Magyarországon az energiafelhasználás mintegy 40%-a az épületekben történik, ezen belül a legnagyobb részarányt a lakóépületek képviselik. Ezért hazánk energiafogyasztása jelentősen csökkenne, ha kihasználnánk az épületeink felújításában rejlő lehetőségeket. Úgy is mondhatjuk, hogy bármilyen energetikai, kibocsátás-csökkentési vagy környezeti célt, stratégiát fogalmazunk meg, annak sikere nagy részben azon fog múlni, hogy mihez kezdünk a lakóépületeinkkel.
Koritár Zsuzsanna, ügyvezető igazgató, Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI
Az épületfelújítások kérdése különösen aktuális, hiszen a közelmúltban jelentek meg azok a stratégiai dokumentumok – a Nemzeti Energia és Klíma Terv (NEKT), illetve a Nemzeti Energiastratégia 2030 (NES) –, amelyek az ezzel kapcsolatos célkitűzéseket és intézkedési terveket megfogalmazták. Valószínűleg nem árulunk el nagy titkot, ha már rögtön az elején elmondjuk: a fenti stratégiákból sajnos épp az épületek komplex energiahatékonysági mélyfelújítására irányuló intézkedéstervei hiányoznak. De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük meg, hogy miért lenne fontos, hogy erre a témára extra figyelmet fordítsunk mind a stratégiai dokumentumokban, mind a saját mindennapjainkban.
„Első az energiahatékonyság” elve
A címben szereplő elvet az Európai Bizottság fogalmazta meg 2015-ben az Energia Unió egyik alapelveként, és azóta több állásfoglalásban, javaslatcsomagban, és irányelvek egyik vezérelveként is megjelenik. Nem véletlenül: az energiahatékonyság növelését stratégiai jelentőségű eszköznek tartják, többek között a fenntartható energiagazdálkodás, a kibocsátás-csökkentés, az ellátásbiztonság és nem utolsó sorban a versenyképesség szempontjából. Az elv a gyakorlatban azt jelenti, hogy törekszünk a lehető legalacsonyabb energiafogyasztásra – energiahatékonyságot növelő intézkedésekkel –, a fennmaradó energiaigényt pedig megújuló energiaforrásokból fedezzük. Könnyű belátni, hogy ha első lépésként az energiahatékonyságot növeljük, akkor a lecsökkent energiaigényeket könnyebben tudjuk belső forrásból fedezni (azaz nem vagy kevésbé szorulunk energia-behozatalra), és a kisebb energiafogyasztásban ugyanakkora megújuló energia kapacitás nagyobb részarányt tud képviselni – ezzel egyszerre segítjük a fenntarthatósági, ellátásbiztonsági és dekarbonizációs célok elérését.
Az energiahatékonyság versenyképesség-növelő potenciáljáról nemrégiben a Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency) adott számot a 2019-es Energiahatékonysági Piaci Jelentésében. Számításaik szerint a már ma is létező, költséghatékony megoldásokkal a különböző technológiák és folyamatok energiahatékonysága évi 3%-os javulása elérhető lenne, amely a jelenleginél 2,5-szer nagyobb extra bevételt eredményezhetne a termelékenység növekedése miatt. Nem véletlen ezek után az IEA azon következtetése, hogy az energiahatékonyság ösztönzését az energiastratégiai tervezés központi elemévé szükséges tenni.
Az épületenergetikai korszerűsítések rejtett hasznai
Térjünk vissza az épületeinkben rejlő potenciálhoz. Az energiahatékonyság stratégiai jelentősége és közvetlen haszna ezen a szűknek tűnő – de ahogy a cikk elején is bemutattuk: mégis nagy energiafogyasztású – területen erősen megmutatkozik.
Egyre több kutatásnak sikerül számszerűsítenie az energiahatékonysági intézkedések sokrétű pozitív hatásait, amelyeket az állam, a piaci szervezetek, a gazdaság egésze és a lakosság élvezhet ki. A lakóépületek felújításának haszon-költség aránya 4 az 1-hez, ami sejteti, hogy az energetikai előnyök mellett a hatások számos területen jelentkeznek még: csökkenő egészségügyi kiadásokban, kisebb energiatámogatási költségekben, új munkahelyeken és azon lakosok nagyobb gazdasági erejében is, akik az ilyen beruházásoknak köszönhetően kikerülnek az energiaszegénység állapotából.
Mindezen előnyök nem csak nemzetgazdasági szinten, hanem az egyén szintjén is jelentkeznek: a csökkent energiafogyasztás és -költségek mellett az energiahatékonysági beruházásokkal korszerűsített lakóépületekben jelentősen megnő a komfortérzet, javul a beltéri levegőminőség, megszűnik a huzatosság; a szigetelés, minőségi nyílászárók és árnyékolók alkalmazásával az épület kevésbé kitett a szélsőséges időjárási viszonyoknak. Ez utóbbi különös jelentőséggel bír a klímaváltozás szempontjából: az ehhez való adaptációt nagy mértékben segítik elő az így felkészített, a külső viszonyokra kevésbé érzékeny épületek.
A magyarországi helyzet – nem érjük el a célokat
„A hazai épületek jelentős részének műszaki, hőtechnikai állapota elavult, ennek következtében jelentős energia megtakarítási potenciál van az épületek energiafelhasználásának csökkentésében.” – fogalmazza meg a 2015-ben elkészült Nemzeti Épületenergetikai Stratégia. A hazai lakóépület-állomány energetikai állapota kritikus, és európai viszonylatban is igen rossz képet mutat. A NEKT így fogalmaz: „2015-ben az egy négyzetméter lakóépület fűtésére felhasznált energia Magyarországon (20,9 koe/m2) 37,5 %-kal haladta meg az EU28 átlagát (az éghajlati különbségek korrekciója után), s a 2005-ös hazai szinthez (21,1 koe/m2) képest sem történt érdemi előrehaladás. Mindezen hatások eredőjeként 2015-16-ban már aggregát szinten is romlottak az energiahatékonyság mutatói.”
Így ennek a problémának az érdemi kezelése nem várhat tovább. A jelenlegi helyzet azonban nem kedvez a felújítási folyamatok léptékének növeléséhez. Az alacsony lakossági energiaárak és az emelkedő építőipari árak nem hatnak ösztönzően az épületenergetikai beruházásokra – hőszigetelésre, nyílászárók cseréjére, fűtéskorszerűsítésre –, sőt épp ellenkezőleg: a jelentős energia-megtakarítással járó komplex beruházások megtérülési idejét lényegesen, akár 20 év fölé is kitolják, így számos olyan beruházás is elmarad, ahol a megvalósítás anyagi akadályokba kevésbé ütközne.
Az elmúlt években hozott szakpolitikai intézkedések között voltak, amelyek a jó irányba mutattak, a gyakorlati megvalósításuk azonban mégsem hozta a kívánt hatást. A 2020-as 20%-os energiahatékonysági célértéket már biztos, hogy nem tudjuk teljesíteni (bár ezzel a legtöbb európai uniós tagállam így van). Az Energiahatékonysági Irányelv egyik legerősebb pontja az éves szinten 1,5 százalékos energiamegtakarítási kötelezettség, amelynek eredményeképpen Magyarországnak 2020 végére 167 PJ halmozott végsőenergia-megtakarítást kell elérnie; ez sem fog megvalósulni. Ahhoz, hogy a magyarországi energia-megtakarításokat jelentősen növelni tudjuk, minél hamarabb szükség lesz további szakpolitikai intézkedések kidolgozására és új szemléletmód bevezetésére is.
Ábra: A hazai háztartások energiahatékonysági javulása (2000-es év mint bázishoz viszonyítva) messze elmaradt az EU-s átlagtól.
Stratégiai és intézkedési tervek - mire lesz elég?
A most elkészült NEKT válasza erre a szolgáltatói kötelezettségi rendszer bevezetése. Azonban a piaci alapú, energiaszolgáltatókat és/vagy elosztókat kötelező megoldás a tapasztalatok szerint az alacsonyan csüngő gyümölcsökre, azaz a kisebb pénzügyi befektetést igénylő, gyorsabban megtérülő, kisebb kockázatú beruházásokra fog koncentrálódni. Ebből kifolyólag a lakossági szektor esetében épp a nagy megtakarítást hozó, komplex beruházások előmozdítására nem alkalmas. Egy 2018-ban készült elemzés az egyes európai országokban bevezetett kötelezettségi rendszerek tapasztalatait vizsgálta, és a következő következtetésekre jutott: „A lakóépületekben a kötelezettségi rendszert elsősorban viszonylag olcsó energiahatékonysági intézkedések végrehajtására használják. Ez egyértelműen maximalizálja a költség-haszon arányokat, de nem támogatja az átfogóbb, teljes épületre vonatkozó átalakítást. Ez fontosnak bizonyulhat az épített környezetben szükséges energiahatékonysági változásokkal összefüggésében, mivel nehéz belátni, hogy az elsősorban a költséghatékonyságra összpontosító kötelezettségi rendszer támogatni fogja-e a mély és komplex felújítást, amely az energiahatékonysági politika egyik fő kihívása. Noha a kötelezettségi rendszer fontos hatékonysági hajtóerő lehet, ez a politika nem elegendő ahhoz, hogy az energiakereskedőket alapvetően elmozdítsák az elsősorban kilowattóra-értékesítésre alapuló üzleti megfontolásoktól.”
Pontosan ezt a felfogást tükrözi a NEKT is: „Az érintett társaságok feladata, hogy megtalálják ennek leginkább költséghatékony módját, így a rendszer bevezetésétől az energiahatékonysági célok közgazdaságilag optimális elérése várható.” A közgazdaságilag optimális energiahatékonyság pedig – különösen az alacsony energiaárakkal jellemzett, legnagyobb fogyasztójú lakossági szektorban – nem a nagy energia-megtakarítást eredményező, komplex épületenergetikai beruházások elterjedését jelenti. A NEKT-ben, üdvözlendő módon, alakossági szektorban 30%-os energiafogyasztás-csökkentés szerepel célértékként. Ez azonban erősen kérdéses, hogy a kötelezettségi rendszerre épített intézkedéstervek alapján tartható lesz-e.
(Az ESCO és benne az EPC szerződések működése. Ábra forrása: www.transparense.eu)
Nagyon fontos, és az utóbbi időben nem kihasznált finanszírozási módja lehet az energiahatékonysági beruházásoknak az ún. ESCO típusú (harmadikfeles) megoldások. Az ún. Energy Performance Contracting (EPC) szerződések gyakorlati és kézenfekvő megoldást kínálhatnak a középületek és egyéb közberuházások, de vállalatok és bizonyos esetekben akár társasházak energiatakarékosabbá tételére is, mivel a kezdeti beruházás magánpartnerrel fedeztethető és akár garantált energia-megtakarítással téríthető vissza. Azonban a lakóépületek többsége esetében a gyakorlatban nem tud működni, hiszen a kötelezettségi rendszerhez hasonlóan a cégek főként a gyors megtérüléssel kecsegtető beruházásokhoz nyúlnak, és a hosszabb megtérülésű, de a komplex felújításokhoz elengedhetetlen további elemek elmaradnak.
A kötelezettségi rendszer bevezetése, az ESCO típusú finanszírozások és a Nemzeti Energetikusi Hálózat – amelynek megerősítése és tanácsadói irodák formájában kiterjesztése a lakossági szektorra ígéretes törekvés – mellett más, lakossági szektort érintő szakpolitikai intézkedések nem nagyon körvonalazódnak a stratégiai dokumentumokban.
Nem világos többek között a jelenleg GINOP és VEKOP programokból finanszírozott, Magyar Fejlesztési Bank hitelprogramjának a sorsa. Fontos, hogy a most futó 115 milliárdos keretösszegű kamatmentes hitelcsomag kizárólag lakossági energiahatékonysági beruházásokra legyen használható a jövőben is, valamint a törlesztésekből visszafolyó összegek újra a lakossági energiahatékonysági piac fejlesztésére fordítódjanak, illetve azonos feltételek mellett kihelyezhetők legyenek (ún. visszatérülő alapként, revolving fund-ként működjön). Itt utalnánk vissza arra az energiahatékonyság szempontjából igencsak kedvezőtlen helyzetre, hogy jelenleg leginkább megújuló energiaforrásokra alapuló beruházásokra – elsősorban napelemek telepítésére – használják ezt a finanszírozási lehetőséget. Fontos lenne, hogy ezek csak akkor legyenek önállóan támogatható tevékenységek, ha az épület energetikailag elér egy bizonyos – jól teljesítő – szintet; ezzel is az energiahatékonysági beruházások nagyobb térnyerését támogatnánk.
ábra forrása: www.foeeurope.org
A megoldás felé vezető út
Magyarországon az energiahatékonyság még jelentős, kihasználatlan beruházási lehetőségeket rejt, ezek azonban csak célzott állami intézkedések és erőteljes szemléletformálás segítségével aknázhatók ki.
Eddig elsősorban olyan, egymással párhuzamosan futó, fontos, de kevéssé összehangolt lakossági program (Otthon melege, kamatmentes lakossági hitel, és az azóta megszűnt lakáskassza) indult már az elmúlt években Magyarországon, melynek célja a lakossági felújítások ösztönzése volt, ugyanakkor a fenti programok által elért háztartások száma – az épületenergetikai felújítások tekintetében – alacsony. Az egymással párhuzamosan működtetett, vagy rendszertelenül indított programok részben lerontják egymás hatását, részben pedig nehezítik a felújítók dolgát.
Egy átfogó lakossági épületenergetikai program: egy kiszámítható és stabil szabályozási környezet, valamint egy hosszú távú, tervezhető, több elemből álló de egymással összehangolt és kombinálható, hatékony ösztönző- és támogatási rendszer a lakosság, a piac és az állam érdekeit egyaránt szolgálná. A folyamatosan felmerülő beruházási igények stabil és kiegyenlített piaci körülményeket teremtenének, amellyel egyúttal az ország energiahatékonysági vállalásai is teljesíthetők lennének.
Koritár Zsuzsanna, MEHI
Borítókép: Energiahatékony Wekerle
Jelen cikk az MTVSZ Szénkivezetés programja keretében februárban futó cikksorozat része, amelyben körbejárjuk a szénkivezetés, az energiaszegénység, a lakossági fűtés és a légszennyezés összefüggéseit, valamint a lehetséges helyi, regionális illetve országos szintű megoldásokat. Az olcsó, rossz minőségű szénféleség, a lignit lakossági tüzelésből való kivezetésével látszólag könnyen csökkenthető lenne a légszennyezés, különösen a Sajó-völgyben, de csak akkor, ha megfizethető és tisztább fűtési alternatívát tudunk kínálni az energiaszegénységben élő családoknak.
Szeretettel ajánljuk a cikksorozat további cikkeit is:
https://mtvsz.blog.hu/2020/02/25/szigorodo_szabalyozas_szilardtuzelesnel
https://mtvsz.blog.hu/2020/02/26/kozossegfejlesztes_agon
https://mtvsz.blog.hu/2020/02/26/nemzetkozi_konferencia_energiaszegenysegrol