2015-12-11 péntek késő éjjel

A mostani klímatárgyalások befejezését péntekre tervezték azzal, hogy a világ országait képviselő kormányzati delegációk elfogadják az új nemzetközi Megállapodást és az ahhoz kapcsolódó Határozatot. E tárgyalási folyamat tulajdonképpen tíz évvel ezelőtt kezdődött (Montreal), konkrétabb egyeztetési formájáról, céljáról, mandátumáról 2011-ben egyeztek meg (Durban) és az új Megállapodás első szövegtervezete ez év tavaszán látott napvilágot (Genf). E hosszú folyamatot kell(ene) lezárnia a mostani párizsi ülésszaknak, amelynek első napján a legmagasabb rangú állami vezetők nevezték veszélyesnek e globális környezeti problémát és foglaltak állást amellett, hogy sürgősen csökkenteni kell az ezt előidéző környezet-terhelést. A témakör azonban rendkívül összetett, mert egyrészt jelentősek az országok közötti különbségek e probléma eddigi „okozásában” és a sérülékenységben, másrészt kulcságazatok egész sorában kellene viszonylag rövid idő alatt komoly változásokat elérni.

 Az ülésszaknak helyt adó konferenciaközpont bejárata

Az ezekkel kapcsolatos eltérő helyzetükből és érdekeikből adódhat az, hogy ennyire nehéz megegyezni és egyelőre csak az remélhető, hogy még a pénteki éjszaka során is folytatódó egyezkedések nyomán kialakulhat a 196 hivatalos delegáció konszenzusával a szombaton elfogadható szöveg, amelynek tartalma is megfelelő, tehát végrehajtásával valóban hatékonyan kezelhető lesz az érintett globális (minden társadalmat érintő) probléma.

 A japán delegáció osztja meg első benyomásait a tegnap kiadott újabb tervezetről

A Megállapodás csütörtök nem sokkal éjfél előtt közreadott újabb tervezetéről a kormányzati delegációk egész éjjel vitatkoztak, majd reggel fél 7 körül félbehagyták az egyeztetéseket. A megfigyelők és a sajtó előtt csukott tárgyalási termek kivételével éjjel szinte teljes csend honolt az ülésszaknak helyt adó hatalmas komplexumban.

 Az ülésszak egyik központi tere és sajtó-„kitelepülése” az előző éjszaka

A francia elnökség úgy döntött, hogy az eredetileg a kéthetes párizsi ülésszak zárónapját jelentő pénteki napon semmilyen nyilvános plenáris ülésre nem kerül sor, nem tesznek közzé semmilyen újabb szövegtervezetet, hanem kisebb-nagyobb csoportokban külön-külön egyeztetnek a delegációkkal és ennek alapján próbálnak majd megfogalmazni kompromisszumos szövegváltozatokat.

Bal: A szaúdi delegáció az egyeztetés után      Jobb: Venezuela és Kuba delegációja útban a francia elnökséggel való egyeztetésre

A különböző delegációktól kapott információk szerint miközben néhány lényegesebb témakörben közeledtek az álláspontok, továbbra is többé-kevésbé nehéz „köztes” megoldást, megfogalmazást találni több különösen kritikus kérdésben.

- Az egyik ilyen vitapont az e veszélyes globális folyamat elkerülendő küszöbértékére vonatkozik (+2°C vagy sokkal hangsúlyosabban +1,5°C) és

- ehhez illeszkedően a közösen – tehát globális szinten – elérendő kibocsátás-csökkentés mértékére, ütemezésére, hiszen a francia elnökség által jelenleg ajánlott szövegtervezet most teljes egészében mellőzi a konkrétabb utalást arra, hogy mikorra kell(ene) megállítani e kibocsátások növekedését, ill. közel teljes mértékű megszüntetését (pl. a különböző gazdasági tevékenységekkel összefüggő karbon-emissziókról, azaz a „dekarbonizációról” van szó).

- Legalább ennyire, ha nem még nehezebben áthidalható egyelőre a kibocsátás-szabályozással és a fejlődők számára biztosítandó támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségekre, ill. feladatokra vonatkozó egyértelműség és különbségtétel. Az előbbiek a fejlődő országoknak szóló garanciákat jelentenék, hogy 2020 után milyen (növekvő) mértékű támogatást kaphatnak elsősorban közforrásokból a feladataik teljesítéséhez; az utóbbi pedig azzal függ össze, hogy a legkevésbé fejlett és legsérülékenyebb országok milyen mértékű „flexibilitást” kapjanak a feladatok végrehajtásban, miközben a (már) tehetősebb fejlődők ld. Kína, India, Brazília stb. - ha önkéntes alapon is - miként vehetnének/vegyenek már részt a támogatások biztosításában.

- Többen elfogadhatatlannak tartják, hogy már nincs szó a tervezetben a nemzetközi légiközlekedésből és tengerhajózásból származó, gyorsan növekvő mértékű kibocsátások visszafogásáról.

 A francia pavilon falán lévő kép büszkén hirdeti, hogy tudják a megoldást: remélhetően ez igaz lesz
az új nemzetközi Megállapodás összeállítására, tartalmára és elfogad(tat)ására is

Úgy látszik, hogy pl. mind az EU és az USA, mind az afrikai vagy a kisebb-nagyobb szigeteken elhelyezkedő fejlődő országok delegációi szerint a mai egyezkedések során alakuló, módosuló Megállapodás-tervezet már elfogadásra alkalmas („elfogadás-közeli” állapotban) lesz szombaton, azaz a hivatalosan az ülésszak utolsó napjának tekintett mai nap utáni napon.

Ugyanakkor még jópár olyan ország, országcsoport van még, amelyek nem tartják megfelelőnek a készülő szöveget, így pl. az adott globális problémáért viselt „közös, de megkülönböztetett felelősség” számításba vételét, a fejlődőkre háruló feladatokban még egyértelműbben az előírások oldását („puhítását”). Számukra politikai értelemben a legkényesebbnek az a megközelítés látszik, amely szerint szakítani kell a kétpólusú – fejlettekből és fejlődőkből álló – világképpel, s pl. e Megállapodás keretében is már konkrétabb kötelezettségeket kellene vállalniuk soraikban az ún. „feltörekvő gazdaságoknak”.

A korábbiaknál is világosabb, hogy a szombaton várhatóan elfogadásra ajánlott Megállapodás önmagában biztosan kevés lesz az érintett globális probléma megoldására, de remélhetően legalább új kiindulási alapot biztosíthat a hatékony végrehajtásához elengedhetetlen részletekkel kapcsolatos további tárgyalásokhoz.

A konferencia helyszíne – leszámítva a végső (?) tervezet
kialakításában még résztvevőket – még egy utolsó (?) éjszakára kiürül

* * *

dr. Faragó Tibor, Paris/Le Bourget

(A párizsi ülésszakra a Magyar Természetvédők Szövetsége,
a „Föld Barátai” nemzetközi civil szervezet tagja delegált)

 2015.12.10. csütörtök éjjel

A klímatárgyalások francia elnöksége által szerda délután közreadott újabb tervezetet a kormányzati delegációk este „ízekre szedték”. Miközben minden delegáció megdicsérte a franciákat a sokoldalú konzultációk lehetőségéért, ezt követően – mintegy két órán keresztül - záporoztak a kritikai észrevételek a tervezet szinte minden lényegesebb részével kapcsolatban. Az ezt követő zártkörű egyeztetések éjfélkor kezdődtek és hajnali öt óráig tartottak. Az informális két- és többoldalú megbeszélések ma egész délelőtt folytatódtak és a tervek szerint délután 3 órakor mutatták volna be a Párizsi Megállapodás újabb változatát. Ezt előbb este 7 órára, majd 9 órára módosították.

A Párizsi Megállapodás legújabb szövegtervezetét most csütörtök este 9-kor mutatták be a kormányzati delegációknak a „Párizsi Bizottság” ülésén és tették egyúttal hozzáférhetővé mindenki számára. A korábbi tervezethez képest sokkal kevesebb nyitott (zárójeles) szövegváltozatot tartalmaz e dokumentum, de az majd csak az éjszakai kormányközi tárgyalásokon derülhet ki, hogy maga a tervezet általában „tetszik-e” a delegációknak, avagy csak az ülésszak francia elnökség kompromisszumkeresésének eredménye. Az erről való egyeztetés szigorúan zárt ajtók mögött kezdődött nem sokkal éjfél előtt és ennek tétje az, hogy legkésőbb péntek reggelre egy végleges változat születhessen: ezt lehet és kell akkor jogi szempontból részletesen ellenőrizni, majd hat hivatalos ENSZ-nyelven a záróülésre elkészíteni és ott beterjeszteni teljes konszenzust jelentő elfogadásra.

A Párizsi Megállapodás új tervezetét is egy felettébb részletes Határozat-tervezet egészíti ki. Az alábbiakban csak néhány fontosabb pontot emelek ki a jelenlegi Megállapodás-tervezetből:  

( JELMAGYARÁZAT: zöld: előrelépés, pozitív klímavédelmi irány; sárga: figyelni kell rá/még fontos vitás pont; piros: hátralépés, klímavédelmi vagy klíma-igazságossági szempontból negatív )

A téveszme

E téveszme nagyjából így hangzik: "a nagyvállalatok változóban vannak; a megoldás részei kívánnak lenni; jelentős lépéseket tesznek a klímaváltozás megállítására. Értékelnünk kell ezt az igyekezetet és be kell vonnunk őket a döntéshozatalba". Néha még olyat is hallani, hogy valójában csak a nagyvállalatok képesek „megmenteni” minket, hiszen a nagypolitika bebizonyította tehetetlenségét vagy érdektelenségét. Újból és újból hallani ezt a lemezt, valahányszor az ENSZ éves klímakonferenciájára (COP) kerül sor. Rengeteget ismétlik ezt vállalati vezetők, lobbisták és a legtöbb politikus is.

Valójában:

dr. Faragó Tibor napi tudósítása a párizsi nemzetközi klímatárgyalásokról. 

2015.12.09 szerda: folytatódik a dráma, pedig már csak 2 nap maradt hátra.

A globális probléma tudományos hátterét, veszélyességét és a lehetséges teendők sokféleségét ma újra hangsúlyozták az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület új elnökségének tagjai (élükön az új dél-koreai IPCC-elnökkel: az alábbi képen középen). Arra utaltak, hogy az új Megállapodásnak összhangban kell lennie e testület legutóbbi jelentésében foglalt becslésekkel és ajánlásokkal.

A téveszme

Amikor a hírekben az ENSZ éves klímakonferenciáinak (COP) sikertelenségéről írnak, azért gyakran a fejlődő országokat hibáztatják, főleg a jelenleg gyorsan fejlődőket, az úgynevezett „feltörekvő” piacokat (Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát – a BRICS-országokat).

Rendre felbukkan a fordulat: a klímakonferencia sikerét „Kína és India akadályozta meg”. A hírekben a gyorsan fejlődő országok nem hajlandóak felelősen viselkedni, nem látják be, hogy mennyire szennyezőek. Másokat hibáztatnak, miközben úgy szennyezik a környezetet, mint hajdan a fejlett országok. Azt is halljuk, hogy bár az problémás, hogy a gazdag országok évtizedeken át szennyezték a környezetet, most ezzel az egyenlőtlenséggel semmiképpen sem szabad törődni, hiszen a Föld szükséghelyzetben van.

A fejlődő országok a hírekben látszólag egyáltalán nem együttműködőek és azzal, hogy egyre csak a gazdag, fejlett országok történelmi felelősségét hangsúlyozzák, "a haladás kerékkötői". A klímaváltozás terheinek igazságos megosztásáról szóló tárgyalások "miattuk siklanak ki".

Az alábbiakban kísérletet teszünk a különböző egyszerűsítő megfogalmazások, torzítások tisztázására és a képmutató magatartás leleplezésére.

Az új megállapodást előkészítő tárgyalások formálisan új szakaszba lépnek a mai naptól, de a legkritikusabb témakörökben egyelőre a helyzet változatlan, azaz a tárgyaló felek álláspontjai nagyon távol vannak egymástól. A további egyeztetések alapjául szolgáló újabb szövegtervezet is ezt tükrözi többek között az olyan témakörökben, mint: a kibocsátás-csökkentési vállalások eltérő mértéke és módja; az alkalmazkodáshoz kapcsolódóan elsősorban a „veszteségek és károk” ügye; a fejlődő országok számára biztosítandó támogatások; a vállalások végrehajtásának átláthatósága; a 2020 utáni időszakra tervezett új megállapodásig vállalt kötelezettségek érvényességének, „emelésének”, végrehajtásának helyzete.