Madocsa Tolna megyei, Pakshoz közeli település. A helyiek először a békés, háborítatlan vidéki környezetről beszélnek: sétákról a Duna-parton, a lakosok többségének megélhetést nyújtó szántóföldekről és legelőkről. Büszkeségük a helyi védettséget élvező szlavón tölgyes is, ahol rendszeresen költ a fokozottan védett rétisas. Ezek az értékek most komoly veszélybe kerültek, mert egy cég felfedezte: a termőterületek alatt nagy mennyiségű kavics és homok található, sóderbányát tervez. A paksi bővítés áldozata lesz Madocsa?
FRISS HÍR a helyi lakosoktól: A május 24-i közmeghallgatás előtt másfél nappal a bányászcég 58 oldalas hiánypótlást adott be, a Duna töltés védett oldalán 1600-1700 méter futószalaggal szállítaná a kavicsot az újonnan építendő kikötőjébe, amiért szétveri a Natura 2000-es Duna-partot.
A történet még 2015-ben kezdődött, amikor a szekszárdi cég (BET-BAU Kft.) kutatási jogosultságot szerzett a területre, és ennek keretében megállapította, hogy 30 m mélységig annyi kavics található Madocsa külterületén, hogy akár 42 éven keresztül is folytathatnának ott bányászati tevékenységet. A cég ekkor tájékoztatta bányanyitási terveiről az érintett földtulajdonosokat, azt is hozzátéve, hogy csak abban az esetben kezdhetik meg az intézkedéseket, ha az önkormányzat módosítja a település rendezési tervét, és a cég által javasolt módon anyaggödörnek (vagy bányaterületnek) minősíti át a termőföldeket. Az önkormányzat még aznap meg is tette ezt, ami óriási felháborodást szült a helyiek között. Olyannyira, hogy végül vissza is vonták a módosítást: a bányateleknek kiszemelt 139 hektár (ami egyébként 160 földtulajdonost érint) továbbra is mezőgazdasági területként szerepel a nyilvántartásban. Az anyaggödörnek minősíttetés trükkje, hogy akkor nem is kell kifüggeszteni a törvényileg meghatározott helyekre a föld eladását, hanem a beruházó szinte "fű alatt" meg tudja szerezni a földeket.
Ekkor a lakosok azt gondolták, megnyugodhatnak, hiszen egyértelművé tették, hogy nem akarnak bányát látni a házaiktól alig 1 km-re. Két hónappal később azonban váratlanul megjelent a bányanyitáshoz szükséges hatástanulmány a község honlapján. Ebből többek között kiderül, hogy a falu és a Duna-part közé tervezett bánya elvileg a paksi atomerőmű bővítés sóderigényét elégítené ki, és úgy számolnak, hogy akár 42 évig, az év 365 napján átlag napi 16 órában tudnának termelni.
A helyiek nyomban több kifogással éltek a felületes hatástanulmánnyal kapcsolatban. Ugyanis Natura 2000-es természetvédelmi terület fekszik a kijelölt bányaterülettől 200 méterre a Duna árterében és a bánya és a falu közötti legelőn is. Ezeket közvetlen fenyegeti a zaj-és levegőszennyezés és a talajvízszint csökkenés. A szállítószalagot és a szervizutat a szintén Natura 2000-es területen keresztül, 10 m szélességben vezetnék át, ennek hatását a tanulmány úgy bagatellizálja el, hogy "számolni kell az ott élő állatok elvándorlásával".
A védett szlavón tölgyesben fészkelő fokozottan védett rétisas rendkívül érzékeny bármilyen zavarásra. Ha növekszik a forgalom és a zaj, biztosra vehető, hogy a madarak elhagyják a fészkeket. Veszélybe kerülne az itt élők életminőségét alapvetően meghatározó Duna-part is, mert a kitermelt kavics és homok elszállításához kikötőt kellene építeni. A hatástanulmány a szárazföldi és a vízi szállítás lehetőségét is számba veszi, a cég azonban többször is jelezte, hogy ő maga a vízi utat preferálná. Még ha meg is szereznék hozzá a szükséges engedélyeket, az ártéri Natura 2000-es területen jóvátehetetlen tájsebet ejtenének.
Nem mintha a szárazföldi szállítás jobb megoldás lenne. A rengeteg oda-vissza járó teherautó az eleve gyenge minőségű utakon óriásira növelné a forgalmat, a zajterhelést és a felvert por kiülepedne a terményekre, otthonokra is.
A hatástanulmány nem tér ki a talajvízszint csökkenésére sem, pedig egy kavicsbánya esetében erre is számítani kell. Ha túlságosan lecsökken, annak a környező erdők és a szántóföldek is kárát látják, ráadásul nem is csak Madocsán, hanem a környező településeken is. Terméscsökkenésre lehetne számítani, ami a gazdákat ért nyilvánvaló anyagi hátrány mellett a földek értékének romlását is jelentené.
A lakók amiatt is aggódnak, hogy a 30 méteres bányagödör az árvízvédelmi gáttól 200 méterre létesülne és kifogásolják, hogy ennek lehetséges hatásairól sincs semmilyen vizsgálat, de féltik a falu alatt található fokozottan érzékeny felszín alatti vízbázis minőségét is.
A beruházó fontos tényezőkkel nem számol: ezek a termőhelyek a megélhetést jelentik a madocsaiaknak. A most élőknek és – ha megfelelően használják - a következő generációknak is. A termőföldet, ha egyszer eltűnik, többet nem lehet visszahozni. Mindegy, hogy 4 vagy 40 évig működik ott bánya, minőségi mezőgazdasági tevékenységet nem lehet többé újra végezni rajta. A beruházással várható 5-10 új munkahely (a cég szerint) - ami nevetségesen kevés a 160 érintett földtulajdonossal összevetve - lehet, hogy lehetőséget jelentene néhány helyi lakosnak, a hosszabb távú gazdasági veszteségek azonban több kárt, nehezebb megélhetést okoznának a helyieknek.
A termőföld itt egyáltalán nem rossz minőségű és nem is belvizes, furcsa módon a cég által kiadott tájékoztató anyagokon mégis ez szerepel. A földeket nem jelölik belvizesnek a belvíz-veszélyeztetettségi térképek, és a helyi rendezési tervben is kiváló termőhelyi adottságú területként tartják nyilván. A cég kárpótlást ajánl fel a gazdáknak, akik hagyják átminősíteni a földjüket bányatelekké, a település hosszabb távú érdeke mégis az, hogy a Madocsán élő újabb generációk is boldogulni tudjanak a településen és meg tudjanak élni a mezőgazdaságból. Egy kiváló termőhelyi adottságú területet elvesztegetni meggondolatlanság.
Nem elhanyagolható szempont a helyiek ragaszkodása a környék háborítatlanságához. Vannak pénzzel meg nem fizethető értékek, ilyen például egy kikötővel és szállítóhajókkal meg nem zavart Duna-part, ahova az emberek kijárhatnak pihenni és feltöltődni. Ha az itt élők ezt nem akarják elveszíteni, ha szeretnének továbbra is csendes és nyugodt környezetben élni, az legalább annyira jogos szempont, mint a termőföldek értékromlásának kockázata.
A lakosok attól is tartanak, hogy a döntést kivehetik a kezükből. A cég már az első egyeztetések során figyelmeztetett, hogy ha ő el is áll a tervétől, jönnek majd mások, akik megkísérlik megszerezni a bányanyitáshoz szükséges engedélyeket – esetleg maga az állam, ami nemzetgazdasági érdekre hivatkozva ki is sajátíthatja a földeket. Egyelőre nem tudni, hogy a madocsai kavicsra valóban szükség lenne-e az új paksi blokkokhoz (ha egyáltalán megépülnek), vagy már működő bányákból is elő lehetne-e teremteni.
Akkor mit lehet tenni? Mit tehetek én, akár a környéken lakom, akár messze?
A helyiek népszavazást kezdeményeztek az ügyben, a helyi választási bizottság február 16-án jóvá is hagyta a kérdéseket. A helyiek 5 nap alatt el is érték a célt, 1140 aláírást gyűjtöttek a sóderbánya ellen, ami egy 1940 fős faluban egyértelmű véleményt jelez. A hatástanulmánnyal szembeni kifogások miatt a Környezetvédelmi Hatóság közmeghallgatást rendelt el (április 12-ről elhalasztva) 2018. MÁJUS 24-ére 18:00-kor a madocsai faluházban, ahová bárki elmehet és feltehet kérdést. Lehet mozgósítani a környező települések lakosait is, hiszen a bánya megnyitása az ő életükre is hatással lehet. Érdemes követni Madocsa település honlapját és a helyi aktivista Facebook-csoportot, hogy kapcsolatba léphessünk a helyiekkel és lehetőség szerint online megosztással és/vagy élőben segíthessünk megakadályozni egy súlyos pusztítást.
Térkép, adatok forrása: „Madocsa-homok, kavics” elnevezésű területen tervezett bányászati tevékenység megkezdése, bányatelek létesítése – Környezeti hatásvizsgálat és mellékletei [ENCONS Kft. 2017. november, Pécs]