Szerző: Koritár Zsuzsanna, szakpolitikai szakértő, Habitat for Humanity Magyarország

Épületeink a legnagyobb energiafogyasztók. A hazai lakóépület-állomány közel háromnegyede energetikailag elavult, a kívánatos állapothoz képest több mint háromszor annyi energiát használnak. A felújításuk és annak ösztönzése is évtizedes lemaradásban van: a központilag megszabott és alacsonyan tartott lakossági energiaár (azaz a rezsicsökkentés), és a támogató szakpolitikák hiánya miatt a lakóingatlanok nagy része beleragadt az energiapazarló állapotba. A klímavédelmi törekvések és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése egyre égetőbbé teszi ezt a problémát, a hazai stratégiák és uniós forráselosztási tervek azonban alig célozzák ezt a területet.

EU-s folyamatok: nem csak célok, eszközök is

A klímaválság kezelése és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése Európa egyik legfőbb prioritásává vált az elmúlt években, és ezt a törekvést az egekbe szökő energiaárak és az energiaválság még hangsúlyosabbá tette. Ezért szükségessé vált európai uniós jogszabályi szinten is változtatásokat hozni, amelyek a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, gáz) használatának és a széndioxid-kibocsátásoknak az erőteljesebb csökkentését célozzák. Az „Irány az 55%!” (Fit for 55) jogszabályjavaslati csomagot 2021-ben készítette el az Európai Bizottság, amelynek keretében megújul – többek között – az energiahatékonysági irányelv, a megújuló energia irányelv, az épületenergetikai irányelv és a kibocsátáskereskedelmi irányelv (ez utóbbi azért fontos, mert a módosítás kiterjeszti a rendszert a közlekedésre és az épületekre is). A megújult jogszabályok ambiciózusabb célszámokat és a célok teljesítése érdekében ható szigorúbb előírásokat tartalmaznak. Ezek közül azonban néhány új követelmény különösen nagy terhet róhat az alacsony jövedelmű, rossz energiahatékonyságú épületekben lakó háztartásokra. Egy részük az energiaárakat fogja megemelni, egy másik részük pedig az épületek kötelező felújítását írja elő annak érdekében, hogy 2050-re elérjük a célként kitűzött dekarbonizált épületállományt. Ez pedig elsősorban az energiaszegénységgel érintett vagy annak kockázatának kitett háztartásoknak lehet majd különösen megterhelő.

Ki számít energiaszegénynek?

A jogalkotási folyamat részeként most először határozták meg az energiaszegénység definícióját: eszerint azok tekinthetők energiaszegénynek, akik nem képesek hozzáférni az alapvető, megfelelő életszínvonalat és egészséget biztosító energiaellátáshoz, ideértve a megfelelő fűtést, meleg vizet, hűtést, világítást és az árammal működő készülékekhez szükséges energiát. Ezt leginkább három tényező befolyásolja: az alacsony jövedelem, a magas energiaköltségek és az épületek rossz energiahatékonysága. Az a háztartás tekinthető leginkább energiaszegénynek, ahol mindhárom jellemző egyszerre fennáll – ezeket a háztartásokat kell célzottan és elsősorban támogatni.

Az energiaköltségek Magyarországon a rezsicsökkentés miatt nem abszolút értékben számítanak magasnak, hanem leginkább az EU-s összehasonlításban alacsony bérek miatt. Ami viszont kifejezetten súlyosbítja hazánkban a problémát, az a nagy energiaigényű, elavult épületállomány, különösen a lakossági szektorban, leginkább a családi házaknál. Egy frissen megjelent elemzés szerint a családi házak közel 80% tartozik a GG vagy annál rosszabb energiaosztályba. Ez azt jelenti, hogy a korszerű (legalább CC energiaosztályba tartozó) ingatlanoknál több mint két és félszer - háromszor annyi energiát használnak. Ezekbe a kategóriákba közel két és fél millió lakóingatlan (társasházi lakás és családi ház) tartozik, ami a teljes lakóépület-állomány 56%-a. Az ezekben lakók nagy része különösen kitett az energiaszegénység kockázatának, vagy már jelenleg is energiaszegény.

Forrás: Hitelintézeti Szemle, 22. évf. 3. szám, 2023. szeptember, 123–151. o.

A dekarbonizált épületállomány eléréséhez elengedhetetlen ezeknek az épületeknek az energetikai mélyfelújítása. A mélyfelújítás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az épület energiaigényét a lehető legjobban csökkentjük hőszigeteléssel, nyílászáró-cserével és fűtés- illetve meleg vizet előállító berendezések korszerűsítésével. A gyakorlatban ez legalább a CC energiaosztály elérését jelenti. Ez azonban nem kezelhető az energiaszegénység figyelembevétele nélkül, hiszen épp ezekben a legrosszabbul teljesítő épületekben élnek a kockázatnak kitett háztartások.

Elszalasztott lehetőségek, és a szakpolitikák hiánya

Az elmúlt években többezer milliárd forint jutott energetikai kritérium nélküli, szociálisan nem célzott (azaz leginkább a magasabb jövedelműek számára elérhető) lakáscélú támogatásokra - szemben a rászorulóknak jutó néhány milliárd forintnyi, nem épületfelújítást célzó, hanem leginkább közvetlen tüzelőanyag-támogatásokkal. Mindemellett az európai uniós források is (egyes Operatív Programok, Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz illetve annak RePowerEU fejezete) óriási potenciált biztosítanának az épületfelújítások támogatására és finanszírozására, mégis, ezek minimális kihasználással, leginkább elszalasztott lehetőségként szerepelnek most már. 

Az RRF RePoweEU fejezetében 14 beruházási terv szerepel, amelyből mindössze három célozza az energiahatékonyságot (egy a vállalati szektor, egy a középületek, és egy a lakóépületek energiahatékonyságát), összesen mintegy 460 milliárd forintnyi kerettel, ami a teljes keretösszeg alig több mint 20%-a. A kifejezetten lakossági épületfelújítást célzó keret ennek kevesebb, mint a fele: 224 milliárd forint. Ez, a tervezet szerint, 2026 végéig mindössze 20 ezer háztartás energiahatékonysági felújítását fogja fedezni, minimum 30%-os megtakarítással. Tehát a beruházások egy része (feltehetően a nagyobbik része) nem mélyfelújítás lesz. Összehasonlításképp: a 2050-es dekarbonizációs célok eléréséhez évente hozzávetőlegesen 130 ezer lakóingatlan mélyfelújítására lenne szükség. És mivel a tervezet szerint a beruházáshoz nem csak támogatás jár, hanem hitel felvétele is szükséges lesz, így borítékolható, hogy nem az energiaszegénység kockázatának kitett háztartások fogják tudni igénybe venni.

Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló források jól célzottak legyenek és érdemi módon használjuk fel őket, elengedhetetlen a jó stratégiai megalapozás, a hosszú távú vízió és elköteleződés. Az energiaszegénység kezelése egy olyan prioritás, amelynek tükröződnie kell az aktualizált Nemzeti Energia- és Klímatervben is. A 2018/1999 irányítási (NEKT felépítését meghatározó) rendelet szerint a tagállamoknak egyértelmű, konkrét, elérhető, mérhető és időhöz kötött célokat kell kitűzniük az energiaszegénység csökkentésére vonatkozóan. Meg kell határozni az energiaszegénységben élő háztartások számát, és részletesen kell ismertetni a veszélyeztetett háztartások védelmére irányuló intézkedéseket. Ezekből a közelmúltban felülvizsgált hazai NEKT tervezetében egyik sem található meg. Hiányoznak olyan kidolgozott elemek, melyek a magyarországi energiaszegénység fő okaira – lakóépületek kiugróan magas energiaigénye, rossz minőségű tüzelőberendezések, szociális alapon célzott lakástámogatások hiánya –, illetve következményeire – eladósodottság, egészségügyi problémák, kihűléses halálesetek – jelentenének megoldást. 

Összességében a fő stratégiákban, tervezetekben, forráselosztási dokumentumokban nem látszik az a szándék, amely a probléma nagyságrendjéhez mérten tervezné a szakpolitikákat, és felelős döntésekkel olyan megoldásokat kínálna, amely a végső – klímavédelmi, energiafüggőség-csökkentési és egy igazságos átmenetet követő – célt szem előtt tartva vezetné ki a magyar lakóépületeket és a háztartásokat az energiaszegénység csapdájából. 

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

#CANEUKI #mtvsz #cikksorozat