Megújuló energiát termelni vagy energiatakarékos fejlesztéseket végigvinni közösség bevonásával is lehet. Ha kevés a pénzünk, nincs alkalmas felületünk napelemre vagy más miatt nem tudunk önállóan belevágni, a közösség anyagi forrásai, közös tudása, ideje segítségével könnyebb lehet a beruházás és működtetés. Ráadásul így több közünk lehet a saját energiaellátásunkhoz, a közösség magát fejlesztheti; de minimum részesedik a termelt megújuló energia profitjából, az átvételi ár alapján.

A korábbi posztokban bemutatott európai példákat itthon is alkalmazhatjuk lehetőségeinkre szabva. (Következő bejegyzésünk a hazai példákról szól majd.) Mivel a finanszírozás kulcskérdés, lássuk, hogy az Európa-szerte elterjedt, közösségi energia beruházások finanszírozására alkalmas pénzügyi modellek vagy kombinációik hogyan működnek:

1. Teljes vagy részleges közösségi finanszírozás (crowdfunding)
   

Helyi lakosok, magánszemélyek részjegyeket vásárolnak, ezzel biztosítva a (céges vagy  önkormányzati fotovoltaikus (PV) erőműhöz a kezdőtőkét vagy annak egy részét. A cég – pl. a Spar Ausztriában - számára ez tiszta villamos energia beszerzést, marketinget és hosszú távú vásárlói kapcsolatot jelent. A naperőmű-részesedést vásárló magánszemélyek éves bérleti díjat vagy céges kedvezményt/kupont kapnak, a beruházás élettartamával arányosan. A cégnek ez garantált forgalom, hiszen a kedvezményt/kuponokat csak náluk lehet beváltani. A részjegy-tulajdonosok számára a banki hozamoknál magasabb éves hozamot és felelős befektetést jelent. A szerződés felmondása legkorábban néhány pl. öt év után lehetséges, eljárási díj levonása mellett.

A modell itthon hasonló lehet, országos kereskedelmi hálózatú céggel, az alacsonyabb garantált átvételi ár miatt az osztrák 5%-osnál kisebb, de még így is kedvező hozammal megvalósítható. Az energiakereskedésre jogosult napelem telepítő cégnek is előnyös, hiszen a cég átvállalja az ügyfelekkel a kapcsolattartást. A modell egyszerűbb, készpénzes változatában az üzemeltető vagy telepítő cég (pl. Bécsben a „Wien Energie”) fizeti meg az éves bérleti díjakat. Ez azonban itthon vélhetően pénzügyi tevékenységnek számítana.

avagy ez itt a játszma vége, vagy csupán így akarják titokban átnyomni az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezményt?

Az elmúlt két napban két olyan hír is bekerült a nemzetközi sajtóba, amelyek azt sugallják, hogy lassan befellegzett az EU és Egyesült Államok között készülő szabadkereskedelmi egyezménynek (TTIP), bár időközben az egyiket már az EU számos vezetője is cáfolta. TTIP várható sorsával kapcsolatosan sorjázó hírek és azok cáfolata között alig győzi kapkodni az ember a fejét. Most akkor mi is a helyzet? Hátradőlhetünk a hír hallatán, vagy jobb, ha inkább aggódni kezdünk egy másik, előrehaladottabb állapotban levő egyezmény, a TTIP "kisöccsének" is nevezett EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) miatt?

Közösségi Energia programunkban Skóciától Lengyelországig számos közösséget megismertünk, és azon dolgoztunk, hogy itthon is minél több olyan energiatakarékos és megújuló energia kezdeményezés induljon, amelynek hasznából minél többet részesül a helyi közösség. A skótok után most a lengyel és spanyol jó példákat mutatjuk be és azt is, hogy mit tanulhatunk belőlük itthon.

Még nincs is TTIP, de a tárgyalások már most károsítják a környezetvédelem és a kémiai biztonság jelenlegi szintjét ill. az előrelépés lehetőségét. A TTIP tárgyalások árnyékában az Európai Bizottság már három éve bojkottálja a hormonrendszert károsító vegyianyagok betiltását. Bár most végre a Bizottság benyújtotta az endokrin rendszert károsító anyagok meghatározására vonatkozó kritériumokat, de ezek alapján az eddig ismert hormonrendszert károsító anyagok közül lényegben egyet sem lehet betiltani.

A szabadkereskedelmi egyezmények lehetővé tették, hogy dohánycégek bepereljék azokat a kormányokat, amelyek intézkedéseikkel veszélyeztetik bevételeiket. Az ilyen perek vagy az esetleges perrel való fenyegetések hátráltatják, vagy akár meg is akadályozhatják egyes kormányok jogalkotó tevékenységét. Lehet, hogy emiatt nem vezette még be a magyar kormány a dohánytermékekre vonatkozóan tavaly beígért egységes csomagolást?

Az utóbbi évtizedekben több szabadkereskedelmi egyezménynek lett része az ún. befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS), amelyet kihasználva multinacionális cégek beperelhetik azon országok kormányait, amelyek állampolgárainak egészsége vagy környezetünk védelme érdekében meghoznak bizonyos intézkedéseket, jogszabályokat. Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között 1994-ben megkötött Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménynek (NAFTA) is része ez az "offshore" bírósági rendszer. Ezt kihasználva amerikai cégek 35 alkalommal perelték be Kanadát, s a már lezárt perek következtében az ország 171,5 millió dollár kártérítést kellett, hogy fizessen az amerikai cégeknek. Hasonló ISDS-perek miatt Mexikót több mint 200 millió kártérítés megfizetésére kötelezték. A kártérítési költségeken túl az ilyen ISDS-perek további károkat is okoznak: teljesen visszafogják a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, egészségügyi jogalkotást (az angol szaknyelvben ezt "regulatory chill" vagy "chill-out" hatásnak hívják). Mivel Kanadát sok esetben környezetvédelmi intézkedések miatt perelték be az amerikai multik, a NAFTA hatályba lépését követő néhány év elteltével a további hasonló perektől való félelem miatt szinte teljesen leállt a környezetvédelmi jogalkotás. A demokrácia áruba bocsátása c. tanulmányban egy volt kanadai tisztviselő arról számolt be, hogy new yorki és washingtoni jogi cégek szinte minden egyes újonnan tervezett környezetvédelmi jogszabály kapcsán levélben fordultak a kanadai kormányhoz. Talán nem véletlen, hogy ezek után a tervezett környezetvédelmi jogszabályok túlnyomó többségéből nem lett semmi.

Kiszivárgott TTIP tárgyalási dokumentumok. Trójai faló akció Budapesten és Őriszentpéteren. TTIP levélküldő kampány a külügyminiszternek. TTIP/CETA határozat az Országgyűlés tárgysorozatában. Glifozát: nyílt levél az EU-tagállamok minisztereinek, a német környezetvédelmi miniszter nem járul hozzá az újraengedélyezéshez.