Életellenes globális gazdaságot hoztunk létre, most lenne esély ennek megváltoztatására

A koronavírussal kapcsolatban szinte csak bizonytalanságot látunk, két dolgot azonban biztosan állíthatunk. Egyrészt a vírus terjedése nem lenne ilyen veszélyes és gyors, ha a nem lenne a gazdaság és az élet ennyire globalizált, másrészt a gazdasági hatásai sem lennének ilyen pusztítóak egy helyi erőforrásokra épülő rendszerben.

A koronavírus szó szerint az arcunkba köpte, hogy milyen életellenes gazdasági struktúrát hoztunk létre. Ennek jelei számos más területen már megvoltak, csak a hatások fokozatosabban jelennek meg. Olyan gazdaságot hoztunk létre, amely elhozta nekünk az éghajlatváltozást, ami sokkal pusztítóbb a vírusnál, vagy a globális légszennyezést is, mely a WHO szerint évente több mint 4 millió embert öl meg. Azonban nem holnap betegszek meg ezektől, ezért nem maradok otthon, és nem mondok le a következő külföldi nyaralásról. A környezeti hatások mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egyenlőtlenségek folyamatosan nőnek. Miközben az utolsó afrikai faluban is arról álmodoznak a gyerekek, hogy nyugati életszínvonalon élhetnek, a fejlett országok gazdag polgárai attól rettegnek, hogy elveszítik ezt a kényelmes életet. Miközben többszörösére nőtt a fejlett országok gazdasága az elmúlt évtizedekben, az emberek boldogságszintje ezzel együtt egyáltalán nem nőtt automatikusan.

Dolgozhatunk azon, hogyan mentsük meg ezt az életellenes gazdaságot, de most lenne itt az esély, hogy létrehozzunk valami teljesen mást. Ami az embert és a közösségeket helyezi a középpontba és elismeri a természeti korlátokat. Az vitán felül áll, hogy a bajba jutott embereknek azonnali segítséget kell adni. Tűzoltásra van most szükség, és ennek közép- és hosszú távú hatásain még a vészhelyzetben el kell gondolkodni.

Hosszú távú célnak kell lenni, hogy olyan gazdaságot hozzunk létre, mely az eddigi  fenntarthatatlan szintről csökkenti az erőforrások felhasználását. A problémáink szinte mindegyike azon alapul, hogy túl sokat veszünk el a természettől. A koronavírus ilyen gyors terjedését is vissza lehet vezetni erre az okra. Gondoljunk csak bele: a budapesti reptér forgalma 15 évvel ezelőtt a mai fele volt, 25 évvel ezelőtt pedig a csupán az ötöde. Közúti közlekedésben is állandó növekedést látunk. Egy helyi erőforrásokra épülő gazdaságban erre nem lenne szükség.

Rövid távon a jövedelmüket elvesztő embereknek minden segítséget meg kell adni, hogy biztosíthassák alapvető szükségleteiket. Sok szó esik most a feltétel nélküli alapjövedelemről, vagy a “helikopterpénzről”. Hong-Kong például március elején döntött arról, hogy 10 ezer dollárt biztosít minden 18 év feletti állampolgárának. Az jó irány, hogy a segítséget az embereknek adjuk közvetlenül, hogy a vásárlásaikon keresztül tartsuk életben a gazdaságot. De nem mindegy, milyen gazdaságot. Létre kell hozni egy olyan piacot, ami környezetbarát, fenntartható termékeket kínál, és hozzájárul a gazdaság hosszú távú átalakításához. Csak itt lehessen elkölteni az embereknek ezeket a jövedelmeket. Nagyon nem mindegy, hogy repülőjegy vásárlására, alkoholra vagy a házunk szigetelésére költünk. Egy ilyen piac kialakítását a nemzetközi versenyjogi szabályok eddig nagymértékben megnehezítették, de rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat igényelnek.

Ne legyenek azonban illúzióink. Az Európai Központi bank olyan 750  milliárd eurós értékpapír-vásárlási programot jelentett be a válság kezelésére, mely nem az embereknek nyújt közvetlen segítséget, hanem továbbra is bebetonozza az életellenes gazdaságban érdekelt multinacionális vállalatokat. Valós forgatókönyv, hogy ez a segítség a valódi gazdasági tevékenységet végző vállalatok helyett a pénzügyi szektorhoz jut el, például magasabb kockázatú feltörekvő piaci eszközök biztosítására. Éppen ellenkezőleg, a pénzügyi szektorban sokkal szigorúbb szabályokra van szükség, például a tőzsdei spekulációk, vagy a tranzakciók megadóztatása területén. 

Változtatni kell. Különben válságról válságra fogunk továbbra is küszködni, legyen az egészségügyi, pénzügyi vagy környezeti. Most elértünk egy falhoz, jól beleverjük a fejünket. Kérdés, hogy a fejünkkel akarjuk  szétverni azt, mint sok másikat előtte, vagy kettőt hátralépünk és elgondolkodunk. Az utóbbira lenne nagyon nagy szükség most.

Következő cikkünkben bemutatjuk, hogy a Magyar Természetvédők Szövetsége 10 évvel ezelőtti klímatörvény javaslata hogyan járult volna hozzá, hogy ellenállóbbak legyünk a globális járványokkal szemben (is).

A cikk szerzője: Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke

Fotó: Tóth Zsuzsanna