A Méhek napja alkalmából ajánljuk figyelmetekbe a Pesticide Action Network Europe  kiadványát, amely ökotoxikológiai tanulmányok összegzésével bemutatja, hogy a glifozát-alapú gyomirtó szerek sok szempontból károsak a méhekre. 

Sokan azt gondolják, hogy mivel a herbicideket elsősorban a gyomok kiirtására tervezték, ezért nem károsak a méhekre. Ez azonban messze áll az igazságtól. A PAN Europe nemrég közzé tett kiadványában olyan tudományos eredményeket sorolt fel, melyek igazolják, hogy a glifozát-alapú gyomirtó szerek sok szempontból károsak a méhekre. A méhek közvetlenül vagy az élelmen és a szennyezett vízen keresztül érintkezhetnek ezekkel a vegyi anyagokkal.

A glifozátalapú gyomirtószereket gyakran használják a mezőgazdaságban, a városokban, a háztartásokban és a kertekben, sőt még a védett természeti területeken is. Ebből adódóan a glifozát széles körben elterjedt a környezetben, ezáltal a méhek képtelenek elkerülni. Milyen hatásai vannak?

A PAN Europe kiadványából fény derül arra, hogy a glifozát: 

1. Megzavarja a méhek bélflóráját és sokkal sebezhetőbbé teszi a méhcsaládokat a betegségekkel és más káros hatásokkal szemben.
2. Megzavarja a méh fiasítás fejlődési folyamatát (peték, álcák és bábok). A glifozáttal szennyezett táplálékkal érintkezett háziméhek fiasítása során a lárvák fejlődése lelassult, a súlyuk pedig lecsökkent.
3. Befolyásolja a poszméhcsaládok hőszabályozását: a glifozátnak való nem halálos mértékű kitettség ezáltal a poszméhállomány közvetett csökkenéséhez vezethet.
4. Negatív hatással van a méhek szaporodására: a glifozát befolyásolja a méhek rendes fejlődését és szaporodási sikerét. 
5. Megzavarja a méheket a táplálékkeresésben és a tájékozódásban: a glifozát megzavarja a méhek idegrendszerét, mely akár nagyon kis koncentrációban is hatással lehet a méhek viselkedésére. Ennek következtében a méhcsalád túlélési esélyei is lecsökkennek.
6. Negatív hatással van a méhek tanulási- és emlékezőképességére: a glifozát befolyásolja a háziméhek szaglását – nektárérzékelő képességét –, csökkenti a méhek tanulási képességét, valamint rontja a rövid távú emlékezetüket.
7. A glifozát készítmények olyan formázóanyagokat tartalmaznak, melyek a méhekre is mérgező hatással lehetnek. A formázóanyagok toxicitása sem önmagukban, sem más összetevőkkel együttesen nem lettek megfelelően értékelve.

A terjedelmes független szakirodalom alapján megállapíthatjuk, hogy a glifozátalapú gyomirtó szerek használata jelentős kockázatot jelent a méhek egészségére és a méhállomány túlélési esélyeire vonatkozóan. Mindez rendkívül fontos a glifozát uniós engedélyének megújításáról szóló vita szempontjából, melynek le kell zárulnia 2023 decemberéig. Az Európai Unió piacára kerülő aktív növényvédőszer hatóanyagok és készítmények nem lehetnek károsak az emberek vagy az állatok egészségére, illetve a környezetre. A mézelő méhek és kolóniáik védelmét az Európai Unió 1107/2009/EK  rendelete növényvédő szerek forgalomba hozataláról  is egyértelműen kiemeli, ami az elővigyázatosság elvén alapul.

Az Európai Unió növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló jogszabályának célja az, hogy az emberek és az állatok egészségének a védelme, valamint a környezetvédelem „elsőbbséget élvezzen” a terméshozam növelésével szemben. A rendelet értelmezésével kapcsolatos vitás kérdéseket az Európai Unió Bírósága nemrég meghozott tiltott növényvédő szerekre vonatkozó eltérések alkalmazásáról szóló ítélete pontosította.

Az ítélet kimondja:

„E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezések az elővigyázatosság elvén alapulnak – amely [...] a magas szintű védelmet célzó uniós környezetpolitika egyik alapja – annak biztosítása érdekében, hogy a forgalomba hozott hatóanyagok és növényvédő szerek ne gyakoroljanak káros hatást az emberi vagy állati egészségre, vagy a környezetre.” (47)

„Ezenkívül meg kell állapítani, hogy, amint azt az 1107/2009/EK rendelet (24) bekezdése kifejti, az engedélyezést szabályozó rendelkezések magas szintű védelmet kell, hogy biztosítsanak, és a növényvédő szerek engedélyezésekor ezért az emberek és állatok egészségének, valamint a környezetnek a védelme »elsőbbséget kell, hogy élvezzen« a növénytermesztés fejlesztésével szemben.” (48)

Konklúzió

A méhekre és a méhcsaládokra gyakorolt káros hatásai miatt a glifozát újbóli engedélyezésének nincs helye az Európai Unióban. Mindez, továbbá a glifozát az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásai csak ahhoz a következtetésre vezethet, hogy a glifozátot be kell tiltani az EU-ban, amikor 2023 decemberében lejár az engedélye.

A teljes jelentés angol nyelven az alábbi linken érhető el.

Fordította: Sádli Zsófia

* * *

A témához kapcsolódóan ajánljuk figyelmetekbe május 4-i rendezvényünket: Az Európai Zöld Megállapodás és a növényvédőszer-használat csökkentése. 

Oroszország ukrajnai agressziója teljesen új geopolitikai kontextusba taszította Európát és a világot, amely hatással van mind az energia-, mind az éghajlati viszonyokra. Ám az energiaárak Európában már az orosz invázió előtt emelkedni kezdtek. Közép- és Kelet-Európa (KKE) számára az ambiciózus éghajlat-politikai intézkedésekben a szolidaritás és az energetikai átállás társadalmi előnyei mindig is kulcsfontosságúak voltak. A közelmúltban az EU-országok közül (a balti országok mellett) ez a régió nézett szembe a legmagasabb inflációval, egyúttal ezt a térséget sújtotta leginkább az elszabadult megélhetési költségek okozta válság is. A földrajzi közelség, a történelmi háttér és a kulturális kapcsolatok miatt a kelet-közép-európai tagállamok politikája szorosan kapcsolódik az oroszországi és ukrajnai fejleményekhez, és jobban tükrözi azok hatásait. Ugyanakkor szolidaritásukról is tanúbizonyságot tesznek azáltal, hogy többségük Európa többi részéhez képest általában jobban támogatják az ukrán társadalmat.

Rögtönzött megoldások

Mindeközben a kelet-közép-európai kormányok által az áram- és gázárakkal kapcsolatos rövid távú sürgősségi beavatkozások sok háztartás számára örömteli mentőövet jelentettek, mivel sok közösség és kisvállalkozás már a tél beállta előtt is komoly gondokkal küzdött. Csehországban, Magyarországon (már 2013-ban) és Lengyelországban kiskereskedelmi árkorlátozást vezettek be (a fogyasztás korlátozásával együtt), amely alapvető védelmet nyújtott a polgároknak, mivel így nem közvetlenül őket sújtja az energiaárak esetleges hirtelen emelkedése. Ezeknek a mentőöveknek - amelyek eredetileg az energiaszegénységtől való megóvást célozzák - azonban jelentős ára van: jelentős terhet rónak a gazdaságokra és az állami költségvetésekre, amelyek nem fogják tudni sokáig fenntartani őket.

Az árkorlátozás, vagy más néven ársapka azonban strukturálisan sem biztosít hosszú távú védelmet az energiaszegénységgel szemben. Valójában a pénzköltésnek ez a módja egyáltalán nem hatékony: a kormányok nincsenek tisztában azzal, hogy kik profitálnak leginkább ezekből az intézkedésekből, és hogy ezek valóban a kiszolgáltatott polgárok-e. Az összes fogyasztó megkülönböztetés nélküli, földgázárakkal szembeni védelme megakadályozza, hogy az árváltozás spontán keresletcsökkentést idézzen elő. Ezzel a drága gáz használatára kárhoztatjuk az embereket anélkül, hogy ezt egyáltalán észrevennék. Az árkorlátozás jellemzően nem tesz különbséget a célcsoportok között, és inkább a tehetősebb embereknek kedvez (akik többet fogyasztanak, a maximált áron keresztül több "támogatást" kapnak), és nem a legkiszolgáltatottabb háztartásoknak. (Magyarországon a háztartások számára 2013-ban vezették be a szabályozott energiaárakat (gáz és villany), ami miatt 2013–2014-ben negyedével csökkentek az energiaárak. Az árcsökkentés akkor egységes volt, nem differenciált a háztartások jövedelmi szintje szerint. 2022 augusztusában az átlag feletti energiafelhasználás árplafonja megszűnt: a rendelet értelmében a háztartások villamosenergia-felhasználáson évi 2523 KWh-ig, gázon pedig évi 1729 köbméterig jogosultak a mindenkori limitált árakra, amely felett a piaci árakhoz közeli ár érvényes. - MTVSZ)

A gazdasági szempontokon túl kimondható, hogy az ársapka valójában nem kezeli a megélhetési válság egyik fő okát: a drága fosszilis tüzelőanyagok iránti nagy keresletet. Kevéssé ösztönzi a háztartásokat, a közösségeket és a vállalkozásokat arra, hogy növeljék energiatakarékosságukat, ami tovább növeli a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztását, és további terhet ró a természeti erőforrásokra és az éghajlatra.

Mentőöv helyet hosszútávú tervezés

A kelet-közép-európai országok fosszilis üzemanyagoktól való függésének kezelése strukturális, hosszú távú megoldásokat igényel, amelyek az általános energiaigény csökkenéséhez vezethetnek. A legkézenfekvőbb az energiafelhasználás hatékonyságának javítása, a megtakarítási intézkedések és mértékletesség (sufficiency), valamint a megújuló energiaforrások arányának növelése az energiamixben, ami hozzájárulhat az olcsóbb energiatermeléshez.

Ezeket a széles körű nyilvános vitákkal kísért strukturális megoldásokat most kell bevezetni, ha nem akarunk a populizmus vagy az igazságtalanság csapdájába esni. Tekintettel arra, hogy az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozó új adók 2027-ben lépnek hatályba, és azt a kormányoknak át kell ültetniük a nemzeti jogszabályokba, ezért ennek a szolidaritásnak sürgősen meg kell valósulnia.

Az egyenlőtlenségeket csökkenteni kell – kezdve a költségek igazságos és kiegyensúlyozott elosztásával. A fogyasztóknak érzékelniük kell az energia valódi költségét, és lehetőséget kell kapniuk egyfelől az energia előállítására, másfelől a fogyasztásuk csökkentésére. Mindezt a kiszolgáltatott fogyasztókra és az energiaszegénységre vonatkozó alapvető fogalmak és mutatók meghatározásával kell kezdenünk; valamint olyan szabályokkal, mint például az energiarendszerekről való lekapcsolás tilalma, és szociális alapú kedvezmények bevezetése az energiaszegénység kockázatának kitett háztartások védelme érdekében. A kormányoknak ki kell dolgozniuk az energiaszegénység definícióját (az EU Szociális Klíma Alaphoz használt definíciója alapján), és azonosítaniuk kell az ebbe a kategóriába tartozó társadalmi csoportokat. A villamosenergia-piac kialakításának folyamatban lévő reformja, valamint az épületek energetikai teljesítményéről szóló irányelv (EPBD), amely hamarosan az uniós szintű tárgyalások végső szakaszába lép, kulcsfontosságú szakpolitikai eszközök, amelyekkel az EU ösztönözheti és támogathatja tagállamait ilyen intézkedések kidolgozására.

„Új energiát” az embereknek

E szociális intézkedések mellett sürgősen szükség van a fenntartható megújuló energiára való átállásra, amelynek középpontjában az emberek állnak. A kormányoknak világos ütemtervet kell kidolgozniuk a megújuló technológiák elterjedésének fokozására és az energiamegtakarítás növelésére a különböző ágazatokban - és az emberek otthonában is. A háztartások és a közösségek jelentős szerepet játszhatnak az energetikai átállásban. Olyan ambiciózus programok kellenek, amelyek segítik az energiaközösségek és a termelőfelhasználók (prosumers) gyarapodását (például azokat, amelyek a tetőre szerelt napelemeket hőszivattyúkkal kombinálják), valamint egy mindezt lehetővé tevő szabályozási keretet, így például e technológiák gyorsabb engedélyezési eljárásait. A megújuló energián alapuló technológiák telepítését egylépéses, alapos épületenergetikai felújításokkal kell kombinálni, amelyek drasztikusan csökkenthetik az energiaigényt a nagy energiafogyasztóknak számító épületekben. Mindezeket az EPBD keretén belül lehet kezelni.

E programok finanszírozására a rendelkezésre álló forrásokat, például a Helyreállítási és Rezilienciaépítési / Ellenállóképességi Eszközt (Recovery and Resilience Facility, RRF) és a Szociális Klíma Alapot (Social Climate Fund) kell használni, először a legkiszolgáltatottabb otthonokat célozva. A szolidaritásról, azaz a költségek és a támogatások Közép- és Kelet-Európában való elosztásáról vitákra van szükség, mivel az éghajlat és az energia nem lehet egymástól független „siló” politika. Emellett fel kell gyorsítani a fosszilis tüzelőanyag-támogatások fokozatos megszüntetését, mivel azok a gyors energetikai átállás egyik fő akadályát képezik. Ezek a támogatások tovább erősítik az európai gazdaságok függőségét a fosszilis gáz-, olaj- és szénimporttól.

Vissza a fosszilis múltba

A bolgár kormány tavaly bejelentette, hogy a fosszilis gázzal kapcsolatos projekteket nem fogja finanszírozni az RRF. Ugyanakkor más kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan Bulgária is fordulatot vett a szén-dioxid-mentesítésre vonatkozó kötelezettségvállalásaiban. Hamis érvek jelentek meg, miszerint szükség van hazai erőforrásokra, például szénre, ami az energiabiztonság növelése érdekében erősíti az erőforrás-nacionalizmust. Csehországban tavaly az energiaár-válság miatt újranyitották a szénbányákat, míg Magyarországon tavaly újraindították a Mátrai Erőmű II. blokkját, amelynek élettartamát 2029 végéig meghosszabbították, és vizsgálják a lignitfeltárás bővítését. Romániában a válság kilenc megavízerőmű-projekt újraéledését eredményezte védett területeken, amelyek katasztrofális hatással lehetnek a vízi ökoszisztémákra.

Az elavult, hamis megoldásokhoz való visszalépés, a szénhez való rendszerszintű visszatérés drága és fenntarthatatlan energiaforrásokhoz kötné ezeket az országokat, ami negatívan befolyásolná a gazdaság versenyképességét is. Az egészségügyi és szociális hatások (a szénkivezetés vállalása alapján a széntermelő régióknak nyújtott Igazságos Átmeneti Alap forrásainak esetleges visszavonása) figyelembevételével mindez azt jelentené, hogy az ilyen elhamarkodott döntések igen magas költségekkel járhatnak.

Mindezeken felül a megújuló energiaforrások fejlesztésének akadályai jelentősen hátráltatják a sikeres energiaátállásra tett kísérleteket. A lengyelországi ellentmondásos "10H" szabályozás (még ha nemrég módosították is, így a szélturbina magasságának legalább tízszeresét előíró védőtávolság helyett 700 méteres távolságot ír elő) leszűkíti a szárazföldi szélerőművek számára rendelkezésre álló helyeket, így káros hatással lesz a lengyel energiabiztonságra. Magyarország jelentős visszalépést tett az új napelemes létesítmények hálózati csatlakozásainak 2022 őszén bevezetett tilalmával, ami veszélyezteti mind a nemzeti, mind az uniós éghajlati és energetikai célokat.

Közép- és Kelet-Európa energetikai jövőjének megerősítése

A fentiekkel ellentétben pozitív jelzések is érkeznek Közép- és Kelet-Európa országaiból a fosszilis tüzelőanyagokról való leválás tekintetében. Csehországban egy törvénymódosítás tervezet, amely remélhetőleg 2024-ben hatályba lép – a civil közösségek nagy örömére – jó alapot adhat a megújuló energiák közösségi megvalósításhoz. Lengyelországban a hőszivattyúk/szigetelési programok tömeges megvalósítása tapasztalható. Nemrégiben Csehországban bevezették a "lakhatási támogatást" (amelynek mértékét ugyanakkor a kormánynak rendszeresen az aktuális normatív költségekhez kellene igazítania, szélesebb körben propagálnia és eljárásrendjét egyszerűsítenie), Lengyelországban pedig a "védőpajzs-támogatást" a családok számára (jövedelem, fűtési típus és a háztartásban élő személyek száma alapján).

Azonban ennél többet is lehetne tenni. Az otthonok felújítására vagy megújuló energiaforrások alkalmazására irányuló célzott és differenciált ösztönzők szükségesek ahhoz, hogy kellene társadalmainkat igazságos és részvételi alapon az éghajlat-semlegesség felé vezető útra tereljék. Az RRF és a REPowerEU lehetőséget teremt az épületek energetikai teljesítményének növelését célzó komplex támogatási rendszerek kialakítására vagy a megújuló energiaforrások felhasználásának felgyorsítását célzó, átfogó reformok bevezetésére. Az ilyen intézkedések középpontjában a műszaki és jogi akadályok leküzdése, a hálózati csatlakozás engedélyezési folyamatának átláthatósága és a megújuló energiaforrások közösségi alapú, az emberek drága hálózati ellátástól való függetlenedését lehetővé tevő kiaknázása kell, hogy álljon. Az energiahatékonysági és energiatakarékossági intézkedések gazdasági, társadalmi és környezeti járulékos előnyeit országos figyelemfelkeltő kampányok révén kell megvitatni és népszerűsíteni.

Sok család számára a tavalyi tél valóban kemény volt a közép-kelet-európai régióban. A kormányoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a következő tél sokkal jobb legyen. A rövid távú beavatkozások bizonyos mértékig segítenek, de nem foglalkoznak az energiaár-válság alapvető okával: a gazdaságok fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségével. Összességében az európai kontinens jelenlegi "trilemmájának" - az emelkedő energiaköltségek, az energiabiztonság hiánya és a fenyegető klímaválság - megoldásához sürgősen szükség van egy decentralizált, fenntartható energiarendszerre, amely elősegíti a polgárok közötti szolidaritást, ugyanakkor megvédi őket a szennyező és drága fosszilis tüzelőanyagok használatára való rászorultságtól.

Szerzők: Kasia Ugryn, Marta Anczewska és James O’Connor, Climate Action Network Europe. Társszerzők: Jaroslav Bican, Greenpeace Csehország; Dönsz-Kovács Teodóra, MTVSZ, Magyarország; Liliana Rastocka, Szlovák Klímakoalíció; és Anna-Maria Seman, WWF Közép- és Kelet-Európa.

Eredeti cikk elérhető itt.

Írta: Lukács András, Levegő Munkacsoport

Elengedhetetlen intézkedés a szén-dioxid beárazása a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében. A közúti közlekedés és az épületek szén-dioxid-piacának létrehozásáról szóló uniós irányelv (ETS2), amelyről nemrég megegyezés született, fontos lépés ebbe az irányba. Az irányelv alkalmazása azonban számos buktatót rejt magába, amelyek, ha nem kezelik, összességében még növelhetik is a CO2-kibocsátást és más környezeti károkat.  

Az ETS2 eredményeként az üzemanyagárak fokozatosan emelkedni fognak. Mivel azonban az üzemanyagadók nagymértékben eltérnek az EU tagállamai között, a magasabb üzemanyagárak a jelenleginél is jobban fogják arra csábítani a járműtulajdonosokat, hogy lehetőség szerint ott tankoljanak, ahol a legolcsóbb az üzemanyag, vagyis akár a szomszéd tagállamba is átjárnak majd tankolni. Ráadásul az üzemanyagturizmus minden bizonnyal sokkal inkább érinti majd az EU-n kívüli országokkal határos tagállamokat, mivel az utóbbiak nem tartoznak az ETS2 hatálya alá.  

Intő példaként szolgálhat, ami Magyarországon történt a közelmúltban. Mint ismeretes, 2021 novemberében árplafont vezettek be a benzinre és a gázolajra, ami egy évig volt érvényben. Az intézkedés számos súlyos problémát idézett elő, többek között az üzemanyagturizmus és az üzemanyagcsempészet megugrását. Egyes határközeli régiók különösen megszenvedték a megnövekedett közúti forgalmat. Azonban még a szokásos határon átnyúló forgalom is komoly hátrányokat okoz már ma is: ha például a személy- és teherautók Szerbiában olcsó üzemanyagot tankolnak, majd belépnek az EU területére, akkor anélkül használják az uniós országok infrastruktúráját, hogy megfizetnék az üzemanyag árába beépített hozzájárulást az infrastruktúra fenntartásának finanszírozásához. Ez különösen a teherautók esetében hangsúlyos: ha egy kamion Szerbiában teljesen feltölti a tankját, akkor ezzel az üzemanyaggal egészen Portugáliáig eljuthat. Ezek a körülmények együttesen nagymértékben csökkenthetik az ETS2 hatékonyságát, és nemkívánatos környezeti és gazdasági következményekkel járhatnak. 

A fent említett irányelv azonban hasznos mozgásteret is biztosít a tagállamok számára: gyakorlatilag elkerülhetik az ETS2-be való bekerülést, ha bizonyos mértékű szén-dioxid-adót vezetnek be. Csakhogy az üzemanyagokra közvetlenül kivetett adó ugyanolyan nemkívánatos eredményekhez vezetne, mint az ETS2 bevezetése. Ezért a szén-dioxid-adót egy távolságalapú elektronikus útdíjként kell kivetni, ami könnyen megvalósítható. Számos európai ország már sok útján bevezette a tehergépjárművekre a távolság- és szennyezésarányos útdíjat, a 2022-ben elfogadott, a gépjárművekre kivetett díjakról szóló uniós irányelv módosítása pedig kötelezővé teszi számukra, hogy ezeket az díjakat a jármű CO2-kibocsátásának alapján alakítsák át már 2024-ben. Technikailag és pénzügyileg nem jelentene gondot az útdíj – az elektronikus útdíjszedő rendszer – kiterjesztése az összes útra és minden gépjárműre bármely tagországban. Ráadásul minden gépjármű hivatalos üzemanyag-fogyasztása ismert, így a megtett kilométerek számát csak meg kellene szorozni az adott gépjárműben egységnyi útra jutó benzin és gázolaj elégetéséből származó CO2-kibocsátás mennyiségével. 

Joggal állítható, hogy az egyes járművek üzemanyag-fogyasztása eltér a hivatalos adatoktól, mivel számos tényezőtől függ: a járművezető vezetési stílusától, az út helyétől, a domborzati viszonyoktól, az időjárástól, a jármű műszaki állapotától stb. Mindez azonban irreleváns az adott ország teljes CO2-kibocsátásának csökkentése szempontjából. Ha ugyanis valamelyik évben nem sikerül elérni a kitűzött csökkentést, akkor a kormány ennek megfelelően módosíthatja az útdíj mértékét. 

Bár az említett okok miatt az elektronikus útdíj nem teljesen igazságos a CO2-kibocsátás tekintetében, elkerülhető vele a sokkal nagyobb igazságtalanság, amely az ETS2 alkalmazása esetén előfordulhat. Sőt, a méltánytalanság egy részét az útdíj megfelelő finomhangolásával enyhíteni lehet. Az útdíj a használt úttól függően változhat: például magasabb a városokban, mint vidéken, ami környezetvédelmi és szociális szempontból is igazságosabb lenne. Az útdíj a CO2-kibocsátáson kívül a jármű egyéb paraméterei (Euro norma, tengelysúlyterhelés stb.) alapján is differenciálható.  További előny, hogy az útdíj mértékének változásai sokkal kiszámíthatóbbak lennének, mint a kibocsátási egységek árai az ETS2 esetében. (A tapasztalatok szerint az EU jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszerének, az EU ETS-nek gyakori és sokszor jelentős mértékű áringadozása sok vállalkozás számára megnehezítette a megfelelő tervezést.)  

A megemelt útdíjból származó bevételt pedig a háztartások kompenzációjára lehetne fordítani, amit számos országban megtettek már az üzemanyag-, illetve energiaadók emelésekor. A Levegő Munkacsoport számításai szerint egy ilyen adó- és támogatási reform a háztartások leggazdagabb 20 százaléka kivételével minden magyarországi háztartásnak előnyös lehetne.  

Sokkal tragikusabb következményekkel járhat az EU ETS kiterjesztése az épületek energiafelhasználására, ha az nem társul megfelelő kiegészítő intézkedésekkel. Ösztönözné ugyanis a biomassza – főként fa – elégetését, ami káros az éghajlatra és az egészségünkre. Mivel a megnövekedett kereslet felhajtja az árakat, megszaporodik a már most is előforduló illegális fakivágás itthon és más kelet-európai országokban egyaránt. Ami még rosszabb, az illegális lakossági fűtés esetei is megsokszorozódhatnak. A műanyag, a bálás ruha, a kezelt fa és más hulladékok háztartásokban történő elégetése már most is rendkívül elterjedt kelet-európai országokban, ami a légszennyezés okozta megbetegedések és halálesetek egyik fő oka. Továbbá a lakossági hulladékégetés akár 40 százalékkal több korom kibocsátásával jár, mint a fatüzelés (egységnyi tömegre vetítve), márpedig a légkörbe kerülő korom nagymértékben hozzájárul a globális felmelegedéshez. 

Ezért már most megfelelő intézkedéseket kell tenni az épületek ETS2-be való bevonása nemkívánatos hatásainak megelőzésért. Ezen intézkedések egyike a széles körű figyelemfelkeltő kampányok indítása, amelyek tájékoztatják a lakosságot a fa- és hulladékégetés káros hatásairól, valamint a háztartási energiafelhasználás csökkentésének viszonylag olcsó és gyorsan megvalósítható módszereiről. A közép- és kelet-európai országokban évente legalább a GDP 0,1%-ának megfelelő összeget kell erre a célra elkülöníteni. A Levegő Munkacsoport évtizedek óta javasolja, hogy a megemelt energiaadókból a háztartások kapjanak pénzbeli támogatást, hogy a környezetünk és egészségünk veszélyeztetése nélkül tudják megoldani a fűtést, vízmelegítést. (E tekintetben az ETS2 is egy energiaadónak felel meg.) Az épületek energiahatékonyságának növelésére irányuló beruházásokat pedig jelentősen meg kell növelni, támogatásokkal, pénzügyi konstrukciókkal ösztönözni. Számottevően meg kell erősíteni az illegális égetést és az illegális fakivágást ellenőrző hatóságokat.  

Ha a fent javasolt összes intézkedést végrehajtják, az ETS2 minden bizonnyal eléri azt a célt, amire tervezték. 

Írta: dr. Sáfián-Farkas Fanni, Illésné Szécsi Ilona, Pálffy Anikó – Magyar Energiahatékonysági Intézet

A MEHI szakpolitikai javaslatai

A hazai igények és a nemzetközi tapasztalatok mind azt mutatják, hogy az energiaszegénységből való kitörés nem egy intézkedés hatására fog megtörténni, hanem csak több szakterület sokféleszakpolitikai eszközét bevetve, közös erőfeszítéssel, és az érintett háztartások több irányból való megtámogatásával van rá lehetőség. Ennek legfontosabb pillérei a hazai szociális ellátások, a lakáspolitika (beleértve a szociális bérlakáspolitikát is), valamint az energiahatékonysági felújítási támogatások megváltoztatása és megerősítése. A következőkben pontokba szedve összefoglaljuk az ezekkel kapcsolatos legfontosabb javaslatainkat (további szempontok és ajánlások a tanulmányban olvashatók):

1. Szociális támogatások, jövedelmek

• Újra be kell vezetni a központi normatív lakásfenntartási támogatást a méltó lakáskörülmények érdekében, melyek célba juttatásában az önkormányzatok vállalhatnának aktív szerepet. 
• Központi költségvetésből újra elérhetővé kell tenni minden településen az adósságkezelési támogatási szolgáltatást, melyet bővíteni kell mind a szolgáltatást, mind a felhasználhatóságát tekintve.
• Tekintve, hogy az önkormányzatok rendelkeznek helyi szinten a legtöbb szakmai és helyismerettel, valamint a lakók szociális és egyéb szükségleteivel, fontos lenne az önkormányzati bevételek megerősítésével lehetőséget adni arra, hogy reagálhassanak a lokális kihívásoknak, problémáknak megfelelően helyi támogatási programokkal, segélyekkel, pályázatokkal.

2. Lakáspolitika

· Megfelelő képviselet a kormányzaton belül: önálló lakásügyi államtitkárság létrehozása, ahol önkormányzati, pénzügyi, építésügyi, szociális szempontok is képviselve vannak.

• Készüljön el egy minden érintett szakértői konszenzusán és társadalmi véleményen alapuló hosszú távú lakhatási stratégia és cselekvési terv, amely nemcsak az újépítések ösztönzésére fókuszál, hanem felméri a meglévő lakásállomány kihívásait, a hazai lakhatási problémákat, melyekre megoldást kínál: ennek megfelelő célokat tűz ki (nem demográfiai és gazdaságfejlesztési fókusszal), melyekhez intézkedést, forrást is rendel.
• Rendkívüli szükség van a hazai szociális bérlakásszektor rohamléptű bővítésére, a meglévő szociális bérlakások energetikai felújítására. Ehhez célzott támogatásokat kell elérhetővé tenni önkormányzatok számára. A felújítási munkálatok mellett az önkormányzati munkatársak energiahatékonysági képzése is szükséges, hogy megtaníthassák a jelenlegi és leendő lakókat a hatékony otthonok takarékos használatára. 

3. Energiakiadások csökkentése, elérhető árú energiához jutás

• Szociális tarifarendszerrel érdemes támogatni az alacsony jövedelmű, de takarékos fogyasztókat (tehát csak bizonyos fogyasztási szintig), amely rendszerből már nem részesülnének a magasabb jövedelmi tizedekben élők.
• Mindenképpen szükséges a szociális tüzelőanyag-támogatás reformja, amely jelenleg csak 5000 fő alatti településeken elérhető, és mennyisége, minősége nem megfelelő. Ki kell vezetni a lignitet a szociális tüzelő-programból, a tűzifatámogatások során adott fa minőségét (pl. szárítás), felhasználásának szakszerűségét szintén biztosítani, ösztönözni kell.
• A védendő fogyasztók esetében a nemzetközi jó gyakorlatoknak megfelelően fizetésképtelenség, elmaradás esetén ne történjen meg a teljes lekapcsolás, helyette csak a szolgáltatás minimális szintre való szűkítése javasolt.

4. Energetikai felújítások támogatása, a lakásminőség javítása

• Két nagy támogatási rendszert javaslunk különböző feltételekkel és támogatási intenzitással. Mindkét támogatási vonal jó előre bejelentett legyen, hosszú távon álljon rendelkezésre, kiszámítható ütemezéssel és feltételekkel, amely az energiahatékonysági piacon sem okoz túl nagy hullámokat, így biztosítva a kapacitásokat és az árfelhajtó hatás minimalizálását.
• Minden felújítási támogatáshoz kapcsolódjon mérhető energetikai elvárás, akár energiamegtakarításban, akár kibocsátás-csökkentésben, fajlagos energiaigény-csökkenésben, energiatanúsítvány besorolásának javulásában mérve stb.
• Az egyik kifejezetten szociális szempontok alapján energiaszegény, alacsony jövedelmű háztartásoknak kínálna jelentős mértékű támogatási összeget, amelyből, ha szükséges, állagmegóvási munkálatok is megvalósíthatóak egy komplex energetikai korszerűsítést megelőzően (pl. vízszigetelés, falak, tető megerősítése, vezetékhálózat felújítása). Az önrész aránya lehetőleg ne haladja meg az 5%-ot, és fontos, hogy számos egyéb adókedvezmény, támogatás, kedvezményes vagy nulla százalékos hitel is rendelkezésre álljon. 
• A hitelképes, megtakarításokkal és/vagy átlag feletti jövedelemmel rendelkező háztartások energetikai korszerűsítéseit – pontosabban azok magasabb műszaki tartalmát és nagyobb energiamegtakarítását – is érdemes adókedvezményekkel, kedvezményes vagy nulla százalékos hitellel támogatni. A vissza nem térítendő támogatások mértéke alacsonyabb szintről indulhat (30-40%), azonban növekedhet, ha

o több felújítási intézkedés valósul meg (pl. hőszigetelés, fűtéskorszerűsítés, nyílászáró csere), akár csomagok szerinti támogatási intenzitás megadható;

o több energetikai besorolást javít az épület – itt azonban épülettípusonként eltérő lehet az elvárás;

o nagyobb energiamegtakarítást ér el, sávos megtakarításhoz kötve a támogatási prémiumot.

• Törekedni kell a – szakember által tervezett – mélyfelújítások megvalósításának támogatására, vagy amennyiben erre nincs lehetőség, az előre megtervezett szakaszos energetikai felújítások ösztönzésére. Ennek érdekében energiahatékonysági elvárások nélkül nem szabad támogatási programot indítani. Az egyszeri vagy szakaszos mélyfelújítás biztosítja ugyanis hosszú távon a lehető legnagyobb energetikai megtakarítás elérését, a lock-in hatás elkerülését és az energiaszegénységből való kitörés lehetőségét.
• A szociális energiahatékonysági támogatási programok indítása előtt mindenképpen rendezni kell a legrosszabb állapotú lakóingatlanok kérdését, amelyeknek felújítása nem gazdaságos. Ezek lehetnek rossz alapokra épült, rossz állékonyságú épületek, de olyan házak is, amelyeknek nincsenek statikai problémái, viszont nagyon rossz energiahatékonyságúak, és bizonyos okok miatt – pl. rossz megközelíthetőség – az épület maga nem rendelkezik akkora piaci értékkel, hogy érdemes legyen több millió forint állami támogatásból felújítani. Ezen esetek meghatározásához érdemes műszaki és egyéb szempontrendszereket felállítani, amelynek gyakorlati ellenőrzésére megfelelő intézményi hátteret kell létrehozni (erre javaslatokat teszünk a 7. fejezetben). A lakásstratégia keretében pedig megoldást kell találni azoknak a lakóknak a helyzetére – pl. szociális bérlakások biztosításával –, akik ilyen épületben élnek: ha nem jogosultak felújítási támogatásra, akkor is mindenképpen méltányos és megfizethető lakhatáshoz kell jutniuk.

5. Finanszírozási javaslatok:

• Javaslunk létrehozni egy Energiahatékonysági Alapot, amely külföldi mintákon alapulva hosszú távú, állandóan elérhető, újratöltődő, kamatmentes hitellehetőséget és részben vissza nem térítendő támogatást biztosítana nem csak lakás- és háztulajdonosok, de lakásszövetkezetek, önkormányzatok, KKV-k részére is. További részletek a MEHI Hazai Hatékonyság tanulmányában. Az Energiahatékonysági alap forrásai lehetnek Európai Uniós források (regionális és strukturális alapok, RRF), az ETS és ETS2 bevételei, nemzeti források és fejlesztési banki források. A forráskihelyezésben kereskedelmi bankok működhetnének közre.
• Érdemes megvizsgálni az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) által kiaknázható lakossági felújítási potenciálokat és ennek lehetséges megvalósítását. Javasoljuk, hogy írják elő, a megtakarítások bizonyos részarányát kötelezően a lakossági szektorban kelljen elérni. Ezzel együtt javasoljuk bevezetni a lakossági épületenergetikai projektek előmozdítására kedvezőbb elszámolási szabályt (bónusz), különösen, ha ezeket a beruházásokat energiaszegény háztartásoknál valósítják meg. Az EKR egy lehetséges finanszírozási forrása lehet az energiaszegény háztartások energetikai felújításának, ha kedvezőbb elszámolást alkalmazhatnak a kötelezettek a rászorulók épületeinek felújításához. A lakossági projektek egyszerűsített elszámolását is ki kell dolgozni. Az EKR-ből befolyó bevételeket – a NEKT-ben szereplő ígéretnek megfelelően – energiaszegény háztartások otthonainak energetikai felújítására kell fordítani. .
• Fontos, hogy a támogatási konstrukciók kialakításánál érvényesüljön az első az energiahatékonyság elve, azaz rossz állapotban lévő, szigeteletlen épületek napelemmel, hőszivattyúval való felszerelését akkor sem javasolt támogatni, ha abban energiaszegény háztartás lakik; mindenképpen először az állagvédelemmel, szigeteléssel kell kezdeni, akár az adott kiíráson belül is lehetőséget adva erre.

6. Egyéb javaslatok:

• ÁFA-kedvezmény energetikai felújításokra: energetikai felújítások ÁFA tartalmának – előre kihirdetett és hosszú távon fenntartott – csökkentése, például 5%-ra. A MEHI korábbi kutatása szerint ez makrogazdasági szinten vizsgálva igen pozitív hatású intézkedés lenne, hiszen összességében növelné az államháztartás bevételeit az energetikai felújítások nagy számú megvalósulása és a felújítási piac kifehérítése által.

• Az 1990 előtt épült családi házak rejtik a legnagyobb kiaknázható energiamegtakarítási lehetőséget. Bár fajlagosan, a beruházási költséghez képest itt érhető el a legtöbb megtakarítás, az energetikai felújítás összességében igen költséges lehet, így érdemes lehet számukra külön támogatási programot indítani. Közülük is kiemelt szerepet kaphatnának a Kádár-kockák, melyeknek tömeges felújításának lehetőségét mindenképpen vizsgálni kellene és kialakítani egy egyszerűsített, a házak hasonlóságát kihasználó felújítási programot.

• A bérlakás szektor szabályozása, amely előkészítené és később lehetővé tenné a magánbérlakások (és irodák) esetében az energetikai minimumkövetelmények hatékony bevezetését.

• A szociális bérlakás-állományt radikálisan növelni kellene egy országos program keretében. Itt nem csak újépítésre lehet gondolni, hanem felújításokra, az üresen álló lakásállomány hasznosítására is. 

• A társasházak esetében számos probléma nehezíti az energiahatékonysági beruházások megvalósulását, az energiaszegénységgel kapcsolatos intézkedéseknek érdemes ezekre is választ adni, illetve jól átgondoltan megközelíteni a társasházakat érintő szabályozásokat, támogatási feltételeket. 

A jelen tanulmány a MEHI és a Habitat for Humanity Hungary közös energiaszegénységi kutatási projektjének első eredménye, amelyet a hazai energiaszegénységet részletesebben felmérő, feltáró tanulmány fog követni 2023-ban. Ennek ellenére szükségesnek éreztük, hogy felvázoljuk, mit tudunk eddig a hazai energiaszegényekről, milyen fő kihívásokkal kell szembenéznünk, ha őket segítő szakpolitikákat és támogatási rendszereket szeretnénk Magyarországon létrehozni, illetve ezeknek milyen irányait látjuk javasoltnak. Reméljük, hogy már ezzel az anyaggal is beindíthatunk egy széleskörű szakmai párbeszédet a hazai energiaszegénység komplex problémájának megoldása érdekében.

Írta: Sáfián-Farkas Fanni, Illésné Szécsi Ilona, Pálffy Anikó – Magyar Energiahatékonysági Intézet

Nemzetközi jógyakorlatok

Számos nemzetközi jó példát gyűjtöttünk össze arra vonatkozóan, hogy hogyan érdemes átgondolni, kialakítani jól működő támogatási rendszereket és energiaszegény háztartásokat segítő intézkedéseket – illetve néhány kevésbé sikereset is bemutatunk a tanulmányban, tapasztalatszerzés céljából. Azt találtuk, hogy azok a rendszerek működnek jól, ahol szilárd politikai háttér, hosszú távú, előre tervezett és átlátható, kiszámíthatóan elérhető támogatási rendszerrel segítik az energiahatékonysági és energiaszegénységi célok megvalósítását. A sikeres támogatási rendszerek többrétűek: a direkt pénzügyi támogatásoktól a szociális energiatarifákon át az energetikai felújítások, korszerűsítések támogatásán keresztül kiegészítő finanszírozási lehetőségekig többféle lehetőséget kínálnak a különböző erőforrásokkal bíró és helyzetben lévő energia-szegény háztartások számára.

Az intézkedéseket 3 csoportba osztottuk: 

1. megfizethető energiaköltségek (direkt támogatások és energiaárak),
2. energetikai felújítások támogatása,
3. tanácsadás, információk.

A megfizethető energiaköltségek biztosítása országonként számos egyedi megoldást találunk: például Franciaországban energiacsekk, Spanyolországban szociális bónusz, Portugáliában szociális tarifa segíti a rászorulókat – ami közös bennük, hogy minden országban szociális alapon történik a rászoruló, energiaszegény háztartások támogatása. Történtek kísérletek az energiaárak egységes mérséklésére is (pl. Románia, Magyarország), de ez a gyakorlat EU-s versenyszabályozásba ütközik.

Az energetikai felújítások támogatása sok országban biztosított pénzügyi támogatásokkal, adókedvezményekkel, kedvezményes hitellel. A leghatékonyabb programok, ahol kiszámíthatóan, sok éven keresztül rendelkezésre áll egy jelentősebb összeg energetikai felújításokra és a kifizetés min, 30-40% energiamegtakarításhoz kötött. Még hatékonyabb a forrásfelhasználás, ha a támogatásintenzitás növelésével ösztönzik a mélyfelújításokat (pl. Németország, Szlovákia, Litvánia). Több helyen külön program foglalkozik az energiaszegény háztartásokkal: 90-100 %-os vissza nem térítendő támogatással, szociális rászorultság vizsgálatával (pl. Írország, Anglia, Franciaország, Észtország). Helyenként egy-egy régió nyújt támogatást helyi pénzintézetekkel, szolgáltatókkal együttműködésben (Flandria, Parma). A támogatások forrásai lehetnek kvótabevételek, európai uniós források (pl. RRF), de akár EKR bevételek is (Nagy-Britannia).

A felújításokat hatékonyan segíti az ingyenes információnyújtás, tanácsadás. Ennek keretében helyszíni felmérés is történik és sokszor takarékos eszközöket is biztosítanak ill. üzemeltetési tanácsokat is adnak az energiaszegényeknek. Eredményesebb a működés, ha a helyi közösségbe ágyazott (pl. Írország) és képzésekkel, szemléletformálással is együtt jár (Spanyolország). Leginkább az energiaszegénységi kockázatnak kitett háztartásokon tud ez a szolgáltatás segíteni, akik így el tudják kerülni az energiaszegénnyé válást.

Néhány ország esetében igyekeztünk teljes képet adni az intézkedésekről. Hollandiában az Energia ill. Klímaegyezményhez több, mint 100 szervezet csatlakozott (állami, gazdasági, civil szereplők), így itt megvalósul a teljes elköteleződés az energiahatékonyság mellett. Nagy-Britanniában a MEPS megvalósítása felé tesznek jelentős lépéseket, míg Ausztriában és Németországban a fosszilis tüzelőberendezések kivezetése van napirenden.

A nemzetközi jópéldák hazai adaptálhatóságánál igyekeztünk figyelembe venni a kulturális, politikai, gazdasági (szegénységi) és épületállományban, valamint tulajdonosi szerkezetben meglévő különbségeket a vizsgált ország illetve Magyarország között.

A tanulmányban a fenti példákon felül még számos, intézkedés-típusonként összegyűjtött jógyakorlat olvasható.

Energiaszegénység és kezelése Magyarországon

Magyarországon az energiaszegénység problémáját kezelő célzott szakpolitikák még nem jelentek meg. A téma megközelítése is igen nehézkes: nem született meg még a hazai definíció az energiaszegénység lehatárolására, nincs indikátor az érintettek azonosítására. Ezek meghatározása is kihívást jelent, ugyanis nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok, adatbázisok, melyekre nemcsak ahhoz van szükség, hogy lássuk, mivel állunk szemben, de a szakpolitikák, támogatások megfelelő tervezéséhez, majd az utánkövetéséhez, a hatások méréséhez is. A problémák igen sürgetőek, az energiaválsággal ugyanis mind az érintettek köre nő, mind helyzete folyamatosan súlyosbodik, miközben jól átgondolt, holisztikus megközelítésre van szükség a hosszú távon is jól működő megoldásokhoz. 

Az energetikai korszerűsítési támogatások egyelőre még nem elérhetőek; a jelenlegi kormányzat a lakóépületek energetikai felújítását az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) keretében képzei el. A MEHI 2022-ben részletesen megvizsgálta a 2021-ben indult hazai EKR első évét, illetve a nemzetközi tapasztalatokat, és ennek alapján arra jutott, hogy a lakossági energetikai felújítások és az energiaszegénység problémája nem kezelhető kizárólag a hazai EKR kereti között. Egyéb ösztönzők hiányában ugyanis a megvalósított energiahatékonysági projektek külföldön is egyértelműen az alacsony megtérülési idejű ipari („alacsonyan függő gyümölcsök”), esetleg nagyméretű, nem komplex épületfelújítási beruházásokra (pl. társasházi fűtéskorszerűsítés) irányulnak. Ezzel ellentétben az energiaszegény háztartások otthonainak felújítása – amely gyakran nem is jár érdemi energiamegtakarítással, hanem éppen egy alulfűtöttségi állapot szüntethető meg általa – elaprózott, nehezen skálázható beruházást jelent, amely jellemzően nem kerül a kötelezettek látókörébe. Az EKR első évében lakossági épületfelújításból és középület-felújításból nem származott megtakarítás.

A jelenleg elérhető, lakhatással kapcsolatos támogatási programok nem alkalmasak az energiaszegénység kezelésére, ugyanis energetikai elvárások és döntően szociális szempontok nélkül kerültek kiírásra, gyakran csak szűk társadalmi rétegek számára elérhetőek, ráadásul több esetben előfinanszírozást igényelnek.

A pénzügyi támogatások mellett gyakran nem kap elég hangsúlyt a felújítás előtt állók információval való segítése, pedig kutatásaink alapján az információhiány – ami gyakran motivációhiányt, bizalmatlanságot is okoz – az egyik fő oka annak, hogy kevesebb energetikai felújítás valósul meg, vagy fejeződik be, mint amennyire szükség lenne. Sőt, korábbi felmérésünk szerint több leendő felújító vágna bele energetikai felújításba egy egyablakos tanácsadó iroda támogatásával, mint amennyien ezt kedvező kamatozású hitel segítségével tennék.

dr. Sáfián-Farkas Fanni, Illésné Szécsi Ilona, Pálffy Anikó – Magyar Energiahatékonysági Intézet

Az Európai Tanács 2020 decemberében döntést hozott arról, hogy az Európai Unió kibocsátásának legalább 55%-os csökkentésére van szükség 2030-ig 1990-hez képest. Ennek eléréséhez a tagországokban 60%-kal kell csökkennie az épületek üvegházhatásúgáz-kibocsátásának, 14%-kal az energiafogyasztásuknak, 18%-kal a fűtéssel és hűtéssel kapcsolatos energiafogyasztásnak. Ezeknek a céloknak a megvalósításához terjesztette elő az Európai Bizottság a Fit for 55 javaslatcsomagot, amely keretében számos irányelv és jogszabály módosításával, illetve újak bevezetésével biztosítaná, hogy a tagállamokban megtörténjenek a kitűzött mértékű kibocsátás-csökkentéshez szükséges lépések. 

A Fit for 55 javaslatcsomag épületenergetikai vonatkozású célkitűzései igazán ambiciózusak, így bár szinte minden szakember üdvözölte az ilyen irányú erőfeszítéseket, a konkrét eszközök és célok megosztják a szakmát. Az egyik fő gócpont az intézkedéscsomag energiaszegényekre való hatása – hogyan tudnak energiaadót, karbonadót fizetni és határidőre energetikai felújítást véghezvinni azok a háztartások, amelyek tagjai már most is komoly egzisztenciális problémákkal küzdenek? 

A válaszokról a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) munkatársai publikáltak hiánypótló tanulmányt 2023 januárjában. A szakértők energiahatékonysági szemüvegen keresztül tekintették át a komplex javaslatcsomagot, hogy megvizsgálják az épületeket érintő elemeket, majd külföldi szakirodalom és közel 100 esettanulmány alapján kerestek megoldási lehetőségeket hazánk számára is, melyeket egy példatárban gyűjtöttek össze. Külön figyelmet szenteltek az energiahatékonysági szempontból legrosszabbul teljesítő, legkorszerűtlenebb épületeknek, melyek a klímavédelmi intézkedések fókuszában állnak, miközben jellemzően energiaszegény, alacsony jövedelmű háztartások tulajdonát képezik. 

Az új jogszabályokhoz kötődő változások mindenki által jól érezhetőek lesznek a mindennapokban is – de az energiaszegények számára súlyos nehézségeket okozhatnak, ha nincsenek megfelelően megtervezve. Így a tanulmány második fele kiemelten foglalkozik a magyarország ienergiaszegénységgel és kiemeli a legfontosabb hazai kihívásokat, illetve szakpolitikai javaslatokat fogalmaz meg, hogy szakmai párbeszéd induljon el Magyarországon is ebben a témában. Az alábbi cikk a MEHI Fit fot 55 és az energiaszegénység tanulmányának rövid, kivonatos összefoglalója. 

A kibocsátás-kereskedelmi rendszer kiterjesztése az épületekre (ETS2)

A jelenlegi kibocsátás-kereskedelmi rendszer a Fit for 55 tervei szerint 2025-26-ban minden épületre kiterjedne, így az épületek kibocsátásához is szén-dioxid-kvóták vásárlására lenne szükség. Az ebből származó bevételek (a jelenlegi tervek szerint) 25%-a a Szociális Klímaalapba kerülne (SCF), és ebből az alapból – amely 2025 és 2032 között kb. 72,2 mrd EUR lenne – valósulhatna meg az energiaszegény háztartások támogatása.

Számos nemzetközi kutatás igyekezett lemodellezni az ETS2 várható makrogazdasági és társadalmi hatásait. Összességében azt találtuk, hogy önmagában az ETS2 kiterjesztése nem hozza az elvárt kibocsátáscsökkentési hatásokat az épületek területén, miközben tovább ronthatja az energiaszegény háztartások jólléti indexét. Az SCF-en keresztüli újraelosztás – amennyiben az ETS2 kvóták 50-100%-a ide kerül – azonban nettó bevételt jelenthet az alacsony jövedelmű háztartások számára, akik így a változások nyertesei lehetnek. Fontos azonban, hogy az SCF és egyéb állami támogatások már néhány évvel a tüzelőanyagokat érintő árnövekedés előtt eljussanak a rászorulókhoz, hogy az energiahatékonysági beruházások időben megvalósulhassanak – miközben várhatóan a gyakorlatban az SCF bevételek az ETS2 rendszer indulása után (akár 1-2 évvel) válnak csak fognak majd elérhetővé válni. A másik kihívás a finanszírozás megteremtése: az IEECP modellezése alapján összességében a 2025-2040-ben megvalósítandó energiahatékonysági korszerűsítések és egyéb szükséges intézkedések költségeit várhatóan nem fedezik az ETS2 és az SCF forrásai; de biztosan szükség lenne az összes ETS2 bevétel becsatornázására az SCF-be.

Energetikai minimumkövetelmények bevezetése az EPBD keretében (MEPS)

Energetikai minimumkövetelmények néhány épületszegmensre már régóta használatban vannak az európai országokban – ilyen például Magyarországon is az új épületekre – sajnos még mindig csak tervezett – közel nulla vagy a jelentős felújításkor érvényes költséghatékony felújítási kötelezettség. A tervezett minimumkövetelmények azonban a teljes épületállományra, azaz a meglévő lakóépületekre is fokozatosan szigorodó elvárásokat vezetnének be – jellemzően nem egyszerre, hanem egyes épületszegmensekre típustól, kortól vagy energetikai teljesítménytől függően olyan beavatkozási pontokhoz kötve, mint például az ingatlan adásvétele vagy bérbeadása. Így Hollandiában például minden irodának el kell érni a „C” szintet 2023-ra, illetve Franciaországban 2019-es előírás, hogy 2028-tól minden lakóingatlan érje el legalább az „E” energetikai besorolást.

A minimum energetikai követelmények előírása a meglévő épületekre – a megfelelő finanszírozási, tanácsadási, technikai háttér biztosításával együtt – hatásos szakpolitikai eszköze lehet az épületfelújítások ösztönzésének. Ennek legfontosabb feltétele a megfelelő támogatási keretrendszer biztosítása: pénzügyi támogatás, technikai segítségnyújtás, a felújítások előtt álló akadályok elhárítása nélkül csak teljesíthetetlen elvárás marad az új szabályozás. Az állam fontos feladata emellett a társadalmi hatások nyomon követése, különösen a leginkább kiszolgáltatott háztartások körében, akiket szociális alapon, célzottan szükséges különböző támogatási formákkal támogatni, hogy kiszabadulhassanak az energiaszegénység csapdájából – amelyre megtakarítások híján önerőből semmiképpen nem lennének képesek – ráadásul a MEPS egyik hátránya, hogy az céldátumokhoz közeledve az alacsony energetikai besorolású ingatlanok piaci elértéktelenedését okozza.

A MEPS “mindent vagy semmit” intézkedés az energiaszegénység szempontjából: megfelelő szabályozási rendszerbe ágyazva és a szükséges forrásokat biztosítva a legerősebb ütőkártya lehet az energiaszegénység felszámolásában és háztartások ezreinek jóllétének javításában. Ugyanis a pozitív következmények nemcsak az ottlakók életminőségét emelik – télen meleg, nyáron hűvös, penészmentes, jó levegőminőségű és magasabb piaci értékű otthon, javuló egészségi mutatók, szociális bevonódás – de mindezek társadalmilag is jelentős értékeket és megtakarításokat eredményeznek. Az energetikai felújítások az energiaszegénység kezelésének legköltséghatékonyabb módját jelentik. 

A megfelelő jogszabályi környezet és támogatási keretrendszer hiányában az intézkedés regresszívvé válik, és hatására még rosszabb helyzetbe kerülhetnek azok, akik már most sem tudnak kitörni rossz lakhatási helyzetükből.

A fűtési szektor dekarbonizációja – a fosszilis alapú helyiségfűtésre használt tüzelőberendezések fokozatos kivezetése

A fűtési szektor kritikus jelentőségű Európa klímasemlegességi céljainak elérése szempontjából. Az épületek fűtése és hűtése (H&C, azaz Heating and Cooling) az EU teljes energiaigényének közel felét teszi ki, a hőtermelés 75%-át fosszilis tüzelőanyagok (gáz, olaj, fűtőolaj, szén) felhasználásával fedezik. Az északi és balti államok (Svédország, Finnország, Lettország és Észtország) azonban 50% feletti megújuló részaránnyal vezető szerepet töltenek be. Mi az a szakpolitikai és szabályozási irány, amit a dekarbonizációban élenjáró országok évtizedek óta szisztematikusan követnek? A jó gyakorlatok főbb elemei a következők:

• az épületek energetikai követelményeire (épületburokra) vonatkozó szabványok szigorítása;
• a fosszilis tüzelőanyagok fűtési célú felhasználásának korlátozása;
• a megújuló alapú fűtést elősegítő önkéntes építőipari vállalások, szakmai kódexek és egyéb szabályozások,előírások;
• pénzügyi ösztönzők alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtési módokra való átállásra és energiahatékonysági fejlesztésekre;
• átfogó helyi hőenergia-tervezés és -támogatás (heat plan), a távfűtés elterjedésének támogatása, megújuló alapon;
• energia- és CO2-adóztatás a fosszilis fűtőanyagokra, valamint az adórendszer zöldítése.

Ezeket az elemeket az unió jogszabályai is részben tartalmazzák, de egységes CO2 adóztatásra egyelőre csak a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) keretében került sor. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 2021-ben közzétett jelentése szerint a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése már 2025-től indokolt lenne annak érdekében, hogy az energetikai kibocsátások nullára csökkentése elérhető legyen 2050-re, összhangban a másfél fokos globális hőmérséklet-emelkedési célkitűzéssel. Az IEA net zero forgatókönyve szerint 2025 után már nem volna szabad a háztartások fűtéséhez új gázkazánokat értékesíteni. A kibocsátások radikális csökkentése nemcsak, hogy technológiailag megoldható, de gazdasági és társadalmi értelemben is pozitív hatású.

A fűtés szén-dioxid-mentesítéséhez különböző technológiák és szabályozási előírások kombinációjára lesz szükség. Az áttérés során mára egyértelmű, hogy technológiai szempontból fontos szerepet kell kapniuk a hőszivattyúknak, a távfűtésnek és az épületek tömeges mélyfelújításának.

Uniós szinten is jelentős hatású intézkedések vannak ezért előkészítés alatt, de az IEA által javasoltak nem valószínű, hogy 2025-től uniós előírásként életbe lépnek. Jelenleg az EU-ban a kulcsfontosságú jogszabályok felülvizsgálata folyik azzal a céllal, hogy összehangolják a szakpolitikai keretet a 2030-as célkitűzésekkel és a 2050-es klímasemlegességi céllal. A fűtés és hűtés szén-dioxid-mentesítésével foglalkozó főbb uniós jogszabályok közé tartozik az energiahatékonyságról szóló irányelv (EED), az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv (EPBD), a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (RED), az EU környezetbarát tervezésről szóló irányelve (ecodesign és labelling, azaz ökodizájn és címkézés), továbbá a korábban tárgyalt kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) épületekre és a közlekedési ágazatra való kiterjesztésére vonatkozó javaslat.

Folytatjuk!