Hajdúböszörményi lokálpatrióta, hangsúlyozza, hogy a Hajdúság szívében, a Hajdúság fővárosában él. Mint ahogy arra is büszke, hogy két nagy lánygyermek boldog édesapja. Középiskolás madarászként már ott volt 1989-ben Budapesten a Magyar Természetvédők Szövetsége alapításánál. Az MTVSZ szemléletformáló anyagai elképzelhetetlenek természetfotói nélkül, emblematikus figurája Őrzők című, természetvédőket bemutató kiállításunknak. Munkája elismeréseképpen néhány éve Pro Natura Emlékplakettet kapott.

Az interjút Gadó György készítette.

Hogy kerültél 17 éves korodban a Magyar Természetvédők Szövetsége alakuló ülésére?

A meghívást a gimnáziumunk diákköre kapta, aminek én harmadikos gimnazistaként diáktitkára voltam. Engem akkor főleg a madarászat érdekelt. Böszörményben volt saját odútelepünk, gondosan kiválasztott területünk, ahol rendszeresen felmértük a madárállományt. És persze érdekelt, hogy az országban más természetvédők mivel foglalkoznak. Közvetlen haszna is volt annak, hogy megismerkedtünk az MTVSZ-szel. Ez adott löketet ahhoz, hogy diákkörünket, ami gimnáziumi keretek között működött, egyesületi formában vigyük tovább. A Hajdúböszörményi Ifjúsági Természetvédelmi Kört 1991-ben alapítottuk meg.

Nem volt elég a madarászás a haverokkal? Mi vitt rá titeket, hogy egy hivatalos egyesületet létrehozzatok?

A közvetlen ok az volt, hogy az MTVSZ-nek voltak táborpályázatai kifejezetten természetvédelmi vagy környezetvédelmi táborok szervezésére. Láttuk, hogy előnyös, ha szervezetet hozunk létre. Ezen kívül mi fiatalon is lokálpatrióták voltunk, Hajdúböszörmény nagyon fontos volt nekünk.

Biztos voltam benne, hogy biológus vagy esetleg agrármérnök vagy, csak mostanában hallottam, hogy bölcsészként végeztél. Miért?

Már akkor is mindenki azt hitte, hogy biológus akarok lenni, de én terepi ember voltam, a molekuláris biológia nem vonzott, a sejtosztódás nem hatott meg. Igazából gimnázium után nem is akartam továbbtanulni.

Hol kezdtél dolgozni?

Gimnázium után fotósként dolgoztam a helyi múzeumban néhány évet, aztán egyre több feladatot adott a Kör. A nevünk közben változott, de a lényeg nem. Kicsit öregedtünk, 2006-ban ifjúsági körnek már nem nevezhettük magunkat, ráadásul a tevékenységünk is bővült, nemcsak Böszörménnyel akartunk foglalkozni, így egyszerűen Zöld Kör lett a nevünk. Akkoriban az MTVSZ is szorgalmazta, hogy vegyük át a Föld Barátai arculatát. Ezt egy az egyben azt hiszem, csak mi tettük meg. Tetszett nekünk az egyszerű logo.

Kezdetektől mostanáig a táborozás a fő tevékenységetek?

Az egyesületnek, amelynek munkatársa és egyúttal vezetője vagyok küldetése a szemléletformálás. Ebben persze a táborok szervezésének nagy szerepe van. Két évvel ezelőtt ezért is kezdeményeztem, hogy azokkal a tagszervezetekkel, akik táborozással foglalkoznak, szervezett keretek között osszuk meg a tapasztalatainkat. Létre is jött egy kétnapos találkozó a böszörményi erdőség közepén egy üdülőben. Elég sokan voltunk, és megindult valami. Az MTVSZ megalakulásának 30. évfordulóját ünneplő kismarosi tagcsoport gyűlésen is az egyik műhelybeszélgetés a táboroztatásról szólt.

Ezek szerint ti is legalább 30 éve szerveztek táborokat. Még ma is tart a lelkesedés?

Azért nem mindig ugyanazt csináljuk, komoly változások vannak. Kezdetekben a böszörményi erdőségben táboroztunk. Egyébként ott még ma napig van táborunk. Nagy lépés volt, mikor 94-ben szert tettünk egy saját táborhelyre. Ebben az Ökotárs Alapítvány és az Autonómia Alapítvány kamatmentes hitele segített. Böszörménytől jó száz kilométerre, Bodrogolasziban egy lepukkant folyóparti parasztházat vásároltunk. Ma már itt 3 ingatlanunk van, két parasztház és egy csónakház, vagyis egy vízitúrabázis és egy táborhely.

Ezek szerint közvetlenül a Bodrog partján vannak az épületek?

Így van. Annyira szoros a kapcsolatunk a vízzel, hogy amikor árad a Bodrog, akkor be is jön a kertbe. De nem csak ott táborozunk. Az elmúlt években például voltunk a gyerekekkel a Hortobágyon is. Bodrogolasziban helyet adunk olyan tematikus táboroknak is, amit nem mi szervezünk. Vannak itt horgásztáborok, rajztáborok, osztálykirándulások. Mi magunk természetismereti táborokat és egy pár éve gyógynövény ismereti táborokat szervezünk. A gyógynövényest családi tábornak hirdettük, szóval ott sok a felnőtt, a legtöbb résztvevő nyugdíjas.

Ti hogy biztosítjátok a táborozás hátterét? Hány munkatársatok van?

Most van kb. 15 főállású emberünk. Persze úgy, hogy ebből 3 közmunkás, 2-3 a Munkaügyi Központ által támogatott dolgozó, a többi az főállású. Igazából ez most több mint a szokásos, a létszám a pályázatoktól függ.

Csak környezet- és természetvédelmi pályázatokat írtok?

Egyáltalán nem. Talán furcsa, de hátránya is van, ha túl sokféle pályázatot elnyerünk. Most elég sok projektünk van, ami lehetővé teszi, hogy sok alkalmazottat eltartson az Egyesület. Ez sajnos nagyon hullámzó. Korábban a 2014-2020 közötti időszak uniós pályázatait sokáig nem írták ki. Most meg annyi munkánk van, hogy eltűnik a szépsége, majdnem megszakadunk. Ilyenkor még a saját gárda sem elegendő.  Sokkal szerencsésebb lenne, ha folyamatosan tudnánk tervezni.

Azt tudom, hogy a hulladékos szemléletformálásban régóta aktívak vagytok.

Persze, és ehhez értünk is, szívesen is csináljuk. Nagyon jó a kapcsolatunk a helyi hulladékos közszolgáltatóval. Volt, amikor ők adtak nekünk megbízásokat szemléletformálásra. Kezdetekben a szelektív gyűjtés bevezetése volt a téma, ma már ezt túlhaladtuk. A megelőzéssel és a komposztálással foglalkozunk.

Nem ismerem a hajdúsági helyzetet, de gondolom, hogy a ti hulladékképződés megelőzését hangsúlyozó szemléletek radikálisabb, mint amit a közszolgáltató képvisel. Ők azért vevők a ti ismeretterjesztésetekre?

Hát nyilván nekik meg kell felelniük egyéb elvárásoknak is, főleg annak, amit a tulajdonos önkormányzat vár tőlük, de a megelőzés területén teljesen együtt mozgunk. Ez azért is van, mert a közszolgáltatónál a szakmai munka vezetője nálunk elnökségi tag, régen nálunk volt polgári szolgálatos. Ráadásul az ügyvezető is aktív zöldkörös. Ezek a kapcsolatok nyilván sokat nyomnak a latba.

Mi az a munka, amibe pályázati kiírás nélkül nem kezdtetek volna bele?

Hát például az iskolákban most is tart a „Menő menzák” programunk. Ez is egy szemléletformáló dolog, de az egészséges táplálkozásról szól. Ennek nem én vagyok az emblematikus figurája.

Igen, ezt gondoltam.

Nézd meg ezt a képet, ahol kínai madárfotósokkal fényképeszkedtem. Olyan széles vagyok, mint három kínai madárfotós együtt.

Na ne túlozz! Különben is, ettől még fontosnak tarthatod a Menő menzák programot!

Hát persze! Ráadásul ezt a lehetőséget is az MTVSZ-ből tudtam meg. Szalay Timi újságolta, hogy ők Veszprémben egy ilyen programon dolgoznak. Mi is rámozdultunk, és bár nyáron ez nem volt könnyű feladat, de 4 iskolát összeszerveztünk. A környezeti nevelési múltunk miatt megvolt a kapcsolatunk a tanárokhoz, az iskolai alapítványoknak megírtuk a pályázatokat. Az eszközökön és a személyi költségeken kívül a pályázati összeg főzőklubokra és egészségvédő klubokra fordítható, ezt a szolgáltatást mi nyújtjuk az iskoláknak. Ehhez persze dietetikust is be kellett vonnunk a munkába.

Mit mondjak, a ti példátokon is azt látom, hogy manapság nem könnyű egy civil természetvédő szervezet élete!

Várj, még folytatom! Van olyan projektünk, ami egyáltalán nem környezetvédelemmel foglalkozik. Témája az elektronikus közigazgatás népszerűsítése hátrányos helyzetű emberek között. Találtunk egy pályázati kiírást, végül belevágtunk. Van gyakorlatunk fórumok rendezésében, a projekt pedig a mi működésünket is segítette. De a szívünk csücske természetesen a környezet- és természetvédelem. Szerencsére az elmúlt években jó néhány ilyen munkánk van. Önkormányzatokkal is együtt dolgozunk.

Böszörményben laknak vagy 30 ezren. Mennyire vagytok benne a város életében?

Pontosítok, Hajdúböszörményben  32 ezren laknak. 94-ben indultunk az önkormányzati választásokon, akkor egy embert listáról sikerült bejuttatnunk. Utána én pártszínekben indultam, és bejutottam, önkormányzati bizottságot vezettem. A jelenlegi polgármesterünk is valamikor benne volt a Zöld Körben. Tehát a helyi közéletnek mi szerves része vagyunk. Rengeteg programot csinálunk, ezért ismerik a szervezetet.

Ránéztem a közösségi hálón az oldalatokra, úgy láttam, hogy télen is nagyon aktívak vagytok.

Persze. Rengeteg dolgot lehet télen is csinálni. Ökomese előadás gyerekeknek, Kuka Suli kiállítás, előadás a mélymulcsos zöldségtermesztésről, disznótoros. Vannak szabadtéri programok is: erdei fülesbagoly megfigyelés, barlangtúra a Szlovák-karszton, mikor közeledik a tavasz, jön a madárodúk kihelyezése.

Az sem kevés, ha csak Böszörménnyel foglalkoztok. Van energiátok másokra is?

Bizonyos projektekben a célközönség Hajdú-Bihar megye, és a vízibázisunk miatt otthon vagyunk Bodrogolasziban, futnak Bodrog-menti projektjeink is.

Nem vagytok messze az országhatártól. Együttműködtök határon túli szervezetekkel?

Persze, ezt még nem mondtam. Nagyváradon van egy hozzánk hasonló profilú szervezet, az Ecotop. Régóta dolgozunk velük, most éppen van egy közös INTERREG projektünk, amelynek az a címe, hogy Bihor-Hajdú-Bihar-megye határokon átnyúló természeti örökségének megőrzése és védelme. Ez kemény munka, de persze kirándulni messzebbre is elmegyünk, például a Székelyföldre ökoangyalként viszünk ajándékot.

Nektek mit tudott adni az MTVSZ az évek során?

Tagjai vagyunk több magyarországi ernyőszervezetnek, de amelyik ma is igazán működik, az az MTVSZ. Itt jól ki vannak találva az eszmecsere lehetőségei. Nagyon sok információhoz jutunk, és persze löketet ad, hogy tartozunk valahova. Ahogy mondtam, mi a logónkban is őrizzük, hogy az MTVSZ-hez és a Föld Barátaihoz tartozunk.