Szerző: Fidusz

Szerző: Marton Miklós

A megjelent „A Párizsi Megállapodás gazdasági mérlege” (Paris Pact Payoff) című jelentés szerint a 1,5°C-os átlagos globális hőmérséklet-növekedési küszöbbel megegyező fejlődési út járulékos hasznai messze meghaladják a költségeket. Az energiarendszer átalakítása, a karbon-alapú rendszerek kivezetése és a megújuló-alapú rendszerek kiépítése összességében nem kiadást jelentő kötelezettség, hanem bevételi forrás.

Hazánk az elsők között ratifikálta a Párizsi Megállapodást, amely nemzetközi szinten szabályozza az éghajlatváltozás mérséklését: mit kell tennünk, hogy a globális átlaghőmérséklet legfeljebb átlagosan 1,5 °C-kal növekedjen? Az ambíciózusabb (pl. fosszilis-kivezetési) intézkedéseket azonban, úgy tűnik, inkább 2030 utánra halasztják, azt állítva, hogy azok nem sürgősek, viszont komoly költséget jelentenek. 

Ezt cáfolja a „A Párizsi Megállapodás gazdasági mérlege” című jelentés: a sürgős és szükséges fejlesztések előnyei jelentősen meghaladják a költségeket. Az előnyök két fő részből tevődnek össze: elkerült veszteségekből és járulékos hasznokból.

Elkerült veszteségek: aszály, árvíz, porvihar…

Az elkerült veszteségeket (avoided losses), mint amilyenek például az aszályokból, erdőtüzekből, árvizekből, porviharokból eredő károk, gyakran úgy tekintik, mint valamilyen megmásíthatatlan sorscsapást, elkerülhetetlen veszteséget. Sőt, a legtöbbször nem is látjuk a kapcsolatot egy új gázerőmű építése, a hatalmas sötétszürke parkoló lebetonozása, az erdők kivágása, és az aszályok meg a szokatlan villámárvizek között. Nem látjuk, hogy a szeptemberi strandidő, a kerti tujabokor elpusztulása, a korábban csak az egyenlítő mentén előforduló betegségek megjelenése, vagy éppen a poloskák féktelen rajzása mind-mind az éghajlat változásának tünete. A tünetek pedig szaporodnak, és az éghajlattal összefüggő gazdasági veszteségek nőnek.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint „1980 és 2022 között az EU tagállamaiban az időjárással és éghajlattal összefüggő szélsőségek 650 milliárd euróra becsült gazdasági vagyonvesztést okoztak…. a gazdasági veszteségek idővel növekednek. Mivel a súlyos időjárási és éghajlati szélsőséges események várhatóan fokozódnak, valószínűtlennek tűnik, hogy a kapcsolódó gazdasági veszteségek csökkenjenek.”

              Magyarországon is növekedik az éghajlati károk jelentősége. Egy nemrég megjelent cikkben egy rangos biztosítótársaság kijelentette, hogy 2023-ban „rekordmennyiségű, az 58.000-et meghaladó lakás és társasházzal kapcsolatos elemi kárbejelentés érkezett. A felnőtt hazai lakosság fele (49%) már a klímaváltozást tartja az egyik legnagyobb jövőbeli fenyegetésnek. Csupán a tavaly február 4-én országszerte pusztító szélvihar kártérítési összege mintegy 350 millió forint volt.”

              A 2022-es év drámai szárazsága után a 2023-as év talán békésnek tűnik, de a meteorológiai áttekintés jellemző módon a „2023 a nagy viharok éve” címen jelent meg. A tanulmány telis-tele van jégesővel, heves záporokkal, szupercellás viharokkal, felhőszakadásokkal, újabb és újabb szélrekordokkal. Csak példaként az augusztus 4-5-ei viharok kárai a biztosítók becslései alapján országosan több milliárd forint, és ezzel egy napra vetített új rekord is születhetett. Ahogyan az írás összegez: „2023 egy nagyon mozgalmas, viharokban gazdag esztendő volt. A Magyar Biztosítók Szövetsége által kiadott közlemény szerint évtizedek óta nem keletkeztek ilyen nagy összegű viharkárok”.

              „A hazai termőföldek több mint ötöde egyszerűen kiszáradt” – mondta 2022 nyarán az aszályról Nagy István agrárminiszter. Ahogy mondta: „a rendkívüli idők rendkívüli megoldásokat igényelnek az agráriumban is.” Ugyanakkor a tárca feltűnően kerül minden olyan beszélgetést, amelyben felmerülhetne, hogy a jelenleg termesztett növényeket forróbb és szárazabb éghajlatot is elviselőkre kellene cserélni. Pedig jobb lenne idejében lépni: kukoricából akár 60-80%-os visszaesés is lehet. Lehet, hogy idejében kellene hozzászoknunk más ételekhez, mert az eddig termesztett növények nem fogják bírni a szárazságot, a forróságot.

A másik lehetőség az IPCC szerint is a természetalapú megoldások használata, amelyek kölcsönösen előnyös alkalmazkodási stratégiát kínálnak mind az élelem-ellátás, mind a természet szempontjából. Az egyik ilyen a vízvisszatartás. A tározók, öblösödések létesítése több hasznot hoz egyszerre: a vízjárás kiegyenlítése, a nyári forróság enyhítése mellett a vizes élőhelyek ritkán említett tulajdonsága a rendkívüli fajgazdagság mellett az, hogy szénmegkötő képességük nagyobb, mint bármely más élőhelyé – hangsúlyozta Rácz András államtitkár.

Részlet az Édenkert vagy sivatag c. kisfilmből

3.

Magyarországon a Homokhátság térségében a legkritikusabb a helyzet, ahol csak a vízvisszatartás fejlesztésével és a magyar gazdák hosszú távú érdekeinek érvényesítésével érhető el az elsivatagosodás kezelése és az élővilág megőrzése – mondják a természetvédők.

              „A természet helyreállítására és a természet védelmére fordított minden egyes forint sokszorosan megtérül. A természetes élőhelyek szabályozzák a klímát, a növényzet vizet tart meg, széndioxidot von ki a levegőből. Összességében ezen múlik, hogy tudunk-e a jövőben termelni. Amikor természetvédelemre költünk, akkor gazdaságfejlesztésre költünk.” – mondta Édenkert vagy sivatag című kisfilmében Ujj Zsuzsanna, az MTVSZ természetvédelmi programfelelőse - „Elmúlt az az időszak, hogy a pénzhiányra hivatkozhatunk, amikor a természetvédelemről beszélünk.”

Az éghajlat változása nemvárt meglepetésekkel is szolgál. Ma már minden gyakorló szülő tudja, hogy meleg nyári napon nem engedjük a gyermeket a játszótéren fémből készült mászóka közelébe, mert a felforrósodott csövek komoly égési sérüléseket okozhatnak. Hasonlóan kellemetlen találkozás volt a porviharok magyarországi megjelenése: 2023 márciusában az M1-es autópályán kialakuló porvihar teljesen készületlenül érte az autópálya kezelőit, pillanatok alatt harminckét személyautó, öt kisteherautó és öt kamion rohant egymásba. A tömegbalesetben 39-en sérültek, és egy ember elhunyt. Az eset igen komoly médiavisszhangot keltett, és többen hangsúlyozták, hogy a porviharok kialakulása az éghajlat változásának egyik kézzel fogható eredménye.

              Igen, halálos áldozatokat is követel az éghajlat változása. Egy hőhullám idején kimerülő, legyengülő beteg esetén nem mindig egyértelmű, hogy a napokon át tartó forróság, a megfelelő éjjeli pihenés tartós hiánya a halál mekkora részéért felelős. De például a szokatlan villámárvíz sajnos egyértelmű áldozatokat szed – Magyarországon is.

              A most megjelent jelentés hangsúlyozza, hogy „még mindig időben vagyunk… hogy elkerüljük az éghajlatváltozás legrosszabb hatásait. Tudjuk, mit kell tenni e cél elérése érdekében: a kormányoknak most kell cselekedniük annak érdekében, hogy 2030-ra csökkentsék a globális üvegházhatású gázok kibocsátását, és gyorsítsák fel a tisztességes energiaátállást, fokozatosan vonják ki a fosszilis energiahordozókat, és csökkentsék a társadalmi egyenlőtlenségeket.” Mindez pedig járulékos hasznokat is hoz.

Járulékos hasznok: egészség, munkahely, biztonság…

A járulékos hasznok (co-benefits) a fő éghajlati célok megvalósításának egyfajta melléktermékei. Ilyen például a karbon alapú energiarendszerek kivezetéséből származó tisztább levegő, ami egyebek mellett az emberi egészségi szint javulását is magával hozza. Gyakran emlegetik az energiahatékonysági intézkedéseket is: a lakóépületek energetikai felújítása kisebb energiaszámlákat, egészségesebb lakókörnyezetet, és értékesebb ingatlanokat is jelent. Hasonlóan jó hatást váltanak ki az éghajlati intézkedések a foglalkoztatásra: ezek várhatóan 12 millió új munkahelyet jelentenek Európában, szemben azzal, hogy a jelentés szerint az éghajlat változásával 1,7 millió európai vesztheti el a munkahelyét.

Magyarország

Magyarország a jelentés szerint 2030-ig GDP-jének 8,8%-át takaríthatja meg, ha mielőbb növeli klíma-ambícióit, és felgyorsítja az energiaátalakítást és a dekarbonizációt, hogy elérje a 1,5°C-os célt. Az energiamegtakarítás, a szél- és más megújulóenergia-kezdeményezések, a közösségi energia rendszerek segítése, a közösségi közlekedés fejlesztése, a földhasználat és az erdészet reformjai mind-mind ez szolgálhatják.

Bár hazánkban sok a tennivaló, jelentősebbek a hasznok is. A jelentés szerint kimagaslóan nagy az egészségügy jelentősége: az EU-ban Magyarországon a második legmagasabb a szálló pornak való kitettség miatti betegségek és halálesetek költsége a GDP arányában.

              A jelentés számításai szerint, ha a jelenlegi szakpolitikai ambícióinkat olyan szintre növelnénk, hogy azok megfeleljenek a Párizsi Egyezmény 1,5 °C-os elvárásainak, akkor ezzel Magyarország 2100-ig 138 milliárd eurót nyerne.

A jelentés a magyarországi adatok alapján 2030-ig 13,9 milliárd euró hasznot számol. A Nemzeti Energia- és Klímaterv 2023. évi felülvizsgált változat (256. oldal) adatát alapul véve a szükséges energetikai intézkedések költsége 2030-ig 4,06 milliárd euró. Erős, de szemléletes egyszerűsítéssel tehát az évtized végéig négymilliárd euro “befektetés” tizennégymilliárd eurót fial.

Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia: ki korán kel, aranyat lel

A Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia 2020-2050 már latolgatta a fenntarthatósági átmenet költségeit, hozadékait. Ennek során kijelentette (14. oldal), hogy a lépések hasznai meghaladják a költségeket, különösen, ha a lépéseket minél korábban megtesszük: „A klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez a következő évtizedekben jelentős beruházásokra lesz szükség. A nemzetgazdaság karbonmentesítéséből eredő közép- és hosszú távú lehetséges előnyök azonban meghaladják ezen költségeket. A projekciók szerint a magyar gazdaság teljes karbonmentesítése ugyanakkor jelentős mértékű elkerült költségeket és gazdasági előnyöket is generál. 2050-ig vizsgálódva azt láthatjuk, hogy az elkerült költségek és a társított hasznok értéke meghaladja a beruházási költségeket… Az elkerült költségek és gazdasági előnyök tekintetében a Korai Cselekvés dekarbonizációs forgatókönyv (KCs) a legkedvezőbb.” A dokumentum szerint (15. oldal) a korai cselekvés forgatókönyv megvalósítása nettó 182 566 új munkahely létrejöttét eredményezi.

              A most megjelent jelentésről Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke cikkben kiemelte, hogy „Már évtizedek óta készít részletes ajánlásokat a Levegő Munkacsoport arra, hogy miként lehet olyan gazdaságpolitikát megvalósítani, amely egyszerre javít a környezet állapotán, növeli a nemzetgazdaság versenyképességét, valamint csökkenti a szegénységet, azonban ezek a mindenkori kormányoknál többnyire süket fülekre találtak. Reméljük, hogy a növekvő bizonyítékok hatására mielőbb változás következik be a gazdaságpolitikában.”

              Koczóh Levente András azt hangsúlyozta, hogy bőven vannak klímavédelemre fordítható források 2030-ig: a Green Policy Center 2023 tavaszi javaslata szerint akkor nagyságrendileg 10600 milliárd forint, még be nem tervezett felhasználású forrás állt Magyarország rendelkezésére 2030 végéig. „Ezen bőségesen rendelkezésre álló források hatékony, a hosszútávú klímacélokat is szolgáló felhasználása nemzetstratégiai kulcskérdés, és soha vissza nem térő alkalom nemcsak a klímapolitika, hanem hazánk hosszútávon is fenntartható társadalmi és gazdasági működése szempontjából.” – írja.

Most van pénz, és most frissül a terv

Ehhez kétszeresen is most van jó alkalom. Egyfelől, mint azt fentebb írtuk, rengeteg uniós forrás áll rendelkezésre a klímacélok megvalósítására. Számos befektetés már a működés megkezdésekor pozitív hatást fejt ki. Ilyen például a lakóépületek energetikai felújításának megfelelő támogatása, amely már a befektetéstől hasznot hoz.

              Másfelől a Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) június végéig még zajló felülvizsgálata nagyszerű alkalom az éghajlatvédelmi ambíció növelésére. Ez nem csak környezeti kérdés, vagy morális dilemma, hanem amint az új szakmai jelentés ³ is mutatja, ötezermilliárd forintos gazdasági és társadalmi hasznot is hoz.

Részlet az Édenkert vagy sivatag c. kisfilmből

5.

Mindehhez azonban határozott lépésekre van szükség, és nem a rossz irányba. Például 2023 elején a kormány a NEKT részleteinek vitája során még a közösségi közlekedés felé, illetve a vasút felé való elmozdulásról beszélt: villamospálya korszerűsítésről, a gördülő állomány cseréjéről, a menetrend szervezéséről. Azóta nyilvánvalóvá vált a vasúti pályák romlása, ami a menetidő növekedését okozza. A Budapest – Hegyeshalom vonal kálváriája csak a jéghegy csúcsa volt. Egy nemrégiben megjelent összesítés szerint a rendszerváltás óta csaknem kétezer kilométernyi vasútvonalat zártak le, és a dolgok jelen állása szerint egyre kisebb a remény ezek újranyitására. A jelenleg a felszínen zajló, egyre kevésbé követhető vita a MÁV és a BKK bérleteiről a mélyben a közösségi közlekedés teljes koncepciótlanságát mutatja.

              A NEKT frissítése keretében a civilek 2023 októberében, majd a december 14-én megtartott éghajlat- és energiapolitika országos konferencián is kifejtettük, most is hangsúlyozzuk, hogy az állam

• „Tervezzen több mélyfelújítással az épület-szektorban, és támogassa azt a jelenleg tervezettnél több forrással. Az uniós és nemzeti forrásoknak évente átlag 130-140 ezer otthon energetikai felújítását kellene lehetővé tenniük, az uniós forrásokból 2029-ig felújítani tervezett összesen kb. 60 ezer helyett.
• Növelje a megújulók részesedését az energiamixben. A szélenergia beépített teljesítményét a napelemekéhez képest legalább felére kell növelni, az energiaközösségeknek nagyobb szerepet kell kapniuk.
• Szüntessen meg minden közvetlen és közvetett (pl. adókedvezmény, csökkentett bányajáradék) támogatást, ami környezetre káros tevékenységekre irányul, és ne nyújtson ilyet a jövőben sem. Az erőltetett újraiparosítás jelentős extra üvegházgáz kibocsátáshoz, fenntarthatatlan energiaigényhez és a fosszilis tüzelőanyag-használat késleltetett kivezetéséhez vezet.”

A javaslatok egybehangzanak a Bizottság véleményével, amely egyebek mellett kiemeli, hogy Magyarország a Nemzeti Energia- és Klímaterv tervezetében

• elhalasztja a lignit kivezetését, a Mátra erőmű 2030-ig történő használatát tervezi, és nem tervezi a jelenlegi fosszilis támogatások kivezetését;
• az energiahatékonyság és energia megtakarítás tekintetében nem ad átfogó képet a tervezett intézkedésekről;
• nem írja le kellőképpen az energiaellátás diverzifikálásának tervezett lépéseit;
• nem határoz meg konkrét, tiszta energiával kapcsolatos versenyképességi célkitűzéseket, intézkedéseket a nettó zéró iparpolitika elérésére, illetve az ezekhez szükséges képességek megtermelésére;
• nem fejti ki az energiaszegénység kezelésének megközelítését, beleértve a háztartások helyzetének értékelését, kezelésének lépéseit.

Az Unió, az uniós államok és Magyarország

A jelentés kiemeli, hogy „az EU-nak és tagállamainak határozott és merész éghajlat-politikai lépéseket kell tenniük. Először is az igazságosság miatt. Mind az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC), mind a Párizsi Megállapodás hangsúlyozza, hogy az országoknak gyorsabb fellépésre van szükségük az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos történelmi felelősségük és gazdasági lehetőségeik alapján. Nyilvánvaló, hogy az EU-nak történelmi felelőssége és képessége is van arra, hogy gyorsabban cselekedjen, mint mások, mivel az átlagosnál nagyobb múltbeli kibocsátással és az átlagosnál nagyobb egy főre jutó GDP-vel rendelkezik.”

              Európa minden jel szerint újragondolja éghajlati terveit. Ez év júniusban új Európai Parlamentet választunk, aminek tükrében új Bizottság alakul majd. Az éghajlati és környezeti célok megvalósulását van, aki félti, mert úgy érzi, hogy a jelenleg formálódó politikai erők ezeknek nem fognak elegendő teret adni. Ugyanakkor kifejezetten bíztató, hogy néhány európai állam - köztük Németország, Franciaország és Hollandia - kifejezte, hogy ambiciózus 2040-es klímacélokat várnak el a Bizottságtól.

              Kérdés, hogy Magyarország, mint az EU elnöklő állama 2024 második felében, kíván-e mindebben határozott állást foglalni, és ha igen, akkor vajon milyet? Úgy gondoljuk, hogy a NEKT aktualizálása, és a 2040-es klímacélok megformálása nagyszerű alkalom az éghajlati ambíció növelésére. A most megjelent jelentés ³ megerősítette, hogy a Párizsi Megállapodásnak megfelelő éghajlati lépések mielőbbi megtétele nem csak környezeti, egészségügyi vagy morális kötelezettség, hanem pénzügyileg is megtérülő befektetés. Továbbra is örömmel dolgozunk együtt a különböző elvárásoknak egyszerre megfelelő, közös, harmonikus megoldások megtalálásában.

Fenti írás a Together for 1.5 projekt keretében jött létre. A Together for 1.5 projekt az Európai Unió LIFE Program támogatásával működik. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával.

• Az írás alapjául szolgáló „A Párizsi Megállapodás gazdasági mérlege: a zöld átmenet felgyorsítása a társadalmi-gazdasági járulékos hasznokért” című jelentés kivonata magyar nyelven itt olvasható.
• Az írás alapjául szolgáló „A Párizsi Megállapodás gazdasági mérlege: a zöld átmenet felgyorsítása a társadalmi-gazdasági járulékos hasznokért” című jelentés eredetije angol nyelven itt olvasható.
• A Together for 1.5 projekt honlapja elérhető itt.
• Az Együtt a másfél fokért projekt magyar oldala itt érhető el.

#EgyüttAMásfélfokért #TogetherFor1point5 #CDE_EUKI #CAN_LIFE #járulékoshaszon #cobenefits

Szerző: Harmat Ádám, éghajlatvédelmi programvezető, WWF Magyarország

Ha megkérnénk az utca emberét, hogy mondjon egy megújuló energiaforrást, biztosan a nap- és a szélenergia versengene egymással. Pedig, ha azt nézzük, hogy melyikből használjuk a legtöbbet, a biomassza nyerne. Nem véletlen, hogy a megújulók kapcsán nem erre az energiahordozóra asszociálunk elsőként, hiszen a biomassza nem tiszta - gondoljunk csak a fűtési szezonra -, és nem is olyan léptékben megújuló, mint a nap vagy a szél. Mégis, a klímastratégiák fontos szerepet szánnak a szilárd biomasszának több évtized múlva is. Nézzük, hogy miért.

Van, ami változott, és van, ami nem

Először is, érdemes tisztázni magát a fogalmat: szilárd biomasszának tekintünk minden olyan szerves anyagot, amellyel energiát tudunk előállítani. Ez a gyakorlatban elsősorban az erdei biomasszát (tűzifát, az abból készült faaprítékot) jelenti, ebből használják fel a legtöbbet, de ide sorolható a faipari hulladék vagy a mezőgazdasági melléktermék (leginkább szalma) is, amelyeket aztán közvetlenül elégetve villamos energiát és/vagy hőt állítanak elő.

Egy bő két évvel ezelőtti bejegyzésben már bemutattam ezen a blogon, hogy az erdészeti biomassza kapcsán milyen fenntarthatósági kérdések merülnek fel. A képlet nagyon egyszerű: ha növeljük a kitermelést, akkor az erdők szénegyenlege csökkeni fog, ha csökkenjük, akkor növekedni – vagyis összességében több megkötött szén marad az erdőben. Ha csökken a kitermelés, akkor az pedig több, értékesebb élőhelyet is jelent. Vagyis amíg az egyik oldalon lehet amellett érvelni, hogy a biomassza felhasználás növelése növeli a megújuló részarányát, addig a másik oldalon ott van a biodiverzitás csökkenésének és a szén-dioxid megkötésnek a fontossága.

Az előző írásomban úgy köszöntem el, hogy az akkor megnyíló „Fit for 55” csomag tárgyalása megteremtheti az egyensúlyt a mérleg két nyelve között. Mostanra pedig véglegessé is váltak a felülvizsgált és újonnan bevezetett jogszabályok. Elsőként nézzük a biomassza mint megújuló energiaforrás szerepét. Mivel a 2030-as EU-s megújuló célérték cél 2030-ra 32%-ról 42,5%-ra emelkedett (a végső energia felhasználásban betöltött arányát tekintve), ezért fontos volt, hogy a Megújuló energia irányelvben szereplő, a biomassza fenntarthatóságára vonatkozó kritériumok is erősödjenek. Hiába szavazta meg az Európai Parlament, hogy a szilárd biomassza további növekedését már ne lehessen megújuló energiaforrásként elszámolni, a végső verzióban ebből nem lett semmi, és a kiskapuk miatt a kritériumrendszer inkább jelent adminisztrációs terhet a nagyobb ipari létesítményeknek, mint valódi kontrollt. A másik oldalon viszont megjelentek a 2030-ra kötelező érvényű, nemzeti szintű szén-dioxid megkötési célok, a Biodiverzitási Stratégiával pedig minden tagállamnak ki kell jelölni 10% olyan területet, amely szigorúan védett státuszt kap.

Viszont amíg a megújulós oldalon már létező szakpolitikák vannak és a biomassza alapú áramtermelés támogatása érdemben is befolyásolja a felhasználást, addig sem a szénmegkötéshez, sem a biodiverzitás növeléséhez nincsen hozzárendelve pénzügyi ösztönző. 

Ennek az egyenlőtlenségnek a feloldására jelentenének megfelelő eszközt a Nemzeti Energia és Klíma (NEKT) tervek. A minden tagállamra kötelező érvényű, a 2030-as klímacélok eléréséhez szükséges részleteket bemutatni hivatott dokumentumnak jelenleg zajlik a felülvizsgálata. A magyar dokumentum felülvizsgált tervezete, amely 2040- és 2050-es kitekintéssel is bír, már publikus, a végső verziót 2024 közepéig kell elkészíteni.

Elvesztett egyensúly

Arra a kérdésre, hogy a tervezett biomassza energetikai felhasználását milyen forrásokból tervezik kielégetni, már az eredeti NEKT sem adott választ, és a felülvizsgálat ezt a fejezetet nem is érintette. Márpedig ez hazánk esetében égető probléma, mivel a felhasználás oldalon kb. dupla annyi (!) biomassza szerepel a statisztikákban, mint a forrás oldalon. /Bővebben/ Az elfogadott új Megújuló energia irányelv pedig előírja, hogy külön értékelni kell az összhangot a 2030-as nyelési célok és a tervezett felhasználás között – vagyis annak bizonyítása, hogy a tervezett fakitermelés és energetikai felhasználás tervezésekor alkalmazták a szénelnyelési célokhoz szükséges korlátozásokat. Habár a NEKT modellezési leírásában szerepel, hogy abban a maximálisan felhasználható szilárd biomasszát a nyelési célokat figyelembe véve határozták meg, azonban a prognosztizált nyelési értékeket nem mutatták be. Ami viszont ennél is nagyobb hiányosság, hogy hiányoznak a korlátozásokat biztosító szakpolitikai intézkedések, amit az irányelv szintén elvár. Pedig ezzel kapcsolatban is volna teendő, hiszen az Erdőtörvény teljesen más logika alapján szabályozza a fakitermelést.

Más a papír, és más a realitás

A NEKT a következő szűk harminc évben más-más szerepet szán a szilárd biomasszának. 2030-ig elviekben a biomassza alapú villamos energia el fog tűnni, a háztartási tűzifa-felhasználás pedig 30%-kal csökken. Hogy ennek mennyi a realitása, az több mint kérdéses, tekintve, hogy nem kevés állami forrás révén éppen most újítják fel a Vértesi Erőművet és a Bakonyi Erőmű egy blokkját, amelyek 20 éven keresztül támogatott áron fogják tudni értékesíteni a megtermelt áramot. /Bővebben/ A tűzifa-felhasználás csökkentéséhez szükséges átfogó épületfelújítási program pedig hiányzik a dokumentumból. A csökkenő igény a tervek szerint máshol jelentkezne: a távhőszektorban lenne egy jelentős átállás biomasszára, ami el is kezdődött: nemrégiben két megyei jogú város, Kaposvár és Kecskemét távhőrendszere is átállt biomassza tüzelésre. Viszont 2040-től újabb fordulat történne, és a biomassza alapú távhő leépítése mellett – aminek a realitása ilyen távon megint csak kétséges – új típusú, ún. BECCS-es erőművek futnának fel.

BECCS, a menekülő út – de milyen áron?

A BECCS (bioenergy with carbon capture and storage) esetében az égetéskor keletkező szén-dioxidot különböző technológiákkal leválasztják, majd azt egy geológiai formációba raktározzák el. A klímasemlegességet célzó forgatókönyvek azért nyúlnak szívesen ehhez a technológiához, mert a hagyományos, fosszilis alapú szén-dioxid leválasztással szemben ezt negatív kibocsátásként lehet elszámolni, mivel végső soron a légkörből vonjuk ki a szén-dioxidot. Azonban azon kívül, hogy egyelőre csak demonstrációs projektek tudtak megvalósulni, a technológiának több olyan negatív következménye van, ami miatt nagy mértékben nem célszerű rá építeni. Ilyen például a hatalmas területigény: az erőművek tüzelőanyagaként elősorban rövid szénciklusú energiaültetvények és mezőgazdasági melléktermékek jöhetnek számításba, mivel az erdők esetében a fakitermelést a LULUCF kibocsátásként kell rögzíteni, vagyis egy csöbörből vödörbe helyzet alakulna ki. Ez a területigény azon kívül, hogy más területhasználati módokkal szemben szülhet feszültségeket, hozzájárul a talaj széntartalmának csökkenéséhez, de a jellemzően nagyobb beszállítói távolságok is mind rontják a technológia szén-dioxid mérlegét.

2024. június 30., vagyis a felülvizsgált NEKT véglegesítési határidejéig van idő, és ha van politikai akarat is, nem csak a fent említett javaslatok, de a szakmai civil szervezetek más javaslatainak beépítése is egy olyan dokumentumot eredményezhetne, amire mindannyian büszkék tudnánk lenni.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Szerző: Magyar László, Energiaklub

A megújuló energia részaránya lassú, de stabil növekedést mutatott Magyarországon az elmúlt 5 évben, köszönhetően a napenergia előretörésének. Más megújulók, mint a geotermikus energia vagy a környezeti hő részaránya nagyon lassan, egyesek, mint a szélenergia vagy a biogáz egyáltalán nem bővültek.

Örömteli, hogy a felülvizsgált Nemzeti Energia- és Klímaterv a korábbi berögződéseken túl néhány szegmensben új irányokat és célokat is kijelölt. Vajon elég ambiciózusak ezek a célok? Vagy akadnak még fejlesztendő területek?

Magyarország Nemzeti Energia és Klímaterve 2020-ban készült el, melyet 2023-ban egy felülvizsgálati időszak követ, ami jelenleg is zajlik. A 2020-as eredeti dokumentumban sem az energiafogyasztás csökkentése, sem a megújuló energia részarány növelése terén nem tűzött ki Magyarország előremutató, a klímaváltozás fenyegető hatásait kellő mértékben figyelembe vevő célértékeket 2030-ra. A felülvizsgált dokumentum ezzel szemben némi előrelépést mutat. 

Jelenleg a magyar kormány által benyújtott felülvizsgálati dokumentum ellenőrzés alatt van az EU-nál. Ennek megfelelően a közeljövőben még lehetnek kisebb-nagyobb módosítások a tervezetben, ám a váz, a célok és irányok döntően nem fognak már módosulni. 

Mennyi az annyi? - megújuló energia részarány

A megújuló forrásból termelt energia részarányát tekintve a felülvizsgálat utáni NEKT anyagban számottevően megemelt célszám szerepel 2030-ra. Az eredeti NEKT-ben mindössze 21% volt a kitűzött megújuló energia részarány a bruttó végső energiafogyasztást tekintve, míg a felülvizsgált anyagban már 29% szerepel. Ugyanakkor a nemzeti célszámunk továbbra is jelentősen elmarad az uniós átlagtól, ami a felülvizsgálati körök után várhatóan 42,5% lesz (korábban ez az uniós átlag 32% volt).

A 29%-os célszám eléréséhez a három nagy “szektor” – villamos energia, fűtés/hűtés, közlekedés – mindegyikében komoly fejlesztésekre/koncepcióváltásra van szükség. A villamos energia esetén látjuk az előrelépést (legalábbis napenergia oldalon), ám a fűtés-hűtést és a közlekedést tekintve komoly akadályokat kell leküzdenünk, hogy elérhessük a kitűzött célt. Ennek az átállási folyamatnak az elősegítéséhez jelentős támogatásokra lesz szükség, elsősorban a lakosságot célozva.

A NEKT alapján a hűtés-fűtésben 2021 és 2025 között évente 1 százalékponttal, 2026 és 2030 között évente legalább 1,3 százalékponttal növeljük majd a megújuló energia részarányát.

A közlekedési ágazat teljes energiafogyasztása tekintetében 2030-ra 29% a kitűzött megújuló részarány, amit a bioüzemanyagok, illetve a villamos energia és a hidrogén felhasználásának jelentős növelésével érnénk el.

Miből termelünk majd energiát? – megújulók egymás közt

• Napenergia

A háztartási napelemes rendszerek dinamikus bővülése jó jel, úgy tűnik, hogy a korábban kkitűzött ’200 000 háztartás átlagosan 4kW-os rendszerrel’ cél jelentősen túlteljesül majd. 

Örömteli a 2030-as napenergia-célérték jelentős növelése is a felülvizsgált NEKT-ben (6 500 MW-ról 12 000 MW-ra emelték a célszámot), ugyanakkor a nagyon egyoldalú megújuló energia térnyerés miatt súlyos komplikációk léphetnek fel a rendszerben a következő években. A termelési csúcsok idején eladhatatlan felesleg, máskor súlyos energiahiány jelentkezik. 2050-re ráadásul még jobban eltolódna ez az arány: 20 GW feletti napelem-teljesítmény elérése a cél a NEKT szerint. Ez már nem rendszerkompatibilis Magyarországon, csak abban az esetben, ha egyéb megújuló források (pl. szélenergia) összevethetően nagy teljesítménnyel bírnak, és legalább részben megoldottá válik a szezonális energiatárolás. A nagy mértékű és egyoldalú napenergia-bővítés a rendszer instabilitása mellett a túlzott területhasználat miatt is negatívan hatna.

• Szélenergia

Pozitívum, hogy a felülvizsgált NEKT dokumentumban hosszú idő után újra megjelenik a szélenergia bővítésének terve, ám továbbra is igen csekély szerepet kap. Egy olyan hazai energiaforrásról beszélünk, melynek rendelkezésre álló potenciálja nagyságrendekkel meghaladja a hasznosítani kívánt mennyiséget. A szélenergia a villamos energia rendszer stabilitását, az importigény csökkentését és a kiegyenlítő energia mennyiségének csökkentését is segthetné, hiszen a napenergiát jól kiegészítő energiaforrás, mely jellemzően más idősávokban képes magasabb termelésre, mint a nap (éjjel és télen). Ennek tükrében rendkívül alacsony az 400 MW-os (alap forgatókönyv) és 1,1 GW-os (kiegészítő intézkedéseket tartalmazó forgatókönyv) célszám 2030-ra a szélerőműveknél, különösen a 12 GW napelemes teljesítmény mellett. Ideális lenne a napelemes teljesítmény 50%-ának megfelelő szeles teljesítmény telepítése, a két technológiát arányosan, egymás mellett bővítve a következő évtized(ek)ben.

Összevetve a jelentős potenciállal és olcsó technológiával, a szélenergia részesedése a megújuló termelésből 2050-re vonatkozóan is hihetetlenül alacsony (0,7 GW és 3 GW a két forgatókönyv szerint).

1. ábra: A beépített villamosenergia-termelő kapacitás alakulása a jelenlegi intézkedéseket figyelembe vevő WEM forgatókönyvben és a kiegészítő intézkedések is figyelembe vévő WAM forgatókönyvben, GW 

(Forrás: NEKT, tényadat forrása: Eurostat)

• Geotermikus energia, környezeti hő

A NEKT-ben többször kiemelik, hogy a geotermikus energia hasznosítása (elsősorban a távhőrendsdzereknél) még inkább fókuszba kerül a közeljövőben. Ennek ellenére mindössze kétszeresére emelnék 2030-ra a jelenleg hasznosított geotermikus energia mennyiséget. Ennél dinamikusabb, ambiciózusabb célokra volna szükség, a potenciál adott hozzá.

A NEKT az egyedi fűtési rendszerek esetében a hőszivattyús rendszerek elsődleges támogatását emeli ki, ami előremutató. Fontos kiemelni, hogy ezek a rendszerek csak hőszigetelt, jó minőségű nyílászárókkal felszerelt épületekben tudnak jó hatásfokkal és gazdaságosan működni, így a fenti addicionális beruházásoknak is meg kell valósulnia egy fűtéskorszerűsítés előtt/mellett.

A geotermikus energiához hasonlóan itt is rendkívül alacsony a NEKT célszáma, mely alapján a hőszivattyús rendszerek mindössze 3%-kal részesednének a hőellátásból 2030-ban. Ennél lényegesen nagyobb potenciál rejlik bennük, és a fűtési rendszerek dekarbonizálásához elengedhetetlen ezeknek a rendszereknek a dinamikusabb terjedése.

Pozitívum, hogy megjelenik a dokumentumban az ipari hulladékhő vagy egyéb eredetű maradékhő hasznosításának fontossága, ezekhez a célokhoz konkrét számokat, célértékeket viszont nem csatoltak.

• Bioenergia

A NEKT kiemeli a biogáz-hasznosítás előtérbe helyezését, és a forráshoz közeli hasznosítás kiemelt szerepét. Ez tényleg fontos irány, azonban a célértékekben nem tükröződik számottevő bővülés ezen a területen sem (lásd 2. ábra).

A szilárd biomassza részaránya 2030-ig még növekedhet a NEKT szerint, utána viszont fokozatosan csökkenni fog 2050-ig.

2. ábra: A megújuló energiaforrások felhasználása forrás szerinti bontásban, WEM és WAM forgatókönyv

(Forrás: NEKT, tényadat forrása: Eurostat)

A megújuló energiaforrások terjedését egyéb, a NEKT által is támogatott lépések segíthetik a jövőben:

• A NEKT-ben szerepel, hogy a hazai villamos energia tárolói kapacitások várhatóan jelentősen bővülni fognak a következő években a támogatási pályázatoknak köszönhetően. Erre óriási szükség van az időjárásfüggő megújuló energiatermelés növelésének biztosításához. A NEKT 2030-ra 1 GW tárolói kapacitással számol, ami a napelemek felé történő túlzott eltolódás miatt szűkössé válhat.

• Innovatív irány a dokumentumban a hőtárolás elterjesztése és célzott alkalmazása a lakosságnál a villamos energia rendszer kiegyenlítéséhez való hozzájárulásként.

• Az energiaközösségek támogatását célzó jogszabálymódosítások és támogatási programok a decentralizált energiatermelést és helyi megújuló forrásokra támaszkodást segítve szintén támogatják az energiaátmenetet, és pozitív fejleményt jelenthetnek. 

Összességében a felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv előrelépést mutat a korábbiakhoz képest, megemelt átfogó célszámokat, diverzifikáltabb megújuló energia portfóliót tartalmaz, ugyanakkor ha a részletekbe menően vizsgáljuk a terítéket, több esetben is nagyon konzervatív célszámokkal, hátráltató tényezőkkel, felszínesen kezelt kulcsterületekkel találkozhatunk.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Szerzők: Böröcz Barbara, Pálffy Anikó, Magyar Energiahatékonysági Intézet

Ha nem foglalkozunk azzal, hogy a szén-dioxid kibocsátásunk nagyjából 40 százalékát adó lakóépületeinket felújítsuk, kevés rá az esély, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet. Épületeink nagy része még akkor is állni fog, ezért minél inkább kellene gyorsítani a hazai épületállomány energetikai felújítását. Ez szolgálná leginkább a kibocsátáscsökkentési célokat, de egyúttal az energiabiztonság célját, a fosszilis energiahordozó importtól való függőségünk csökkentését, és hosszú távon az otthonokban felhasznált energia megfizethetőségét.   

A felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv (NEKT) legfontosabb célkitűzése éppen ezen célok együttes érvényesítése: az energiaszuveneritás és az energiabiztonság megerősítése, az energiatermelés dekarbonizálása és a megfizethetőség biztosítása. Magyarország számára ezek mellett számos társadalmi és gazdasági előnnyel is járna, ha növelné az energiahatékonysági ambíciókat, az energetikai beruházásokról való döntések előtt az energiahatékonyságban rejlő lehetőségeket is számba venné, és egyúttal megerősítené és kibővítené az ezt szolgáló intézkedéseket. A NEKT mégis csak vázlatosan tárgyalja az energiahatékonyság és az épületek energetikai felújításának témakörét. 

Korábbi elemzések bizonyították, hogy az elmúlt másfél évtizedben az energiahatékonyság javulás elsősorban a szolgáltatási szektor, másodsorban az ipar energiahatékonyság javulásának volt köszönhető, míg a lakossági fajlagos energiafelhasználási mutatók, - különösen a fűtési energia tekintetében - nem mutattak javulást. Sok évtizedes lemaradást kell hazánknak pótolnia az elmaradt tömeges épületfelújítások miatt. Ezért is szembetűnő, hogy az anyag elnagyoltan kezeli a legnagyobb végfelhasználói szektor, a háztartások energiahatékonyság-javításának kérdését, amihez még 2020-ban is a teljes végső energiafelhasználás 33%-a (250 PJ) volt köthető. A tervből hiányoznak továbbá az energiahatékonyság javulását mérő indikátorok tekintetében szektorokra lebontott célok és vállalások. Az épületek, mint a legfőbb energiafogyasztói szektor energiaigényének csökkentését komplex épületkorszerűsítések révén lehetne elérni, aminek hatása már rövid távon is csökkenne a fűtésre felhasznált energia. A lakóépületek megfelelő felújításával középtávon a hazai éves földgázfogyasztás mintegy ötödét (2 milliárd köbmétert) meg lehetne takarítani. 

Az energiahatékonysági célkitűzések között helye van az energiahatékonyság javulása által elért energiamegtakarításnak is. Az országos energiamegtakarítási célértékeket uniós irányelvek írják elő hazánk számára is, a célok a Firfor55 jogszabályalkotási csomag részeként elfogadott Energiahatékonysági Irányelv értelmében a következő évtizedben tovább nőnek. Sajnálatos tény azonban, hogy Magyarország a 2020-as energiamegtakarítási célértéket sem teljesítette (a 2020-as célkitűzés volt 167,5 PJ volt). Az előző finanszírozási ciklusban elköltött támogatások hasznosulásáról is kevés nyilvános információ áll rendelkezésre, a 2020-ra elért 120 PJ körüli energiamegtakarítás kimutatása is komoly problémát jelent a monitoring rendszer gyengeségei miatt. Az anyag megállapítja, hogy a 2021-2030-as időszak kumulált nemzeti megtakarítási célja várhatóan a korábbi többszöröse, 485 PJ körül lesz. Ehhez hozzájön a közel 50 PJ hátralék a 2014-20-as el nem ért megtakarításként, amit szintén a következő megtakarítási periódusban kell teljesíteni. Nem látszódnak azonban azok az intézkedések, különösen a lakossági szektorban, amik a megtakarítási cél többszörösének elérését biztosítani fogják.

A Magyarországon található több, mint 3,7 millió lakott lakás, - mint a legnagyobb fosszilis alapú fűtési energia felhasználói szektor energiaigényének csökkentése alig kap említést a tervben. A hazai lakóépületek pedig átlagosan kétszer annyi energiát használnak fel, mint egy korszerű épület. Az épületállomány nagyszabású felújítása Európa szerte kihívást jelent, a legtöbb tagállam ezért állami és uniós forrásokból biztosít támogatást és a piaci finanszírozási megoldások együttes mozgósítása révén ösztönzi az energetikai felújításokat. A piaci finanszírozás bevonásának azonban egy bő évtizede gátját képezi a rezsicsökkentés, ami az alacsonyan tartott energiaárak miatt kitolja a lakossági energetikai korszerűsítések megtérülését és nem ösztönöz a takarékos energiahasználatra.  

Ahhoz, hogy a hazai épületállomány megújulhasson, évente kb. 130 ezer lakóépület energetikai mélyfelújítására lenne szükség. Energetikai felújítások folyamatosan zajlanak, - főként önerős finanszírozásban - azonban a MEHI 2020-as felmérése szerint - a felújítások nem energiahatékonysági megfontolásból történnek, hanem leginkább azért, mert elromlik valami. A háztartások energetikai felújításai részlegesek, döntő részükhöz nem készül energetikai terv, laikusok döntenek a szakmai tartalomról; a sekély felújítások és ad hoc beavatkozások így nem hozzák a remélt eredményt: alacsonyabb energiafogyasztást és lecsökkent rezsiköltséget.  

A 2022 évi energiaválság leginkább a fűtés kényszerű visszafogása révén csökkentette hazánk gázfelhasználását, és kevéssé a korszerűsítési intézkedések felfutása révén. Tartós csökkenést az épületek energiafelhasználásában azonban csak strukturális megoldás révén, azaz hőszigetelés, nyílászárócsere és fűtéskorszerűsítés együttes, akár szakaszos megvalósítása révén lehetne elérni, ezáltal hosszabb távon is biztosított lenne az alacsony fogyasztás és az alacsony rezsi. Ehhez a hazai mélyfelújítási arányt a jelenlegi 0,2%-ról évi 2-3 %-ra kellene feltornázni.   

A családok többségének azonban nem áll rendelkezésre a felújításokhoz szükséges megtakarítás. Egy stabil, hosszú távon kiszámítható lakossági épületenergetikai ösztönző- és támogatási program nélkül a lakossági mélyfelújítások nem fognak megtörténni, ahogyan az elmúlt évtizedekben sem történtek. A rezsicsökkentés fenntartása a piaci alapú finanszírozási lehetőségeket is ellehetetleníti. A rezsicsökkentés szabályainak részleges módosítása jó kiindulási alap az energiahatékonyság növeléséhez. A lakossági átlagfogyasztási limitet meghaladó, tipikusan 1990 előtt épült családi házak megnövekedett energetikai kiadásait is tartósan az energetikai felújítások előmozdítsa révén lehetne csökkenteni, egyúttal mérsékelni az energiaszegénységet és csökkenteni a gázfüggőséget. A felújítások ösztönzését a társasházak körében is elő kell mozdítani és az önerő megteremtéséhez is segítség kell. Korábban az államilag támogatott lakástakarékpénztár rendszer egy jól működő konstrukció volt, amelynek komoly hagyománya és ismertsége van már az országban. A NEKT-ben nem találni a tervek között ilyen intézkedéseket.

A tömeges lakossági energetikai felújítások előmozdítása összehangolt intézkedésekkel lehetséges csak, amelyek szabályozási, finanszírozási és a tájékoztatást, tanácsadást és szemléletformálást erősítő intézkedések teljes körére egyidejűleg kiterjednek. A beruházások megvalósulását biztostó támogatási tervek mellett fájóan hiányoznak azok az intézkedések, amelyek a szabályozási vagy információs akadályok mérséklését célozhatnák, és nem járnak jelentős beruházási igénnyel. Lenne teendő az alternatív szakpolitikai intézkedések hatásosságának megerősítésével, a hazai kötelezettségi rendszer finomhangolásával a lakossági és önkormányzati szektorból származó megtakarítások ösztönzésére, a vissza-nem-térítendő támogatási programokban az energiahatékonysági elvárások szisztematikus érvényesítésére, vagy olyan, az épület szektort és a felújításokat ösztönző intézkedésekkel, mint a tanúsítványok felújítási útlevelekké való továbbfejlesztése, vagy az egyablakos tanácsadó irodák hazai felskálázása. 

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat

Szerző: Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke

Az Európai Bizottság jóváhagyta Magyarország REPowerEU tervét, amely szerint 2026-ig 2346 milliárd forintot fordítanánk a szén-dioxid-kibocsátás, a primerenergia-felhasználás és az orosz energiahordozóktól való függőség csökkentésére. Ennek az összegnek a 11 százalékát uniós vissza nem térítendő támogatásból, további 63 százalékát uniós hitelből fedeznénk. A tervet elemezve, a Levegő Munkacsoport arra következtetésre jutott, hogy az több uniós jogszabályba is ütközik, így erősen aggályos a Bizottság általi jóváhagyása.

A tervben nem található adat arra vonatkozóan, hogy a benne felsorolt reformok és beruházások megvalósulása esetén összességében mennyivel csökken az adott időszakban az ország teljes primerenergia-felhasználása és szén-dioxid-kibocsátása. Ezeket az adatokat azért lenne fontos ismerni, mert ha az elkövetkező években a kormányzati politika, illetve a kormányzati intézkedések végső soron az ország szén-dioxid-kibocsátásának a növekedését idézik elő, akkor ez már eleve megkérdőjelezi az egész terv értelmét.

A tervben előirányzott reformok és beruházások megvalósításával évi 0,7-0,9 millió tonna szén-dioxid-kibocsátáscsökkenést érnénk el, vagyis 2,6-3,4 millió forint kiadás eredményez egy tonna csökkentést. Ez szintén komoly aggályokat vet fel, hiszen más intézkedésekkel ennél jóval alacsonyabb fajlagosan költséggel is lehetne mérsékelni a kibocsátást. (Megjegyezzük, hogy az EU emissziókereskedelmében a karbonkvóta tonnánkénti ára jelenleg 82 euró, vagyis – hivatalos árfolyamon számolva – 31 000 forint körüli.)

A szeptemberben közzétett tervezet 14 reformot irányoz elő, amelyek kétségkívül hasznosak, azonban messze nem elegendőek a kitűzött célok eléréséhez. Ezért haladéktalanul meg kell kezdeni az Európai Tanács és az Európai Bizottság által is szorgalmazott további reformokat.

A rezsicsökkentés igazságtalan, mivel a leggazdagabbaknak kedvez, nagyobb részben kapják olyanok, akik nem szorulnak rá.  2023-ban a kormány 2580 milliárd forintot fordít „rezsivédelemre”, és ezt a támogatást – bár 2023. évinél jóval kisebb összeggel, 1340 milliárd forinttal – 2024-ben is folytatja. Továbbá jelenleg hatalmas közvetlen és közvetett állami támogatásban részesülnek a fosszilis energiahordozók a rezsicsökkentésen túlmenően is. Az Európai Bizottság tanulmánya szerint Magyarországon a fosszilis energiának nyújtott támogatás mértéke a 2020-ban a GDP 1%-ának felelt meg. Ezek az adatok azonban nem tartalmaznak számos tényezőt, amelyek közül messze legnagyobb az, hogy a környezeti és egészségi károk költségeit nem építették be az árakba. Ha megszűnnének ezek a támogatások, illetve a rezsicsökkentés, akkor a tervben előirányozott beruházási támogatások jelentős része teljesen nyilvánvalóan szükségtelenné válna, hiszen ezek a beruházások piaci alapon is viszonylag gyorsan megtérülnének. Mindezek indokolják a rezsicsökkentés. kivezetését, és ezzel párhuzamosan a rászoruló háztartások kompenzációját, valamint az épületfelújítási támogatások növelését.

Egyértelműen képtelenség tehát érdemi előrehaladást elérni a REPowerEU említett célkitűzései irányában úgy, hogy a kormány sokkal nagyobb összeggel támogatja a visszaszorítandó energiahordozókat, mint a Magyarországnak előirányzott REPowerEU-támogatás teljes összege. Ezek támogatások társadalmilag is rendkívül igazságtalanok, mivel leginkább a gazdagabb rétegeknek – és különösen a leggazdagabbaknak – kedveznek, vagyis nagyobb részben olyanok kapják, akik nem szorulnak rá. Egyebek mellett így sokkal kevesebb támogatás jut a szegényebbeknek, mint egyébként lehetne. Továbbá a támogatás következtében keletkező környezetszennyezés és egészségkárosodás is leginkább a szegényeket sújtja. Rendkívül igazságtalanok ezek a támogatások azért is, mert az energiahatékonysági beruházásokat végző vállalkozásokat érdemtelenül hátrányba hozza a fosszilis energia használatában érdekelt vállalatokkal szemben. A legnagyobb hátrányuk pedig minden bizonnyal az, hogy a lakosságot, az üzleti szférát és a politikai döntéshozókat egyaránt félretájékoztatják az energia valódi áráról és az ennek következtében elkerülhetetlenül előálló súlyos helyzetről, kiszolgáltatottságról is. 

Mivel még mindig rendkívül alacsony a lakosság energiatudatossága és hiányosak az ismeretei arról, miként lehet és miért érdemes minél több energiát megtakarítani, illetve kevésbé környezetszennyező fűtési és hűtési módszereket alkalmazni, ki kell dolgozni egy széles körű szemléletformálási programot az Európai Bizottság, valamint hazai és külföldi civil szervezetek bevonásával, és ezt mielőbb végrehajtani.

Szintén szükséges a hatóságok megerősítése az illegális égetések felszámolása érdekében, ugyanis Magyarországon – csakúgy, mint a térség több országában, Lengyelországtól Bulgáriáig – rendkívül elterjedt a lakossági hulladékégetés, ami rendkívül egészségkárosító és hozzájárul a klímaválság fokozódásához. Az ügyben illetékes kormányhivataloknak viszont nincs kapacitásuk arra, hogy fellépjenek ezen illegális tevékenység ellen. Ezért a hatóságok megerősítése mellett a jelenleginél nagyobb felhatalmazást kell adni az önkormányzatoknak és a rendőrségnek, hogy szüntessék meg ezeket a jogsértéseket.

A széles körű szemléletformálás, a hatóságok megerősítése, valamint a civil szervezetek egyéb vonatkozó javaslatainak a megvalósítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a támogatások felszámolása ne vezessen a lakossági hulladékégetések és a falopások mértékének növekedéséhez.

Ami a tervben szereplő 16 beruházást illeti, ezek nagy része a fosszilis energiahordozók további használatára építő nagy értékű beruházás (földgáz-infrastruktúra fejlesztése, ipari parkok fejlesztése stb.). Az ilyen – elsősorban profitorientált magáncégek érdekében álló – beruházásokra egyetlen fillér hazai vagy uniós közpénzt se szabad áldozni, hiszen az se környezetvédelmi, se gazdasági észszerűséggel nem indokolható, sőt kifejezetten piactorzító hatású és késlelteti a zöld átállást, ami tovább rontja a versenyképességünket. A tervezett beruházások nem csökkentenék érdemben hazánk energiafüggését sem, hiszen azokat az energiahatékonysági erőfeszítések és az érdemi gazdasági szerkezetváltás biztosíthatnák. 

Az elmúlt évtizedek megbocsáthatatlan mulasztása a lakóépületek energetikai korszerűsítésének elmaradása: emiatt sok ezer milliárd forint került feleslegesen kiadásra, jelentősen romlott a környezet állapota és a lakosság egészsége, továbbá az épületek nagy része nem lesz képes megfelelő mértékben biztosítani a feltételeket az ott lakók egészséges életéhez, aminek következtében tömeges, egyébként elkerülhető megbetegedésre és sok idő előtti halálozásra kerülhet sor, ami a gazdaságra is súlyos csapást mér. 

A kormány álláspontja szerint azért nem irányoznak elő több forrást az épületek energiahatékonyságának javítására, mert „a javasolt mértékű forrásbővítés megítélésünk szerint már túllép a rendelkezésre álló kivitelezői kapacitások mértékén, így az nem tudna hasznosulni.” Megfelelő átképzéssel, valamint a kevésbé fontos, gyakran az éghajlat-, illetve környezetvédelmi célokkal ellentétes beruházások elhagyásával viszont bizonyára a jelenleginél jóval több kapacitást is lehetne biztosítani.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat