor az MFB hirdetését olvassuk:

„Növelje lakásának, házának energiahatékonyságát, telepítsen megújuló energiaforrást 0%-os hitellel!”

Viszont itt a reklámszöveg közelebb áll szerencsére a valósághoz, mint azt általában megszokhattuk. Már évek óta szerettem volna egy napelemes rendszert telepíteni a családi házamra, és ez a program adta meg ehhez a végső lökést. Pár hónap alatt jutottam el oda, hogy a napokban írom alá a hitelszerződést.

A hitelt magánszemélyek, társasházak, és lakásszövetkezetek igényelhetik fűtéskorszerűsítésére, szigetelésre, nyílászárók cseréjére, megújuló energiaforrások, vagyis napelemek, napkollektorok, hőszivattyúk, vagy korszerű faelgázosító berendezések beépítésére.

Kezdjük a pozitívumokkal: nemcsak a kamat fix 0% akár 20 évre, de nincs kezelési költség, rendelkezésre tartási jutalék sem, sőt ha szeretnénk előtörleszteni vagy szerződést módosítani valami miatt, akkor az is díjmentes. Viszont a program elvár 10% önerőt, és felmerülnek plusz költségek is ahhoz képest, mintha teljesen saját forrásból valósítjuk meg a beruházást. A két legnagyobb kiadás az energetikai tanúsítvány és a közjegyzői díj, ami szinte biztosan nem merülne fel, ha nem vennénk igénybe a hitelprogramot. Ez a kettő 70-80 ezer forintos tétel. Ehhez képest a tulajdoni lap 3 ezer forintos díja elenyésző.

Egy fontos dologgal kell még rendelkeznie annak, aki ezt a konstrukciót igénybe kívánja venni: idővel. Egy egyszerű hitelbírálatnál itt többről van szó, gyakorlatilag egy pályázatot kell beadni, a beruházás részletes terveivel, engedélyekkel, költségvetéssel. Tehát ennek a pályázat elkészítésének van egy jelentősebb időigénye, és a hitelbírálat is több hónapot vehet igénybe.

Talán itt adják fel a legtöbben. Ha nem lett volna jelentősebb pályázatírási tapasztalatom, lehet elmegy az egésztől a kedvem a bonyolult excel táblák láttán. Ezért is lenne fontos, hogy létrejöjjön egy energetikai tanácsadó hálózat, melyet a Magyar Természetvédők Szövetsége évek óta szorgalmaz. Ez függetlenül a gyártóktól segíthetné egy pályázat beadását mind szakmailag, mind formailag.

Szerencsére azért a kivitelezők jelentős része is ismeri már ezt a konstrukciót, tud segíteni, tanácsot adni. Ezért is, és természetesen az árak leszorítása miatt is érdemes több helyről árajánlatot kérni. Hasonló műszaki tartalom mellett is tapasztalatom szerint előfordulnak akár 50%-os különbségek is a vállalási árban napelemes rendszerek esetén.

A pályázat írása közben érdemes sűrűbben ellátogatni a pályázat oldalára, mert viszonylag sűrűn változik a kiírás, és ekkor a formanyomtatványok is (kis mértékben) változnak, azaz csak ezeken az új nyomtatványokon lehet beadni a pályázatot.

Miért éri meg szerintem mindez? 20 évig fix havi költségért - ami még az inflációt sem követi, és ami alacsonyabb mint a mostani havi áramszámlám – a napaelemek megtermelik a számomra szükséges áramszükségletet, remélem még többet is. Egy kis idő és pénzügyi befektetéssel a családi kasszában is több marad, és még környezetbarátabb is lettem. Kell ennél több?

Az „energiademokratizálás” fogalma sokak számára annyira utópisztikus, mint mondjuk egy sci-fi film, pedig ha körülnézünk – akár szűkebb környezetünkben, akár Európában, akár a nagyvilágban – azt látjuk, hogy a közösségek szerveződésének és részben a megújuló energia berendezések technológiai fejlődésének hála bizony már nyakig benne vagyunk ebben a témában. Az energia demokrácia nem más, mint hogy mindenkinek hozzáférést biztosítunk a szükséges energiához, környezeti és társadalmi szempontból igazságos módon, azaz tiszta energiát demokratikusan. Mindig is használta az emberiség a megújuló energiát: a középkori szélmalmok, tanyai szélkerekek, Nap melegítette melegvíz-csövek és feketére festett víztartályok egyre hatékonyabb, kisebb és olcsóbb formáit egyre többen használják háztartásukban. Ennek a fejlődésnek, törekvésnek pedig mi, fogyasztók vagyunk a nyertesei. Ma már szinte bárki – akinek saját tulajdonú felülete van például egy családi ház vagy lakás tetején, oldalán, kertjében – felszerelheti ezeket a berendezéseket, és megtermelheti azt az áramot vagy épp melegvizet (hőt), amit elfogyaszt. A mikor és hol kérdése szintén kulcsfontosságú ebben a kérdésben, ezekre a hőtároló tartályok és áramfelesleget tároló akkumulátorok, okos hálózatok és fejlesztésük választ adhat. Tehát ha a háztartásunknak saját megújuló energiás berendezéssel magunk termeljük meg a szükséges áramot vagy hőt, vagy ha nincs hozzá felületünk/kezdőtőkénk, és egy közösségi tulajdonú berendezéssel (pl. energiaszövetkezetben vagy más közösségi kezdeményezés keretében) közösen termeljük meg, már hozzájárulhatunk az energia demokráciához.

Ezt a hosszúra nyúlt bevezetőt azért tartottam szükségesnek, hogy mindenki tisztában legyen a Föld Barátai, a RESCOOP (Megújuló energia szövetkezetek hálózata) és a TNI által szervezett négynapos spanyolországi találkozó témájával. A 19 országból érkező 73 résztvevő különböző szempontokból járta körül, hogyan lehet minél demokratikusabb – lakos- ill. közösség-közelibb – energiahálózatot létrehozni, milyen pénzügyi források, jogi keretek szükségesek hozzá, milyen döntéseket kell(ene) meghoznia országaink vezetőinek ahhoz, hogy a szén- és kőolaj alapú energiaellátásunkat fokozatosan átállíthassuk megújuló erőforrásokból származó áramra és hőenergiára. Ebben a lakossági ill. közösségi megújuló energia termelő-fogyasztók (ún. prosumerek) szerepe jelentős lehet, ha hagyják.

A találkozó helyszíne megérdemli, hogy külön kitérjek rá. Mas Franch egy öko vendégház, mely a katalán Girona városától egy órányira, St.Miguel de Pineda nevű falucska határában található. A házban használt szürke vizet összegyűjtik és megtisztítják, a szennyvizet derítik és tisztítják, a kertben komposztálnak és finom vegán konyhát visznek. Maga a szállásépület helyi kőből épült, a tanácskozásokat pedig az úgynevezett „Hobbit házban” tartottuk (ld. fotóját fent), mely favázon szalmabála falakkal és vályog tapasztással készült, zöldtetővel.

A négy nap során rengeteg előadáson és beszélgetésen vettünk részt Botár Alexával, a Magyar Természetvédők Szövetsége (a Föld Barátai magyar tagja) klíma-energia programvezetőjével. Meghallgattuk a spanyol, a belga, a brit és a skót példákat, hogy mekkora elszántság és munka elfogadtatni helyi és országos vezetőkkel azt a helyzetet, hogy saját maguk vagy energiaszövetkezetük által, megújuló forrásból származó áramot és/vagy hőenergiát használhassanak, akár közösségi/önkormányzati tulajdonú energiahálózattal.
Sok döntéshozó nem tud mit kezdeni ezzel a technológiai fejlődéssel és társadalmi kezdeményezéssel. Kivárnak, nagyon lassan alakítják át a villamosenergiáról szóló rendeleteket, törvényeket.

Európában Németország, Belgium, Dánia és Nagy-Britannia talán a legrugalmasabb ebből a szempontból, hiszen területi adottságaikból adódóan náluk terjedt el leggyorsabban a szélerőműves áramtermelés. Mivel ezekben az országokban nagy hangsúlyt fektetnek a demokratikus, a választópolgárokat bevonó és alulról jövő – céges és magán – kezdeményezésekre, a nyitottabb, decentralizált energiapiacuk, hálózatuk sokkal rugalmasabban képes reagálni az egyre növekvő számú magántulajdonú kiserőműre, mely egyre nagyobb százalékban adja az ország áramellátását. Skóciában pl. több mint 600 MW megújuló áramot állítanak elő közösségi energia kezdeményezések. Ezekben az országokban már az a kérdés, hogy hogyan juttassák el a folyamatosan termelő szél- és vízerőművekben keletkező elektromos áram helyben felhasználás után maradt feleslegét az áramigényes ipari országrészekbe, hogyan egyensúlyozzák ki okos hálózat, DSM (igényoldali menedzsment) fejlesztésekkel és tárolással a leghatékonyabban a délen, napelemmel megtermelt áram és az északon folyamatosan termelődő áram közti különbségeket. Szóval jóval előrébb járnak az energiatakarékos, megújuló energia alapú gazdaság felé való energiaátmenetben, mint azok az országok, ahol centralizált, vagy főleg monopolhelyzetben lévő áramszolgáltatás található.

Közép- és Kelet-Európában a megújuló energiával foglalkozó lakosok, közösségek, szakemberek elsősorban a jogi és pénzügyi keretek hiányával küszködnek, másodsorban azzal, hogy az alulról jövő – magán és közösségi – kezdeményezések nagyon nehezen, vagy inkább sehogy se jutnak el a megvalósulásig. Volt egy szekcióbeszélgetés, ahol a nyugat- és kelet-európaiak külön teremben tanácskoztak. A román, az ukrán, a horvát, a litván kollégák hasonló eredményre jutottak: a döntéshozók teljesen másképp, centralizáltan képzelik el az ország energiaellátásának jövőjét, ezért addig van egy alulról jövő kezdeményezésnek mozgástere, amíg bele nem ütközik a nagypolitikába. Ígéretes kezdeményezések zajlanak Horvátországban és Ukrajnában, ők is most ismerkednek a közösségi finanszírozással, ahogy mi, magyarok. Rengeteget tanultunk egymástól, de legfőképp azt, hogy jó úton járunk, sok mindenben hasonlítunk, ezért érdemes tapasztalatainkat továbbra is rendszeresen megosztani egymással.

2 perces kisvideó angolul az eseményről:

Az esemény zárásaként természetesen szóba került az is, hogyan tudjuk folytatni az együtt gondolkodást, tapasztalatcserét miután hazaértünk, hogyan tudjuk értesíteni egymást a sikeresen megvalósult kezdeményezésekről, az új kiadványokról, ezért létrehoztunk egy közös online felületet.

Már ez a néhány nap is jó alapot jelentett a regionális együttműködések elindításához, ahová tanácsadóként, mentorként várjuk a brit, ír, belga, német és spanyol szakembereket a közösségi energia terén.
A résztvevők többsége Bonnban a COP23-on és saját környezetében folytatja tovább a Spanyolországban elkezdett munkát, sok sikert kívánok nekik.

Lőrincz Ágnes, az Átalakuló Wekerle önkéntese

Interjú néhány résztvevővel (angolul), közte a magyar szalmabála-építészet kezdeményezésről:

https://soundcloud.com/foeeurope/episode-12-energy-democracy-now-building-a-movement-to-create-solutions

Ma véget ér az ENSZ klímacsúcsa Bonnban, ahol 200 ország tárgyalt a párizsi klímamegállapodás megvalósításának szabályairól. Sajnos a benti tárgyalások idén is elakadt lemez jelleggel működtek, ezért ahogyan sok nemzetközi zöldszervezet is, most én is inkább arra fókuszálok, hogy "kint", azaz az éghajlatvédelem jelenlegi, valódi vezetői - lakosok, közösségek, önkormányzatok - körében milyen kezdeményezések történtek e két hét alatt. Az összevetés kedvéért áttekintem a kormányzatok "kinti", klímacsúcson kívüli lépéseit is.

 Essünk túl a rossz híreken először:

A tárgyalások alatt jött ki a jelentés, hogy  globális üvegházgáz kibocsátások sajnos újra növekedni kezdtek, pedig az előtte levő 7 évben már tetőztek azaz stagnáltak és hogy  2017 szomorú rekordot dönt: bekerül a valaha mért 3 legforróbb év közé.

A gazdaságilag legfejlettebb G20 kormányai évi 444 milliárd dollárral támogatják a fosszilis energiák termelését és felhasználását. Az EU sem hívhatja magát éghajlatvédelmi vezetőnek, kormányai évente több mint 112 milliárd euróval támogatják a fosszilis energiákat, pedig az Unió még vállalást is tett, hogy 2020-ig megszünteti ezeket a káros támogatási rendszereket. Igen, sajnos a magyar kormányzat is komoly közpénzösszeget fordít a fosszilis energiákra: évi 109 millió eurót.

Az EU egyik valóban hatékony eszköze, a Stratégiai Beruházási Alap  (EFSI) vagy más néven Juncker-terv, amelynek elvileg a fenntartható energiamixet és gazdaságfejlesztést kellene szolgálnia, egyelőre inkább a fosszilis korszakot betonozza be még jobban, és csak félig segíti elő az energiahatékonyságot és a megújuló energiák használatát.

Sőt, november 23-án fog nyilvánosságra kerülni az EU közös érdekű projektjeinek listája (PCI), azaz az EU kiemelt projektjei, amelyek a legtöbb közpénzt kapják. Az előzetes lista és értesüléseink szerint több mint 90 fosszilis, főleg óriási gázprojekt szerepel majd rajta. Ez megint szembemegy az EU klímavédelmi vállalásaival. Az azeri gázvezeték máris 500 millió dollárt kap az EBRD-től.  Az EU "házibankja", az Európai Beruházási Bank (EIB) pedig (részben az EFSI keretében) számos gázvezetéket tervez közpénzekből hitelezni. Eközben az uniós gázvezetékek jelentős része kis kihasználtsággal működik, a gázrendszer kellően hálózatos (diverzifikált) és nagy kockázata van, hogy az új vezetékek kihasználatlan eszközként (ún. stranded asset) végzik, miközben további 30-40 évre fosszilis függőségben tartják Európát. Az új gáztanulmány alapján ráadásul a gáz nem is lehet átmeneti tüzelőanyag a megújuló energia alapú gazdaság felé. 

Kevin Anderson prof. rövid videóban elmagyarázza, miért.

Nem csoda, hogy az éghajlatvédelmi indexen az uniós országok elég vegyesen szerepeltek (pl. Magyarország: alacsony klímavédelmi teljesítmény):

Némi előrelépés, hogy Európa néhány országa már bejelentette: kivezetik a szén használatát. Belgium 2017-re, Franciaország 2022-re, Ausztria, az Egyesült Királyság és Olaszország 2025-re, Portugália 2030 előttre míg Hollandia és Finnország 2030-ra ígérte. Igen, Németország, az Energiewende azaz energiaátmenet élharcosa fájóan hiányzik a sorból, pedig a bonni klímacsúcs igazán jó alkalmat adott volna Merkelnek a bejelentésre.

A végére hagytam a jó híreket "kintről", a közösségektől:

November elején 28 ország civil szervezetei indították el az „Európa szénmentesen” kampányt, amely elősegíti a szén kivezetését és egy nem légszennyező, éghajlatbarát, megújuló energia alapú energiamix kialakítását.

 Az USA gazdaságának 1/3-át kitevő #WeAreStillIn koalíció még mindig támogatja a párizsi vállalásokat. Eközben közfelháborodásba torkollott az USA által szervezett "fosszilis energiával az éghajlatért" c. klímacsúcs-beli háttéresemény. A klímacsúcs résztvevői egyszerűen kivonultak, és tiltakoztak az USA szemforgató klímapolitikája ellen.

A fiatal Föld Barátai Norvégia novemberben beperelte a norvég kormányt, hogy szembemegy az ország párizsi vállalásaival. Ők már nem az első (európai) közösség, akik jogi úton hívják fel a figyelmet, hogy döntéshozóik nem a lakosok és az éghajlatvédelmi érdekeit képviselik, mint ahogy kellene. Valódi éghajlatvédelmi lépéseket várnak tőlük.

Környezetvédő szervezetek és szakszervezetek fogtak össze, hogy az igazságos fejlesztést (Just Transition) segítsék elő. Azaz egészséges környezetben, tisztességes és tartós munkahelyekre van szükség. Skóciában Just Transition Bizottság alakult kormányzati és nem-kormányzati szereplőkkel. Szlovákiában, Csehországban stratégiai terv készült a régi szenes régiók fenntarthatóságnak megfelelő fejlesztésére, és Romániában is elfogadták az igazságos fejlesztés szükségességét.

Mint a fenti - korántsem teljes - felsorolásból látható, az energiaátmenetben és az éghajlatvédelemben egyelőre inkább főleg a helyi lakosok, közösségek veszik ki a részüket, a döntéshozók lemaradtak.

A Föld Barátai (FoE Europe), a Klíma Akcióhálózat (CAN Europe) és a Bankfigyelő Hálózat (CEE Bankwatch) hírei és anyagai alapján összeállította:

Botár Alexa, éghajlat és energia programvezető, MTVSZ

Mozgalmas hét után végül sikeresen zárult Genfben október 27-én az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által létrehozott kormányközi munkacsoport 3. ülésszaka, amely  egy olyan kötelező hatályú nemzetközi egyezmény létrehozásáról szólt, amelynek célja az emberi jogok védelme a nemzetek feletti vállalatok tevékenységeivel szemben. Bár az Európai Unió többször megpróbálta blokkolni a folyamatot, végül úgy néz ki sikerült újabb előrelépést tenni a multik büntetlenségének felszámolása felé.