A rossz minőségű magyarországi épületállomány és az akár ténylegesen szemétnek számító, szennyező fűtőanyagok használata tovább mélyítik, és hosszú távon konzerválják az energiaszegénységet. Így a túl költséges felújításokat és jó minőségű fűtőanyagokat megfizetni nem képes, de azok hiányában jövedelmükhöz viszonyítva energiára többet költő háztartások ördögi körbe kerülnek. A Habitat for Humanity Magyarország/Elosztó Projekt és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézete (TKSZI) által közösen szervezett, energiaszegénység és klímaváltozás összefüggéseiről szóló konferencia tanulságairól írunk.  

Az MTVSZ Szénkivezetés programja keretében februári cikksorozatban járjuk körül a szénkivezetés, az energiaszegénység, a lakossági fűtés és a légszennyezés összefüggéseit, valamint a lehetséges helyi, regionális illetve országos szintű megoldásokat. Az olcsó, rossz minőségű szénféleség, a lignit lakossági tüzelésből való kivezetésével látszólag könnyen csökkenthető lenne a légszennyezés, különösen a Sajó-völgyben, de csak akkor, ha megfizethető és tisztább fűtési alternatívát tudunk kínálni az energiaszegénységben élő családoknak.

Írta: Gosztonyi Ákos, Habitat for Humanity Magyarország

Az éghajlatváltozás a társadalmi egyenlőtlenségeket tovább erősítve a legszegényebbeket sújtja a leginkább. Mivel az enyhe telek alacsonyabb fűtésköltségekkel társulhatnak, a globális felmelegedés látszólag akár hasznosnak is tűnhet a legkevésbé tehetős rétegek számára. A drasztikusan növekvő hőhullámok miatt azonban az azok kivédésére kevésbé képes, illetve a téli időszakban is rossz minőségű fűtőanyagokat használó társadalmi rétegek különösen veszélyeztetettek – mondta el Ürge-Vorsatz Diána klímakutató előadásában.

Kőszeghy Lea, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatója előadásában elmondta: energiaszegénységről akkor beszélünk, ha egy háztartás nem tudja megfelelően kifűteni a lakását, vagy a jövedelmének túl nagy részét teszik ki a háztartás számára szükséges energiakiadások. A konferencia mind nemzetközi, mind hazai szakértőinek előadásaiból egyértelműen kitűnt, hogy az energiaszegénység összetett jelenség, melynek számos tényezője van, az energiahatékonysági kérdésektől kezdve az állami támogatások rendszerén keresztül az egészségügyi kockázatokig, amelyek végső soron szorosan összefüggnek az éghajlatváltozással. Számos szakértő szerint Magyarországon a legnagyobb energiaszegénység-csökkentő hatást a lakossági épületenergetikai beavatkozásokkal, és a biztonságosabb és hatékonyabb lakossági fűtőanyag-használatra való áttéréssel lehet elérni, ezekhez elengedhetetlenek a megfelelő szakpolitikai ösztönzők.

Sáfián Fanni, a Magyar Energiahatékonysági Intézet szakértőjének előadása is rávilágított arra, hogy Magyarországon a legtöbb végső energiafelhasználás – a közlekedést és az ipart is megelőzve – a háztartásokra jellemző. Következtetésképpen az állami beavatkozásoknak különös figyelmet kell fordítania a háztartások szintjére.

F. Nagy Zsuzsanna, a Zöld Kapcsolat Egyesület és a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának környezetvédelmi szakértője többek közt a lignit háztartási használatának veszélyeire hívta fel a figyelmet. Vizsgálatuk alapján a több százezer hazai otthon fűtésére használt, tüzelőanyagként árusított vagy osztott lignit égetése során rákkeltő, szív- és érrendszeri károsodást, légúti megbetegedéseket okozó anyagok sora keletkezik. Rávilágított, hogy szakmai becslések szerint a szilárd tüzelés évente 13 ezer ember idő előtti halálát okozza Magyarországon. Előadásában bírálta a szociális tűzifa programot is, hiszen a tárgyévben munkajövedelemmel rendelkezők kiesnek a támogatási körből, akkor is, ha egyébként rászorulók; ráadásul általánosan jellemző, hogy a program keretében vizes, rossz minőségű fa ill. lignit kerül kiosztásra, több kárt okozva a tényleges segítség helyett.

A jól célzott, szociálisan érzékeny, komplex állami segítségnyújtás hiányában az akut problémák kezelése gyakran civil kezdeményezésekre hárul. Rostás Aranka és Búza Károly, a Fényhozók Alapítvány elnökségi tagja és elnöke előadásukban bemutatták a Baks kistelepülésen folytatott tevékenységeiket. Modern, alacsony költségű fotovillamos (PV) rendszert telepítenek áramszolgáltatás nélkül maradt háztartások lakói számára. A PV mint technológiai megoldás mellett képzést és közösségfejlesztést is nyújtanak, így terjesztve a tudatos, környezetbarát életmódot és a megújuló energiával kapcsolatos ismereteket. Elmondásuk szerint munkájuknak köszönhetően a helyi közösség szemléletváltása pozitív irányba halad.

Az energiaszegénység problémájának felismerésében és kezelésében az állam nagyobb és tudatosabb szerepet kell vállaljon. Sergio Tirado Herrero, (képünkön) a Barcelonai Autonóm Egyetem Marie Curie-ösztöndíjas kutatója előadásában felvázolta, hogy miként jutott el a helyzet oda, hogy a spanyol kormány Nemzeti Energiaszegénység Stratégiát vezetett be a 2019-2024-es időszakra. A stratégia az energiaszegénység problémájának állami intézményi szintű felismerését és az energiához való jog elismerését igazolja.  A stratégia négy fő célt foglal magába: az ismeretek bővítését és a fogyasztási szokások mélyebb megértését; jobb megoldások kidolgozását a probléma megfékezésére; szerkezeti szintű beavatkozások végrehajtását a lakásállomány és háztartási gépek területén; illetve a fogyasztóvédelem és tudatosság növelését.

Magyarországon fájóan hiányzik egy, a helyi összefüggésekre reagáló, célzott beavatkozásokat elősegítő, szakpolitikai dokumentumokban előírt meghatározás és komplex mérőszám az energiaszegénységre. Jakub Sokolowski, a Varsói Institute for Structural Research (IBS) kutatója arról beszélt a konferencián, hogy miként dolgoztak ki egy többdimenziós, a lengyelországi energiaszegénység helyi szempontjaira vonatkozó mérőszámot, ami elősegíti a döntéshozást és hatékony programok kidolgozását.

Az előadások fontos alapot nyújtottak a konferenciát követő napon megrendezett műhelybeszélgetéshez. Résztvevői első lépésként felvázolták, hogy egy magyarországi energiaszegénység-definíció és mérőszám mire kell, hogy választ adjon, olyan helyzetben, ahol az energiaszegénység ellen tenni akaró/tudó kezdeményezéseket túlnyomó részben civil szervezetek működtetik.

A konferencia és műhelybeszélgetés tanulságai egyértelműen kijelölték az energiaszegénység leküzdésére irányuló szakmai munka további útját. Az Elosztó Projekt céljaként tűzte ki, hogy a beérkezett véleményeket és a terepi tapasztalatokat összegezve javaslatot tegyenek egy magyarországi, a jelenleg alkalmazott definíciókon túlmutató energiaszegénység-meghatározásra, illetve a jelenleg futó, energiaszegénységet érintő szakpolitikai intézkedések (“szociális tűzifa”, “rezsicsökkentés”, “Otthon Melege Program”) kritikus felülvizsgálatára.

Mindezek sikeres  véghezviteléhez szükségesek további széleskörű szakmai és civil egyeztetések; a progresszív döntéshozók bevonása a közös munkába. Az energiaszegénység hatékony csökkentéséhez hosszú távon a helyi viszonyoknak megfelelő komplex stratégiát kell kidolgozni, szem előtt tartva a legsérülékenyebb csoportok segítését és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, ami egyúttal a klímaváltozás ellen is hatékony fellépés.

A konferencia teljes hangfelvétele és az előadások anyaga elérhető az Elosztó Projekt honlapján, ahol a projekt tevékenységeiről és munkájuk előrehaladásáról is értesülhet. Az eseményt az ENGAGER Network, a TKSZI és a Civitates alap támogatta.

 Gosztonyi Ákos, Habitat for Humanity Magyarország írása

Szeretettel ajánljuk a MTVSZ Szénkivezetés programja februári cikksorozatának további cikkeit is:

https://mtvsz.blog.hu/2020/02/21/lakoepuleteink_energetikai_felujitasa_a_sikeres_strategiak_zaloga

https://mtvsz.blog.hu/2020/02/25/szigorodo_szabalyozas_szilardtuzelesnel

https://mtvsz.blog.hu/2020/02/26/kozossegfejlesztes_agon