Ha megkérdezünk egy „átlagos” európai döntéshozót, hogy mit ért energiabiztonság alatt, akkor várhatóan azt válaszolja, hogy elsősorban az orosz fosszilis tüzelőanyag-importtól való függőség csökkentését, hiszen lássuk csak az ukrán krízist és a gázcsapok el-elzárását! Más megkérdezettek a fosszilis energiafüggőség csökkentését, a tiszta és biztonságos energiához való egyenlő hozzáférés biztosítását, az import helyett a hazai energiaforrásokra való támaszkodást említenék.

Miért érdekes, hogy a kapott válaszok ugyan hasonlóak, de eltérnek abban, hogy mennyire akarják a jelenlegi, immár 100 éves fosszilis-alapú berendezkedést alapjaiban, szerkezetében megváltoztatni? Azért, mert kulcskérdés: most dől el Európa tárgyalótermeiben és azon kívül, hogy 1. a jelenlegi fosszilis-alapú energiaellátás egyelőre maradjon, de tegyük sokfélévé (azaz diverzifikáljuk) és spékeljük meg egy kis energiahatékonysággal és megújulókkal, ez majd megoldja az energiabiztonságot vagy 2. ez csak veszélyesen elodázza azt, hogy a szénhidrogének kimerülése és környezeti-társadalmi problémái miatt mihamarabb egy energiatakarékos és megújuló-energia alapú energiarendszert kell kiépíteni, ezért ezzel párhuzamosan inkább fokozatosan le kell építeni a fosszilis infrastruktúrát?

Itthon ennek a meccsnek a lejátszása sem merült fel egyelőre, érdemi vita nélkül döntöttek a pályabírók az 1. verzió mellett. Európában ez ügyben még zajlik a meccs, egyelőre erősebb az 1., Pató Pál-jellegű taktika, de számos erős játékos van a 2. csapatban.

 Az alábbiakban lássuk a látványosabb, friss európai történéseket eddig a meccsen:

• Az energiabiztonság növelése nevében 250 beruházási projektet az EU Közös Érdekű Projektnek (PCI) azaz közérdeknek nyilvánított. Ezek így gyorsított és könnyített elbírálás alá esnek, és előreveszik őket közpénzes támogatások céljából olyan fejlesztési bankoknál, mint az EIB vagy az EBRD, és más uniós eszközöknél. Érdekes, hogy a projektek többsége olaj-vagy gázprojekt, és jelentős részük új infrastruktúra építésével jár, több Magyarországon át húzódik.

• Az Európai Bizottság május végi „Energiabiztonság” közleményéből az derül ki, hogy az energiabiztonságban az első védvonalnak az energiafelhasználás csökkentését szánják, és a megújuló energiaforrások jó alternatívái a fosszilis importnak, de a gáztározókat és kapcsolódó berendezéseket, szabályozásukat stratégiainak tekinti az EU. A legfontosabb 10 üzenet angol nyelven olvasható.

• Az Unió vezetői – Barroso, Ottinger és Hedegaard biztosok - a héten pedig egy mindössze 27%-os energiafelhasználás-csökkentési célt támogattak, ami édeskevés ahhoz, hogy első védvonalat jelentsen. Pedig a Bizottság is elismeri elemzésében, hogy ez csak 16%-kal képes csökkenteni a fosszilis importot és 1,6%-kal növelné a foglalkoztatottságot. (Összehasonlításul: egy az európai parlamenti, bizottsági és civil oldalról is javasolt 40% körüli energiamegtakarítás 40%-kal csökkentené az importot és több mint 3%-kal növelné a munkahelyeket, sőt, költség-haszon szempontjából is kedvezőbb lenne.

Számos tagállam (a közelmúltban Dánia, Németország, Írország, Luxemburg, Portugália, Belgium és Görögország) és civilszervezetek – köztük a MTVSZ – több levelet is írtak a biztosoknak ill. más uniós és nemzeti döntéshozóknak, amelyben gazdasági érvekkel indokolták, hogy kötelező és ambíciózus energiamegtakarítási célra van szükség. Úgy látszik, egyelőre az EU még a Bizottsági elemzéseit sem akarja meghallani. Az elemzéssel kapcsolatban egy 'Modelgate' botrány is kirobbant április végén. 

 Szerencsére a meccs még nem futott le, további uniós találkozókon folytatódik a vita az energiabiztonságról és hogy Európa milyen eszközökkel növelje. Civilként azon dolgozunk, hogy itthon is érdemi vita legyen erről. A kétféle energiabiztonsági hozzáállás és a „meccs" további részleteit későbbi blogcikkünkben megvizsgáljuk majd.