Avagy valóban megvették Vallónia vezetőit?
Az EU és Kanada közt megkötött szabadkereskedelminek mondott megállapodásra gondolva sok embernek nem csak pár napja émelyeg a gyomra. Az elmúlt két hét politikai és mediális CETA-hullámvasútja azonban feltehetőleg még annak is heveny szédülési tüneteket okozott, aki eddig tudni vélte, hogy miről szól ez a történet és hol húzódnak a frontvonalak.

Paul Magnette, Vallónia miniszterelnöke pózol a transzparens előtt, amely azt üzeni, hogy milliók számítanak Vallónia kiállására a CETA ellen
Október közepén még úgy tűnt, a lelkiismeretes szociáldemokratát ideig-óráig megjátszó osztrák kancellártól a vízumukért aggódó románokon és bolgárokon keresztül a “szabadságharcos” Orbán Viktorig mindenkit sikerült a CETA oldalán hadrendbe állítani és már csak a német alkotmánybíróság fura feltételeit kell egy ügyes megoldással kiszolgálni. Ekkor robbant a vallon bomba, és kiderült, hogy a belga jóváhagyás hiányában borulhat az egész projekt.
Egészen csütörtök reggelig aztán úgy tudta a világ, hogy a vallon miniszterelnök Paul Magnette antiglobalizációs szabadsághősként fél kézzel fogja feltartani a neoliberális paktum gőzhengerét avagy agyafúrt belpolitikai csatát vív a belga szövetségi kormány ellen, amiben kapóra jött neki a CETA mint kitűnő zsarolási potenciál. Közben mindenki az Európai Unió nemzetközi cselekvőképességét temette. Csütörtök dél óta pedig azzal van tele a nemzetközi sajtó, hogy a vallonok végül mégis befeküdtek a gépezetnek és szombat reggelre az EU azt is bejelentette, hogy vasárnap mégis meglesz az elhalasztott aláírási ceremónia (meg is lett, bár a végén még Trudeau gépének műszaki problémája miatt is csúszott pár órát).
Ember legyen a talpán, aki mindezt követni tudja. Az alábbiakban megpróbálunk némi fényt deríteni arra, hogy miről szólt akkor valójában a belga régiók ellenállása, pontosan milyen feltételekkel voltak végül is mégis hajlandók zöld utat engedni a CETA-nak, miben különbözik az aláírásra váró csomag attól, amit az Európai Bizottság júniusban letett a Tanács asztalára és milyen akadályokat kell még vennie az egyezménynek ahhoz, hogy valaha is hatályba léphessen. Végezetül pedig megpróbáljuk azt is kicsit feszegetni, hogy mit jelent a CETA krízise az EU kereskedelmi politika jövője számára.