Pár napja került kezembe egy frissen elkészült tanulmány, amely a fenntarthatósági szempontok figyelembe vételével kimutatta, hogy a 2030-ig előre jelzett hazai villamosenergia-igény a nukleáris kapacitások bővítése nélkül is biztosítható lenne a megújuló energiaforrások aktívabb bevonásával a hazai villamosenergia-termelésbe.

A fenntarthatósági szempontok érvényesülése a paksi atomerőmű bővítése kapcsán című  tanulmány szerzői: Felsmann Balázs (Budapesti Corvinus Egyetem, Vezetéstudományi Intézet), Kádár Péter (Óbudai  Egyetem, KVK-Villamosenergetikai Intézet), Munkácsy Béla (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajz- és Földtudományi Intézet ).

Mielőtt néhány részletet kiemelnék a tanulmányból, felhívnám a figyelmet a szerzők alábbi megjegyzésére: „kutatásunk jelenlegi fázisában vizsgálatainkban a hagyományos paradigma keretében kerestünk forrásokat, azaz 'amennyi a villamosenergia-igény, annyit termelünk'. A korszerű eszközökre alapozott világtrendek már jelentősen befolyásolják ezt, ugyanis a smart megközelítésben csökken az  energiafogyasztás, a napi fogyasztási görbék jobban befolyásolhatók és a technológiák fajlagos energiafelhasználása is csökkenő értéket mutat.”

A szerzők tehát ebben a tanulmányban még a jelenlegi stratégiákban szereplő, az eddigi trendek alapján várható energia-igénnyel számoltak, nem vették figyelembe azt, hogy az energiafelhasználás a „business-as-usual” megközelítéshez képest bizony jelentősen csökkenthető lenne, ha egy picit odafigyelnénk és megpróbálnánk szabadulni energiafüggőségünktől.

 Akkor tehát néhány részlet a tanulmányból:
 
1.) A 2030-ig előre jelzett hazai villamosenergia-igény a nukleáris kapacitások bővítése nélkül is biztosítható a megújuló energiaforrások aktívabb bevonásával a hazai villamosenergia-termelésbe
 

Az európai villamosenergia-rendszerben gyökeres átalakulás zajlik. 2013-ban közel 250 milliárd dollár új befektetés áramlott a megújuló energia szektorba, ami évek óta meghaladja a fosszilis és nukleáris szektorba együttesen történő új beruházásokat. Míg  2010-ben Európa csupán villamosenergia-termelésének 5,7%-át fedezte nap- és szélenergiából, addig 2013-ban ez az érték már a 12%-ot közelíti.  Ehhez képest a MAVIR 2013 novemberében közzétett 2030-ig előretekintő erőművi kapacitásterve olyan előfeltevésekkel él a megújuló energiák hazai elterjedése tekintetében, amik erősen eltérnek az európai és regionális trendektől. A kapacitásterv csupán 87 MWp fotovillamos kapacitás hazai megvalósításával számol, miközben ezt az értéket már 2012 végén elérte illetve jelentősen túlszárnyalta a közép-kelet európai régió valamennyi állama.
 

Az elemzés a szélerőművek tekintetében igen szigorú fenntarthatósági szempontokat figyelembe véve az ország területének 5,8%-án húz felső korlátot, ami kb. 50 000 MW teljesítmény létrehozását teszi lehetővé. A kapott értéket technikai potenciálként értelmezzük. (...) A külföldi adatsorokkal való összevetésben megállapítható, hogy 20 éves távlatban előretekintve 4000-5500 MW szélerőmű-teljesítmény volna hazánkban működésbe állítható ez 1000-1400 MW atomerőművi kapacitással vethető össze. A fenti számítás lényegét összefoglalva az állapítható meg, hogy az ország területének alig 0,5%-án (vagyis a rendelkezésre álló terület 99,5%-át érintetlenül hagyva), maximálisan ekkora teljesítmény volna elérhető a nemzetközi fejlődési trendek figyelembe vételével, támogató szabályozási környezettel 2030-ig. További számításainkban ennek a potenciálnak csak egy részét vettük figyelembe.
 

 A napelemek telepíthetősége kapcsán természetvédelmi-fenntarthatósági megfontolásból a zöldmezős megoldásokat nem vettük számításba, kizárólag a meglévő infrastruktúra (épületállomány, út- és vasúthálózat) optimális tájolású elemeivel kalkuláltunk. A fenti igen szigorú korlátozásokkal rendelkezésre álló felület 235 millió m2, ami az ország területének 0,25%-a. A jelzett terület 33 600 MW napelem-teljesítmény használatba vételének lehetőségét jelenti, amit ez esetben is technikai potenciálként határozunk meg. A nemzetközi adatsorok tükrében megállapítható, hogy a  társadalmi-gazdasági összefüggések korlátjait figyelembe véve hazánkban 4800-6200 MW napelemes teljesítmény alakítható ki az elkövetkező 20 évben.

A megújuló energia program nem csupán a 2020-as évtizedre tervezett nukleáris kapacitásbővítés indokoltságát kérdőjelezi meg, de egyben szükségtelenné teszi az új paksi blokkok üzemmérete miatti megnövelt tartalékkapacitások létesítését is.
 
3. A megújuló energiaforrásokra való átállás minden nemzetközi kutatás eredménye szerint a munkahelyteremtés legjobb eszközei közé tartozik.

Sermesic Zoltán: Energia mindenütt - A Fotózd le Európa energia jövőjét! nemzetközi fotópályázat díjnyertes képe.

A témához kapcsolódóan ajánlom még olvasóink figyelmébe Munkácsy Béla Alternatív energiastratégiák, megújuló erőforrások c. előadását a Paks Vobiscum? konferenciáról: