Három évvel ezelőtt brutálisan meggyilkolták a Goldman környezetvédelmi-díjas hondurasi aktivistát Berta Cácerest. Világszerte évente mintegy 200 környezetvédő aktivistát gyilkolnak meg, s ennél több jóval több embert fenyegetnek vagy támadnak meg. Ezek az emberi jogsértések gyakran a nemzetekfeletti vállalatokhoz köthetőek. Csak egy kötelező erejű nemzetközi egyezmény lenne képes véget vetni ennek az elképesztő mértékű igazságtalanságnak.

2016. március 2-án Berta Cácerest saját otthonában lőtték le, és barátjának, Gustavo Castro mexikói környezetvédő aktivistának a karjai között halt meg.

Bertát azért ölték meg, mert tiltakozott a Gualcarque folyón épülő vízierőmű ellen. A Gualcarque folyót a Berta által képviselt közösség, a lenca népcsoport szent folyónak tartotta. A Hondurasi Népi és Őslakos Szervezetek Tanácsával (COPINH) együtt a lenca népcsoport 2006 óta dacol az Agua Zarca vízierőmű építése ellen. Már Berta meggyilkolása előtt is számos alkalommal megfenyegették és megtámadták a tiltakozókat.

A közösség tagjainak véleményét senki sem kérdezte meg azt megelőzően, hogy földjükön megkezdődtek az építési munkálatok. Sem az erőszak, sem a földzsákmánylás - mindkettő az emberi jogok egyértelmű megsértése - nem tántorította el az Agua Zarca vízierőmű finanszírozásától a nemzetközi fejlesztési bankokat. A beruházást pénzelő két európai szervezet, a Holland Fejlesztésfinanszírozási Intézet (FMO) és a Finn Fejlesztésfinanszírozási Intézet (Finnfund) is csak akkor hátrált ki a beruházás mögül, amikor a COPIHN másik tagját, Nelson Garciát meggyilkolták néhány hónappal Berta megölését követően.

 Viszonylag hamar kiderült, hogy a támadások mögött a vízierőmű építéséért felelős hondurasi vállalat, a Desarrollos Energéticos S.A. (DESA) áll. A Berta meggyilkolása miatt elitélt hét ember közül ketten a DESA alkalmazottjai voltak. A bíróság elismerte, hogy a gyilkosságot a DESA vezetőinek jóváhagyásával tervelték ki és hajtották végre, és a hátterében az állt, hogy a tiltakozások miatt jelentősen késett a beruházás, s emiatt pénzügyi veszteség érte a vállalatot.

A gyilkosságokat követő években lefolytatott vizsgálatok a beruházást finanszírozó nemzetközi szervezetek felelősségét is kimutatták. A COPIHN többször is arra kérte az FMO-t, ne finanszírozza az Agua Zarca beruházást, rámutatva a DESA által elkövetett emberi jogsértésekre.

Egy nemzetközi szakértőkből álló tényfeltáró csoport, amelynek a feladata a gyilkosság független kivizsgálása volt, világos következtetésre jutott: "Mivel egyértelműen tudatában voltak a DESA képviseletében elkövetett tetteknek, amelynek során az vállalat embereinek tulajdonítható az emberi jogok elleni támadás miatti felelősség, a nemzetközi pénzügyi rendszer inkább félrenézett, és folytatva pénzelését valamint hagyva tevékenykekedését azoknak, akik ezeket a bűncselekményeket elkövették."

Bár mind az FMO mind a Finnfund magáévá tette az ENSZ irányelveit az üzlet és az emberi jogok viszonyáról (United Nations Guiding Principles on Business and Human Rights - UNGPs), de ez az eset világosan mutatja, hogy az önkéntes irányelvek a vállalatok felelősségre vonhatósága ügyében nem elegendőek. A DESA által elkövetett rendszeres erőszak felett szemhúnyás vezetett el Berta és a helyi közösség öt másik tagjának meggyilkolásához.

Csak egy kötelező erejű szabályrendszer, mint például a nemzetek feletti vállalatok és emberi jogok témakörben tervezett kötelező erejű egyezmény (UN Binding Treaty on Business and Human Rights) képes megelőzni az óriáscégk által elkövetett emberi jogsértéseket, és biztosítani az igazságszolgáltatáshoz való tisztes hozzáférést az áldozatok számára. A Magyar Természetvédők Szövetsége és európai partnerszervezeti ezért arra szólítja fel az Európai Uniót és tagállamait, hogy támogassák a a nemzetek feletti vállalatok és emberi jogok témakörben tervezett kötelező erejű egyezmény létrehozását, valamint kötelező erejű nemzeti szintű jogszabályok létrehozását, hogy végre felelősségre lehessen vonni a nemzetekfeletti vállalatokat, és véget vessünk büntetlenségüknek.

Kérjük, petíciónk aláírásával támogasd, hogy az emberi jogok és környezetünk védelme előnyt élvezzen az óriáscégek hatalmával szemben!

Stop ISDS - Jogokat az embereknek, szabályokat a vállalatoknak!

 A mérőműszer felállításában, beüzemelésében a Közép-kelet-európai Bankfigyelő Hálózat szakértője segített.

Mi az oka, hogy a fűtési szezonban rendszeresen egészségtelen a levegő Miskolcon; Putnokon és Sajószentpéteren pedig kifogásolt? Sajnos jelentős részben a szennyező, rossz minőségű lignittel vagy illegális háztartási hulladékkal való lakossági fűtés és az elavult, vegyestüzelésű kazánok. A közlekedés, dízelautók és a gyárak, ipar kibocsátásai tovább súlyosbítják a problémát. Megnéztük, hogy a helyi lignitnek mekkora szerepe lehet a légszennyezésben, egy tipikus borsodi lignitbányás falu, Sajókápolna példáján.

A borsodi szénbányák nagy részét az elmúlt évtizedekben bezárták, a szerkezetváltás lezajlott. Ennek árát a megye lakosai fizették meg, munkahelyek elvesztésével, kiüresedő falvakkal. Az utóbbi években viszont visszarendeződés indult meg: egyre-másra kapnak engedélyt kis “felugró” felszíni lignitbányák, amelyek helyi munkahelyeket nem, vagy alig, viszont légszennyezést és más környezeti-társadalmi problémákat annál inkább okoznak rövid, néhány éves működési idejük alatt.

Egy kis Sajó-völgyi borsodi falu, Sajókápolna mellett két ilyen lignitbánya is működik, és már tervezik a harmadikat. A környéken ez, a helyi alacsony minőségű lignit a háztartási fűtés egyik legfontosabb energiaforrása a kisebb településeken, ami jelentősen ront a levegőminőségen.

 Sajókápolnai lakos, hátterében a lignitbányával. Fotó: Pusztai László, eszakhirnok.com

Ezért a miskolci Zöld Kapcsolat Egyesület és az MTVSZ "Borsod fejlesztéséért" program munkatársaiként vettük a fáradtságot és egy GRIMM EDM 164 típusú profi mérőműszerrel 2018. október 6 és november 8-a között mértük Sajókápolna levegőminőségét, a lignitbányától 150 m-re levő magánterületen. A megfigyelt 28 napos időszakban az EU 24 órás átlagos határértéke 50 mikrogramm/m3 a durva szállópor részecskék (PM10) esetében 5 napon volt túllépve. A környezeti levegőminőségről szóló uniós irányelv egy év alatt max. 35 túllépést enged meg, szűk egy hónap alatt az 5 nap túllépés tehát igen jelentős. Az azóta megnyitott II-es és tervezett III-as sajókápolnai lignitbányákkal a levegő minősége és ezzel a lakosok egészsége sajnos minden bizonnyal tovább romlik.

 Független szállópor-mérés Sajókápolnán. Vízszintes tengely: napok, függőleges tengely: szállópor-értékek. Zöld oszlopok: mért PM10 értékek, kék: mért PM2,5 értékek, sárga vonal: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlott PM 2,5 határértéke, piros vonal: az EU PM10 határértéke.

A finom szállópor részecskék (PM 2,5) tekintetében az EU levegőminőségről szóló irányelvének nincs 24 órás átlag határértéke, csak egy éves, amelyet soha nem szabad átlépni. Az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) azonban 24 órás átlag határértéke van, 25 mikrogramm/m3. Ezt a határértéket a sajókápolnai levegőminőség 18 napon, vagyis a megfigyelt idő 64%-ában túllépte, megszegte. Megdöbbentő, hogy még egy erdők által körülvett, távoli faluban is rendszeresen túllépi a légszennyezés szintje az EU és a WHO határértékeit.

A finomszemcsék (PM2,5) magas aránya azt jelzi, hogy a faluban a légszennyezést főleg azok a helyi háztartások okozzák, amelyek fűtésüket helyi, gyenge minőségű  lignittel vagy hulladékkal biztosítják (mert ezekhez férnek olcsón hozzá). Márpedig a Sajókápolnán bányászott lignitet a lakosságnak értékesítik, és a falu házaiban bőségesen fűtenek vele - ezt azonnal érezni is lehet, ha a település határához érve beleszippantunk a levegőbe.

Sajókápolna külszíni I-es és II-es lignitbányája mindössze 100-150 méterre van a lakóházaktól. A bányák megduplázzák a helyi lakosság szennyező részecskéknek és szállópornak való kitettségét: nemcsak a nem éppen hatékony kazánjaikban égetett lignit szennyezi az emberek szervezetét, levegőjüket, hanem a bánya lignit-kitermelése és szállítása során keletkező, szennyező szállópor részecskék is. Ráadásul a Sajókápolna III bánya tovább súlyosbítaná az egészségügyi kockázatokat.

 A mérőműszer belseje. Fotó: MTVSZ

A magyar Alaptörvény szerint minden magyar lakosnak joga van a tiszta környezethez. Az egyes háztartási fűtési gyakorlatokat figyelembe kell venni az ország által vállalt energiaátmeneténél, energiaszerkezetének változtatásánál, és jobban kell segíteni a lakosokat, hogy tiszta és energiahatékony fűtésre válthassanak, elérhető áron.

BAZ megyének van megyei klímavédelmi stratégiája. Ebben ugyan meg van említve, hogy az alacsony minőségű, háztartási fűtéshez égetett lignit károsítja a levegő minőségét és komolyan hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához, de meglepő módon semmilyen intézkedést nem fogalmaznak meg e légszennyezés és kibocsátás csökkentése érdekében.  A kormányzat, a megyei és helyi önkormányzatok folyamatosan figyelmen kívül hagyják ezt a súlyos borsodi és országos problémát. Nem csoda, hogy a régió légszennyezettségi szintje rendszeresen meghaladja az EU napi és éves határértékeit.

Örvendetes, hogy elindult a “politikai párbeszéd a szén kivezetéséről”, és a szén-alapú áramtermelés esetleg kivezetésre kerülhet a következő évtized végére, ahogyan az energetikai és éghajlatvédelmi ügyekben illetékes Innovációs és Technológiai Minisztérium helyettes államtitkára fogalmazott a "Szenes régiók átmenetben EU Platform" novemberi találkozóján és azt követően. Úgy tűnik azonban, hogy a borsodi lakosság továbbra is kénytelen a sorra nyíló lignitbányák által tovább szennyezett levegőt beszívni.

 Egy hónap alatt a mérőműszerre is jelentős szennyezés, szállópor rakódott le Sajókápolnán. Fotó: MTVSZ

A probléma megoldására borsodi civilszervezetek (köztük a ZKE) és egészségügyi szakértők a következőket javasolják:

1. A regionális kormányzati hivatalnál a levegőminőségi terv érdemi felülvizsgálata
2. A regionális/megyei éghajlatvédelmi stratégiák nemzeti és uniós szintű értékelése, érdemi felülvizsgálata, hogy azok akciótervei érdemben foglalkozzanak a helyi lignit és bányászata problémakörével.
3. Az éghajlatvédelmi cselekvési tervek felülvizsgálata, hogy fogalmazzanak meg konkrét, kötelező erejű intézkedéseket a helyi lignitből eredő szennyezések, kibocsátások csökkentésére, és megfelelően támogassák a rászoruló lakosság tiszta és hatékony fűtésre való váltását.
   
4. A sziléziai szénrégióhoz hasonlóan, egy hazai országos, többéves, rászoruló lakossági támogatási alapot indítsanak szigetelésre és az elavult, nem hatékony szenes-lignites lakossági kazánok tiszta, hatékony kazánokra cserélésére. A cserére ösztönző támogatással párhuzamosan fokozatosan vezessék ki, tiltsák be a lakossági lignitfűtést és a lignit/szemétégetésre is használható elavult lakossági kazánokat. A lignit lakossági értékesítése tilalmának bevezetése is indokolt (mint azt már Lengyelországban számos régióban megtették).
   
5. A tüzelőanyag támogatásnak nem szabad rossz minőségű lignitnek porszénnek vagy vizes fának lennie. Helyette hatékonyabb a szigeteléshez és a tiszta és hatékony tüzelőberendezések vásárlásához nyújtott támogatási alap létrehozása, súlyozottan a hátrányos helyzetű, energiaszegénységben élő csoportoknak (utóbbiban akár 80%-os támogatással).
   

F. Nagy Zsuzsanna, Zöld Kapcsolat Egyesület és Botár Alexa, MTVSZ

 A borsodi programunkról és a borsodi lignitbányákról bővebben itt olvashat.

Lezárult az idei ENSZ klímacsúcs Katowicében. Gyenge megegyezés született a Párizsi Klímamegállapodás megvalósításához szükséges szabálykönyvről, amely az idei klímacsúcs fő feladata volt. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) vészjósló klímajelentése elismerése is gyengén sikerült, inkább csak „tudomásul vették”, ami nem biztosítja, hogy aszerint is cselekedjenek. A jelentés szerint egyértelműen a 1,5 C fokos globális felmelegedés a kritikus küszöb, ami felett katasztrofálissá válik a klímaváltozás, a tárgyalások viszont a 2 C fokon belül maradás szellemében zárultak. A klímatárgyalások sajnos nem hallgattak a klímatudomány sürgetéseire és nem feleltek meg a klíma igazságosság elveinek; főleg a fosszilis tüzelőanyagokért lobbizó kormányok akadályozzák ebben. A Föld Barátai - a világ 73 országában aktív, a világ legnagyobb alulról szerveződő zöld civilszervezete - összefoglalójából és a Klíma Akcióhálózat (CAN) anyagaiból szemlézett az MTVSZ éghajlat és energia programvezetője alább.

Sara Shaw, a Föld Barátai (Friends of The Earth) nemzetközi programkoordinátora végig részt vett civil szakértőként, tudósítóként a klímacsúcson, így foglalja össze:

    "Mindig tudtuk, hogy ez egy kemény klímakonferencia lesz, mélyen a lengyel szénipar szívében, olyan cégek jelenlétével a klímatárgyalásokon, mint a Shell, az Exxon és a BP, amelyek olyan mítoszokkal ködösítenek, hogy megállíthatjuk az éghajlatváltozást a fosszilis energia ipar lebontása nélkül. De még így is lesújtó, hogy pl. az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, Oroszország és Kuvait (…) minden döntési helyzetben akadályozzák az érdemi előrelépést. Több mint 50 éve ismert tény, hogy az üvegházhatású gázok túlzott kibocsátása éghajlatváltozást okoz. Mégis itt állunk a klímakatasztrófa szélén, mert az üzleti-multi érdekek és a piszkos fosszilis pénzek behatoltak a klímatárgyalásokra is, hogy fenntarthassák a szennyező fosszilis energiarendszert, nem törődve a lakosoknak és a környezetnek okozott károkkal, költségekkel. A tény, hogy Shell ezen a héten büszkélkedett, hogy hogyan közreműködött anno a Párizsi Megállapodás megírásában, csak a szomorú valóság újabb bizonyítéka.”

„A fejlett országok a tárgyalásokon megfélemlítik a fejlődő országokat, hogy olyan szabályokat fogadjanak el, amelyek hátrányosak a fejlődőknek, és lehetetlen választást állít eléjük: válasszanak, hogy finanszírozást akarnak a szükséges energiaátmenethez vagy az alapvető túlélésüket a változó éghajlatban. Az elfogadni kívánt szabályok a szabálykönyvben nem biztosítanák a kritikus 1,5 fok globális felmelegedési küszöb alatt maradást, és a világot évtizedes tétlenségre kárhoztatnák.” folytatta Shaw.

Fotó: Prof. van Ypersele, a 3500 nemzetközi klímatudóst tömörítő Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) korábbi alelnök sürgeti a kormányokat a klímacsúcson, hogy ismerjék fel és el az IPCC munkáját és a tárgyalásokon érdemben vegyék figyelembe. CAN-E fotó.

Miközben a fosszilis cégek rendkívüli hozzáférést élveztek a klímatárgyalásokhoz, a szakmai civil társadalmat kényszerítették a klímatárgyalások kispadjára, és számos aktivistát tartóztattak le, deportáltak vagy utasították el Lengyelországba való belépését, pedig semmi törvénytelenséget nem követtek el. A sokezer civilt, akik Katowice utcáin vonultak fel az éghajlatvédelemért, nagyszámú erősen felfegyverzett rendőrség, páncélozott járművek és könnygáz-rakéták vették körül.

Fotó: CAN-E. A Klíma Akcióhálózat (CAN) minden klímacsúcs-napon kiosztja a "Fossil of the Day" azaz "A nap fosszíliája" díjat annak az országnak, amely leginkább hátráltatja a klímatárgyalásokat és a fosszilis ipar érdekeit képviseli a közérdekkel szemben. Lengyelország is megnyerte ezt a díjat idén.

A Föld Barátai Nigériától Rita Uwaka így zárja a klímacsúcsot: "Éppen amikor a leginkább szükségünk van a drasztikus éghajlatvédelmi cselekvésre, önkényuralmi és éghajlatváltozás-tagadó hatalmi rendszerek felemelkedését látjuk az USA-ban, Brazíliában, Lengyelországban, a Fülöp-szigeteken és másutt. Ez veszélyezteti a demokráciát, az éghajlatvédelmet és a civil aktivisták, hétköznapi emberek biztonságát számos országban. E rezsimek egyre jobban és nyíltabban támogatják a nagy szennyezők, fosszilis cégek büntetlenségét. De szerte a világon egyre többen tesznek és mozgósítanak ez ellen, a súlyos kockázatok ellenére. A civil társadalom is kiállt az éghajlatvédelem mellett a klímacsúcson Lengyelországban. Mi civilek folytatjuk a munkát továbbra is otthon, hazánkban, felelősségre vonjuk a (fosszilis) szennyezőket, tovább építjük mozgalmainkat az éghajlatváltozás és a fosszilis energia által leginkább sújtott helyi közösségekkel, egy igazságosabb és fenntartható világ megteremtése érdekében."

További infók:

A klímacsúcs első hetéről jó összefoglalót adott a greenfo.hu tudósítója magyarul itt

A Föld Barátai követelései itt - People Power Now - Energy Manifesto 2018

Friends of the Earth INternational: Decade Zero 

A Klíma Akcióhálózat (CAN) közleményei a klímacsúcsról

dr. Faragó Tibor, CSc.,  c. egyetemi tanár, az MTVSZ magántagja szakmai összefoglalója az ENSZ klímacsúcsról.

Az Észak-magyarországi Borsod-Abaúj-Zemplén megye szénben gazdag része Borsod, melynek jelentős része ipari válságterület a Központi Statisztikai Hivatal szerint - ami azt jelenti, hogy a régió bányászati és nehézipari múltját követő szerkezetátalakítása még nem fejeződött be.
A válságterületei lakosságának kevesebb, mint fele aktív; a térségben a munkanélküliség és a tömeges elvándorlás komoly probléma. Az egykori üzemek és gyárépületek többségét nem állították helyre, vagy hasznosították újra. A régió uniós támogatásokat megkötő képessége alacsony (ld. Hétfa intézet jelentése), és a légszennyezés, különösen a fűtési szezonban, rendszeresen óriási méreteket ölt. Mindezek a tényezők azt mutatják, hogy Borsodnak újra fel kell találnia magát a szén utáni korszakban.

Tanulságok a múltból

A Borsodi-medence gazdag kőszénben és lignitben, és több tucatnyi földalatti és nyíltszíni bánya működött itt az 1800-as évek óta. A kommunista korszak kényszerített iparosítása, amely főként 1950 és 1970 között zajlott, felduzzadt ipari városokat és a hagyományos falusi közösségek elhalványodását eredményezte, mivel több tízezer falusi lakos költözött (vagy ingázott) a városokba dolgozni.

Az 1980-as és 2000-es évek között a bányák és a kapcsolódó nehézipar leállt, és többnyire pusztítást hagyott maga után. Abban az időben nem volt tapasztalat vagy pénz a jól irányított szerkezetátalakításhoz. A Szuha-völgyi Bányászlakta Települések Szövetsége egyike azoknak a kevés helyi szerveződésnek, amely azóta is megpróbálja legalább foglalkoztatási téren újjáéleszteni a területet.

  Nagy Tibor. Fotó: Pusztai László, eszakhirnok.com

"Az 1980-as évek végére csökkent a szén iránti érdeklődés, sok nagyüzem bezárt, és az emberek boldogan vezették be a gázt falusi otthonukba." - emlékszik vissza Nagy Tibor, egykori polgármester és a Szövetség vezetője."A technikai fejlődés megdrágította a kitermelést, a veszteségek elviselhetetlenné váltak. Bányát senki nem akart privatizálni (a rendszerváltás környékén). Amikor a legnagyobb bányák - Feketelyuk, Putnok, Lyukóbánya - leálltak, 2000 körül mintegy 4500 embert bocsátottak el. A diplomások zöme elvándorolt, a lakosság nagy része nyugdíjba ment, az ingatlanárak a padlóra estek - és ott is maradtak. "

A Szövetség aktívan próbálkozott annak érdekében, hogy az átmenet társadalmilag igazságosabb legyen. Bányászokat irányítottak a még működő bányákra, és segítették a szakmunkások külföldi munkavállalási engedélyhez jutását. Igyekeztek elősegíteni néhány strukturális változást is a helyiek javára."Keményen dolgoztunk a veszteségek minimalizálása érdekében" - magyarázza Nagy. "Az elején azt próbáltuk elérni, hogy a bányák vagyontárgyait az önkormányzatok kapják meg, hogy tudjanak gazdálkodni vele. De mi történt? Mindent eladtak. Ez vezetett ahhoz, hogy megjelentek a gazdasági bűnözők, agyon terhelték az ingatlanokat kölcsönökkel, és eltűntek.

"Próbáltunk rávenni a kormányzatot, hogy ha már ekkora nagy bajban van ezen a vidéken, legalább csinálják meg az utakat, közműveket. Kértük, hogy a bezárt vasúti útvonalakat ne rombolják le, hogy tudjunk rajta például bicikliutakat csinálni, hogy ide vonzzuk a turistákat, de ebből sem lett semmi."
Sikerek? "Kiváló nyugdíjas klubjaink vannak, sok egykori bányászt vonzott a legutóbbi Ki mit tud vetélkedőnk, ahova rengetegen eljöttek…" - zárja le a beszélgetést Nagy Tibor.

 Nagy Tibor. Fotó: Pusztai László, eszakhirnok.com

Új lignitbányák nyitása

A bányászat után maradt sebzett táj és a társadalmilag is pusztuló falvak máig jellemző részei Borsodnak. Az újjászületéshez viszont az szükséges, hogy a helyiek és a regionális döntéshozók motiváltak legyenek abban, hogy szén nélkül tervezzék jövőjüket és megvitassák ennek alternatíváit. Azonban a Borsodról szóló döntéseket inkább központilag és kevésbé Borsodban hozzák.

Úgy tűnik, hogy egyes esetekben politikusok a régió szén-nosztalgiájára apellálnak és visszarendeződést szorgalmaznak. 2014-ben a miniszterelnök Ózdon, a borsodi régi bányászati ​​régió szívében úgy nyilatkozott, hogy a modern bányászat létrehozása a cél. Egykori bányászipari vezetők, munkavállalók (ma már egy részük helyi döntéshozó) figyelmesen hallgatták ezt.

Az új bányák nyitásának feltételeit megkönnyítették, és az elmúlt években több felszíni lignitbányát nyitottak, vagy terveznek nyitni. Egy részüket közel a korábban bezárt földalatti szénbányákhoz. Ezek között van Sajókaza I és II és Felsőnyárád lignitbányák (Ormosszén Zrt. tulajdonában, összesen 50 000 tonna barnaszén/év, 25 fő) és a Szuha2000 Kft. tulajdonában lévő Sajókápolna lignitbánya, összesen 25 000 tonna lignit/év, 10 alkalmazott).

Sajókápolna lignitbánya. Fotó: Pusztai László, eszakhirnok.com

Tervek további lignitbányák nyitására

Ezekről a lignitbányákról sok elmondható, de nem az, hogy "modernek", mint ahogy azt a miniszterelnök mondta. A lignit ugyanis az egyik leggyengébb minőségű fosszilis energiaforrás. Az elavult nemzeti energiastratégia –  amely 2018-2019-ben felülvizsgálat alatt áll –  az atom-szén-zöld energia-forgatókönyvét erőlteti itthon, és leírja a magyar szén és más fosszilis tüzelőanyagok alapvető fontosságát az ország energiabiztonsága szempontjából. A szénlobbi valóban erős Borsodban, de a magas kéntartalmú, gyenge fűtőértékű szén/lignitkitermelés újjáélesztése láthatóan inkább csak néhány befolyásos üzletembernek kedvez, és nem igazán a borsodi közösségeknek.

A kicsi lignitbányák nagy piszkos titka

Ezek a nyíló kis lignitbányák nyereséget hoznak a tulajdonosuknak, de számos veszteséget hoznak a környékbeli közösségeknek: alacsony minőségű fűtött lignit, szennyezett levegő, megrepedt házak, csökkenő ingatlanárak, az egészség romlása és környezeti károk. A sajókápolnai lignitbányával is ez a helyzet.
A Sajókápolna falu előtti nyílt barnaszén-bánya tervei először 2008-as falugyűlésen jelentkeztek. Majdnem minden helyi lakos ellene volt, ezért úgy tűnt, hogy a terv egy ideig eltűnt. „Aztán 2011-ben egy közmeghallgatáson szembesültünk azzal, hogy a szomszédban tényleg lesz egy külszíni bánya, amelynek nyitását a környezetvédelmi hatóság első körben elutasította, de aztán végül minden pecsét a helyére került” - mondja egy helyi lakos, Király Istvánné.

 Király Istvánné a zajmérővel

„Voltak azért tragikomikus pillanatok is. A hatástanulmány szerint a legközelebbi házaktól alig 50 méterre tervezték a bányát, de kiderült, hogy a szakértők olyan, a 60-as évekből származó térképekkel dolgoztak, amelyeken a mi házunk például nem is szerepel. Azaz a házunkhoz jóval közelebb akarták megnyitni a külfejtést. "- mondja Király Istvánné, akinek udvarától jelenleg 150 méterre működik a bánya, amit a bányászat és a szállító autók folyamatos porfelhői már a távolból jeleznek.

Királyné azóta többször mozgósította a falut, és a helyi emberek érdekeit képviselte fórumokon vagy az önkormányzattal folytatott megbeszélések során. Úgy látszik, a helyiek aggályai helytállónak bizonyultak. A bánya por- és zajterhelése észlelhető, talajvízszint-csökkenés és a házak repedése is jogos aggodalom. 2016-ban a bányavállalat még robbanóanyagokat is használt, de amikor a helyiek figyelmeztették, hogy ez nem volt törvényes, a vállalat abbahagyta. A nehéz, lignites teherautók koptatják a helyi utakat, az ingatlanárak csökkennek. A helyi polgármester megpróbálta megnyugtatni a helyieket, azzal érvelve, hogy a bányászatból származó iparűzési adó segítené a közösséget, a helyiek azonban nem nyugodtak meg."Mivel sikerült leszerelni az embereket? Tulajdonképpen az adományba kapott szénnel, amit a rászorulók között osztanak szét minden évben" - mondja Királyné. "A megígért adóbevételek eredményeit nem nagyon látni, és tudomásom szerint a faluból és környékről senki nem dolgozik a bányában. Minden gépesítve van, mindent alvállalkozók üzemeltetnek.”

Kilátás a bányára. Fotó: Pusztai László, eszakhirnok.com

Sajókápolna tipikus példa arra is, hogy a borsodi felszíni lignitbányák hogyan károsítják a környezetet. Borsod tele van természeti értékekkel, például erdőségekkel és vizes élőhelyekkel. A Békás-tó, a környék utolsó fennmaradt természetes tava, a Sajókápolnai bánya közvetlen közelében található. Már a környezeti hatásvizsgálatban is leírták, hogy a tó és a védett területek károsodása várható, de ez nem akadályozta meg az bányatevékenység beindítását folytatását. (A környezetvédelmi hatóságokat az utóbbi években Magyarországon meggyengítették). Mára a veszély beigazolódott: sajnos már alig van víz a tóban.

Még rosszabb: úgy tűnik, nincs vége a pusztításnak

Míg eredetileg az engedély szerint a Sajókápolnai bánya néhány évig működne, majd leállna, egy második bányát is terveztek: Sajókápolna II-t, nem messze a meglévő gödröktől. 2018. december elején már művelik is Sajókápolna II-t, és már a III-at tervezik.

Ráadásul a borsodi lignit kétszer is szennyez: először a bányák szennyezik a falvakat és környezeteiket, majd másodszor, amikor a lignitet a helyiek kazánjaikban elégetik. A WWF Magyarország akkreditált mérései szerint magas a helyi lignit kén- és arzéntartalma. Így a füstgáz és a háztartási lignit égéséből származó maradék hamu egészségi problémákat okoz, és károsítja a környezetet. Az Európai Unió Alapjogi Ügyekért Felelős Hivatala szerint a Magyarországon a légszennyezés egyik fő oka, hogy a lakosság egyre többet éget: nedves fa, lignit és hulladékot.

A Sajó folyó völgyében, Borsodban a levegőszennyezés gyakran meghaladja az ajánlott egészségügyi küszöbértéket.„A lignit tüzelése esetén kéndioxid kerül a levegőbe, amely jelentős egészségügyi hatásokkal rendelkezik. Krónikus alsó légúti betegségeket okoz, gyerekek körében a heveny, akut bronchitis kialakulásának kockázatát növeli. Ezt fokozza az égetéskor kialakuló szállópor, illetve, policiklusos aromás szénhidrogének is keletkeznek, amelyek rákkeltőek, tehát a tüdőrák kialakulásának veszélyét növelik” – nyilatkozta nemrégiben Dr. Páldy Anna, környezet-egészségügyi szakértő.

Erőfeszítések Borsodban valódi átmenet felé

Még ebben a kedvezőtlen környezetben is, néhányan a valós átmenetben gondolkodnak. F.Nagy Zsuzsanna a Zöld Kapcsolat Egyesület (ZKE) vezetője, elsősorban a BAZ megyei környezettudatosság fejlesztésével foglalkozik. "De megpróbálunk fellépni olyan tervek ellen is, amelyek károsítják a környezetet és az egészséget, és ezekkel szemben támogatjuk a helyiek érdekeit. A helyi lakosok és az önkormányzatok sok esetben kérnek segítséget tőlünk, mivel az Egyesület környezetvédelmi és jogi eljárásokban ügyfél lehet, igaz, olykor "csak" tanácsot adunk." - foglalja össze Zsuzsanna.

Teresztenyén, az érintett önkormányzat a terület helyi védetté nyilváníttatásával érte el a bányaterv megállítását. Sajókápolnán a helyiek nyomásának eredményeként kis eredményeket értek el, például a telephely módosítását és a robbantások megállítását. A ZKE most egy másik ügyben, a Múcsonyi Láncrétre tervezett lignitbányája kapcsán aktív: a jövőbeni bányászati ​​terület egy része ökológiai folyosó, a Sajó-völgy kiemelkedő jelentőségű természeti területe. Nem mellesleg,a bányavíz ismételt szivattyúzása (az egykori) BorsodChem zagyos és nehézfémes tározóit is megszívhatja, ami potenciálisan a Sajó ivóvízbázisának szennyezéséhez vezethet, több százezer lakost hátrányosan érintve.

Blogzártakor érkezett a hír, hogy az illetékes  Közigazgatási Bíróság a területen előforduló védett fajok életfeltételeinek visszafordíthatatlan káros hatásai miatt,elutasította a bányászati cég felülvizsgálati kérelmét, így végérvényes, hogy nem kap környezetvédelmi engedélyt a bánya nyitása.

F.Nagy Zsuzsanna részt vesz a régió szén-mentes szerkezetátalakításának előmozdítását célzó "Borsod szerkezetváltásáért, fejlesztéséért" programban "Ennek érdekében felhívjuk a figyelmet a rendelkezésre álló helyi energiahatékony és megújuló energiaforrásokra, az energiaszegénységet csökkentő megoldásokra: pl. a nem, vagy kevésbé szennyező lakossági fűtési módokra." - magyarázza F.Nagy. "Meggyőződésünk, hogy a  gyenge minőségű lignit és a szén termelését és forgalmazását háztartási tüzelőanyagként fokozatosan meg kell tiltani és hatékony fűtési technológiákkal, korszerű tüzelőberendezések vásárlásával szükséges felváltani a jelenlegi támogatási rendszert.

A ZKE kritikusan szólt arról, hogy az elmúlt évtizedben lényegében megszűnt a környezetvédelmi, egészségügyi szakemberekkel, társadalmi szereplőkkel a konzultáció, amikor térségi fejlesztési tervek kerülnek kialakításra - központilag. BAZ megye éghajlatvédelmi stratégiája elkészült ugyan, de a környezet javulását tekintve egyelőre nem hozott pozitív változást a helyi közösségek számára.A borsodi szénstratégia hírét(konkrét információk nem kerültek még napvilágra) pedig meglepve és aggódva fogadják a környezetvédelmi és egészségügyi szakemberek, de nincs platform, ahol erről eszmecserét folytathatnának.

A ZKE és a partnerei szeretnék elősegíteni az alulról felfelé építkező regionális és kistérségi szerkezetátalakítási terveket és folyamatokat, az érintettek és helyi közösségek megfelelő bevonásával."Nagyon jó példákat láttam ezekre a szerkezetátalakító tervekre és folyamatokra, például a Csehország Usti régiójába szervezett tanulmányúton, amely hasonló kihívásokkal néz szembe, mint Borsod. Itt a központilag finanszírozott, csaknem három évtizede töretlen társadalmi-gazdasági-ökológiai szakmai együttműködések és fejlesztések, valamint a RESTART program szemmel is jól látható eredményeket hozott." – említ egy követhető példát F.Nagy.

A ZKE felhívja Borsod döntéshozóinak figyelmét a szomszédos országok hasonló, korábbi szenes régióiban jó gyakorlataira is. A cél az, hogy regionális párbeszéd induljon a valódi, klímatudatos, régiós átmenetről. Ha a döntéshozók meghallgatnák ezeket az igényeket és nyitnának az élhetőbb környezetet biztosító energiahatékony programokra, az átmenet fokozatosan lendületet nyerhetne Borsodban.

Interjúk és fotók: Pusztai László, eszakhirnok.com

Szerkesztés: Bankfigyelő Hálózat, MTVSZ

További, Flickr fotók: Istvan, Zoli Juhasz, Michal Kwasniak

Derekegyház, a közel 1600 fős Csongrád megyei település talán az egyik leginspirálóbb példája a magyarországi közösség-irányított energia projekteknek. Egy évtizednyi következetes fejlesztéssel a falut energetikailag önellátóbbá, függetlenebbé és egyben élhetőbbé tették, kivették a részüket az energiaátmenetből. Nézzük meg közelebbről, hogyan!

Az önkormányzat 10 évvel ezelőtt kezdte meg a beruházások tervezését a Derekegyházért Közhasznú Egyesület helyi civil szervezet, a helyi gazdálkodók és vállalkozók bevonásával. A széles körű összefogás lehetővé tette, hogy a lakosság érdemben bekapcsolódhasson a falu fejlesztésébe, amiket pályázati - főleg uniós - források felhasználásával finanszíroztak.

  A falu központjában az egészségházzal

Elsőként a falu központjának felújítására került sor. A központ akadálymentesítése mellett az akkor még hiányzó közvilágítást  - a megújuló energiára való átállás jegyében - egy napelemes rendszer kiépítésével valósították meg. A 2009-ben üzembe helyezett lámpák az elektromos hálózatra is rá vannak kötve, így mindig az akkumulátorok töltöttsége határozza meg, honnan kapják éppen az áramot.

Településszinten biztosították a csapadékvíz helyben hasznosítását, a csapadékvíz elvezető árkok fenékborításával a tisztítási munkálatok egyszerűbbé váltak, a lejtésviszonyok megtartása mellett.

A művelődési ház 2011-es felújítása során energiahatékonyra cserélték a nyílászárókat. A ház büféjét pedig azóta helyi termékekkel látják el, ami a helyi gazdálkodóknak bevételi forrást jelent, és népszerűsíti is a helyben termesztett élelmiszereket a lakosság körében.

A Koszta József Általános Iskola Derekegyházi Tagintézmény szintén átesett a fűtés korszerűsítésén: az elavult radiátorok és fűtéscsövek helyett energiahatékony lapradiátorokat és thermofejeket üzemeltek be. A gázkazán kiváltása érdekében egy biomassza kazánt is beépítettek, amit aprítékkal fűtenek, ehhez külön aprítékadagoló és tároló is kiépült.

A szennyvízelvezető és –tisztító rendszert az energiahatékonyság érdekében biológiai szennyvíztisztítási technológiával építették ki. Az ún. PMT-technológiával működő tisztítást követően a megtisztított szennyvíz a 4 hektáros nyárfaerdő öntözését szolgálja, ezáltal a tisztított vizet helyben használják fel.

A szennyvíztisztító

A Közmunkaprogram keretében egy aprítékológépet szereztek be és további energiaültetvényeket telepítettek. Pályázati forrásból az óvoda és a művelődési ház épületét is aprítékkazánnal fűtik. Az aprítékot a fent említett energiaerdők biztosítják, ezenkívül a település bel- és külterületén keletkező nyesedéket is felhasználják erre a célra.

A telepített nyárfaerdő Derekegyházon

Két további pályázatnak köszönhetően 2013, illetve 2015 óta a művelődési ház és három másik közintézmény (az óvoda, az egészségház és a polgármesteri hivatal) energiaellátását is napelemek biztosítják. 2010 és 2011 között kiépítették a kerékpárutat, a főúton történő átvezetésnél szintén napelemet alkalmaztak. A közlekedési fejlesztésnek másik nagy előnye, hogy immár kerékpárral is elérhető a közeli Kéktói Ökoturisztikai Park, ami a helyi turizmust érezhetően fellendítette.

A közösségi közlekedés fejlesztése érdekében a bel- és külterületi buszmegállókat korszerűsítették, mellettük fedett kerékpártárolókat helyeztek el. A település belterületén épült forgalomlassító szigeteket szintén napelemes lámpák világítják meg.

Az iskola energetikai felújítása és napelemei - 2018. november végi állapot

2018-ban folytatódott a Koszta József Általános Iskola Derekegyházi Tagintézmény-iskola energetikai korszerűsítése: Európai Uniós forrás felhasználásával a teljes energetikai felújítás (nyílászárócsere, külső- és födémszigetelés) mellett egy 12kW teljesítményű napelemes rendszert is kiépítenek, a felújítás 2018 év végére készül el. 2019-ben is folytatják: az egészségház energetikai korszerűsítéséhez kezdenek hozzá szintén egy sikeres pályázatnak köszönhetően.

Ezeket a beruházásokat a különböző fejlesztési támogatások megléte teszi lehetővé. Ponicsán Péter, a Derekegyházért Közhasznú Egyesület elnöke szerint a sikerhez elengedhetetlen, hogy „olyan szakemberi gárda álljon a pályázatíró háta mögött, amely a tervezési szinten kialakított rendszert aztán a valóságban is működtetni tudja”, Derekegyházon pedig sikerült megtalálni ezeket a segítőket és vállalkozókat.

Az Európai Klímasztár díjátadó, 2014

A tíz éve tartó folyamatos fejlesztések eredményeiért Derekegyház 2013-ban megkapta a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség Klímasztár díját, egy évvel később pedig az Európai Klímasztár díjat is.

Ezeknél a visszajelzéseknél is fontosabb a faluközösség erősödése, ami egy élhető, jól működő település egyik leglényegesebb tulajdonsága.

Fekete Anna, MTVSZ gyakornok cikke nyomán

Sikeresen zárult péntek este Genfben a nemzetek feletti vállalatok és emberi jogok témakörben tervezett kötelező erejű egyezmény 4. tárgyalási fordulója. Ezzel egy újabb lépést tettünk a multik büntetlenségének véget vető kötelező erejű egyezmény megszületése felé. Beszámoló a kísérő rendezvényekről, a UBS bank előtti tüntetésről és arról, hogy a multik megpróbálják foglyul ejteni az EU-t és más nemzetközi intézményeinket, illetve megfélemlíteni az egyezményt támogató államokat (corporate capture).

A péntek esti záró szavazás után a civil szervezetek ünneplik az újabb sikert, jelezve hogy várakozással tekintünk a jövő évi, 5. ülésszakra.