Írta: Dönsz-Kovács Teodóra és Marton Miklós
A Politico új, riasztó jelentése a budapesti repülőtér vitatott bővítésével kapcsolatos „forgóajtókat”2 tár fel az EBB legmagasabb szintjén.
Fotó: Liszt Ferenc Budapest Airport, Bjoertvedt, CC BY-SA 4.0 , via Wikimedia Commons
Csaknem egymillió budapesti lakos él Magyarország legnagyobb nemzetközi repülőtere árnyékában, „élvezve” annak elviselhetetlen zaját és fullasztó légszennyezését. A leszálló és induló járatok légörvénye és heves rezgése sok kárt okoz a közeli negyedek lakóházaiban. Az Európai Beruházási Bank (EBB) milliós uniós közpénzével bővülő repülőtér jövője sok lakost tiltakozásra késztetett, de a Bank, a Budapest Airport Zrt. és a magyar hatóságok többnyire csak a vállukat vonogatják.
Február 29-én a Politico nyilvánosságra hozta, hogy Vazil Hudák, aki az Európai Beruházási Bank alelnökeként 2018 decemberében 200 millió eurós hitelt írt alá a repülőtér üzemeltetőjével, alig három hónappal a Banktól való távozása után - tehát a Bank magatartási kódexe által előírt türelmi időszak1 alatt - csatlakozott a budapesti repülőtér igazgatóságához. A Politico értesülései szerint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelenleg is vizsgálja az EBB-hitel és Hudák alelnöki, majd igazgatósági tagsági tisztségei közötti összefüggést.
Az EBB-hitel célja, hogy a kibővített budapesti repülőtér 2030-ra másfélszeresére növelhesse utasforgalmát. A Bankwatch és a Magyar Természetvédők Szövetsége a Kulturált Légi Közlekedésért Egyesület helyi aktivistáival közösen évek óta arra figyelmeztet, hogy a járatok számának ellenőrizetlen növekedése az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedését, a zaj- és légszennyezés növekedését, valamint a szomszédos házak további sérülését eredményezi. A projekt környezeti terhelése még magasabb lesz, ha a repülőtér-bővítése anélkül megy végbe, hogy teljes mértékben összhangban lenne az EBB-szabványokkal és az EU-szintű jogszabályokkal – illetve, hogy bevonnák a helyi közösségeket. Amint azt az EBB igazgatótanácsának elmondtuk, ez a projekt sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját.
Valójában már több mint két év telt el azóta, hogy az EBB Panaszkezelési Mechanizmusa elismerte, hogy a repülőtér-bővítési projekt előkészítése alapvetően hibás volt. A Mechanizmus jelentése megerősítette a civil szervezetek által felvetett aggodalmakat, miszerint az EBB nem értékelte megfelelően, hogy a projekt megfelel-e a bank saját szabályainak, és nem tájékoztatta a nyilvánosságot a projektről és annak következményeiről. A Mechanizmus vizsgálatából többek között kiderült, hogy a jogszabályi előírások ellenére a projekt nem ment át környezeti hatásvizsgálaton.
Az a tény, hogy mind az EBB, mind a Budapest Airport Zrt. folytatta ennek a problémás projektnek a végrehajtását, miközben nem hajtotta végre a Panaszmechanizmus ajánlásait, már önmagában is komoly kétségeket ébreszt a nyilvánosság integritását illetően. A Bank közölte a Politicóval, hogy folytatni kívánja a hitel folyósítását, „amíg a szerződéseinkhez csatolt feltételek teljesülnek”. Az általános szerződési feltételek azonban megkövetelik, hogy az EBB által finanszírozott projektek megfeleljenek a környezetvédelmi jogszabályoknak. Ez a projekt pedig, ahogy a Panaszmechanizmus kimondta, nem felel meg.
Az a leleplezés, hogy az EBB alelnöke, aki ezt a kétes kölcsönt aláírta, később a Budapest Airport vezetőségének tagja lett, elmélyíti az uniós intézmény iránti bizalomhiányt – nem csak a projekt által érintettek körében, hanem valószínűleg jóval azon túl is.
Magyarországon és szélesebb körben Európában támadások érik a jogállamiságot. Ezért különösen fontos, hogy az EBB, mint közintézmény, megerősítse elkötelezettségét az uniós jog, és különösen az általa támogatott projektek által érintett közösségek tiszteletben tartása mellett. Ezért kulcsfontosságú, hogy az EBB elismerje a Politico által feltárt összeférhetetlenség súlyosságát, és nyilvánosan magyarázatot adjon arra, hogy Hudák kinevezése a Budapest Airport Zrt. igazgatóságába hogyan befolyásolta az általa aláírt bővítési projektet.
Úgy tudjuk, hogy a repülőtér-üzemeltető Budapest Airport Zrt. a közelmúltban benyújtotta az Európai Beruházási Banknak a felülvizsgált Egyeztetési Tervet (Stakeholder Engagement Plan), ahogyan azt a Bank Panaszmechanizmus ajánlásai előírták. Február elején érdeklődésünkre a Bank arról tájékoztatta az MTVSZ-t és a Bankwatch-ot, hogy ügyfele a véglegesített dokumentumokat a honlapján fogja közzétenni. A repülőtér üzemeltetője azonban soha nem osztotta meg a tervtervezetet a projekt által érintett szomszédos közösségekkel, ahogyan azt az EBB szabályai előírják.
A nyilvánosság bevonásáról dönteni a nyilvánosság bevonása nélkül abszurd és felháborító, és tovább rombolja az érintett közösségek amúgy is ingatag bizalmát a Budapest Airport Zrt. és a Beruházási Bank felé. Valójában még ha nyilvánosságra hozzák is az Egyeztetési Tervet, akkor is már két év veszett el a folyamat elindítására. Továbbra is az EBB felelőssége marad annak biztosítása, hogy a „nyilvánosság bevonása” ne érjen véget a dokumentumokban, hanem azt érdemi, inkluzív helyi egyeztetés kövesse.
Közpénzt egyáltalán nem a klímakárosító légiforgalom bővítésére kellene fordítani, sokkal inkább a fenntarthatóbb közlekedés fejlesztésére. De legalább, ha a repülőtér bővítését be kell fejezni, azt összhangba kell hozni az EBB-szabványokkal és az EU-joggal, elsőként az összes környezeti hatás felmérésével. Az EBB-nek és ügyfelének, a Budapest Airport Zrt.-nek sürgősen és maradéktalanul végre kell hajtania a Panaszmechanizmus ajánlásait, és kiemelten kell kezelnie a helyi közösség érdemi bevonását.
A „forgóajtók”2 idült problémája az EBB-nél
A Politico története komoly aggodalomra ad okot az EU pénzügyi világában ismétlődő „forgóajtós”2 esetek miatt is. Emily O'Reilly európai ombudsman 2023 novemberében összegezte akkori vizsgálatát egy volt EBB-alelnökkel kapcsolatban, aki szokatlan karrierbeli ugrást tett. Abban az esetben Dario Scannapieco, miután elhagyta az EBB-ben betöltött posztját, az olasz állami hitelező Cassa Depositi & Prestiti SpA (CDP) élére került, amely gyakran dolgozik együtt az EBB-vel pénzügyi közvetítőként. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bank által az ügyben folytatott ügymenet „nem megfelelő és hivatali visszásságot jelent”. Az ombudsman ajánlásokat is tett, hogy a Bank Etikai és Megfelelőségi Bizottsága „hozzon intézkedéseket a beazonosított esetleges összeférhetetlenségi kockázatok mérséklésére”, és mihamarabb tegye közzé a tervezett lépéseket.
Nem sokkal ez után az európai ombudsman újabb vizsgálatot folytatott az EBB magas szintű „forgóajtóival” kapcsolatban. Ebben az esetben Emma Navarro 2021 januárjában az Iberdrola spanyol energiavállalathoz ment dolgozni, mindössze három hónappal azután, hogy elhagyta az EBB alelnöki posztját, ahol több milliárd eurós kölcsönt írt alá ugyanannak a cégnek. „Az EBB nem kezelte megfelelően az összeférhetetlenség kockázatát, amely abból adódott, hogy a volt elnökhelyettes a türelmi időszakában1 állást töltött be a cégnél” – áll az ombudsman határozatában. A jövőbeni esetek megelőzése érdekében azt javasolta, hogy az EBB „szilárdabb hozzáállást alkalmazzon az Irányító Bizottság tagjainak olyan magánszektorbeli munkakörökbe való forgóajtós távozásakor, amelyeken addig az EBB szolgálatában dolgoztak”.
Mindezeknek nem lett volna szabad megtörténniük. Valószínűleg az Irányító Bizottság szabályzatának későbbi változtatásai sem foglalkoznak érdemben a kérdéssel, hiszen ezek meghosszabbították a türelmi időszak időtartamát.
Xavier Sol, a CounterBalance elnevezésű, a közpénzügyek átláthatóságát szorgalmazó nemzetközi civil szervezet akkori igazgatója már 2016 júliusában ezt írta: „Ahhoz, hogy az EBB az európai polgárok érdekében működjön, az uniós banknak szigorúbb rendelkezéseket kell elfogadnia a magas szintű munkatársak összeférhetetlenségi konfliktusai és a „forgóajtók” elkerülése érdekében.” Sol azután írta mindezt, hogy O’Reilly ombudsman levelet írt Werner Hoyer akkori EBB-elnöknek, amelyben kifejtette, hogy a Banknak foglalkoznia kell az összeférhetetlenség kockázatával a vezető testületeiben. „Az EBB-nek nemcsak az összeférhetetlenség ellen, hanem annak még a látszata ellen is fel kell lépnie. Proaktívnak kell lenni a kockázatok azonosításában és kezelésében az irányító testület tagjainak megbízatása előtt, alatt és után” – áll O'Reilly levelében.
2017 áprilisában az Európai Parlament felhívást intézett az EBB-hez, hogy kezelje az összeférhetetlenség kockázatát. A felhívás aláírói (Európai Parlament képviselői) „erős aggodalmukat fejezik ki az EBB irányító testületekben kialakuló esetleges összeférhetetlenség megelőzése irányuló mechanizmusainak feltárt hiányosságai miatt”, és sürgetik a Bankot, hogy vegye figyelembe az Ombudsman ajánlásait, és „a lehető leghamarabb vizsgálja felül magatartási kódexét.”
Közel négy évvel később, 2021 júniusában a képviselők ismét felhívták a figyelmet az EBB-ben fennálló összeférhetetlenség kérdésére, megjegyezve, hogy „több korábbi alelnök az EBB-vel kapcsolatban álló szervezeteknél vállalt munkát anélkül, hogy betartották volna a türelmi időt.” Elítélték „azt a tényt, hogy az ilyen gyakorlatokat nem szabályozza szigorúan és nem tiltja az EBB magatartási kódexe”. Az Európai Parlament ismételten felszólította a Bankot, hogy szigorítsa a foglalkoztatás utáni szabályozását, hogy az összhangba kerüljön az Európai Bizottság és a hasonló intézmények szabályaival.
Két hónappal később az EBB új magatartási kódexet vezetett be az Irányító Bizottság számára. Ez a szöveg 24 hónapos türelmi időt ír elő, amely alatt az EBB alelnökeinek „kerülniük kell minden olyan helyzetet, amely tényleges, potenciális vagy látszólagos személyes összeférhetetlenséghez vezethet. Ha ezeket nem lehet elkerülni, ezeket a helyzeteket megfelelően és óvatosan mérsékelni kell.”
A három „forgóajtós” eset azonban azt jelzi, hogy a probléma nem csak a türelmi idő hosszában van, bár az érintett alelnökök mindegyike az EBB-től való távozását követően négy hónapon belül töltötte be új állását. A probléma sokkal inkább maga az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok érvényesítése.
Az igazgatóság Etikai és Teljesítési Bizottságának gondoskodnia kell a türelmi idő szigorú betartásáról, különösen a leköszönő alelnökök körében. A szabályokat is meg kell erősíteni, hogy az EBB Irányító Bizottságának tagjai ne vállalhassanak munkát olyan vállalatoknál és intézményeknél, amelyek a Bank pénzügyi támogatásában részesülnek azokban a régiókban és országokban, amelyekért az érintett alelnök volt felelős.
Közvetlen kapcsolat van aközött, hogy az EBB nem tartotta be környezetvédelmi és szociális normáit, valamint az uniós jogot a budapesti repülőtér projektjének fejlesztése során; és aközött, hogy nem tartotta be a vonatkozó etikai garanciákat. Mindkettő veszélyezteti a Bank integritását.
Legfőbb ideje, hogy az EBB fokozza erőfeszítéseit az összeférhetetlenség megszüntetésére, különösen a saját vezetésén belül. Nadia Calviñonak, a Bank elnökének gondoskodnia kell az Európai Ombudsman ajánlásainak betartásáról a „forgóajtó-jelenség” megfékezése érdekében. Az EU pénzügyminisztereinek mint az EBB vezetőinek látniuk kell, hogy ez alapvetően fontos a bizalom megőrzéséhez.
Anna Roggenbuck, Bankwatch és Dönsz-Kovács Teodóra, MTVSZ
A fordító megjegyzései:
- Türelmi időszak: Sok szervezet döntéshozói a munkakör befejezése után nem vállalhatnak azonnal hasonló munkát, mivel sok üzleti titkot, tapasztalatot így magukkal vihetnének. Az intézmény a bankszektorban általános, annak részleteit a munkaszerződés megkötésekor vagy módosításakor célszerű tisztázni. Az időszak hossza akár két év is lehet. A fogalom angolul cool-off period, vagy gardening-leave.
- Forgóajtó: angolszász beszédben az ismétlődő, vissza-visszatérő jelenségek szimbóluma (revolving door). A fogalom a közszférában olyan távozásra utal, amikor valaki egy fontos pozícióból a magánszférába távozik úgy, hogy azzal jogosulatlan előnyökhöz jut. Ilyen például, ha valaki a jogszabály alkotás, vagy annak végrehajtatása oldaláról az érintettek oldalára lép át.
Az eredeti cikk itt érhető el: https://bankwatch.org/blog/soft-landing-new-high-level-eib-revolving-door-revelations-suggest-systemic-issue-persists