Ferenc pápa 2020. február 5-én részt vett és felszólalt egy Vatikánban tartott globális pénzügyi rendszerről szóló konferencián. Az alkalmon találkozott többek között Kristalina Georgievaval, az IMF ügyvezető igazgatójával, Bruno Le Maire-rel és Martín Guzmánnal, Franciaország és Argentína pénzügyminisztereivel, valamint Joseph Stiglitz-cel, Nobel-emlékdíjas közgazdásszal.
A pápa a konferencián sürgette a résztvevőket, hogy mihamarabb alakítsanak ki egy új globális adósságkezelési- és adópolitika rendszert, amely képes az egyenlőtlenség csökkentésére és a szegénység felszámolására. Rávilágította a közönséget, hogy egy ilyen gazdag világnak bűn, hogy egy ekkora mértékű szegénység fennállhat.
„Annak érdekében, hogy megoldást találjunk az eladósodott országok problémájára, hogy csillapítani tudjuk az emberek szenvedését, segítenünk kell az államadósságuk fenntarthatóságának elérésében, mégpedig az adósságok részfinanszírozásával és újraütemezésével” - mondta a pápa. Ahogy Eric LeCompte, a Jubilee USA vezetője is felhívta a figyelmet arra, hogy „a mai adósságkezelési- és adópolitikának egyenlőtlenség és rendkívüli mélyszegénység az eredménye, hiszen a vagyont egy gazdag kisebbség kezében központosítja.” Ferenc pápa felszólította a pénzügyi vezetőket, hogy „ne felejtsék el a legszegényebb országok iránti felelősségüket.” Valamint megkérte a hallgatóságot, hogy „vegye komolyan az ökológiai válság jeleit. Ne pusztítsuk el a közös otthonunkat!”
Kristalina Georgieva (IMF) az adóelkerülés visszaszorítására és mérséklésére buzdított, míg Joseph Stiglitz és Martín Guzmán is elmondták, hogy hatalmas szükség van egy globális adósságkezelési módszer kidolgozására, annak érdekében, hogy megelőzzük a jövőben bekövetkező pénzügyi és adóssági válságokat.
A Katolikus Egyház válasza korunk társadalmi kérdéseire
A találkozó „A szolidaritás új formái a testvéri összetartozás, beilleszkedés és innováció útján” (New Forms of Solidarity Towards fraternal Inclusion, Integration and Innovation Seminar) című műhely keretein belül zajlott, amelyet a Pápai Tudományos Akadémia rendezett. Az Akadémia a találkozó alkalmából a Katolikus Egyház társadalmi tanításából a következőket tartotta fontosnak kiemelni.
Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. (Mt, 25, 33-35)
Az Akadémia szerint Jézus nyilvános működése alatt nem csak prédikált az igazságról, hanem együttérzéssel és irgalommal közeledett felebarátai, és legfőképpen a kitaszítottak felé. Amikor megkérdezték tőle, hogy melyik a legfőbb parancs a Törvényben, azt válaszolta, hogy „Szeresd Uradat, Istenedet” […] és “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt. 21, 37-39). Ezzel egy szemléletmódot alapított, amelyhez mi, emberek mérni tudjuk a cselekedeteinket és az intézményeinket.
Együttérzésünk, szolidaritásunk és szeretetünk által ítéltetünk meg valójában: „Bizony, mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” […] Bizony, mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.” (Mt. 25, 40-46)
A szolidaritás tehát a Katolikus Egyház társadalmi tanításának fontos oszlopa a szubszidiaritás és a közjó szolgálata mellett, és az elmúlt évszázad pápai megnyilatkozásainak is alapvető pillére volt. Szent VI. Pál, Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc is különösen nagy hangsúlyt fektetett szolidaritás fontosságának megértetésére.
Ferenc pápa az írja a Laudato Si’ című enciklikájában: „A világ társadalmának jelenlegi körülményei között, amikor nagyon sok az igazságtalanság és egyre több az emberi alapjogoktól megfosztott, kidobhatónak ítélt ember, a közjó alapelve közvetlenül – logikus és elkerülhetetlen következményként – szolidaritásra való felszólítássá és a legszegényebbek első helyre helyezése melletti elkötelezettséggé válik.” (Laudato Si’, 158).
Valamint siettet minket, embereket, hogy “ne csak a jövő szegényeit képzeljük magunk elé: elég, ha a mai szegényekre gondolunk, akik nem sok évet élhetnek itt e földön és nincs többé reményük”. Ezért „a nemzedékek közötti őszinte szolidaritás mellett meg kell erősítenünk, hogy erkölcsileg sürgető szükség van a nemzedékeken belüli megújult szolidaritásra”. (Laudato Si’, 162)
Források:
https://www.jubileeusa.org/pr_pope_econ_conf
http://www.pass.va/content/scienzesociali/en/events/2019-23/solidarity.html
https://www.magyarkurir.hu/hirek/papai-akademiak
Összeállította: Michels Ambrus
Kövess minket a 
Olvass minket a 