1. Mit látsz az embereken, ha a klímavédelemről esik szó?

Szerintem az emberek egyre érdeklődőbbek a téma kapcsán. Ez nagy változás, mert pár évtizeddel ezelőtt ez még nem így volt. Például, ha egy társaságban a klímaváltozásról, klíma-és környezetvédelemről volt szó, akkor az emberek csak legyintettek egyet, hogy az egész egy badarság, kis dolgok felnagyítása. Ez persze részben érthető, hiszen nehéz egy problémát észrevenni, ha egyáltalán magának a dolognak a probléma jellegével sem vagyunk tisztában. Az igazság az, hogy mindannyian egy olyan rendszerbe születtünk bele itt Európában, és szerte a világon más fejlett országokban is, ami alapjaiban véve fenntarthatatlan. Nagyon igaz a mondás, hogy attól még, hogy valamit mindenki csinál, az még nem biztos, hogy helyes, és kívánatos. A szokásaink, életmódunk, az egész gazdasági berendezkedésünk helytelen alapokra lett építve. Ez az a felismerés, amit egyre többen fedeznek fel. Persze ennek a legfőbb oka egyrészt az, hogy a 21. századi ember már az élete mindennapjaiban is érzi a klímaváltozás káros hatásait, másrészt pedig, hogy egyébként nagyon helyesen, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek ennek a témának mind a közéletben, mind pedig az emberek mindennapjaiban. A hangsúly a tájékozottságon van. Minél tájékozottabb valaki a klímaváltozás okozta hatások körében, annál inkább gondolja, hogy ez egy fontos téma, és itt már megjelenik az a törekvés az emberekben, hogy igenis valós klímavédelmet követeljenek.

2. Mennyiben látod, hogy változik ezzel kapcsolatban az emberek véleménye?

Én úgy látom, hogy az előbb említett felismerés és a klímavédelem szükségessége egyre több emberben fogalmazódik meg. Az emberiség szépen lassan kezdi felismerni, hogy a gazdasági hasznok és a pénz hajhászása helyett inkább azzal kéne foglalkoznunk, hogy például milyen mértékű pusztítást vittünk végbe az óceánjainkban, erdőinkben, földjeinken, levegőben, gyakorlatilag mindenhol ezen a Földön. És mivel a Föld a mi otthonunk is, ezért ezt a pusztítást gyakorlatilag nagy mohóságunkban saját magunk ellen követtük el. Hiszen mondjuk ki őszintén, a Földünk haldoklik, és a természet az utolsó segélykiáltásait hallatja felénk az újabb és újabb természeti katasztrófákkal, szárazságokkal, jégolvadással, vagy éppen most a koronavírus járvánnyal, ami szintén az emberiség önmegtartóztathatatlanságából eredendően alakult ki egy világjárvánnyá.

3. Mennyire meggyőzhetők?

Az emberek akkor győzhetőek meg a legjobban, ha nagyon egyszerű példák útján magyarázod el nekik, hogy mit miért tegyenek, vagy ne tegyenek. Például, ha azt mondod a szomszédodnak, hogy figyelj, ne a kommunális szemét közé dobjad már azt a műanyag palackot, amit használtál, mert ezzel szennyezed a környezetet. Valószínűleg azt válaszolja, hogy miért, ez csak egy palack, mit számít, ennél sokkal nagyobb problémák vannak. De hogyha elmagyarázod neki, hogy világszerte naponta több milliárd PET palack pont e miatt nem kerül újrahasznosításra, és ezek 400-500 évig fognak majd valahol a természetben állni egy halomban, úgy, hogy mindeközben a belőlük lebomló mikroműanyag darabok szennyezik majd a földjeinket, talajvizünket, akkor lehet, hogy azt mondja, hogy igazad van, innentől mindig szelektíven gyűjtöm a hulladékot. De hogyha még azt az érdekes tényt is elmondod neki, hogy a palackozott vízhez képest a csapvízzel 95%-al kevesebb mikroműanyagot visz be a szervezetébe, akkor talán soha többé nem fog palackozott vizet vásárolni, hanem egyszerűen csak beszerez egy kulacsot, amit bárhol, bármikor újratölthet. Én ebben a módszerben hiszek. Az embereknek tudniuk kell, hogy mit miért szabad, és érdemes csinálni, és ha ők ezeket a tényeket befogadják, akkor teljes mértékben meggyőzhetőek.

4. Mennyiben hajlandók változtatásokat eszközölni, hogy csökkentsék a környezeti terhelést?

Ha egyszer már valami szokássá vált, akkor nagyon nehéz azon változtatni. De az embereknek ki kell lépniük a komfortzónájukból, még hogyha változtatni akarnak. Ezt a saját példámon tudom a legjobban elmondani. Régen én nagy húsevő voltam. Tipikusan az az ember, aki húst hússal evett. Ám amióta tudom, hogy a húsipar mekkora környezeti terhelést jelent a Földre-kezdve a takarmány miatti erdőkivágásoktól, a vegyszereken át, a hatalmas metán és karbonkibocsátásig-azóta fokozatosan kezdtem lemondani a hústól. Először heti egy húsmentes napot tartottam. Majd ebből lett kettő, három, négy. Most meg már ott járok, hogy néha "el is felejtek" egy héten húst enni. Megvagyok nélküle. Boldogabb, egészségesebb vagyok, ártatlan állatok sem halnak meg, és még a környezetre is jelentősen kisebb terhelést teszek ezáltal. Szerintem sok, sőt, egyre több ember van így, akik valamilyen kisebb-nagyobb változtatással teszik zöldebbé az életüket. A legfontosabb, hogy soha ne várjuk el se magunktól, se mástól, hogy egyik pillanatról a másikra, radikálisan változtassunk. Persze lehet így is. De inkább törekedjünk a fokozatosságra. Ezt betartva az újítások során legtöbbször ugyanis rájövünk, hogy mennyivel racionálisabb így csinálni, mint ahogy régen csináltuk a dolgokat. Ez a ráeszmélés az egésznek a lényege, hiszen a zöld megoldások nem csak környezetbarátok, hanem egyben racionálisak is. És ha ezt a változtatás folyamatában felismerjük, már el se fogjuk tudni képzelni az életünket ezek nélkül az "új szokások" nélkül.

5. Mi a klímaszorongás?

Klímaszorongás alatt a klímaváltozás miatt kialakuló szorongást, depressziót értjük. Sokan úgy érzik, hogy a döntéshozók cserben hagyták őket a klímaváltozás elleni küzdelemben, ezért kilátástalannak látják a jövőjüket, ami pedig szorongáshoz vezet. Ennek a tünetei sokfélék lehetnek: a tehetetlenség érzete, álmatlanság, pánikrohamok, obszesszív gondolatok, túlzott stressz. Ezek a tünetek kihatással lehetnek az egyén mentális és fizikai egészségére is. Ez egy nagyon komoly probléma, amivel sajnos sem a közélet, sem pedig a szakemberek nem foglalkoznak kellő odafigyeléssel. Pedig Magyarországon az Alto legfrissebb felmérése szerint a fiatalok 87%-a szorong a klímaváltozás miatt valamilyen mértékben.

6. Hogyan tehet ellene az egyes ember?

Természetesen fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a klímaváltozásnak milyen káros kihatásai lesznek a jövőnkre, és azt is tudnunk kell, hogy jelen állás szerint valóban nem lehetünk túl bizakodóak a jövőnket tekintve. De azt is tudni kell, hogy a helyzet még megváltoztatható. Ehhez viszont cselekedni kell. Úgyhogy én cselekvésre buzdítok mindenkit. Tájékozódjunk, legyünk tisztában melyek azok a környezetvédelmi problémák a környezetünkben, saját életmódunkban, amelyeken változtatni tudunk. Éljünk környezetbarát, fentartható módon, mutassunk példát a környezetünknek, és buzdítsunk mást is a erre változtatásra. Ha problémák helyett a megoldásra, cselekvésre koncentrálunk, azzal nem csak a környezetvédelem érdekében, hanem saját magunknak is jót teszünk.

7. Mit üzennél ezzel kapcsolatban az embereknek?

Azt, hogy ne adják fel a reményt. Bár a helyzet sokszor kilátástalannak tűnik, és úgy érezhetjük, hogy kevesen vagyunk, akiket valóban foglalkoztat a klímaválság, és még kevesebben, akik változtatni is akarnak. Ezért néha egy világmegváltó feladatnak tűnhet az, hogy megmentsük a bolygónkat. Ám ez nem igaz. A valóság az, hogy nagyon sokan vagyunk, akiknek ez a célja. A világon milliók dolgoznak azon nap mint nap, hogy leállítsuk az ember környezetpusztító tevékenységeit, és olyan megoldásokat találjunk ki, amivel elindulhatunk egy zöld és fenntartható jövő felé. Kiemelném ebben a nemzetközi és civil szervezetek tevékenységét, ők ennek a mozgatórugói. Úgyhogy a mi feladatunk az, hogy megtegyük mi is a mi részünket a saját életünkben, környezetünkben, csatlakozzunk hazai környezetvédő civil szervezetekhez, önkénteskedjünk, változtassunk, mert csak közös erővel tarthatjuk meg a Földünket egy olyan helynek, ami még évezredek múlva is alkalmas lesz az emberi életre.