November 18-án az EU közzétette a tagállamok helyzetét az energia unióban. Az alábbiakban egy rövid összefoglalót adunk a hazai helyzetről.

Energiahatékonyság tekintetében hazánk teljesítménye nem kiugró, két esetet kivéve. A legtöbb tagállamban csökkent az ipar és az építőipar energiaintenzitása 2005 és 2013 között; ez alól csak Görögország, Magyarország, Írország és Lettország a kivétel. Az uniós szolgáltatási ágazat energiaintenzitása (a fűtési napokkal normalizálva) összességében 4 %-kal csökkent 2005 és 2013 között. A legnagyobb csökkenést Ausztria (20 %), Magyarország (26 %), Írország (37 %) és Portugália (21 %) érte el, ami pozitív tendenciára utal.

2015. nyár:

Magyarország és az energiaunió: a részletekben bújik meg az ördög

Magyarország energiaszektora átalakításra szorul. Vajon képes az energiaunió elindítani ilyen változást? Az Európai Bizottság alelnöke, Maroš Šefčovič által bemutatott jövőkép számos ígéretes lehetőséget tartogat, de összességében a status quo megerősítésének kockázatát hordozza magában.

Šefčovič alelnök június közepén budapesti látogatása során méltatta az országot, amiért az jó úton halad a 2020-as üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó célkitűzése elérésében, csakúgy, mint az energiahatékonysági és megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó célkitűzések területén. Ez az eredmény viszont aligha tekinthető nagy erőfeszítésnek. Azokban az ágazatokban, amelyek nem tartoznak a kibocsátáskereskedelmi-rendszerhez (például közlekedés, mezőgazdaság, épület- és hulladékszektor), a magyar célkitűzés valójában a 2005-ös szinthez képest tíz százalékos növekedést jelent.

Ugyanakkor az ország megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzését nagyrészt a nem fenntartható biomassza-termelés növelésével érik el, míg a nap- és szélenergia területén a beruházási kedv csökken, az általánosan bizonytalan beruházási környezet miatt: korlátozott EU-s támogatások a lakossági és közösségi megújuló energiaforrásokra, kedvezőtlen betáplálási tarifa és egy nemrégiben bevezetett napelemadó.

Energiabiztonság

Magyarország nagymértékben függ Moszkvától energia tekintetében, mivel gázszükségletének 80%-át és a nukleáris fűtőanyagának 100%-át Oroszországból importálja, mely problémát Šefčovič is hangsúlyozta budapesti beszédében. A magyar kormány legfrissebb energia-beruházási tervei gyakorlatilag szorosabbra fűzik ezt a kétoldalú kapcsolatot Moszkvával: az orosz hitelről a Paks2 atomerőműhöz, valamint a Gazprom által vezetett Déli Áramlat gázvezetékről is folynak a megbeszélések.

Míg az Oroszországtól függés nyilvánvaló okok miatt problematikus, az energiaunió néhány fontos eleme, például Oroszország felváltása Azerbajdzsánnal vagy más autokrata rezsimmel nem feltétlenül teszi Magyarország energiaellátását biztosabbá. További olajfinomítók, cseppfolyós földgáz terminálok és olajvezetékek építése pedig bizonyosan nem fogja Európát éghajlatbarátabbá tenni.

Végtére is az energiaunió az országok gáztól és más fosszilis fűtőanyagoktól való függésének csökkentéséről kell hogy szóljon, nem pedig a Déli Áramlat és a Déli Gázfolyosó közötti választásról. A csökkenő európai és magyar gázszükséglet és a Magyarországon jelenleg is hatalmas, Šefčovič által is méltányolt energiahatékonysági növekedési potenciál mellett, ennek nem kellene az energiaellátás megkockáztatását jelentenie.

Energiahatékonyság

Most, hogy Magyarország az EU energiahatékonysági irányelvének átvétele mellett döntött – egy kínos jogsértési eljárás kíséretében – a kormány remélhetőleg felismeri az országban rejlő hatalmas lehetőséget a lakóépületek energiahatékonyságának növelésére. Ez sokkal jelentőségteljesebb lenne, mint a kormányzati tisztviselők populista „minden áron csökkentsük az energiaszámlákat” mantrája, amelyet arra használtak, hogy igazoljanak mindenféle túlzó és irreális fosszilis tüzelőanyag vagy nukleáris infrastruktúra beruházást.

Az Európai Bizottság Magyarországról készült értékelése szerint az olyan EU-s pénzügyi eszközöket, mint az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI) és a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) célzott beruházásokra lehetne használni az energiamegtakarítások, valamint az épületek és közlekedés energiahatékonyságának területén. Az ETS aukciókból származó bevételét már felhasználta az épületek energiahatékonyságának javítására, de a kormánynak biztosítania kell, hogy a bevételek többségét ténylegesen erre a célra fordítsák, ha Magyarország el akarja érni az energiahatékonysági célkitűzéseit.

Ha el szeretnék kerülni a közlekedési szektor múltbéli hibáit, inkább a jobb területi tervezést és a vasúti fejlesztést kellene a középpontba állítani, a jelenlegi felesleges autópályákat támogató tendencia követése helyett, amely a környezetre és a társadalomra is káros.

Finanszírozási eszközök

A finanszírozási eszközöknél fontos az egyértelmű kiválasztási kritériumok, eszközök és mutatók jövőbeli bevezetése, annak biztosítására, hogy csak fenntartható projektek részesüljenek támogatásban az EFSI-től és az Európai Beruházási Banktól (EIB), ami a támogatásokat kezeli. Egy megkérdőjelezhető jelölt az EFSI támogatás magyar megpályázói közül a Pannonia Ethanol dunaföldvári bioetanolgyára. Ha az EFSI támogatás jóvoltából széndioxid-leválasztási és tárolási létesítménnyel is felszerelik, Európa legnagyobb bioetanolgyárainak egyike lesz. A magyarországi hatalmas biomassza projektek finanszírozása, amelyek óriási föld és ökológiai lábnyomot hagynak, valamint az, hogy ezeket később „zöld közlekedésként” és „megújuló energiaként” „zöldrefesthetnek”, csak egy példa a számos elkerülendő álmegoldásra.

Ahogy azt Šefčovič is megemlítette budapesti beszédében, az ETS modernizációs alapjának i esetében is fennáll a felhasználás kockázata, például széndioxid-leválasztási és tárolási létesítmények finanszírozására, amelyek csak még több pénzt süllyesztenének költséges, bizonytalan álmegoldásokba.

Az állampolgárok ereje

Végezetül, biztató azt látni, hogy Šefčovič alelnök arra kéri az állampolgárokat, hogy „tekintsék saját ügyüknek az energiaátmenetet”. E szavakat valós pénzügyi támogatással kell valóra kell váltani, amely segíti a közösségeket és településeket, hogy az energiapiac aktív résztvevői legyenek. Hiszen mi csökkenthetné jobban az egy szolgáltatótól való függést, mintha az állampolgárok és közösségek biztosítják az energiát, amire nekik ill. Magyarországnak szüksége van.

A bankwatch.org -on megjelent elemzés. Fordította: Kiss Judit