30 év, 30 arc, 30 történet - Sára Endréné

Írta MTVSZ Ildi , 2020. január 08. 12:53 , Hozzászólsz?

A hazai környezeti nevelés népszerű alakja. Nehéz elhinni, hogy évek óta nyugdíjban van. Azt állítja, hogy sokkal kevesebbet dolgozik, mint korábban, de akkor mennyit dolgozhatott régen? Ha nem tűnne tiszteletlenségnek, azt mondanám, hogy a beszédtempója is lenyűgöző. Vele is ugyanannyi percet beszéltem, mint az MTVSZ többi jeles egyéniségével, de a szöveg leírva kétszer olyan hosszú lett. Ráadásul csupa lelkesedést tükröző fontos dolog. Mit hagyjak ki belőle? Legfeljebb kicsit hosszabb lesz.

cats_2.jpg

Téged mindenki röszkei tanárnőként ismer. Ott is születtél?

Dehogyis, szegedi vagyok. Kémia-fizika szakon végeztem Szegeden, ’76-ban kerültem Röszkére. Bevallom, hogy a kémia önmagában egy kicsit unalmas, abból nagyon hamar elegem lett, hogy mindig csak sósavat öntögessek kémcsövekbe. De ha a kémiát mindennapi jelenségekhez és főleg az élővilághoz tudjuk kapcsolni, akkor a gyerekek is jobban szeretik meg én is. Azért végeztem el az ELTE-n a Környezetvédelem szakot, hogy egy másik tudományterületen tájékozódjak.

Szegeden az egyetemen már megérintett a környezetvédelem ügye?

Nem, ott még nem. El voltunk foglalva a két tantárgyunkkal, minden nap estig bent voltunk a laborban. Ráadásul még az egyetem kézilabda csapatában is edzettem. Nem sok időnk volt másra. A biológus szakra járóktól, Gallé Laciéktól, hallottunk valamit, de nem sokat. Kirándulni persze jártunk Szeged környékére, a Fehér-tóra, de ez nem volt meghatározó. Aztán hallottuk, hogy megszületett a környezetvédelmi törvény, és ismerősökkel, munkatársakkal, barátokkal elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mi következik ebből. A ’70-es évek végén aztán elindultak a táborok. A Hazafias Népfront szervezett találkozókat, ahova a tanárokkal együtt a gyerekek is elmehettek. Én ott találkoztam először Ilosvay Gyurival, aki akkor még zirci muzeológus volt.

Milyen hely ez a Röszke, amely mégiscsak életed legfontosabb településévé vált. Nincs nagy átmenő forgalom a határ miatt?

Nem, az autópálya az távol van, a falu még a régi 5-ös úttól is 1,5 kilométerre fekszik, itt nagy a csend. Röszke jópofa kis falu. 3400 lakosa van, abban az időben 320 tanuló volt az általános iskolában, ma már csak 180. Az emberek paprikatermesztéssel és fóliázással foglalkoznak, vagy inkább foglalkoztak a rendszerváltás környékén. A gyerekeken keresztül a szülőket is elértem. Beszéltem nekik arról, hogy ha a növényvédő szerek felhasználási szabályait nem tartják be, annak egészségügyi kockázata van. Kémia szakos létemre el tudtam magyarázni, hogy hogyan kell oldatokat készíteni és azokat használni. A permetezés kezdetekor kimentem a családokhoz, és megmutattam a pontos százalékos bemérést, hogy ne használjanak több vegyszert, mint amennyi elő van írva. A fehér porba ne nyúljanak bele puszta kézzel! Próbáltam rávenni őket, hogy vegyszerezés előtt, de közvetlenül permetezés után se igyanak alkoholt, mert a hatások összeadódhatnak. Röszkén sajnos nagyon sokan megbetegedtek a vegyszerhasználat miatt. Akkoriban mikor idekerültem, még nem figyeltek erre.

A természetismereti, természetvédelmi oktatást Röszkén hamar elindítottad?

Igen. Én már ’78-ban indítottam egy szakkört. Nagy kedvvel láttam munkának, ennek nagy szerepe volt a kollegák közötti együttműködésnek. Bár kezdő voltam, ahova csak lehetett, elmentem, országos fórumokra is. Abban az időben nem voltak még környezeti nevelésről szóló szakkönyvek, oktatási segédanyagok. De ott volt például Legány Bandi, meg még néhány tapasztalt tanár, akik maguknak készítettek feljegyzéseket. Ha valamire szükségem volt, akkor telefonáltam Legány Bandinak, és ő azonnal elküldte. Nagyon meghatott, hogy senki nem volt irigy, mindenki mindenkinek segített. A találkozókon kialakult ezzel a generációval meg a később jövőkkel is egy olyan őszinte barátság, ami a mai napig tart.

Hogy fogadták Röszkén, a szerb határ menti kis faluban, hogy ilyen furcsa kérdéssel, a környezetvédelemmel kezdesz foglalkozni?

Nézd, én öntörvényű ember vagyok, és mindig azt csináltam, ami érdekelt, és tanítványaimat meg engem is lelkesített. Az iskolavezetést az én különmunkám akkoriban nem nagyon izgatta. Ha kimentünk a Holt-Tiszára valamit megfigyelni, akkor azt hallottuk vissza, hogy elmentünk sétálgatni. Szóval az igazgató elég hűvösen fogadta a kezdeményezéseimet, de engem ez nem érdekelt. A gyerekek szerették, ez volt a fontos. Látták, hogy szívesen csinálom, és hiszek benne, és ez átterjedt rájuk is. Ha szerveztünk egy kirándulást, elindultunk terepgyakorlatra vagy valamelyik nemzeti parkba, és egy buszra volt pénzünk, akkor három busznyi gyerek akart jönni. A pénz előteremtése nem volt könnyű, de sokan segítettek. Aztán folyamatosan jöttek a megerősítések. Nagyon sok gyerek ment környezetvédelmi szakra. Középiskolára, főiskolásra, egyetemre. Van olyan volt tanítványom, aki már adjunktus a Szegedi Tudományegyetemen.

Volt egy emlékezetes terepgyakorlatunk, amiről ma is pontosan tudom, hogy mikor volt: 1986 április végén, május legelején, a csernobili robbanás idején. Akkor voltunk először Szatmárban. Ott táboroztunk, és a zsarolyáni református lelkész, Kónya József egy hétig velünk volt. Minden kis falut ismert, és pontosan tudta, hogy melyik fa közelében mi virágzik. Este kilenckor még beengedtek minket a református templomba, Jóska leült az orgonához és játszott. Így töltöttünk el természetvédelemmel és kultúrtörténettel egy hetet. Aztán egyik reggel jött Jóska, és mondta, hogy felrobbant Csernobil, de azt mondják, hogy másra nem kell vigyázni, csak mossuk meg a salátát! Amit Kónya Jóska adott, az páratlan volt. Megtanította a gyerekeket, hogy a védett rétet nem szabad letaposni, hanem a 40 gyerek egymás mögött, egy nyomban gyalogoljon! Az egyik gyereknek megsúgta egy szép növény nevét, az ott állt mellette, és folyamatosan, halkan mondogatta a nevet, amíg elvonult mellette a többi. Mikor vége lett az egy hétnek, szálltunk fel a buszra, és a gyerekek sírva köszöntek el a Jóskától. Jóska is sírt, én is, hogy milyen szép volt, és nagyon köszönjük. Múltkor kiderült, hogy a gyerekek ma is emlékeznek azokra a napokra, és nemcsak a dátum miatt!

A gyerekek nagy élményei után elhiszem, hogy a szülők tudták, hogy jó helyre engedik el a gyerekeket. De kezdetben is megbíztak benned, mikor még nem is tudták, hogy a kirándulásokon vagy a táborokban mi a program?

Ahogy mondtam, a szülők többsége sokat dolgozó paprikatermesztő volt, örültek, ha a gyereküket elvittem valahova. De ez nem azt jelenti, hogy közömbösek voltak. Ha kértük, hogy el kell szállítani a táborba a tornateremnek a szivacsait, vasárnap délután jöttek a szülők az autójukkal. Sőt volt olyan is, aki sok időt szánt a munkánk támogatására. Évekig jött egy házaspár velünk a táborokba főzni. Ők se kértek ezért semmi pénzt. Nem azért csinálták. Persze nagyon örültem, hogy évekkel később, mikor a dán természetvédőkkel szoros kapcsolatba kerültünk, akkor a tanárok mellett azokat a szülőket is el tudtam vinni egy hetes dániai tanulmányútra, akik nekünk a táborokban nagyon sokat segítettek, senki nem azt nézte, hogy milyen előnye származhat a közösségi munkából.

Itt a közelben, Kiskundorozsma Sziksóstón meg a környékben nagyon jókat táboroztunk. Voltak vegyész barátaim a hivatalos állami szerveknél, ők is segítettek. Hoztak műszereket, a vízügyi igazgatóság is adott eszközöket, szóval azért sokan segítették a táborok sikerét. Így is maradt nekünk munka! Volt úgy, hogy ott voltunk egy kolleganővel kettesben 96 gyerekkel, rajtunk kívül csak egy szülő volt, aki főzött. A tábor után 3 napig nem tudtunk kikelni az ágyból úgy ki voltunk merülve, de mikor magunkhoz tértünk, lelkesek voltunk.

Nekem meg nagy segítség volt, hogy édesanyám a tábor idején ellátta a saját családomat. Tanév közben a hétvégi továbbképzésekre is el tudtam menni, mert a háttérben ott volt édesanyám. Mindenhova mentem, ahol valami érdekeset lehetett hallani.

Gondolom, ezek a továbbképzések segítettek abban, hogy ne fárasszon az évenkénti visszatérés ugyanahhoz a munkához. Iskolai órák, szakkör, tábor, aztán rövid szünet után ismétlés.

A továbbképzések is változatosságot jelentettek, de az is, mikor láttam, hogy mások nemcsak táborozgatnak, hanem foglalkoznak is a természeti területekkel. Itt volt Szegeden Gallé Laci, Csizmazia Gyuri, akik nekem évfolyamtársaim voltak, meg később Ilosvay Gyuri is. Őket rendre el tudtam hívni, segítettek a természetvédelmi témákat a gyerekeknek elmagyarázni. Aztán az hozott újdonságot, hogy 1995-ben, az új környezetvédelmi törvény elfogadása után a Kiskunsági Nemzeti Park kiküldött két fontos embert, a Tajti Lacit meg a Várvölgyi Palit, hogy járják végig a Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó területeket, és jelöljék be, hogy hol vannak védelemre érdemes területek. Tajti Laci nekem régi jó barátom volt, ezért odadta a felméréseiket ábrázoló térképet, láthattam, hogy hol vannak Röszke környékén olyan megmaradt természeti értékek, amiket érdemes lenne felvételezni, és aztán védetté nyilvánítani. Elkezdtünk ezen dolgozni, és bár pénz nem volt rá, mindig voltak jó barátok a nemzeti parktól, egyetemről vagy főiskoláról, vagy már a tudós tanítványok köréből, akik segítettek. Lassan összeállt több terület természetvédelmi értékeinek jó minőségű leltára. Főleg szikes tavakról és sömlyékekről, jellegzetes mélyedésekről van szó. Védett lett összesen 6 terület.

Ilyen egyszerűen ment, ahogy most elmondtad? Felmértétek az értékes területeket, aztán az önkormányzat segítségével elértétek, hogy védett legyen. Senki nem akadályozta a dolgot?

Emlékszem egy érdekes esetre. A téeszből egy idős úr szólt, hogy a hét vége felé jön a Minisztérium, a Földhivatal meg az ég tudja kicsoda, és állami földeket akarnak eladni, itt lesznek az érdeklődők is, aki kárpótlási jegyért meg akarják venni. Nagyon meg voltunk rémülve, mert nekünk akkor még nem jött meg a Molnár-rétnek a védetté nyilvánítása. Tudod, ott van a fátyolos nőszirom is.

fatyolos_noszirom.jpg

A Molnár-rét védett növénye a fátyolos nőszirom.

Azonnal telefonáltam a Kállay Gyurinak, aki régi természetvédő ismerős volt, akkor éppen a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója, és mondtam neki, hogy nagy baj van, mert most akarják eladni a védetté nyilvánítás alatt álló területünket. Ő riasztotta a Haraszthy Lacit, azonnal beadtunk egy sürgető ügyiratot, és két napon belül megjött a hivatalos papír a Minisztériumból, hogy a védetté nyilvánítás folyamatban van. Mire jöttek az árverezők, ott volt a kezünkben a papír, hogy a földet csak úgy lehet megvenni, ha a természetvédelmi előírásokat betartják. Nekem esett egy szegedi ügyvéd, és kiabált, hogy: „Maga mit akar itt? Hogy mer ebbe beleszólni? Mi a maga végzettsége?” Szerencsére felpattantak a volt tanítványaim, akik szintén földet akartak venni, és odaléptek az ügyvédhez, hogy: „Hogy mernek így beszélni a tanárnővel? Ő röszkei, maguk mit keresnek itt?” Na, hát aztán el kellett az ügyvéd úrnak csendesednie. Úgyhogy a fiatalok vették meg a földet közösen, és amelyik eddig is kaszálta, és segített a terület fenntartásában, az folytatta a munkát. Sok küzdelmünk volt, de sok támogatónk is, és itt helyben a legfontosabb területeket sikerült megvédenünk.

A védetté nyilvánításokat te, mint szakkörvezető tanárnő kezdeményezted? Vagy az iskola adta be?

Nem, akkor már megvolt a Beretzk Péter Természetvédelmi Klub, 1998-ban lettünk hivatalosan bejegyzett egyesület. Ez azért is jó volt, mert így több helyre tudtunk pályázni. Tagcsoportja lettünk az MTVSZ-nek, és a Szövinek mindig voltak olyan támogatásai, amiket kis szervezetek kaptak. Az igaz, hogy évekkel korábban egyéni tagként alapító tagja voltam az MTVSZ-nek meg Csongrád-megyében a Csemete Egyesületnek is, abban is dolgoztunk rengeteget, de azért mégis más volt, mikor Röszkén is lett egy saját természetvédelmi szervezetünk.

Mostanra 7 tanösvényünk van. Mindegyik útvonalon van információs tábla, és pihenőhelyek is asztallal. Az elmúlt években sok szép és tartalmas kiadványt készítettünk a tanösvényekről és projektjeink témájáról is. Például ebben az évben az óvodásokkal dolgoztunk, az óvoda udvarára készítettünk három darab interaktív játékot, 54 fotó felhasználásával, melyek a helyi természeti értékeket mutatják be.

Na, erről az óvodai munkáról van egy egészen friss élményem. Tegnapelőtt ástuk le az ismeretterjesztő táblákat. Ott dolgozott egy körülbelül 35 éves fiatalember. Lelkesen üdvözölt, hogy: „Zsuzsa néni, hát emlékszik? Mi ott voltunk 1998-ban a szakkörön, az olyan jó volt!” Hát a kutya ismeri fel egy 35 éves férfi arcában a 14 éves gyereket. Fogalmam se volt, hogy ki az, de persze mondtam, hogy: „Emlékszem, hát hogy ne emlékeznék!” És bevallom, ez a beszélgetés nemcsak neki esett jól, de nekem is.

Szerintem a falu komolyan veszi a munkátokat. Ezt abból gondolom, hogy a honlapotok szerint 2003-ban kidolgoztátok Röszke környezetvédelmi programját, amit aztán 2010-ben megújítottatok.

Igen, a polgármester biztosította a pénzt, ő kérte fel az Egyesületet. Rengetegen dolgoztak ezen a programon, legfőbb segítőnk Dr. Rakonczai János professzor volt a SZTE-ről, kiváló környezetvédelmi programunk lett. Most már lehet hivatkozni rá, ha szükség van szakanyagra, akkor legfeljebb ki kell egészíteni.

Szerbia nagyon közel van, a falu szélén húzódik a határ. Kapcsolatban álltok vajdasági természetvédőkkel?

Igen. Oromhegyesen a Petőfi Sándor Művelődési Egyesülettel folyamatos kapcsolatunk van. Amikor lehetett pályázni a Nemzeti Civil Alapba nemzetközi együttműködésekre, akkor ebbe őket is bevontuk. Amikor tanulmányutat szerveztünk Röszke dél-franciaországi testvértelepülésébe, akkor is hívtam a csoportba vajdasági résztvevőt, de más külföldi kapcsolatunk is volt. Éppen 25 éve volt, hogy Csongrád-megyének volt egy dániai testvérmegyéje. Egyik évben ők jöttek, másik évben mi mentünk. Összesen hét ilyen csereút volt. A hivatalos kapcsolat idején 126 Csongrád-megyei természetvédő járt dániai tanulmányúton.

Utazni jó, mondtad, hogy néha jutalom is volt a kitartó itthoni munkáért. De szerinted tudtatok külföldön új dolgokat tanulni?

Igen, mindenképpen. Például a velünk utazó magyar szakemberek azt tanulmányozták, hogy Dániában hogyan zajlik a helyi védetté nyilvánításhoz szükséges növénytani felvételezés. És hogy milyen módszerrel vonják be a lakosokat. Például úgy, hogy iskolástól nyugdíjasig, aki csak tudja, fényképezze le a megadott védett növényeket. És ilyen módon a szakemberek is fontos adatokhoz jutnak. Szoros kapcsolatban voltunk németekkel is. Kaptunk tőlük vízvizsgáló eszközöket, amiket jól használtunk. Ezek igazán konkrét dolgok!

De nemcsak kaptunk a külföldiektől. Volt, hogy mi is tudtunk adni, és ezt ők is elismerték. A ’90-es évek elején sokszor jöttek a minisztériumokhoz külföldi vendégek, ilyenkor minket, magyar civileket is megkért a Minisztérium, hogy mutassuk meg, hogy Magyarországon hol tartunk. Egyszer talán az angliai WWF környezeti nevelési szakemberei látogatták meg az iskolánkat, az MTVSZ képviseletében Schmuck Erzsi kísérte őket. Nekem voltak régi tanítványaim, akik angol szakot végeztek Szegeden, nagyon jól tudtak angolul. Ők tolmácsoltak az angoloknak, akik sorra látogatták az órákat. Több órán is meg tudtuk mutatni a környezeti nevelés elemeit, mert a tantestületben az össze kollegámat rávettem, hogy gondolja ki, hogy a saját tantárgyában hol tudná felkelteni a gyerekek környezetvédelmi érdeklődését, és milyen ehhez kapcsolódó tudást tudna adni nekik. Szóval zajlott ez a látogatás a röszkei iskolában, a két angol sok órára beült, és a leírt anyagainkat is fordították nekik. Én nagyon ideges voltam, hogy minden működik-e, mire Schmuck Erzsi este mondta, hogy ne izguljak, mert ő hallotta, amikor az egyik angol azt mondta a másiknak: „Figyelj csak, hogy van ez, hogy mi 10 évig dolgoztunk nagyon sok pénzért, hogy ilyen anyagokat összeállítsunk, ezek meg itt a semmiből megcsinálták 1-2 év alatt.” Na, akkor megnyugodtam, hogy sínen vagyunk. Baja Ferenc környezetvédelmi minisztersége alatt a Nemzeti Alaptantervbe is bekerültek a mi tapasztalataink. Azt gondoltuk, hogy eljöttek a boldog idők. Na, hát nem egészen úgy alakult a környezeti nevelés sorsa!

Mit tudott neked segíteni az MTVSZ a röszkei munkádban?

Én azt gondolom, hogy az MTVSZ szellemiségét, a munka és a szakma becsületét összességében a Schmuck Erzsinek köszönhetjük. Munkatársak is, tagszervezetek is, mindenki. Amikor még semmi nem volt, még a Madártani Egyesületnek egy kis szobájában volt az iroda a Költő utcában, akkor is mindenkiben ő tartotta a lelket. És Erzsi az ilyen egyszerű, nem éppen gazdag tanároknak is, mint amilyen én voltam, kinyitotta a szemét, hogy mi zajlik Európában, a világban.

De nem csak a külföldi utakról van szó. Nagy dolog volt, hogy a Szövi találkozóin az ország legkülönbözőbb részeiből érkezett emberekkel beszélhettem, és közös feladatokon együtt dolgoztam. Ezek mind elhivatott emberek voltak. Amikor velük találkoztam, akkor elhittem, hogy nagyon fontos, amit én gondolok, és én teszek.

 A lendületed most is fantasztikus!

sara_zsuzsika_2.jpg 

Igen, de azért most kicsit szomorú vagyok amiatt, ahogy a környezeti nevelést fölülről kezelik.

Azért nem bántad meg, hogy természet- és környezetvédelemmel töltötted az életedet?

Nem, dehogy! És most is vannak kisebb projektjeim, mert valamivel azért kell foglalkozni. Nem fogok ülni a fotelban és tévét nézni. Az unokám New Yorkban jár iskolába, ezért tudom, hogy miközben Trump elnök kétségbe vonja a globális felmelegedést, az iskolákban igenis tanulnak a gyerekek róla. Nálunk is az a helyzet, hogy a kormányzattól azt halljuk, hogy nem fognak ilyen gazdasági versenyképességünket rontó témákkal foglalkozni, mint az éghajlatváltozás. Ettől még mi beszélgetünk a diákjainkkal erről. De az igaz, hogy ha visszagondolok a ’70-es évek végére, ’80-as évek elejére, akkor az egyes tanáron múlt, hogy foglalkozott-e egyáltalán környezeti neveléssel, és ha igen, akkor hogyan. Akkoriban szerintem nem értünk el sokat. Most úgy látszik, hogy visszatérünk ezekhez az időkhöz, ami tényleg szomorúsággal tölt el.

Sok nyomod van a faluban és a környékén. Szerinted az emberek gondolkodását is sikerült átformálnod?

Nézd, azt hogy vannak tanösvények, mindenki tudja. Azt is látják, hogy mívesen, szépen megcsináltuk mondjuk a bográcsozó helyeket. De, hogy mennyire lesz ez az egész természetvédő szemlélet nekik fontos, azt még nem látom. Reménykedjünk, hogy a természetvédelem most már érdekli az embereket!

Az interjút Gadó György készítette.

A bejegyzés trackback címe:

https://mtvsz.blog.hu/api/trackback/id/tr1015398942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

MTVSZ blog

A Magyar Természetvédõk Szövetsége (MTVSZ) blogbejegyzései.

Hozzászólások

Címkék

1% (1) 7tévhit klímaváltozásról (1) adócsalás (2) adóelkerülés (1) adóigazságosság (3) adományozás (1) adóparadicsomok (2) Agent Orange (1) agroüzemanyagok (3) Agua Zarca (1) akció (4) akciónk (2) aktivizálódj (21) Álló szikla (1) aranybánya (2) atom (4) atomerőmű (5) Aurul (2) Ausztria (1) autóipar (1) autómentes nap (1) Bankfigyelő (4) bankok (1) bánya (8) bányaprojekt (3) bányászat (2) barátai (1) Belgium (2) Berlin (1) Berta Cáceres (2) BindingTreaty (6) biodiverzitás (2) biogazdálkodás (1) biokert (2) biomassza (2) borsod fejlesztéséért (6) börzsőny (1) büntetlenül (4) cancún (20) CETA (12) Chevron (1) chillout (1) cián (2) ciánszennyezés (3) Ciolos (1) cop16 (20) cop17 durban (5) cop18 doha (3) cop19 varsó (1) cop21 Párizs (1) COP21 Párizs (8) cop23 (1) COP24 (1) corporate capture (1) croissant (1) csarna völgy (1) cselekedj (4) csernobil (2) cunami (1) Davos (1) demokrácia (1) Derekegyház (1) dieselgate (1) divestment (1) dohányipar (1) EBRD (4) EFSA (1) egészség (2) éghajlat (1) éghajlatváltozás (49) éghajlatvédelem (7) éghajlatvédelmi törvémy (1) EIB EBRD (1) élelmiszer-önrendelkezés (12) élelmiszer önrendelkezés (1) életmód (2) ellenállás (1) emberiség elleni bűntett (1) emberi jogok (3) endokrin (1) energia (30) energiaátmenet (8) energiabiztonság (5) energiahatékony (1) energiapolitika (2) energiaszegénység (1) energiatakarékosság (18) energiatudatosság (10) Energia CHarta (1) energia demokrácia (2) energia kutatás (1) ENSZ (4) erdő (2) eredményhirdetés (1) erkölcs (1) értékelés (6) értékrendszer (1) esőerdők (1) EU (9) Európai Bíróság (3) Európai Bizottság (2) Európai Parlament (5) Európai Unió (3) eu elnökség (1) eu költségvetés (3) falusi önkormányzatok (1) fejlesztés-finanszírozás (1) fejlődő országok (1) fekete kígyó (3) felújítás (2) felvonulás (1) fenntarthatóság (4) fenntartható vidékfejlesztés (1) fesztivál (1) fiatal föld barátai (4) film (2) fogyasztás (10) föld (2) földhő (1) földrengés (2) földspekuláció (1) földszerzés (1) földtörvény (1) földzsákmánylás (5) föld barátai (27) Föld Barátai (12) föld napja (1) folyószabályozás (1) fórum (1) fotó (1) fukusima (2) fűszernövények (1) fűtés (2) Game over (1) gáz (2) gazdasági (1) gázvezeték (1) Genf (3) génmanipuláció (2) génmódosítás (5) génpiszka (16) glifozát (3) globális akciónap (1) globalizáció (12) GMO (3) GMO-Kerekasztal (1) gólya (1) Green-Go (1) gyógynövények (1) gyomirtó (4) hajtóerők (1) hatásvizsgálat (1) háztartás (3) hellókarácsony (1) helyi hős (1) hitel (2) Hollandia (1) Honduras (1) honlapajánló (2) hulladék (1) hülyeség kora (1) IARC (2) ICS (3) igazságosság (2) ingyenhitel (1) ISDS (12) itt az idő (1) japán (1) jelentés (3) jó példák (1) just transition (7) Kalifornia (1) katasztrófa (1) katonaság (1) Katowice (1) Ken Saro-Wiwa (1) képek (4) késés (1) kiadvány (1) kibocsátás (1) Kína (1) Kishantos (3) kitermelőipar (1) klíma (6) klímahét (5) klímaper (1) klímapolitika (34) klímatörvény (5) klímavédelem (3) klíma igazságoság (6) költségek (4) konferencia (21) könyv (1) kőolaj (2) környezeti-társadalmi károk (1) közmeghallgatás (1) közösségépítés (9) közösségi energia (12) közösségi kert (1) kukorica (1) kutatás (2) land grab (5) Lechner Judit (1) légszennyezés (2) lengyel (1) levél (1) lignit (4) lobbi (1) luxleaks (1) magvetés (2) Malmström (2) marco jelenti (19) Megnette (1) megújuló energia (11) Merkel (1) MFB (1) MIC (1) millenniumi celok (2) Miskolc (2) Mongólia (1) Monsanto (2) Monsanto Tibunal (1) MTVSZ (18) multik (3) NAFTA (2) napelem (3) naperőmű (1) Natura2000 (1) nemzetek feletti vállalatok (3) nemzeti parkok (1) nemzetközi egyezmény (4) Nemzetközi Energiaügynökség (1) Nigéria (2) Nnimmo Bassey (1) no2ISDS (2) no gmo (1) nyári tábor (1) nyeleni europe forum (1) nyersanyagok (1) nyílt (1) offsetting (1) ogoni törzs (1) ökocídium (1) ökológiai lábnyom (1) ökológiai válság (1) ökolokalizmus (1) olajpálma (1) olajszennyezés (2) Olaszország (1) olkiluoto 3 (1) önkénteseink (2) önrendelkezés (2) Otthon Melege (1) Paks (1) palagáz (1) pálmaolaj (1) pályázat (7) Párizsi Megállapodás (2) pénz (3) PeoplesBudget (1) petíció (17) Philip Morris (1) polgármester (1) Pozsony (1) pro natura svájc (1) radioaktív (2) rákkeltő (2) reaktor (3) regionális fejleztés (2) rekultiváció (1) reménysugár (1) rendszerszintű változás (3) riadólánc (1) Rio+20 (1) romániai ősz (1) Roundup (2) SDG (1) Seattle (1) Seralini (1) Shell (3) shell (1) Sigmar Gabriel (2) sóder (1) Standing Rock (3) StopISDS (2) StopTTIP (20) Stop Corporate Impunity (3) strukturális alapok (2) sugárzás (2) system change (2) szabadkereskedelem (25) szállópor (1) szalmaépítészet (4) szavazás (2) szénerőmű (5) szénkivezetés (3) szénmentesítés (2) szennyezés (1) szénrégió (4) szmog (1) szökőár (1) tájfajták (2) talajpusztulás (1) tanulmányút (1) távhő (1) technológia (1) termelő-fogyasztó (1) természetvédelem (5) termőföld (7) tévutak (4) tilos rádió (1) tippek (5) tisza (1) toma jelenti (2) Trump (1) TTIP (22) TTIPkedd (1) TTIPleaks (1) TTIPtuesday (1) tüntetés (2) UBS (1) UNESCO (2) UNtreaty (2) USA (2) Vallónia (1) válság (1) védett fajok (2) vegyianyagok (2) vér (1) Verespatak (4) vers (1) verseny (2) vetélkedő (1) vetőmagok (1) vetőmagszennyezés (1) video (10) videó (1) Viktor Frankl (1) világbank (2) világörökség (2) víz (2) vízgazdálkodás (1) vízierőmű (2) víztúlfogyasztás (1) VWgate (1) WHO (2) WTO (1) Zöld Kapcsolat Egyesület (2)

Közösség

Kövess minket a Facebookon!

Olvass minket a Twitteren!