Hát nem ironikus, hogy az Európai Bizottság energiaunió stratégiája, amely abból a szándékból született, hogy véget vessen a gázimport-függőségnek, a gázt helyezi első helyre?

Az EU tegnap és ma tárgyaló államfői úgy tűnik, nem látták ebben az iróniát. Mindenesetre a gázlobbinak kell megköszönniük a helyzetet (pl. International Association of Oil and Gas Producers, Eurogas, és a Gas Naturally csoportok).

A gázlobbi három fő mantrát hangoztat: "a gáz tisztább, mint a szén és kell a kibocsátás-csökkentéshez", "a gáz csökkenteni tudja az energiaárakat", "a gáz a legjobb kiegyenlítő az ingadozó megújuló energiák mögé".

Lássunk a propaganda mögé. A gáz alacsonyabb kibocsátású, ha más fosszilis tüzelőanyag erőműben égetésével hasonlítjuk össze. De ha figyelembe vesszük a kitermelés és szállítás során keletkező metánszivárgást, a gáz kibocsátása összemérhető a szénével. És szennyezőbb a szél-, nap- és más megújuló energiákkal összehasonlítva. A klímavédelmi sürgős feladatok miatt nem az számít, hogy kevésbé szennyező fosszilis energiát találjunk, hanem hogy egyáltalán cseréljük le a fosszilis energiaforrásokat.

A gázlobbi második állítása, hogy a gáz versenyképesebb, mint az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások.

Ez csak akkor fogós kérdés, ha csak a rövidtávú költségeket nézzük. Mint az új hűtő vagy TV vásárlása. Mi a jobb, egy olcsó energiazabáló modell vagy a drágább de energiatakarékos?

Új gázerőművek építése olcsóbb lehet, mint azonos kapacitásban szélfarmokat vagy energiatakarékossági épületfelújításokat végezni, de a teljes életciklusában kell nézni a kérdést. Az energiatakarékosságnak és a megújulóknak alig van élettartam alatti működési költsége. A Nap nem küld számlát.

A tagállamok állam- és kormányfői jól tudják, mit jelent Európa jelenlegi gázimport-függősége az áringadozásokkal és politikai bizonytalanságokkal, feszültségekkel. És ha egy gázerőmű már felépült – ill. kiszolgáló infrastruktúrái az LNG terminálok, tankerek és a gázvezetékek – tulajdonosaiknak elemi érdekük, hogy olyan hosszan működtessék ezeket, amennyire csak lehet.

A gázlobbi láthatóan azon is igyekszik, hogy lejárassa a megújuló energiaforrásokat, miközben továbbra is együttműködnek megújuló energiás cégekkel. Előszeretettel bélyegzik megbízhatatlannak és drágának a megújuló energiákat. Nézzük a támogatásokat. Az energiaszolgáltatók egyszerre kritizálják a megújulókat, hogy csökkentik a nagybani árakat (ami a fosszilis energia előállítását kevésbé profitábilissá teszi) és hogy emelik a végfelhasználói árakat a fogyasztók számára. Most van kalap a megújulókon vagy nincs?

Az egészben a legrosszabb, hogy a megújuló szektor nem védi ki ezeket a piszkos ütéseket. Miért? Egyfajta magyarázat lehet, ahogy a Guardian cikke írta korábban, hogy az uniós szél- és napenergiás szövetségeit mára jelentős mértékben elfoglalta a gázlobbi.

Nagy energiacégek képviselői dominálnak számos megújuló energia szövetség vezetőségében, irányítják a munkacsoportok megbeszéléseit és bevásárolják magukat. A megújuló energia lobbistáit hatékonyan elhallgattatták.

Eközben a háttérben, titokban a gázlobbi jelentős támogatásokat követel magának, ’kapacitási kifizetések’ (capacity payments) ártatlanul hangzó címszava alatt. Emellett közvetlen vagy közvetett módon pénzek, sőt közpénzek milliárdjai mennek továbbra is gázprojektekre, hogy a bányajáradék-csökkentésekről és más piactorzító kedvezményekről ne is beszéljünk.

Mindenki, aki energia-rendszerváltást akar, hangoztatnia kell a fórumokon, hogy az uniós szinten vállalt 27%-os megújuló-részarány édeskevés, alig több, mint a szokásos üzletmenet. Kedves Juncker Úr, így nem lesz Európa világelső megújulókban.

A párizsi ENSZ klímacsúcs évében egyértelmű, hogy az energiatakarékos módon használt megújuló energiák az egyetlen életképes megoldás a tiszta energiatermelés kihívásaira.

Ma még „a gáz tiszta energiaforrás” jelszavakat skandáló gázlobbisták vannak, és nem lepleződtek még le. Ez nem mehet így tovább. Az EU vezetőinek le kell jönniük a gáz-mániájukról és valóban tiszta és biztonságos energiarendszer felé kell vezetniük Európát.

Brook Riley ( Föld Barátai Európa) cikke alapján