A Magyar Természetvédők Szövetsége reakciója a kormány által július 13-án bejelentett hétpontos energia veszélyhelyzeti tervre:
1. A rezsicsökkentés átalakítása, differenciálása előrelépés lehet(ne).* Azonban csak akkor, ha a hogyan-ját a kormány méltányos módon rendezi: kiemelten a rengeteg, energiaszegénységben élő ill. alacsony jövededelmű lakos helyzetét, akik kényszerűségből rosszul szigetelt, energiapazarló lakásokban/házakban élnek vagy tűzifával vagy lignittel/szénnel tudnak csak fűteni.
*Részletesebben: A differenciáló, sávos elv, azaz a háztartások "átlag" feletti gázfogyasztás-részének a valós piaci árhoz közelebbi áron való számlázása megfelelő ösztönző lehet a (magasabb jövedelmű) sokat fogyasztóknál a gázfogyasztásuk csökkentésére. Ennek az elvnek megjelenése a rezsicsökkentésben előrelépés lehet az eddigihez képest, ahol a magasabb jövedelmű, sokat fogyasztók jártak a legjobban, miközben a fával vagy lignittel kényszerből fűtő legrászorultabbak teljesen kimaradtak a rezsicsökkentésből.
Ettől még sok alapvető kérdést rendezni, tisztázni kell az átalakítás körül, különben igazságtalan marad az átalakított "rezsicsökkentés" is:
- Mi lesz a rosszul szigetelt, energiapazaló házakban vagy lakásokban élőkkel, a többgenerációs együttlakókkal, a házközponti fűtéses társasházak lakóival?
- Hogyan lesz számolva a korlát? Pl. súlyozva lesz-e a téli fűtési szezon magas havi gázhasználata szemben a nyári, elenyésző használattal?
- Mi lesz azokkal, akik árammal fűtenek, és így szinte biztosan túllépik a havi vagy éves áram-korlátot (de a gázét nyilván nem)?
- A fával vagy lignittel fűtő legrászorultabbakat hogyan segíti az állam, hogy tiszta fűtésre válthassanak?
(Kép: Földgáz-vezeték fektetés Közép-Ázsiában)
2. A hétpontos energiaterv csak tűzoltás!E rövid távú intézkedések hatástalanok lesznek, ha mellette a hazai fosszilis energiafüggőséget csökkentő, hosszabb távú energiaátmeneti intézkedéseket nem indítják be, felfüggesztik vagy lassítják. Ilyen például a 2050-es klímasemlegességet célzó, energiaátmenetet gyorsító energiatakarékossági és -hatékonysági ill. a megújuló energia fejlesztések és beruházások, kiemelt lakossági, kkv és önkormányzati célcsoportra.
A kormány már bő évtized óta támogathatta volna a lakások/házak energetikai felújítását, amivel legalább 2 milliárd köbméternyi földgázt lehetett volna évente kiváltani, annyit, amennyire most tűzoltásként legalább növelni akarja a teljes hazai gázkitermelést.
Az elmúlt évtizedekben a (mindenkori) magyar kormány az orosz import gáz melletti hosszú távú elköteleződést választotta, átmeneti szerepet szánva a fosszilis földgáznak, 80%-ban az import gáznak. Ez azonban a fosszilis energiahordozóktól való függőségünk kiváltását elodázza, és a mai geopolitikai helyzetben inkább veszélyezteti Magyarország gazdaságának működését és a magyar háztartások energiabiztonságát, valamint a klímacéljaink elérését. Lássuk, hogy miért!
Négy tévhit a földgázzal kapcsolatban
1.Az első tévhit, hogy a szénről földgázra történő átállás lényegesen csökkentené az üvegházhatású-gázkibocsátást, ezért felhasználható a megújuló energiákra való gazdasági átállás elősegítésére. Azonban tisztázzuk: a földgáz elégetésekor valóban kisebb a szén-dioxid-kibocsátás, mint a szén esetében, viszont kitermelése és szállítása során jelentős mennyiségű metán kerül a légkörbe. Ez szintén üvegházhatású gáz, ráadásul közel 80-szor erősebb, mint a szén-dioxid. Ha tehát a bizonyított metánszivárgásokat is beleszámoljuk, akkor a szénről földgázra történő áttérés nem eredményezi az üvegházhatású gázok kibocsátásának érdemi csökkenését, továbbra is fokozza a globális felmelegedést.
3. Tévhit, hogya földgáznak nincs vagy kevés a gazdasági kockázata. Valójában azonban a földgáz-infrastruktúra fenntartása és bővítése rendkívül költséges. További tény, hogy a gázkészletek fogyóban vannak, a gazdaságok energiaigénye viszont egyre nagyobb. Ez a folyamat végeredményben a gázárak növekedését fogja maga után vonni a jövőben is, komoly megtérülési kockázatot okozva ezáltal az új földgáz-infrastruktúra beruházásoknak. Ezek az új beruházások ugyanakkor rögzítik a gazdaság fosszilis függőségét és még inkább bebetonozzák a gázt a gazdasági rendszereinkbe, csökkentve ezzel a hosszú távú energiabiztonság megteremtésének esélyét.
4. Felmerülő tévhit, hogy Magyarország olcsó gázt vásárol Oroszországtól. Az energiaválság kezelésében a magyar kormány az orosz gáz mellett foglalt állást, amit az ahhoz már meglévő infrastruktúra és a gazdasági szerződések szempontjából megbízható orosz partner indokolt. Az új gázszerződés részletei ugyan titkosítottak, viszont a megjelent elemzések következtetései szerint hazánk nem szerzi be olcsóbban a gázt. A számítások alapján feltételezhető, hogy az állam 1-2 hónapos eltolódással, de piaci áron jut hozzá és ezt az állampolgárok adójából befolyt pénzekből fedezi. Eszerint tehát a magyar lakosság ugyanúgy a válság előtti földgázár többszörösét fizeti, viszont nem közvetlenül a rezsiköltséggel, hanem közvetetten, az állami adókon keresztül.
Magyar stratégia a földgázról
A földgáz-függőségünk sajnos még nőtt is az elmúlt években. Egyrészt szükségünk van rá a gázzal működő hőerőművek üzemeltetéséhez, amik jelentős mennyiségű villamosenergiát állítanak elő a gazdaság (üzemek működtetése) és a lakosság számára (világítás, melegvíz előállítása, készülékek üzemeltetése), valamint a magyar háztartások java része is gázzal fűt (2,9 millió lakás, 64%). 2020-ban az országos gázfelhasználás megközelítőleg 10,6 milliárd köbméter volt, melyből 8 milliárd (76%) importból, 1,6 milliárd (15%) hazai kitermelésből lett fedezve, a maradék 1 milliárd köbméter (9%) pedig a rendszerben maradt. A magyar vezetés jelenleg az orosz importgáz mellett kötelezte el magát a nemrég megkötött 10+5 évre szóló hosszú távú gázszerződésekkel.
A földgázra való hosszútávú támaszkodás stratégiája továbbra is aláássa az ország jövőbeni energiabiztonságát. Egyrészt energiafüggőségben tartja a gazdaságot és a gázzal fűtő háztartásokat, amelyek végső soron egy olyan szennyező energiaforrástól függnek, ami egyre fogy és piaci ára egyre nő, másrészt a főként a gáz miatt fenntartott rezsicsökkentés és más, földgázzal kapcsolatos állami kiadások elveszik a forrásokat a valódi rezsicsökkentést hozó energiahatékonysági és megújuló energia beruházások elől. A magyar gázstratégia - különösen az orosz-ukrán háború tükrében - jelentős újratervezést igényel.
Megoldási irányok
Lehet és kell csökkenteni a gázfüggőségünket! Amennyiben a rendelkezésre álló EU-s és hazai forrásokból többet juttatnának a földgázzal való takarékoskodás támogatására – többek között a háztartások hőszigetelésére, mélyfelújítására és a megújulókkal történő fűtési rendszerek kialakítására – akkor az ország éves fölgáz-felhasználását akár ötödével, 2 milliárd köbméterrel lehetne csökkenteni. Ennek érdekében a különböző hazai operatív programokon, helyreállítási terveken keresztül a családoknak, háztartásoknak lényegesen többet kellene kapniuk ezekre a felújításokra.
Az energiahatékonyság-növelés és megújulóenergia alapú fűtésre váltás valóban tartós, ráadásul fenntartható módja lenne a gázválság hosszú távú kezelésének, mellyel egyrészt elősegítenénk az orosz gáztól való függetlenedésünket, másrészt pedig az energiaátmenet felgyorsításához, az üvegházhatású-gázkibocsátás csökkentése által a klímacélok, vállalt klímasemlegesség eléréséhez is jelentősen hozzájárulnánk.
Miközben a közvélemény túlnyomó része ezekben a hónapokban elsősorban a szomszédban zajló háborúval kapcsolatos hírekre figyel, a háttérben a géntechnológiai lobbi az Európai Bizottsággal karöltve azon tevékenykednek, hogy kivonják az uniós GMO-szabályozás hatálya alól az “új-GMO-kat” (génszerkesztett és egyéb új génmódosítási technológiákkal előállított szervezeteket). A biotech lobbitól független kutatók viszont a kockázatokra hívják fel a figyelmet, és szigorú szabályozást tartanak szükségesnek.
Az alábbi írásban nagyrészt az ENSSER (European Network of Scientists for Social and Environmental Responsibility - A társadalmi- és környezeti felelősségért elkötelezett kutatók európai hálózata) által készített állásfoglalás felhasználásával megmutatjuk, hogy milyen kockázatokat jelentenek ezek az új génmódosítási technikák, miért elfogadhatatlanok az „új GMO-k” deregulációjára vonatkozó javaslatok.
Az új génmódosítási technikák támogatóinak érvei
Az biotech lobbi részéről alábbi alapvető érvek hangzanak el az új génmódosítási technikák segítségével környezeti alkalmazásra (például mezőgazdasági termelés) kifejlesztett élő szervezetek és termékek deregulációja, a szabályozás alóli kivonása vagy „könnyített termékalapú” szabályozása mellett:
A szabályozóknak csupán az új módosítási technikákkal előállított „genetikai esemény(ek)” végtermékében jelenlévő tervezett tulajdonságot kell tekintetbe venniük, és nem szabad figyelmet fordítani azokra az eljárásokra, amelyek révén ezek az „események” az egész szervezeten belül létrejöttek, legyen szó vírusról, mikrobáról, növényről vagy állatról.
Az új módosítási technikákkal előállított „genetikai események” többségében nincs jelen idegen DNS a kezelés végén.
A – génkiütések (abláció, deaktiválás) vagy adott gén fehérje- vagy RNS-termékei működésének módosítása révén működő – genomszerkesztési módszerek által kiváltott kis DNS-nukleotidváltozások a természetesen, vagyis emberi beavatkozás nélkül bekövetkező, véletlenszerű mutáció révén létrejövő változásokhoz hasonlatosak.
A DNS- vagy az RNS-molekulák tervezett változásai pontosak és egyediek, vagyis a célszervezetekben kis mértékben vagy egyáltalán nem fordul elő más genomváltozás.
Az új módosítási technikákkal előállított „genetikai esemény(ek)” kimenetele kiszámítható, és a tervezett változások nem lépnek kölcsönhatásba más génekkel, útvonalakkal vagy a szervezet egészével. Emiatt az ezekből az eljárásokból származó termékek biztonságosak, függetlenül attól, hogy azok élelmiszerek, illetve mezőgazdasági vagy környezeti rendszerhez tartozó szervezetek.
Az ENNSER állásfoglalást aláíró kutatók nem fogadják el a fenti állításokat
Az ENSSER (European Network of Scientists for Social and Environmental Responsibility - A társadalmi- és környezeti felelősségért elkötelezett kutatók európai hálózata) által készített állásfoglalást aláíró 61 kutató vitatja a fenti állításokat, azokat tudományosan megalapozatlannak tartja. A kutatók szerint szerint az időnként „génszerkesztési technikáknak” is nevezett módszerek valójában genetikai módosítási technikák (mivel epigenetikai vagy egyéb változások révén módosítják a genetikai anyag vagy a génműködés szabályozását), és hogy az ezen módszerekkel előállított szervezetek tehát, logikusan, genetikailag módosított szervezetek (GMO-k).
Az ENSSER állásfoglalát aláíró kutatók szerint ezeknek a technikáknak az alkalmazása az emberi tapasztalatokra nézve példa nélküli eredményeket tehet lehetővé:
Még ha el is fogadjuk, hogy e technikák egyes termékei megkülönböztethetetlenek emberi beavatkozás nélkül keletkezett organizmusoktól, nem feltétlenül azok, és mindez nem bír jelentőséggel a köz védelme szempontjából.
Ezek a technikák alkalmazhatók olyan, csekély mértékű változtatások sorozatában, amelyek bármelyike egyenként megkülönböztethetetlen a természetben egyedileg bekövetkező változásoktól, de együttes eredményük teljességgel ismeretlen a földi lét számára. A genomszerkesztési technikákat egyidejű és/vagy egymást követő használatra is fejlesztenek. Ez akár több genetikai szekvencia egyidejű módosítását, illetve egyetlen vagy több különböző genetikai szekvencia egymást követő módosítását is lehetővé teszi3. Így az alkalmazott változtatások együttese még olyan esetekben is létrehozhat az eredeti, nem géntechnológiai úton módosított szervezettől jelentősen eltérő szervezetet, amikor minden egyes változtatás külön-külön csekély. Egy ilyen szervezet ugyanúgy vagy még fokozottabb mértékben különbözhet a szülői vonalaktól, mint bármely, „hagyományos” transzgenikus genetikai módosítási technikával előállított organizmus.
Tudományos szempontból nem bizonyított és nem dokumentált az az általános állítás, mely szerint az új génmódosítási technikák alkalmazásával megváltoztatott genomok molekuláris szinten minden esetben megegyeznek azokkal, amelyek emberi beavatkozás nélkül keletkeznének. A beavatkozássorozat csupán egyetlen eredményének, a tervezett nukleotidszekvenciának a vizsgálata nem megalapozott végső bizonyíték az állítás érvényességére.
Még ha nem is marad idegen DNS a végtermékben, a szervezet saját DNS-ében vagy RNS-ében kimutatható a tervezett genetikai vagy epigenetikai változás.
Céltévesztő, nemkívánatos változások gyakran előfordulnak a genomban e technikák egyes organizmusokon történő alkalmazás nyomán, és tudomásunk szerint nem zárható ki, hogy bármely szervezet esetében előforduljanak. Ezt közzétett kutatások dokumentálták, kiváltképpen a genomszerkesztési technikák esetében. Nemrégiben a genomszerkesztési technikák által indukált, nem várt mutációs mintázatokat is leírtak mind a célzott, mind pedig céltévesztő pontokon. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy még nem ismerjük azokat a mechanizmusokat, amelyek révén ezek a módszerek megváltoztatják a DNS szekvenciáját, és azt sem, hogy ezek mennyiben különbözhetnek állatok és növények, illetve ezek alcsoportjai között. Ez meghiúsítja abbeli képességünket, hogy teljes mértékben megjósoljuk ezen eljárások kimenetelét. Bár a különböző szakcikkek eltérő kifejezéseket használhatnak, az eddig felismert céltévesztő hatások a következők: - Tervezett módosítás nyomán bekövetkezett nemkívánatos hatások. Például, ha a módosítás megváltoztatta egy enzim aktivitását vagy specifitását, az a tervezettől eltérő biokémiai reakciókat eredményezhet vagy indíthat be. - A célszekvenciá(k)tól eltérő DNS- vagy RNS-szekvenciák nemkívánatos módosításai vagy mutációi. Ilyen céltévesztő hatásokat gyakran dokumentáltak, illetve olyan esetekben, amikor nem találtak ilyeneket, általában nem végezték el a genomi DNS teljes szekvenálását ezek ellenőrzésére. A DNS-, RNS- vagy fehérjeszinten bekövetkező céltévesztő változások nemkívánatos változásokhoz vezethetnek a szervezet biokémiájában. Ez akkor is így van, ha idegen DNS nincs is jelen az új génmódosítási technikákkal végrehajtott módosítási folyamat végén. Az ilyen technikákkal előállított növényi élelmiszerek esetében a céltévesztő hatások váratlan toxinok vagy allergének jelenlétéhez, illetve megváltozott vagy veszélyeztetett tápértékhez vezethetnek. Még nem GMO növények is hatékonyan képesek előállítani saját toxinjaikat – például védekezhetnek a kártevők ellen. Az új génmódosítási technikák révén bevezethető változások radikális jellege váratlanul magas toxinszinteket vagy új toxinok termelődését eredményezheti. Az új génmódosítási technikákkal előállított termékek környezeti kibocsátásának a növényekben és az állatállományban a célzott és a nem célzott vad típusú szervezetekre gyakorolt nemkívánatos hatásaival kapcsolatban, e hatások előrejelzésének a természetes ökológiai összefüggések bonyolultsága miatti nehézségeivel kapcsolatban, valamint a kockázatértékelés és kockázatkezelés vonatkozó bizonytalanságaival és a kapcsolódó etikai kérdésekkel kapcsolatban ökológiai aggályok merültek fel.
A gene drive módszer (más néven génkiszorítás) az új génmódosítási technikák (itt CRISPR) alkalmazás speciális esete, mivel ez szándékosan megfordítja a genetikai módosítások szélesebb népességekre vagy nem célzott szervezetekre való terjedésének megakadályozási szándékát. Éppen ellenkezőleg, a génkiszorítás módszerét arra tervezték, hogy elősegítse a genetikai módosítások terjedését a vad típusú népességek teljes körében, sőt globális szinten akár egész fajokra vonatkozóan is. Ez magában foglalja a népességek vagy teljes fajok szándékos kiirtását, amelyet jelenleg egerek, rovarok (szúnyogok, legyek), mezőgazdasági kártevők és invazív fajok esetében javasolnak. A kiváltó okok kezelése (pl. a rossz higiénés körülmények vagy a nem megfelelő mezőgazdasági vagy természetvédelmi gyakorlatok) helyett az ilyen megközelítések súlyosbíthatják a problémákat, vagy más, új gondokat okozhatnak. A legjobb esetben is csak a tüneteket kezelik, míg az okok háborítatlanul fennmaradnak. Emellett magas az ökológiai egyensúly kiváltott felbomlásának és zavarainak a kockázata. Rovarfajok felszámolásának például komplex közvetett hatása lesz az egész ökoszisztémára, megváltoztatva vagy megzavarva a táplálkozási láncokat, illetve az ezekhez kapcsolódó biológiai sokféleséget és potenciálisan az ökoszisztéma működését (pl. károsodhatnak a beporzók). Ezen túlmenően mind több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ezek a megközelítések nem fenntartható megoldások: pl. a gene drive által a kiirtásuk vagy állománycsökkentésük érdekében célzott rovarokban (pl. kórokozót hordozó szúnyogok) gyorsan alakul ki ellenállóképesség (rezisztencia). Végezetül jól ismert, hogy a genetikai anyagok népességeken és fajokon belüli áramlását korlátozó határok csupán részlegesek, ami nagy valószínűséggel eredményezi azt, hogy a populációs léptékű gene drive konstrukciók a célnépességből nem célzott népességekbe is átkerülnek. Fajszinten a nemkívánatos faj megsemmisítésére szánt gene drive konstrukciók a környezetbe kerülve valószínűleg szintén a célfaj hasznos rokon fajaiba is eljutnak. Például egy gyomfaj elpusztítására irányuló gene drive nagy valószínűséggel átkereszteződhet rokon kultúrnövényfajokba, ami potenciálisan pusztító hatású következményekhez vezethet az emberiség számára.
Az új génmódosítási technikák gyakorlata elővigyázatosságot igényel
A fenti tények egyértelműen jelzik a súlyos és visszafordíthatatlan károsodások lehetőségét. A tudományos bizonytalanság ellenére sürgősen intézkedéseket kell hozni az ilyen károk megelőzése érdekében. Pontosan ez az, ami az elővigyázatosság elvének lényege.
Fontos tekintetben tartanunk azt, hogy az elővigyázatosság elvét nem kockázatkerülési célzattal, hanem a „korai figyelmeztetések késői tanulságainak” tapasztalatai alapján hívták életre. Amikor az elővigyázatosságot vizsgáljuk a GMO-k összefüggésében, emlékeznünk kell arra, hogy ezek a biológiai szervezetek élő rendszerek, amelyek képesek önmagukat megsokszorozni és módosított génjeiket messzire hatóan és széles körben elterjeszteni. Amint azt csak a közelmúltban sikerült megérteni, még a viszonylag pontos genomi beavatkozások is szabályozhatatlan és kiszámíthatatlan, tehát előre nem látható viselkedési hatásokat eredményezhetnek, mivel a módosított biológiai szervezet rendszerének szisztematikus összetettsége – a pontos körülményektől függően – változó hatásokat vált ki, amelyek tudományosan korántsem teljesen feltártak. Így az ilyen új technikák további bizonytalansági és kockázati szinteket hoznak létre, szöges ellentétben a nagyobb pontosságukra és szabályozottságukra vonatkozó állítással.
A fentiekben vázolt tudományos tények alapján az ENSSER állásfoglalást aláíró kutatók szerint az génmódosítási technikákkal előállított valamennyi termékét legalább olyan szigorúan kell szabályozni, amint azt jelenleg a legszigorúbb GMO-előírások (például az Európai Unió rendeletei) megkívánják.
Biohackelés (biohacking), bioterror és kettős felhasználás
A genomszerkesztési módszerek sokkal könnyebben és olcsóbban alkalmazhatók, mint a „hagyományos” transzgenikus genetikai módosítási technikák. A „garázstudósok” vagy a biohackerek már a világhálón szerezhetnek be genomszerkesztő készleteket, és maguk által genomszerkesztett termékeket állíthatnak elő. Ez immár ténylegesen bekövetkező jelenség, ami e technikák súlyos következményét jelenti. Egyetlen genetikai módosítás képes ártalmatlan baktériumot patogén vagy antibiotikum-rezisztens baktériummá átalakítani. A genomszerkesztési technikák ezen és egyéb alkalmazásai olyan könnyen megvalósíthatók, hogy riasztó valószínűséggel nyitják meg a visszaélések és a nem szándékos helytelen alkalmazások lehetőségét.
Akadémiai és kormányzati tudományos szakemberek rámutattak arra, hogy amennyiben a genomszerkesztési technikákra vonatkozóan nem szigorú szabályozás érvényesül, úgy a nem szándékos károkozás, mint a bioterror-cselekmények lehetősége exponenciálisan nőni fog.
A témához kötődően ajánljuk figyelmetekbe az Életigenlő Kaláka beszélgetés sorozat keretében 2022. április 28-án a Fenntarthatóság Felé Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége által közösen szervezett GMO 2.0: Bedőljünk-e a génpiszka-párti felhajtásnak? c. rendezvény videófelvételét.
Ne legyen kiskapu az új GMO-knak! Továbbra is szigorúan szabályozni és jelölni kell az „új” génmódosított élelmiszereket! – írd alá Te is a petíciót!
Nemcsak az ENSSER-álllásfoglalást aláíró kutatók szorgalmazzák, hogy az "új GMO-kat" szigorúan szabályozni kell. Április elején európai környezetvédő-, fogyasztóvédő- és az élelem-önrendelkezésért fellépő gazdaszervezetek egy uniós petíciót indítottak: Ne legyen kiskapu az új GMO-knak! – Továbbra is szigorúan szabályozni és jelölni kell az „új” génmódosított élelmiszereket! címmel. A petíciót eddig 15 nyelvre fordították le, több mint 45 szervezet támogatja, köztük a Föld Barátai Európa, a biodinamikus gazdálkodókat tömörítő Demeter International, a Slow Food Europe illetve a European Coordination Via Campesina.
A petíciót hazánkban a Magyar Természetvédők Szövetsége koordinálja, csatlakozott a petícióhoz a Karácsony Gábor Kör, a Fenntarthatóság Felé Egyesület, továbbá támogatja még a Magház Egyesület, a Védegylet, a Magyar Biokultúra Szövetség, a Felelős Gasztrohős és a Humusz Szövetség is. A petícióhoz várjuk további civil szervezetek csatlakozását.
A vegyipari és vetőmagipari óriáscégek „új” génmódosított szervezeteket („új GMO-kat”) akarnak piacra dobni, úgy kényszerítve ránk őket, hogy még csak ne is tudhassunk arról, hogy génmódosított élelmiszereket fogyasztunk.
Ezek az óriáscégek évek óta lobbiznak az Európai Bizottságnál, hogy az „új GMO-kat” kivonják az európai GMO-szabályozás hatálya alól: megalapozatlan állításokat tesznek e termékek állítólagos fenntarthatóságáról, valamint arról, hogy azok csökkentik a növényvédőszer-felhasználást, és hogy szerepük lehet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is. Mindeközben ezen óriáscégek szabadalommal rendelkeznek az új génmódosítási technikákkal előállított vetőmagokra, és tényleges motivációjuk továbbra is az, hogy még jobban növeljék saját profitjukat. Az tehát, hogy így az agrobiznisz kezébe került a vetőmagjaink feletti ellenőrzés, súlyosan veszélyezteti a gazdák vetőmag-önrendelkezését és a mezőgazdasági biodiverzitást.
Most az Európai Bizottság azt tervezi, hogy kivonja az „új GMO-kat” – amelyeket ők „új génkezelési technikáknak” neveznek – a meglévő uniós GMO-szabályozás hatálya alól. A jelenlegi szabályok szerint a régi és az új GMO-knak egyaránt át kell esniük egy uniós engedélyezési folyamaton, amely magába foglalja a környezeti és az egészségügyi hatások vizsgálatát, átláthatóságot biztosít a termelők és a gazdák számára, és előírja a génmódosított termékek jelölési kötelezettségét a fogyasztók tájékoztatása érdekében. Az „új GMO-k” kivonása az európai GMO-szabályozás alól megakadályozná a gazdákat, élelmiszer-termelőket, kereskedőket és fogyasztókat abban, hogy a GMO-mentes termékeket válasszák. Jogunk van hozzá, hogy eldöntsük, mit eszünk, és mit akarunk termelni földjeinken!
Ha az Európai Unió zöld utat biztosítana az „új GMO-knak”, az a fejlődő országoknak azt jelezné, hogy már az EU sem áll ellen a géntechnológiai iparnak, aminek következtében valószínűleg rövid időn belül a fejlődő országokban is teret hódítanának az „új GMO-k”, ellehetetlenítve ezen országok élelem-önrendelkezését.
Az „új GMO-kat” és mindenféle génmódosított szervezetet az elővigyázatosság elvének megfelelően szabályozni kell. Minden génmódosított szervezetet szigorú biztonsági hatásvizsgálatnak kell alávetni, és jelölni kell a termékeken, hogy azok génmódosítottak, így biztosítva az átláthatóságot a fogyasztók és a gazdák számára az ellátási lánc teljes egészében.
Még több kutatást kell végezni az „új GMO-k” környezeti, ökológiai, egészségügyi kockázataival, a gazdákat és az élelmiszer-rendszert érintő társadalmi-gazdasági hatásaival, továbbá az új génmódosítási technikákkal előállított szervezetek kimutathatóságával
A Kormány és az EU döntéshozói támogassák a már bizonyított, fenntartható és az éghajlatváltozással szemben ellenálló mezőgazdasági módszereket – mint például az agroökológiai technikákat és az ökológiai gazdálkodást –, és védjék meg a fajtanemesítők szabadságát, hogy úgy tudjanak tevékenykedni, hogy ne korlátozzák őket az „új génmódosítási technikákkal” előállított vetőmagokra vonatkozó szabadalmak.
Fő követelésünk: azt kérjük a kormánytól, az agrárminisztertől és az európai uniós döntéshozóktól, hogy határozottan álljanak ellen minden olyan próbálkozásnak, amelyek ki akarnák vonni az „új GMO-kat” a jelenlegi európai GMO-szabályozás hatálya alól, és tartsák fenn a biztonsági hatásvizsgálati, átláthatósági és jelölési kötelezettséget minden génmódosított szervezetre, garantálva ezáltal élelmünk biztonságosságát, a természet és a környezet védelmét, valamint a választás szabadságát.
A hazai (lakó)épületek energetikai felújításával a teljes hazai éves földgázfogyasztás ötöde, az import negyede, 2 milliárd m3 megspórolható. Az energiatakarékosság közös érdekünk, ezzel csökkenthetjük a fosszilis-függőségünket és védekezhetünk a növekvő piaci energiaárak ellen; az energia-önellátás hajtóereje. Ezért a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) az Energiahatékonysági Világnap (március 6.) apropóján felhívja a figyelmet, hogy:
- mind az uniós, mind a hazai szakpolitikákban erősebben kellene az energiahatékonyságra támaszkodni, célokat kitűzni;
- a közpénzeket nagyobb arányban kell energiatakarékossági beruházásokra, felújításokra fordítani.
Hasonló mennyiséget spórolhatna Magyarország a hazai (lakó)épületek megfelelő mélységű energiahatékonysági felújításával már középtávon: a hazai teljes éves földgázfogyasztás mintegy ötödét, 2 milliárd köbmétert.
Az “Energiahatékonyság az első” az Európai Unió, kiemelten az éghajlat- és energiapolitikája egyik alapelve. Az Európai Zöld Megállapodással és benne a klímasemlegesség 2050-es vállalásával összhangban a tagállamok (2020 végén) megállapodtak a 2030-as EU kibocsátáscsökkentési cél legalább 55%-ra emeléséről, de ehhez kell hangolni az energiahatékonysági célt is, ezért jelenleg is zajlik az EU Energiahatékonysági Irányelv (EED) felülvizsgálata, az “Irány az 55%!” EU-csomag keretében.
A Klíma Akcióhálózattal együtt a MTVSZ is üdvözölte az EED jelentéstervezetben (2) levő kötelező erejű uniós energiahatékonysági célszámot, ami a civilek által 2030-ra javasolt legalább 45%-os céltól kevéssel marad el. Ha a magyar kormány és képviselők számára valóban fontos a tartósan alacsony lakossági energiaszámla, akkor a közeljövő tanácsülésein és európai parlamenti találkozóin támogatniuk kell a javasolt ambiciózus célszámot, az energiamegtakarítási kötelezettségre vonatkozó követelményt és az épületfelújítási javaslatokat.
Energiahatékonyságra az EU minden eddiginél több uniós forrást nyújtana. Mégis a hazai uniósforrás-költési tervekben – Helyreállítási Terv és Operatív Programok (3) – az épületek, különösen a lakóépületek energetikai felújítására szánt pénzek, eszközök nem elegendők. Jobb célzás szükséges az alacsony jövedelmű háztartásokra és a közepes jövedelmű háztartásokra (előbbieknek magas intenzitású támogatás, utóbbiaknak 30-40%-os hitel). Növeljék a pénzkereteket és segítsék a pályázókat annak érdekében, hogy évente legalább 100 ezer háztartás energetikai mélyfelújítása megtörténhessen, ezzel biztosítva számukra a tartósan alacsony energiaszámlát. Egyúttal teljesíthetjük a hazai éghajlatvédelmi vállalások zömét és felgyorsíthatjuk az enegiaátmenetet.
Felfűzök egymás mellé néhány "gázos" hírt, asszociálni szabad…
Magyarországon jelenleg négy nagy földalatti földgáztároló létesítmény üzemel: Pusztaederics, Kardoskút, Hajdúszoboszló és Zsana. Utóbbi az egyetlen mészkő tároló, a többi porózus homokkő közegben tárolja a gázt. Zsanára a 1979-es gázkitörésről is emlékezhetnek az idősebbek: egy baleset nyomán hetekig égett a nagy nyomású gáz, mielőtt sikerült robbantásokkal eloltani, majd elfojtani a szivárgást is.
Kétség sem férhet hozzá, hogy a lelki egészségünk összefügg a környezetünk egészségével. A tiszta levegő, a zöld területek és az iható víz a lelki békénk megőrzéséhez szervesen hozzátartozik. És ha a környezetünk egészsége veszélyben van, az sok esetben a lelkünkben is zavart okozhat. Ezt nevezzük klímaszorongásnak.
Ezzel a témával foglalkozik az alábbi interjú, melyben a kérdező Hézl József, mentálhigiénés szakember, szervezetfejlesztési tanácsadó és tanár, az ahaelmeny.hu szerkesztője. A válaszoló pedig Horváth Bence, joghallgató, a Magyar Természetvédők Szövetsége Ifjúsági Programjának tagja.
Mit látsz az embereken, ha a klímavédelemről esik szó?
Szerintem az emberek egyre érdeklődőbbek a téma kapcsán. Ez nagy változás, mert pár évtizeddel ezelőtt ez még nem így volt. Például, ha egy társaságban a klímaváltozásról, klíma-és környezetvédelemről volt szó, akkor az emberek csak legyintettek egyet, hogy az egész egy badarság, kis dolgok felnagyítása. Ez persze részben érthető, hiszen nehéz egy problémát észrevenni, ha egyáltalán magának a dolognak a probléma jellegével sem vagyunk tisztában. Az igazság az, hogy mindannyian egy olyan rendszerbe születtünk bele itt Európában, és szerte a világon más fejlett országokban is, ami alapjaiban véve fenntarthatatlan. Nagyon igaz a mondás, hogy attól még, hogy valamit mindenki csinál, az még nem biztos, hogy helyes, és kívánatos. A szokásaink, életmódunk, az egész gazdasági berendezkedésünk helytelen alapokra lett építve. Ez az a felismerés, amit egyre többen fedeznek fel. Persze ennek a legfőbb oka egyrészt az, hogy a 21. századi ember már az élete mindennapjaiban is érzi a klímaváltozás káros hatásait, másrészt pedig, hogy egyébként nagyon helyesen, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek ennek a témának mind a közéletben, mind pedig az emberek mindennapjaiban. A hangsúly a tájékozottságon van. Minél tájékozottabb valaki a klímaváltozás okozta hatások körében, annál inkább gondolja, hogy ez egy fontos téma, és itt már megjelenik az a törekvés az emberekben, hogy igenis valós klímavédelmet követeljenek.
Mennyiben látod, hogy változik ezzel kapcsolatban az emberek véleménye?
Én úgy látom, hogy az előbb említett felismerés és a klímavédelem szükségessége egyre több emberben fogalmazódik meg. Az emberiség szépen lassan kezdi felismerni, hogy a gazdasági hasznok és a pénz hajhászása helyett inkább azzal kéne foglalkoznunk, hogy például milyen mértékű pusztítást vittünk végbe az óceánjainkban, erdőinkben, földjeinken, levegőben, gyakorlatilag mindenhol ezen a Földön. És mivel a Föld a mi otthonunk is, ezért ezt a pusztítást gyakorlatilag nagy mohóságunkban saját magunk ellen követtük el. Hiszen mondjuk ki őszintén, a Földünk haldoklik, és a természet az utolsó segélykiáltásait hallatja felénk az újabb és újabb természeti katasztrófákkal, szárazságokkal, jégolvadással, vagy éppen most a koronavírus járvánnyal, ami szintén az emberiség önmegtartóztathatatlanságából eredendően alakult ki egy világjárvánnyá.
Mennyire meggyőzhetők?
Az emberek akkor győzhetőek meg a legjobban, ha nagyon egyszerű példák útján magyarázod el nekik, hogy mit miért tegyenek, vagy ne tegyenek. Például, ha azt mondod a szomszédodnak, hogy figyelj, ne a kommunális szemét közé dobjad már azt a műanyag palackot, amit használtál, mert ezzel szennyezed a környezetet. Valószínűleg azt válaszolja, hogy miért, ez csak egy palack, mit számít, ennél sokkal nagyobb problémák vannak. De hogyha elmagyarázod neki, hogy világszerte naponta több milliárd PET palack pont e miatt nem kerül újrahasznosításra, és ezek 400-500 évig fognak majd valahol a természetben állni egy halomban, úgy, hogy mindeközben a belőlük lebomló mikroműanyag darabok szennyezik majd a földjeinket, talajvizünket, akkor lehet, hogy azt mondja, hogy igazad van, innentől mindig szelektíven gyűjtöm a hulladékot. De hogyha még azt az érdekes tényt is elmondod neki, hogy a palackozott vízhez képest a csapvízzel 95%-al kevesebb mikroműanyagot visz be a szervezetébe, akkor talán soha többé nem fog palackozott vizet vásárolni, hanem egyszerűen csak beszerez egy kulacsot, amit bárhol, bármikor újratölthet. Én ebben a módszerben hiszek. Az embereknek tudniuk kell, hogy mit miért szabad, és érdemes csinálni, és ha ők ezeket a tényeket befogadják, akkor teljes mértékben meggyőzhetőek.
Mennyiben hajlandók változtatásokat eszközölni, hogy csökkentsék a környezeti terhelést?
Ha egyszer már valami szokássá vált, akkor nagyon nehéz azon változtatni. De az embereknek ki kell lépniük a komfortzónájukból, még hogyha változtatni akarnak. Ezt a saját példámon tudom a legjobban elmondani. Régen én nagy húsevő voltam. Tipikusan az az ember, aki húst hússal evett. Ám amióta tudom, hogy a húsipar mekkora környezeti terhelést jelent a Földre-kezdve a takarmány miatti erdőkivágásoktól, a vegyszereken át, a hatalmas metán és karbonkibocsátásig-azóta fokozatosan kezdtem lemondani a hústól. Először heti egy húsmentes napot tartottam. Majd ebből lett kettő, három, négy. Most meg már ott járok, hogy néha "el is felejtek" egy héten húst enni. Megvagyok nélküle. Boldogabb, egészségesebb vagyok, ártatlan állatok sem halnak meg, és még a környezetre is jelentősen kisebb terhelést teszek ezáltal. Szerintem sok, sőt, egyre több ember van így, akik valamilyen kisebb-nagyobb változtatással teszik zöldebbé az életüket. A legfontosabb, hogy soha ne várjuk el se magunktól, se mástól, hogy egyik pillanatról a másikra, radikálisan változtassunk. Persze lehet így is. De inkább törekedjünk a fokozatosságra. Ezt betartva az újítások során legtöbbször ugyanis rájövünk, hogy mennyivel racionálisabb így csinálni, mint ahogy régen csináltuk a dolgokat. Ez a ráeszmélés az egésznek a lényege, hiszen a zöld megoldások nem csak környezetbarátok, hanem egyben racionálisak is. És ha ezt a változtatás folyamatában felismerjük, már el se fogjuk tudni képzelni az életünket ezek nélkül az "új szokások" nélkül.
Mi a klímaszorongás?
Klímaszorongás alatt a klímaváltozás miatt kialakuló szorongást, depressziót értjük. Sokan úgy érzik, hogy a döntéshozók cserben hagyták őket a klímaváltozás elleni küzdelemben, ezért kilátástalannak látják a jövőjüket, ami pedig szorongáshoz vezet. Ennek a tünetei sokfélék lehetnek: a tehetetlenség érzete, álmatlanság, pánikrohamok, obszesszív gondolatok, túlzott stressz. Ezek a tünetek kihatással lehetnek az egyén mentális és fizikai egészségére is. Ez egy nagyon komoly probléma, amivel sajnos sem a közélet, sem pedig a szakemberek nem foglalkoznak kellő odafigyeléssel. Pedig Magyarországon az Alto legfrissebb felmérése szerint a fiatalok 87%-a szorong a klímaváltozás miatt valamilyen mértékben.
Hogyan tehet ellene az egyes ember?
Természetesen fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a klímaváltozásnak milyen káros kihatásai lesznek a jövőnkre, és azt is tudnunk kell, hogy jelen állás szerint valóban nem lehetünk túl bizakodóak a jövőnket tekintve. De azt is tudni kell, hogy a helyzet még megváltoztatható. Ehhez viszont cselekedni kell. Úgyhogy én cselekvésre buzdítok mindenkit. Tájékozódjunk, legyünk tisztában melyek azok a környezetvédelmi problémák a környezetünkben, saját életmódunkban, amelyeken változtatni tudunk. Éljünk környezetbarát, fentartható módon, mutassunk példát a környezetünknek, és buzdítsunk mást is a erre változtatásra. Ha problémák helyett a megoldásra, cselekvésre koncentrálunk, azzal nem csak a környezetvédelem érdekében, hanem saját magunknak is jót teszünk.
Mit üzennél ezzel kapcsolatban az embereknek?
Azt, hogy ne adják fel a reményt. Bár a helyzet sokszor kilátástalannak tűnik, és úgy érezhetjük, hogy kevesen vagyunk, akiket valóban foglalkoztat a klímaválság, és még kevesebben, akik változtatni is akarnak. Ezért néha egy világmegváltó feladatnak tűnhet az, hogy megmentsük a bolygónkat. Ám ez nem igaz. A valóság az, hogy nagyon sokan vagyunk, akiknek ez a célja. A világon milliók dolgoznak azon nap mint nap, hogy leállítsuk az ember környezetpusztító tevékenységeit, és olyan megoldásokat találjunk ki, amivel elindulhatunk egy zöld és fenntartható jövő felé. Kiemelném ebben a nemzetközi és civil szervezetek tevékenységét, ők ennek a mozgatórugói. Úgyhogy a mi feladatunk az, hogy megtegyük mi is a mi részünket a saját életünkben, környezetünkben, csatlakozzunk hazai környezetvédő civil szervezetekhez, önkénteskedjünk, változtassunk, mert csak közös erővel tarthatjuk meg a Földünket egy olyan helynek, ami még évezredek múlva is alkalmas lesz az emberi életre.
Kövess minket a 
Olvass minket a 